Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. – Egy kis nyaralás? – próbált beszélgetést kezdeményezni velem a szűk ülésre magát üggyel-bajjal bepréselő, termetes asszonyság. Semmi, de semmi kedvem nem volt beszélgetni. Sem vele, sem pedig mással. Senkivel a földkerekségen.

    – Nyaralás? – ismételte meg, kicsit magasabb hangon, és beláttam, hogy válaszolnom kell valamit.

    – I-igen. Nyaralás... – feleltem. Ő csak erre várt, és már ömlött is belőle a szó.

    – Tudja, én a gyémántok miatt megyek. A gyémántok miatt... – kezdte, és a gyémántok szót szinte csak úgy suttogta.

    – Van a Singelnél egy kis csiszolóműhely. Ha rám hallgat, kedveském, ott mindig vesz valamit, egy kis gyűrű, egy bross, tudja, hogy van ez. Ott nagyon jó ára van, nagyon jó ára. – Ezt már szinte csak lehelte a fülembe.

    – Jó, köszönöm – hebegtem elképedve, és gyorsan előhúztam a fedélzeti magazint az előttem lévő ülés fiókjából. Beletemetkeztem. Utastársam legyintett. Nem hiszem, hogy értette, miért nem akarok olcsó gyémántokat venni. Nem hiszem, hogy sejtette, miért repülök Hollandiába. Azt meg pláne nem gondolhatta, hogy ez az utazás az utolsó esélyem. Mármint az életbenmaradásra.


    Pár óra múlva már ott ültem a Herrengracht csatorna partján, egy egészen csepp kávézó teraszán. Habos kávét ittam, amit egy virág alakú, cukrozott keksszel szolgáltak fel. Arcomat melengette a kora őszi nap délutáni fénye, a hajamba pedig bele-belekapott a jellegzetes csatorna-szagot is magával repítő szél. Valahonnan kellemes zongoraszó hallatszott. Minden együtt volt egy tökéletesen boldog ejtőzéshez. Csakhogy az egészet elviselhetetlenné tette a saját bensőm.

    – Utazz el Amszterdamba! Most nincs rosszabb annál, mint itthon maradni, hidd el – mondta még egy hete Angi, a legjobb barátnőm.

    – Amszterdamba? Minek? – kérdeztem egykedvűen, nem gondoltam, hogy még valaha is elmegyek bárhová Őnélküle...

    – Azért, hogy ne gondolj mindig őrá. Hogy egy kicsit idegen környezetben legyél, ne itt, ebben a fájdalommal teli lakásban. Ne itt, ahol minden róla szól. Amszterdam nagyon jó hely, hidd el, színes, izgalmas város. Olyan, ahol nyugodtan egyedül lehetsz úgy is, hogy százezrek sürögnek-forognak körülötted. Hallgass rám, menj el, mert ha itthon maradsz, nem tudsz talpra állni.

    Tudtam, hogy igaza van. Tudtam, hogy képtelen vagyok tovább nézni otthon az ágyát, az íróasztalát, a laptopját, a fogkeféjét és a ruháit. Főleg a ruháit! Az ingjeit, amik őrizték még a bőre nyomát. A fényesre pucolt cipőit, amikre elég volt féloldalvást rápillantanom, és már láttam is jellegzetes járását.

    Végigsétáltam a Damrakon. Beleolvadtam a hömpölygő tömegbe. Ez aztán tényleg az a város, ahol mindenki elfér, ahol mindenki békésen megfér. Rám sem nézett senki, ahogy mentem, pedig patakokban folytak a könnyeim. Órákon át járkáltam ide-oda, megszámlálhatatlan kis hídon mentem át, félig öntudatlanul kerülgettem a bicikliseket. Minduntalan turistacsoportokba botlottam, akik útikönyveket lobogtatva próbálták felkutatni a város nevezetességeit. A barátnőmnek igaza volt, itt tényleg elvegyülhettem a tömegben. Senki nem kérdezgetett, és nem próbáltak vigasztalni, mint odahaza.

    Mégsem éreztem jobban magam. Nem tért vissza az életkedvem, nem simult el a lelkem. Napok teltek el, és hiába volt a környezetváltozás, nem segített. A sajtokról ő jutott eszembe, láttam magam előtt, ahogyan élvezettel rágcsált egy darab goudát. A tulipánokról az, hogy sohasem hozott nekem virágot, valahogy nem ismerte a kedveskedésnek ezt a módját. A facipőkről meg az, hogy mindig mennyire szerettem hallgatni a léptei zaját, amikor kora reggel dolgozni indult, én meg még az ágyban heverésztem.

