RR 16 közös téma Kooler Design 12 Botanical Ornaments 2016

Szalárd

Állandó Tag
Állandó Tag
Na,itt vagyok! Befejeztem Kata és Kirjava kendőjét,legkésőbb holnap postázom. Tecuka megkért hogy az ő munkájáról is tegyek fel képeket,úgyhogy kicsit megkésve... de íme a két kendő! :)

Megérkezett Zsuzsa küldeménye is. Tecukám,azért nem adtam át neked,mert a napokban ezt is kivégzem és akkor remélem végérvényesen egyenesbe jövök ezzel az RR-el. :)
 

Csatolások

  • WP_20160802_10_56_47_Pro.jpg
    WP_20160802_10_56_47_Pro.jpg
    6.2 MB · Olvasás: 30
  • WP_20160802_10_57_06_Pro.jpg
    WP_20160802_10_57_06_Pro.jpg
    5.2 MB · Olvasás: 21
  • WP_20160802_10_57_17_Pro.jpg
    WP_20160802_10_57_17_Pro.jpg
    2.6 MB · Olvasás: 20
  • WP_20160802_10_58_29_Pro (2).jpg
    WP_20160802_10_58_29_Pro (2).jpg
    2.7 MB · Olvasás: 33
  • WP_20160802_10_58_39_Pro.jpg
    WP_20160802_10_58_39_Pro.jpg
    4.8 MB · Olvasás: 19
  • WP_20160802_10_58_45_Pro (2).jpg
    WP_20160802_10_58_45_Pro (2).jpg
    2.4 MB · Olvasás: 20

Tecumamó

Állandó Tag
Állandó Tag
Na,itt vagyok! Befejeztem Kata és Kirjava kendőjét,legkésőbb holnap postázom. Tecuka megkért hogy az ő munkájáról is tegyek fel képeket,úgyhogy kicsit megkésve... de íme a két kendő! :)

Megérkezett Zsuzsa küldeménye is. Tecukám,azért nem adtam át neked,mert a napokban ezt is kivégzem és akkor remélem végérvényesen egyenesbe jövök ezzel az RR-el. :)
Katikám, köszönöm a feltöltést és majd átszaladok a kendőért, ha elkészültél..:)
 

Kirjava

Állandó Tag
Állandó Tag
Na,itt vagyok! Befejeztem Kata és Kirjava kendőjét,legkésőbb holnap postázom. Tecuka megkért hogy az ő munkájáról is tegyek fel képeket,úgyhogy kicsit megkésve... de íme a két kendő! :)

Megérkezett Zsuzsa küldeménye is. Tecukám,azért nem adtam át neked,mert a napokban ezt is kivégzem és akkor remélem végérvényesen egyenesbe jövök ezzel az RR-el. :)

Köszönöm szépen!
 

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
Következő növényünk a babér lesz. (laurel)

laurus_nobilis5.jpg
laurus_nobilis6.jpg


Régen ismert fűszer, a mediterráneumban vadon is termő, Kis-Ázsiában honos, a Földközi-tenger környékén széles körben termesztett örökzöld fa vagy cserje.
Cserepes, dézsás növényként tartható (már az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak is tartottak babért nagy cserépedényekben). Régen a dicsőség, a hírnév, a győzelem jelképe volt.
A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemző fűszeres szagúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz. Fűszernek a növény levelét használjuk.

Babérba nem üt a mennykő


Apolló bosszúja Daphnét örökzöld babérrá változtatta, ám a szép nimfa a növényekben is tovább kísértett. Ettől kezdve Apolló és a babér elválaszthatatlanok lettek. A fa minden tulajdonságát az istentől kölcsönözte és Apolló papjainak szertartásaiban mindig szerepelt a babér. Fejükön babérkoszorút hordtak, és éjszakára párnájuk alá is bedugták, mert segitségével álmaikban megjelent a jövő. Amikor jóslataikat előadták, kezükben babérágat tartottak és bogyóját rágcsálták. Ha Apollónak kedves áldozatot akartak bemutatni, akkor babérfát égettek. Az égő babér elmondta nekik eljövendő sorsukat. A csendes tűz rossz előjel volt, de erős pattogó lángjai boldog időket sejtettek.

A babért akkor ismerhetjük igazán, ha Apollót ismerjük. Apolló volt a lant és költészet istene; ezért került babérkoszorú a költők fejére. Apolló volt a bűnbocsánat istene, így lett a babér a bűnbocsánat jelképe. A győztes hadvezér fején a babérkoszorú esengést jelentett az istenek engesztelő kegyéért. A római katona babérággal törölte le véres kardját, hogy istenei megbékéljenek.

