Viewing blog entries in category: Verseim

  • ilike46
    tangó1.jpg


    Korbácsolt vágyak…


    Forró lázban, égő testtel,
    pokoli tűzben lüktetőn,
    kemény combok, súgják: Tetszel!
    Fonódj csak körém, perzselőn.

    Vágynak szava vad kéjt penget,
    korbácsolja indulatát,
    és parázs táncukban repked
    a sóhaj: Mily buja a szád!

    Lüktető ritmus, haj bomlik,
    testek húrjai feszülők...
    derekuk örvénye combig
    sodor… elveszett szeretők.

    Már pirkad, oszlik a homály,
    szép emléket hint a reggel,
    édes ajkaikon csodás
    álmokat sző a szerelem.

    Szűcs Helena

    tavaszifelhő és lelkes.miklos kedveli ezt.
  • ilike46


    [​IMG]

    Forrongó világ…


    Cserzett az arca a szikes földnek,
    mély barázdát hasított az ujjongás,
    keményre edzette a rögös utat,
    a szomj okozta száraz fonnyadás.

    Kiszáradt tocsogók, béka testek...
    az élethez ez maradt, s oly kevés,
    a gólyák is korán elvándoroltak,
    ki tudja, menni, vagy maradni, merész.

    A fészekben halott madártetemek...
    száradó kis lábuk rég égbe kiált,
    elhagyottan billeg a fészek, ring...
    még altatja örök álmú, gólya fiát.

    Piheg az anyó a kert végében,
    sovány diófa lombja is hullik már,
    feltekint a hulló levelekre, mormolja;
    elpusztít mindent, ez a forrongó világ.

    Szűcs Helena
    tavaszifelhő és lelkes.miklos kedveli ezt.
  • ilike46
    idős néni keze.jpg


    Ezüst kincseim...


    Az ágyadon ültünk, magadba néztél,
    tekinteted távolba merengő;
    - vajon merre futhatnak kusza gondolataid...
    Elcsentem volna a fonál végét,
    hogy utoljára utolérjelek, de nem vártál,
    csak hajtott egyre tovább nyughatatlanságod,
    hogy elérd a semmit; ami már, csakis a tiéd.

    Keze takaróján nyugodott,
    tétován simítgatta gyűrődéseit,
    mintha morzsányi kapaszkodót keresne.
    Reszkettem, mert félelmet nyögtek az utolsó percek,
    s kezeink fáradtan az ölembe hullottak.
    Szólítottalak: Mama!
    Nem hallottál, tán magadban akartál maradni;
    óvtad csended , s kínt nyögött a némaság.
    Könnyezve néztelek...
    s féltő tekintetemet is lesimítottad magadról;
    - a hajam... mondtad, alig hallhatóan.
    Hófehér kis tincseidet simogatták ujjaim…
    Utoljára igazgattam ezüst kincseimet.

    Szűcs Helena
    tavaszifelhő kedveli ezt.
  • ilike46
    [​IMG]


    Csókjainkkal kirakjuk…
    (népies rigmusok)



    Dalra fakadt az én rózsám,
    nem bánom,
    kidalolta szívem titkát,
    sajnálom.
    Nemhiába kacsingat a
    szemembe,
    arany gyűrűt mért nem húz a
    kezemre.

    Dalra fakadt az én rózsám,
    oly hamis,
    falu népe kacag rajta,
    magam is.
    Hajamból a pántlikámat
    kikötöm,
    lepcses szájú legény hozzám,
    be nem jön.

    Ablakomban gyertya fénye
    pislákol,
    ha be ugrasz az éjszaka,
    kitárom.
    Takard le a gyertya fényét
    galambom,
    most van csókra-hevülésre
    alkalom.

    Szív a szívre, ha majd dobban
    üsse kő,
    szüret körül esedékes lesz
    a menyegző.
    Addig majd a hevületet
    tanuljuk,
    a járt utat csókjainkkal
    kirakjuk.

    Szűcs Helena

    Fotó: Google
    lelkes.miklos kedveli ezt.
  • ilike46
    csendem vagy.jpg

    Lobogva…

    Részegülten csendül bennem
    a meztelen vágy,
    dermedt ajkamon oldódik a szó.
    Felszakítom.
    Fakadjon dalra a hallgatás,
    mint hárfán a húr,
    hogy bongjanak füledbe édes szavaim.

    Éjszakánk lobban, karodba űz,
    és félszeg dalaink trilláznak,
    mint sóvár csalogány.
    Már áramlik csókjaink íze,
    édesült csendünkbe merülünk,
    oly végtelen e csobbanás.

    Szűcs Helena
    .


    .
  • ilike46
    10007512_618683231534571_8989794131231245991_n.jpg



    Elmélkedtem... kávézás közben...



    Onnan repíts…



    Hányszor éreztem már fájdalmát a múló alkonyatnak,

    mikor a napkorong utolsó sugaraival intett felém,

    s mint búcsúzó szerető, dajkált szemlesütve tenyerén.

    Ó én szegény, kit el is hagy olykor a remény,

    magamtól kérdezem; vajon látom-e még a holnapom…



    Az idő kimért… patikamérlege ide-oda billen.

    Az életnek hintája hol fent, hol meg lent, mint a libikóka,

    vagy egy lengő hinta. Lánca átlendít-e a tegnapok aranyló alkonyán…

    Remélem, hogy még megkapom, miről álmodom…

    Meddig virulhat mosoly rózsája, halványuló ajkamon…



    Mennyi álmot sző az ember... talán, majd egyszer – gondolja.

    Dédelgetni ezt olyan nagyon jó, de mégis…

    már leselkedik fejem felett az örök alkony,

    de még nem hagyom, hogy elragadjon.

    Még igenlő az élet, hajtanak az álmok, addig is az élettel hintázok,

    kacagva cicázok.

    Lendítsen csak örömök mezejére, hol mindig süt a nap,

    ragyogó az égnek kékje; s a látóhatár fut a végtelenbe,

    határt nékem nem szab.

    Ha egyszer elszakadna majd hintámnak a lánca…

    add sorsom, hogy ne a földre zuhanjak; hanem karjaidba,

    s onnan repíts csókjaiddal a mennyországba.
    Jártó Róza kedveli ezt.
  • ilike46


    rózsa.jpg


    Lelke van…


    Sárba tiport virág szirmok,
    a tegnapból ez maradt,
    megtépázott rózsabimbók,
    gyenge száruk meghasadt.

    Tegnap még oly üdék voltak,
    mára szívig ér jajuk,
    harmat-koszorúval többé,
    nem díszíti hajnaluk.

    Fáj ezt látnom, mert
    virágomnak lelke van,
    megtörve, de nem feladva
    tudja, s hirdeti;
    hogy az életéhez, így is,
    joga van.

    Szűcs Helena




    tavaszifelhő kedveli ezt.
  • ilike46
    [​IMG]


    Nyár volt, vágy volt…


    Emlékszel...
    Apró fények ragyogtak a cseppekben,
    és bőrömön magukba szívták,
    a sokszínű szivárvány színeit.
    Lassan, gördülve csiklandott...
    és vélem együtt ujjongott a nyár.

    Szemem hunyva eszméltem...
    mert egy árny ellopta tőlem a napot,
    de végül is, oly sokat adott.
    Nevetésünk - még most is hallom -.
    Ficánkolt ajkainkon a boldogság,
    ujjongtunk; tovább-tovább.

    Emlékszel...
    Lecsókoltad fénylő kis kincseimet,
    mit rám aggattál vizes tincseiddel.
    Két karom pajzsként már nem hárított;
    hiszen nyár volt, vágy volt,
    fellángolt szerelem.

    Szűcs Helena​
    lelkes.miklos kedveli ezt.
  • ilike46
    960047_243503069146592_2017493850_n.jpg

    Pillámra csókolsz…

    Karodba zár
    féltésed, s körülölel,
    szeretetben fürdetsz,
    így alszom el.
    Dúdolsz egy régi halk melódiát,
    pillámra csókolod a jó éjszakát!
    Várj... majd odaát!