    Néhány nap elteltével már úgy voltam idegen Amszterdamban, hogy én minden szegletét ismertem. Ám nem tudtam annyit gyalogolni és annyit állni a szélben, hogy elmúljon a bánatom.

    – Na, jobban vagy kicsit? – kérdezte Angi a telefonban, reménykedő hanggal.

    – Aha – mondtam bizonytalanul, és arra gondoltam, hogy én már sohasem leszek jobban.

    – Szóval még mindig pocsékul vagy – felelte, nagyon is jól ismert. – Próbáld meg még azt, hogy felülsz egy buszra, és elutazol valami kicsi faluba.

    – Jaj, ne már, nem akarok szélmalmokat és legelésző teheneket bámulni, nem akarok vidéki romantikát – siránkoztam elgyötörten.

    – Nem, nem, nem is ilyesmire gondolok. Vegyél jegyet oda, ahová csak napjában egyszer indul busz. Az biztosan nem lehet valami giccses turista-célpont – biztatott Angi. Végül szót fogadtam. Arra gondoltam, rosszabb már úgysem történhet velem, hiszen a legrosszabb már megtörtént...


    Elutaztam az egyik legkisebb holland faluba. Egy szigeten volt, csak egy keskeny földnyelv kötötte össze a szárazfölddel. Egyedül szálltam le a buszról. Vasárnap késő délután volt. Heves szél tépázta a hajamat, és orromba a tenger csípős, friss, semmi mással össze nem téveszthető illatát hozta. A sötétzöldre festett, cölöpökön álló faházak ablakai ragyogtak a fényben. Olyanok voltak, mint egy-egy kirakat, hatalmas virágcsokrokkal, félrehúzott, fodros függönyökkel.

    Kiballagtam a kikötőbe. Alig találkoztam valakivel. Furcsa módon végre úgy éreztem, hogy érdekel a táj, úgy, ahogyan régen mindig szokott. Csodás látvány fogadott a parton. A felhők, mint egy kora újkori németalföldi festmény díszletei. Leültem egy töredezett lépcsőre, és hallgattam a sirályokat. Eszembe jutott Ő, de hetek óta először úgy, hogy nem éreztem a köztünk keletkezett, hidakkal nem átívelhető távolságot.

    Addig ültem ott, amíg teljes szívemből azt nem éreztem, hogy nem veszítettem el, mert bennem maradt. Az enyém lett minden, amit valaha átéltünk, amit irántam érzett és az, ahogyan én tudtam szeretni. Erről a kicsi szigetről más nézőpontból tudtam látni a Végtelent. Itt, a semmi szélén ülve megértettem, hogy a lényeg sohasem változik.

    Nem féltem már visszatérni Amszterdamba, és bátran szálltam fel a repülőgépre, amelyik hazafelé vitt. Nem, boldogabb nem lettem, mint az utazásom előtt. Csupán nyugodtabb, mert megértettem, hogy elvesztett társam mindig velem lesz, amíg csak élek.


    – Nyaralás? Nyaralni volt? – kérdezte türelmetlenül (valószínűleg sokadjára) testes útitársam. Ránéztem. Ez nem lehet igaz! Ugyanaz a nő ült mellettem, mint aki a Hollandia felé tartó repülés alatt.

    – Igen – feleltem, és már kicsit mosolyogni is tudtam, pedig sejtettem, hogy végig kell hallgatnom jó részletesen egy pár igen olcsó gyémánt-fülbevaló történetét.

    Kéri Katalin
  2. Befejezés

    Remélem megragadta az olvasót ez a régi valós történet, mely tele van érzelemmel, korabeli
    gondolkodásmóddal, elvárásokkal, önérzettel.

    Lehetne a két főszereplő élete sokak számára etalon. Nem azért, mert ezeket a leveleket megírták,
    ők ezt komolyan gondolták egész életükön át, őket valóban csak a halál választotta el
    egymástól.

    Keressük a mintát, a mintaképeket, tudom, hogy nem éppen egyedüliek, de környezetük is
    megmondhatói szép életüknek.

    Más világot élünk?

    Lehet, hogy értékrendi válság van!

