Vajon el lehet felejteni magyarul? – Egy külföldön élő magyar viszonya az anyanyelvéhez

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy elfelejtheti-e valaki az anyanyelvét. Bolgár nagypapám – a Magyarországon töltött ötven év után is – határozottan állította, hogy nem.

Jó tíz éve élek külföldön, és ezalatt megtanultam, hogy a külhoni magyarok nyelvhasználatával kapcsolatos sztereotipikus mondatok, az „anyanyelv ösztönből jön”, „csak odafigyelés kérdése, mit használ az ember”, „sznobság x idő után idegen szavakkal beszélni” kijelentések felszíni igazságtartalma mögött összetett és igen árnyalt labirintus rejlik. Ebben az útvesztőben bolyongva, az én viszonyom is változott a saját anyanyelvemhez. Trembácz Éva Zsuzsa írása a nyelvhez való viszonyáról a magyar nyelv napján, amit 2011 óta november 13-án ünneplünk.

Ha most útravalót adhatnék tizenegy évvel ezelőtti önmagamnak, talán elfújnék egy darabot abból a rózsaszín felhőből, amely eltakarta az idegen kultúrában való mindennapi élet következményeit, többek között a nyelvhez való viszony önkéntelen változását. Tudatában sem voltam annak, hogy ösztönösen rigorózus nyelvőrként vágtam neki a nagyvilágnak, és hol elképedtem, hol dühöngtem azon, miért kell egy magyar nyelvű beszélgetést idegen szavakkal megtűzdelni, valamint: hogyan is történhet meg, hogy egy-egy hétköznapi kifejezést hosszú másodpercekig keresgél valaki. Az élet szerencsére szembeállítja az embert a saját előítéleteivel, hogy közelről nézve azokat, a sok-sok „igen, de” szertefoszlassa őket.

„Az anyanyelv ösztönből jön”, és „csak odafigyelés kérdése, mit használ az ember” gondolata sokáig tartotta bennem is magát. Aztán láttam, hogy ezt az „ösztönösséget” mennyi minden ostromolja a hétköznapokban.

Nyolc-tíz órán át egy másik nyelven dolgozni, kommunikálni, érvelni, információt feldolgozni, egy szakterületen elmerülni, egy másik nyelven élni az életet, gyakran úgy, hogy nincs magyar közösség a közelben, igenis rányomja a bélyegét az anyanyelv használatára. Bevallom, nekem is hamarabb ugrik be a recruitment kifejezés, mint a munkaerő-toborzás, mert angol nyelven sajátítottam el a munkámhoz szükséges szakmai ismeretet, amelyet napi nyolc órában használok. Folyamatosan két nyelvet használni igazi agytorna, és roppant fárasztó, így már nem gondolom, hogy főbenjáró bűn lenne a két nyelv közötti ugrálás során megbotlani. Az odafigyelést pedig jócskán befolyásolja, hogy milyen gyakran, illetve milyen ritkán használunk egy magyar kifejezést, mennyi időt tölt valaki Magyarországon, hiszen a nyelv változásait a távolból nem könnyű beépíteni a nyelvhasználatba. Én is mosolyogtam, amikor a gyerekként ’56-ban Amerikába került tanítványaim jégszekrénynek hívták a hűtőt 2015-ben, és most én állok döbbenten a mindent lerövidítő gyakorlat, a „koviubi, talizunk” és társai előtt.

00063471.jpeg


Amikor valaki külföldre költözik, egy kis batyuban viszi magával az anyanyelvét. A csomag egy részét folyamatosan használja, egy része érintetlenül a batyu alján marad, és hazatérve sikerül(het) kicsit újratölteni. A bepakolt útravaló megkopik idővel, és csak limitáltan tud táplálkozni a talajból, ahol a gyökerei vannak – pedig ezt a talajt közel hozza a Skype, az internet, az online rádiók és tévék. Tudományosan bizonyított, hogy az akcentuson sem kell nagyon csodálkozni: a hangszálakat, ajkat mozgató izmok koordinációja változik, ha huzamosan egy másik nyelven beszélünk, de ez személyenként változó, mert az izmok rugalmasságától függ.

