Isten és más mesék - 2013

Na igen!
A sallangokat le kell, majd idővel muszáj lesz levágni a Világosságról. Csak így válhat valóra az, hogy a dicsőség ISTENÉ! ..ha Vele egy vagyok...
Én vagyok a világ világossága – mondja az Úr, * aki engem követ, övé lesz az élet világossága. Jn 8,12
-
Hány és hány ember tesz hozzá, vagy éppen vesz el belőle mikor tanításokat saját kútfőből bővít, vagy éppen kurtít.

TmintTibi írta:

Figyelj...bocsi hogy bele vau-vau,de annyira szétszórt gondolat világod van,hogy sokszor értelmetlen amit írogatsz...köztük ez is...egy javaslat,ha meditálsz meditálj...akkor oké hogy kilépsz a gondolkodás világából...amikor "itt vagy" akkor legyél benne 100 %-osan amit csinálsz,köztük az írásban is...és akkor a megfogalmazások is menni fognak...fogd fel mint építő javaslat...
Mindig a MOST-ban legyél,és akkor minden a helyén van "kezelve"
"Aszongya a mester" ha alszol aludj,ha meditálsz meditálj...ha eszel étkezzél,mindig éppen az aktuális dologban legyél benne 100 %-ban
Aztán nekem 5 a 6 is
Mikor építek... abban vagyok benne 100 %-ig...eddig még mindig jól működött a dolog, ha így csináltam

Kattints a kibontásához...

Naja istenek és más mesék.
Mi mire jó, ha az alapból indulsz ki pont arra volt jó e mese képzelet amit kihozott önmagából. Olyat tudsz amit eddig nem vettél észre és nem is képzelted el hogy tudod. Gondolkodnod sem kell hogy tudj tekinted rá vetül valamire ennyi bőven elég a tudásra.....

Te jó Isten! Mi ez a nagy csend?

Csillagözön írta:

Te jó Isten! Mi ez a nagy csend?

Kattints a kibontásához...

Már nincs csend megtörted a hallgatást

TmintTibi írta:

Már nincs csend megtörted a hallgatást

Kattints a kibontásához...

Mindenki el van foglalva... Most ez az Isten...

Csillagözön írta:

Mindenki el van foglalva...Csatolás megtekintése 1614004 Most ez az Isten...

Kattints a kibontásához...

Már akinek soha nem is érdekelt pl "ez az isten"....

Hamp írta:

A magyar válogatott még mindig veretlen ! Isten segítségével ! Adjunk hálát !

Kattints a kibontásához...

Szerintem elírtál egy betűt..
Nem veretlen, nyeretlen...
Na meg mi van akkor ha még sincs Isten?

Max Jakob (1876-1944) Francia költő, író, festő és kritikus vallomásaiból...

"ó, hogy életem csúcspontjának emléke napról napra erősítse hitemet és szent születésnapként tiszteljem azt az 1909-es szeptemberi napot, amikor angyalod betért lakásomba, hogy megismertesse velem irgalmadat. Erre a jelenésre mindig emklékezni fogok, amíg megőrzöd emlékezőképességemet. Újra és újra felidézem a sárga és kék ruhába öltözött angyalt. Az okoskodásokkal, az ateisták, a tévelygő és ámító fecsegők és tudósok minden piszkálódásával szemben állítom, amit két szemem látott, keblem mámoros lelkesedését, örömkönnyeimet..."

"Hogy kiűznek (Párizsból)?! Nem hagytam-e már ott őket régóta? A keresztények Istene megszólított, amikor gyermek voltam, megszólított, amikor ifjú voltam, fennhangon szólított meg 1909 szeptemberében. Íme itt vagyok Uram, íme itt vagyok, életem végéig."


"- Miről mondottál le - kérdezi a Jó Barát. - Nem kellett semmiről sem lemondanom, mert sohasem kerestem mást szerte a világban, csak Téged."

" Ha csak azt vesszük, hogy kb. 8000 fő vallás létezik (és nem törődünk az ezeken belüli irányzatokkal), akkor néhány százezer isten létezik".! Jaj istenem én meg csak 3600 istent számoltam össze !

Hamp írta:

" Ha csak azt vesszük, hogy kb. 8000 fő vallás létezik (és nem törődünk az ezeken belüli irányzatokkal), akkor néhány százezer isten létezik".! Jaj istenem én meg csak 3600 istent számoltam össze !

Kattints a kibontásához...

