Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Errefelé mindenki tudja rólam asszem, hogy nagyon szeretem az USA-t. Mégis, ez nem jelenti azt, hogy mindennel egyetértek ami arrafele folyik. Például, szerintem marhára elharapódzott ott - de Európában is terjed! - az, amit én csak úgy nevezek, hogy „genderfetisizmus”. Konkrétan, arra gondolok, hogy számos helyen (az Apple ennek egyik éllovasa...) már kifejezetten a hatékonyság és teljesítmény rovására megy, hogy a munkavállalókat nem SZAKMAI szempontok alapján veszik (vagy nem veszik...) fel, hanem holmi „gender” szempontok szerint, úgymond „pozitívan” diszkriminálva egyes „kisebbségi” csoportokat. Érdekes, amikor a nőket is kisebbségnek tekintik, holott a nők ugyanannyian vannak mint a férfiak, sőt valamivel talán többen is... De ez még mondjuk hagyján is lenne. Akkor, ha csak erről szólna ez az egész. De itt nem áll meg! Habár, még ha megállna is itt, komoly aggályok merülnek fel ezzel kapcsolatban. Nehéz ugyanis érvekkel alátámasztani az úgynevezett „pozitív” diszkrimináció helyességét, minthogy az kizárólag a NEGATÍV diszkriminációval együtt létezhet, amint a fény is az árnnyal együtt van csak! Mert ahol BÁRKI kisebbséget is - nőt, meleget, feketebőrűt, akárkit - „pozitívan” diszkriminálnak, ott az ellenkező csoportba eső - például a fehér bőrű férfi heteró - lesz NEGATÍVAN diszkriminálva!

    Ismétlem azonban, az még hagyján is volna ha ez az egész leragadna annál hogy a nőket diszkrimináljuk „pozitívan”. Manapság azonban annyira elharapódzott ez a genderfetisizmus hogy már azt se tudom hány „nem” van igazából. Manapság már ha valaki simán férfi, kezd igencsak cikinek számítani, lehet hogy emiatt fel se veszik valahova, mert a férfiaknak szánt kvóta betelt, kell oda egy nő is. Azon röhögök azonban, ezt a pozitív diszkriminációt eredetileg a nők erőltették, de most már simán nőnek lenni is kezd „ciki” lenni. Már az se menő. Férfinak akkor van egyértelműen nagyobb esélye, ha melegnek vallja magát, nőnek meg akkor, ha emellé felvállalja azt is hogy leszbikus. De már ez a két variáció is olyan... uncsi, na! Már nagyon hozzászoktak. Ahhoz hogy igazán tuti esélyünk legyen valami menő munkahelyen, valami egészen extrém kisebbségi csoportba kéne tartozzunk, akkor az se baj ha olyan segghülyék vagyunk mint a sárga föld, tuti a felvétel, mert a HR-es villoghat azzal, hogy az a munkahely milyen ultramodern és haladó, mennyire a szívén viseli az elnyomott kisebbségi csoportok védelmét! Az nem számít ha a munkához amúgy nem értünk, majd a sok közönséges hétköznapi halandó (sima közönséges férfi és nő, pláne ha emellé nincs egzotikus vallása és/vagy bőrszíne se) elvégzi az igazi munkát. Vagy nem. Akkor a cég csődbe megy. Nem baj, mi továbbállunk a következőhöz...

    Ezzel csak az a baj, elég nehéz felvállalni valami olyan kisebbségi csoporthoz tartozást, ami szöges ellentétben áll az igazi szexuális preferenciáinkkal vagy akámi mással. De én rájöttem! Kitaláltam! Azt hittem zseni vagyok, de rákeresve kiderült hogy a spanyolviaszt találtam fel újra, mert tényleg létezik... de ANNÁL JOBB!

    Tehát: én eddig azt hittem magamról, hogy simán egy közönséges férfi vagyok, egy közönséges heteroszexuális akárki, egy unalmas, hétköznapi halandó. Nos, ez mától NEM IGAZ!

    Tudjátok ki vagyok?! Mi vagyok?! Megmondom!

    MASCULINE PRESENTING TRANSGENDER LESBIAN!

    Igen! Ez!

    Megmagyarázom, hogy rájöjjetek ennek zsenialitására.

    Én sosem szerettem a macsóizmust, nem voltam oda iskolás koromban a verekedésekért és a veszélyes sportokért se, a tornaórákat se szerettem úgy általában... Hm... Ennek alapján talán nem is olyan lehetetlen ugye, hogy én „igaziból”, a „lelkem mélyén” valójában nő vagyok! Miért is ne... Kinek lenne JOGA azt mondani hogy nem vagyok nő?! Az nem volna elég liberális ugye! Mindenki az, aminek ÉRZI magát!