A sznobságot pedig érdemes egyéni megítélés alá vetni: van, aki az, és van, aki nem.

Ez utóbbi esetben kérem a fenti tényezők figyelembevételét. Továbbra is azt gondolom, hogy a pubertáskor után megszilárdult nyelvtudást – mély traumát átéltek kivételével – nem lehet elfelejteni, de ahogy saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy igenis nehéz kisebbségi nyelvet ápolni, megőrizni, átadni, úgy a saját anyanyelvemhez való viszonyom is változott. Tudatosult bennem, milyen mérhetetlen nagy komfortot ad az, ha a saját nyelvén éli az életét az ember. Angolul megingok egy-egy szó használatán, megkérdőjelezem, hogy jól mondtam-e, és nem egyszer zavar, hogy nem tudom olyan árnyaltan és finomra hangoltan kifejezni azt, amit szeretnék, ahogy az belül megfogalmazódik bennem. Lelki dolgokról sokkal jobb magyarul beszélgetni, mert úgy érzem, maradéktalanul át tudom adni azt, amit megélek, míg angolul egy pici mindig bennem marad. Kétségtelenül izgalmas két nyelven létezni, hiszen olyan, mintha két énem lenne, amelyet a két nyelv, és a hozzájuk kapcsolódó kulturális többlettartalom is formál. Gyakran érzem, hogy más ember vagyok angol és magyar nyelvi közegben: a magyarul – szerintem – szórakoztató énem nem könnyen konvertálható „angol” környezetbe, így sokáig zaklattam a férjem azzal, hogy unalmas vagyok angolul.

00063475.jpeg


Bármennyire érdekes is ez a kettősség, szinte a zsigereimben érzem a változást, amikor hazaérek: mintha lehullanának körülöttem az idegen nyelv kreálta falak. Számomra élmény elmerülni a magyar nyelv szépségeiben, gazdag hangzókészletében, és már-már perverziónak érzem az olyan szavak feletti merengéseimet, mint a cipőfűző, sündörög vagy a bazsarózsa. Igaz, hogy izgalmas ki-be járkálni a két nyelv között, de

míg a tanult nyelv olyan, mint egy szoba, amelynek falaiba időnként beleütközünk, és amely fizikai voltából adódóan meghatározza mozgásterünket, az anyanyelv olyan, mint egy színes virágokkal teli, határtalan zöld mező.

Úgy érzem, a szoba falait sok-sok energiával kijjebb és kijjebb tolhatjuk, teljesen lebontani, virágokkal beültetni nem lehet azt.

Kosztolányi erről ezt mondta: „Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni, csak attól nem kapunk soha csömört, csak azt fogadjuk magunkba korlátlanul úgy, hogy minden szemerjét azonnal vérré változtatjuk. A többi nyelvből kisebb-nagyobb adagot bírunk el, mint az orvosságból.” Kétnyelvűek mindig közelebbinek érzik az egyik nyelvet: azt, amely a lelkük nyelve.

Azt is mondják, hogy egy másik nyelvet akkor tesz valaki igazán magáévá, amikor azon a nyelven álmodik. Én mindig magyarul álmodom. És tudom, hogy a lelkem nyelve magyar. Ahogy azt is, hogy a nagyapámnak igaza volt.

