Cica szeretet...

anyedetti52

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnos én a cicámat szeptemberben vesztettem el. 16 évig tette szebbé a mindennapjaimat. Nagyon nehezen tudom az egészen túltenni magam. Sokszor azon gondolkodom, hogy természetes-e az, amit gondolok róla és érzek, éreztem iránta. Sokszor sajnos emberek iránt nem tudom ezt érezni. Halála előtt még 2 héttel is azt hittem, hogy soha nem fog elhagyni, hogy örök életű lesz. És hírtelen a vizelete véres lett, kórházba került, ahol megállapították, hogy nagyfokú veseelégtelenségben szenved, és rá 1 hétre szépen elaludt. Itt mellékelek egy képet, hogy az én cicám milyen kis "vadállat" volt, hogy mennyire imádta az általam termesztett búzafüvet. Az egyik kedvence volt.
 

Gaark

Új tag
16 év szép hosszú idő, biztos vagyok benne, hogy szeretetben és törődésben nem volt hiánya. Erre gondolj.
Tényleg sokszor jobban tudunk kötődni állatokhoz, mint emberekhez... nálunk két cica halt meg, egy hatalmas házimacska és egy csodaszép cirmos... nagyon ki tudja készíteni az embert. Most is van még két cicánk, hihetetlen, mennyire más (volt) mind, külön kis személyiségek.
 

siriusB

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnos én a cicámat szeptemberben vesztettem el. 16 évig tette szebbé a mindennapjaimat. Nagyon nehezen tudom az egészen túltenni magam. Sokszor azon gondolkodom, hogy természetes-e az, amit gondolok róla és érzek, éreztem iránta. Sokszor sajnos emberek iránt nem tudom ezt érezni. Halála előtt még 2 héttel is azt hittem, hogy soha nem fog elhagyni, hogy örök életű lesz. És hírtelen a vizelete véres lett, kórházba került, ahol megállapították, hogy nagyfokú veseelégtelenségben szenved, és rá 1 hétre szépen elaludt. Itt mellékelek egy képet, hogy az én cicám milyen kis "vadállat" volt, hogy mennyire imádta az általam termesztett búzafüvet. Az egyik kedvence volt.

A búzafüvet úgy készítetted, hogy egyszerűen búzát vetettél a virágföldbe? Én a kerben ástam ki egy-egy csomó füvet és azt teszem bele virágcserépbe. A búzafű nekem nagyon gyorsan elöregedett és akkor már nem nyúlt hozzá.
Én azt tanácsolnám, hogy fogadj be egy másik cicát, olyan sok árva kis állat van a világon. Oly hálásak tudnak lenni amikor valaki megmenti az életüket. Biztos enyhíteni tudna azon a hiányérzeten, amit a cicád elvesztése okozott.

Ő az é cicám:
 

anyedetti52

Állandó Tag
Állandó Tag
Igen, úgy készítettem, amint a kép is mutatja, hogy földbe vetettem, és amikor már kezdett kihajtani, akkor egy másik ládában elvetettem a következő adagot. Ugyanabba a földbe igaz nem sokszor tudtam vetni, de egy jópárszor igen. És nem csak a cicám rágta, volt nekem is külön, én meg vettem a húsdarálóhoz hasonló darálót, amivel ki tudtam facsarni a levét, azt ittam reggelente.
Itt mellékelek egy képet, a számítógépes idillből
A búzafüvet úgy készítetted, hogy egyszerűen búzát vetettél a virágföldbe? Én a kerben ástam ki egy-egy csomó füvet és azt teszem bele virágcserépbe. A búzafű nekem nagyon gyorsan elöregedett és akkor már nem nyúlt hozzá.
Én azt tanácsolnám, hogy fogadj be egy másik cicát, olyan sok árva kis állat van a világon. Oly hálásak tudnak lenni amikor valaki megmenti az életüket. Biztos enyhíteni tudna azon a hiányérzeten, amit a cicád elvesztése okozott.