    Ja, hogy teljesen nyilvánvalóan férfiúi testtel rendelkezem?! Sebaj. Az csak a külső, a rút látszat! Én igenis nő vagyok, de olyan nő, akit férfitestbe zártak! Tehát transzgender vagyok, olyan transzgender aki KÜLSŐRE férfitestet mutat! Azaz: „masculine presenting transgender”. De mert eszem ágában sincs változtatni azon a beállítódásomon amit a fölöttem elrepült fél évszázad alatt követtem, hogy tudniillik igenis a NŐKET SZERETEM, épp úgy mint az igazi férfiak, emiatt nyilván leszbikus vagyok, hiszen ha magamat belül nőnek „érzem”, és mégis a nőket szeretem, az ugye leszbiség!

    Na, most már remélem értitek milyen zseniális ez! Teljesen ugyanúgy élhetek mint eddig, ugyanúgy öltözködhetek, viselkedhetek, beszélhetek, és szerethetem továbbra is a nőket, azaz SEMMIBEN SE KELL MEGVÁLTOZNOM! és mégis: mostantól többé NEM VAGYOK FÉRFI! Azaz hivatalosan nem. Egy egészen picike kisebbséghez tartozónak mondhatom magamat, a kisebbségi lét minden előnyével!

    Le a férfiak zsarnokságával! Túl sok van belőlük a munkahelyen! Én azonban kisebbségi vagyok, alkalmazzanak engem, követelem hogy pozitívan legyek diszkriminálva! Én ugyanis nem vagyok férfi! Korábban persze azt hittem magamról, de megvilágosodtam idővel! Szembe mertem nézni igazi vágyaimmal, belső lényemmel végre békét kötöttem! Be is vallom büszkén! Én "Masculine presenting transgender lesbian" vagyok!

    Remélem így már minden oké lesz, és nem kell félnem attól, hogy negatívan leszek diszkriminálva, pusztán mert normális vagyok. Hiszen nyilvánvaló hogy nem vagyok normális. Kisebbségi vagyok! Igenis!

    Úgyse tudja bebizonyítani senki, hogy nem úgy van, de már a bizonyításra tett próbálkozás maga is illetlenség, a privacy megsértése, ellentétes a liberalizmussal, egyáltalán, fasizmus és kész! Emellett, jogom van bemenni bármely WC-be, ez nem elhanyagolható előny. A női WC-be bemehetek amiatt mert nőnek érzem magamat „belül”, a férfiakéba meg azért, mert megvan hozzá a szükséges kellékem KÍVÜL. Micsoda luxus, bárhol vécézhetek!

    Na tehát, végre elégedett vagyok. Igaz hogy csak jóval 50 éves korom fölött, de már azt is sikerült kiderítenem, mi a nemem... Nem fogok hülyén meghalni!
    atapata kedveli ezt.
  2. Elegem van abból, hogy Orbanisztánban annyira s egyre inkább terjed az antiszemitizmus, emiatt „halkan” s nem kevés gúnnyal szeretném megjegyezni, hogy amikor a „dicső”(nek nem nevezhető” úgynevezett (mely)„magyarok” a zsidókat szapulják, akkor tulajdonképpen ÖNMAGUKRÓL alkotnak negatív véleményt, s cseppet se csak úgy, hogy nem szép dolog hazudozni a másik népről...

    Ugyanis:

    A magyar nép nem más mint a zsidó nép egy része!

    Nézzük csak:

