Viewing blog entries in category: lenco&nesztle

  • nesztle
    Milyen lenne ha újra szerelmes lennék? Érezném? Rájönnék, hogy mit jelent? Újra megnyílna az ég, s ott állnánk ketten, csontig ázva, áttszellemülve, részegen, csillogó szemekkel, megcélozva a holdat?
    Tartanád a fáklyát? Lennél a víz felett lebegő? A fákban kapaszkodó madár, az olajban sült hús, a tálcán fonnyadt gyümölcs? Nem, nem, nem kell, elég ha a képzeletemben létezel. álmomban gyere, és csak akkor menj el, ha már kicsordul a kádból. dúdold a fülembe, ne is halljak mást, égesd a szemembe, ne is lássak olyat, mint azelőtt. add be a mérget, gyorsan. nem kell, hogy álcázd, legalább most ne hazudj, bár mindegy, Neked mindent elhiszek majd, ha szerelmes leszek, ha szobámban találom lehelleted nyomait.
    Nézd mi vár az utcán, az én kétszemélyes bárkám. szállj fel velem és túléljük amit még túl kell élnünk ebben a világban. lesz aki integet, lesz aki próbálja majd megfúrni, ne is törődj velük, ők sem tudják mit akarnak és nem is értenek semmit. nem ért úgysem senki semmit. csak beszélnek, írnak, dalolnak, sírnak, vedelnek, hánynak, forognak és meghalnak.
    Mindegy , Szerelmünk Örök.