Viewing blog entries in category: egyéb

  • GJodie
    Késő éjjel volt már. A külváros megkopott házfalai ridegen verték vissza az utcai lámpák kékes fényét. Nem tudott elaludni, inkább lesétált a szomszédos park fái közé. Remélte, az októberi hűvös levegő majd elálmosítja. Az egész lakótelep csendes volt már, csak pár helyen világítottak az ablakok. Csodálkozott magán. Régebben, sötétedés után már nem merészkedett ki a lakásból, de egy ideje valami megváltozott. Az okát nem kutatta. Magányosan sétált a kihalt padok között, amikor az egyiken hirtelen mozgást észlelt. Egy pillanatra megállt, és próbálta kivenni a sötétben, hogy mi lehet az. Először azt hitte, egy hajléktalan, de ilyen hidegben már nem szoktak a parkban aludni, behúzódnak a belváros aluljáróiba. Közelebb merészkedett. Arra a részre nem világított egy lámpa sem, de szeme már egészen jól megszokta a sötétet. Határozottan egy gyerek körvonalait sejtette látni. Amikor odaért, az alak hirtelen felállt a padról, és igyekezett elfutni mellette. Elkapta a menekülő karját. Valóban egy gyerek volt, egy 8-10 éves körüli kisfiú. Vajon mit kereshet ilyenkor a parkban? Megpróbálta kirántani a kezét, miközben síró hangon kérte, eressze el. A nő halkan csitítgatta, és magához húzva leült a padra.

    - Mit keresel itt ilyen későn, gyerekem?
    - Meg kell várnom, amíg az anyukám lejön értem. - nyöszörögte halkan.
    - Miért? Valami rosszat tettél? - simogatta meg a fejét nyugtatóan.
    - Nem. Egy bácsi van nálunk. Ilyenkor itt kell várnom. - válaszolta.
    - Nem fázol? Nem vagy éhes?

    Megrázta a fejét, miközben hallani lehetett, ahogy vacogni kezdtek a fogai. Nem volt rajta kabát, csak egy pulóver. Ideges, remegő hangon kérlelte, hogy engedje elmenni.

    - A szomszéd házban lakom. Gyere addig fel, adok egy bögre meleg kakaót.
    - Nem mehetek el, mert akkor az anyukám nem talál meg. - szipogta.
    - Sokszor kell itt ülnöd éjjel a padon?
    - Nem olyan sokszor. Csak amikor elfogy a pénzünk.

    A nő érezte, megbízik már benne, nem szaladt el, és egyre nyugodtabb lett a hangja. Segíteni akart szegény gyereken. Nem kérdezett többet, tisztában volt vele, miért kell az éjszakát ott töltenie. Sajnálta.

    - No, gyere velem. Hagyunk nálatok egy cédulát, hogy az anyukád tudja, hol keressen. A fiam régi szobájában lefeküdhetsz aludni, aztán majd reggel hazamész. Sokkal jobb lesz, mint itt fagyoskodni. Mutasd meg, hogy melyik házban laktok!

    Közben lassan kisétált vele a közvilágítás felé, és látta, ahogy könnyáztatta arcán apró reménysugár fut át. Biztosan félt is egyedül a sötét parkban. Kis kezét félve csúsztatta megmentője tenyerébe, és hagyta, hogy magával vigye. A nő visszaérve a lakásba, egy darab papírra írta:
    A fia jó helyen van. Evett és most alszik. Ha végzett a „munkával” reggel jöjjön át a szomszédos B épületbe. 22-es lakás. Béresné

    Miután bedobta az üzenetet a levélszekrénybe, az otthonában a kisfiút nézte, aki a meleg takaró alatt azonnal elaludt. Nem látszott elhanyagoltnak. Vajon hány anya cselekszik hasonlóan, hogy fel tudja nevelni a gyerekét, mert valahogy érezte, hogy a szükség és nem a feslettség vezette.

    Másnap egy riadt tekintetű, kezeit tördelő fiatalasszony állt a küszöbön. Szégyenkezve köszönte meg, amit a fiáért tett. Behívta a konyhába, és egy kávé mellett elkezdtek beszélgetni. Megtudta, hogy takarítóként dolgozik egy irodaházban, de mivel albérletben laknak, sajnos nem keres eleget, hogy megéljenek. A férje otthagyta őket, nem is sejti, merre él, így más jövedelemben nem reménykedhetnek. Félt, hogy esetleg a gyámügy elveszi a gyermekét, ha kiderül, nem tudja eltartani. A munkahelyén egy idősebb férfi szervezi a kapcsolatokat, neki és még két hasonló sorsú asszonynak. Kérdésére, hogy meddig akarja így toldozni-foltozni az életét, elsírta magát. Fogalma sincs, hogyan tovább. Abban reménykedik, hogy talán összetalálkozik egy jóravaló férfival, aki vállalja mindkettejüket, és esetleg hozzáköltözve könnyebb lesz az életük. Nem válogatós, csak legyen fedél a fejük felett és mindennap ennivaló.

    Szomorú szívvel hallgatta. Tudta, ez egy kirívó eset, de azt is, hogy most először örül tiszta szívből, hogy az ő felnőtt gyereke külföldön talált magának megélhetést. Talán ott még boldogulhat.