Versek, idézetek...

Gyozi-Bp · 2007 Július 3

haiku tanulmányok

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=3>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=3>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
haiku tanulmányok

[/FONT]</TD></TR><TR><TD width=85></TD><TD width="100%">
leégett erdő
hamvában hangya szalad
nyomában fű nő

lehajolt a nap
megcsókolni a földet
kiégett a föld

áradt a tenger
megölelni a partot
és az romba dölt

jönnek a felhők
megöntözik a földet
minden újra zöld

felébred a nap
rámosolyog a földre
és az pompát ölt

ébred a hajnal
fák ágai nyújtózva
napra fordulnak
</TD></TR></TBODY></TABLE>

[/FONT]</TD></TR><TR><TD width=85></TD><TD width="100%">

leégett erdő
hamvában hangya szalad
nyomában fű nő

lehajolt a nap
megcsókolni a földet
kiégett a föld

áradt a tenger
megölelni a partot
és az romba dölt

jönnek a felhők
megöntözik a földet
minden újra zöld

felébred a nap
rámosolyog a földre
és az pompát ölt

ébred a hajnal
fák ágai nyújtózva
napra fordulnak

</TD></TR></TBODY></TABLE>

morgl · 2007 Július 4

Vajda János: Hajón

Ülök a hajófödélen.
Száll a füst, zúg a kerék.
Haladunk vígan, serényen.
Fut mögöttem a vidék.

Ringatózom e csalképen
A keringő táj felett.
Hogy sietnek szembe vélem,
S tűnnek el fák, ligetek.

Így foly egybe mult, jövendő;
És a lelkem révedez:
Idő, idő, örök idő --
Nem-e a te képed ez?

Hátha nem is az idő múl,
Ez csak úgy tetszik nekünk.
Örök a lét innen és túl;
Elmuló csak életünk?

Hátha csak látásunk téved?
Az idő áll, mint a nap,
S csak a hátán bolyg az élet,
Fölszinén a sugarak?

Hátha az a mulandóság,
Mit mi annak képzelünk,
A valódi állandóság?
S csak a lét játszik velünk?

Hátha úgy van, hátha úgy van...
Az idő is, mint a part,
Változik, de mozdulatlan...
Mi megyünk csak, ő marad?...

myszty · 2007 Július 4

Szabolcsi Erzsébet-Spiritually

Igaz lényed rámutat világodra, mert
megértésre csak szívedben lelsz,
Ő nem lök el magától, átölel
akkor is, ha sötétben vagy, s vétkezel
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Eszköz vagy csak, egy bocsánatos bűn,
a végtelenben hit, remény és szeretet,
bár egy "nyelven" beszélnek, mégsem
értenek az emberek "egy" nyelvet...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Szíved zaklatott, gondolataid kuszák
bátorságod hol van már..., mégis
egyedül csak te tudhatod:
az élet remény, megbocsátás, és szeretet;
Ne feledd, ha nevetnek is rajtad az emberek
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Lelked határain hárman állnak, s várnak,
a csend most békét varázsolt szívedbe...
A csoda, a tavasz Benned is bontakozik,
az Úr szeme téged figyel könnyezve...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Mázsás súllyal nyomja, húzza vállad,
mégse tedd le, vidd tovább sorsod terhét
hevítsd szíved szeretetét, mert hinned kell:
a mindenségből születtél, s vele vagy egész!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Végtelen hullámzás az élet, viharokkal teli...
szíved, lelked vágyja a békességet,
s a gyermeket, ki felnőtt, hiába keresi...
Pihenj lelked mezején, s bocsáss meg mindenért!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Állj fel, s indulj tovább, vár az Élet!
megfáradt tested virrasztott már eleget
szentélyed lelked, hol könny nélkül is sírhatsz,
korai még búcsút intened, az erő benned!
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő...

