Viewing blog entries in category: VERSEIM

  • oregharcos
    F. Szabó Mihály:

    ANYÁK NAPJÁN…

    Kiülök most házunk nyitott tornácára,
    Hogy felnézzek az égre, Tehozzád, Mama.
    Az Égre, melynek régen lakója lettél,
    Amikor mitőlümk végleg elköltöztél.
    Azóta, ott ünnepelsz az angyalokkal,
    Szívedből fakadó emberi szavakkal.
    Melyekkel most nemcsak az Istent dicséred,
    Mert tekinteted a föld fele tereled.

    Visszaemlékezel földi életedre,
    Az egykor itt hagyott, volt szeretteidre.
    A gyermekeidre, akiket Te szültél,
    Kiket Isten után legjobban szerettél.
    De rajtam kívül már mind ott vannak Veled,
    A földön, közülük csak én ünnepelek
    Én, a legkisebbik, a késő ötödik,
    Ki, most, Anyák Napján Terád emlékezik.

    Csakhogy llassan, már én is megöregedtem,
    Annyira, hogy Nálad is öregebb lettem.
    DE, mivel számodra most is gyermek vagyok,
    Hozzád továbbra is gyermekedként szólok.
    Gyermeki szeretet éll most is a szívemben,
    Gyermeki köszönet ébred most is bennem.
    Így ünnepelek most gyermeki szeretettel,
    S megköszönök mindent gyermeki köszönettel.

    Köszönöm, hogy egykor vésszel együtt is vállaltál,
    Köszönöm, hogy így is a világra hoztál!
    Köszönöm a sok aggódást, virrasztást,
    Köszönöm a sok fárasztó ápolást.
    Köszönöm, hogy énrám mindig úgy vigyáztál,
    Köszönöm, hogy biztos menedékem voltál!
    Köszönöm, hogy akkor is jó voltál hozzám,
    Amikor aggódó szemekkel néztél rám.

    Köszönöm, hogy mindig jóra tanítottál,
    Hogy egész életeddel jó példát mutattál.
    Megtanítottál az Istent és embert szeretni,
    És megtanítottál másokért is élni.
    Köszönöm, hogy Istent most is arra kéred,
    Hogy mindig segítsen, ameddig csak élek.
    S ha végleg befejezem földi életem,
    Az Égben, Veled legyem örökre a helyem.
  • oregharcos
    F Szabó Mihály
    VELED
    Harmadik Óda a Feleségemhez

    Sorsunk nehéz kerekét nem mi forgatjuk,
    Indítani, megállítani sem tudjuk.
    Csak gyorsíthatjuk, ha jó irányban indul,
    És lassíthatjuk, mikor rossz felé fordul.
    De legtöbbször nagyon későn vesszük észre,
    Hogy gyorsítani, vagy lassítani kell-e?

    Életünkben sokszor más történik velünk,
    Mint amit szeretnénk, amire készülünk.
    Sokszor meg sem értjük, mi miért történik,
    Úgy érezzük, hogy a Sors kegyetlenkedik.
    Magunkba roskadva, erőtlenül állunk,
    Segítségre, valami csodára várunk.

    Hogy figyelmeztessen, s egy kicsit tanítson,
    Nagy, nehéz próbára tett egyszer a Sorsom,
    Megtörte akkor szívemet, lelkemet,
    Megkeserítette egész életemet.
    Álltam akkor én is, magamba roskadva,
    Segítségre, valami csodára várva.

    Megtörtént a nem is kért, de várt nagy csoda,
    Megtalált Életem élő Őrangyala.
    Mikor már azt hittem, nem érdemes élni,
    Megtanítottál az Életnek örülni,
    Engem, aki, ha nem volnál, nem is élnék,
    Most mégis azt érzem, hogy az Élet még szép.

    Nélküled már felébredni sem szeretnék,
    De Veled, sokáig élni kívánok még.
    Ha együtt vagyunk, bennünk az egész világ,
    S együtt érezhetjük, hogy mi a boldogság.
    Hogy nappalonként nekünk is kék az ég,
    Éjjel ránk is mosolyog a csillagos lg.

