Akad-e nagyobb boldogság annál, mint amikor egy újabb kormányrendelet lát napvilágot Orbán Viktor kézjegyével?
Engem például egyenesen feszültté, izgatottá tesz, ha napok telnek el ilyen örömhír nélkül. Igazából akkor vagyok nyugodt, ha tudom, hogy felelős vezetői folyamatosan törődnek a magyarral. Ez a törődés ölt testet egy tegnap napvilágot látott rendeletben is, amely azt a célt szolgálja, hogy az egyszerű népet átláthatatlan, acsarkodó, nemzetellenes fondorlatokkal ne lehessen félrevezetni. Mert hogy is lehetne megengedni azt, hogy a párt vezető ereje által tényként kezelt történéseket – még ha azok nem feltétlenül esnek is egybe a valósággal –, a vélemények és értékvilágok pluralizmusára hivatkozva, különböző formában tálalják egy egységes nemzet számára.
Pluralizmus. Egyáltalán, milyen hülye szó ez? A sokszínűségből, a sokféleségből csak baj származik. A magyar az magyar. Legyen hát csak egységes a hírek tálalása is. Ez egyértelműen nemzetstratégiai kérdés.
A megyei lapok bekebelezése során még csak-csak adtak a látszatra. Egy ügyes húzással elkerülték, hogy a Gazdasági Versenyhivatal monopólium-vádat emlegethessen. Nem mintha a jeles testület amúgy túl nagy késztetést érzett volna arra, hogy a gazdasági erőfölénnyel való visszaélések sorát leleplezze. Persze lehet, hogy már akkor is mindössze csak csekkolni akarták, meddig mehetnek el különösebb arcvesztés nélkül. Megyei lapok kipipálva, Népszabadság megszüntetve. Mindez elemi erejű felháborodás és különösebb politikai botrány nélkül.
Mára tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy bármit megtehetnek. Nem, nem állnak a törvények felett. Ellenkezőleg. A saját arcátlanságukhoz szabják a törvényeket. Mivel megtehetnek bármit, meg is tesznek. Most éppen közel 500 (!) médiafelületet tesznek egyszínűvé közérdekre hivatkozva a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány halálos ölelésében. Érvelés és persze Nemzeti Konzultáció nélkül. Micsoda olvasztótégely! Hasonló média koncentrációra a szakemberek sem emlékeznek.
Közérdek. De hát miféle közösség az, amely a folyamatos hazudozásban és félretájékoztatásban érdekelt? Abban, hogy olyan médiumokból tájékozódjon, amelyek folyamatosan helyreigazításra kényszerülnek. A legelkeserítőbb az, hogy Magyarországon ma van 2,5-3 millió ember, akit ez rohadtul nem zavar. Akik abban a mesterségesen létrehozott világban érzik komfortosan magukat, amelyet egy propagandagépezet tákolt össze a számukra.
Megjegyzem, rengeteg kellemetlenségtől kímélné meg magágát az Alapítvány, ha eleve odaíratná minden tényszerű közlések elé azt a felütést, hogy „valótlanul állítjuk” ezt és ezt. Így, ebben a jelen idejű formában. Nem kellene utólag magyarázkodni. Felteszem gazdaságossági szempontok alapján is kifizetődő volna ez a megoldás, hisz amikor közzétesznek egy-egy ideológiailag jól körülbástyázott állítást, pontosan tudniuk kell, hogy az megfelel-e a valóságnak, vagy sem. S ha nem, úgy tudniuk kell azt is, hogy per esetén veszíteni fognak, s mehetnek majd a kasszához, befizetni a kiszabott büntetést, meg közzé kell tenni rengetegszer a „valótlanul állítottuk, hogy…” kezdetű mondatot. Ennél sokkal egyszerűbbnek látszik rögtön az elején bejelenteni, hogy amit mondanak, az nem igaz.
A szakmai szervezetek – így a MUOSZ is – persze tiltakoznak. Ezeknek a tiltakozásoknak a hatékonysága közismert. Törvénytelenségre hivatkozni csakis súlyos érvek alapján lehet. Aki azonban érvelni akar az ilyen ordas nagy baromságok kitalálóival szemben, az félreismeri az ellenfelét. A kormányrendelet ugyanis érvek nélkül vonja ki ezt a gólemet a Gazdasági Versenyhivatal és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kompetenciájából.
A győztesek meg csak vigyorognak. A gazdaság mellett kezükben az egészségügy, az oktatás, s most már a hatalom kontrollját egykor biztosítani hivatott média szinte egésze is. 2,5-3 millióan meg elhiszik, hogy mindez az övék, mert megbűvölve ezt olvassák és hallják évek óta. Olyannyira, hogy évek óta kizárólag ezt akarják olvasni és hallani. És mostantól nem is fognak mást olvasni, hallani, csakis ezt. Közben pedig szolgálják azon keveseket, akik ostobaságokkal tömik tele a fejüket. A maradék többség pedig, amely az ő szemükben nyilván „annyit is ér” mint amennyi, s amilyen képviselet jut neki, egyelőre csak néz tehetetlenül és egyre reménytelenebbül.