    Ha az ember helyesen cselekszik, helyesen gondolkodik, a házasságban semmi sem terhes számára.

    Ők átéltek háborúkat, szűkölködést, sokat dolgoztak, de minden helyzetben emberek tudtak
    maradni.


    "...szőhetem ifjú szívem reményekkel teli álmait. Álmodozom a szerelemről, az örökké tartó
    boldogságról, a kölcsönös megbecsülésről, megértésről, tiszteletről és egységes akaratról,
    melyek nyomán majd idősebb korban, mikor már csak pislog a lángoló szerelem, kinyílnak a csendes,
    békés boldogság virágai."

    A teljes levelezés letölthető TXT-ben!
  3. Édes Egyetlen Szerelmem!

    Rövidesen elérünk ahhoz a naphoz, mely gátat emel a múlt mögé, hogy új életet tárjon elénk.
    Mérhetetlen örömmel tölt el az a tudat, hogy ismét láthatlak, ölelhetlek, csókolhatlak, sőt drága
    Életem ezúttal már el sem kell válnunk, hanem önszántunkból repeső szívvel boldogan kötjük
    életünket örökre egymáshoz. Nem tudom, hogy találok-e majd szavakat annak az ecseteléséhez, hogy
    mennyit gondoltam rád Szerelmem és mennyi újabb érzés gyűlt össze bennem utolsó találkozásunk óta.

    De nem is tudom, hogy szükség lesz-e a sok szóra hisz hasonlóan érzel, mint én és így megértesz
    mindent ebből az egyetlen szóból: SZERETLEK.

    Úgy szeretlek, hogy e szép szó nem is hű kifejezője talán érzelmeim tömkelegének.

    Ne félj a kiábrándulástól, mert az csak durva lelkületű vagy olyan személyiségnél jöhet szóba,
    akik a testi érzések rabjai. Magadat ismerheted Életem, én pedig nem vagyok rabja semmi másnak,
    mint a finom érzékeny lelkületednek. Van nekünk mitől félnünk? Hogy boldogságunk vég nélküli
    legyen, kizárólag kettőnkön múlik. Miattam soha nem fog még egy bárányfelhő sem úszkálni
    boldogságunk egén, mert olyan őszinte, nyílt és gyengéd leszek Hozzád édes Szerelmesem és úgy
    foglak szeretni, ahogy azt csak egy mintaférj teheti. Cserébe ugyanezeket kapom, erről meg vagyok
    győződve, így csak szép és boldog lehet az életünk.

    Mérhetetlen naggyá dagadt már bennem az érzés, mely boldogsággal tölti el szívemet, amelyet a
    köztudatban szerelemnek hívnak.

    Meggyőződésem, hogy azt a lépést, amelyet most izzó szerelemtől áthatva közös akarattal
    megteszünk, sohasem fogjuk megbánni. Remélem, hogy tökéletesen fogom betölteni azt a szerepet,
    amelyet a sors a Te oltalmad és támaszodként nekem szánt, mert minden célom az, hogy neked
    Egyetlenem örömet szerezzek, megelégedetté és nagyon boldoggá tegyelek.

    Esküvőnk előtti napon járulok az Úr színe elé és a gyónástól megtisztult hófehér lélekkel, kérem
    majd a Mindenhatót, hogy tökéletesen sikerüljön mindaz, amit most bízva remélek.

    (Most rátérek életünk legnagyobb lépéshez szükséges részletekre.........)

    Azt hiszem nem felejtettem ki semmit, és ezen utolsó levelemet égő szerelem és csupa vágy kíséri!
    A közeli viszontlátáskor számtalanszor csókol:

    Szerelmed.
  4. Egyetlen Szerelmem!

    Leveled kissé meglepett és alig mertem felbontani, nem tudtam hirtelen elgondolni, hogy mi a csoda
    miatt soron kívül írsz Életem!

    Azt írod, hogy szeretnél látni, mikor olvasom a levelet, hát nem sokat láttál volna rajtam
    Kicsikém, mert nem "örültem"! Mit szólsz Hozzá? Mióta ez a bevonulási mizéria tart, hát minden
    számítás szerint csak szeptemberbe lehetett volna esküvőt tartani! Én hozzászoktam a gondolathoz
    és most bizony megijedtem! Ne gondold Szívem, hogy "Tőled" ijedtem meg, hanem megsúgom Neked
    Angyalkám, el sem tudom magam képzelni, mint asszonyt.

