Nezd, en meg csak gyerek voltam, de arra emlekszem, mikor neha jatszottak egy amerikai vagy angol vagy francia fimet mindenki rohant haza a TV-t nezni. Avval egyutt hogy meg gyerek voltam azert nem fog senki megdumalni, hogy a 60-as evekben jo TV adas volt Magyarorszagon. Avval egyutt hogy nem vagyok egy nagy TV nezo es nem elek Magyarorszagon, azert azt mar nem hiszem el, hogy a 60-as evek TV programja jobb volt mint manapsag. Ez lehetetlen, mar csak az akkori politikai szituacio miatt is.
Csak ha akarsz velem beszélgetni
- Téma inditó Pufi
- Kezdés dátuma
- Státusza
Drága kenyér! A 60-as években más volt az ízlés is, a lehetőség is. Nem akarlak megyőzni semmiről. De ha olyan műsort adtak, ami miatt kihaltak az utcák Pesten, akkor az sokaknak bejött. Hát oké, neked nem.
Es melyik TV musorok voltak azok ami miatt kihaltak az utcak a 60-as evekben? Nagyobb sport esemenyek, Tancdal fesztival, Angyal (Angol sorozat), Regi amerikai filmek amit neha lejatszottak. Avval egyutt szerintem mar csak azert is nezte az emberek nagy tobbsege a TV-t mert mas nem volt. Volt aki meg a rovid szunetet is vegig nezte :-D.Drága kenyér! A 60-as években más volt az ízlés is, a lehetőség is. Nem akarlak megyőzni semmiről. De ha olyan műsort adtak, ami miatt kihaltak az utcák Pesten, akkor az sokaknak bejött. Hát oké, neked nem.
ss
Na most leszek patriota. Ugyanis mi magyarok nagyon sokszor nem értékeltük igazán ami a miénk volt, szerettünk ,,nyugat-majmoló,, túlkapásokba bocsátkozni. Sok sok példát tudnék mondani. Az első angol sorozat ay Angyal volt a Simon úrral - ahogy a Kibédi hivta. Olyannyira, hogy Láng Jóska pusztán a szinkronjával népszerűbb volt mint sok arra érdemes művészünk. Mi nem igazán tudtuk és ma sem igazán tudjuk megbecsülni ami a miénk s talán ettől van, hogy az idő, a dömpingszerű közelsége a nyugati szaroknak, rábir bennünket egy tárgyilagosabb itéletre. S ebbe már az is belefér, hogy felfedezzük azt is ami mellett akkor elmentünk. Visszamegyek pl korábbra a Rákosi érára. Ma mindenki legyint rá. De ha az akkori filmtermést nézem, hát bizony sok sok felületes duma nem áll meg a lábán. Pl hazafiasság. Nézzük mi minden készült. Móric Rokonok, Erkel, Föltámadott a tenger, Rákóczi hadnagya, Semmelweis s mellette még Ludas Matyi, és az akkori újhullám, 9-es kórterem, a Latyi filmek stb...
Ma sok mindent lehet mondani, de csak jó emlékező tehetséggel lehet felelősen vagdalózni.
Na most leszek patriota. Ugyanis mi magyarok nagyon sokszor nem értékeltük igazán ami a miénk volt, szerettünk ,,nyugat-majmoló,, túlkapásokba bocsátkozni. Sok sok példát tudnék mondani. Az első angol sorozat ay Angyal volt a Simon úrral - ahogy a Kibédi hivta. Olyannyira, hogy Láng Jóska pusztán a szinkronjával népszerűbb volt mint sok arra érdemes művészünk. Mi nem igazán tudtuk és ma sem igazán tudjuk megbecsülni ami a miénk s talán ettől van, hogy az idő, a dömpingszerű közelsége a nyugati szaroknak, rábir bennünket egy tárgyilagosabb itéletre. S ebbe már az is belefér, hogy felfedezzük azt is ami mellett akkor elmentünk. Visszamegyek pl korábbra a Rákosi érára. Ma mindenki legyint rá. De ha az akkori filmtermést nézem, hát bizony sok sok felületes duma nem áll meg a lábán. Pl hazafiasság. Nézzük mi minden készült. Móric Rokonok, Erkel, Föltámadott a tenger, Rákóczi hadnagya, Semmelweis s mellette még Ludas Matyi, és az akkori újhullám, 9-es kórterem, a Latyi filmek stb...