    Veled érdemes volt már eddig is élni,
    Veled, érdemes még a jövőt terevezni.
    Nem tudom, hogy fogyó erőm meddig tart még,
    Azt sem tudhatom, hogy mire lesz még elég?
    De azt jól tudom, hogy ameddig vagy nekem,
    Bízhatok az akaratodban, s erődben.

    A Te erőd sokkal több az én erőmnél,
    Akaratod pedig több a Te erődnél.
    Erős akaratod meg arra fordítod,
    Hogy megteremtsd vele azt a boldogságot,
    Amiért érdemes Veled továbbmenni,
    A kimért utamat Veled tovább járni.

    Nekem nincs más dolgom, csak bíznom kell benned,
    S hinnem azt, hogy amit akarsz, el is éred,
    Ezután is meghozol minde3n áldozatot,
    Hogy biztosítsd vele azt a boldogságot,
    Amiért az angyalok is irigykednek,
    Mert a boldogságunk az övéknél is több lett.

    Kérhetnék-e az Istentől annál többet:
    Adjon ajándékba még sok boldog évet.
  • oregharcos
    F Szabó Mihály

    Versenyfutás az élet...

    Kemény versenyfutás az egész életünk,
    Amiben - ha akarjuk, ha nem, - részt kell vennünk.
    Születésünkkor a start-vonalra állunk,
    Int az Örök Bíró, és mi elindulunk.
    A pálya megszabott, csak azon mehetünk,
    Büntetéssel járhat, ha arról letérünk.

    Versenyt futunk előbb gondolatainkkal,
    Majd a belőlük született vágyainkkal.
    De sokszor okozhat gondot, nehézséget,
    Ha a vágyaink túl nagyok és merészek.
    Versenyt futunk az életben másokkal,
    Versenyt futunk az egész világgal.

    Aztán, int a Bíró. Vége a futásnak
    Vége az Életnek nevezett hajszának.
    Jaj nekünk, ha csak a végén döbbenünk rá,
    Hogy az életünket, mi tettük hajszává.
    Ám, tehetünk róla, hogy ne így legyen,
    A vágyainkat kell megnyirbálni, bölcsen.

    Tán észre se vesszük, könnyebb lesz a pálya,
    Könnyebben érünk be a célvonalba.
    Int a Bíró, s lehet, meg is dicsér minket,
    Hogy a versenyt szépen futottuk meg.
    Bölcsességünknek már előbb lett jutalma
    Az életünknek mindent pótló nyugalma.


    Bp. 2019-01-02
    zsani68 kedveli ezt.
  • oregharcos
    Örömteli, Sikeres, Egészségben is gazdag, Békés, Boldog Újesztendőt kívánok Mindenkinek!
    ( Öregharcos...)
  • oregharcos
    F Szabó Mihály

    Mennyből az angyal

    Újra lejött hozzánk a mennyből az angyal,
    Most is figyelmeztet égi, szép szavakkal.
    Rohanó emberek! Kicsit álljatok meg!
    Közeledik a szép, a legnagyobb ünnep.
    Jön a Karácsony, a szeretet ünnepe,
    Gondoljatok annak eredetére.

    Isten, annyira szerette a világot,
    Hogy elküldte a legnagyobb ajándékot.
    Megszületett az Isteni Gyermek,
    Megváltója minden teremtett embernek.
    Kaphatott-e ember az Istentől többet,
    Létezhet-e Karácsonynál nagyobb ünnep?

    Első Karácsonykor a mennyből szállt angyal
    Nyájaikat legeltető pásztorokkal
    Közölte a Gyermek születési helyét,
    És születésének szegényes színhelyét.
    A pásztorok örültek, s nem késlekedtek,
    És még aznap éjjel Betlehembe mentek.

    Örüljünk mi is, hogy szólt hozzánk az angyal,
    Siessünk mi is a jámbor pásztorokkal.
    Megkeresni, s megtalálni a Gyermeket,
    Aki most is itt van, most is szeret minket.
    Felejtsük életünk minden gondját-baját
    És köszönjük meg Karácsony ajándékát.

