Ezoterika

alberth · 2007 Április 1

Kedves István!
Nem tudom, ki ez a barátod, de remélem te sem hiszed el ezt a gyerekes babonaságot, ami itt fentebb van lejegyezve. Persze mindenki azt hisz amit akar. Felnőttek vagyunk, csak be ne csavarodjunk..! addig nincs baj míg a realitásérzékünk működik. De erre vigyázni kell fölöttébb, mert nagy baj az agybaj...
Ne feledjük, Könyves Kálmán királyunk mennyire felvilágosult volt már abban az időben, amikor a hiszékenység uralkodott Európa-szerte.
,,Boszorkányok már pedig nincsenek..!" Nem akármilyen kijelentés volt ez tőle akkortájt. Okos ember volt és helyén volt az esze.

Karsay István · 2007 Április 1

Szia!

A védelmi technikák nagyon jól müködnek, ebben az esetben egy másik fórumon arról volt szó, hogy a munkahelyén van egy enegria vámpir, aki egyben utálja is a kollegáját, és én is irtam neki védekezési technikát, és egy másik foóumozó is, és ez volt a tükör - technika.

Sajnos nekem is kellett már alkalmaznom védelmi technikát, pedig "hivatalból" nekem eléggé nagy a védelmem, de eddig két esetben két komoly parafenomén ellen alkalmaznom kellett, mert kutakodni akartak "az agyamban", azaz bennem.

Ezek valós dolgok, a pszichiáterek gyógyításra alkalmazzák, a katonai parafenomék a hidegháború idején tökéletesre fejlesztett változatát alkalmazták, ma például amikor szétszóródtak a szovjetunió feloszlása után gyógyításra használják az orosz kiképzett katonák!

Karsay István · 2007 Április 2

Ne dőlj be a diéta mítoszoknak!

Leadni néhány kilót egyáltalán nem könnyű feladat - ráadásul meg is nehezíthetjük a saját dolgunkat azzal, ha bedőlünk a "diéta-mítoszoknak".

A hízást rá lehet fogni jó néhány dologra: a lassú anyagcserére, vagy arra, hogy a dohányzás abbahagyása után mindenképpen meghízik az ember. Ha pedig úgy dönt valaki, fogyókúrázni kezd, egymás után kapja a jó tanácsokat: hagyjon ki étkezéseket, egyen zsírszegény ételeket, és felejtse el az esti evészeteket. Jobb, ha ezeket a "tuti tippeket" fenntartásokkal kezeljük.

1. mítosz: A böjtölés és a szigorú diéták segítségével gyorsan és könnyen lehet fogyni.

Tény: A böjtöléstől, és a szigorú diétáktól biztosan lehet fogyni, de csak ideig-óráig, és legtöbbször az eredmény sem lesz olyan tartós, mintha lassan adtuk volna le a felesleges kilókat. Az ilyen diéták "kiéheztetik" a szervezetet, nem jutunk velük elegendő tápanyaghoz, és nemcsak zsírt veszítünk velük, de vizet és izomszövetet is. Egy-egy szigorú, egyhangú diéta után jóval nagyobb az esély arra, hogy mindent magunkba tömünk, amit csak meglátunk, így aztán gyorsan vissza is hízzuk a keservesen leadott súlyfelesleget.

2. mítosz: Sokkal jobban hízlalnak azok az ételek, amelyeket este eszünk meg.

Tény: Sok diéta tanácsolja azt, hogy egy bizonyos időpont után már ne együnk, mert a késő este bevitt kalóriákat a szervezet nem égeti el semmilyen tevékenységgel, hanem automatikusan zsírként raktározza el. Ez igaz, de ennél jóval fontosabb, hogy 24 óra alatt mit, mennyit és hogyan eszünk. Ha valaki napközben kihagy étkezéseket, és kiéhezteti magát, estére farkaséhesen csap le a hűtőre, és mindent felzabál, amit benne talál. Az esti csipegetéssel, alkoholfogyasztással is legyünk óvatosak: észrevétlenül rengeteg kalóriát pakolhatunk a szervezetünkbe.

3. mítosz: A zsírszegény ételek segítenek a fogyásban.

Tény: Az, hogy valami zsírszegény, még nem jelenti azt, hogy kalóriában is szegény lenne. A zsírszegény ételek gyakran sokkal több kalóriát tartalmaznak, mint zsírosabb társaik, általában több bennük a cukor és a különböző ízfokozó szerek, mint a "normál" variációkban. Ráadásul ezekből az ételekből hajlamosabbak vagyunk többet enni, egyrészt, mert úgy gondoljuk, "egészségesebbek", mint a hagyományos ételek, másrészt mert az ízük kevésbé intenzív.

4. mítosz: Ha abbahagyod a dohányzást, elkerülhetetlenül meghízol.

Tény: Az, hogy valaki meghízik-e miután abbahagyta a dohányzást, vagy sem, egyéntől függő. A probléma akkor merül fel, amikor valaki a cigaretta utáni vágyat különböző hizlaló ételekkel próbálja csillapítani. A csoki és a rágcsálnivaló helyett inkább próbáljunk meg gyümölcsöt vagy zöldséget nassolni, esetleg rágjunk cukormentes rágógumit.

5. mítosz: Ha sok vizet iszunk, akkor könnyebb lefogyni.

Tény: Ha korábban ásványvíz helyett cukros üdítőket, gyümölcsléket ittunk, akkor ezeknek a kalóriában gazdag italoknak a vízzel való helyettesítése valóban segíthet a fogyásban. Hiszen kevesebb kalória kerül a szervezetünkbe. De pusztán az, hogy megnöveljük a vízfogyasztást, nem segít: mellette a megfelelő tápanyagokra is szükség van.

6. mítosz: Ha sóvárgunk valamilyen étel után, azt jelenti, hogy a szervezetünk hiányt szenved valamiben.

Tény: Az, hogy rettenetesen vágyunk egyik vagy másik étel után, nem azt mutatja, hogy egy-egy tápanyagban hiányt szenvedünk - ez a vágy sokkal inkább érzelmi és pszichológiai jellegű. Legtöbbször olyan ételek után sóvárgunk, amelyeket élvezet megenni, amelyeket szeretünk vagy amelyekhez kellemes élményeink kötődnek. Az emberek inkább a csokitortára és a hamburgerre magára vágynak, mintsem a bennük található ásványi anyagokra.

7. mítosz: Hetente csak egyszer szabad a mérlegre állni.

Tény: Bár a fogyás legtöbbször lassú folyamat, az eredménye nem látható egyik napról a másikra, annak, hogy hetente többször is ráállunk a mérlegre, gyakran bátorító, erőt adó hatása van - vagy éppen figyelmeztethet arra, hogy valamit rosszul csinálunk, és változtatni kellene. Ugyanakkor ne legyünk türelmetlenek, és próbáljuk meg máshogy is követni az eredményeket (pl. a ruháinkon, vagy a rólunk készült fényképeken).

8. mítosz: Ha kevesebbszer eszünk, gyorsabban fogyhatunk le.

Tény: Az étkezések kihagyásának sokkal több káros hatása van, mint haszna. Egyrészt, ha kihagyunk egy-egy étkezést, a következő étkezésnél jóval többet eszünk, hiszen "kiéheztetjük" a szervezetünket. Ugyanakkor, ha sokáig éheztetjük magunkat, az anyagcserénk lelassul - így pedig sokkal nehezebb lefogyni.

<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O

></O

>

Karsay István · 2007 Április 2

Enni, vagy nem enni<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
<o

> </o

>
A Húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap szoktuk ünnepelni. Krisztus feltámadásának ünnepe, mely jövőbeli változást mutat: A Földi embernek Égi emberré kell változnia, „A testnek igévé kell változnia.”<o

></o

>
Fontos beszélnünk a böjtről, amely egyben a legősibb gyógymód is. Régebben az „Istenhez való eljutás” egyik módszerének artották. A böjt a természeti népeknél sok esetben a túlélést is jelentette. A böjt belső rendet teremt, segíti az egyéni út megtalálását és a lélek érési folyamatát, az egész emberre hat, lelkére, szellemére, minden egyes sejtjére.<o

></o

>
A beteg szerveknek a gyógyuláshoz erőre és időre van szükséges. A böjt során megtakarítjuk – az összes energiafogyasztás 30 %-át kitevő – emésztési munkát, amit viszont a gyógyulásra használhatunk. A lázas- és egyéb betegségek során is tapasztalható „ösztönös böjt” a természet nagyszerű öngyógyító folyamata. A böjt az egészségesek számára is hatásos módszer.<o

></o

>
<o

> </o

>
A böjt hatásai:<o

></o

>
- intezíven pusztítja a behatoló baktériumokat,<o

></o

>
- gátolja a vírusok terjedését és növekedését,<o

></o

>
- fokozza a vér és a sejtek ellenállóképességét,<o

></o

>
- elősegíti a betegséget kiváltó egyéb méreganyagok kiválasztását: méregtelenít, salaktalanít, <o

></o

>
a sejtek, szövetek „fellélegeznek”,<o

></o

>
- kiküszöböli a savas lerakódásokat<o

></o

>
- meghatványozza az életerőt,<o

></o

>
- áthangolja (megnyugtatja) a vegetatív idegrendszert,<o

></o

>
- tehermentesíti az anyagcserefolyamatokat,<o

></o

>
- gyulladáscsökkentő,<o

></o

>
- csökken a szövetek sótartalma, a felesleges Na kiürül, a felesleges cukor, zsír, fehérje le-<o

></o

>
bomlik,<o

></o

>
- megszépíti a bőrt, és fokozza a szövetek rugalmasságát,<o

></o

>
- feltartóztatja az idő előtti öregedési folyamatokat.<o

></o

>
<o

> </o

>
A böjt formái:<o

></o

>
- vízböjt: csak forrásvíz, napi 2,5-3,1<o

></o

>
- teaböjt: forrásvíz+gyógytea (méz nélkül), összesen napi 2,5-3 l,<o

></o

>
- léböjt: forrásvíz+gyógytea+gyümölcslé, nyers zöldséglé.<o

></o

>
<o

> </o

>
Nem szabad böjtölni:<o

></o

>
- tuberkolózis bizonyos eseteiben,<o

></o

>
- daganatos betegségben szenvedőknek, amikor már úgymond „csont és bőr”,<o

></o

>
- operáció után 1-15 hónapig<o

></o

>
- betegség utáni kimerültség esetén,<o

></o

>
- depresszió, pszichózis (elmebaj) egyes eseteiben,<o

></o

>
- anorexia nervosa (kóros lesoványodás) esetén,<o

></o

>
- hypertirreosis (pajzsmirigytúlműködés) esetén,<o

></o

>
- májcirózis (májzsugorodás) esetén,<o

></o

>
- bizonyos sziívbetegségek esetén (például cardiomiopathia).<o

></o

>
Jót tesz a böjtölőnek, ha a böjt alatt távol tartja magát minden külső negatív fizikai, érzelmi, mentális hatástól, ami károsan befolyásoslhatja annak tisztaságát és eredményességét. Nem árt, ha társadalmi kötelezettségeitől is elszakad erre az időre, ezért ideális, ha szabadságot vesz ki a böjt elvégzéséhez. A munka melletti böjtölés („hétköznapi böjt”) több önfegyelmet és nagyobb belső biztonságot követel az ahrimáni és luciferi hatások miatt. Ez nehezebb forma, csak gyakorlott böjtölőknek ajánlott!<o

></o

>
<o

> </o

>
Figyelem!<o

></o

>
Böjt idején „belső tempónk” lelassul, mindenhez több időre van szükség. A keringés labilisabb (a szaunázás veszélyes lehet, főleg hosszabb ideig tartott böjtnél.) Aki böjtöl, érzékenyebb és védtelenebb a külső támadásokkal és igazságtalanságokkal szemben. Autósoknál csökkenhet a reakció- és koncentráló képesség. Semmiképpen ne böjtöljön amikor figyelmét, képességeit erősen igénybevevő – esetleg másokért felelős – munkát végez, illetve ha gépen dolgozik (esztergályos, taxis, buszvezető, darukezelő, stb.)<o

></o

>
<o

> </o

>
Böjt alatt fontos és célszerű:<o

></o

>

Mozgás (jóga, csikung, táj csi csüan, séta a jó levegőn, kirándulás, stb.).<o></o>
Légzőgyakorlatok végzése (pl.: méregtelenítő lézés).<o></o>
Miután a tisztulási folyamatok három fő módon zajlanak a szervezetben ( a széklet, a vizelet és az izzadás révén), ezért fontos a hashajtás, beeöntés, izzasztás, vízhajtó hatású gyógynövények teák fogyasztása, különben önmérgeződési (autotoxikációs) folyamatok alakulhatnak ki.<o></o>
Célszerű masszázst végezni, végeztetni éaz egész testen, mely elősegíti a méregtelenítési folyamatokat, és tudatra, pszichés állapotra is jó hatással van.<o></o>
Bőrápolás („frottírorzás”, olajos ledörzsölés: 50 ml mandula vagy ávokádó olaj, 20 csepp citrom olaj, 5 csepp fahéjolaj).<o></o>
Hideg-meleg váltózuhany (frissít, jó a keringésnek).<o></o>
Ima („Miatyánk”), relaxáció, autogén tréning, meditáció, szent könyvek olvasása.<o></o>

<o

> </o

>
Böjttörés<o

></o

>
A böjt megtörése és a felépítés ugyanolyan sok figyelmet és körültekintést igényel, mint a böjt maga. Fontos, hogy a visszaállás ugyanannyi ideig tartson, mint a böjt időszaka, és fokozatos legyen, hiszen csak így tud az anyagcsere jól dolgozni. A hirtelen megterhelés felborítaná az anyagcserét, és az különféle fizikai tünetekkel (például:ödémásodás) járna.<o

></o

>
Hogy ki, meennyi ideig szeretne böjtölni, az egyéni döntés kérdése, mindenesetre célszerű előtt felmérni fizikai-, lelki állapotunkat, és kellőképpen fel kell készülni a böjt menetére testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Akár háromnapos, akár egyhetes vagy hosszabb böjtöt tervezünk, célszerű ( a húsvéti időszakban) az utolsó napot Húsvét vasárnapjához igazítani, és a böjttörést Húsvét hétfőjére programozni. A böjt menetéről részletesen olvashatunk például: Dr. Helmut Lützne: „A gyógyító böjt” című könyvében, így aki még sohasem csinálta, az is hozzájuthat részletes információkhoz.<o

></o

>
<o

> </o

>
A böjt szellemi háttere<o

></o

>
Az ember szervezetébe az anyagi vilg háromféleképpen kerül be:<o

></o

>

Legdurvább formában a táplálékkal<o></o>
Finomabb formában a légzéssel,<o></o>
Legszubtilisebb formában pedig az érzékszervek útján.<o></o>