    Szűcs Helena
    tavaszifelhő és lelkes.miklos kedveli ezt.
  • ilike46
    festmény orgona.jpg


    Álmodjál Anyám…


    Bennem, könnyeim
    emlék-gyöngyökké változtak,
    úgy ragyognak, mint csillagok.
    Fájdalmam mezejét virággal hintem,
    ma feltörni készek a fájó sóhajok.
    Nem sírok már,
    múltunk bennem muzsikál...
    Ezer dallam emlékeztet,
    csak szépet álmodjál...
    álmodjál.

    (Szűcs Helena)
    tavaszifelhő és lelkes.miklos kedveli ezt.
  • ilike46


    Joe Wall képe.jpg



    Szívre vigyázz..


    Alvó világ fehér lepel,
    ágnak hegye rügyet nevel.
    Ébredező karcsú fácskák,
    szél dalára nászuk várják.
    Cinke cikázz.. vígan hintázz,
    száll a pihe, szívre vigyázz..
    Szerelmet hoz tavasz szele,
    halkan súgja: gyere-gyere..
    Dalol néked kicsi párod,
    fészket épít, nagyon várod.
    Hasítjátok a kék eget,
    felhőkbe írja, hogy szeret.

    (Szűcs Helena)
  • ilike46
    lany-fiu-valentin.jpg

    Szívet formálsz..


    Miként a hajnal fényében
    a nyíló virágok,
    bókolva siratják a tegnap örömét,
    úgy könnyezem én is,
    nyíló szarkalábaim szolid derűjét.
    Mosolyaim mögé elbújtak
    a reményteli holnapok csokrai,
    és én mit adhatnék még néked..
    mikor kezed szívet formál arcomon:
    legszebb virágomat, mely néked nyílott.

    (Szűcs Helena)
    tavaszifelhő és lelkes.miklos kedveli ezt.
  • ilike46
    lány-pipacs.jpg



    Délibábos látomás..


    Ragyog ma a világ.. s úgy szökkenek
    karjaidba, mintha a bódulatom
    homályán keresztül délibáb űzne
    vélem játékot. Hamiskásan, lesve..
    kacsint a reggel e látomásra,
    mikor sziromhullásban válladra
    hajtom fejem, és szoknyámból kosarat
    formázva igézlek. Fodraim libbenti
    a szellő, alákap, és rózsaszínbe
    bújik szemeidben a délibáb.

    (Szűcs Helena)
    lelkes.miklos kedveli ezt.
  • ilike46
    Gesztenye-kopp

    Barna-koppanás
    fejemre nőtt lomb alatt.
    Ősznek fricskája.



    Daltalanul...


    Búsan szól a burukkja,
    fejét oldalra
    hajtva fájón könyörög.

    Jössz-e még? Szárnyát tépve
    üldözi múltban
    haló emlékképeit.

    Magányos tollak, mint a
    hulló virágok,
    élete már zord való.

    Csupasz szívvel nincs dala,
    nyelve bénultan
    tapadt némaságához.
    Merciink, lelkes.miklos és Zsuzsi1031 kedveli ezt.
  • ilike46
    59938_452593_n.jpg


    Forgó tánc..


    Hulló eső őszbe vesző
    sóhaj teli e zubogás,
    sötét az ég eltűnt a kék,
    nyarunk múlt, halk e búcsúzás.
    Illanó illat, szívem még
    biztat; jön még esőre új
    ragyogás, sötét fergeteg,
    sepri a levelet, forgó
    a tánca és csak körbe jár.
    Kerengő levelek, véletek
    repkedek s hagyom vigyen e
    körforgás, szédülök, remélek,
    napfényt még ígértek, látom-e
    szemedben a biztatást.



    Írta: Szűcs Helena​
    lelkes.miklos kedveli ezt.