Trembácz Éva Zsuzsa

nelvrol.jpeg
 
Nem akarom az idegengyülölöletet támogatni, de a többnyelvü gyereknevelés nem veszély nélküli. Kivéve talán a "cirkusz-gyerekeket". :)
-
Az én nagyanyám egész életében tört magyarsággal beszélt mert amerikában született, a 19. században, az anyám halála után regisztráltuk, hogy a gyerekekkel németül leveleztek, mert a nagymama nem tudott magyarul irni. A következmény az volt, hogy mi gyerekkorrunkban, holott se németül se angolul nem tanitottak, anglicizmusokat szöttünk a beszédünkbe ami nem tettszett a magyartanároknak. :)
Nem tudom, mi az a cirkusz-gyerek, de még egy ismerős gyerekének se okozott semmi problémát, hogy beszéltek magyarul a választott ország nyelvén kivül.
Továbbmegyek, hogy ne mindig a magyarral jöjjünk, apámnak se okozott semmi problémát, hogy a "választott ország nyelvén" (vagyis ahol született, és ahol a család apai ága is vagy három nemzedék óta él, az anyai az ugyebár helyi család) erősen törve ment iskolába, mivel a nagymamája nevelte, és az egész nyelvi környezet a közvetlen környezetében nagyjából egynyelvü volt.
Hogy miért mondtam, hogy ne jöjjünk mindig a magyarral? Mert a nagymama sváb volt, és egy sváb faluban nőtt fel, ahol magyarul csak a sohase ráérő szülők, és a rádió beszélt. Elsőben nem volt egy mondata, amibe ne kevert volna német szót. Majd felnőtt korában heveny gyakorlás kellett, hogy meg tudjon szólalni németül, mert élete első hat éve az akkor még beszélt nyelvvel együtt eltünt, és magyar lett. Passziv nyelvként maradt meg a német. Szóval nem értem, miért kellett ovoda előtt megszüntetni a második nyelvet. Semmi baja se lett volna, ha csak iskolában hagyjátok abba.
Megjegyezném pont az ovodás kor a vízválasztó, hiszen én csak ovodában tanultam németet, abban a pár évben, és elég volt egy nap német nyelvterületen, hogy felfogjam, mit akarnak tőlem, és valahogy összehozzam, én mit akarok másoktól. 20 évvel az ominózus három ovis év után.
Iskoláskorig (tehát nem élete első három évében, hanem hatban) bármilyen nyelvet tanulni sokat adhat a gyereknek.
 