Engem például egyenesen feszültté, izgatottá tesz, ha napok telnek el ilyen örömhír nélkül. Igazából akkor vagyok nyugodt, ha tudom, hogy felelős vezetői folyamatosan törődnek a magyarral. Ez a törődés ölt testet egy tegnap napvilágot látott rendeletben is, amely azt a célt szolgálja, hogy az egyszerű népet átláthatatlan, acsarkodó, nemzetellenes fondorlatokkal ne lehessen félrevezetni. Mert hogy is lehetne megengedni azt, hogy a párt vezető ereje által tényként kezelt történéseket – még ha azok nem feltétlenül esnek is egybe a valósággal –, a vélemények és értékvilágok pluralizmusára hivatkozva, különböző formában tálalják egy egységes nemzet számára.
Pluralizmus. Egyáltalán, milyen hülye szó ez? A sokszínűségből, a sokféleségből csak baj származik. A magyar az magyar. Legyen hát csak egységes a hírek tálalása is. Ez egyértelműen nemzetstratégiai kérdés.
A megyei lapok bekebelezése során még csak-csak adtak a látszatra. Egy ügyes húzással elkerülték, hogy a Gazdasági Versenyhivatal monopólium-vádat emlegethessen. Nem mintha a jeles testület amúgy túl nagy késztetést érzett volna arra, hogy a gazdasági erőfölénnyel való visszaélések sorát leleplezze. Persze lehet, hogy már akkor is mindössze csak csekkolni akarták, meddig mehetnek el különösebb arcvesztés nélkül. Megyei lapok kipipálva, Népszabadság megszüntetve. Mindez elemi erejű felháborodás és különösebb politikai botrány nélkül.
Mára tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy bármit megtehetnek. Nem, nem állnak a törvények felett. Ellenkezőleg. A saját arcátlanságukhoz szabják a törvényeket. Mivel megtehetnek bármit, meg is tesznek. Most éppen közel 500 (!) médiafelületet tesznek egyszínűvé közérdekre hivatkozva a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány halálos ölelésében. Érvelés és persze Nemzeti Konzultáció nélkül. Micsoda olvasztótégely! Hasonló média koncentrációra a szakemberek sem emlékeznek.
Megjegyzem, rengeteg kellemetlenségtől kímélné meg magágát az Alapítvány, ha eleve odaíratná minden tényszerű közlések elé azt a felütést, hogy „valótlanul állítjuk” ezt és ezt. Így, ebben a jelen idejű formában. Nem kellene utólag magyarázkodni. Felteszem gazdaságossági szempontok alapján is kifizetődő volna ez a megoldás, hisz amikor közzétesznek egy-egy ideológiailag jól körülbástyázott állítást, pontosan tudniuk kell, hogy az megfelel-e a valóságnak, vagy sem. S ha nem, úgy tudniuk kell azt is, hogy per esetén veszíteni fognak, s mehetnek majd a kasszához, befizetni a kiszabott büntetést, meg közzé kell tenni rengetegszer a „valótlanul állítottuk, hogy…” kezdetű mondatot. Ennél sokkal egyszerűbbnek látszik rögtön az elején bejelenteni, hogy amit mondanak, az nem igaz.
A szakmai szervezetek – így a MUOSZ is – persze tiltakoznak. Ezeknek a tiltakozásoknak a hatékonysága közismert. Törvénytelenségre hivatkozni csakis súlyos érvek alapján lehet. Aki azonban érvelni akar az ilyen ordas nagy baromságok kitalálóival szemben, az félreismeri az ellenfelét. A kormányrendelet ugyanis érvek nélkül vonja ki ezt a gólemet a Gazdasági Versenyhivatal és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kompetenciájából.
A győztesek meg csak vigyorognak. A gazdaság mellett kezükben az egészségügy, az oktatás, s most már a hatalom kontrollját egykor biztosítani hivatott média szinte egésze is. 2,5-3 millióan meg elhiszik, hogy mindez az övék, mert megbűvölve ezt olvassák és hallják évek óta. Olyannyira, hogy évek óta kizárólag ezt akarják olvasni és hallani. És mostantól nem is fognak mást olvasni, hallani, csakis ezt. Közben pedig szolgálják azon keveseket, akik ostobaságokkal tömik tele a fejüket. A maradék többség pedig, amely az ő szemükben nyilván „annyit is ér” mint amennyi, s amilyen képviselet jut neki, egyelőre csak néz tehetetlenül és egyre reménytelenebbül.
Na ja! Akkor a nyaktilót kifelejtetted, ott állt a mottó mellett! 
Hogyan is falta fel a forradalom önnön gyermekeit?! Jakobinusok, Robespierre... Párizsi szín - Madách... etc. S hamarosan jött a korzikai. --- Ma is nagyon hangzatos mottók vannak... , de azért nem árt észnél lenni, amíg el nem veszítjük a fejünket.