    Úgy, ahogy a három Keleti Bölcs tette,
    Mikor az Isten-Gyermeket megkereste.
    Fejezzük ki mi is hódolatunkat,
    És adjuk át neki ajándékainkat.
    A hitünk tömjénjét, a hálánk mirrháját,
    A szeretetünknek csillogó aranyát.

    Bp.2018 dec. 13
  • oregharcos
    Karácsonyi Üdvözlet….

    Angyalok szárnyán küldjük üdvözletünket,
    Minden rokonnak, barátnak, ismerősnek.
    Legyen Áldott mindenki Karácsonya,
    Tegye azzá azt, a Kisjézus mosolya!
    Üzenete hozzon mindenkinek békességet,
    Segítsége pedig teremtsen bőséget.

    Magyarok! Bárhol is éltek a világon,
    A szívetek mindig magyarként dobogjon!
    El ne felejtsétek anyanyelveteket,
    Tanítsátok meg rá gyermekeiteket!
    Magyarul kérjék az Isten segítségét,
    Hogy kicsit jobban szeresse magyar népét!

    Keressük meg jászolában a Kisdedet,
    Kérjünk tőle kölcsön sok-sok szeretetet.
    Annyi szeretet költözzön szívünkbe,
    Hogy elég legyen egész esztendőre.
    Úgy, hogy abból ne csak magunknak jusson,
    Hanem másoknak is nagyon sok maradjon.


    Szabó Mihály


    Budapest, 2018-12-19
    Beka Holt kedveli ezt.
  • oregharcos
    F Szabó Mihály:
    VÁRAKOZÁS...

    Hiába csábított a Tavasz zsongása,
    Sorsunk valamiért megakadályozta,
    Hogy most is a Természetben élhessük meg,
    Ahogyan vidáman, és harsogva feléled.
    Ámde a gondolat nem ismer akadályt:
    Tudjuk, hogy mi történt, tudjuk, hogy mi vár ránk.

    Újra öltözött már teljesen a mező,
    Szép új ruhát kapott a környező erdő.
    Madarak ébresztenek majd, minden reggel,
    Hogy ébredjünk mi is, mikor a nap felkel.
    Nem élesz üres a közeli gólyafészek,
    Fecskék ostromolják a bárányfelhőket.

    Mennyegzős ruhában várnak a gyümölcsfák,
    Virágaikat szorgos méheknek kínálják.
    Mókusok játszanak fenn a vén diófán,
    Őzek sétálnak át házunk udvarán.
    Kutyák beszélgetnek esténként egymással,
    Meg a csillagokat hívó holdvilággal.

    Kis harang lágy hangja hirdeti az estét,
    S jelenti előre az éj közeledtét.
    Enyhe szél ringatja az álmos lombokat,
    Köztük sötét árnyak lopakodnak.
    Ezernyi kis mécses gyullad ki az égen,
    Hogy a holdvilágnak egy kicsit segítsen.

    De most, számunkra mindez, csak ábrándozás,
    És nagyon türelmetlen várakozás,
    Hogy valóban ott legyünk a Természetben,
    Ott legyünk az Isten nyitott tenyerében.
    Abból csodáljuk a föld, az ég csodáit,
    S kérjük, hogy csodálhassuk még nagyon sokáig.


    Bp.2018 április 22
    zsani68, apolika és Beka Holt kedveli ezt.
  • oregharcos
    F Szabó Mihály:

    FIGYELMEZTETETT A SZÍVEM..

    Elszédültem néhány másodpercre.
    Az is lehet, hogy sokkal többre..ó
    Nem tudom pontosan, hogyan történt,
    De sejteni vélem azt, hogy miért.
    A Szívem figyelmeztetett talán,
    Hogy jobban vigyázzak ezután.

    Sok milliószor dobbantam benned,
    Míg a mai korodat elérted.
    Minden dobbanás fáraszt egy kicsit,
    Tudd hát, hogy elfáradok én is.
    És, ha egyszer végleg elfáradok,
    Nem éred meg a következő napot.