"Cirkusz-gyerek" az aki egy cirkuszban születik. Olaszországban egyszer megismerkedtem egy ilyen lakokocsi-táborban élö családdal, késöbb meglátogattam öket Franfurtban amikor itt turneztak.
-
A "cirkusz-gyerekeknek" rengeteg lehetöségük van másnyelvü gyerekkel beszélni. Én csak arra utaltam, hogy egy nyelvet alaposabban meglehet tanulni 3 év alatt mind hármat. Egy családban még nehezebb, hiszen csak két szülö van a három nyelvhez és az ö idelyük sem végtelen.
-
Szerintem mindenki élete sajátos. Gyakran kapom az álltalad felhozott vádat magyar rokonoktol is.
Egy szülö jobban érzi, hogy mire van a gyerekének szüksége. Egy gyerekkel meglehet tanitani mindent de minek?
-
Ne gondold, hogy nem dudoltam én a gyereknek magyar altatokat, hogy:
"A villamos is aluszik" - meg "szendereg a robogás" de ettöl nem tanult meg a gyerek magyarul. :)
-
Amikor az utolso versszakra került a sor, hogy:
"Tüzoltó leszel s katona! - Vadakat terelő juhász!" - rámnézett és azt mondta: "Spinnst du?" :)
És wisszafordult a számitogéphez, rányomott a kis ujjaival a CTRL+ALT+Del billenytyüre és ujrainditotta.
-
Elakartam kerülni, de elmondom, hogy csak akkor volt hajlando az oviba menni ha elötte végignézett egy angol nyelvleckét a TV-be (mindig ugy 8 ora elött volt) felvette maga video kazettára, délután ujra megnézte. Pelenkázás közbe tanulta meg az ABC-t, a pelenkákon betük voltak és csak akkor hagyta magát becsomagolni ha az általa éppen favorizált betü vol a pelenkán, ez problematikus volt, mert egy csomagba csak 1-2 szer volt minden betü, ugy kelett trükköljek.
-
Abban az idöben még csak DOS volt és Windows 3.0, ha mond valakinek ez valamit. Ezen dolgozott, ezen tanult meg irni olvsani három éves kora elött. Egy könyvkiálitáson feltünt ezzel, a televizio stabja ott verte a térdét a csodálkozástol "Das gibt es nich!"
-
Ajánlották vigyem el a gyereket a "Deutsche Geselschaft für das hochbegabte kinder eV" hoz, ott csuppa ilyen talentum van.
Elmentünk "letesztelték" és kaptunk meghivokat a találkozokra. Ide "helikopter-szülök" jártak a gyerekeikkel, ahelyett, hogy a játszotérre mentek volna.
A gyerekek "muzeum-vezetésen" vettek részt mi szülök meg vártunk rájuk és egymást tullicitálva áradoztunk arrol mit tud a porontyunk. :(
-
A fiamon láttam néhány gyülés után, hogy nem szivesen megy oda.
Kérdezem "Mi nem tetszik neked?" és ekkor kibökte, "Te papa ezek a gyerekek állandoan magukalá pisilnek, kapkodják a fejüket."
Valoban volt valami deficitjük a "sok tudás melett", ugy hogy mi inkább elküldtük a gyereket 5 évesen az iskolába, ne unatkozzon az oviba.
-
Mivel a keze az "egérre" állt, az ujjai vékonyak voltak a szépiráshoz, hát beszerzett a tanitonéni egy gumit amit ráhuztak a ceruzára, hogy jobban lehessen fogni.
Késöbb a 7. osztályt átugrotta, idö elött érettségizett, anélkül, hogy az apja vagy az anyja anyanyelvét beszajkozta volna.
-
Nekem ez egy elégtétel a mai magyar kormánnyal szemben, aki
"Éuropa népeinek a lopakodo népirtásával" vádolja Sorost, az EU-t és különösképpen a "Karlspreis" hordozoit.
-
Az én gyerekeim, Orbán és a magyar nationalisták szerint:
“Kalergi gyermekei" és fájlalják, hogy a "A faji keveredés pestise évente többezer kevert fajú gyermek megszületését eredményezi"-
-
Ez engem bánt és nem hagy nyugton, még akkor sem ha a "jelenlevök természetesen kivételek" megkegyelmezést nyujtják felém.
-
Apropo, Orban állitolag egy németnyelvü gimnaziumban érettségizett de amikor legutobb itt volt Passauba egyetlen mukkot nem adott magábol ezen a nyelven. Annak ellenére, hogy füllhallgato volt a fülébe dugva, a válaszainak vajmi kevés köze volt a kérdésekhez.

Nem kellett volna "beszajkóznia" semmilyen nyelvet. Se magyart, se mást. Nem kell 3 nyelvet 3 év alatt tökéletesen megtanulni. Sehány nyelvet se kell. Egyet se. Annyit tanul meg mindenből, amennyi ráragad. És igen, pont a magyar nyelvü mondókákról van szó, hogy magyarul beszélsz róla, hogy megszokja a füle a magyar ritmust, stb. Majd megtanul jól felnővel amennyit akar. Pont az a nyeresége, hogy a füle arra áll rá kicsiként, hogy ne csak egy nyelv járjon a fejében. Miért kéne tökéletesen tudnia egy gyereknek BÁRMILYEN nyelvet? Akár sajás anyanyelvét saját hazájában lakva? Majd megtanulja. Egy élete van nyelvet tanulni.

Oké, felfogtuk, minden más gyerek hülye, a tied bezzeg zseni, de utálja, mert a többiek azért zsenik, mert van valami difijük pszichésen. Mellesleg egy alkalommal se vinném a gyerekemet ilyen helyre, amit mondtál. Minek? Legyen gyerek. És ha szereti a számitógépet, hát szeresse. Én is szeretem. Én középiskolásan szerettem meg, és összenőttünk. És? Nem halálosan tökmindegy, hogy én papirkönyvből tanultam meg olvasni ovi előtt, nem monitorról?