Ma sok mindent lehet mondani, de csak jó emlékező tehetséggel lehet felelősen vagdalózni.
Annyira kihaltak az utcák, hogy mintegy fél órácskát csüngtem a meggyfán, mire jött valaki, aki visszaigazította a kibillent létrát alám és le tudtam jönni. Le is vontam a tanulságot.
1. Csak olyan létraállásban mászom fel, amit férfi állított be (miért van, hogy az írástudatlan pasas is képes stabilan beállítan a létrát, csak én nem!?)
2. Mielőtt felmegyek a fára, megnézem, milyen músor megy a TV-ben.
:mrgreen::mrgreen:
És a tévéjátékok! Vártuk, szerettük öket. A színészek színe-java szerepelt bennük. Ismertük őket. A magánéletük politikailag tabu volt, nem szennylapok oldalairól köszöntek ránk kitérdekló szerelmi cívódásokkal, hanem a munkájukat, múvészi teljesítményüket volt módunk látni. Nem kellett áztatott kutyagumit reklámozniuk, mert foglalkoztatta őket a TV meg a film.
ds
Érdekesen emlékszem pl vissza az egyik filmre, amiben mint akadémista megjelentem, a cime Esős vasárnap... Ez a film a fiatalságról, az első szerelemről szólt. Kit érdekelt, hogy közben az Egyesült izzóban játszódott? Ott voltunk ipari tanulók. Emlkészem a Szendrő Józsi bácsi volt az osztályfőnök. Szép mozi volt és egy nagy slágerrel gazdagitotta az 50-es évek végét. De lehet hogy 61-ben volt meg kellene nézni. Ebben a filmben volt először egy igazán sexi jelenet a Mécs Karcsi és a debütáló Béres Ilona közt. Háttal annyit láthattunk, hogy a Béres leveszi a Bluzát, csók és kidöltek a képből. Meg volt a maga izgalma, szépsége. Na meg ez a film szült meg 3 olyan lányt aki egy pillanat alatt népszerű lett: Béres Ilona, Halász Judit és Torday Teri. Lehet, hogy nem amerikai akció filmek voltak, de olyan citrom szindróma: kicsi, törödött, de a mienk...
Érdekesen emlékszem pl vissza az egyik filmre, amiben mint akadémista megjelentem, a cime Esős vasárnap... Ez a film a fiatalságról, az első szerelemről szólt. Kit érdekelt, hogy közben az Egyesült izzóban játszódott? Ott voltunk ipari tanulók. Emlkészem a Szendrő Józsi bácsi volt az osztályfőnök. Szép mozi volt és egy nagy slágerrel gazdagitotta az 50-es évek végét. De lehet hogy 61-ben volt meg kellene nézni. Ebben a filmben volt először egy igazán sexi jelenet a Mécs Karcsi és a debütáló Béres Ilona közt. Háttal annyit láthattunk, hogy a Béres leveszi a Bluzát, csók és kidöltek a képből. Meg volt a maga izgalma, szépsége. Na meg ez a film szült meg 3 olyan lányt aki egy pillanat alatt népszerű lett: Béres Ilona, Halász Judit és Torday Teri. Lehet, hogy nem amerikai akció filmek voltak, de olyan citrom szindróma: kicsi, törödött, de a mienk...