Ez az a három erő, ami az embert az anyagi világhoz köti. Már a régi bölcsek is rájöttek, hogy az ember úgy képes a szellemi világgal a kapcsolatát megerősíteni, ha az anyagi világhoz láncoló három tényező közül az egyiket kiiktatja.<o

></o

>

A táplálékkal az ember az úgynevezett érzőlelkét köti a földi világhoz. Amikor az ember böjtöl, akkor lehetőséget ad az érzőléleknek, hogy eloldódjon a fizikai síktól, és nyitott legyen a szellemi hatásokra.<o></o>
A légzéssel az ember az ún. kedélylelkét köti a földi világhoz. Speciális légzéstechnikák vagy légzésvisszatartás segítségével a kedélylélek eloldódik a földi világtól, és nyitott lesz a szellemi impulzusokra.<o></o>
Az érzékelés révén kialakuló földi-érzéki gondolatok az úgynevezett tudati lelket kötik a fizikai vvilághoz. Az érzékletmentes gondolatok segítségével képes az ember tudati lelket szellemi hatások felé megnyílni. Ezt a folyamatot segíti elő korunkban a szellemtudomány!<o></o>

A böjtölés elengedhetetlen velejárója az imádkozás és adakozás. A böjt elsősorban a gondolatvilág megtisztítója. Az imádság az ember érzelemvilgát tisztítja meg, az önzetlen adakozás pedig az akaratvilág megtisztítója. <o

></o

>
A böjt első hét napja elsősorban a fizikai testet méregteleníti. A böjt második hete már lelki szinten is has. A harmadik héttől pedig már a szellemi hatáso is erősen érvényesülnek.<o

></o

>
A böjtben az ember odaadja magát Istennek. Alázatosan a Mindenható elé tárja erőtlenségét, és imádja őt. A böjt – imádás. Az imádásban az ember nem akar már semmit önmaga számára, hanem meghajol a nála nagyobb Isten előtt. A böjtben az ember éhségtől kínzott testével fordul a végtelen Isten felé, aki egyedül csillapíthatja határtalan éhségét. Testével kiált Istenhez. Ha az Úré akarunk lenni, ennek testileg is érfezhetővé kell lennie. A böjt megszenteli a testet, és elvezet Isten trónja elé. A böjt testileg érezteti velünk alapvető rendeltetésünket: hogy úton legyünk Isten felé.<o

></o

>
<o

> </o

>
2000. április<o

></o

>
<o

> </o

>
Valkó Klára<o

></o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
Megjegyzés: böjtölni 21 éves kortól szabad.<o

></o

>
21 éves kortól heti 1 nap böjt ajánlott<o

></o

>
42 (6x7) éves kortól heti 2 nap<o

></o

>
63 (9x7) éves kortól heti 3 nap.<o

></o

>
<o

> </o

>

Karsay István · 2007 Április 4

Tavaszi nagytakarítás<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
<o

> </o

>
Tiszta udvar, rendes ház. Sokan emlékszünk még e piros betűs táblácskára, melyek egy takaros porta homlokzatán díszelegtek még néhány évvel ezelőttig. Ilyne helyeken még biztosan jól tudták a háziasszonyok, hogy Húsvét közeledtével sort kell keríteniük a tavaszi nagytakarítás ceremóniájára. Így tettek elődeink is, akik ismerték azt a misztikus kapcsolatot, mely a böjti önmegújulást kötötte össze a lakóhely megtisztításával, a tavaszi munkálatok megkezdésével.<o

></o

>
A böjt során megindul szervezetünkben a méregtelenítés, ezt a folyamatot környezetünkben, - mely háromdimenziós elképzése testi, lelki, szellemi állapotunknak – már magunknak tudatosan kell elvégeznünk. A lebomlás időszakában áttekintjük mit kívánunk továbbra is beépíteni életünkbe, minek van helye és szerepe, életfeladatunkkal mi harmonizhál, mi kell elengednünk.<o

></o

>
Lakásunk különböző részei konkrét fizikai szerveinknek feleltethetőek meg a szimbolikus gondolkodásban. A bejárati ajtó a száj. Ha akadozva nyílik, mi magunk nehezen kommunikálunk, gondot okoz a megnyílás, a kitárulkozás, s a bizalom. A mögötte lévő lomtár rég raktározott problémákra utalhat. Az ablakok szemünk állapotát jelzik. Szembetegekenél gyakoriak a koszos ablakok, amelyeket például valamilyen oknál fogva nem lehet megközelíteni, ezért fedi piszok. Ezen panasszal bíró emberek szó szerint ki sem akarnak tekinteni a nagyvilágba, nem akarnak szembenézni azzal a kérdéssel, merre is vezéreljék életüket. A folyosók az artéria, a bélrendszer jelzői, mennyire tudunk zavartalanul áramoltatni, adni-kapni elvárás és ítélkezés nélkül. A fal a bőr helyzetét mutatja. A falpenészesedés a közelség, sebezhetőség kérdését veti fel, megszüntetése oldja a kapcsolati gondokat. Lakásunkban feltérképezhető meridiánjaink állapota, az energiaáramlás. Ahol megrekedés, kosz található, azon az életterületen kell a közeljövőben munkálkodnunk. Helyezzük az alábbi bágua térképet lakásunk alaprajzára.<o

></o

>
<o

> </o

>
4 9 2<o

></o

>
3 5 7<o

></o

>
8 1 6<o

></o

>
^<o

></o

>
^<o

></o

>
Bejárat<o

></o

>
<o

> </o

>
Gondolkozzunk el alaposan! Nálunk hol találhatóak limlomok, elromlott tárgyak, használaton kívüli dolgok, csöpögő csapok, évek óta nem-szeretem hordhatatlan ruhák, kényszerből tárolt ajándékok.<o

></o

>

Karrier, emberi kapcsolatok<o></o>

Azt a munkát végzem-e, amelyet szellemi utammal össszegyeztethetőnek tekintek? Miként élem meg magamat másokon keresztül? Támogat-e a környezetem? Mit adok én a kapcsolataimban?<o

></o

>

Szerelem, házasság<o></o>

Kötődöm-e elmúlt kapcsolatokhoz, régi partnerekhez a jelenlegi mellett? Szabadon merek-e feloldódni a társammal? Feltételekhez kötöm az adást? Hordozom-, vállalom-e közös terheinket, feladatainkat?<o

></o

>

Család, egészség<o></o>

Van-e betegség, melyet kifogásként használok fel? Milyen a kapcsolatom közeli családommal és a távolabbival, a világgal.<o

></o

>

Gazdagság, siker<o></o>

Milyen téveszméim vannak pénzzel, anyagiakkal összefüggésben? Milyen a hozzáállásom?<o

></o

>

Központ táj csi<o></o>

Mit helyezetk életem centrumába? Minek tulajdonítok központi jelentőséget? Élő-e?<o

></o

>

Segítőkész emberek, utazás<o></o>

Hogyan viszonyulok az életemet segítő magasabb hierarchiákhoz? Fogékony vagyok-e változásokra? Merek- földi zarándokutamon megújulni, haladni? Könnyen haladok, vagy taszigálni kell?<o

></o

>

Alkotókészség, gyerek<o></o>

Munkámban megnyilvánul-e az égi szellemiség, a spiritualitás? Miként osztom meg ezt a tapasztalatot gyerekeimmel? Táplálom-e a magamban élő gyereket?<o

></o

>

Önművelés, tudás<o></o>

A szellemit átalakítom-e mindennapi életben cselekvéssé? Fontosnak tartom-e az állandó továbblépést, merem-e maghaladni önmagam? Büszkévé, gőgössé tesz-e megszerzett tudásom,?<o

></o

>
9. Hír, hírnév<o

></o

>
Miként vélekednek rólam? Milyen képet kap tárgyi környezetemet látva rólam a külvilág?<o

></o

>
(2,5,8: Túlzásba vitt aggodalom. 6,7: Eredmények feletti konfliktus. 1: Érzelmekhez való túlzott ragaszkodás, magába zártság, ki nem adás. 3,4: Határozatlanság. 9: Ingatagság, csapodárság.)<o

></o

>
Most nézzünk körbe tudatosan, hiszen minden tárgyunk jel! Fogjuk fel gyermeki örömmel játéknak a takarítást! Képzeljük el, amint indián nyomolvasóként megvizsgáljuk valamennyi életterületünket, és ebből megállapítjuk, hol is tartunk jelenleg.<o

></o

>
Abban a lakásban, ameyben sok Nap-figurával találkozunk, amelynek sugarai szabályos nyílegyenes helyett ívesek, hullám formájúak, ott felvetődik a szeretet kérdése. Önzetlen vagyok-e? Miben akassztom meg az égi áramlást? Miben fogom vissza? Ki felett ítélkezem, mikor a Nap szabadon, válogatás nélkül árad minden élőlére? Nők esetében, ha a napfigurát több hold veszi körbe, érdemes elgondolkodni, milyen társkapcsolatokat vonz az illető? Van-e a parnerének rajta kívül más holdja is?<o

></o

>
Szárított virág: Mely elmúlt dolgokhoz ragaszkodok érzlemileg görcsösen? Mit nem engedek el, noha már élettelen?<o

></o

>
Törött, csorba, nem használt, működésképtelen tárgyak: Miben nem engedem életembe az újat? Aszerint kell értelmezni, mely területen található.<o

></o

>
Lefelé hajló ormányú elefánt, lehorgasztott fejű figurák: Miért nem tudok örülni? Mitől vagyok lehangolt?<o

></o

>
Elhunytak ruhái, tárgyai, régi szerelmek emlékei: Miért nem merek az élőkkel foglalkozni? Miért érzem bizonytalanul magam az élők világában?<o

></o

>
A böjt kiváló időpont ezen tárgyak elengedésére, amikor is konkrét kilókban távozik az érzelmi teher. Azonban ne ringassuk magugnkat abban a tévhitben, hogyha gondosan bedogozoljuk és elraktározzuk ezen tárgyainak a pincébe (tudatalatti) vagy a padlásra (emlékezet), akkor ezt eleresztettük, hanem ismét magunkat csaptuk be. Alakítsuk rituális tette a takarítást, az elengedést!<o

></o

>
Tűz eleműek (Kos, Oroszlán, Nyilas) égessenek, persze ügyelve a tűzbiztonsági elvekre, lévén ez nem az önkéntes máglyahalál ideje.<o

></o

>
Víj jegy szülőttei (Rák, Skorpió, Halak) engedjék le a folyón tárgyaikat. Kitűnő alkalom a napi sétát összekötni a dunaparti szertartással. <o

></o

>
Föld elemhez tartozók ( Bak, Bika, Szűz) ássák el, bízzák a földre a lebontást, darabolják, aprítsák miszlikbe a felesleget. <o

></o

>
A levegő uralta egyének (Mérleg, Vízöntő és Ikrek) keressék a szelet, léggömböt kötve eresszenek el pár kisebb tárgyat, a nagyobbaknál várják meg a szélvész sebességű szemétszállító járművet, lévén a közlekedés a levegő elemhez kapcsolódik.<o

></o

>
A továbbiakban adakozzunk, ajándékozzunk! Ám csak azokat a dolgokat, melyeknek nincs ártó hatásuk. A felesleges könyveket vihetjük könyvtárakba, ruhákat karitatív szervezetekhez vagy hajléktalanok által látogatott helyekre, nehezebb sorsú családoknak. Tegyük mindezt örömmel, felszabadultan!<o

></o

>
Végezetül – ne hibáztassuk tárgyainkat az okozott problémákért! Ez olyan ostobaság lenne, mint vezetés közben szétverni a benzinmutatót pusztán azért, mert tankolni kell. Legyünk inkább hálásak, hogy oly megbízható jelzőrendszerre akadtunk, melyből világosan eligazodhatunk életutunkon.<o

></o

>
<o

> </o

>
2000. április<o

></o

>
<o

> </o

>
Halzer Edit<o

></o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
Házi áldás<o

></o

>
<o

> </o

>
Ebben a házban lélek éljen<o

></o

>
S hassa át a szellem,<o

></o

>
Mely idelenn<o

></o

>
A szilárd akaratot keresse,<o

></o

>
Hogy tiszta erkölcss legyen<o

></o

>
Az épület minden helységében<o

></o

>
S hogy fentről a szellem áldása<o

></o

>
És Isten kegyelme egyesülhessen<o

></o

>
Mindenkiben, kik benne élnek.<o

></o

>
<o

> </o

>
Rudolf Steiner <o

></o

>
<o

> </o

>

Karsay István · 2007 Április 6

Húsvéti gondolatok.