Ez nem erről szól. Ez nem a biflázásról, a magolásról, a tanitásról. Se a szülők, se a körülötte élők nyelvét nem abból fogja megtanulni. Majd a suliban tanul nyelvet, ott az a feladat. A magyar gyerek itthon is a suliban tanulja a magyar. Egyébként csak elöször érti, majd beszéli. Akármilyen szinten.

Orbánt hagyjuk. Ős középiskola alatt elhagyta az országot, és csak akkor jött vissza, mikor kint kitanulta, hogy lehet politikusként hülyévé tenni az embereket. Sose ült fel egy villamosra, sose mikrózott kaját a koleszben, és nem sátrazott egyetem mellett a Balaton mellett, egy lángososban szerezve a bulipénzt.
Nem ismeri a magyar emberek életét, életmódját. Nem ismeri a magyarokat, csak amennyit kisgyerekként látott, majd ami átjutott a seggnyalóin. Az anyja rendes asszony egyébként.

A nacionalisták minden országban hülyék. Mindenütt ugyanazt mondják. Csak ha hatalmon vannak, nagyobb a pofájuk. Ennek mi köze Magyarországhoz? Max hogy kisül a szemem, hogy hiába mentem szavazni, mégis ezek a töketlen faszok lettek a fejesek, hála a sok elhülyitett nyugdijasnak, akik megverik a vak zenészt, ha nem bólogat arra, amit a Nagy Isten mond.

Ami Orbánc nyelvtudását illeti, az olyan, mint nagyapám tesójának a gyerekeié, akik hazajőve sajnos egy büdös szót se beszéltek és értettek magyarul. Ameddig nem közöltem velük németül, hogy innentől szóljon hozzátok aki akar, pontosan tudom, hogy értitek amit mondok - itt magyarra váltottam - és ha nem kapjátok össze magatokat, akkor max nem dumálunk. Azonnal kiderült, hogy jól vettem le egy mondatukból, ha törve és nehezen is, de amit akartak, magyarul el tudták mondani, és biza értettek ők mindent, csak derogált nekik a dolog, akkoriban még lehetett a Balatonnál menőzni azzal, hogy ők németek. Még bőven előző éra.
 
Tapasztalatom szerint a magyar anyanyelv felejtése fordított arányban van a hazától való távollét idejének nagyságával. Tehát, ha valaki csak néhány hetet, netán hónapot tölt távol, abban az esetben szinte tökéletesen töri a magyart és kb. 85:15 arányban baszarintja a megfelelő akcentusra, ráadásul helytelenül alkalmazva az aktuális ragot, vagy nem ragot.
Ha valaki azonban már több évtizede van távol szinte abszolút tökéletesen használja a magyar nyelvet. :D :D
 
Két megjegyzésem van kedveseim:
1.)
Ha néztetek világháborús filmeket, bizony ott is beleszőttek olyan eseteket, amikor kémnőt pusztán azzal akartak "rábírni" arra, h kiderüljön, milyen nemzetiségű, h vajúdó fájdalmai alatt 'úgyis anyanyelvén kiabál'....
Vagyis nem törlődik, tudták, akárhány nyelvet megtanul magas szinten, akkor sem.
2)
Azoknak, akik a több nyelvet tanuló kicsikkel vannak kétségeik:
Görög-magyar anyanyelvű házaspárnak közös nyelve a román volt. Nem cirkuszosok!! Megszülettek gyermekeik. A nagyobbikat pici korában nem volt ugyan szerencsém hallani, ahogy beszélget, de a picit igen.
Picur tesójától megkérdeztük magyarul, mikor anyjával meglátogattak bennünket, h hát az édesapja hol van.
Mire a pici, aki nyilván 3 nyelven tanult szinte egyszerre, görögül válaszolta, apa dolgozik.(persze édesanyja fordította le, mert nem értettük a 2 éves csöppséget, h baba nyelven szól, v csak nem ismerjük az adott nyelvet)
A csöppség - mivel neki természetes volt több nyelvűsége - meg lehetett győződve arról, h mindegyikünk hasonlóan értheti, bármelyik nyelven válaszol.
A gondolat, illetve az érzelem is, nyelv semleges, ha ki szándékszok fejezni vmit egy társaságban, nyilván ahhoz a nyelvi környezethez alkalmazkodva találom meg a megfelelő szavakat, v csak keresgélem, h megközelítőleg érthetővé tegyem gondolataim, érzéseim.
A fenti csöppségnek nem jelentett gondot egyik nyelven sem megszólalnia, nem is sejtette, h ezzel egyedül van a társaságban :)
 