Pufi, elege felre lett magyarazva a velemenyem az Okori Magyar televizio programairol. En csak anyit irtam, hogy "akkor" igencsak gyenge programok voltak. Es ez valo. Szoba hozod a "nyugat majmolast". Pufikam, ha nem lenne nyugat majmolas akkor Magyarorszagon ma sincs televizio.Lehet, hogy nem amerikai akció filmek voltak, de olyan citrom szindróma: kicsi, törödött, de a mienk...
Irsz a Magyar filmekrol. Igen voltak es VANNAK nagyon jo Magyar filmek, de ennek nem sok koze volt a Magya TV musorokhoz. Na es ha mar az amerikai filmeknel tartunk akkor Te is nagyon jol tudod hogy az amerikai filmek tobbsege sem "akcios" csim bum film. Sajnos idos korunkra sokan beleesunk abba a hibaba, hogy mindenre rozsaszinbe emlekszunk. Minden szep volt, minden jo volt. A fraszt volt. Az volt a szep, hogy meg fiatalok voltunk es pattantunk ki (meg be) az agybol nyoszorges nelkul. :mrgreen:Well Hello LiblingHelló fiúk, szép napot nektek
kiss
Volt mozi elérhető áron, és elérhető távolságban. Én szerettem a Deltát, a Panorámát, a vetélkedőket, a tévéjátékokat, a meséket is. Angyal, hogyne, utána az Ivanhoe, nézd, citromunk volt, de csináltunk (csináltak akik ezel foglalkozta) belőle limonádét.
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Szép estét kívánok Nektek
Én nagyon szerettem kisgyerekként a Ki mit Tud?-ot.
Abban hallottam először spirituálét és mindig azt akartam énekelni.
És a polbeat fesztiválon fellépett 1 szál gitárral Dinnyés József, akit hűdebátornak hittem és balladát írtam hozzá
:-D
Spanky nem hiszem, hogy rózsaszinben látnám azt a korszakot. De ahogy ma is az egyik legértékesebb amerikai film a Casablanka vagy az Aranypolgár és az nem jelent rózsaszint, úgy annak az időnek az értékes alkotásai sem kapnak tőlem rózsa szint! S még valami: a mai amerikai filgyártásnak - a legyártott filmek mennyiségét illetően - csak egy nagyon kis százaléka tartozik a filmművészet kategóriába. S ez most nem izlés kérdése, hanem tény! Ez persze messze nem jelenti azt, hogy nincsennek jó filmek, de mert az amerikai néző szinte teljességében amerikai filmekre van kárhoztatva és fogalma sincs az európai filmgyártásról, az szülhet ilyen véleményt. S még valami: a filmgyártás amerikában bussiness, európában nem. A legyártott amerikai filmek piaca óriási. Igy az eladható kópiák száma meghatározza az árat s ezzel nem tud az európai filmgyártás üzletileg versenyezni. Ebből ered pl az ,,állami támogatás,, mindenhol Európában. Képzeld csak el, hogy egy sorozat TV játék elkészitése Magyarországon, mondjuk darabonként - 1 óra - 100 millió forintba kerül s közben az 5 éves amcsi sorozatokat megkaphatod darabonként 10 millió forintért. Hát persze, hogy ott vannak a piacon. De sok más tényező is közrejátszhat, de talán ez a lényege.
Pufi, most eltaláltad a lényeget, akárhogy cifrázzuk, nagyjából erről van szó. Nekem folyton az jut eszembe, mikor olvastam, hogy Amerikában nem aratott sikert a Volt egyszer egy vadnyugat (a németeknél Játszd nekem a halál dalát címmel ment), Bronsonnal, Fondával, Cardinaléval, a jó öreg Leone rendezésében és Morricone felejthetetlen zenéjével. Nem értették, miért néznek hosszú percekig egymás szemébe, szemközelből felvéve. Nem értették a hatalmas drámát, ami a western-történetben feszült végig, és igazi happy end sem volt, csak rezignált befejezés, igazi európai szemléletű. Lehet, hogy Spankynak is igaza van, öregszünk, én már kifejezetten ideges leszek egy Terminátor stílusú-színvonalú filmtől, de ha az Amarcordot leadják Fellinitől, akkor újra meg újra megnézem. Pedig az előbbi az, amit el lehet adni és meg is vesznek, meg sok hasonló, amit azóta is ont az amerikai filmipar.