    No de most már legyünk komolyak, mint ez hozzánk illik! Feri volt nálunk, mondta, hogy a bútort
    szállítja. Mi is elkészülünk addigra, vagy ha valami nem lesz meg, majd elkészítem azután.
    Természetesen olyan dolgok, amik az elején nem fontosak és lehet őket nélkülözni! Tehát a jelek
    arra mutatnak, hogy 16.-án lesz a várva várt nap, amit meg fogunk emlegetni és lehet, hogy meg is
    bánod ezt a lépésedet! Vagy ne féljek? Igaz, hogy akinek én leszek a felesége, az nem bánhat meg
    semmit. Ugye milyen elbizakodott vagyok? Van is miért! Szerelmem, nagyon-nagyon örülök annak, hogy
    mégis már az előre meghatározott időben tarthatjuk meg az esküvőt! Milyen boldogság ezt érezni,
    kimondhatatlan! Nagyon-nagyon szeretlek Egyetlenem! Akár milyen rossz, erőszakos, durva,
    kiállhatatlan, kíváncsi, türelmetlen és vad is vagy Szerelmem, én mégis imádlak! Milyen jó nekünk
    Életem, s mindenkinek, akik ilyen önzetlenül szeretik egymást!

    Esküvői értesítés úgy gondolom 50 darab elég lesz!

    Augusztus 16.-i viszontlátásig számtalanszor csókol nagy szeretettel:

    Életed.

    Ui. Már nem sokat alszunk ám 16-ig! Milyen furcsa arra gondolni, hogy asszony leszek és lesz egy
    édes, angyali uracskám, akit nagyon-nagyon fogok szeretni, hiszen Ő érte hagyom itt azokat, akiket
    eddig a legjobban szerettem, azt az otthont, ahol eddigi életemet leéltem! Milyen furcsa lesz egy
    másik, egy édes otthonhoz hozzászokni, jó lesz!
  5. Egyetlen Szerelmem!

    Szinte ide hallom a szíved dobogását!

    Miért vagy úgy megijedve?

    Látom, már szeretnéd tudni Életem a soron kívüli levél indítóokát, tehát közlöm, hogy mégis csak
    nagyon-nagyon melegünk lesz augusztusban!

    Ja úgy? Szóval kicsit világosabban magarázzam meg! írtam jobbra, írtam balra és most a végén az
    illetékes parancsnokság közölte, hogy mégsem kell idén bemennem gyakorlatra. Ilyen tésztát!

    Örülsz Egyetlenem?

    Már belefáradtam a sok firkálásba és csúnyán szégyellem magam az összes katonai hatóságok nevében!
    Ma délelőtt jött egy értesítés, amelyben a községi elöljáróság útján közli az illetékes
    parancsnokság, hogy idén nem kell bevonulnom gyakorlatra!

    Jaj de szeretnélek most látni Életem.

    Ezek szerint a Péter-Pálkor megállapított tények semmit sem változnak. Augusztus 16.-án délután
    tartják esküvőjüket annak rendje és módja szerint azok, akik egymásnak teremtettek.

    Augusztus 16.-án fogadok boldogan örök hűséget az én édes egyetlen Erzsikémnek, aki attól a
    pillanattól az én féltve őrzött Kis-anyum lesz!

    Éljen a Haza és BOLDOGAN ÉLJENEK, AKIK SZERETIK EGYMÁST!

    Annyi munkám van, mint a fene, de most meg vagyok indulva vagy vadulva, mit tudom én mi van velem,
    elég az hozzá, hogy félretettem mindent és írok, mert írnom kell, sírok mert sírnom kell.
    (örömömben) Nagy hirtelen még Pestre is írok Apáéknak, Hangosoknak. Ilikének mindjárt most
    megmondom mi újság.

    Remélem nem okozott különösebb galibát az, - hogy azt hittük - hogy esetleg eltolódik az esküvő?

    Most lehetséges, hogy leveleink elkerülik egymást, bárcsak inkább késne most a tied egy napot!

    Anyusnak, Apusnak kézcsók, Babucit és Lajost csókoltatom! Téged egyetlen Szerelmem számtalanszor
    csókol: boldog és szerelmes szívű
    Jancsikád.
  6. Egyetlen Szerelmem! Édes Boldogságom!