Tapasztalatom szerint a magyar anyanyelv felejtése fordított arányban van a hazától való távollét idejének nagyságával. Tehát, ha valaki csak néhány hetet, netán hónapot tölt távol, abban az esetben szinte tökéletesen töri a magyart és kb. 85:15 arányban baszarintja a megfelelő akcentusra, ráadásul helytelenül alkalmazva az aktuális ragot, vagy nem ragot.
Ha valaki azonban már több évtizede van távol szinte abszolút tökéletesen használja a magyar nyelvet. :D :D
Erre Hofinak volt egy nagyon rövid szösszenete, kb. így festett:
Amerikás magyarok találkoznak, s az előadások mellett a próba kedvéért van egy tollbamondás is, az egyik szó az, h törölköző.
Egymás mellett ülők bizonytalankodnak:
- Hogy kell leírni, törölköző v törülköző?
Válasz:
- Mennyi van meg belőle már?
- Th
 
Valamit félreértettél, én pont azt csináltam amit te is helyeselsz. Nemcsak, hogy beszéltem vele magyarul, hanem szinte állandoan járt a kazetta vagy lemezjátszo Weöres Sándor, Halász Judit... minden ami csak létezik gyerekeknek, igaz a konkurentiát sem dugtam el elölle, volt neki választék böven.
-

-
En ugy érzem, hogy forditva történt, velem lett itt finoman közölve, hogy a gyerek hülye ha nem tanul meg magyarul?
Nos ennek kivántam az engedelmeddel ellent mondani.
-
Hogy felesleges volt az egyesülethez mennem azt én is beláttam hamar, az ottani gyerekek agya valoban egy kicsit más volt, "egyszerü dolgok" orjási nehézséget okoztak nekik mig "nehéz feladatokat" képesek voltak játszva megoldani. Az én gyerekem nem autistisch.
-
Egyébbként ne aggodjál, már az egyetem is a háta mögött van, 17 éves kora ota önálloan él külföldön és "nichts pansio-mama". :)
-
Minden szülönek ellehet nézni ha áradozik a gyerekéröl én még be sem indultam igazábol. :)
-
Orbán ha jol tudom Székesfehérváron járt németnyelvü gimnaziumba, külföldi egyetemre csak Soros által került.
Ott sem maradt sokáig mert a politikai karierje érdekében idelyekorán visszajött.
Ugy tudom a nevét lekaparták hivatalosan az Oxfordi egyetem táblájárol.
-
Minek tanulja meg egy gyerek a szülei anyanyelvét ha semmi szüksége nincs rá?
Es mindenekelött az idegengyülölet miatt egyre kevesebben fognak Mo.-ra utazni fiatalok.
Unokaöcsém a hetvenes években lépett le feleségével. Konstanz mellett éltek. Pár évre rá két év különbséggel született két lányuk.

Szerintük az nem lett volna jó ha a gyerekek tőlük tanulnak meg rosszul németül. Csak magyarul beszéltek velük, mondván, hogy az oviban úgy is megtanulnak németül.
Így is lett. Érdekes volt a nyelvi fejlődésüket halgatni. A szülőkkel magyarul beszéltek, de játék közben egymással németül.

A kissebbik a keresztlányunk. Nagyon szerették a feleségemet. Amikor ő megtanult magyarul, és váratlanul elkezdett velük így beszélni úgy néztek rá mint valami csodabogárra és szóltak neki, hogy ezt ne csinálja. Mint gyerekek nemtudták a személyiségét a másik nyelvhez kötni.