Mi emberek , a mi megváltásunknak csak előttünk lefolyt fontosabb mozzanatait szoktuk évenként megünnepelni . Ezek között az ünnepek között a legmeghatóbb a húsvéti ünnepcsoport , a mi Urunk , Megváltónk szenvedéseinek, kereszthalálának és dicsőséges feltámadásának ünnepcsoportja. . A mi megváltásunkat azonban Isten végtelen jósága már akkor elhatározta , amikor bűneink és ellenszegülésünk olyan mérveket öltöttek , hogy tovább már nem maradhattunk meg a szellemvilágban és szabad szellemi mivoltunkat az anyag börtönével kellett felcserélnünk , amelyben végtelenül hosszú ideig , öntudatlanul kellett rotálnunk, amíg újból elkezdhettük lefokozott , primitív földi életünket.
A mi Urunk, Megváltónk már akkor készségesen vállalkozott a mi vezetésünk nehéz munkájára, dacára, hogy azzal járó szenvedések világosan állottak előtte. Részt vett Ő már a föld megalkotásában is. Ismeri Ő a Földet minden legkisebb részletéig s az abba annakidején öntudatlan állapotban beágyazott szellemeket is. Ő irányította a Föld fejlődésének olyan állapotban, hogy rajta a fölébresztett szellemek megjelenhetnek. Tudta Ő azt is, mikor jön el az ő személyes megjelenésének ideje, de látta azt a sorsot is , ami itt Reá , az igazság és valódi szeretet képviselőjére , a visszás gondolkozású bukott szellemekből lett emberek között várakozik. És ha minden habozás nélkül határozta is el magát erre a mérhetetlen nagy áldozatra, éppen nem lehet csodálni, hogy amikor megjelent közöttünk, komolyság és szomorúság töltötte el az Ő tiszta lelkét annyira, hogy az ő korában élt prokonzul: Publius Lentulus az ő egyénisége megkapó leírásának végén megjegyzi: nevetni még senki se látta, de annál gyakrabban látták már sírni. Igaz, hogy az a sírás nem a saját sorsára vonatkozott, hanem az emberek megátalkodott konoksága és vaksága felett könnyezett, de komolyságában már mindenesetre része volt annak is, hogy Ő állandó tudatában volt annak az elkerülhetetlen sorsnak is , ami Őt az elvakult , hálátlan emberek között érni fogja .<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
<o

> </o

>
Földi működésének minden napjával közelebb jutott ahhoz a katasztrófához, amelyet számára az Általa provokált állandóan ostorozott , e világon túlsúlyban lévő bűn készíteni fog . És mikor érezte , hogy az idő immár elérkezett , így sóhajtott fel : Szomorú az én lelkem mindhalálig ( Máté 26,38).
Nem akarjuk most itt ecsetelni azt a durvaságot és örült féktelenséget , amit az elszabadult gonoszság a legártatlanabb Istengyermekével művelt s hogy miként követte habzó szájjal a megostorozott Krisztusnak keresztre feszítését . Vegyétek elő az evangéliumot és olvassátok belőle igazi töredelemmel , mert mi mindnyájan okai vagyunk az ő megkínzásának és megöletésének.
Csak a mi Urunk kereszthalála óta lefolyt idő alatt is hányszor szomorítottuk meg a mi Megváltónkat gonoszságainkkal , míg végre a spiritizmus ellenállhatatlan bizonyítékai alapján csak most kezdjük elesett voltunkat felismerni és igazságtalanságainkat őszintén megbánva csak most kezdünk a megtérés útjára lépni.
Használjuk fel tehát ezeket a húsvét előtti idők szomorú emlékét a mi megbánásunk minél teljesebbé , jóra való törekvésünk meginghatatlanná tételére . Sirassuk meg nemcsak a bűneinket , de azt is hogy azok következtében annyi szenvedést okozunk a mi Urunknak , Megváltónknak , aki képes volt az ő dicsőségéből ide alászállni , hogy életével és halálával megváltson minket a gonoszság vakságából.
Óh nézd mint izzad vért a Getsemané kertben Ő , az ártatlan , aki soha durva bántalmakra okot nem szolgáltatott . Mint könyörög mennyei Atyjához , hogy ha lehetséges , vegye el tőle ezt a keserű pohár , de nem mulasztja el hozzátenni : Mindazonáltal ne az én akaratom , hanem a tiéd legyen meg !
Így könyöröghetsz te is a szenvedésed közepette , de te is azzal végezd könyörgéseidet : Atyám , Te tudod, mégis mi válik üdvömre , azért legyen nekem a te legbölcsebb legjobb akaratod szerint !<o

></o

>
<o

> </o

>
Ugyan miért is nem vehette le a jóságos Atya a mi Urunktól azt a keserű poharat?
Hát, ha a mi Urunk, Mesterünk csendesen békességben élve, még olyan meggyőző szavakkal tanított volna is minket arra, hogy a szenvedéseket békével kell viselnünk, s aztán háborítatlan élet után, minden fájdalom nélkül szép csendben szenderült volna át. Vajon amikor a fájdalmak és szenvedések, az igazságtalanságok és csalódások körülvesznek és nyomorgatnak téged, nem merülhetne e fel előtted a gondolat, hogy könnyű az egészségesnek a beteget jó tanácsokkal ellátni, de próbálja csak meg valaki az én szenvedéseimet! Ám de így előtted áll a ragyogó példa, amely előtt mélyen meghajolva nem mondhatsz mást, mint: Uram, ha Te, az ártatlan, mindig engedelmes Fiú, annyit szenvedtél csupán azért, hogy nekem példát mutass megérdemelt szenvedéseim megadással való elviselésére, akkor, mint szóljak én, a mélyen bukott szellem, akit csakis a szenvedések téríthetnek a helyes útra? Hiszen ezek nélkül a szenvedések nélkül rossz hajlamaim mindig jobban és jobban elhatalmasodtak volna fölöttem!
Azt se képzeld, hogy talán többet szenvedsz, mint amennyi üdvösséged eléréséhez szükséges. .Isten csak a kegyelemben bőkezű, de a szenvedések gyógyszeréből csak éppen annyit ád, amennyi elkerülhetetlenül szükséges. Ha ennél kevesebbet adna, a cél nem lenne elérve, s mi hasztalanul szenvedtünk volna.
A mi Urunk Megváltónk, aki állandóan az Atya kegyelmében és szeretetében élt, amikor a béketűrésben kellett példát adnia, csakis ehhez a béketűréshez kapott segedelmet, mert ez a példamutatás feküdt az Atya akaratában. És ez a példaadás ma már közel 2000 év óta világítja be az üdvösségre vezető utat.<o

></o

>
<o

> </o

>
A húsvét elsősorban is a magunkbaszállás és a töredelem ünnepe. Mélyen át kell éreznünk nemcsak elesett voltunkat, de főként azt, hogy a mi Megváltónk lejövetele után is ily hosszú ideig , a 12-ik óráig megmaradtunk a megátalkodottságunkban. Most tehát minden erőnket , akaratunkat , őszinteségünket munkába kell szólítanunk és a mi Megváltónknak segítségét kérve minden gondolatunkat , szavunkat és szándékunkat komolyan mérlegre téve csakis azokat fogadjuk el és érvényesítsük , amelyek lelkiismeretünk szerint a mi Urunk tetszését is megnyerik , a többieket minden alkudozás nélkül utasítsuk vissza.
Gyakoroljuk magunkat folytonosan a béketűrésben, a szelídségben és az alázatosságban, és ha olykor mégis megbotlunk, nem sokáig tépelődve, újabb erőt és segedelmet kérve igyekezzünk botlásunkat jóvátenni.
És ezt a munkát ne hagyjuk abba utolsó pillanatunkig, hogy a hívó szó is becsületes munkában találjon bennünket, hogy akkor nyugodtan és reménykedve mondhassuk: Uram, én Tebenned bízva megtettem, amire gyarlóságomból kitelhetőleg csak képes voltam. Légy kegyes bírám és vezess engem tovább a te akaratod szerint a te utadon, az igazság útján.
A mi töredelmünket le ne oszlassa, hanem még inkább erősítse meg az az örömünk , amit viszont a mi Urunk dicsőséges feltámadásának emléke felett érzünk. Gondoljuk meg, hogy az ő megváltó munkája még miránk nézve sincs befejezve. Mi még mindig hiányzunk az ő országából.
Most az idők vége felé, a sok földi nyomorúság nem azért vesz körül minket, hogy minden igyekezetünket anyagi jólétünk előmozdítására fordítva , legfőbb célunkról , lelkünk üdvéről megfeledkezzünk. Ellenkezőleg, hogy odaterelje a figyelmünket, ahol még mindig sikerrel, sőt éppen a mostani viszonyok között még sikeresebben munkálkodhatunk: önmagunknak az egyszerűségben, az önmegtagadásban, még nálunk is szűkölködőbb testvéreinknek szeretettel való gyámolításában gyakorolva, anyagiakban szűkölködve, de a szellemiekben gyarapodva haladjunk a mi Urunk vezetése mellett előre az üdvösséghez vezető úton, hogy amikor a végzetes idők bekövetkeznek, mi akkorra már valóban a mi Urunk megváltottai között lehessünk!

L.I. 1935<o

></o

>

Karsay István · 2007 Április 9

Váradi Tibor - Húsvét misztériuma<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
<o

> </o

>
„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (Pál I. Kor. 15,14)<o

></o

>
A húsvéti misztérium lényege Krisztus feltámadása. Az igazi kereszténység célja, hogy állandó és élő kapcsolatban tartsa az embert a feltámadott Krisztussal.<o

></o

>
Több ezer ateistát megkérdeztek, hogy melyik az a tanítás, amit legkevésbé tudnak elfogadni a kereszténységből. Legtöbbjük a feltámadást tartja képtelenségnek. Nem fér az emberek fejébe, hogy aki egyszer meghalt, hogyan támadhat fel. A köztudatban az él, hogy semmi sem biztos, csak a halál.<o

></o

>
A húsvéti misztérium lényege pont a halál legyőzése! Ezért Krisztus feltámadása nem csak a keresztény áramlat alapja és forrása, hanem az egész Földünk planetáris fejlődésének központi eseménye!<o

></o

>
Ahhoz, hogy megértsük a Húsvét Misztériumát, tudnunk kell, hogy a mai ember négy testből áll: fizikai test, éteri test, asztrális test és szellemi test. Ez a négy test a Föld régebbi állapotaiban alakult ki.<o

></o

>
A fizikai testünk a Föld egy olyan régi stádiumában keletkezett, amit a szellemi tanításokban Szaturnusz állapotnak neveznek. Az akkori fizikai test jelentősen eltér a maitól!<o

></o

>
Az ember fizikai teste eredetileg halhatatlan és láthatatlan volt. (Láthatatlan a mai fizikai látás számára.) Tehát a fizikai testünk eredetileg egy szelemi erőtest volt, másnéven fantom.<o

></o

>
Minden szellemi hagyomány megemlékezik az emberiség bukásáról. Ezt a bukást hívják a kereszténységben bűnbeesésnek. A bűnbeesés révén az eredetileg láthatatlan és halhatatlan fantomtest degenerálódott. Kialakult belőleg a ma ismert látható és halandó fizikai test. A bűnbeesés által az ember elveszítette örök életét, halandóvá lett. Pál apostol így fogalmaz:<o

></o

>
„A bűn zsoldja a halál.”<o

></o

>
A romalndó fizikai test megjelenése áldás és átok is az emberiség számára. Átok, mert megjelenik a halál az emberek világában. Áldás, mert a fizikai test révén megszületett az ÉN-tudat, az önállóság és szabadság alapja. Az emberiség jövőbeli feladata az ÉN-tudat és szabadság megtartása mellett a halál legyőzése, és a halhatatlan fantomtest újbóli kialkítása.<o

></o

>
A halál legyőzésére az emberiség három segítőt kapott:<o

></o

>
1. Zarathusztra<o

></o

>
Zarathusztra hozta el azt a tanítást, amely révén az ember legyőzi a halált éteri testben. Ehhez a természettel összhangban kell élni. Ha valaki legyőzi éteri szinten a halál erőit, akkor az életkorát komolyan megnövelheti. (De nem korlátlanul!)<o

></o

>
2. Buddha<o

></o

>
Buddha adta a második nagy pofont a halálnak. Ő hozta el azt a tanítást, amely révén az asztrális test is győzedelmeskedhet a halál erői felett. Így az ember képes a halál kapuján úgy átmenni, hogy az éberségét és tudatosságát nem adja fel.<o

></o

>
3. Krisztus<o

></o

>
Krisztus által jött el a halál feletti végső győzelem. Feltámadása álal a Föld aurájába került az az erő, amelynek révén az emberiség legyőzheti a halált!<o

></o

>
Amikor Jézust keresztre feszítik, valódi halált hal. A holttestet bekenik olajjal a kor szokása szerint. Az olaj amúgy konzerválási célokat szolgál, de Jézusnál pont a dematerializációs folyamatot gyorsítja fel. Jézus fizikai teste átalakul az eredeti halhatatlan fantomtestté.<o

></o

>
A feltámadott Krisztus nem fizikai testben jelenik meg a tanítványoknak!<o

></o

>
1. A tanítványok nem ismerik fel Jézust, akivel pár nappal előtt még beszélgettek. Ez azért lehet, mert Jézus nem abban a testben jelent meg a tanítványoknak, amiben tanított és gyógyított.<o

></o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
2. Ha Jézus fizikai testben támadt volna fel, akkor ez semmi előrelépést nem jelentett volna Lázár feltámadásához képest. Lázár feltámadása nem átmenet a halálból az örök életbe, Isten világába, hanem visszatérés az életbe, amilyen az a halál előtt volt. Lázár abba az életbe tért vissza, amelyet halála előtt élt. Ő a romlandó fizikai testbe tért vissza, Krisztus a romolhatatlan fantomtestbe. Tehát semmi közös vonás nincs Lázár feltámadása, és Krisztus feltámadása között.<o

></o

>

folyt.köv...

alberth · 2007 Április 9

Ez így mind nagyon szépen hangzik. Azonban hiányoznak a részletek még így is. Valamint az ,,édenkerti" állapotban Ádám őrzi a kertet és nevet ad az állatoknak, vagyis uralkodik rajtuk és a madarakon is. Kérdés pl. hogy az állatok és a madarak milyen testben voltak ott? Ugyanolyan fizikaiban, mint most? Avagy az egész mindenség ,,más" volt? Na és a fák, meg azoknak gyümölcseik? Azok miből valának? És a kígyó?
Krisztust nem ismerték fel, tegyük fel nem ilyen fizikai teste volt. De akkor hogyan evett, fizikai ételt, amikor megjelent a 11-nek? Hogyan maradtak meg a sebei, amiről Tamás felismerte őt? Rejtély ez még mindig, úgy ahogyan van! Na és ha ő volt az első ,,zsenge", azóta hol vannak a többiek? 2000 év csak hosszú idő. Aztán meg az egyházak miért nem magyarázzák ezt el tételesen, ha a legközpotibb tanításuk? Való igaz, hogy nem csak fizikai testben létezhet az ember, de magát a tant miért kell inkább hinnünk, mint tudnunk?

Karsay István · 2007 Április 10

Itt az anyag befejező része, és utána szivesen átbeszélem veled kedves Albert!