Még számítsd hozzá az egyénileg eltérő felfogásokat, és még több lesz! Már jegyezni is lehetetlen.
Lehet, hogy Isten egy, csak egyéni módon bánik mindenkivel? Részekből alakítja ki az egészet?
Szerintem igen.
-
Jelentősége is van ennek a sokszínűségnek..Mert igazán fogalmazódik meg a kérdés az ember szívében - nem mindenkiében - , ....hogy: "Jajjj Istenem most micsináljak?"
Az ÚR pedig ezt mondja: " Na végre fiam, hogy megszólítottál! Eddig csak a hátadat láttam! "

Hamp írta:

Amikor a Hitgyüliben elszabadul a Szentlélek, avagy a legvidámabb ..

Kattints a kibontásához...

Egy két box kesztyűt ki kellett volna osztani a tömegben...aztán még a fogsorok is repültek volna a "szentlélek által
Már lehet Abdiás is futkározott pár kört ott a tömegben

Hitoktatás az iskolában?
Nem lenne jobb direkt valláskritika?
Az iskolák feladata tudást és nem hitet tanítani!

Ernoe írta:

Hitoktatás az iskolában?
Nem lenne jobb direkt valláskritika?
Az iskolák feladata tudást és nem hitet tanítani!

Kattints a kibontásához...

Régen is ezt nyomták az iskolák...ment a pap órát tartani...az emberiség (még) mindig itt tart...kevés kivétellel...vagy már nem is annyira kevés aki már az ÉLETÉT éli...

Egy elrontott generáció
írta: Hildaságok

Felnőtt egy generáció, ami nem terhelhető. Nem tudja elvinni a tetteinek súlyát, nem érzi a következményeket, mert azonnal összeroppan. Tudom, sokan azt gondolják, hogy bántó általánosítás ez, mert vannak jó fej kamaszok, igyekvő fiatalok, de ami nagyot változott az utóbbi években, az az arány.

Mindig is voltak válások, megesett lányok, drogozó fiatalok, volt abortusz, és még ezer minden, hiszen nincs új a nap alatt, csak az arányok fordultak meg. A változás mértéke azért drasztikus, mert bár minden dolog előfordult már egy társadalom vagy egy korszak idején, nem ekkora százalékban.

Felneveltünk vagy inkább hagytunk felnőni egy életképtelen generációt. Nagyon kevesen motiválhatók. A legtöbb fiatal céltalanul tengeti az életét és semmi, de semmi nem ösztönzi arra, hogy változtasson a jelenlegi állapotán. Nem akar többet, nem akarja a világot megváltani, nem vár semmi különlegeset az élettől. Kiveszett belőlük a hit. Annak hite, hogy a világot mi formáljuk, alakítjuk és változtathatjuk is meg, ha úgy adódik.

A mai fiatalok igen nagy része nem akar tanulni, mert feleslegesnek látja. Bármiféle információra van szüksége, az okostelefonjához nyúl. Bár nem az információszerzés a fő célja a legtöbbnek. Nem akarnak dolgozni, mert a pénz sem elég motiváló erő. Ahhoz is lusták vagy életuntak, hogy vágyaik legyenek. Elfelejtettek örülni, vágyakozni valami után.

- Ennyi pénzért én nem dolgozom… - hangzik el nem egyszer. Persze, hogy nem, amíg a szülők gondosan eltartják, sajnálgatják őket, mert szegényeknek nagyon nehéz az életük a mai világban.

Sajnálják azért, mert túl sokat kell nekik teljesíteni, mert az elvárások emberfelettiek. Pedig nem azok, csak a puhány generáció, ami most kezd kibontakozni. Nem bírja el a kihívásokat.

Elvárja, hogy minden körülötte forogjon, hogy a munkahelyen, az iskolákban hozzá alkalmazkodjon mindenki. Azt várja, hogy mindenki legyen elájulva attól, hogy ő van, hogy ő esetleg dolgozna. De ezt a munkát csak ideális körülmények és ideális fizetés mellett képzeli el. Semmit nem tett le az asztalra, nem adott még hozzá a világhoz, de maga a léte az feljogosítás arra, hogy követelései legyenek. És követel is.

Alig vannak olyanok, akik ehhez nem asszisztálnak. Itt felnőttekre gondolok. Inkább működik a mamahotel, mert hát a szeretet jele az, ha kiszolgáljuk a csemeténket? Sokan erre vadul bólogatnak. A mai fiatalok kineveltek egy szolgasereget, amely igyekszik a kedvükben járni, félve attól, hogy majd egy idő után nem lesz, aki adózzon vagy nyugdíjat fizessen.

Még azt sem mondhatjuk, hogy csak a fizikai munka büdös. Minden munka az a számukra. Tulajdonképpen a legtöbben azt várják, hogy az égből hulljon rájuk a pénz. Némelyik még lehajolni is lusta lenne.

