Mi is a szeretet....

A szeretet tényleg öröm, boldogság, stb.? Csupa pozitív dolog és remény? ... Miért volna a szeretetnek polaritása? ... Vajon a szeretet nem maga az egész világ? - hiszen csak ez esetben teljesülhet az a sok minden, amit már annyian leírtak ide a szeretetről. Vagy már ezt is írták? Egyáltalán létezik a világ?!

Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.
(Freud)

Tanácsok házasulandóknak:
Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből.
Hagyjatok teret egymásnak az együttlétben.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.
Adjatok egymásnak a kenyeretekből, de ne ugyanazt a szeletet egyétek.
Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.
Örüljetek és táncoljatok együtt, de időnként engedjétek egymást egyedül lenni.
Gondoljatok arra, hogy a lant húrjai is külön állnak, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk.
(Kahlil Gibran)

Szeretet lehet az iránt is aki nem érdemli meg, de mégis reménykedik az ember, hogy egyszer visszamosolyog.

Egyszer általános suliban kérdezte tőlünk a tanítónéni, hogy mit kívánunk:
Mikor rám került a sor, én azt kívántam, hogy szüleim szeressék egymást, és engem is. Utána minden gyerek ezt mondta aki utánam jött.

Szerintem a szeretet, mindenki elfogadása feltétel nélkül és hagyni hadd legyen önmaga.Ez az első lépés a szeretet kinyílvánitásának.

Szeretlek, s ha nem vagy rá érdemes, mégjobban megérdemlem, hogy szeress. (Shakespeare)

Marica6 írta:

Szerintem a szeretet, mindenki elfogadása feltétel nélkül és hagyni hadd legyen önmaga.Ez az első lépés a szeretet kinyílvánitásának.

Kattints a kibontásához...

Folytatnám:
A szeretet annak átérzése, hogy egyek vagyunk.