Később a fiatalabb teljesen elidegenedett nyelvünktöl és nem hajlandó magyarul beszélni. Az idősseb, már mind a kettő harmincon felül van, folyékonyan és szívesen beszél magyarul. Ő már több éve zürichben dolgozik. Sokszor találkozunk és jól elvagyok vele. A magyar származásával nem tud mit kezdeni.
Perfekt magyarul beszélő német nő.
Persze az apjátol örökölt mosolya és sármja az magyar. :)
 
Utoljára módosítva:
Kaspar_hauser.jpg

-
Kaspat Hauer egy 1828 majus 26.-án Nürnbergben feltünt 16 éves, szellemileg visszamaradott, keveset beszélö fiatalember volt. Késöbbi kijelentése szerint amiota gondolkodni tud, egyedül élt kenyéren és vizen egy sötét helységben fogva tartva.
-
Az érdekesség. Ennek ellenére megértett egy pár szot magyarul. (ezt nem tréfábol mondom) :(
 
Tapasztalatom szerint a magyar anyanyelv felejtése fordított arányban van a hazától való távollét idejének nagyságával. Tehát, ha valaki csak néhány hetet, netán hónapot tölt távol, abban az esetben szinte tökéletesen töri a magyart és kb. 85:15 arányban baszarintja a megfelelő akcentusra, ráadásul helytelenül alkalmazva az aktuális ragot, vagy nem ragot.
Ha valaki azonban már több évtizede van távol szinte abszolút tökéletesen használja a magyar nyelvet. :D :D
És persze az sem mindegy, hogy kinek mennyiből van lehetősége felejteni. :)
 
És persze az sem mindegy, hogy kinek mennyiből van lehetősége felejteni. :)
Tudom attól a perctől ha mar nem leszek a gyerekeim
nemigen beszélnek magyarul (max. akkor ha a nem akarjak ,hogy tudjak a párok a vitajukat )
Elfelejtik ? Soha ! Megkopik ? Apsoluli de hallgat ért és beszél max . 10perc
 
Na akkor én is. 30 egy néhány év távlatából....
Volt egy kb 10 év amikor alig beszéltem magyarul, otthon is ritkán voltam abban az idöben, na akkor nehezebb volt átállni otthon. Sokszor azt sem értettem, mit mondanak. Nem beszélve a magyar szinkronról a tv-ben....(itt minden külföldi film svéd feliratos) a mai napig sokszor nem értem mit beszélnek a filmekben, és furcsa pl. az ámerikai szinészeket magyar hangon hallgatni....

Az itteni pár magyar baráttal fele magyar fele svéd beszélünk. Kiválóan tudjuk ragozni a svéd szavakat magyarral....Mi értjük egymást, de mikor otthon vagyok ez már ugye nehezebb.... az elején nagyon kell gondolkodnom, de pár nap és belejövök.

A forditásról nem is beszélve. Volt, hogy svéddel voltam otthon, és ugye forditottam mindkét irányba.... mókás szituk voltak, mikor a svédnek leforditottam svédre, amit mondott és a magyarnak magyarra.... sokszor azt sem tudtam, milyen nyelven beszélek és nem értik mit mondok...."ezek hülyék, nem értik mit mondok?"
Hát hiába az ember nem szinkrontolmács.

A svéd nyelv lényegesen egyszerübb, mint a magyar. Mivel nem forditok, mikor beszélem, igy otthon kell egy kis idö mig átállok a magyarra. Sokszor még az sem jut eszembe, hogy mi magyarul a teknösbéka. Vagy forditva.

Álmodni svédül, kezdtem úgy 8 év után. Ma már nem tudok különbséget tenni, milyen nyelven álmodok, mert a svéd is szinte anyanyelvi szintü. Egyszerüen sokszor nem emlékszem rá, milyen nyelven álmodtam.

Viszont számitok rá, ha öreg (öregebb) és demens leszek, akkor csak magyarul fogok ugatni. Jaj az ápolóknak!

