Én értem a felhangját a bábos hozzászólásaidnak, csak arra utaltam, hogy más nehogy komolyan vegye, és mivel a Te véleményed (joggal) sokaknak fontos, félő, hogy el is hiszik, nem az Útmutatónak, Neked.
A tanácsodat köszönöm - hagyom kifutni a problémát. Nem fogom vizesre sírni a párnámat, ha kilépek a rendszerből. Jó volt része lenni annak, hogy ahová mentem, azonnal vissza tudtam forgatni a kollégákat egy automatikus aláhelyezkedési pozícióból mellérendeltségibe. Jó volt úgy irányítani, hogy szakmailag igényes kollégákat el lehessen ismerni, ráadásul kívülről jövőként. Látszott, hogy "húzzák ki magukat" az elismerések nyomán, hogy lesznek tudatosabbak. Annyira nem magabiztosak, annyira sérülékenyek, nem mernek lépni, nem mernek mást gondolni,
nem mernek hibázni ..., pedig egyikőnk sem hibátlan.
Ez nagyon hiányzik az intézmények életéből - dicsérni azt, aki jó. Korrekten, szakmai szempontok szerint, nem túllihegve, és főleg nem csókos kapcsolati alapon. És rendszeresen!
Ha abban részem volt, hogy egy pedagógus is (aki jól teszi a dolgát) holnaptól emeltebb fejjel jár, büszkébb az eredményeire, de mégis kritikusan tudja nézni a további teendőit, akkor örülök, mert én erre koncentráltam leginkább.
Persze levelezgetek még egy kicsit, de nem fogok belerokkanni havi 30-40 ezer forint plusszba.
Az IKT-ról.
Kedves pepeneje! Látszik szenvedélyes természet vagy, hiszen azonnal leharaptad a fejem, ahogy olyat írtam, amit nem látsz jónak . Ne tedd! Az én véleményem egy MÁS vélemény. Ennyiről van szó. Nem több.
Kedves pepeneje és kedves Degado!
Hiszem, hogy a tiltás, különösen a mai gyerekek számára nem megoldás (a felnőtteknél sem jön be, valljuk be őszintén).
Egy pedagógusnak okosabbnak kell lennie. Ha nem tudsz bemenni az ajtón, mássz be az ablakon!
Ezért írtam, egyetlen jó megoldás, ha okosan adagoljuk, ha kihasználjuk és tudatosan irányítva magunk súlyozzuk a használatát úgy, hogy közben nyitok egy olyan világra, ami elsikkadna a digitális mellett - lásd olvasás. Én imádok olvasni - de szeretem a táblát is - az internet gyakorlatilag a régi könyvtárazás megtízezerszeresedett lehetősége. Ismeretbomba. Nekem egy csoda!
A gyerekkel sokat használjuk - a könyvtár funkciót - szöveg, kép, videó. Megírom az anyagokat nekik, hogy könnyebb legyen ennyi mindent megtanulni (nem is tudok annyit tenni, mint kellene). És azért ragaszkodnak hozzám, mert tudomásul veszem, hogy másképp szeretnék látni a világot. Tehát másképp tálalom az ismereteket. De ebben a folyamatban elfogadják azt is, ha kimondom a véleményem az aktuálisan divatos énekes agresszív videójáról is, miszerint ettől nem nő az agy, csak puhul; elfogadják, ha "oktatom" őket arról, hogyan használják "okosan" a gépet, mennyit adjanak bele magukból, és hol lehet a határa mindennek. Elfogadják, ha igényes, jó filmet mutatok nekik (kikapnék, ha tudnák a filmesek, hogy pl. a Tenkes kapitányát háromórásra vágtam vissza, csak azért , hogy megmutathassam a gyerekeknek, mert otthon már nem biztos, hogy ez a program), ha csak leülünk, és én felolvasom pl. a Ci-Nyit természetismeret órán, mert a saját film, ami belül pereg, legalább annyira fontos. Én is sütök kenyeret a gyerekkel, ha a búzát tanítom, elviszem őket az Állatkertbe, Planetáriumba, ha lehet, és valamit mindig lehet. Mindebben ráadásul jókedvvel kavarognak velem, hiszen át-átlépünk határokat az órákon, egyik tantárgyból a másikba, digitális világból a kézzel foghatóba.
De szomorúan állapítom meg, hogy a tanárok többségét nem az értékek átadása mozgatja (bár tudják, hogy fontos!), hanem a tanterv és az abból készült tanmenet, így pl. szóba sem kerülhet, hogy 4 tanítási óra azzal menjen el, hogy "csak" olvasunk, vagy megnézünk egy jó filmet, vagy "bámulunk" eszméletlen jó animációkat az emberi test működéséről. Az nem lehet, hogy a gyerek 4 órán keresztül ne írjon, ne oldjon meg egy feladatot sem a feladatlapban, ne kapjon házi feladatot! Szerintem pedig igen, fontosabb, nekik mi a jó adott órán, mint az előírások.
Nem mondom, hogy harminc éve is így csináltam (sajnos), de most így csinálom, és pár éve bejön. A gyerekek érdeklődők, szívesen jönnek az órákra, és a tudásuk is szélesebbkörű, mint az várható lenne. Ebben segít az internet, a tábla, de csak segít, mert egy eszköz a sok közül. Az "én gyerekeim" tudják ezt.
Az óvoda a Ti világotok, de szerintem nagyon jó helye lenne mindannak, amit írtam.
Elutasítást látok Nálatok is, nem valódi érveket. Nem kell megvédeni a gyerekeket, meg kell tanítani jól használni, és ha Ti kicsiként nem tudtok belenyúlni átgondoltan a rendszerbe, akkor az általános iskolának, főleg ha a tanító néni is csak hárít, nagyon nehéz dolga lesz - ha el nem késett. És az már tényleg nagy baj.
Nem látom a különbséget a véleményünk között, pusztán Te feltételes módban fogalmaztál, én felszólítóban. A cél ugyanaz, csak én hamarabb kezdeném és más irányból!
És bár igen, szenvedélyes természet vagyok, de a fejed még virtuálisan sem szeretném leharapni. 
A pedagógusoknak pedig elengedhetetlen, hogy használják ( adminisztráció, felkészülés, kapcsolattartás, szemléltetés....).