Megfestetlen képed, el nem dalolt dalod,
vándorló napjaid, még ha fáj is, búcsúzás is,
Ott dalol a szélben, lelked legmélyebb mélységében
Kél a kelő nappal, nyugszik az alkonyattal...
Maradék erőddel is küzdj, s bízzál!
A fény átölel, bár múlik az idő
Kezdetektől fogva véges, mégis megértő ..

szanté · 2007 Július 5

A NYÁRHOZ
William Blake

Ó, ki virulva kelsz át völgyeinken,
Nyár, zabolázd meg büszke méneid,
Enyhítsd cimpáik lángoló tüzét!
Gyakran veréd fel arany sátrad itt
S aludtál tölgyeink között, s mi néztük
Rózsás tagjaid s virágzó hajad.
Sűrű árnyak alatt hangod gyakorta
Hallott, hogy tüzes kocsiján a dél
Elvágtatott a menny mélyén; pihenj meg
Forrásainknál, s mohos völgyeinkben,
Kristályfolyók partján dobd el selyem
Palástod és vesd magad a habokba:
A völgyek kevély pompádban szeretnek.
Ezüst-lantú bárdjaink híresek,
Ifjaink bátrabbak, mint Dél szülötte,
És lányaink szebbek víg táncaikban:
Van ének itt és bűvösszavú hangszer
S édes visszhang s víz, tiszta, mint az ég,
S a tikkadt főkön babérkoszorú.

Gyozi-Bp · 2007 Július 6

Acél lány............

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=3>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Acél lány

[/FONT]</TD></TR><TR><TD width=85></TD><TD width="100%">

Volt egy lány a Mennyországban az angyalok között,
Felhőjén ücsörögve szívébe magány költözött.
Fehér testét fekete lepel lepte,
A többi angyal haragja fenyegette.

Könnycsepp fakadt szeméből,
Fájdalom járta át a szívét,
Fájt neki, hogy nem értették,
Fájt, hogy nem szerették.

És a lány énekelni kezdett, zengett az ég,
Minden angyal hallhatta tiszta énekét.

"Ha nem tetszik ne állj velem szóba,
Erről nem mondok le senkiért,
Megtagadhatsz, kivethet a világ,
Szívem akkor is a Rocknak él."

Felhője széléről a semmibe nézet,
Egy finom kéz taszított és bevégzett.
Visszaesett az angyal így a Földre,
De hiába indult a helyét sose lelte.

Könnycsepp fakadt szeméből,
Fájdalom járta át a szívét,
Fájt neki az élet,
Fájt, hogy nem keresték.

Dallam a szélben, fényben vagy éjben,
Ugyanolyan kitartó, mint régen.

"Ha nem tetszik ne állj velem szóba,
Erről nem mondok le senkiért,
Megtagadhatsz, kivethet a világ,
Szívem akkor is a Rocknak él."

Szenvedett a Földön, szenvedett az Égben,
Nem fogadták el, mert különleges volt egészen.
Így vált örökre a Rock angyalává,
Érző szívét a gonoszság edzte acéllá.
És ha szól a metál, ha tombol a tömeg
Az Ő dallamát dúdolják a rockerek.

"Ha nem tetszik ne állj velem szóba,
Erről nem mondok le senkiért,
Megtagadhatsz, kivethet a világ,
Szívem akkor is a Rocknak él."

</TD></TR></TBODY></TABLE>

/gyözi/

szanté · 2007 Július 6

[SIZE=+1]EPILÓGUS EGY BALLADÁHOZ[/SIZE] Kányádi Sándor

Két öreg anyóka, talpig feketébe,
Mennek az ösvényen, talpig feketébe.