    Nagyon meg vagyok veled elégedve Életem. Olyan szorgalmasan írod a reményt ontó, örömet hozó
    leveleket, hogy mostani körülményeim között alig tudok lépést tartani veled Boldogságom. Oda
    jutottam, hogy már alig tudok mit írni. Panaszkodni nem akarok, másért ugyan nem panaszkodhatok,
    mint a hiányod miatt. Le sem tudnám írni, mit érzek. Mintha kedélybeteg volnék. Vigasz és öröm
    nélkül (amit jelenléted jelentene) szinte nehezemre esik most minden gond, amit nem is szabadna
    megéreznem. Egy szóval Egyetlenem nélküled félig beteg a lelkem és nem sok örömöt találok. Úgy
    szeretnék Hozzád menni, örülni egy kicsit, de sajnos még majdnem két hétig várnom kell. Ilyen
    körülmények között gondolhatod Életem, mennyire örültem levelednek, mely visszaemlékeztetett az
    utoljára ott töltött három édesen kellemes napra. Gondolatban újra következtek a mosolyok, a
    csókok, az ölelések, melyek most mind egy sóhajba fulladtak bele. Nincs mit írnom édes egyetlen
    Boldogságom, minthogy SZERETLEK, nagyon-nagyon és nélküled nem sok gyönyörűségem van.

    Most ismét elővettem leveledet, hogy válaszoljak rá és az olvasása megint felvidított, kissé
    megkönnyebbültem.

    Először is értesítelek édes Gerlicém, hogy a négyhetes üdülésre valószínűleg augusztus elsején
    megyek be. Végre nagy keservesen megkaptam a választ, de semmivel sem tudok biztosabbat, mint
    eddig. Azt írták, hogy augusztus elsején, vagy 23.-án kell bevonulnom. Ha az az óhajtásom, hogy
    23.-án vigyenek, akkor haladéktalanul kérvényezzem ezt.

    Leveledből olvasom, hogy neked is proponálták Boldogságom a bevonulásom jövőre való elhalasztását.
    Utolsó levelemben nem akartam rátérni erre, inkább majd élőszóval.

    Azt írod Egyetlenem, hogy "elég rossz" vagyok, mert szeretnék még egyet s mást látni, amivel
    várjak türelemmel decemberig Jó? Egyáltalán nem Jó! Nem várok Kincsem! Miért kaptam akkor
    "erőszakos" jelzőt? Mindent látni akarok, ami látható! Ha azonban Kicsikém Te félremagyaráztad az
    "ártatlan" szavaimat és esetleg másra gondoltál, akkor nem én vagyok a "rossz". (Bejöttél a gépbe
    Kicsikém!)

    Hiszen különben úgyis tudod, hogy olyan ártatlan vagyok, mint a ma született bárány. Attól ne
    félj, hogy a katonaságnál valami bajom lesz. Más nem lehet, mint hogy egy kicsit még jobban
    eldurvulok, de ez már nem lesz újság neked Életem, hisz úgyis tudod, milyen durva vagyok.

    Nem baj Kicsikém, foglak én még becézni és gyöngéden simogatni, mint egy kis babuskát. Heeeejj
    Kicsikém! Mennyi sóhaj száll az ég felé!

    Bevonulásomra már megtettem az előkészületeket, t.i. megnyiratkoztam! Csak a fejem tetején van
    egy kis haj. Mit ijedezel Kicsikém? Patonán nem fogom levenni a kalapot, és esküvőig megnő. Miért
    vagy úgy kétségbeesve? Én sem így, sem úgy nem vagyok "szép" nem úgy, mint Te! Ha kiállhatatlan
    vagyok ottlétemkor, meghúzhatod a hajamat, annyi még van!

    (A mellékleten írom a kérdésre a feleletet, ami szigorúan bizalmas!)

    Kézcsók és csók! Téged Egyetlenem kéthéten belül agyba-főbe csókol: "erőszakos"
    Szerelmed.
  7. Egyetlen Szerelmem!

    Az időm elég kevés, de azért nem bírom megállni, hogy ne írjak legalább pár sort! Leveledet kedden
    kaptam meg, már nagyon hiányzol. Hétfőn felőled álmodtam és bizony hiába vártam a postát nem jött!
    Kedden aztán itt termett igaz, hogy megint bőgtem rajta egy sereget, s semmit nem segített a
    dolgon! (Nem bosszantó ez?) Úgy látszik, bele kell nyugodni a megváltoztathatatlanba és szép
    nyugodtan be kell vonulni!