    Köszönöm hogy most figyelmeztettél,
    Hogy minden ember csak addig él,
    Amíg szíve dobogni képes,
    Vigyázni kell rá, amíg csak lehet,
    Mivel én, szeretem az Életet,
    Kérlek, hogy kössünk egyességet.

    Én, megígérem, hogy vigyázok Rád,
    Te, meg úgy, mint eddig, dobogsz tovább.
    Kérlek, hosszú ideig tarts ki még,
    Hogy élvezzem az Élet szépségét.
    Én, betartom majd ígéretemet,
    Ezért, többé ne is figyelmeztess.

    Bp.2018 ápr.11
    karanyicza és zsani68 kedveli ezt.
  • oregharcos
    F Szabó Mihály:
    Húsvéti köszöntő..

    Tavasz zsongásával, Húsvét barkájával
    Köszöntök mindenkit, szívből jövő szóval.
    Gyerekek élete legyen vidám játék,
    Minden perce legyen számukra ajándék.
    Ifjak minden napja nagy terveket szőjön,
    A nagy tervek fölött a Remény őrködjön.
    Élet delén járók, mindig örüljenek,
    A Gond és a Baj kerülje el őket.
    Öregek őrizzék szép emlékeiket,
    S egész életünkben boldogok legyenek.
    Hívők erős hite tovább erősödjön,
    Hitetlenek hitetlensége gyengüljön.
    Magyarok bárhol is élnek a világon,
    Szívük továbbra is magyarul dobogjon!
    Higgyenek Húsvét nagy-nagy csodájában,
    A Keresztre Feszített feltámadásában.
    zsani68 kedveli ezt.
  • oregharcos
    F Szabó Mihály:

    Szeretet

    Mi a Szeretet? Egyfajta érzés.
    Nemes gondolat.
    És nemes szándék.

    Ha Szeretet él egy emberben.,
    Annak szándéka
    Hogy bárkin segítsen

    A Szeretetet leírni nem tudjuk,
    De a létezését
    Ezer jelből látjuk.

    A Szeretetből sok minden ered,
    Mitől sokkal szebb,
    Sokkal jobb az élet-

    A Szeretet sok mindent legyőzhet,
    Ami keserűvé
    Tenné az életet,

    A Szeretet, ahol kell vigasztal,
    Akár egy mosollyal
    Akár egy jó szóval.

    A Szeretet nem ismer haragot,
    Csak békességet,
    És bocsánatot.

    A Szeretet segít a szükségben,
    Kiben szeretet van,
    Segít a szegényen.

    A Szeretet keresi a szépet,
    És azzal nagyon sok
    Embert gyönyörködtet.

    A Szeretet mindig megtalálja a jót,
    Abból sok embernek
    Juttat útravalót.

    A Szeretet furcsán viselkedik,
    Sokszor akkor is ad,
    Amikor nem kérik.

    Mi a Szeretet? Ne kérdezd, Érezd!
    Örülj, ha szerethetsz,
    Örülj, ha szeretnek!
    zsani68 és dorotea kedveli ezt.
  • oregharcos
    SZERZŐI OLDAL:
    https://www.facebook.com/FSzabó-Mih...ldala-1570252159677658/?modal=admin_todo_tour

    F Szabó Mihály:

    CSEND

    Puha fészke, gondolatnak vágynak
    Melegágya a nemes akaratnak.
    Szülője az ösztönző döntésnek,
    Bölcsője teremtő cselekvésnek.
    Nagy ajándéka életünknek,
    Ám, - csak igen ritkán látogat meg.

    De, vajon, miért is vágyakozna,
    Rohanó életünk nagy zajába?
    Hiszen a zaj, a csend ellensége,
    Miért is kívánna találkozni vele?
    De nekünk szükségünk van a Csendre,
    Szükségünk van a segítségére.

