Viewing blog entries in category: napló

  • Madamosielle20
    Az életemben tapasztalok egy bizonyos fellendülést.
    Tavaly minden sokkal egyszerűbb volt és én sokkal boldogabb voltam, élveztem az életem és kalandnak tartottam.
    Bár a jókedvemet megőriztem, ma már könnyen a kedvemet szegi az intrika és a bunkóság, a neveletlenségen hallatlanul fel tudok háborodni, órákig magamban háborogni, méltatlankodni.
    Egy-egy sértő, vagy tragikus eseményen amely közvetlenül érint, már nem sírok, pedig az volt a jobb, mert azzal fel is szabadultam, most inkább remeg a kezem, dobog a szívem és napokra szar lesz a kedvem.
    A munkával kapcsolatban is megváltoztam.
    Bármennyire is hátráltatva vagyok a pihenésemben, minden esetben felkelek és csinálom...
    Petivel a kapcsolatunk egész jó, nem mondom hogy idilli, vannak problémáink, amelyet állandóan az én anyagi helyzetem szolgáltat.De ettől független nagy a szerelem, és kellemesek az együttléteink.
    A szülei továbbra se szeretnek, de szerencsémre már nem fáj, túl vagyok minden reményen és meglepődésen, egykedvűen tudomásul veszem és nem hagyom hogy rám bármiféle hatással legyen.
    A fogyókúrám nem halad, ez az ami tényleg bánt, túlságosan szeretem a jó ételeket és a csokoládét...de el fog jönni az idő , amikor megszállottan fogok nem enni, már forr bennem a gondolat, csak legyen elég erőm!
    A családommal jó a viszonyom, nincsenek
    nagy vitánk , én is simulékonyabb és megfontoltabb vagyok.
    A koli gáz, tahó , buta és neveletlen szobatársaim vannak, akik az együgyű és munkanélküli tétlen életükkel az én munkámat és pihenésemet gátolják, de már nem sokáig.
    Viszont a barátok az életemben teljesen új helyet kaptak , szinte minden napra jut valami kellemes élmény. Lili márciusban meghívott 4 éjszakára Fonyódra, majd megyek megint májusban , és ilyenkor testi-lelki kényeztetésben van részem, Fürdőkbe utazunk, sétálunk a Balaton parton, filmeket nézünk,jókat eszünk (apukája vadász, így az osztriga mártásban sült szarvas comb náluk alap.)
    Aztán van a barátnőm Klaudia, aki óvoda óta barátnőm és aki 2 éven keresztül a legjobb barátnőm volt általánosban, együtt akartunk elszökni Skóciába és azóta is bármikor számíthatok rá.
    Bajos előélete után, most ő neveli és támogatja testvérét, dolgozik és remek társ a szórakozásban.
    És van Ildi, akivel a kórházban ismerkedtem meg, és sorstársam és barátom lett, támogatóm és védelmezőm..
    Boldog vagyok attól hogy minden barátom értékes , érdekes és szórakoztató ember, akiktől tanulok, akiket szeretek és viszontszeretnek.
    Viszont anyagi megfontolásból az iskolát befejeztem.
    Okaim:
    1.,Júniustól megszűnik a tanulói jogviszonyom, azaz:
    -nincs kollégium, mehetek albérletbe (ami sok pénz)
    - a bkv bérlet és több mint a duplája lesz
    -tb-t kell fizetnem
    - nem vállalhatok diákmunkát, max áruházit, amitől fizikailag és lelkileg kikészülök
    -még ha tovább is akarnám magam képezni , fizetnem kéne érte és az albérlet és a kaja, ruha felemésztené a csekély minimálbéremet
    2., akiket felvesznek grafikusnak, papír nélkül is felveszik: pont ezért van kevés hely ebben a szakmában, aki tehetséges és ért az Adobe Master Collektionhöz felveszik--tehát ha tényleg tehetséges vagyok, akár dolgozhatok ebben is.
    A munkámat nagyn szeretem, de erről majd részletesen.
    Összeségében tehát elégedett vagyok.
    Gyerekes vagyok vagy sem, Vilmos herceg házassága mélyen bánt.
    Holnap Claunál nézzük az esküvőt és megengedte hogy néha megdobáljam a tévét!:)
  • Madamosielle20
    Azt hiszem muszáj róla mesélnem, próbáltam elnyomni, de tekintve, hogy egyszer annyira a részem volt, ha komolyan gondolom ezt a naplóírást írnom kell Gáborról is.
    Hol is kezdjem..Gábor.
    Gábor most 23 éves, de amikor megismertem 19 éves volt, én meg 16...úristen milyen komoly nőnek hittem magam.
