Kacagány, hátibőr
nyakba akasztható vagy köthető, a hátat borító prémes állatbőr. Szabott és szabatlan formában is viselték. Az előbbit a bőr legszebb háti részéből készítették. A szabatlan megőrizte a bőr természetes formáját; a mellső lábak nyakkötőül, a hátsók derékkötőül szolgáltak, a farkat dísznek szánva hagyták rajta. Krónikásaink szerint honfoglaló eleink is viselték a nemes vadak bőréből készült kacagányt. A 18. sz. előtti okleveles adatokban és képes ábrázolásokon többnyire mint katonai és nemesi viseletdarab szerepel. E körökből való eltűnését a 18. sz. elejére tehetjük. A nép, különösen pedig a pásztorok körében azonban továbbra is igen elterjedt. Főként a juhászok voltak a farkas- és juhbőr kacagányok elismert mesterei. Az 1760. évi jászkunsági tiltó rendelkezés arra enged következtetni, hogy abban az időben a nép a szépen és jól kimunkált farkasbőrből készülteket nevezte kacagánynak, a szabatlan juhbőrből valót pedig hátibőrnek: „Úgy a juhászok és akarminemű pásztorok, egyszóval akarmi renden levő kényes ifjak ... a kacagányt ne viseljék ..., kivévén mindazonáltal a hátibürt, aki már juhbürbül vagyon”. A farkas- és fekete juhbőr kacagány, ugyanis a hetykélkedő legények divatja volt, s ezért a Sárréten még a 19. sz. első évtizedeiben is hadakoztak ellene az elöljáróságok: „... némely imposztor suhancok megittasodván, templomba menet idején a kántor kocsma előtt botránkoztattak, ... juhok és kosok módjára ugráltak, miértis fekete kacagányuk farkát lemetszették”. Az egyszerű fehér hátibőrt nem érte megrovás. Erről mondták a régiek: „Ha egy kocogánt magukra vehettek, abban tisztességgel megvénhedtek.” Ott találjuk a fázó parasztok hátán, a falusiak köznapi, de még alkalmi viseletében is. Hódmezővásárhely követei 1820-ban a hátibőrt is magukkal vitték Bécsbe, ahol azt már annyira magyar viseletnek tekintették, hogy nem is okoztak vele feltűnést. Az iskolás gyerekek és az asszonyok is hordták. Emlékezők szerint a Hajdúságban, a Nagykunságon, a Sárréten még a 19. sz. közepén is az asszonyoknak hímzett és fehér vászonnal alábélelt kacagányuk volt. A kacagány, a hátibőr viseletét a → suba szorította ki, de mint subagallér tovább élt. Ezért mondták: „A hátibőr is megszokja a subát.” (→ még: elejbőr)
nyakba akasztható vagy köthető, a hátat borító prémes állatbőr. Szabott és szabatlan formában is viselték. Az előbbit a bőr legszebb háti részéből készítették. A szabatlan megőrizte a bőr természetes formáját; a mellső lábak nyakkötőül, a hátsók derékkötőül szolgáltak, a farkat dísznek szánva hagyták rajta. Krónikásaink szerint honfoglaló eleink is viselték a nemes vadak bőréből készült kacagányt. A 18. sz. előtti okleveles adatokban és képes ábrázolásokon többnyire mint katonai és nemesi viseletdarab szerepel. E körökből való eltűnését a 18. sz. elejére tehetjük. A nép, különösen pedig a pásztorok körében azonban továbbra is igen elterjedt. Főként a juhászok voltak a farkas- és juhbőr kacagányok elismert mesterei. Az 1760. évi jászkunsági tiltó rendelkezés arra enged következtetni, hogy abban az időben a nép a szépen és jól kimunkált farkasbőrből készülteket nevezte kacagánynak, a szabatlan juhbőrből valót pedig hátibőrnek: „Úgy a juhászok és akarminemű pásztorok, egyszóval akarmi renden levő kényes ifjak ... a kacagányt ne viseljék ..., kivévén mindazonáltal a hátibürt, aki már juhbürbül vagyon”. A farkas- és fekete juhbőr kacagány, ugyanis a hetykélkedő legények divatja volt, s ezért a Sárréten még a 19. sz. első évtizedeiben is hadakoztak ellene az elöljáróságok: „... némely imposztor suhancok megittasodván, templomba menet idején a kántor kocsma előtt botránkoztattak, ... juhok és kosok módjára ugráltak, miértis fekete kacagányuk farkát lemetszették”. Az egyszerű fehér hátibőrt nem érte megrovás. Erről mondták a régiek: „Ha egy kocogánt magukra vehettek, abban tisztességgel megvénhedtek.” Ott találjuk a fázó parasztok hátán, a falusiak köznapi, de még alkalmi viseletében is. Hódmezővásárhely követei 1820-ban a hátibőrt is magukkal vitték Bécsbe, ahol azt már annyira magyar viseletnek tekintették, hogy nem is okoztak vele feltűnést. Az iskolás gyerekek és az asszonyok is hordták. Emlékezők szerint a Hajdúságban, a Nagykunságon, a Sárréten még a 19. sz. közepén is az asszonyoknak hímzett és fehér vászonnal alábélelt kacagányuk volt. A kacagány, a hátibőr viseletét a → suba szorította ki, de mint subagallér tovább élt. Ezért mondták: „A hátibőr is megszokja a subát.” (→ még: elejbőr)