    Sokat viccelődnek, különösen Lajos cserkész parancsnoka. Ugyanis Lajosék itt vannak a közeli
    erdőben, táborban, az egyik tanára a parancsnok nagyon jó bácsi és Ő éppen rajtakapott a síráson,
    mikor Anyusnak panaszkodtam! Azóta mindennap kétszer is bejön és megkérdezi, hogy
    megvigasztalódtam-e? Azt mondta, hogy miért nem kérvényezed az elhalasztást, mikor mondtam neki,
    hogy miért nem, azt mondta, hogy megbánod jövőre, mert szívesen elmennél már akkor egy hónapra!
    Tudod egy 36 év körüli papa. Két gyermek és egy hárpia feleség képezik a családját. Tehát Életem
    ugye nem csodálkozol rajta!

    Nagyon örülök, hogy megint látunk Egyetlenem, természetes szombaton este gyere, mégis egy reggel
    felkelthetlek, csókkal úgy, ahogy mostanában gondolatban teszem! Rengeteget gondolok Rád édes
    Kis-apu, egész nap varrok, és mindig rólad álmodozom sokszor ezért kell felbontani a sikertelen
    részeket! Van már egy hete egy szorgalmas segítségem, aki megkönnyíti a munkámat! így már sokkal
    kevesebb a varrnivalóm, és ha elfogy, hízókúrát tartok. Sokat fogok napozni, minden délután
    fürödni, nagyon jólesik a jó friss víz!

    Sajnállak Életem, hogy annyit kell dolgoznod, ne erőltesd ám magad, mert úgyis a katonaság elég
    megerőltető lesz. (Attól félek, ott el fogsz romlani egészen!) Megjegyzem én is, mert mostanában
    Lujzi néni is úgy kiereszti a nyelvét, - hogy az botrány - azt mondja, egy asszonyjelöltnek
    mindent kell tudni. (Még úgy járunk, hogy túl sokat tudunk!)

    Te Szerelmem elég "rossz" vagy, mit akarsz még látni? Azt tanácsolom, hogy várj türelemmel
    (decemberig) Jó?

    Szervusz édes drága Kisapu, milliószor csókol:

    Babyd.

    Mindenki csókol.
  8. Édes Egyetlen Szerelmem!

    Még mindig nem tudok végleges tényekről írni. A községházán még nem tudnak közelebbi adatot, de
    én nem vártam míg ők megkapják a behívókat, hanem Komáromba fordultam az illetékes fórumhoz,
    honnan sürgős soron kívüli értesítést kértem. Azóta a postafordulta elmúlt, de válasz még nem
    jött. Ha a hét közben megjön az értesítés, akkor nyomban írok, de ha nem, akkor a legközelebbi
    levelem valószínűleg addig fog késni Egyetlenem, amíg biztos hírt nem tudok közölni.

    Most már volt időm gondolkozni a dogok felett Életem és arra a megállapításra jutottam, hogy jobb
    lesz így. Ennek csupán egy kellemetlen oldala van, hogy az esküvő dátumát már egy pár helyen
    közölted Szívecském és azt most majd korrigálni kell.

    A további várakozás is elég kínos lesz, mert most már egy nap is nehezebben múlik el, mint azelőtt
    egy hét, de mit csinálhatunk Egyetlenem. Ha eddig kibírtuk, ki kell bírnunk még egy pár hétig és
    akkor legalább jövőre "nyugodtak" lehetünk.

    Ami engem illet, ne félts Kicsikém! Nem vagyok lekvárból, nem árt meg nekem 4 heti kúra, sőt jót
    fog tenni! Talán a koszt lesz az egyedüli, ami nem fog jót tenni, de ennek is megvan az előnye.
    Ugyanis Kicsikém azután bármit is fogsz főzni a "Kisapunak" minden fog ízleni. Rossz vagyok, hogy
    a tudományodat a katonaszakácséval hasonlítom össze? Ki fogok kapni érte! Mi lesz a büntetés? Nem
    tehetek róla, hogy ilyen vagyok, hogy sorjában így kiütköznek a rossz tulajdonságaim, mint
    erőszakosság, kíváncsiság, ha tudsz még valamit Angyalkám írd meg. Úgyis fogok még kutatni egyes
    "holmik" után és szeretnék még látni "egyet s mást".