<table style="border-collapse: collapse;" id="AutoNumber1" border="0" bordercolor="#111111" cellpadding="0" cellspacing="0" width="80%"><tbody><tr><td width="100%">szeretet</td> </tr> <tr> <td width="100%"><hr color="#000080"></td> </tr> <tr> <td width="100%">
</td> </tr> <tr> <td align="justify" width="100%"> Honnan ered, hogyan jön létre a szeretet? Öröklődő tulajdonsága ez az embernek, vagy később alakul ki – s hogyan? Születésünk pillanatától kezdve – vagy talán még előbb is- szükségünk van a szeretetre, ami a nap 24 órájában ezernyi apró dologban nyilvánul meg. Ahogy egy édesanya rámosolyog gyermekére, ahogy felveszi, ahogy figyel rá - ahogy együtt vannak, azt a legszakszerűbb ápolás is csak utánozhatja, de nem pótolhatja. S ahogy a gyermek világa tágul, úgy bővül azoknak a köre, akikkel jól érzi magát, akiknek örül - akiket szeret.
A szeretetet érezni kell, átélni és megtapasztalni – csak így lehet megtudni, mit is jelent. Mégpedig kétféleképpen kell ezt megélni – egyrészt úgy, hogy én szeretek, másrészt úgy, hogy engem szeretnek. Egy dolognak két oldala ez, kicsit más, kicsit ugyanaz, egymagában minkét fél csak torzó.
Mit is érzek a szeretett személlyel kapcsolatban? Talán legelső sorban azt, hogy az illető fontos a számomra. Jó érzéssel tölt el, hogy ő a világon van, s hogy én kapcsolatban lehetek vele. Fontos nekem, hogy ő jól érezze magát a világban, és benne velem. Ezért igyekszem őt minél alaposabban megismerni, megtudni, hogyan segíthetem őt, hogy ez a jó érzés benne is kialakuljon, megmaradjon, erősödjön. Egy kicsit őbenne élek, az ő szemével nézek.
A szeretet tehát önzetlen.
Biztos ez? Hány, de hány keserűség mögött az áll, hogy „ én mindent megteszek érte, de ő rám se hederít” vagy éppenséggel: „amit én adok, azt megköveteli, de én neki nem vagyok senki”.
A szeretet nem önzetlen, hanem kölcsönös. Adok is, kapok is- ilyen értelemben a szeretet önző is. Jó, ha ezt tudjuk, s emiatt nem kell szégyenkeznünk. Így működik a szeretet- ha egy oldalú, akkor legalább annyi szenvedést okoz, mint örömöt, ha kölcsönös, akkor éltető erő, az emberi élet legfontosabb éltető ereje. A szeretet szeretetet szül, és csak szeretetből táplálkozhat.
A szeretet az a furcsa jószág, ha megosztjuk, nem kevesebb lesz, hanem több.
A szeretet éltető erő – írtam, s ez így is van. De a szeretet nagyon törékeny is. Szeretetünkért sokszor nagy árat kérünk, s ha a másik megbotlik, szeretetünk elvesztésével fizet(het) érte. A szeretet megvonása nem csak a csecsemőknek nagy veszély – veszély az minden életkorban. A nagyobb gyerek sem érezheti azt – még a veszélyét sem-, hogy nem szeretik, ha nem az elvártnak megfelelően viselkedik. Persze a gyereknek meg kell tanulnia, hogy hogyan kell viselkedni, dolgozni, tanulni, teljesíteni stb. de nem azért, hogy szeressék, hanem azrét, mert ez az együttélés rendje.
A személyhez fűződő szeretet mellett létezik egy másik, sokkal kevésbé személyes, inkább általános szeretet is, az emberszeretet.
„ Szeretem az embereket” – mondja az a valaki, akiben ez az érzés él. Ez egy személyes szeretetre való készenléti állapotot, odafordulást jelent, nyitottságot, elfogadást, segítőkészséget. Az ilyen ember szinte alig várja, hogy legyen valaki valóságos személy, akit szeretetébe fogadhat. Őszintén és önzetlenül. „Ez a szeretet nem kíván dekórumot (kitüntetést), elismerést, ellenszolgáltatást. Ez a szeretet halkan lép, és áthatja az egész életet”- írja Sztehlo Gábor (Isten kezében, Bp. 1994). Nagy adomány ez, annak is, aki kapja- és annak is, aki adja.
A szeretetet ápolni kell. Ápolni kell a szürkének mondott hétköznapokon és az ünnepeken egyaránt. Az élet zöme hétköznapokból áll, ezeknek sorában alakul, mélyül, fejlődik: él a szeretet- az ünnepnapok csak egy-egy csúcspontot jelentenek.
Kiemelkedő ünnep a családban a születésnap, amikor az ünnepelt a főszereplő. Az összetartozást ünnepeljük karácsonykor-akkor mindenki főszereplő, de legkivált mi, ahogy vagyunk. De jó is ünnepelni, békében szeretetben.
Dr. Füzéki Bálint
Pszichiáter
(Patika Magazin 2002. Decemberi száma)
</td> </tr> <tr> <td width="100%">
</td></tr></tbody></table>

Gabriel García Márquez 13 gondolata

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.
Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.
Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.
A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!
Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.
Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek
(részlet a Merengő válogatásából)
Guarda e passa
"Nézd meg és lépj tovább"

A szeretet felelősség

Hiszen olyan régen próbáljuk megérteni az eszünkkel, az egónkkal. Talán éppen ez a baj?
A legszebb, s az ember életének kiteljesedése szempontjából a legfontosabb érzésről van szó, melynek lényegéhez elválaszthatatlanul hozzá van kapcsolva: a boldogság, a harmónia, a szépség, az öröm, a felelősség.Igen, a "felelősség".A "Kis herceg" is tisztában volt vele. Vajon tudjuk, mi az igazi szeretet? Vagy csak úgy csinálunk, mint ha tudnánk? Pedig Jézus mindent elmondott róla. Mindhiába?

Mert ha tudnánk, mi a "szeretet" lényege, biztosan kevesebb boldogtalan, magányos, félelemben élő, napjait örömtelenségben eltöltő ember élne a földön. S ha tudnánk, mi a szeretet és a felelősség között az összefüggés, biztosan egyre kevesebben várnánk el a másiktól, hogy kapjunk tőle szeretetet, ahelyett, hogy mi adnánk, mégpedig számolatlanul, dekázás nélkül. Mert a felelősségérzet miatt megtanítanánk szeretteinket is szeretni, segítenénk nekik megszabadulni boldogtalanságuk okától, s figyelnénk másokra, nem csak magunkra.