Egyiknek fia volt, másiknak lánya volt.
Egyik maga a Nap, másik maga a Hold.
Szemük, mint a patak medre, olyan száraz.
Hosszú hallgatásra hallgatás a válasz.
Kapaszkodnak csöndben, amerre az ösvény.
Hitte volna-é ezt emberi keresztény:
Olyan szófogadó drága jó legény volt.
Olyan szófogadó drága jó leány volt.
Megrontotta szegényt a te rossz leányod.
Megrontotta szegényt a te ördög fiad.
Már az unokám is legényszámba menne.
Már az unokám is férjhez készülődne.
Az egyiknél kapa, ásó a másiknál.
Pihegve fújják ki magukat a sírnál.
Húsz esztendő óta szótlanul leszólják,
Az egyik a szegfűt, a másik a rózsát.
Neki csak lánya volt, de nekem fiam volt.
Neki csak fia volt, de nekem lányom volt.
Húsz esztendő óta várják s tán halálig,
Mikor ad igazat egyiknek a másik.
Szanté

Gyozi-Bp · 2007 Július 8

Az idö mértékegysége

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=3>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Az idő mértékegysége

[/FONT]</TD></TR><TR><TD width=85></TD><TD width="100%">

Száz hosszú év vajon mit jelenhet?
Csak egy évszázadot a történelembe?
Vagy két emberöltőnyi életet?
Száz tavaszt nyarat őszt és telet?

Talán egyiket sem talán mindet.
Talán inkább kezdjük kicsibe.
Mi is az mikor azt mondjuk egy pillanat?
Az vajon mennyi időt takarhat?

Egy pillanat és jövök kiabálva hangzik.
De egy óra múlva még nincs ott senki.
Az talán mindenkivel előfordult már.
Velem sokszor - mondá jó anyám.

Mennyi idő is az a fránya pillanat?
Egy óra egy perc vagy tényleg csak egy pillanat?
Egy pillanatnyi idő mit jelent a haldoklónak?
Mit jelent a pap előtt mikor jön az első hitvesi csók?

Vajon az üldözött szeretne csak még egy pillanatnyi előnyt?
Vagy a sportoló mikor egy hajszállal bukik el a cél előtt?
Egy pillanat tényleg egy pillanat? Vagy egy örökkévalóság?
Nem tudom, de számomra egy pillanat alatt halt meg a világ.

Száz évig lehet élni. S száz év alatt sok szépet megérni.
De lehet száz évig sodródni is az árral, élni s égni.
Mondják sokan ó fiam majd ha ezt a kort megérted...
S közben sokuknál fele annyi idő alatt is többet éltem.

Láttam izzó vörös naplementét a Göcseji dombságról.
Alföldi tájat, igaz képet az igaz gulyákról.
Láttam már a duna és tisza vizét is sokszor.
Tengert, hegyet, és pohárral mertem bort a hordóból.

Éltem már át szerelmet, haragot, igazat és hazugot.
Láttam már elbukni szegény és gazdagot.
Éltem és haltam is meg már, hogy félig hol teljesen.
Állt már meg a szívem és vert is már hevesen.

De mikor az őszi napsugár sikálja bőrömet.
A sóslevegő tisztítja kormos tüdőmet.
Tavasszal virágba borul az erdő, mező, kaptárakba új méz csorog.
És a dombtetőről süt le rám a vörösen izzó napkorong.

Akkor élek én igazán. És persze a pillanat.
Ez mind-mind csak egy-egy rövid pillanat.
Talán ezer vagy tízezer pillanatot éltem igazán.
A többi nem volt más rideg várakozás.

Lehet hogy én mérem rosszul az időt.
Talán csak az óra mutat csak igazat.
De ki az tudós, bölcs, ki az az illető.
Aki megmondja mi is egy pillanat.

</TD></TR></TBODY></TABLE>

amitola · 2007 Július 8

[FONT=Times New Roman, serif]Lányi Sarolta
Cica-vers[/FONT]

Szép macskám, szép ijesztő
Szemed szemembe ásod,
Titokzatos barátnőm
Oly bölcs a hallgatásod.

Úgy ülsz, mint egy királynő
Palást a bőröd, bársony.
És látsz csukott szemeddel,
Ülvén büszkén, sugárzón.