Ő az é cicám:
 

anyedetti52

Állandó Tag
Állandó Tag
siriusB, kicsit emlékeztet a cicád az enyémre. Kislány, vagy kisfiú? Az enyém fiú cica volt, állandóan ott volt, ahol én. Így visszagondolva, az utoló hetekben meg kifejezetten. Csak akkor erre nem figyeltem fel. Ha egy pár pillanatra leültem a számítógép elé, már ott is volt az asztalon. Ha felálltam, és mondjuk a TV elé ültem, akkor meg az ölemben volt Nem gondoltam akkor még semmi rosszra. Ez csak a halála után ejtett gondolkodóba, lehet, hogy ő már tudta, hogy nem sokat leszünk együtt. Még nem gondolkodtam másik cicán, mert amikor felajánlottak egyet, és én a szemébe néztem, akkor az nem az én cicám volt. Még nem tartok ott, hogy egy másikat befogadjak. Ugyanígy voltam a kutyámmal is. Igaz, hogy kutyám azóta sincs.
 

siriusB

Állandó Tag
Állandó Tag
siriusB, kicsit emlékeztet a cicád az enyémre. Kislány, vagy kisfiú? Az enyém fiú cica volt, állandóan ott volt, ahol én. Így visszagondolva, az utoló hetekben meg kifejezetten. Csak akkor erre nem figyeltem fel. Ha egy pár pillanatra leültem a számítógép elé, már ott is volt az asztalon. Ha felálltam, és mondjuk a TV elé ültem, akkor meg az ölemben volt Nem gondoltam akkor még semmi rosszra. Ez csak a halála után ejtett gondolkodóba, lehet, hogy ő már tudta, hogy nem sokat leszünk együtt. Még nem gondolkodtam másik cicán, mert amikor felajánlottak egyet, és én a szemébe néztem, akkor az nem az én cicám volt. Még nem tartok ott, hogy egy másikat befogadjak. Ugyanígy voltam a kutyámmal is. Igaz, hogy kutyám azóta sincs.

Igen, megértelek. Majd jön egy perc, amikor belenézel egy szegény kidobott kismacska esdeklő szemébe és nem tudsz neki ellenállni.

Egyébként az én cicám is sokkal bújósabb, amikor valami baja van. A baj az általában az, hogy nem tud ellenállni a pocakjának. Nagyon szeret enni. Ő is fiú - "volt". Sajnos ő nagyon rossz cica, nagyon sok bosszúságot okozott már és egyetlen szerencséje, hogy én mindig "megbocsátok" neki. Mondja is a környezetem, hogy én nem vagyok normális. Ivartalanítani is azért kellett, mert (társasházban lakom) minden szomszéd lábtörlőjét "megjelölte". Már féltem, hogy összevesznek miatta velem. Állandóan felmosóvödörrel szaladgáltam a folyosón.
Sok kismadár él a ház környékén: fecskék, verebek, rozsdafarkúak, sőt denevérek is. Ezekből minden héten hoz nekem egy-egy példányt, nem győzöm kimenteni őket a fogai közül. Újabban rájött, hogy eleve úgy kell behozni őket, hogy ne tudjak életet menteni...
Többször kizuhant az emeletről, ilyenkor betörte az alattunk levő műanyagtetőt. Meg kellett csináltatnom...Persze el is tűnt pár napra, mert nem tudott betalálni folyosókon, emeleteken át.
Most ugye, hogy megszabadítottam "nemi identitásától", már nem hagy ilyen szagnyomokat, viszont a szilárdabb változatát előszeretettel hagyja mások ajtaja előtt... Szóval nem könnyű az életem vele. Na meg a bútoraimat is elintézte kicsi korában, mire rájöttem hogy védekezhetek ezellen.

Azt hiszem neked nem kell magyaráznom, hogy miért viselek el tőle ennyi bosszúságot!
 