    Mikor napokon át csak töprengünk,
    És sok-sok éjszakát ébren töltünk.
    Mikor nem bírjuk már gondjaink terhét,
    Mi fordulunk hozzá segítségért,
    Hogy adjon elég erőt és több kedvet,
    Szebbé, nyugodtabbá tenni életünket.

    Gonddal szabdalt hosszú nappalokon,
    S az álmatlan hosszú éjszakákon,
    Ne tegyünk mást, csak maradjunk csendben,
    És higgyünk a Csend segítségében.
    Hogy rendezi a gondolatainkat,
    S ha kell, visszafogja vágyainkat.

    Higgyük, hogy a Csend majd segíthet,
    Gyógyítani testünket, lelkünket.
    Új erőt és kedvet ad az élethez,
    S élni akarásunk erősebb lesz,
    Rádöbbenünk, mennyi erő van benne,
    S milyen szükségünk van olykor a Csendre.
    zsani68 kedveli ezt.
  • oregharcos
    F Szabó Mihály:
    Soha ne gondolj arra, hogy vége.

    Ne hidd, hogy semmire nincs már időd,
    És semmihez nincs már elég erőd.
    Soha ne gondolj arra, hogy vége.
    Hogy többé nem mehetsz már előre.
    Keress még célt, amit el kell érned,
    Jelöld ki az utat, ami hozzá vezet.

    Ha lassúbb már az időd kereke,
    Helyezd a célt kissé közelebbre!
    Ha úgy érzed, az erőd is kevés,
    Vállalj kevesebbet, amihez elég.
    De ne késlekedj! Indulj azonnal,
    Erődnél erősebb akarattal!

    Megdöbbensz majd. Mit nem is reméltél,
    Hamarabb, s könnyebben célhoz értél.
    Elég volt az időd is, erőd is,
    Mindkettőből maradt későbbre is.
    Amit megcsináltál, Te csináltad,
    Ez az érzés most az igazi jutalmad.

    Ne hívd ki a Sorsod magad ellen,
    Ne mondd, hogy se időd, se erőd nincsen.
    Soha ne mondd azt, hogy vége,
    Ha lassabban is, menj tovább előre!
    Hidd, hogy lesz még hozzá elég időd,
    Hidd, hogy lesz még hozzá elég erőd.
  • oregharcos
    F Szabó Mihály
    TAVASZVÁRÁS

    Nincs baj, míg tudsz valamire vágyni,
    S amire vágysz, arra tudsz is várni.
    Nincs baj, amíg tudsz szívből örülni,
    S ha kell, tudsz is az örömért tenni.
    Nem kevés az, amire most vágyok,
    A Tavasz érkezésére várok.

    Várom egy új Tavasz érkezését,
    A Természet újraébredését,
    Rügyfakasztó meleg napsugarat,
    Hazatérő vándormadarakat,
    Fészket, igazító gólyákat, fecskéket,
    Virágba boruló tarka réteket.

    Vágyom az ébredő Természetbe,
    Az Úristen nyitott tenyerébe.
    Várom, hogy ott szemtanúja legyek,
    Ahogy lassan minden újraéled.
    Örüljek a tavaszi zsongásnak,
    Madárdalnak és rügyfakadásnak,

    Vágyom, a Tavasz minden csodáját,
    Várom azok megvalósulását,
    Hogy örüljek a szép üzenetnek,
    Az Élet tavaszi győzelmének,
    Érezzem azt, hogy én is élni akarok,
    S átölelni az egész világot.

    Tavasz, Te társa vagy, a Teremtőnek,
    Mikor megjössz, minden újraéled..
    Úgy vágyok Rád, mint Isten segédjére,
    Úgy várok Rád, mint az Ő üzenetére::
    Hogy milyen nagy ajándék az Élet.
    Hogy köszönjem meg, hogy élek?



    Bp. 2018-02-17
    Maszkenáda kedveli ezt.
  • oregharcos
    F Szabó Mihály


    ŐRANGYALOK...


    Kaptam egy rendkívül különös levelet,

    Ami nagyon megérintette szívemet.

    Az írója, nem most, és nem nekem írta,

    Nem is egy elküldendő levélnek szánta.