Lényeg: akárhogy is elmélkedünk, azt látni kell, hogy valamikor a 80-as évek táján elkezdett megfordulni az a tendencia szerte a világban - és nagyjából minden műfajban, filmben, zenében, színházban, képzőművészetben és az életben -, hogy a MINŐSÉG legyen a szempont, a minőség helyét egyre jobban átvette a MENNYISÉG, és ma egy minőség híján vergődő mennyiségi szemléletű világban kényszerülünk élni, és ez csak azért működik, mert kitermelte magának a saját silány és nagyszámú közönségét, a FOGYASZTÓT. Az a korszak, amit itt idézgetünk a kis provinciális, ideológiailag meghatározott televíziójával és hangulatos fekete-fehér filmjeivel (és tény, hogy főként a tévé, sok silányságot is termelt akkor), de összességében elmondható, hogy akik ezeket akkoriban készítették, még a korábbi korok hozadékaként élő minőségi elvárások jegyében igyekeztek a maguk műfajában megfelelőt, jót alkotni, ma már ezzel a szemlélettel aligha tudnának szponzort szerezni maguknak. És ne felejtsük: voltak iskolák! Nem abban az értelemben, ahogy ma is elvégezheti valaki a Színművészetit, hanem abban, hogy iskolateremtő egyéniségek és művészek voltak, akiket követni, utólérni szempont volt. Nem beszélve a befogadó közönségről, akik még szintén a távoli múltból hozott értékrendszerben való nevelkedés hatására elvártak bizonyos szellemi színvonalat egy-egy produkciótól, ráadásul lelkesedni sem volt szégyen akkoriban. Ez a látensen jelenlévő kultúr-történeti folyam, ami a dolgok minőségi voltát hozta létre (még Amerikában is, akkoriban sok értékes film készült ott is, Marlon Brandora, Spancer Tracyre vagy Orson Wellesre gondolok például hirtelenjében, de van még sok...) szakadt meg valahogy a mai világban és vette át helyét valami ördögi szempont, aminek kegyetlen törvényein keresztül nehéz átverekedi valami valóban értékeset. Viszont tömegével ontja a középszerűt vagy annál még sokkal rosszabbat, technikailag sokszor jó kivitelben, és ezt az amúgy semmitmondó bravúros technikai kivitelt időnként Oscarral jutalmazzák.
Az elmúlt évben a gyerekkori legjobb barátnőmmel elmentünk megnézni (ilyet egyébként nem szoktunk, egy váralan elhatározás volt), a Mister és Missis Smith című filmalkotást Angelina Jolieval és Brad Pittel. Hülye ötlet volt. Majdnem kiszédültem az unalomtól és a bántó hangzavartól, annyira rossz volt és annyira erőltetett és annyira élvezhetetlen, ráadásul fülsüketítő zajokkal, hogy az már szinte fájt. A mozi tele volt, szomorúan tapasztaltam, holott az a kevés film, amit az utóbbi időkben moziban néztem meg, és mind inkább művészfilmnek mondható, nem eredményezett ilyen teltházat. A szomorú valóban az, hogy az idióta, irreális történetek, drágán kivitelezhető technikai bravúrokkal fűszerezve eladhatóak.
Az Esős vasárnapot képes voltam megvenni videon abban a bizonyos Honvéd utcai csoda-boltban, amit Hahalmannak is ajánlottam, mert abban ráadásul - hogy magyar sztárszínésznőink feltűnésének kedves emléke ez a film - még a Koncz is szerepel rövid hajjal egy rövid jelenetben. Ilyen egy megszállott gyűjtő-archivátor.