Korunk emberére gyakran mondják, joggal, hogy egoista. Csak a saját életének komfortosabbá tételével törődik, hajszolja a sikerélményt, az anyagi javakat, a siker és boldogság külsődleges jegyeivel ékesíti magát fel, elfedve lelki nyomorúságát. Nem törődik a másikkal, úgy gondolja, hogy nincs köze a szűk családján kívül senkihez. Nem figyelünk arra, hogy saját érdekeink érvényesítése érdekében ki másnak és milyen irányban keresztezzük a boldogulását. Mi közünk hozzá. Embertelen, önző világunkra hivatkozunk, a farkastörvény ideája mögé bújunk, s könnyű igazolásokat találunk arra, miért vagyunk közömbösek mások fájdalmával, tehetetlenségével, nyomorúságával, balszerencséjével szemben. S miért ártunk a másiknak, holott ugyannyi energiával még segíthetnénk is neki.

A "szeretet" megélése és gyakorlása a szűk családon belülre korlátozódik. Ám az ego ott is megteszi a magáét. A kisajátító, az adást feltételekhez kötő, a zsaroló, az elvárásokkal megspékelt szeretet inkább jellemző a családi otthon falain belül is, mint az önzetlen, egymásra figyelő, a másik érdekeit előbbre helyező szeretet. Mert minek köszönhető a sok válás, a kihűlt kapcsolatok, a gyűlöletté fajuló szerelmi viszonyokban vergődő embertömegek, a lelkileg megnyomorított gyereke tömege, a gyerekkori lelki stresszektől felnőtt korban is szenvedők egyre növekvő tábora? Gyakran úgy szeretünk, hogy szeretteink ettől szenvednek. De még gyakrabban nem szeretünk, mert szeretetünk kimutatását feltételekhez kötjük. Elvárásokkal vagyunk társunkkal szemben, s ha azokat az nem képes teljesíteni, szeretetlenné válunk, s szenvedünk az önsajnálattól.

Pedig olyan egyszerű volna az egész. S nem más, mint tiszta fizikai törvényszerűség. Aki képes szeretni, szeretetet adni, szeretetet sugározni, figyelemmel és felelősséggel fordulni társaihoz, segítő szándékkal közeledni a barátságtalanhoz, a bajban levőhöz, az az ember százszorosan kapja vissza a környezetétől a szeretetet. Mert a jó vonzza a jót. A szépség és boldogság, az öröm és a felelősség együtt léteznek, s teljesítik ki az embert. A pozitív érzések egyre táguló spirálban vannak. Minden, ami létező ebben a világban, energiát bocsát ki. A vonzás és kölcsönhatás univerzális törvényei szerint azonos energiák vonzzák egymást. A szinkronicitás örök törvényei szerint a jó bevonzza a jót, a szeretet maga köré gyűjti a szereteteket. De nem kell másra gondolni, mint arra az elemi boldogságra, amit akkor érzünk, amikor valami jót cselekszünk embertársainkkal, s látjuk azok örömét. Mert adni jó, attól nemesedik az ember szíve lelke. Szintén öröktől fogva létező törvény: az tud adni, akinek van, s azért ad, mert neki van, s mert adni tud, neki mindig lesz miből. S a környezetét is javítja az önzetlen szeretetre, adásra képes ember. Jobbá lesznek körülötte az emberek.

Miért olyan nehéz elkezdenünk adni, kibocsátani magunkból a szeretetet? Miért félünk attól, hogy ezzel sebezhetőek, kiszolgáltatottak leszünk szeretteinknek? Miért gondoljuk azt, hogy a szeretet érzés csak a vér szerinti és szűk baráti kapcsolatainkban gyakorolható, s a másik ember felé nem fordítható érzés? Miért gondoljuk, hogy csak akkor szabad viszonoznunk szeretetet, ha olyant, és oly módon kaptunk, ahogy mi azt elvártuk. Mert ha nem így történik, bezárkózunk vagy bántunk, vagy tüskéket növesztünk ki, vagy félünk, vagy...

Ha Jézus újra lejönne a Földre, újra kezdhetné az emberiség megváltását és tanítását a szeretetre.

Mert nem csak a Kis Hercegtől tudjuk, Jézus előbb mondta és próbálta megértetni velünk: csak a szeretet útján jutunk el hozzá. Csak a szeretet érzés igazi megélése, gyakorlása vezet a kiteljesedett emberi létezéshez, önmagunkkal való harmóniához, a boldogsághoz, belső énünkkel összeforrott létezésünkhöz.