    A levél sok évvel ezelőtt született,

    Amikor egy asszony visszaemlékezett.


    Évtizedekkel korábbi évekre,

    Azokból megmaradt szép emlékeire.

    Mikor még fiatal lányként ábrándozott,

    Az életről még nagyon keveset tudott.

    Ezért, szüksége volt egy őrzőangyalra,

    S úgy érezte, én vagyok az Őrzőangyala.


    Ez az érzés tovább nőtt, s addig burjánzott,

    Míg végül igaz szerelemmé változott.

    Én, az Őrzőangyal, erről, mit sem tudtam,

    De szerinte, így is őrangyala voltam.

    A puszta létezésem, elég volt ahhoz,

    Hogy úgy érezze: védelmezője vagyok.


    Aztán, a Sors, hirtelen és nagyon távol

    Sodort engem, az Őrangyalt, a lánytól.

    Aki, évtizedeken át csak azt kérte,

    Soha ne múljon el a titkolt szerelme.

    Ezt írta le visszaemlékezésében,

    S őrizte úgy, mint a szerelmét is, szívében.


    Hogyan is szánhatta volna levélnek?

    Azt hitte, elküldeni sincs már senkinek.

    Ámde, nem a Véletlen, nem a Szerencse,

    A Gondviselés beleszólt életünkbe.

    Hosszú évtizedek után újra találkoztunk,

    S azóta gondban, örömben, együtt vagyunk.


    Ezért gondolt hát végül nyugodtan arra,

    Hogy nagyon őrzött titkát, velem is megossza.

    Így kaptam meg azt a különös levelet,

    Ami, nagyon megérintette szívemet.

    Benne van, hogy sorsunk bárhogy alakulhat,

    Az igaz szerelem, soha el nem múlhat.


    Egykor, Neki volt szüksége Őrangyalra,

    S úgy érezte, én vagyok az őrangyala.

    Őrangyalra, mostmár nekem van szükségem,

    Ő az Őrangyalom, és ezt, most én érzem.

    Bárhogy volt, bárhogy van, együtt egyet kérünk,

    Sokáig egymás őrangyalai legyünk.


    Bp. 2018-02-11
    Bondár Zsuzsanna és Beka Holt kedveli ezt.
  • oregharcos
    F Szabó Mihály:

    NE BÚSLAKODJ, ÖRÜLJ!


    Ne búslakodj azért, hogy öreg lettél,

    Örülj annak, hogy megöregedhettél.

    Örülj, hogy sorsodnak sok évet köszönhetszm

    Ami kellett ahhoz, hogy megöregedhess.

    Örülj annak, hogy ezek az évek, úslakodj,

    Sok jó és szép emkéket hagytak benned.


    Ne búslakodj, hogy erőd gyorsabban fogy,

    Örülk, hogy eddig csak lassan fogyott.

    Örülj, hogy nem vagy még annyira gyenge,

    Hogy ne is gondolnál már a jövőre.

    Örülj annak, hogy élni szeretnél még,

    Él még benned a vágy és reménység.


    Ne búslakodj, hogy már könnyen elfáradsz,

    Örülj annak, ha bármit is csinálhatsz.

    Örülj, hogy tudod, mikor kell megállni,

    Pihenni, majd újra talpra állni.

    Örülj annak, hogy van benned akarat,

    Ahhoz, hogy tovább járd még az utadat.


    Ne félk, hogy nelesz hozzá elég erőd,

    Bízzál magadban, és várd még a jövőt,

    Jövődre gondolva, soha ne feledd,

    Ha kell, kérhetsz hozzá segítséget.

    Ne bűslakodj hát, öregséged miatt,

    Elműlt éveidet, soha ne számoljad.


    Örülj az ajándéknak, az Életnek,

    Örömmel tedd széppé jelenedet.

    Reménykedve gondolj a rád váró jövöre,

    Ami, sok szépet hoz még életedbe,

    Ha így gondolkozol, az is belátod,

    Könnyebben viseled minden gondod bajod.


    Bp, 2018-02-06