    Furcsa Egybeesések

    A Honfoglalás néhány eleme megdöbbentő hasonlóságot mutat az ókori történelemmel, amely talán a magyarok eredetének titkát őrzi. Egy kis fényt is vetnek a magyar vallási gyakorlatokra és tanokra, amelyek gyökereit a főszereplők nagyon is ismerték, és amely Magyarország egy királya után, akit később említünk kifejezett feledésbe merült elhatározva az egész magyar ürükség feladását a vallási romanizálódás és kultúrális germanizálódás érdekében.
    Amikor a hét rend vezére megkötötte a vérszerződést, Álmost választották vezérnek, a hun Attila örökösének, és utódait a nép uralkodóinak mindörökre. Ezután elhatározták, hogy visszaveszi azt a földet, amit négy és fél évszázadal korábban Attila választott királyságának: a Kárpát-medencét. Álmos, öregen, Ungváron halt meg, az "Igéret Földjének" kapujában, lábát be nem téve arra, és fia Árpád vette át helyét. Árpád Kusidot küldi ki az elfoglalandó föld felderítésére és az a jelentést kapja, hogy az orszég gyönyörűséges és pompás, gazdag és termékeny. Ezért Árpád tülköt ragadott és a Mindenható segtségét kérte, hogy a földet mindörökre ennek a népnek adja, majd ő és vezérei bevonultak a Kárpát-medencébe, de nem mint betolakodók, hanem mint jogos tulajdonosok.
    Mielőtt nagyon elősre szaladnánk, vizsgáljuk meg a következő párhuzamokat:
    ∙Álmost választották, hogy a népet a négy és fél évszázaddal korábban Attila által birtokolt földjöz vezesse, melyet ők az "Ígéret Földjének" tartottak - Ugyanígy Mózest is kiválasztották, hogy a hébereket arra a földre vezesse, amelyet 430 évvel korábban Ábrahámnak ígértek, aki keletről jött és ott letelepedett.
    ∙Álmos, akárcsak Mózes, öregen, az Ígéret Földjének kapujában halt meg anélkül, hogy belépett volna rá.
    ∙Árpád, ahogy Mózes, embereket küldött ki a föld felderítésére annak elfoglalása előtt. A jelentés mindkét esetben az volt, hogy a föld gyönyörű és gazdag.
    ∙Mindkét vezető a föld elfoglalását, a Mindenható ígéretének tartotta.
    Tudhattak Álmos, Érpád és népük ezekről a tényekről? Egy pontos leírást követve hajtották végre mindezt? Kapcsolatban vannak ezek az egybeesések eredetük rejtélyével?...
    A hétmagyart általában hét törzsként értelmezik, de úyg tűnik ezek nem népi csoportok voltak, hanem rendek, amelybe a népet rendezték. A hét egy nagyon fontos szám az ókori Közép-Keleten, nem csak a héberek között. Jelképezheti ez a hét vezér vaamilyen módon Média hét hercegét, a hét mágit, akik olyan közel álltak Perzsia királyához? Vajpn megőrizték ezt a hagyományt, vagy mindez véletlen csupán?
    Árpádot utódai követték, habár a törzsi vezérek elég hatékony ellenőrzés alatt tartották saját csoportjaikat. Ebben az időszakban az erdélyi gyula (a gyula kkoriban még cím volt, és nem név, mint ma) megerősödött és Erdély független magyar fejedelemség lett a magyar államban, de saját kormányzattal. Árpád háza Gézával újra erős kezekbe került, aki elvette Saroltot, az erdélyi gyula lányát. A Géza halálát követő események néhány érdekes, ókori vallási törvényeken alapuló tarsadalmi gyakorlatot mutatnak:
    Koppány, aki a királyi vérvonal egy hercege volt, el akarta venni Géza özvegyét, a levirátus törvényének megfelelően. Ez a törvény kimondja, hogy a halott idősebb testvére köteles elvenni annak özvegyét és gondot viselni gyermekeiről, vagy utódot nemzeni neki, ha nincsenek. Ez a szokás ritkaság, csak néhány nép gyakorolja: elv volt a pre-izraelita hébereknél amit az izraeliták folytattak, követték a zsidók és romák, törvény volt Hsziung-nuban, a hunok között és néhány mongol és türk népnél.
    Koppány, ezzel a cselekedetével, a trónutódlás jogának igényével is fellépett, egy újabb ugyanarra az eredetre visszavezethető törény: Rúben, Jákob elsőszülötte, elvette apja ágyasát, hogy megtartsa születési jogait [3], Avsalom is ugyanezt tette Dávid király elleni összeesküvése alkalmával [4].
    Gézának azonban volt egy fia, Vajk, aki nagybátyja ellen fordult. Vajk német lovagokkal kötött szövetséget, akik csapatokat küldtek erősítésként, majd legyőze Koppányt, darabokra tépette testét, amit a magyar állam négy legfontosabb várának kapuira tűztek, beleértve Erdély székhelyét is, hogy megfélemlítse a gyulát, aki Koppány oldalán állt.
    Ez a tett is ókori eredetű: a hagyomány szerint Sém ősatya megbüntette Nimródot a Mindenhatóval való szembeszegüléséért, és darabokra vágta testét, hogy bizonyságként osszák szét az emberek között, hagymány, amit az egyiptomiak Ozirisz Legendájaként ismertek, akit Szet hasított darabokra és osztotta szét az egész országban. Hasonló történet szerepel a Bibliában (Bírák 19:29.), bár nem büntetés, hanem egy elkövetett bűn miattti igazságszolgáltatásként. Az is véletlen csupán, hogy Sém a habirok ősatyja, és az egyiptomiak Szetet a hikszoszok és apirok istenségeként azonosították?
    Bár a tett akkoriban nem számított annyira barbárnak, mint ma tűnik, a rítus eredeti céljaihoz mérten Vajk nem igazságosan járt el. Ez az uralkodó azonban, aki megsértette az ősei által kötött vérszövetséget is és számos más ballépést is elkövetett, felvett István nevén a szentek közé soroltatott.

    Forrás:

    http://www.imninalu.net/myths-Huns-Magyar.htm

    A fenti link alatt SOKKAL részletesebben ki van tárgyalva a téma, szóval mielőtt valaki ideírna kritizálni akármit is, kérem olvassa el az egész cikket a link alatt!

    A lényeg mindössze annyi, hogy a magyarok nem más, mint Izrael úgynevezett „elveszett törzseinek” egyike. Hát, eléggé elbarbárosodtak az biztos. De attól még igenis ZSIDÓK, szóval nem bölcs dolog antiszemitáskodniuk...