Titok vagy, néma bölcsem
Tudó, ravaszdi macska.
Félek, mig hallgatsz bölcsen: –
Rajtam mulatsz magadba.

amitola · 2007 Július 8

[FONT=Times New Roman, serif]Székely Magda
AZ ARC

Harmincon túl az arc
elszabadul.
A rossz, a jó kiütközik
javíthatatlanul.

Hiába, ha a tettetés
tökéletes.
A gyalázat az arcot
szétrágja, mint a szesz.

Minden elvétett indulat
belehasít.
Jelzi a hús a jellem
földcsuszamlásait.

Kivési, meglazítja
a réseket.
Kicsap a szenny az arcok
töltései felett.

Az elhagyott vonásokat
fölveri a vadon.
Harmincon túl az arcon
nincs hatalom. [/FONT]

amitola · 2007 Július 8

[FONT=Times New Roman, serif]Kiss Judit Ágnes
csúfoló
hordhatsz golyóálló mellényt,
mentőmellényt, légzsákmellényt,
hogyha meg kell halnod, úgyis
érted jön a nagy halál.

felzabálhatsz kapszulákat,
labdacsokat, pasztillákat,
hogyha fájnia kell, úgyis
utolér majd, ami fáj.

kötözheted kötelekkel,
aranylánccal, bilincsekkel,
hogyha mennie kell, úgyis
elmegy, kinek el muszáj.

őrizheted szalmazsákban,
trezorban és ládikában,
hogyha lettél, egyszer úgyis
elveszíted, ki voltál. [/FONT]

amitola · 2007 Július 8

[FONT=Times New Roman, serif]Petri György: A FILOZÓFIÁRÓL

"Esik az eső!" - mondja a kisfiú.
"Na és?" - mondja a mama.
Megfosztva a gyermeket
a felismerés - kimondás örömétől.
És így tulajdonképpen
minden rossz szándék nélkül
elkezdi leszoktatni a csemetét
a csodálkozásról. És már be is iratta
- akaratlanul - a tanfolyamra,
amit úgy hirdetnek:
"Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?"[/FONT]

amitola · 2007 Július 8

[FONT=Times New Roman, serif]Boda Magdolna
(ha)

Ha egy napon eljössz,
megkínállak kandírozott szeretettel
és borsmentateával.
Ha eljössz,
és ha lesz teám. [/FONT]

amitola · 2007 Július 8

Móricz Zsigmond
CSODÁLKOZÁS

Nem tudom megérteni, hogy hogyan lehet valaki,
aki engem meg nem ért.
Oly egyszerű és világos és előttem nem titok
S ha ki rámnéz, tág szemmel néz s mint egy őrültet csodál,
hol veszett el kettőnk között a kapcsolat, emberek...
Gondold végig: a gondolat arra való, hogy megértsd!
gondold végig: elejétől, egyszerűn, amint igaz!
gondold el a gondolatot: és engedd, hadd járjon át!
És akkor egy új ember lész: egy új ember: új, igaz!
Lélek, aki lelket keres és oly boldog, ha talál,
mint a néma idegenben egymásra lelt földiek.
Én nem tudlak megérteni, hogy nem értesz engemet...
Hát hogy lehet valaki: aki engem meg nem ért?...

amitola · 2007 Július 8

[FONT=Times New Roman, serif]Ady Endre [/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]V[FONT=Times New Roman, serif]ajon milyennek láttál?[/FONT][/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif][/FONT][FONT=Times New Roman, serif]Nagy és derűs kópéságom
Véletlen, napos mezében
Jobb szerettél volna látni?

Csupán egyszer látni engem:
Gondolod, hogy mindent láttál
S hitted-e, hogy szívig-láthatsz?

Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.

S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden. [/FONT]

Tercsi · 2007 Július 19

Jékely Zoltán
Nap-bódulat

Nézd csak! a megvadult perc-karikák
szemed izzó mélyében hogy tolongnak!
megtüzesíti őket a bolond Nap,
így lesznek láthatók s mint paripák
vad villámfényben, vörösen lobognak.