Pál apostol második Ádámnak nevezi Krisztust. Az első Ádám az emberiség földi Atyja. Tőle származik romlandó fizikai testünk a természeti öröklési rend révén. Krisztus az emberiség szellemi Atyja. A vele kiépített helyes kapcsolat által kaphatjuk meg a romolhatatlan testünket, amelyen már nem győzedelmeskedik a halál!<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
A feltámadás nem a szellem, hanem a test misztériuma. Krisztus tette révén nem az bizonyosodott be, hogy a szellemünk halhatatlan, hanem az, hogy a testünk is eredetileg halhatatlan!<o

></o

>
A halhatatlan testet kell kialakítanunk a Krisztussal való kapcsolat révén. Ezt a halhatatlan testet hívják más hagyományokban kristálytestnek, szivárványtestnek vagy gyémánttestnek. A húsvéti események óriási fordulatot hoztak az emberiség életében.<o

></o

>
Krisztus tette egy kozmikus tett, amely számtalan folyamatot megváltoztatott. Pár változásra felhívnám a figyelmet.<o

></o

>

Krisztus előtt az egész asztrális térségből kötelező a reinkarnáció. Krisztus után az asztrális sík magasabb régióiból nem kell újraszületni.<o></o>
Krisztus előtt a lélek nem fejlődhet és emelkedhet az asztrális síkon. Krisztus tette révén a lélek a halál után is fejlődhet az asztrálsíkon.<o></o>
Krisztus előtt nincs az asztrális világban purgatórium, ahol tisztulhat a lélek. Krisztus után megjelenik az asztrálpurgatórium.<o></o>
Krisztus előtt folytatólagos reinkarnáció van. Ez azt jelenti, hogy meg kell várni, amíg a lélek felbomlik az asztrálsíkon, a szellem csak ezután inkarnálódhat újból. A lélek felbomláa az asztrális síkon több száz év. Krisztus után keletkezik a párhuzamos reinkarnáció. A szellemnek nem kell megvárnia, míg az utolsó élet lelke felbomlik, hanem egy új lélekkel újra reinkarnálódhat.<o></o>
Krisztus előtt a törvény világa domináns. A mózesi „szemet-szemért”, „fogat-fogért” elv működik. Krisztus által jelenik meg a kegyelem világa. Az embernek is feladata a kegyelem gyakorlása az ellenség szeretete szellemében.<o></o>
Krisztus után mind a kilenc angyali hierarchia működése megváltozik.<o></o>
Krisztus előtt a szellemvilágba való átlépés csak öntudatlan, álomszerű tudatállapotban lehetséges. Krisztus óta a szellemvilágba való átlépés az éber, nappali tudat megtartásával is lehetséges, sőt ez a feladat.<o></o>

<o

> </o

>
A Golgotai Misztérium óta lassan, de biztosan megindult az emberisség szellemi hazatérése, a földi emberből ismét kozmikus-égi ember lesz. Ennek a folyamatnak az alapmottója:”Isten emberré lett, hogy az ember Istenné lehessen.”<o

></o

>
A Húsvéti Misztérium által megindult egy folyamat: az ember megistenülése, divinizációja. Az ember Krisztus tette révén olyan lesz mint az Isten. Az emberi szellem egybe fog olvadni az Isteni szellemmel, de nem lesz azonos vele.<o

></o

>
Egysülésről kell beszélni, de nem azonosságról. Ami Isten természete révén, mi Krisztus által válunk azzá!<o

></o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
Hogyan segíti Krisztus az ember megistenülését?<o

></o

>
Azáltal, hogy Krisztus eggyé vált a Földdel. Kétezer éve Krisztus a Föld Szelleme. Ezáltal a kozmikus egyesülés által megindult a Föld Nappá válása. A Földből egy új Nap lesz!<o

></o

>
Krisztus, mint Nap-Lény testet öltése előtt a Nap szférában tartózkodott. Ez volt a Naprendszerünk szellemi központja. Amióta eggyé vált a Földdel, azóta a Föld a Naprendszer szellemi centruma.<o

></o

>
Minden ember feladata, nemre, korra, fajra, vallásra való tekintet nélkül, hogy felfogja a Golgotai Misztérium jelentőségét, és kiépítse a kapcsolatot a feltámadott Krisztussal. Ez a Húsvét üzenete! <o

></o

>
<o

> </o

>
Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.”<o

></o

>

Karsay István · 2007 Április 11

Sok szeretettel mára.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

<o> </o>

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
<o

> </o

>
Talán nem én mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.<o

></o

>
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.<o

></o

>
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
<o

> </o

>
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
<o

> </o

>
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyermeknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.<o

></o

>
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.<o

></o

>
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor az újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.<o

></o

>
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
<o

> </o

>
Mindig mond azt amit érzel, és tedd azt amire gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked: „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyünk dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van hátra nekünk, szeretném elmondani neked, hogy mennyire szeretlek, és hogy soha nem felejtelek el.<o

></o

>
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha soha ne jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.<o

></o

>
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mond a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm”, és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki se fog rád emlékezni a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt, bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szereteteidnek, mennyire fontosak neked!<o

></o

>
\\m/

Karsay István · 2007 Április 12

Szendi Gábor: A pánikzavar altípusai és kezelése<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

(távoktató tananyag)
Megjelent: Komplementer Medicina 2007 11(1):21-25.<o

></o

>
Absztrakt:

<o

></o

>
A pszichiátriai diagnosztikus rendszerbe történő bekerülése óta a pánik óriási karriert futott be. A respiratórikus tüneti dominanciát mutató spontán pánik hamarosan teljesen összemosódott a fenomenológiailag hasonló, ám etiológiájában merőben különböző fóbiás szorongásrohamokkal. Ennek oka a diagnosztikus rendszer alapkoncepciójában rejlik, miszerint –szándékosan kerülve az etiológiai feltevéseket - a mentális zavarokat súlyozatlan tünetlistákkal, konszenzuálisan definiálják. Mivel a kutatás és kezelés alapját képező diagnosztikus rendszer szerint a pánik homogén entitás, valójában alcsoportokat összemosó ernyőfogalom, így az alcsoportokat el nem különítő neurobiológiai és farmakológiai kutatás eredményei megbízhatatlanok. A gyógyszeripar törekvése, hogy a homogénnek tekintett pánikban az antidepresszívumokat és anxiolitikumokat univerzális antipánik szerekként forgalmazhassák, előidézte, hogy ma a „pánikot” krónikus, nehezen kezelhető problémának tekintik. Valójában az interoceptív ingerekre kialakuló fóbiás pánik adekvát kezelése a kognitív-viselkedésterápia. <o

></o

>
Kulcsszavak: spontán pánik, fóbiás pánik, diagnosztikus zavar, farmakoterápia, kognitív-viselkedésterápia

<o

></o

>
A pánik felfedezése

<o

></o

>
A pánik első leírását Freud Breuerral közösen írott és 1896-ban megjelent „Tanulmányok a hisztériáról” kötet negyedik esetével azonosítják - tévesen. Freud itt egy –valószínűsíthetően- temporális epilepsziában szenvedő lány tüneteit minősítette szorongásos rohamoknak. Az eset tanulsága máig érvényes: megannyi testi betegség keltheti felszínes megközelítésben a pánik látszatát, s megfordítva, a pánikzavar diagnózisának felállítását sokszor hosszas iatrogenizáló organikus vizsgálatsorozat előzi meg.
A pánik újrafelfedezése az 1950-es években történt, amikor Donald Klein az akkor kifejlesztett triciklikus antidepresszánst, az imipramint hatásosnak találta az addig semmilyen farmakoterápiára nem reagáló, atípusos schizofrénekként kezelt, halálfélelemmel kísért, intenzív vegetatív tünetekkel tarkított szorongásrohamoktól szenvedő betegek csoportján. Mint Klein megállapította, az imipramin nem hat a rohamok közt megfigyelhető anticipátoros, vagyis a rohamot elővételező szorongásra, de gátolja a spontán kialakuló pánikrohamokat.
A pánikbetegség 1968-ban került be a DSM II.-be a szorongásos neurózisok alá, ami –tekintve a spontán pánik biológiai gyökereit – megkérdőjelezhető klasszifikáció volt, s elindította a pánik fogalmának határtalan kitágítását.

<o

></o

>
A DSM rendszer hatása a pánikkutatásra

<o

></o

>
A DSM rendszer súlyos problémát jelent a mentális zavarok kutatásában, diagnózisában és kezelésében, némely szerző szerint ez a rendszer a tudomány előtti korszak szintjére vetette vissza a pszichiátriát. Ennek több oka van, ebből csak kettőt említenék. Egyrészt a DSM betegségkategóriái nem tudományosan igazoltak, az egyes mentális zavarok nem biológiai és fiziológiai jegyek alapján különülnek el, hanem pszichiáterekből álló bizottságok konszenzusára alapozódnak. Ebből következően, mint pl. a pánik esetén is látni fogjuk, a tüneti hasonlóság alapján egészen eltérő pathomechanizmussal jellemezhető betegek kerülnek egyazon, homogenitást sugalló kategóriába. Ez aztán vissza is tükröződik a pánikkutatás és kezelés igen ellentmondásos eredményeiben, hiszen heterogén betegmintán kapott eredményekből próbálnak általános következtetéseket levonni mind a pathomechanizmus, mind a kezelések hatékonyságára nézve. A tudományos eredmények esetén a megismételhetőség alapvető kritérium, ez a pánikkutatás legtöbb eredményére nem áll. Így az eredmények alkalmazhatósága megkérdőjelezhető. Másrészt, mivel a diagnózist a kikérdezhető és megfigyelhető tünetekből képzett listák alapján állítják fel, a diagnózis hatványozottan szubjektív. Szorongó betegeknél a testi tünetekről szóló verbális beszámolókat fiziológiai mérésekkel validálva, a légszomjra panaszkodó betegek esetén 20%-ban, palpitációra panaszkodók esetén 10%-ban volt igazolható a panaszolt testi tünet. Így a verbális beszámoló alapján felállított diagnózis bizonytalan. További probléma, hogy a pánikroham kritériumai súlyozatlanul vannak listázva, így a diagnózis négy jellegtelen és bizonytalan tünet (pl. remegés, szédülés, verejtékezés, hasi diszkomfort) esetén is kimondható, de nem reális. A napi praxisban az egy betegre jutó rövid idő miatt a diffúz szorongásos panaszok, a pánikrohamokkal színezett személyiségzavarok, a fel nem ismert szociális és specifikus fóbiák és az agorafóbia, a hiperventillációs szindróma, a poszttraumás stresszzavar és a reménytelen szociális helyzet okozta szorongás gyakran landol a családorvosi és pszichiátriai rendelők „pánik” diagnózis gyűjtőkosarában. A probléma tűnhet mondvacsináltnak is, hiszen a pszichiátriai gyakorlatban mindezek a diagnózisok egyazon kezelést indikálnak: antidepresszívumokat és anxiolitikumokat, melyek azonban jó esetben is csak átmeneti enyhülést hoznak, de nem gyógyulást.

folyt.köv...

Karsay István · 2007 Április 12

A pánik altípusai <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Az a tény, hogy ma a pánik altípusainak bevezetésével kényszerülünk pontosítani a pánik leírását, abból a zűrzavarból fakad, amelyet a DSM-rendszer fent említett problémái eredményeztek. Klein eredendően hangsúlyozta, hogy bár mindkét rohamtípus gyorsan alakul ki, a spontán pánik előjel nélkül, „derült égből villámcsapásként” jelentkezik, szemben a szorongásos talajon, ingerhez kötötten kialakuló fóbiás pánikrohammal.
A markáns különbségeket foglalja össze az alábbi táblázat:
1. táblázat <o

></o

>

<TABLE class=MsoNormalTable style="BORDER-RIGHT: black 1pt outset; BORDER-TOP: black 1pt outset; BORDER-LEFT: black 1pt outset; BORDER-BOTTOM: black 1pt outset; mso-cellspacing: 0cm; mso-padding-alt: 0cm 0cm 0cm 0cm; mso-border-alt: outset black .75pt" cellSpacing=0 cellPadding=0 border=1><TBODY><TR style="mso-yfti-irow: 0"><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>spontán pánik <o

></o

>
</TD><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>

szorongásos/kognitív pánik <o

></o

>

</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 1"><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>1. nem kíséri szükségszerűen félelem <o

></o

>
</TD><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>1. a félelemélmény meghatározó <o

></o

>
</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 2"><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>2. a félelem a tünet-megjelenési sorrendben hátul áll <o

></o

>
</TD><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>2. a félelem megelőzi a rohamot <o

></o

>
</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 3"><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>3. kezdetben nincs fokozott endokrin stresszválasz <o

></o

>
</TD><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>3. fokozott endokrin stresszválasszal indul <o

></o

>
</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 4"><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>4. apnoeval és kardiális tünetekkel indul, s csak aztán alakul ki hiperventilláció <o

></o

>
</TD><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>4. hiperventilláció és ebből fakadó testi tünetek jellemzik <o

></o

>
</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 5"><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>5. triciklikus* antidepresszánsok kivédik a rohamot, benzodiazepinek nem <o

></o

>
</TD><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>5. benzodiazepinek** hatásosak, triciklikus antidepresszánsok nem <o

></o

>
</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 6"><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>6, CO 2 provokálja a rohamot <o

></o

>
</TD><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>6, CO 2 oldja a rohamot <o

></o

>
</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 7; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>7, Hiperventilláció oldja a rohamot <o

></o

>
</TD><TD style="BORDER-RIGHT: black 1pt inset; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: black 1pt inset; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: black 1pt inset; WIDTH: 230.25pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: black 1pt inset; BACKGROUND-COLOR: transparent; mso-border-alt: inset black .75pt" vAlign=top width=307>7, Hiperventilláció provokálja a rohamot <o

></o

>
</TD></TR></TBODY></TABLE>

*pl. Melipramin, anafranil
**pl. Xanax, Frontin<o

></o

>
A spontán pánik legjobb magyarázó modellje a Klein által javasolt „téves fulladásos riasztás” modell. Ennek lényege, hogy arra hajlamos személyek fokozottan érzékenyek a vér CO 2 és laktát szintjére (mindkettő hatásosan provokál pánikrohamot), és bizonyos körülmények (stressz, hormonális változások, időjárás) hatására CO 2 receptoraik tévesen „fulladásveszélyt” jeleznek az agytörzs és a limbikus rendszer felé. Ennek hatására egy ősi reflexes működés indul be, minek hatására először rövid apnea, majd menekülési késztetés, végül hiperventilláció jelentkezik. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy spontán rohamban sem pszichésen, sem külső inger formájában nem mutatható ki közvetlen kiváltó faktor.
Pánikbetegek közt számos vizsgálat igazolta a széndioxid-érzékeny alcsoport létét, s ezen személyek pánikmentes rokonainál is igazolható a CO 2 érzékenység!
Spontán pánikban a tünetek megjelenési sorrendjét vizsgálva azt találták, hogy először jelennek meg a testi tünetek, s ezt követi, a tünetekre adott reakcióként a félelem. Ezért kezdetben az endokrin stressz válaszért felelős hypotalamusz-hypofizis-mellékvese (HHM) tengely nem is aktiválódik. Kognitív terápiával a félelem kioltható, de a spontán rohamok nem szűnnek meg. Beitman írta le szívbetegeknél a félelem nélküli pánikot: a spontán pánikot tapasztaló betegek a tüneteket a „szokásos” anginás rohamuknak vélték, és ezért nem ijedtek meg.
Bonyolítja a tüneti képet, hogy az első spontán pánikrohamokat követhetik szorongásos pánikrohamok is, és felváltva is jelentkezhet a kétféle rohamtípus. <o