    A Regattában ismerkedtünk meg,ahol később Péterrel is ( számomra a Regatta előnyös ismeretségeket jelentett.)
    A Regatta egy nagyon szép helyen (Horányban a Duna parton)található pici szálloda, nagy lehetőségekkel és egy görény főnökkel, aki nem fordított sokat a helyre.
    Bármilyen görény volt a főnök és ért sok negatív élmény (azt hiszem a közeljövőben számíthattok egy Regatta című bejegyzésre)piszkosul szerettem ott dolgozni.
    Claudia, az én általános iskolai nagy barátnőm biciklizett hozzánk át egy 2006-os nyári reggelen, (Istenem,de szépek Szigetmonostoron a nyarak!!!), hogy ő a Regattába dolgozik és hogy szerinte engem is fölvennének (A poén az, hogy végül engem vettek föl és Diát nem;))és azt mesélte Dia azon a nyári délelőttön, hogy van ott egy srác, szerintem bejönne neked Gábor a szakács.
    Az első benyomásom Gáborról nagyon összetett volt. Lustának tartottam, ugyanis megkért, hogy mosogassam el, azt amit előző este ott hagyott. Lustának tartottam, bár azóta tanultam annyit, hogy mi a szakács dolga.
    Gábor kinézetre alacsony és karcsú férfi, hosszú barna hajjal, zöldes szemekkel, kecskeszakállal.Az egyik szeme beteg ( szemtengelyferdülése van) és a lányok számára nem lenne a vonzó férfi, mégis több nőnek dumálta be magát a bugyijába, mint bármely más ismerősöm, azt hiszem
    oda van a női nemért, mindig tudja, mit kell mondani, mikor és hogyan.
    Bár júniusban ismerkedtünk meg, csak augusztusban jöttünk össze, merthogy előtte szandrázott (fúj, hülye picsa volt)
    .Mindig kislánynak hívott, és ha a munkahelyen a konyhába voltam, sokszor tett ilyen megjegyzéseket:
    - Hej, kislány, ha tudnád mit igényelnék?
    -Na, mit?
    -Semmit, semmit... és vigyorgott hozzá ördögien.
    Vagy követelte, hogy jöjjek vele a kis konyhába, majd gondosan bezárta az ajtókat:
    -Kislány, ez nekem is az első lesz....
    -szóval magozol velem meggyet?-és magoztuk a meggyet.
    Nekem ő volt az első és meglepően türelmes volt, a félre sikerült első csóknál és akkor is, amikor 7 hónap múlva közelebbről megismertük egymást.
    Távkapcsolat volt, ő Somogy megyében, Nagyatádon lakott, nyáron 2 hónapra feljött, de amúgy havonta 1-2-szer láttam.
    Iszonyatosan szerettem, bár a természete nehéz volt. Ahogy apukája Gyula bácsi mondta, jó ember a Gábor, csak bogaras.
    Sokszor volt türelmetlen és bunkó, könnyen mondott nemet, könnyen sértett meg, nem vett ajándékokat alkalmakra (leszámítva a szalagavatóm és a karácsonyokat).
    A maga módján szeretett és engem ez is boldoggá tett. Imádtam Nagyatádot, imádtam a Hotel Fontánát, ahol dolgozott és ahol annyi szeretettel fogadtak, imádtam Marika nénit, az anyukáját és a 2 testvérét Beát ( a későbbi árulómat) és Gyulát és családját.
    Mehettem hozzájuk bármikor, szívesen fogadtak, heteket töltöttem náluk, magamba szívtam a gyönyörű somogyi táj szépségeit és rendszeresen sírtam hazafele a vonaton/buszon.
    Gáborral sok mindent nem éltünk meg a munka miatt, hisz amikor ott is voltam, szinte mindig dolgozott, de ő maga is hárított, imádott horgászni és nem szólhattam bele a dolgaiba.
    Ha vele voltam, én mindig annyira boldog voltam, mindig tisztában voltam azzal, hogy nő vagyok, és a legalapvetőbb dolgokat (pl: kávézás a szolárban, séta a Margit szigeten) is úgy éltem meg és a mai napig úgy emlékszem rájuk, mint életem legszebb pillanatait.
    Pont most van egy éve, hogy szakított velem, nehéz leírni, hogy mit is éltem át, hogy hogyan jutottam túl rajta ( ha túl jutok rajta valaha is).
    Volt a munkahelyén egy tanuló pincér lány, a Vera. Nyomult Gáborra, de Gábort nem érdekelte, mesélt is róla és nem is féltékenykedtem volna, ha együttléteink alatt (amik, mint említettem, nem voltak gyakoriak) is jöttek a visszahívós üzik. Egy este találtam Gábor telefonjába egy üzenet Verának "v Szerelmem megőrülök a hiányodtól". Ez a pillanat különösen megragadt bennem, ahogy ott alszik az ágyban, én nézem az üzim, az agyam még nem tejesen fogta fel, de a levegőt már szaporán és sípolósan veszem, ahogy a pánik elönti az agyam...Gábor ezt is kimagyarázta (félreküldte)én meg elhittem, a józan eszemmel nem törődve, csakhogy ne fájjon.
    Amikor Verával összejött összetörtem. Nem mentem iskolába, mindenem volt az alvás, nem is csináltam mást, aludtam délig, déltől 2-őig háromig lézengtem, 4től aludtam 6-ig hétig,fent voltam úgy 11-ig, az esti szertartásba beletartozott a napi fél óra esti bőgés a Wc-be, de sírtam mindenhol, az ágyamban (Ha Kitti nem hallotta), villamoson, utcán, Morrisonsba(hiába vittek a lányok bulizni), 10 kg-ot fogytam másfél hónap alatt (folyton fájt a hasam az idegtől), közben Gábor keresett, majd el kezdett biztatni, hogy a csaj még se olyan jó, mint képzelte, én okosabb vagyok, izgalmasabb hiányzom neki blabla....összehoztunk egy talit, együtt aludtunk, csodás napot töltöttünk Kaposvárott,egész éjjel....és másnap este felhívott, hogy mégis a Verát választja. Ez a második szakítás már nem fájt annyira, fokozatosan (annyi pofont adott), hogy megtanultam a csalódásokat bamba közönnyel kezelni.Mint egy alvajáró. Ráadásul kimaradt a virágom, és amikor szóltam neki, azt mondta, hogy várhatom, hogy a gyereket szeresse, ha nem szereti az "anyát". Kegyetlen volt, de szerencsére csak cisztám volt.
    Aztán Petivel az első randim alatt részegen hívogatott, hogy mégis szeret, bocsássak meg neki, kapok gyűrűt, albérletet, megöli magát...próbáltam nyugtatgatni és Petim nagy türelmének köszönhetem, hogy nem balhézott a hívás miatt.
    Másnap meghalt Gábor nagynénje és Gábor sírt, sosem hallottam sírni, de felutazott hozzám , vigaszért.
    Mondtam neki, hogy megpróbálom Péterrel( megjegyzem szakítani nem szakított Verával)ő meg hogy vár rám. Ostromolt az üzijeivel, fenyegetéseivel (soha többet nem hallasz rólam), de mindig kedvesen és finoman kezeltem....találkoztunk júniusban, a Margit szigeten sétáltunk, beszélgettünk, nem csináltunk semmit, mégis a közelsége megbolondított, mintha sose szakítottunk volna, annyira ismertem és olyan boldog voltam mellette, amikor hazament, nem bírtam visszatartani a könnyeim. Utána még egyszer találkoztunk, vett nekem egy telefont, hogy tudjunk beszélni hazament és 1 hétre rá összejött egy nála 10 évvel idősebb, elvált, egy gyerekes, meddő nővel. Onnantól kezdve gyorsan leépített, ha kerestem olyan üziket írt vissza, hogy " mi a faszt akarsz?".
    Ő azóta is keres, úgy heti 2-szer, úgyhogy nem tudom, hogy mi ez. Csak azt sajnálom, hogy Petit annyiszor bántottam és sértettem meg férfiúi büszkeségében miatta.
    Az ő erényességét és szeretetét dicséri, hogy megbocsátott a szó legigazibb értelmében. Róla is szeretnék mesélni, de az nem lesz más mint büszkélkedés ;) Ő a csoda az életemben, a boldogság..és sokan irigylik tőlem. De ezt majd a következő bejegyzésre hagyom, végezetül bemásolnám a Gábortól kapott mai smsem, rendkívül kedves volt.
    Előzménye, hogy tegnap előtt hívott és tegnapra is ígérte, hogy keres, tekintve, hogy ez elmaradt, küldtem neki 1 visszahívóst. Hát nem kellet volna!!
    Meg is tartottam, hátha kedvet éreznék a "zaklatására".
    "Jó lenne ha már befejeznéd ezt a k**va kiba****t keresgetést!!!Hagyjál már békén mert már nagyon megharagszom rád"
    Mindenképp a szemem előtt tartom!
    Anita
    Ui. Sok emberrel beszéltem már Gáborról és TUDOM , hogy helytelenül viselkedtem, sajnálom, TUDOM, hogy nem kéne Gáborral beszélnem még és NEM vagyok belé szerelmes. Csak ezt kihangsúlyoznám, mielőtt fölteszem:)