anyedetti52

Állandó Tag
Állandó Tag
Persze, teljes mértékben megértelek. Az enyém azért ennyi bajt nem okozott. Nem hagyta el a bejárati ajtó körnéykét, mert kb. 3 hónapos lehetett, amikor valahogy kiszökött, és egy szempillantás alatt eltűnt. Hiába keretük, nem találtuk sehol. Már teljesen feladtam, mikor kb. 2-3 hétre rá a szemétledobóból (3. emeleten lakom egy 10 emeletes bérházban) macskanyávogásra lettem figyelmes. Benéztem, és ő volt ott. Nem tudom szegénykével mi történhetett, mert nagyon sokáig ki sem mert menni a lakásból. Nagy sokára kimerészkedett a lépcsőházba. Utána előfordult, hogy lesettenkedett a 2. emeletig, de aztán hiába fordult be a megfelelő irányban lévő ajtóhoz, az nem az igazi volt. Olyan éktelen keserves nyávogásba fogott, persze megfogni alig engedte magát, de mikor megismert, akkor már nem volt baj. Hát így történt, hogy nem nagyon hagyta el a megszokott, biztos kis otthonát. Viszont betegeskedett. 2002-ben történt, hogy nem tudott pisilni. Többszöri kiszívás után (persze altatásban) meg kellett operáltatni. Hát az borzalmas volt. Szegénykém. Akkor a doki azt mondta, hogy vagy 3 hónapot, vagy 3 évet ad neki. Akkor ivartalanították egyúttal. Azt mondta a doki, hogy gondolkozzak valami lánynéven. Nagyon sok kedves percet szerzett nekem. Történt egyszer, hogy mikor elmentem otthonról, a földszintről vissza kellett fordulnom, mert olyan keservesen nyávogott, mintha a farkincáját oda csuktam volna valahová. Persze semmi baja nem volt, csupán a magány. Nem szeretett egyedül itthon lenni, gondolom ezért is volt, hogy állandóan rajtam akart lógni. Azt élvezte a legjobban, mikor az ölemben aludt. Volt idő, mikor képes voltam olyankor órákig mozdulatlanul ülni, csakhogy neki jó legyen. Persze ez nem volt mindig megoldható, de amikor csak lehetett, mozdulatlan voltam. A fiam mindig mondta, hogy anyu, te nem vagy normális. Ha kicsit nagyon lenne, akkor meg is enne. A macskák érdek állatok. Szerintem azért nem teljesen így van, bár van benne egy kis igazság. Az utóbbi időben sajnos már csepegtette a vizeletét. A régi szőnyegem volt fent, talán már 20 éves is lehetett, de mivel csak azon élesítette a körmét, gondoltam még nem cserélem le. Viszont már annyira büdös volt, hogy mondom valamit csinálni kell. Hát arra gondoltam, hogy veszek egy szoba méretű pvc-t és leterítem. De annyira szépet sikerült vennem, hogy még a padlószőnyeget is felszedtük és leragasztottuk a pvc-t. Sajnor rá 1 hónapra meghalt. Lehet, hogy ez is gyorsította az elmenetelét, nem tudom. Talán nem. Lehet, hogy előbb-utóbb igazad lesz, és befészkeli a szívembe magát egy másik cicus, de azt hiszem az még várat magára egy picit.
Kicsit hosszúra nyúlt.
Igen, megértelek. Majd jön egy perc, amikor belenézel egy szegény kidobott kismacska esdeklő szemébe és nem tudsz neki ellenállni.

Egyébként az én cicám is sokkal bújósabb, amikor valami baja van. A baj az általában az, hogy nem tud ellenállni a pocakjának. Nagyon szeret enni. Ő is fiú - "volt". Sajnos ő nagyon rossz cica, nagyon sok bosszúságot okozott már és egyetlen szerencséje, hogy én mindig "megbocsátok" neki. Mondja is a környezetem, hogy én nem vagyok normális. Ivartalanítani is azért kellett, mert (társasházban lakom) minden szomszéd lábtörlőjét "megjelölte". Már féltem, hogy összevesznek miatta velem. Állandóan felmosóvödörrel szaladgáltam a folyosón.
Sok kismadár él a ház környékén: fecskék, verebek, rozsdafarkúak, sőt denevérek is. Ezekből minden héten hoz nekem egy-egy példányt, nem győzöm kimenteni őket a fogai közül. Újabban rájött, hogy eleve úgy kell behozni őket, hogy ne tudjak életet menteni...
Többször kizuhant az emeletről, ilyenkor betörte az alattunk levő műanyagtetőt. Meg kellett csináltatnom...Persze el is tűnt pár napra, mert nem tudott betalálni folyosókon, emeleteken át.
Most ugye, hogy megszabadítottam "nemi identitásától", már nem hagy ilyen szagnyomokat, viszont a szilárdabb változatát előszeretettel hagyja mások ajtaja előtt... Szóval nem könnyű az életem vele. Na meg a bútoraimat is elintézte kicsi korában, mire rájöttem hogy védekezhetek ezellen.

Azt hiszem neked nem kell magyaráznom, hogy miért viselek el tőle ennyi bosszúságot!
 

Terike1

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem tudom, kitől származik ez az idézet, de nagyon tetszik: "Aki gyűlöli a macskákat, az a következő életében egér lesz."
A következőt Eliot írta: "Az állatok rendkívül megértő barátok. Nem kérdeznek és nem kritizálnak."
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Szép év végét kívánok mindenkinek!

Karácsony másnapján ellátogattunk az állatmenhelyre. Csak úgy, minden szándék nélkül. Boglárka kisunokám simogatásra vágyott, amit ő adhat a cicáknak.

S, mi lett a vége? Örömmel tudatom, hogy Micike cica új otthonába, hozzánk költözött.

Nagyon szép cica, egyből beférkőzött a szívünkbe.

Csak otthon vettük észre, hogy két szívecske van az oldalán!! Tehát: Csupaszív is lehet!!

Bemutatom nektek! Fogadjátok olyan szeretettel, mint amilyennel mi!!
 

siriusB

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon édes cica azzal a két szívalakú folttal! És milyen otthonérzi már magát! Meglátod mennyi örömet okoz majd! Nekem voltak olyan állatkáim is amit befogadtam sajnálatból és olyanok is, amiért pénzt adtam. Nem tudom, hogy honnan tudták ők ezt, de azok, amelyeket befogadtam sokkal ragaszkodóbbak, szeretetteljesebbek voltak és csak úgy áradt belőlük valami hála-féle!

:)
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon édes cica azzal a két szívalakú folttal! És milyen otthonérzi már magát! Meglátod mennyi örömet okoz majd! Nekem voltak olyan állatkáim is amit befogadtam sajnálatból és olyanok is, amiért pénzt adtam. Nem tudom, hogy honnan tudták ők ezt, de azok, amelyeket befogadtam sokkal ragaszkodóbbak, szeretetteljesebbek voltak és csak úgy áradt belőlük valami hála-féle!

:)

Igen, ez igy van. Ahogy beléptünk és nagyjából körülnéztünk a szobában ahol ketrecben voltak, mintha megérezte volna szándékunkat. Fehér kis mancsával nyújtogatott kifelé, mintha azt mondta volna: Veletek szeretnék menni...
Mit mondjak? Összenéztünk Boglárkával s mintha összebeszéltünk volna:
- Ő kell nekünk!
 

Borella

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Hilda, új kiscicád elragadó!
Kedves cica-szerető társaim, cicás topik-látogatók, itt a topikban az 50-51. oldalon beszámoltam cicáinkról képekkel is.
Most a héten vége lett a kis fekete-fehér cicánk szenvedéseinek, a daganat elbánt vele. Nagyon sokat ápoltuk és mindent
megtettünk érte, hiába. 12 éves volt, nem a kora, hanem a betegsége vitte el, nehéz a szívem.
A két kistestvér azóta már egészen nagy lett, nevük kicsit megváltozott, a kis szürke habos cica (kiderült: félperzsa
jövevény) Al Capone-ból Corleone lett, főleg erre hallgat, a kis fekete meg a Cha Noir nevet kapta végül, mikor kiderült,
hogy kislány.
Néhány kép szeretett Tapikámról, akitől búcsút kellett vennünk, Babukáról a cirmosról és a két kistestvérről.
Mindannyiotoknak és cicáitoknak is boldog, szerencsés újesztendőt kívánok.
 

cicalány

Állandó Tag
Állandó Tag
<table style="width: 100%; text-align: center;"><tbody><tr><td width="33%">
</td></tr><tr><td width="33%">
</td><td>
</td><td width="33%">
</td></tr></tbody></table>
 

vazulneni8

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Borella!
Nagyon sajnálom a cicusodat és átérzem a fájdalmadat.Én is nagy cicaimádó vagyok,és sajnos elvesztettem kedvencemet,mert a szomszéd néni megmérgezte.Iszonyú volt a szenvedését és a haláltusáját végignézni,de a szemében láttam,hogy szükségét érzi a jelenlétemnek.
Tigris nevű cicám azóta is hiányzik.
 

anyedetti52

Állandó Tag
Állandó Tag
Itt teljesen megríkatjátok az embert. Meg tud a szívem szakadni, ha egy cica eltávozik az élők sorából. Az enyém szeptemberben hagyott itt.
Mint a képen is látható, kedvenc alvó helye a férjem dereka volt.
 
Oldal tetejére