Ha olyan sorkatonaság lesz amilyenben nekem volt részem, mert kötelező volt akkor még, akkor felesleges a gúnyod mert marhára nem ér semmit. Az nem más volt mint másfél év kényszermunka, a világon semmit nem tanultam ott aminek hasznát vettem volna egy esetleges háborúban. Ott én nem kiképzést kaptam (ha kiképzés alatt valami háborúban hasznos tudást értesz) hanem depressziót, lábgombát, aranyeret.
Annak alapján én csak golyófogónak lennék alkalmas, élő homokzsáknak.
Nézd, minden munka akkor van jól elvégezve ha profikra bízzák. A háborúban a profit úgy nevezik hogy zsoldos. Nincs kifogásom ellene hogy legyen egy jól képzett, profi zsoldoshadserege az országnak, akit alaposan meg is fizetnek e munkáért. Oda az fog menni, aki ezt vállalja, nyilván mert kedve van hozzá, s alaposan meg is tanulja. Nem a díszlépést, hanem a harci technikákat. És nem 9 lőszerből „tanul” meg lőni a géppisztollyal, értesz engem?
Én nem vállalnám el, de sokan biztos. És egy efféle hadsereg ha csak 10 ezer főből áll is, bőven többet ér mint egy másfél milliós tömeghadsereg, ahol minden baka alig várja hogy ürügye legyen a gyengélkedőbe befeküdni, meg arra gondol „jajistenkém de szar itt, nem érdekel ez az egész, haza kell mennem mert hátha az asszony épp félrekúrel”.
Ellenzem a sorkatonaságot.
Amikor kitört a balkáni háború, a horvátok nem csak ültek a TV előtt, és vártak a nemlétező hivatásos hadseregre, hanem felálltak, és a maguk kezébe vették a dolgot.
Ha valami geg@sz lesz, akkor már késő elkezdeni toborozni hivatásos katonákat. Sokkal jobb, ha a férfi lakosság konyít a fegyverekhez és kap alapkiképzést legalább. Én sem szerettem katona lenni, és mivel 18 évesen hívtak be, hidd el nem volt könnyű.
Lehet, hogy sokan "kényszermunkának" érzik azt, hogy katonák voltak. Pedig valójában sok mindent megtanult az egyszerű katona is.
Például:
- lakott sz@r körülmények között, ahol nem anyuci mosott és főzött rá
- nálunk az ezrednél a sofőrök egészen jól vezették a T55-öst
- az irányzók többnyire eltalálták a célt az ágyúval
Én csapatfelderítő voltam. Nálunk ilyenek voltak:
- minden hónapban 3x lőttünk (nappal, éjjel, nappal hangtompítóval)
- az RPG-sünk 200 méterről megbízhatóan el tudott találni egy 10 cm átmérőjű állványrudat
- voltunk téli hegyi és nyári vízi kiképzésen, másztunk hegyet, ereszkedtünk kötélen (csak kötélen, beülő nélkül), átúsztuk a Dunát felszereléssel együtt, aztán járművel.
- voltunk hadgyakorlaton
- az uszó harckocsijaink lőttek vízről ágyúval, el tudták találni a célt
- a század úgy ment át egy erdőn, hogy meg sem roppantak a gallyak
- tudtunk robbantani trotillal, de tudtunk robbanóanyagot is csinálni ha kellett
- 2x dobtunk kézigránátot (az mondjuk nem jött be annyira)
- a felállított őrszem hátán lévő fegyveréből ki tudtuk lopni a tárat
Síelni nem tanultunk meg, pedig kellett volna, de ahol mi voltunk az egy tök lapos terület volt. Mindenesetre sílécekkel is el voltunk látva.
Ja, és 8 hónap kiképzés után, éjszaka, alvásból riasztva a felderítő század 30 percen belül teljes fegyverzetben el tudta hagyni a laktanyát. Úgy, hogy közben a nem Mzárolt járművek még felvették a lőszert, a gránátokat és a trotilt is. Az Mzároltakban meg eleve benne volt. Utánunk 15 perccel (azaz a riadótól számítva 45 percen belül) az egész ezred megindult.
Ezt tudta akkor a sorkatonaság. Pedig hidd el, sokunk nem volt katonás alkat, például én sem.
.