Semmiféle késztetést nem éreznek arra, hogy egyedül elboldoguljanak. Mert mi, mostani szülők ezt hagytuk. Azért, mert kíméltük őket, hiszen nincs más dolguk, csak a tanulás. Pedig biztosan nem haltak volna bele, ha felelősséggel tették volna a szennyes tartóba a ruháikat, vagy ha néhanapján elmosogattak volna. Esetleg észrevették volna, hogy a szüleik fáradtak, elkeseredettek.

Nem, nem csak a tanulás a feladatuk, hanem az is, hogy ezt a világot jobbá tegyék. Hogy törődjenek másokkal, hogy tiszteljék azt, aki értük dolgozik. De mi valami félremagyarázott szeretetből elvettük tőlük ezt a lehetőséget és nem tanítottuk meg arra, hogy mi a gyerek, a kamasz, a felnőttkorba lévő fiatal feladata. És most jajgathatunk, mert piszkosul elrontottuk.

Amikor az iskola körül dolgozó munkásoknak az elsős gyerekek minősíthetetlen dolgokat kiabálnak, amikor g…i munkásnak nevezik azt, aki szépíti a környezetüket kétkezi munkával, akkor felmérhetjük azt, hogy mi szülők, pedagógusok, felnőttek, mennyire félreneveltük őket. Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy nem, nem lehetnek ilyenek a gyerekek, mert a gyerek aranyos, cuki és csillog a szeme. De ilyenek is…Egyre többen. A burok, amelyben vannak, nagyon gyorsan kipukkad. Addig hihetjük ezt, amíg a gyerek közösségbe nem kerül. Akinek óvodás, iskolás a gyereke, biztosan rengeteg hasonló „élménnyel” gazdagodik. Bár ezzel nem szeretünk szembenézni, inkább tagadjuk.

Felnőtt egy olyan generáció, ami lelkileg sem erős. Összeomlik, ha kudarc éri, nem leküzdeni akarja, hanem szenvedi. Olyan gyengék belül, hogy az ember fél kritikát mondani, mert ezek a fiatalok már nem tudnak védekezni sem. Nem akarnak küzdeni az igazukért, vagy bizonyítani, hogy igenis többre képesek.

Ez a generáció nem látja a többi embert. A társait sem, csak a virtuális világot. Lassan elfelejt beszélni, mert jelekkel fejezi ki magát a telefonján. Nem akar helyesen írni, nem akar beszélgetni, nem őriz emlékeket, mert neki csak a pillanat számít. Még azt sem állítom, hogy a mában él. Talán csak az adott pillanatban. Amit persze azonnal megörökít, pedig szánalmasan lényegtelen, hogy hogyan néz ki egy mosdó tükrében vagy, hogy szép-e műkörme. Ha nem kap elég lájkot, könyörög érte. Még jó, hogy Dunának nem megy.

Félelmetes belegondolni abba, hogy hol és mikor hibáztunk. Abba is, hogy mivé lesznek ezek a fiatalok. Vajon hogyan alakul az életük, ha társadalom nem tolerálja majd egy bizonyos szint után a hozzáállásukat? Vajon tudnak-e a virtuális világ nélkül létezni úgy, hogy majdan a saját gyerekeiknek valódi szülői legyenek?

Nem vagyok túl optimista e téren. Ne legyen igazam! Tévedjek óriásit…Ezt kívánom…

Mindenki kapja,kapta az ÉLETTŐL a pofonokat Steve...aztán ahogy jönnek a szituációk,múlnak az évek, aki nem "áll be a sorba" úgy marad vagyis...még több pofont kap terelgetésként az ÉLETTŐL...az ÉLET úgyis kikényszeríti a változást a fiatalokból is...max nagyobb pofára esésből, illúzióból kell talpra állnia.Meg aztán ott a szülői minta...nálunk hál isten semmi nem igaz a fenti hozzászólásodból a fiamra pl..pedig ő is ez a generáció...miért?8.-os kora után már tolta a talicska betont nyári szünetben stb...neki is megvannak a modern kor kütyüjei..de attól függetlenül szivesen jár ki horgászni a természetbe...vagy órákat képes kint ülni a kerti tónál,a halakban, tavirózsákban gyönyörködni,még van amikor a vacsoráját is kiviszi és ott eszi meg (mondjuk mi is)...miért is? Ezt látta otthon..ebbe nőtt bele...
Szóval aki nem "áll be a sorba" sokat fog szenvedni a lázadása által...tudva vagy tudta nélkül ő okozza saját magának...
De az ÉLET időtlen...mindenkinek van (lesz) ideje a változásra... a földi tanuló iskolában...valahol...valamikor