Lényeg: akárhogy is elmélkedünk, azt látni kell, hogy valamikor a 80-as évek táján elkezdett megfordulni az a tendencia szerte a világban - és nagyjából minden műfajban, filmben, zenében, színházban, képzőművészetben és az életben -, hogy a MINŐSÉG legyen a szempont, a minőség helyét egyre jobban átvette a MENNYISÉG, és ma egy minőség híján vergődő mennyiségi szemléletű világban kényszerülünk élni, és ez csak azért működik, mert kitermelte magának a saját silány és nagyszámú közönségét, a FOGYASZTÓT. Az a korszak, amit itt idézgetünk a kis provinciális, ideológiailag meghatározott televíziójával és hangulatos fekete-fehér filmjeivel (és tény, hogy főként a tévé, sok silányságot is termelt akkor), de összességében elmondható, hogy akik ezeket akkoriban készítették, még a korábbi korok hozadékaként élő minőségi elvárások jegyében igyekeztek a maguk műfajában megfelelőt, jót alkotni, ma már ezzel a szemlélettel aligha tudnának szponzort szerezni maguknak. És ne felejtsük: voltak iskolák! Nem abban az értelemben, ahogy ma is elvégezheti valaki a Színművészetit, hanem abban, hogy iskolateremtő egyéniségek és művészek voltak, akiket követni, utólérni szempont volt. Nem beszélve a befogadó közönségről, akik még szintén a távoli múltból hozott értékrendszerben való nevelkedés hatására elvártak bizonyos szellemi színvonalat egy-egy produkciótól, ráadásul lelkesedni sem volt szégyen akkoriban. Ez a látensen jelenlévő kultúr-történeti folyam, ami a dolgok minőségi voltát hozta létre (még Amerikában is, akkoriban sok értékes film készült ott is, Marlon Brandora, Spancer Tracyre vagy Orson Wellesre gondolok például hirtelenjében, de van még sok...) szakadt meg valahogy a mai világban és vette át helyét valami ördögi szempont, aminek kegyetlen törvényein keresztül nehéz átverekedi valami valóban értékeset. Viszont tömegével ontja a középszerűt vagy annál még sokkal rosszabbat, technikailag sokszor jó kivitelben, és ezt az amúgy semmitmondó bravúros technikai kivitelt időnként Oscarral jutalmazzák.
Az elmúlt évben a gyerekkori legjobb barátnőmmel elmentünk megnézni (ilyet egyébként nem szoktunk, egy váralan elhatározás volt), a Mister és Missis Smith című filmalkotást Angelina Jolieval és Brad Pittel. Hülye ötlet volt. Majdnem kiszédültem az unalomtól és a bántó hangzavartól, annyira rossz volt és annyira erőltetett és annyira élvezhetetlen, ráadásul fülsüketítő zajokkal, hogy az már szinte fájt. A mozi tele volt, szomorúan tapasztaltam, holott az a kevés film, amit az utóbbi időkben moziban néztem meg, és mind inkább művészfilmnek mondható, nem eredményezett ilyen teltházat. A szomorú valóban az, hogy az idióta, irreális történetek, drágán kivitelezhető technikai bravúrokkal fűszerezve eladhatóak.
Az Esős vasárnapot képes voltam megvenni videon abban a bizonyos Honvéd utcai csoda-boltban, amit Hahalmannak is ajánlottam, mert abban ráadásul - hogy magyar sztárszínésznőink feltűnésének kedves emléke ez a film - még a Koncz is szerepel rövid hajjal egy rövid jelenetben. Ilyen egy megszállott gyűjtő-archivátor.
Pufi, pontosan bizonyitod azt amit irtam. Marmint, hogy az emlekezesunkben altalaban minden "rozsaszin". Igen a Casablanca egy orokre klasszikus film lett. (nekem is megvan a DVD) DE mikor a Casablanca keszult, melette keszult 100 olyan limonade film amire a jo Isten sem emlekszik. Tehat mint emberek altalaban a jora emlekszunk. Az, hogy Amerikaban a filmgyartas "uzlet", az abszolut nem ujdonsag. Mindig az is volt. Szerintem ez igy is helyes. Viszont ahogy voltak NAGY filmek mind peldaul a Casablanca, 12 Angry Men, To Kill a Mocking Bird, stb. stb., ugyan ugy vannak nagy filmek ma is, mind peldaul, Philadelphia, Color Purple, Crash, Million Dollar Baby, American History X, (es meg sorolhatnam) melyek igazi "muveszi" filmek.