Amire viszont nagyon büszke vagyok, az a magyar helyesirásom. Még most is jó. Ugyanolyan jó voltam kezdettöl a svéd helyesirásban. Szerintem ez valahogy benne van a vérben.
 
Ha néztetek világháborús filmeket, bizony ott is beleszőttek olyan eseteket, amikor kémnőt pusztán azzal akartak "rábírni" arra, h kiderüljön, milyen nemzetiségű, h vajúdó fájdalmai alatt 'úgyis anyanyelvén kiabál'....
Vagyis nem törlődik, tudták, akárhány nyelvet megtanul magas szinten, akkor sem.
Lásd, a Tavasz tizenhét pillanata c. film Käthie Kien alias Katya Kozlova vajúdása.
 
Ha pár év kintélés után már csak makog magyarul, hát tegye. Ennél sokkal gázabb, mikor valaki 50 év kint élés után is csak vastag magyar/akármilyen akcentussal (vagy úgy sem) beszéli választott hazája nyelvét...
 
Valaki megemlitette, hogy a frissen kivándoroltak lasabban kapcsolnak vissza az anyanyelvükre mind akik hosszabb idelye kint élnek.
Erre van magyarázat.
-
A frissen kivándorolt minden erejét, idelyét abba fekteti, hogy gyorsan megtanulja az uj nyelvet.
Inkább idegennyelvü könyveket olvas, inkább idegennyelvü barátokat keres.
-
Ehez jött korábban, hogy aki "illegálisan hagyta el az országot" ami a kommunista idöben napirenden volt,
az sokáig nem is mehetett látogatoba magyarországra, 5-10 év elég hogy egy nyelv berozsdásodjon.
-
Ezzel ellentétben aki régen kivándorolt annak az anyagi helyzete jobban megengedte az utazásokat,
annak nem kelett félnie, hogy a rövid nyaralás a szülöhazájában az idegen nyelv rovására megy.
 
Magyarországon gyakran aláirásos filmeket vetitettek a moziban, néhány nap multán gondolkodni kelett, hogy szinkronizált vagy aláirásos volt.
Ez most részemről. tipikusan a rést megtaláló olvasás volt
Ezt kiemelve itt hagytam.Ebből látszik mit nem tudsz már (vagy sose tudtad?) magyarul.
Annak a neve feliratozott film.(feliratos):oops:
Hogy miért nem alá-iratozott film a neve.Nem tudom
alá elé fel rá iratos összes iránymutató szó jöhet
 
Utoljára módosítva:
Rima , tudod sajnos van ám elég olyan mint magad is tudod , hogy 40-50 évnyi ott tartozkodás után is csak töri a helyes beszédet ! Igaz a "környezet" is nagyon befolyásolni tud , én mindig "irigykedtem" Rökk Marika csodás Magyar akcentusára , mely neki nagyon jól is állt . Amugy kiváncsi lennék a sok itteni Lörince - Grétsi profeszorokra több évtizedes külföldi tartozkodás után mennyire is makkognák az anyanyelvüket , igaz otthonról ahol sokan még az anyanyelvüket sem beszélik rendesen cikkizni tudják a külföldön élöket , ha azok helytelenül irnak illetve némely szavakat keresik-kutatják ! Magam is az utolsó otthontartozkodásom alakmával összekevertem a neveket hiába is tudtam és tudom a Német megfelelöjét csak a Magyar nem akkor ugrik be amikor kell és sokan bacán néznek rám !
 
Ez most részemről. tipikusan a rést megtaláló olvasás volt
Ezt kiemelve itt hagytam.Ebből látszik mit nem tudsz már (vagy sose tudtad?) magyarul.
Annak a neve feliratozott film.(feliratos):oops:
Hogy miért nem alá-iratozott film a neve.Nem tudom
alá alé fel rá iratos összes iránymutató szó jöhet

Igazad van. Ez az amikor szoszerint fordit valaki. Nállunk "Untertietel" az "unter" pedig "alul-bol" jön és nem "felül-böl" . Sorry :)
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,750
Tagok
615,333
Legújabb tagunk
canoon
Oldal tetejére