Hiszen olyan régen próbáljuk megérteni az eszünkkel, az egónkkal. Talán éppen ez a baj? Nem az eszünkkel, hanem a szívünkkel kellene értenünk a "szeretethez"?
<TABLE cellSpacing=2 cellPadding=0 width="100%" bgColor=#ffffff border=0><TBODY><TR><TD class=title12red vAlign=top colSpan=2 height=24>
http://www.eletforma.hu/?r=938
</TD></TR></TBODY></TABLE>

Gondolkodjunk vagy tanuljunk szeretni...
http://szeretni.hu

ADAM JACKSON - Az igaz szeretet 10 titka
(részletek)
I. A gondolat ereje
<O</O
A szeretet a gondolattal kezdődik.
Azzá válunk, amiről gondolkodunk. A szeretettel teli gondolatok szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat hoznak létre.
A pozitív megerősítések meg tudják változtatni másokkal és magunkkal kapcsolatos meggyőződésünket és gondolatainkat,
Ha szeretni akarsz valakit, akkor figyelembe kell venni az ő igényeit és kívánságait, elvárásait.
Az ideális partnerről kialakított elképzelés segít felismerni őt, amikor találkozol vele.

II. A tisztelet ereje

Nem lehet szeretni valamit, vagy valakit, ha nem tiszteltük korábban.
Mindenekelőtt magunkat kell tisztelnünk.
Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban önmagunk iránt, kérdezzük meg magunktól: „Mit tisztelek magamban?”
Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban mások iránt – azok iránt is, akik nem tetszenek nekünk – kérdezzük meg magunktól: „Mit tisztelek ebben az emberben?”
<O</O

III. Az adni tudás ereje

Ha szeretetet akarsz kapni, egyszerűen csak adnod kell. Minél többet adsz, annál többet kapsz.
Szeretni – azt jelenti, hogy egy részt adsz magadból, fizetséget nem kérve és feltételek nélkül.
Cselekedj jót, csak úgy!
Mielőtt egy életre szóló kapcsolatba lépnél, ne azt kérdezd magadtól, hogy a másik ember mit tud adni a számodra, hanem azt, hogy te mit tudsz adni a másik embernek.
Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő: sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk, hanem mindig azt kell kérdezni, hogy mit adhatunk.
<O</O

IV. A barátság ereje

Ahhoz, hogy megtaláljuk az igaz szerelmet, először igaz barátra kell lelnünk.
Szeretni azt jelenti, hogy nem egymásra nézünk, hanem együtt nézünk azonos irányba.
Ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit, azért kell szeretnünk őt, aki, nem azért, ahogy kinéz.
A barátság – táptalaj, ahol a szerelem életre kelhet.
Ha szerelmet akarsz vinni egy kapcsolatba, akkor először barátságot kell vinni bele.

V. Az érintés ereje

Az érintés – a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
Az érintés megváltoztatja a fizikai és az érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre.
Az érintés meggyógyíthatja a testet és felmelegítheti a szívet.
Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal szíved is kitárod.
<O</O

VI. A „szabadnak hagyni” elv ereje

Ha szeretsz valakit, engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd.
Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.
Ha meg akarsz tanulni szeretni, akkor először meg kell tanulni megbocsátani és megszabadulni a múltbéli sérelmektől és fájdalmaktól.
A szeretet azt jelenti – megszabadulni a félelmektől, előítéletektől, egótól, és fenntartásoktól.
„Ma megszabadulok minden félelemtől, a múltnak nincs hatalma felettem – ma van az új élet kezdete.”

VII. A szavak ereje

Amikor megtanulunk nyíltan és becsületesen kommunikálni, az élet megváltozik.
Szeretni valakit, ez azt jelenti, hogy ápoljuk a vele való kapcsolatunkat.
Adjuk tudtára az embereknek, akiket szeretünk, hogy szeretjük és értékeljük őket.
Soha se féljünk kimondani a varázsszót: „Szeretlek”.
Ne hagyjuk ki az alkalmat, ha valakit megdicsérhetünk.
Mindig fejezzük ki a szeretetünket annak, akit szeretünk – lehet, hogy utoljára látjuk őt.
Ha megtudnád, hogy hamarosan meghalsz, és lehetőséged lenne felhívni azokat, akiket szeretnél, - kit hívnál fel, mit mondanál, … és miért nem teszed meg ezt most?
<O</O