Helló Dr. Love!Well Hello Libling
dg
Spanky nem tudom, hogy emlékszel e az öreg Kertészre aki 30 évig csinált itt Torontoban szinházat.? Jópofa öregúr volt. Olyan tipikus Rettegi Fridorin a Szabin nők elrablásából... Annak voltak ,,mondatai,, amelyeken mindig illett nevetni. Amikor lejelenkeztem nála, hogy játszani szeretnék vagy rendezni, nagyon kedves volt. Majd minden átmenet nélkül megkérdezte mit csinálok. Mondom, hogy a Budapest Tavernban vagyok kidobólegény. Tekergette a fejét. Nem jó, nem jó, hát az én szinészem nem lehet kidobólegény... Talált nekem munkát. Majd a nevemmel nem volt kibékülve: Kosaras? nem jó! Tudja mit fiam, legyen inkább Kosáry... Rendben van igazgató úr (szigorúan igazgató úr), de miért? Mert volt egy hires primadonna akit Kosáry Emmynek hivtak, a közönség azt fogja hinni maga az unokája. A lottód igy jöjjön be. Az első bemutató után a banquetten csak kerülget egy idősebb nő, néha rám mosolyog, én meg vissza, majd megkérdezi: a Nagymama mikor halt meg? Bocsánat de a... Nagymamám még él... Képtelen voltam kimondani, hogy meghalt, pedig akkor már rájöttem, hogy a Kosáry Emmyre kérdez...
Nos ennek a Kertésznek isteni dolgai voltak. Tudod - mondta, csak azt érjem meg, hogy az unokám 18 éves legyen és akkor elviszem a kuplerájba, hogy a nagyapjától is tanuljon valamit...
Mindez a kis szégyenlős kapcsán jutott eszembe...
Spanky nem tudom, hogy emlékszel e az öreg Kertészre aki 30 évig csinált itt Torontoban szinházat.? Jópofa öregúr volt. Olyan tipikus Rettegi Fridorin a Szabin nők elrablásából... Annak voltak ,,mondatai,, amelyeken mindig illett nevetni. Amikor lejelenkeztem nála, hogy játszani szeretnék vagy rendezni, nagyon kedves volt. Majd minden átmenet nélkül megkérdezte mit csinálok. Mondom, hogy a Budapest Tavernban vagyok kidobólegény. Tekergette a fejét. Nem jó, nem jó, hát az én szinészem nem lehet kidobólegény... Talált nekem munkát. Majd a nevemmel nem volt kibékülve: Kosaras? nem jó! Tudja mit fiam, legyen inkább Kosáry... Rendben van igazgató úr (szigorúan igazgató úr), de miért? Mert volt egy hires primadonna akit Kosáry Emmynek hivtak, a közönség azt fogja hinni maga az unokája. A lottód igy jöjjön be. Az első bemutató után a banquetten csak kerülget egy idősebb nő, néha rám mosolyog, én meg vissza, majd megkérdezi: a Nagymama mikor halt meg? Bocsánat de a... Nagymamám még él... Képtelen voltam kimondani, hogy meghalt, pedig akkor már rájöttem, hogy a Kosáry Emmyre kérdez...
Nos ennek a Kertésznek isteni dolgai voltak. Tudod - mondta, csak azt érjem meg, hogy az unokám 18 éves legyen és akkor elviszem a kuplerájba, hogy a nagyapjától is tanuljon valamit...
Mindez a kis szégyenlős kapcsán jutott eszembe...
- Státusza
Hasonló témák