A rómaiak azt tartották, hogy babérba nem üt a mennykő. Tiberius császár fején babérkoszorúval vészelte át a viharokat, úgy látszik, sikerrel, mert az ég megkímélte a villámcsapástól. Apolló nyila űzte el a ragályt, ezért a babér is képes volt erős illatával a rothadási és betegségeket megakadályozni és távol tartani a gonosz szellemeket.

A látnoki erejű babér és a művészek kapcsolata nemcsak Apolló érdeme. A görögök az írókat és költőket különleges, ritka jóserejű embereknek tartották, ezért lett jelképük a babérkoszorú. Nem csoda, hogy a tehetséget növelő — sőt néha pótló — koszorú a művészek kedvelt tartozéka maradt századokon át. A babér evése fokozta az emberek jóslóképességét. A híres Pithia, Delph jósnője ezért nemcsak fején viselt babérkoszorút, hanem szájában is, jóslás idején. Ennyi babér láttán könnyű volt a szellemeket vallatóra fogni, hiszen mindezeken kívül háromlábú székét is babérok díszítették, széke mellett pedig a szent babérfa zöldellt. Apolló és a nimfa története sokáig elevenen élt a görög népben. Ha valahol nagyon szépen és buján fejlődött a babérfa, azt suttogták, hogy az isten ott változtatta Daphnét babérrá. A görögök mintájára egy ideig a rómaiak is tisztelték csodatevő képességeiért. Aztán fokozatosan háttérbe szorult és sok-sok idő után a középkorban ismét színre lépett.

A dominikánus Albertus Magnus, a XIII. században felvirágzó előkelő kertek fontos alkotórészeként említi a babérokat a gránátalma mellett. Nyelvünkben a babér szó a XVI. században jelent meg. A XV. században — amint azt a korabeli szójegyzék megörökíti — a laurus neve a babérfa helyett a borostyánfa volt. A régi magyar szóhasználatban fellelhető a jutalommal járó borostyán fogalma, ami a babérkoszorút jelentette. Később babirnak és babilnak is hívták. Az eleinte csak patikában, levelenként vásárolt babér a virágtartó edények megjelenésével Közép-Európában is terjedni kezdett. Ez a XVIII. században volt. „Most már az ünnepélyeken vödörben nevelt babérfákat állítanak az ajtók mellé, emelvényekre stb., és természetesen babérkoszorút készítenek az érdem jutalmazására a magyar klíma alatt is."

A szép magyar kerteknek ettől kezdve örökös vendége lett. A pozsonyi prímási kertben és később az Esterházyak kismartoni parkjában és télikertjeiben jól fejlett babérfák díszlettek.

Az ünnepélyes hangulat elmaradhatatlan kellékei napjainkban is. (terebess.hu)
 

Csillucs86

Állandó Tag
Állandó Tag
Következő növényünk a babér lesz. (laurel)

laurus_nobilis5.jpg
laurus_nobilis6.jpg


Régen ismert fűszer, a mediterráneumban vadon is termő, Kis-Ázsiában honos, a Földközi-tenger környékén széles körben termesztett örökzöld fa vagy cserje.
Cserepes, dézsás növényként tartható (már az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak is tartottak babért nagy cserépedényekben). Régen a dicsőség, a hírnév, a győzelem jelképe volt.
A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemző fűszeres szagúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz. Fűszernek a növény levelét használjuk.

Babérba nem üt a mennykő


Apolló bosszúja Daphnét örökzöld babérrá változtatta, ám a szép nimfa a növényekben is tovább kísértett. Ettől kezdve Apolló és a babér elválaszthatatlanok lettek. A fa minden tulajdonságát az istentől kölcsönözte és Apolló papjainak szertartásaiban mindig szerepelt a babér. Fejükön babérkoszorút hordtak, és éjszakára párnájuk alá is bedugták, mert segitségével álmaikban megjelent a jövő. Amikor jóslataikat előadták, kezükben babérágat tartottak és bogyóját rágcsálták. Ha Apollónak kedves áldozatot akartak bemutatni, akkor babérfát égettek. Az égő babér elmondta nekik eljövendő sorsukat. A csendes tűz rossz előjel volt, de erős pattogó lángjai boldog időket sejtettek.

A babért akkor ismerhetjük igazán, ha Apollót ismerjük. Apolló volt a lant és költészet istene; ezért került babérkoszorú a költők fejére. Apolló volt a bűnbocsánat istene, így lett a babér a bűnbocsánat jelképe. A győztes hadvezér fején a babérkoszorú esengést jelentett az istenek engesztelő kegyéért. A római katona babérággal törölte le véres kardját, hogy istenei megbékéljenek.

A rómaiak azt tartották, hogy babérba nem üt a mennykő. Tiberius császár fején babérkoszorúval vészelte át a viharokat, úgy látszik, sikerrel, mert az ég megkímélte a villámcsapástól. Apolló nyila űzte el a ragályt, ezért a babér is képes volt erős illatával a rothadási és betegségeket megakadályozni és távol tartani a gonosz szellemeket.

A látnoki erejű babér és a művészek kapcsolata nemcsak Apolló érdeme. A görögök az írókat és költőket különleges, ritka jóserejű embereknek tartották, ezért lett jelképük a babérkoszorú. Nem csoda, hogy a tehetséget növelő — sőt néha pótló — koszorú a művészek kedvelt tartozéka maradt századokon át. A babér evése fokozta az emberek jóslóképességét. A híres Pithia, Delph jósnője ezért nemcsak fején viselt babérkoszorút, hanem szájában is, jóslás idején. Ennyi babér láttán könnyű volt a szellemeket vallatóra fogni, hiszen mindezeken kívül háromlábú székét is babérok díszítették, széke mellett pedig a szent babérfa zöldellt. Apolló és a nimfa története sokáig elevenen élt a görög népben. Ha valahol nagyon szépen és buján fejlődött a babérfa, azt suttogták, hogy az isten ott változtatta Daphnét babérrá. A görögök mintájára egy ideig a rómaiak is tisztelték csodatevő képességeiért. Aztán fokozatosan háttérbe szorult és sok-sok idő után a középkorban ismét színre lépett.

A dominikánus Albertus Magnus, a XIII. században felvirágzó előkelő kertek fontos alkotórészeként említi a babérokat a gránátalma mellett. Nyelvünkben a babér szó a XVI. században jelent meg. A XV. században — amint azt a korabeli szójegyzék megörökíti — a laurus neve a babérfa helyett a borostyánfa volt. A régi magyar szóhasználatban fellelhető a jutalommal járó borostyán fogalma, ami a babérkoszorút jelentette. Később babirnak és babilnak is hívták. Az eleinte csak patikában, levelenként vásárolt babér a virágtartó edények megjelenésével Közép-Európában is terjedni kezdett. Ez a XVIII. században volt. „Most már az ünnepélyeken vödörben nevelt babérfákat állítanak az ajtók mellé, emelvényekre stb., és természetesen babérkoszorút készítenek az érdem jutalmazására a magyar klíma alatt is."

A szép magyar kerteknek ettől kezdve örökös vendége lett. A pozsonyi prímási kertben és később az Esterházyak kismartoni parkjában és télikertjeiben jól fejlett babérfák díszlettek.

Az ünnepélyes hangulat elmaradhatatlan kellékei napjainkban is. (terebess.hu)

Nekünk van baber bonkrunk evek ota, epp ezert gondolkodtam rajta mi a szösz ez a karácsonyi olívabogyó, mert sosem volt rajta meg termes. A levelet legeljuk, borsostokanyban, krumplifozelekben, toltott káposztaban es ez a macskamajom Bertalan is elragja olykor. De bogyót sosem látta rajtam. Virágot sem.
 

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekünk van baber bonkrunk evek ota, epp ezert gondolkodtam rajta mi a szösz ez a karácsonyi olívabogyó, mert sosem volt rajta meg termes. A levelet legeljuk, borsostokanyban, krumplifozelekben, toltott káposztaban es ez a macskamajom Bertalan is elragja olykor. De bogyót sosem látta rajtam. Virágot sem.
MACSKAMAJOM?????????? :rohog::rohog::rohog::rohog: Ebből állatvédő liga lesz, a személyiségjogokat látom sértődni. :D Nem tudom, úgy képzelem, hogy ezeknek a mediterrán növényeknek kell egy bizonyos nap-, hőmennyiség, amit nálunk korlátozottabban kapnak meg, és ez akadályozza, nem tudom. Vagy pont ezért kell egy életkor, mikor termőre fordul. Nálam például soha nem virágzik a majomfa, pedig ugyanúgy tartom, mint a szomszéd néni, neki meg minden nyáron. Igaz, apró, jelentéktelen semmiségek, de mégis, hogy képzeli?! :D De az is igaz, hogy az én töveim max. 6-7 évesek. Az övéi meg 30-nál többek. :)
 

Szalárd

Állandó Tag
Állandó Tag
Elkészültem Bertáné Erzsike kendőjével,és ezzel egy időre kibogyóztam magam. Asszem. :D varrtam mint egy megszállott,egy hét alatt három kendőt,hogy behozzam a lemaradásomat. Tegnap megvilágosodtam ( Andi segítségével) hogy tulajdonképpen már utolértem magam,sőt ezzel a kendővel túl is teljesítettem a tervet.

Tecukám,itt van a rendelőben,bármikor jöhetsz érte.:)

Sajnos egész alakos fotót nem tudtam készíteni róla,de nagyon jól mutat,mindenkinek a képzeletére bízom!:D
 

Csatolások

  • WP_20160805_07_15_10_Pro.jpg
    WP_20160805_07_15_10_Pro.jpg
    4.5 MB · Olvasás: 15
Oldal tetejére