Harangzúgás, üvöltés, vágy-atom,
terv-részlet, emlék-forgács, kedv-parányka,
most indulnak a végtelen-karámba,
s nincs az a hang, nincs az a hatalom,
mely onnét bármit visszaprédikálna.

S a föld, mint roppant izzó szemgolyó,
veretvén a Nap vörös sugarától,
évszázad gyűrűket bocsát magából,
melyekkel a sok hiábavaló
Semmibe száll s eloszlik, mint a kámfor.

És hogyha néha - amint mondatik -
a csillagtáborokból, tiszta éjjel
zenét hallani, szinte angyalit,
tudd meg, egy pusztuló nép búcsúzik,
halott cigányként, zokogó zenével.

Öcsi48 · 2007 Július 19

Juhász Gyula: Dal

Ha violáink hervadoznak,
Ha tavaszaink fagyot hoznak,
Ha nyaraink perzselve égnek,
Ha tűnnek üdvök, telnek évek,
Ha dalainknak szárnya bágyad,
Ha látjuk már a síri ágyat,
Vigaszt későn ki adhat nékünk?
- Rózsák, amiket el nem értünk.

Tercsi · 2007 Július 19

Dsida Jenő:
MEGHITT BESZÉLGETÉS A VERANDÁN

Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes életünk.
Ülünk egymással szemben,
beszélgetünk.

Egyszerű és jó vagyok,
mint világ fölött lebegő
madár. Te átlátszó vagy,
tiszta, mint a levegő,

mint üvegkorsónk friss vize,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg tőlem magadat.

jzsuzsa · 2007 Július 24

EMLÉKEZÉS A. MÁRIÁRA <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>

Bertold Brecht

<o

></o

>

1

<o

></o

>

Szeptember volt, kéklő szeptember és csönd,
Kis szilvafácska nyúlt fejünk fölött.
Ott tartottam halvány, csöndes szerelmem,
Mint drága álmot, karjaim között.
A bűvös nyári égen a magasban,
Rég észrevettem már, felhőcske állt.
Fénylőfehéren és fönt, mérhetetlen,
Midőn felnéztem, eltűnt, messzeszállt.

<o

></o

>

2

<o

></o

>

Azóta sok-sok hónap tűnt a múltba,
S úszott el az időben csendesen.
A szilvafák közül sokat kivágtak,
S ha azt kérdeznéd: Hát a szerelem?
Azt mondanám: Emlékem sincs felőle.
S habár kétkedve pislognál felém,
Arcát nem tudnám semmiképp idézni,
Csak azt, hogy megcsókoltam egyszer én.

<o

></o

>

3

<o

></o

>

S a csókot is feledtem volna régen,
Ha az a felhő nem lett volna ott.
Azt őrzöm még, és őrzöm mindörökké,
Fénylő-fehér volt, s fentről villogott.
A szilvafák talán virágzanak még,
S a régi lány hetedszer szül talán.
De az a felhő percekig virult csak,
Fölnéztem, és a szél elkapta már.

palacsinta · 2007 Július 25

“Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, meg dicsekedni sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Tercsi · 2007 Augusztus 12

ALGERNON CHARLES SWINBURNE:
TENGER ÉS ALKONYÉG KÖZÖTT

Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzámszökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszú vágyra kurta kéj,
s óh, szerelem, reád mi jött
tenger és tengerpart között!

Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,
a vágyból könny, a könnyből láng,
holt kéjből új vágy, új fulánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.

Tenger és napnyugat között
egy órát köztünk font-kötött,
de már suhant is, fürge láb,
a tegnapok után tovább
az arany vízen; jött s szökött
tenger és tengerhab között.

S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunnyadt.
Az első csillag látta, míg
kettőnk egy lett; a második
csak engem látott magamat,
tenger fölött és part alatt...

Versek, idézetek...

Állandó Tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák