Hullócsillag
Nézem milyen gyönyörű az égboltozat,
Számolom, nézem a szép csillagokat.
Könnycsepp keletkezik a szememben,
Kérdem: miért nem vagy itt a közelemben?
Elválaszt kettőnket a kegyetlen messzeség,
A vendég a magány, a válasz a csendesség.
Jönne a szerencsét hozó jelenség bárcsak,
Mit úgy hívnak: fényes hullócsillag.
Nem kívántam én tőle nagyon réges-rég,
Most jól jönne egy angyali, égi segítség,
Amivel szorosabb lenne a kettőnk közti lánc,
S mindörökre tartana ez a boldogságtánc.
Talán egyszer minden kívánság valóra válik,
Szörnyű kínlódás, hogy mennyire hiányzik.
Ezer költeményt költhetek én még róla,
Ez a fájdalom, lehet, nem múlik soha.
Éjjel-nappal csak terád gondolok!
Hirtelen megláttam egy hullócsillagot,
Így azt kívántam teljes szívemből tőle,
Legyek vele, és maradjak ott örökre!
Vajon fog-e egyszer teljesülni valamikor,
A kérdésre a válasz a szokásos: nem tudom.
Én nem adom fel akkor se, minden fog sikerülni,
Még ha évtizedeken át kell érte keményen harcolni.