></o

>
A szorongásos talajon kialakuló pánikroham jól ismert variánsa a fóbiás pánikroham, amely a fóbiás tárggyal (közlekedési eszköz, bezártság, állat, stb.) való konfrontáció során jelenik meg, s valójában egy intenzív félelmi válasz. Már ezért is megtévesztő a kezdetek óta használt „szituatív”, vagy „ingerhez kötött” pánikroham kifejezés, mert előkészítette a fenomenológiailag is, mechanizmusát tekintve is különböző rohamtípusok összemosását. A fóbiás pánikroham a HHM tengely azonnali aktivációjával jár, s a Cannon-féle vészreakciónak megfelelően fokozódnak a vegetatív tünetek. A hiperventilláció miatt lecsökken a vérben a CO2 szint, alkalózis és ennek következtében lokális érszűkületek lépnek fel. A fóbiás pánik vezető tünetei ezért a vegetatív izgalom és a lokális érszűkületek miatt kialakuló tünetek (lásd később). Ha pusztán a súlyozatlan tünetlista alapján vetjük össze a kétféle rohamtípust, az igazolható légzési nehézségeken kívül nem találunk különbséget! Hasonló a helyzet, mint az obstruktív és centrális apnoénél: a tünetek hasonlóak, a mechanizmusok egészen eltérőek.
De a diagnosztikus zavart nem is a szembeötlően fóbiás reakcióként kialakuló pánikrohamok szokták előidézni, hiszen a fóbiás tárgy ismeretében könnyű felállítani a megfelelő fóbia diagnózisát.
A zűrzavart a kutatásban és a klinikumban az okozta, hogy a pánikroham leírásában a „spontán” kritérium súlytalanná vált. A „spontán” először átalakult „váratlanná”, majd teljesen elszakadt eredeti értelmezési keretétől, a beteg szubjektív élményévé egyszerűsödött, s a „fóbiás roham” ellentétének kezdték tekinteni. Ez a negatív definíció azonban, miszerint „tiszta” pánikroham az, ami „nem fóbiás” roham, vezetett el oda, hogy ma minden, a beteg számára rejtett okokra, valójában fóbiás mechanizmussal kialakuló szorongásos rohamot pánikrohamnak minősítenek.<o

></o

>
A pánik kognitív elmélete <o

></o

>
Napjainkig iskolák közt folyik a vita arról -fokozva a zűrzavart-, vajon a pánik biológiai vagy kognitív mechanizmusokkal írható-e le. Mint a pszichiátriában annyiszor, az elméletet a gyakorlat szüli. A biológiai elmélet a spontán pániknál nyert azon felismerésből fakadt, hogy a triciklikus antidepresszánsok a roham megelőzésében hatásosnak bizonyultak, így jött a képbe a soha nem igazolt „szerotonin hiány”. A pánik pszichofiziológiai elmélete pedig a kognitív-viselkedésterápia pánik kezelésében mutatott sikerességéből nőtt ki. Valójában mindkét megközelítés a pánik egy-egy alcsoportját írja csupán le, de az alcsoportokon kapott eredményeiket önkényesen általánosítják „a pánikra”.
A pánik kognitív modelljének a lényege, hogy a beteg félreértelmezi saját ártalmatlan testi tüneteit, s egy közeledő testi katasztrófa (pl. szívroham) előjelének vélve, szorongani kezd. A szorongás hatására tovább fokozódnak a szorongás testi tünetei, melyek így visszaigazolni látszanak félelmeit, s az így továbbfokozódó szorongás a félelmi és testi tünetek eszkalálódását idézi elő.
Az első roham általában egy felfokozott szimbolikus vészhelyzetben (érzelmi-, egzisztenciális krízis, szociális félelmek) kialakuló Cannon-féle vészreakció, amelyben a vegetatív idegrendszer felkészíti a szervezetet a menekülésre vagy támadásra. Mivel a veszély szimbolikus, tényleges fizikai aktivitás nem történik, ezért a személy ijesztőnek éli meg hevesen dobogó szívét, kapkodó légzését és az ennek nyomán kialakuló, alkalózisból fakadó tüneteit. A tünetek megegyeznek a fentebb jellemzett ingerhez kötött pánikéval!
Rögtön leszögezhetjük tehát, hogy a kognitív pánik valójában a fóbiás vagy ingerhez kötött pánikroham egy speciális típusaként is felfogható, melyben a fóbia tárgya az interocepcióból származó testi szenzáció. Ebben a típusban tehát a félelem alapvető, hiszen e nélkül nem alakulna ki a roham sem! Jól lehet a rohamot tehát a saját testből érkező jelzések félreértelmezése nyomán kibontakozó szorongás idézi elő, a betegekben ez nem tudatosul, hanem a rohamokat általában „ok nélkülinek” „váratlannak” élik meg, s erről is számolnak be. Így a verbális beszámoló alapján diagnosztizáló szakember nem lát különbséget a valóban spontán és az interoceptív (testi) ingerre beinduló roham között, de mint jeleztem, a DSM-ben nincs is konceptualizálva ez a különbség, tehát nincs is mit felismerni.
Mivel a pánikroham gyakran halálfélelmet kelt, de legalábbis nagyon ijesztő, az első roham után, tartozzon az bármelyik típusba, általában tartós félelem alakul ki a következő roham bekövetkeztétől. Az így kialakuló anticipátoros szorongást fokozott alaplégzés kísérheti, amely aztán „melegágya” lesz a következő rohamnak, hiszen az alkalózisra kialakuló testi tünetek ismét beindíthatják a pánik örvényszerű kognitív és szomatikus folyamatait. A hiperventilláció általában az egyik leggyakoribb rohamkiváltó tényező, ezért is alkalmazható ebben a típusban provokációs tesztként is. Fokozott légzésfrekvenciát vagy hiperventillációt okozhat a türelmetlenség, harag, sőt a nemi izgalom is, s az érzelmi állapotait rosszul felismerő ember „érthetetlen” ijesztő testi tüneteivel szembesül.
A kognitív modell alapján jól megmagyarázható, miért hajlamosító faktor a családi- ismeretségi körben tapasztalt infarktus, agyvérzés, súlyos betegség, a fokozott felelősség („most nem betegedhetek meg”) vagy a hipochondriás félelmek: mind-mind elősegítik a testi észleletek katasztrófizálását.

folyt.köv...

Karsay István · 2007 Április 15

Differenciáldiagnózis <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
A pánikzavart fontos elkülöníteni számos testi betegségtől, amelyek tüneti hasonlóságot eredményeznek. Fontos megemlíteni a mitrális billentyű prollapszusát, amely hasonló tüneteket, ill. szorongásos/kognitív pánikot okozhat. Ki kell zárni a kardiális megbetegedéseket, a pajzsmirigy túlműködést, a hipoglikémiát, a temporális epilepsziát, neurológiai betegségeket (pl. multiplex sclerozis kezdeti szakasza), a légúti megbetegedéseket. A pánik respiratórikus változata ugyanakkor gyakori az obstruktív légúti megbetegedésekben, mint pl. az asztmában. A pánikot gyakran kíséri agorafóbia, melynek kezelésében ugyancsak a kognitív viselkedésterápia kezelési elvei az irányadók.
Az elmúlt húsz év kutatásai egyértelműen bizonyítják, hogy a DSM-IV-TR szerinti pánikroham, és a megfelelő kritériumok alapján felállított pánikzavar diagnózis valójában legalább két, eltérő patomechanizmust képvisel.
Kettős vak farmakológiai hatáselemzések és CO2 provokációs vizsgálatok azt mutatják, hogy létezik egy respiratórikus (légzésmegállás, fulladásérzés, légszomj, nehézlégzés) tüneti dominanciával jellemezhető pánik alcsoport, amely azonos a klein-i spontán pánikrohamoktól szenvedő betegcsoporttal, és egy szorongásos/kognitív alcsoport, amelyet a hiperventilláció és szorongás következtében kialakuló tünetek (palpitáció, szédülés, remegés, hasi diszkomfort, deperszonalizáció, könnyűfejűség, hideg-meleg hullámok, verejtékezés, mellkasi szorító érzés, stb.) dominanciája jellemez. A tünetekre kialakuló halálfélelem vagy kontrolvesztéstől való félelem mindkét csoportra jellemző.
Az altípusok közti differenciáldiagnózishoz fontos támpontot nyújt az említett tüneti mintázat különbsége. További fontos támpont, hogy -mivel a CO 2 érzékenység familiáris és ikervizsgálatok szerint is erős örökletességet mutat-, ha a vér szerinti családban több (valóban hitelesen igazolt, spontán pániktól szenvedő) pánikbeteg volt/van. A biológiai sérülékenység miatt jellemző a betegség korai -fiatal kori- kezdete is.
A jövőben fontos volna szorgalmazni, hogy az egészségügyben a 35% CO 2+65% O 2 gázzal, placebo kontrolos körülmények közt lehetőség legyen a CO 2 érzékenységet tesztelni. Amíg ez nem áll rendelkezésre, a levegő visszatartása is fontos információt nyújthat. Az eljárás lényege, hogy a páciens egy nagy levegő vétele után négyszer egymás után akaratlagosan visszatartja lélegzetét, ameddig csak tudja, miközben a megfigyelő stopperral méri az időt. CO 2 érzékenység esetén a visszatartás ideje rövidül és utána több panaszt hallhatunk a fulladásérzéssel kapcsolatban.
Sokat megtudhatunk, ha az első pánikroham kialakulásának körülményeit és tüneteit firtatjuk. A stresszelő életesemények, megnövekedett lelki terhelés, rokon, közeli barát, ismerős halála vagy betegsége, komorbid zavarok (kényszer, depresszió, személyiségzavar, generalizált szorongás, specifikus és szociális fóbia, alkoholizálás, alkalmi kábítószer használat, fokozott koffeinfogyasztás, antidepresszívum vagy szorongáscsökkentő elhagyása) mind a szorongásos/kognitív pánik létét erősíti. Szorongásrohamok ugyanis gyakran velejárói a szorongásos-depresszív zavaroknak, és a túlzott koffein fogyasztás (pl. vizsgaidőszakban), ill. alkalmi kábítószer fogyasztás arra érzékeny személyeknél heves palpitációt eredményezhet, amely szorongásra hajlamos személyekben könnyen kialakíthat szorongásos/kognitív pánikot.
A szorongásos/kognitív pánikban gyakori a hiperventilláció okozta tünetcsoport, ezért a beteg hiperventilláltatása (30 mély légvétel/perc egy percen át, vagy rövidebb ideig, ha a páciens fokozott tüneteket észlel) után fontos információ, mennyire hasonlítanak az így kialakult tünetek a természetes körülmények közt kialakuló rohamok tüneteihez.<o

></o

>
Kezelés <o

></o

>
Vizsgálatok igazolják, hogy az antidepresszívumok csak a respiratórikus/spontán pánikos csoportban alkalmazhatók, bár ott sem átütő sikerrel. E vizsgálatok fényében ismét csak azzal szembesülünk, miként azt a depresszió esetén is látjuk, hogy a gyógyszeripar által lefolytatott klinikai próbák eredményei, miszerint az antidepresszív kezelés a homogénnek tekintett pánikbeteg csoportokon igen nagy százalékában gyors és tartós tünetmentességhez vezet, tudományosan hiteltelen. Az altípusok összemosása, a szorongásos betegségekben kiugróan nagy, de rövid ideig tartó palcebóválasz felnagyítása az antidepresszív kezelés erős túlértékeléséhez és napi, rutinszerű alkalmazásához vezetett. Hasonló képet kapunk az anxiolitikumokkal való kezelésről is. A szorongáscsökkentők ideig-óráig elnyomják a szorongást, de hosszú távon nem vezetnek gyógyuláshoz, hiszen a testi tünetek katasztrófizálásához vezető negatív kognitív sémák nem módosulnak. A gyógyszeres –inadekvát- terápiák elterjedtsége következtében alakult ki az a kép, hogy a pánikzavar krónikus, rekurrens, az életminőséget komolyan befolyásoló betegség. Az antidepresszívumok esetén már rövid távon is rendkívül súlyos mellékhatásokkal (öngyilkossági késztetés, nyugtalanság, pánikrohamok(!)) kell számolnunk, de hosszútávon mindkét gyógyszerosztállyal kapcsolatban életminőséget rontó mellékhatások (hízás, libidócsökkenés, aluszékonyság), súlyos függés, elhagyáskor pedig sokszor a leszokást ellehetetlenítő súlyos megvonási tünetek várhatók.
Ha a mentális zavarok kezelési protokolljait nem a gyógyszeripar eredményeit készpénznek vevő pszichiátria írná, a pánikzavar kezelésében elsőnek választandó módszer a kognitív viselkedésterápia lenne. Több metaanalízis igazolja, hogy a pánik kezelésében a kognitív-viselkedésterápiák szignifikánsan hatékonyabbak és több éves követésben is tartós hatásúnak bizonyulnak. Az Ausztrál és Új-Zélandi protokoll ezért elsőnek választandó módszerként a kognitív-viselkedésterápiát javasolja pánik és agorafóbia kezelésében.
Kiegészítő farmakoterápia csak akkor javasolt, ha a páciens a megfelelően végzett kognitív-viselkedésterápiára lényeges javulást nem mutat és valóban jellemző rá a spontán pánik. <o

></o

>
 A kognitív-viselkedésterápiák több támadáspontúak. Egyfelől fontos a testi szenzációk katasztrófizálásához vezető téves interpretációk, negatív sémák korrigálása, az alternatív hipotézisek gyakoroltatása. Nagy szerepet kap az edukáció, a rohamok mechanizmusának és veszélytelenségének ismételt demonstrálása. Gyakori módszer a provokáció vagy challenge, amikor illusztráljuk a páciensnek, hogy a hiperventilláció következtében induló rohamot oldja az CO2 szint emelése (nylonzacskóba légzés, légzésvisszatartás, intenzív fizikai aktivitás). A viselkedésterápiás módszerek közt fontos szerepet kap a légzéskontrol (a légzésfrekvencia csökkentése, az elnyújtott kilégzés elsajátítása), a relaxáció, az imaginatív és in vivo expozíció (relaxációban elképzelt, vagy a valóságban létrehozott rohamkiváltó állapot leküzdésének gyakorlása). Gyakori a tünetnapló használata, viselkedéses házifeladatok megoldása. <o

></o

>
Konkluzió<o

></o

>
Szokás a pánikról, mint népbetegségről beszélni, ám a pánikdiagnózisok növekvő számát elsősorban a diagnosztikus kétértelműség révén a pánik alá sorolt megannyi szorongásos zavarban szenvedő duzzasztja fel. Az indokolatlan és hatástalan farmakoterápiák alakították ki azt képet, miszerint a pánik krónikus, nehezen kezelhető zavar, miközben a kognitív-viselkedésterápia képében hatékony kezelési technika áll a rendelkezésünkre

<o

></o

>
</PRE>

<o

></o

>
</PRE>

<o

></o

>
</PRE>

<o

></o

>
</PRE>

<o

></o

>
</PRE>

<o

></o

>
</PRE>

<o

></o

>
</PRE>

<o

></o

>
</PRE>

<o

></o

>
</PRE>

<o

></o

>
</PRE>

Karsay István · 2007 Április 16

Szendi Gábor: Tudományos botrányok a gyógyszeriparban.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

Megjelent: Élet és Tudomány. 2005, júl. 22. 60(29):902-904.
(a megjelent változat gyógyszerneveket nem tartalmaz) <o

></o

>
Az utóbbi húsz évben a gyógyszerkutatás és gyártás döntő részben profitorientált iparággá nőtte ki magát, míg a független, kormányok által támogatott kutatások teljesen háttérbe szorultak. A gyógyszeriparág feletti kontrolt gyakorlatilag egyedül az állami kézben tartott gyógyszerengedélyezési eljárás jelenti, ám az elemzések és az újabb és újabb botrányok azt jelzik, hogy ez a szisztéma nem tudja megvédeni a fogyasztót a növekvő piaci verseny miatt egyre rövidebb fejlesztési és tesztelési idő után piacra dobott gyógyszerek veszélyeitől.
Úgy tűnik, a világ most kezd szembesülni azzal, hogy a profitorientált gyógyszeripar ugyanúgy kíméletlenül a nyereségre tör, mint bármely más iparág, és amikor milliárdokról van szó, akkor semmi sem drága. Nem várható, hogy a gyógyszeripar valamiféle nemes eszmék jegyében önkontrolt gyakoroljon, és milliárdos fejlesztések után lemondjon egy nagy hasznot ígérő gyógyszer piaci bevezetéséről csak azért, mert a klinikai vizsgálatok a beteg szempontjából várható előnyökkel szemben irreálisan nagy kockázatot mutatnak. Az alábbiakban - sok esetből néhány példát kiragadva- illusztrálom, hogy a fenti aggodalmak nem túlzottak.<o

></o

>
Amikor a fájdalmat mintha elvágták volna<o

></o

>
2004 az orvostudomány fekete éve: a Merck, Sharp & Dohme gyógyszercég az 1999-ben bevezetett Vioxx nevű fájdalomcsillapító gyógyszerét, mely az un. cox-2 bénítók családjában tartozik, önként visszavonta a piacról, mert a szedésével járó 3-5-szörös infarktus és agytrombózis kockázatot tovább már nem lehetett tagadni. Dr. David Graham az amerikai gyógyszerengedélyezési hivatal (FDA) szakértője szenátusi meghallgatása során kijelentette, hogy "ez a legnagyobb gyógyszerbiztonsági katasztrófa országunk és a világ történetében". A Vioxx négy éves forgalma alatt Amerikában kb. 140 000 infarktus és sztrók következett be a gyógyszer mellékhatásaként, ami messze meghaladja a '60-as évek emlékezetes Contergan botrányát, amikor is 10 000 gyermek született végtaghiányosan. Egy francia vizsgálat szerint a Vioxx szedése következtében 27 000 francia kapott infarktust. Egyes becslések szerint négy év alatt összesen 55 000 ember halt meg a Vioxx mellékhatásába. Valójában az áldozatok igazi számát nem tudni, hiszen az izületi fájdalmak idős korban a legjellemzőbbek, és mivel ebben az életszakaszban a szív és érrendszeri katasztrófák bekövetkezését természetesebbnek tekintik az orvosok, ez elfedi az oki kapcsolatot egy esetleges infarktus és a Vioxx szedése közt. Akkor lett csak igazán nagy a felháborodás, amikor az is kiderült, hogy a hatalmas kockázatról a gyógyszercég saját vizsgálataiból már a piaci bevezetés előtt tudott, csak egyszerűen eltitkolta. Dr Gurkipal Singh a Standford egyetem professzora e-mailekkel bizonyította, hogy a Merck, Sharp & Dohme kutatói 1997-ben egymás közt vitatták meg a kardiovaszkuláris kockázatot. Belső utasítások kerültek elő, melyben a cég orvoslátogatóit kioktatta arra, hogy ha a kardiovaszkuláris veszélyekre valamely orvos rákérdezne, a választ meg kell kerülni. Az FDA ezek után felülvizsgálta a más cégek által kifejlesztett és forgalmazott cox-2 bénító vegyületcsoportba tartozó fájdalomcsillapítókat. Dr. Curt Furberg és munkatársai több vizsgálat metaanalízise alapján kimutatták, hogy a Pfizer Bextra nevű fájdalomcsillapítója 2.2-szeresére növeli az infarktus és sztrók veszélyét. Az FDA először a Bextra reklámozását tiltotta meg, majd idén a szert kivonták a forgalomból. A más néven Magyarországon is forgalmazott Celebrex kapcsán az amerikai Nemzeti Rák Intézet vizsgálata mutatta ki, hogy 2-3.4-szeresére növeli az infarktus és sztrók kockázatot. Amerikában ezek után minden fájdalomcsillapítóra gyanakodva kezdtek nézni, s az elemzések bizonyították a félelmek jogosságát: még az abszolút biztonságosnak hitt vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók is - ha kisebb mértékben is - de fokozzák az infarktus és trombózis kockázatát. Az FDA felhívásban fordult a lakossághoz, hogy a nálunk is erősen reklámozott Aleve márkanevű szabadforgalmú fájdalomcsillapítóból maximum napi két tablettát (összesen 400 mg-ot) szabad legfeljebb 10 napig szedni, mert mint az Amerikai Nemzeti Egészség Intézet három éves vizsgálata bizonyította, az Aleve 50%-al növeli az infarktusveszélyt.<o

></o

>
Halálos reflux?<o

></o

>
A reflux* és gyomorégés természetesen nem halálos, de a kezelésébe bele lehet halni.
A Propulsidot (nálunk Coordinax) 1993-ban törzskönyvezte az FDA annak ellenére, hogy a vizsgálatokban a betegek 2.4%-ban szívritmuszavart okozott és nyolc, hatévesnél fiatalabb gyerek meghalt. A szert gyártó Jannsen azt állította, hogy nem a Propulsid okozta az olykor halálos tüneteket. A szer hatására megnyúlhat az un. QT idő*, ami szívritmuszavart, ill. hirtelen szívhalált okozhat. Raymond J. Lipicky FDA szakértő éppen az engedélyezés évében, 1993-ban írta le a Journal of Cardiology-ban, hogy ha egy szer megnyújtja a QT időt, és ez a szer nem életmentő gyógyszer, akkor nincs létjogosultsága a piacon. Minden 3-5000 ember közül egy veleszületetten megnyúlt QT szindrómában szenved, ami normál EKG vizsgálattal nem is mindig ismerhető fel. Az ilyen személyeknél a Propulsid szedése kiemelt kockázatot jelentett. Az FDA 1994-ben, bár már 19, a Propulsid szedéssel kapcsolatba hozható gyermekhalálról tudtak, engedélyezte a Propulsid gyermekeken és csecsemőkön való tesztelését. A vizsgálat során egy 9 hónapos csecsemő meghalt. Dr. Lilia Talarico FDA alkalmazott egy belső levélben további három gyermekhalálra hívta fel vezetői figyelmét és javasolta a szer gyermekeknél való betiltását, de az FDA nem látta bizonyítottnak, hogy a Propulsid okozta a haláleseteket. 1998-ban, miután Clinton elnöknél a Propulsid hatására szívritmus zavar lépett fel, az FDA levelet intézett az orvosokhoz, hogy a szer csak akkor alkalmazható gyomorégés ellen, ha már semmi más nem használ. Ugyanebben az évben az angol gyógyszerészeti hivatal megtiltotta a szer 12 év alatti alkalmazását. A szert végül 2000-ben Amerikában betiltották, addigra hivatalosan 371 szívritmuszavar történt, ebből 111 halállal végződött. Az ilyenfajta adatokat azonban általában tízzel-százzal szokás felszorozni, ugyanis vizsgálatokból tudjuk, hogy a mellékhatásoknak csak töredékét ismerik fel és jelentik. Mivel csak Amerikában hét év alatt 30 millióan szedték a szert, a halálesetek száma alábecsültnek tűnik. Erre utal az is, hogy 2000 januárja és márciusa között, vagyis mindössze három hónap alatt 23 halálesetet regisztráltak. Ekkor ugyanis már ismert volt a szer veszélyessége. A Propulsidot hazánkban Coordinax néven 2004-ig (!) forgalmazták, igen népszerű szernek számított, s a gyógyszerleírásban csecsemőkori reflux betegségben is javasolták, holott Amerikában hivatalosan csak felnőttkori használatra törzskönyvezték. A gyógyszermellékhatások leírásában - az amerikai betiltás után! - csupán annyi szerepelt, hogy a szer alkalmazása során ritkán QT idő megnyúlásról számoltak be, de nem bizonyított, hogy a gyógyszer okozta ezeket. <o

></o

>
Koleszterinszint csökkentéstől az izomsejtszétesésig<o

></o

>
Az a feltevés, hogy a vér magas koleszterinszintje oki kapcsolatban áll a szív és érrendszeri halálozással, vezetett el a koleszterinszint csökkentő gyógyszerek kifejlesztéséhez. A legmodernebb vegyületcsoportot az un. sztatinok jelentik e téren. A Bayer 1998-ban jelent meg a piacon Baycol nevű szerével, melynek kapcsán az első halálesetet 2000-ben regisztrálták. A mellékhatás lényege, hogy kb. minden ezredik embernél a szer hatására az izomsejtek fokozatosan szétesnek, ennek első jelei az izomfájdalmak. Majd a véráramba került fehérjék veseelégtelenséget okoznak, és ez a halál közvetlen kiváltója. A mellékhatás felismerését követően ismét huzavona kezdődött, vajon indokolt-e a szert bevonni, vagy elég a figyelmeztetés. Az első jelentett eset után, az 2001 augusztusában megtörtént visszahívásig további harminc ember halt meg Amerikában. Az össz haláleset számot 200-ra becsülik, de számolnunk kell azzal, hogy becslések szerint minden századik embernél a szer hatására májkárosodás lépett fel. Független szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a jelenleg forgalomban lévő koleszterinszintcsökkentő gyógyszerek többsége szintén sztatinvegyület.
A történetek csupán kiragadott példák. Amerikában és a világban az utóbbi 10 évben körülbelül 10-15 gyógyszer kellett visszavonni, mert piacra kerülésük után derültek ki halálos mellékhatásaik. Mindegyik történetben jellemző, hogy a gyártó cég a visszavonás pillanatáig bagatellizálni igyekezett az életveszélyes mellékhatások jelentőségét, a gyógyszerhatóságok pedig erőtlenek voltak. Ennek oka nyilvánvaló: milliárdos érdekeket esetleg alaptalanul sérteni komoly következményekkel járhat. Ám az ilyen ügyekben mutatott hivatalos óvatosság sok-sok ember életébe kerülhet. A betegek pedig - nem ismerve a kockázatokat - ki vannak szolgáltatva annak, hogy a hátuk mögötti huzavonában végül mire jut a gyógyszeripar és a gyógyszerhatóság. <o

></o

>
A harmadik vezető halál ok<o

></o

>
Egy 1995-ös felmérésben Jeffrey Johnson végzős orvostanhallgató és J. Lyle Bootman professzor az egész világot felkavaró adatokat tártak fel. Eredményük szerint 1995-ben az összes amerikai kórházi felvétel 17% -a az orvos által adott gyógyszer mellékhatásának következménye volt Ez kilenc millió kórházi beutalást jelentett, melyből 198 ezer halállal végződött.
Eileen G. Holland és munkatársainak Drug-Induced Disorders-ben megjelent 1997-es elemzése szerint a gyógyszerek mellékhatása miatt évente 180 000 amerikai hal meg
Barbara Starfield elemzése 2000-ben jelent meg a Journal of American Medical Association-ban. Eszerint Amerikában az előírás szerint szedett gyógyszerek következtében 106 000 ember hal meg évente.
. E számok az amerikai évi halálozás 5-10%-át jelentik, és szakemberek úgy kalkulálnak, hogy Amerikában a harmadik vezető halál ok a gyógyszermellékhatás! <o

></o

>
Az új helyzet új megoldást követel<o

></o

>
A megdöbbentő történetek és statisztikák fényében jogos a kérdés: hogy alakult ki ez a helyzet, mit lehet tenni ellene?
Szakértők arra mutatnak rá, hogy a gyógyszerpiacon élesedő versenyben a gyógyszercégek abban érdekeltek, hogy egy adott gyógyszerrel minél előbb piacra lépjenek, ezáltal lerövidül a kísérleti fázis, és a gyógyszerek igazi mellékhatásaira csak évekkel a piacra kerülésük után derül fény. A gyógyszeripar, mint az idézett példákban is, a gyógyszer veszélyességének eltussolásában érdekelt, mert minden újabb hónap piacon maradás százmilliókban mérhető forgalmat jelent. Napjainkban szemtanúi lehetünk annak, ahogy a gyógyszeripar - hasonlatosan más tőkecsoportosulásokhoz-, behatol a politikai szférába, befolyást gyakorol az egészségügyi kormányzatok döntéseire. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a gyógyszeripar komoly torzító hatást gyakorol az orvostudományi kutatásokra, az orvostudományi publikációs tevékenységre, és a mindennapi orvoslás gyakorlatára. A gyógyszeripari cégek a legkülönfélébb módszerekkel próbálják a gyakorló orvosokat arra rávenni, hogy az általuk gyártott gyógyszert írják fel betegeiknek. Ennek érdekében minden egyes orvosra átlagosan 16 000 dollárt költ évente a gyógyszeripar.
A világ fejlett országai komoly válsággal néznek szembe, amelynek megoldása nyilván nem az innovatív tőke elrettentése, hanem a gyógyszer-törzskönyvezési és gyógyszerbiztonsági szabályozás szigorítása, és a gyógyszeripar szponzorálási és reklámtevékenységének korlátozása volna. <o

></o

>
Lexikon:
FDA: Food and Drug Administration, az amerikai gyógyszerengedélyezési hivatal
QT idő: Az EKG -ban a szív aktív munkáját jelző szakasz kezdő és végpontja közötti időintervallum.
Reflux: a savas gyomortartalom a nyelőcsőbe visszajutva égő érzést, ill. a nyálkahártya felmaródását okozhatja<o

></o

>

Karsay István · 2007 Április 17

Szendi Gábor:
A koleszterin mítosz I.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

(Hogyan vezeti a koleszterin-biznisz az orránál fogva a világot?)<o

></o

>
Vagy harminc éve életünket minden szinten átszövi a koleszterintől való rettegés, az egészségtudatos ember megváltoztatta táplálkozási szokásait, vagy legalábbis bűntudattal fogyaszt zsíros ételeket. Felhagytunk a vaj és a tojás fogyasztásával, az élelmiszeripar naponta jön ki újabb és újabb csökkentett koleszterin tartalmú ételekkel. Fölözött tejet iszunk, csökkentett zsírtartalmú tejfölt eszünk, olajban sütünk, és úgy tekintünk a szalonnázó emberre, mint egy őrültre, aki a szakadék fölötti pallón sétálgatva nem fogja fel a veszélyt. Mindennapi rutin a koleszterinszint orvosi ellenőrzése, és amint a hivatalosan kiadott irányelvektől csak egy tizeddel is eltér vérünk koleszterinszintje, máris drága koleszterinszint csökkentőket írnak fel, részletes táplálkozási tanácsokat rágva a fülünkbe. Elhittük, hogy a koleszterin halálos veszély, gyökeresen átalakult gondolkodásunk, táplálkozásunk. A világ kormányai milliárdokat költöttek a szív és érrendszeri halálozás elleni küzdelemre, százmilliós kampányok, milliárdos költségvetésű intézmények, százmilliókba kerülő kutatások, milliárdos gyógyszerszámlák terhelik a közpénzeket, miközben a koleszterin-hipotézis a világ egyik legnagyobb orvostudományi blöffjének tűnik. Nehéz megérteni, hogy egy tudományosan teljesen megalapozatlan téves állításból hogyan vált milliárdnyi ember életét és gondolkodását alapvetően meghatározó és átható egészségügyi program. Felbecsülni is nehéz a károkat, amiket a koleszterin-mítosz gerjesztett és fog még gerjeszteni, mire a tudományos közvélemény, majd a politika végre ráeszmél, hogy zsákutcában van. Lehetetlen felmérni, hány ember halálát okozták a teljesen feleslegesen adott koleszterinszint csökkentő gyógyszerek, az elmaradt kutatásokból születhető valóban hasznos kutatási eredményekről nem is beszélve. Még elkeserítőbb tudni, hogy mily reménytelen egy uralkodó mítoszt kikezdeni, mikor milliárdos gazdasági érdekek fűződnek a fenntartásához. A koleszterin-mítosz képviselői gyakorlatilag azonosak a ma hatalmon lévő egészségügyi kormányzatokkal, egészségvédő intézményekkel, kevés kivételtől eltekintve a ma aktív orvosi gárdával, akik mögött ott áll a milliárdokat bezsebelő gyógyszeripar. A gyógyszeripar, amely profitot akar bármi áron, és hosszú, ragacsos keze elér mindenhova. Kontrolálja az orvostudományi kutatásokat, a publikációkat, a politikát, az orvosok számára kötelezően alkalmazandó kezelési irányelvek születését, a médiát, de ott van a rendelőkben is, és nyíltan vagy burkoltan ösztönzi az orvost a gyógyszerek felírására.
A józan ember hallva mindezt, nem akar hinni a fülének. Azt gondolja, az nem lehet, hogy az egész világ összeesküdött az igazsággal szemben. De lehet, és ami lehet, az meg is történik. Éppen a józanészre és az átlag emberi becsületességre apellál minden manipuláció. Ami erkölcsileg már elképzelhetetlen, ami a józanésszel már átfoghatatlan, ott kezdődik az igazán nagy blöffök világa.
De ne gondolja senki ám, hogy az alább idézett kutatások titkos forrásokból származnak. Neves orvostudományi lapokban jelentek meg, de az orvostudomány ma már régen manipulált tudomány, szelektív idézés, torzított statisztikák, letagadott adatok jellemzik. De erről majd máskor. Most elégedjünk meg azzal, hogy rácsodálkozunk, az itt idézett eredményekről miért nem hallani soha?<o

></o

>
A táplálkozás-szív hipotézis <o

></o

>
Kicsit bénán hangzik ez a „diet-heart hypothesis” tükörfordítás, de talán a lírán nevelkedett olvasóim is lenyelik a szöveghűség kedvéért. A hipotézis – pláne harmincévnyi agymosás után- nagyon kézenfekvőnek tűnő állításokat fogalmaz meg: a vér koleszterinszintjét a táplálkozás koleszterinszintje határozza meg. A magas koleszterinszint érelmeszesedést okoz, mert a zsír kirakódik az erek falára, azok ettől elszűkülnek, majd a beszűkült erekben elég egy kis vérrög vagy zsírgombóc, és máris kész a szívbetegség, az infarktus, a sztrók (agyvérzés vagy agyérelzáródás), a trombózis, a tüdőembólia és egyéb rémségek. A koleszterin-hipotézis logikus következménye étrendünk gyökeres átalakítása és a koleszterinszint gyógyszeres csökkentése. <o

></o

>
Táplálkozás és koleszterinszint <o

></o

>
Kezdjük rögtön a serpenyőnél és a tányérunknál. Dr. Uffe Ravnskov 2002-es összefoglalójában rámutatott, hogy az elérhető 13 követéses vizsgálat 190 000 személyétől vett adatok alapján a koleszterin-fogyasztás mértéke semmiféle összefüggést nem mutatott a szív és érrendszeri betegségek kockázatával. Pedig a vizsgálatok közt a minimális követési idő 4 év volt, de hét vizsgálatban a követés 10-16 év közötti időszakot ölelt fel. Ha lenne hatása a koleszterinfogyasztásnak a szívbetegségek kialakulására, ennyi idő alatt ennyi emberen ki kellett volna derülnie. Dr. Ravnskov idéz még kilenc vizsgálatot, melyekben az un. egyszeresen telítetlen zsírok védőhatását próbálták igazolni, de mindegyik vizsgálat kudarccal végződött, mi több két vizsgálatban az derült ki, hogy a szívbetegek ettek több „védőzsírt”.
Katja L Esrey és munkatársai 1996-ban közölték le a Lipid Kutatási Klinikák követéses vizsgálatának elemzését, melyben 4546 férfitől és nőtől gyűjtöttek adatokat 12 éven át. A táplálékkal bevitt koleszterin és a szívbetegségek közt semmiféle kapcsolatot nem találtak.
Alberto Ascherio és munkatársai. 43 757 férfit követtek, akik 40-75 év között voltak 1986-ban. A kb. 8-10 éves követés során nem találtak kapcsolatot a bevitt koleszterin és a szívbetegség vagy halálos szívinfarktus között.
Frank B. Hu és munkatársai 14 éven át követtek 80 082 nőt, akik 1980-ban 34-59 év közöttiek voltak. Grandiózus vizsgálatuk eredménye: az elfogyasztott koleszterin és a szív és kardiovaszkuláris megbetegedések közt nincs kapcsolat.
Akik pedig netán a sztróktól félnek inkább, azoknak idézem Ka He és munkatársai vizsgálatát, amelyben 43 732, 40 és 75 év között férfit követtek 14 éven át, és nem találtak semmiféle kapcsolatot az elfogyasztott koleszterin és a sztrók kockázata között. Persze félni továbbra is lehet, de eztán muszáj lesz valami más okot találni erre.
Donald J. McNamara 2000-es nagy elemzésében rámutat, hogy az első hiedelmek úgy keletkeztek, hogy 1913-ban két kutató nyulakat etetett koleszterinnel és a nyuszikban érelmeszesedés alakult ki. Épeszű nyúl azonban soha nem eszik koleszterint, csak ha a laborban beletömik, mivel szervezete nem igényli, és nem is tud vele mit kezdeni. Ha akkor a két kutató netán kutyákkal vagy patkányokkal kezdi, ma talán nem itt tartanánk. A kutyák és patkányok ugyanis annyi koleszterint ehetnek, amennyit akarnak, mégsem változik vérük koleszterinszintje. Mint McNamara írja, egy harminc éve igazolatlan hipotézis a köztudatban bizonyossággá vált, és megszámlálhatatlan szervezet és a közegészségügyi politika szajkózza 30 éve, hogy csökkenteni kell a táplálkozással bevitt koleszterin szintjét: ez azonban teljesen indokolatlan, sőt mint majd látjuk, veszélyes korlátozás.
Az egyik nagy érv szokott lenni az un. „Hét ország vizsgálat”, melyben 5, 10 majd 25 éven át követték a koleszterinfogyasztást és a szívbetegség kialakulásának kockázatát, és kapcsolatot véltek találni a koleszterinfogyasztás és a szívbetegség között. A vizsgálat statisztikai módszere azonban olyan primitív volt, hogy amikor mások összetettebb elemzést végeztek az adatokon, az összefüggés köddé vált. Ráadásul a szerzők 16 másik ország adatait kihagyták, mert az nem igazolta azt, amire a vizsgálatot megrendelték. Megint más kutatók belekukkantottak a hét ország országonkénti adataiba, és döbbenten tapasztalták, hogy az egész vizsgálat egyfajta csalás. Országonként azonos diéta mellett pl. Olaszországban, Crevalcore-ban kétszer akkora volt a szívhalálozás, mint Montegiorgio-ban. A finnországi Karelia-ban pedig ötször gyakoribb volt a szívhalálozás, mint Nyugat-Finnországban. Korfun 6-7-szer magasabb volt, mint Krétán. A vizsgálat görcsösen igazolni akart egy hipotézist, miközben annak cáfolatát adta. Ha ugyanis ugyanazon táplálkozás mellett ekkora különbségek adódhatnak egy országon belül, teljesen nyilvánvaló, hogy nem a koleszterin bevitel, hanem az életstílus lehet felelős a szívhalálozásért. Ezt rengeteg vizsgálat bizonyítja. Dr. Ravnskov 1998-as tanulmányában idéz is néhányat.<o

></o

>

folyt.köv..

Karsay István · 2007 Április 19

Életstílus, koleszterin és szívbetegség <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
1967-ben egymillió százötvenezer indiai vasúti munkást vizsgáltak meg. A Dél-Indiai munkások körében hétszer gyakoribb volt a szívhalál, mint Punjab tartományban. A Dél-Indiai munkások körében átlagosan 44 éves korban következett be a szívhalál, míg a punjabiak közt 52 év volt az infarktusban meghaltak átlagéletkora. A különbséget nem magyarázta a dohányzás, a fizikai aktivitásbeli különbség, és egyéb rizikófaktorok. A punjabi munkások viszont 19-szer több állati eredetű zsírt fogyasztottak, ami egyszerűen nevetségessé teszi a koleszterinhipotézist.
Angliában élő indiai bevándorlók közt másfélszeres a szívhalál kockázata, miközben 20%-al kevesebb koleszterint fogyasztanak. A Szingapúrban élő indiaiak 8%-al kevesebb koleszterint fogyasztanak, mint az ott élő kínaiak, miközben az indiaiak közt négyszer gyakoribb a szívhalál.
Kedvenc példa szokott lenni a japán és amerikai táplálkozás közti különbség hatása a szívhalálozásra. Az amerikaik ugyanis lényegesen több zsírt fogyasztanak. Honolulu-i és san francisco-i bevándorolt japánokat hasonlítottak össze amerikaiakkal és Japánban élő japánokkal. A san frascisco-i adatok látszólag igazolták a feltevést, az itt élő japánok gyakrabban haltak meg szívbetegségben, mint a Japánban élő emberek. A honolulu-i adatok azonban cáfolóak, mert – bár itt négyszer több zsírt fogyasztanak a japánok- szívhalálozási arányuk nem különbözik a japánban tapasztalt aránytól.
A magyarázatot egy másik elemzés adta meg igazán: azok, akik az amerikai életstílusban nevelkedtek fel, de a japán tradíciók szerint táplálkoztak, kétszer gyakrabban haltak szívhalált, mint azok, akik amerikai módon táplálkoztak, de japán tradíciók szerint éltek. Afrikai törzseket is vizsgáltak, melyek némelyikénél a hús és zsíros tej fogyasztása folytán sokkal nagyobb a zsírbevitel, mint a civilizált világban, mégis sokkal alacsonyabb a koleszterinszintjük. Jól hangzó kifogás volna, hogy „biztos hozzászoktak évmilliók során” a zsíros ételekhez. Csakhogy, amikor a vidéken élő, illetve Nairobiba beköltöző maszájokat hasonlítottak össze, kiderült, hogy a városlakó maszájok, dacára, hogy kevesebb zsírt fogyasztottak, mégis 25%-al magasabb koleszterinszintet mutattak. Magyarán, nem az számít, mit eszel, hanem az, hogyan élsz! Miért megy el emellett az orvostudomány? Mert túl sok ember kötelezte már el magát egy tévedés mellett, túl sok pénzt költve egy téves hipotézis igazolására, és ma már nem az a kérdés, mi az igazság, hanem az, hogyan lehet továbbra is aládúcolni egy roskadozó elméletet és eladni minél több embernek a koleszterinszint csökkentőket. A hatalom és az üzlet oly szorosan összenőtt egy tévedéssel, mint két fejénél összenőtt sziámi iker. <o

></o

>
A koleszterin paradoxonok <o

></o

>
Az egyik különös dolog, hogy Angliában 1910 óta lényegében nem változik a zsírfogyasztás, 1930 és 1970 közt mégis tízszeresére nőtt a szívrohamok száma. Amerikában 1930 és 1960 között folyamatosan csökkent a zsírfogyasztás, mégis 30 év alatt tízszeresére emelkedett az infarktusok száma. Svájcban a II. világháború után csökkenni kezdett az infarktusok száma, miközben 20%-al nőtt a zsírfogyasztás. Elég paradox?
Jól ismert az un. francia-paradoxon is: Angliában és Franciaországban ugyanannyi koleszterint fogyasztanak, Angliában mégis ötször magasabb a szív eredetű halálozás. Ráadásul Franciaországban ott a legalacsonyabb a szívhalálozás, ahol a legtöbb zsírt fogyasztják. A vörös bortól a fokhagymafogyasztásig mindenféle elmélet született, de ezek csődöt mondtak. Persze paradoxonnak csak akkor nevezhetjük a jelenséget, ha nem fér a fejünkbe, hogy nem működik itt (se) a koleszterinhipotézis. Aki nem a koleszterin hipotézisből lett professzor és tekintélyes tudós, nem írt már 50 tanulmányt a hipotézis igazolására, vagy nem gazdagodott meg belőle gyógyszergyári részvényesként, annak persze könnyű elvetni egy hipotézist. De aki karrierjét, megélhetését, boldogságát köszönheti az "ügynek", az utolsó csepp véréig utóharcokat fog folytatni. Hogy ez a mi életünk rovására megy Na, és az kit zavar?
Közben kiderült, hogy van nekünk spanyol paradoxonunk is. 1966 és 1990 közt a kenyér-, rizs-, paradicsomfogyasztás kb. a felére csökkent, míg a marhahúsfogyasztás 96%-al, a sertéshúsfogyasztás 382%-al, a szárnyasok fogyasztása 312%-al, a teljes tej fogyasztása 73%-al nőtt. Öngyilkos akar lenni ez a nép? Sajnos megint csalódást kell okoznunk a koleszterinhívőknek, ugyanis 1966 és 1990 közt a szív eredetű halálozás férfiak közt 25%-al, nők közt 34%-al csökkent. A koleszterinhipotézis nem tud mit kezdeni a franciák lezserségével, vagy a spanyolok Franco alóli felszabadulásával. És mit jósolna a koleszterinhipotézis Jeruzsálem lakosságának? Mivel itt a szívbetegség szempontjából védőfaktornak tekintett mediterrán étrendet esznek, és vallási okokból is rendkívül alacsony a zsírfogyasztás, az várható, hogy itt aztán igen alacsony lesz a szívbetegség és szívhalálozás aránya. Mit jósolhatnánk az életstílus-hipotézis alapján egy olyan városban, ahol az ember nem tudhatja, túléli-e a következő buszmegállóig az utazást? Természetesen az ellenkezőjét. Na és vajon melyik jóslat jön be? A második. Mint Jeremy D. Kark és munkatársai 2005-ös vizsgálatából megtudhatjuk, huszonkét ország szívbetegség-statisztikájában Jeruzsálem a harmadik helyen áll, csak az angolok, és a zsírt-zsírral fogyasztó finnek előzik meg őket. Hol lenne Jeruzsálem helye a táplálkozás alapján? A 19. helyen, ahol Olaszország is áll. Ez a Jeruzsálem paradoxon. De ha már a paradoxonoknál tartunk, én tudok egy ennél sokkal nagyobb paradoxont: hogyan tartható még mindig a koleszterin hipotézis ennyi ellentmondó adat után?<o

></o

>

Fabyen19 · 2007 Április 19

Karsay István írta:
Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.

Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.

Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.

Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.

Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.

Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.

Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.

István, ezek az idézetek engem nagyon megérintettek és elgondolkoztattak.
Köszönöm!

Karsay István · 2007 Április 22

Szendi Gábor: A koleszterin mítosz II.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

(Hogyan vezeti a koleszterin-biznisz az orránál fogva a világot?)<o

></o

>
Folytatjuk vidám történetünket arról, hogyan csináltak belőlünk bolondot, elhitetve velünk, hogy a sok elfogyasztott koleszterin halálos méreg a szívünknek és az ereinknek. Az előző részben rámutattunk arra, hogy a vizsgálatok egyáltalán nem találtak kapcsolatot az elfogyasztott zsiradékok és a vér koleszterin szintjének alakulása között, továbbá a táplálkozás minden statisztikai bűvészkedés ellenére sehogy sem akar összefüggésbe kerülni a szív és érrendszeri betegségekkel.<o

></o

>
Tojás és szívbetegség <o

></o

>
Na megmondom, ezért különösen berágtam az orvostudományra. Kb. húsz éve sütök magamnak különféle süteményeket, és a tojássárgája mindig a lefolyóban kötött ki, mint koleszterinbomba. Ha én ezt összeszámolnám, mennyiben van nekem, lehet, hogy tényleg infarktust kapnék. Jó harminc éve olvastam egy felvilágosító irományt, amely közölte, hogy egy tojásban annyi koleszterin van, amennyit két nap alatt fogyaszthatunk el összesen. Akkor még én is naiv voltam, s azóta nem ettem rántottát és kemény tojást, pedig mindkettőt szeretem. És mi az igazság?
Thomas R. Dawber és munkatársai 1982-ben közölték le a Framingham vizsgálat 1949 és 1957 között mért tojásfogyasztásának kapcsolatát a szívbetegségek alakulásával. Semmi különbséget nem találtak azok közt, akik heti egy, vagy heti tíz tojást fogyasztottak, sem vérük koleszterinszintje, sem szívbetegség kockázatuk között.
Frank B. Hu és munkatársai idézett vizsgálatában összehasonlították azokat, akik egyáltalán nem ettek tojást, azokkal, akik heti 7-14 tojást ettek. Kiderült, hogy a sok tojást evők szív és érrendszeri kockázata nem hogy nőtt volna, hanem még 25%-al csökkent is a tojásutálókhoz képest.
Won O. Song és Jean M. Kerver 2000-ben közölt vizsgálatukban hat éven át követték 27 378 férfi és nő tojásevési szokásait, és akik heti legalább négy tojást ettek, azoknak alacsonyabb volt a koleszterinszintje, mint akik egy tojást ettek hetente.
McNamara idézett tanulmányában azt írja, hogy 24 iparilag fejlett ország adatait tojásfogyasztás szempontjából elemezve az derül ki, hogy a tojásfogyasztás védőfaktor a szív és érrendszeri betegségekkel szemben. <o

></o

>
Koleszterin és érelmeszesedés <o

></o

>
Na jó, rendben, mondhatja egy koleszterinhívő, ezek szerint a táplálkozás nem befolyásolja számottevően a vér koleszterinszintjét (lásd. előző rész). Bár ez a „diet-heart” hipotézis lényege, úgyhogy innentől mondhatni, nincs miről beszélni, de azért udvariasságból nézzük, mi a helyzet a szervezetünkben termelődő kb. napi 1000 mg koleszterinnel. Vajon miért oly veszélyes ránk, ha már egyszer a természet így alkotott meg minket? Vegyük tehát szemügyre a "diet-heart" hipotézis kiherélt változatát, s nézzük meg a magas koleszterinszint okoz-e érelmeszesedést, szívbetegséget, infarktust, miegyebet. Ez ugye jó kérdés, fontos kérdés. Ez egy egymilliárdos kérdés egy gyógyszergyári főrészvényesnek. Mert ha igen, akkor lehet nyomatni a koleszterinszint csökkentőket, amik mostanság az antidepresszánsok mellett a gyógyszeripar slágerei. Na és ha nem? Akkor viszont intézkedni kell. És intézkedtek is, az eredmény a 30 éve tartó butítás. Mert az orvoslásnak és a gyógyszercégeknek nem az az üzlet, ha mi elkezdünk diétázni.
Két kutató 1936-ban azt a meglepő felfedezést tette erőszakos halált halt személyek vizsgálatával, hogy az érelmeszesedés mértéke semmilyen kapcsolatban nem állt vérük koleszterinszintjével. Egy kutatócsoport 1963-ban ugyanezt közölte 800 háborús veterán 10 éves követése alapján. Az érelmeszesedés mértéke semmilyen kapcsolatban nem állt a vér koleszterinszintjével. Az alacsony koleszterinszintűek közt ugyanolyan gyakori volt az elmeszesedett, beszűkült artéria, mint a magas koleszterinszintűek közt. Az eredményt különböző országok kutatói rendre megismételték.
Összehasonlító vizsgálatokban a japán és amerikai emberek erei ugyanannyira voltak elmeszesedve, pedig a japánok jóval kevesebb koleszterint fogyasztanak.
2003-ban jelent meg Harvey S.Hecht és Harman S. Mitchell sokakat megdöbbentő vizsgálata arról, hogy a drasztikusan lecsökkentett „rossz” koleszterinszint (LDL) ellenére a vizsgálati személyek erei ugyanolyan mértékben meszesedtek tovább, mint a koleszterincsökkentő sztatint nem kapó csoportban. A szerzők végkövetkeztetése: „rossz” koleszterin szint csökkentése nem befolyásolja az ereken képződő lerakódások mértékét.
A híres Framingham vizsgálatban, ami a koleszterinhívők bibliájában az egyik csoda, az elhunytak koleszterinszintje mindössze 6%-ban magyarázta az érelmeszesedés mértékét. Hát engem speciel jobban érdekelne, mi lehet az a többi 94% tényező? Valószínűleg inkább abba halunk bele, nem a 6%-ba. Nem tűnik balga dolognak milliárdokat költeni erre a 6% tényezőre, és ismeretlenségben hagyni a maradék 94%-ot? <o

></o

>

folyt.köv...

centrino · 2007 Április 22

Egy rövid idézet, azt hiszem érdemes mindenkinek elolvasnia:

Csak azt mondanám, hogyha egyes emberek meglehetnek verekedés nélkül, miért ne lehetnének meg nemzetek is?

A nemzet is egyes embereknek a nagy csoportja.

- De az emberi faj ma még a gyermekkorát éli. Hol láttál olyan gyermeket, aki nem verekedik. Minden verekszik a teremtett világban. Az erős föléje kerekedik a gyengébbnek. Viaskodás az élet.

- De mink nem vagyunk állatok.

Behunyta a szemét, s mosolyogva hümmentett az orrából.

-Nem vagyunk állatok. Hm. De hátha az állatok is emberek.

-Emberek?

-Emberek, más-más testi formákban élő emberek.

-Nem értem uram, bocsáss meg.

-Mielőtt ember voltál volna, voltál fű, voltál virág, voltál fa, voltál légy, voltál cserebogár, farkas, ló, oroszlán, minden, minden.

-Bizonyos ez?

-Bizonyos-e, hogy mindennek van előzménye?

-Az bizonyos.

-És az előzménynek is előzménye?

-Az is bizonyos.

-Nem is lehet másképpen. Nem érzed-e magadban hol az egyik állatot, hol a másikat?

-Nem én, uram.

-Nem ismersz-e embereket, akik prédalesők, hálófonók, mint a pók?

-Ismerek.

-Nem ismersz-e olyanokat, akik gyűjtenek, mint a hörcsög, akik vérengzők, mint az oroszlán, vagy gyávák, mint a nyúl, vagy szolgálatra valók, mint a ló, vagy alattomosak, mint a kígyó. Mi egyéb ez, ha nem maradvány az előbbi életnek a természetéből?

-De mire volna ez jó uram, a léleknek ez a minden testen való átutazása?

-Mire jó? Tudja az aki elindított. Én csak azt gondolom, hogy erőérésre jó. Az értelmünk erősödik, mint a növekvő csillag fénye. Minden halál vedlés. Vedlés után megújult testben, megújult erőkben élünk a következő vedlésig. Aztán megint egy fokkal előbbre.

-És aztán, ha emberek is voltunk?

-Megint egy fokkal feljebb: még tökéletesebb test formába jutunk. Csak semmittevésbe nem. Az élet: mozgás. Mozog maga a Teremtő is szüntelenül. Az embernek is mozognia, alkotnia, küzdenie kell. Minden formában, csakhogy más helyen, más - más ütköző között. De egyre világosabb az értelmünk, jobb a szívünk, nemesebb a kezünk.

-De én nem emlékszem arra, hogy mi voltam, micsoda tapasztalatokat gyűjtöttem például tücsökkoromban.

-Hát minek is emlékeznél? Érdekel téged, hogy kétéves korodban miért sírtál? Miért nevettél? Mivel játszottál? Hogy gondolkodtál? Egy minutumra ha érdekel.

-Hallottam már uram nem egy prédikációdat, de vajon erről is papolsz-e?

A táltos vállat vont:

-Nem értené a nép. Hiszen te sem érted, pedig te tanult ember vagy. Majd ezeréveknek elmúltával. A népnek ma még bűvölés kell és jelek, amiket a testi szem láthat. A lelki szem, az még nem nyílt meg bennetek.

Ancsa8 · 2007 Április 22

centrino írta:
Egy rövid idézet, azt hiszem érdemes mindenkinek elolvasnia:

Csak azt mondanám, hogyha egyes emberek meglehetnek verekedés nélkül, miért ne lehetnének meg nemzetek is?

A nemzet is egyes embereknek a nagy csoportja.

- De az emberi faj ma még a gyermekkorát éli. Hol láttál olyan gyermeket, aki nem verekedik. Minden verekszik a teremtett világban. Az erős föléje kerekedik a gyengébbnek. Viaskodás az élet.

- De mink nem vagyunk állatok.

Behunyta a szemét, s mosolyogva hümmentett az orrából.

-Nem vagyunk állatok. Hm. De hátha az állatok is emberek.

-Emberek?

-Emberek, más-más testi formákban élő emberek.

-Nem értem uram, bocsáss meg.

-Mielőtt ember voltál volna, voltál fű, voltál virág, voltál fa, voltál légy, voltál cserebogár, farkas, ló, oroszlán, minden, minden.

-Bizonyos ez?

-Bizonyos-e, hogy mindennek van előzménye?

-Az bizonyos.

-És az előzménynek is előzménye?

-Az is bizonyos.

-Nem is lehet másképpen. Nem érzed-e magadban hol az egyik állatot, hol a másikat?

-Nem én, uram.

-Nem ismersz-e embereket, akik prédalesők, hálófonók, mint a pók?

-Ismerek.

-Nem ismersz-e olyanokat, akik gyűjtenek, mint a hörcsög, akik vérengzők, mint az oroszlán, vagy gyávák, mint a nyúl, vagy szolgálatra valók, mint a ló, vagy alattomosak, mint a kígyó. Mi egyéb ez, ha nem maradvány az előbbi életnek a természetéből?

-De mire volna ez jó uram, a léleknek ez a minden testen való átutazása?

-Mire jó? Tudja az aki elindított. Én csak azt gondolom, hogy erőérésre jó. Az értelmünk erősödik, mint a növekvő csillag fénye. Minden halál vedlés. Vedlés után megújult testben, megújult erőkben élünk a következő vedlésig. Aztán megint egy fokkal előbbre.

-És aztán, ha emberek is voltunk?

-Megint egy fokkal feljebb: még tökéletesebb test formába jutunk. Csak semmittevésbe nem. Az élet: mozgás. Mozog maga a Teremtő is szüntelenül. Az embernek is mozognia, alkotnia, küzdenie kell. Minden formában, csakhogy más helyen, más - más ütköző között. De egyre világosabb az értelmünk, jobb a szívünk, nemesebb a kezünk.

-De én nem emlékszem arra, hogy mi voltam, micsoda tapasztalatokat gyűjtöttem például tücsökkoromban.

-Hát minek is emlékeznél? Érdekel téged, hogy kétéves korodban miért sírtál? Miért nevettél? Mivel játszottál? Hogy gondolkodtál? Egy minutumra ha érdekel.

-Hallottam már uram nem egy prédikációdat, de vajon erről is papolsz-e?

A táltos vállat vont:

-Nem értené a nép. Hiszen te sem érted, pedig te tanult ember vagy. Majd ezeréveknek elmúltával. A népnek ma még bűvölés kell és jelek, amiket a testi szem láthat. A lelki szem, az még nem nyílt meg bennetek.

Erre csak azt tudom írni, hogy DE IGAZ!
Köszönöm...

Ezoterika

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Ancsa8

Vendég

Hasonló témák