    Nagyon hiányzol Egyetlenem! Napról napra keservesebben érint, hogy távol vagy tőlem, hogy nélküled
    fekszem le és nélküled kelek fel, nincs más vigaszom, mint az hogy álmaimban mégis velem vagy
    Szerelmem, és ha a szívem erősebben dobban úgy érzem mintha Te mozdultál volna meg benne
    Egyetlenem!

    Úgy érzem megmondhatom, (talán jól fog esni és nem lesz kárunkra) hogy ottlétem alatt nagyon Édes
    voltál Szerelmem. Úgy örültem, hogy érezhettem, és kézzelfoghatóan tapasztalhattam szerelmed
    nagyságát, mely már majdnem elérte az enyémet. Nem akarok most érzelegni kis Királynőm, mert azt
    lehetőleg kerülnöm kell, inkább majd élőszóval rátérek erre.

    "Madonnám minden álmok álma vagy nekem"

    "Az ember úgy érzi Király vagy Herceg, valami a szíve mélyén mégis úgy fáj".

    Tegnap hirdettek először Életem!

    Anyusnak, Apusnak kézcsók, Lajost és Babucit csókoltatom, Téged Egyetlenem számtalanszor
    csókollak:

    vágyakozó Szerelmed.
  9. Egyetlen Szerelmem!

    Alig jutottam szóhoz, mikor szomorú hírt hozó leveledet megkaptam. Tudod Életem mit csináltam?
    Elkezdtem keservesen sírni és nevetni! Sírni azért, hogy be kell vonulni, nevetni azért, mert túl
    leszel a bevonuláson! A jövő nyáron nem zavarnak bennünket!

    Anyus is meg volt rökönyödve, elkezdtek vigasztalni, de minden hiába volt, mert én leborultam és
    bőgtem! Úgyis még a búcsúzás hatása alatt voltam és ez a levél aztán kiváltotta a szomorúságomat.
    No de nem ez a baj! Igaz, hogy már számolgattuk, csak 47 nap és most, mint tiszta égből a
    villámcsapás, úgy jött a községházi értesítés! Most egyszerre vége minden tervnek! Másrészt ebből
    kifolyólag hasznunk is lesz, mégpedig az, hogy hamarosan láthatjuk egymást. Remélem még ebben a
    hónapban ismét a karjaidban lehetek! Te pedig Szerelmem kutathatsz tovább, egyes holmik után. A
    nyakkendődet én őrzöm és nem felejtem el megcsókolgatni, a sok munkám közepette sem! Nem tudom mi
    lesz most a bútorszállítással. Feri augusztus elején szeretné szállítani, de ha Te Mindenem nem
    leszel otthon azért lehet? Majd személyesen megbeszéljük.

    Már most rengeteget aggódom érted Életem, hogy milyen rossz kosztotok lesz, és mennyire le fogsz
    fogyni! Mégis csak nekem volt igazam, mikor azt mondtam, hogy decemberbe kell megtartani az
    esküvőt. (Akkor legalább nem lesz meleg.)

    Örülök, hogy nem lett semmi kellemetlenség azért az egy napért! Egy hiba azonban mégis volt! Csak
    az, hogy nagyon kevés volt az a 3 nap! Mennyi mindent nem beszéltünk még meg! Az a jó, hogy megint
    jössz Egyetlenem és folytathatjuk az előkészületekből kimaradt részeket! Milyen furcsa, hogy nem
    vagy itt Szerelmem. Minden olyan üres és megint elkezdhetjük a sóvárgást. Megint eltelik egy kis
    idő, mire ismét hallgatjuk egymástól azt a drága és megnyugtató szót!........./

    Hiába kesergünk, nem lehet a dolgokon segíteni.

    Szervusz édes, egyetlen Szerelmem, milliószor csókollak, gondolatban:

    Babyd
  10. Egyetlen Szerelmem!

    A körülmények úgy alakultak, hogy az írással nem várhatom meg a vasárnapot, amiért talán nem is
    fogsz haragudni.

    Visszaérkezésem simán ment és az egynapos elmaradásért még csak szemrehányást sem kaptam.
    Egyszóval az egynapi önkényes szabadságból nem lett nagyobb bajom, mint az, hogy mégis csak vége
    szakadt, ami pedig mondhatom mindig nagyon rosszul esik. Még nagyon jó lett volna maradni (hátha
    még láttam volna egyet s mást!) de hiába minden kesergés, ha egyszer menni kell. Búcsúzáskor már
    nemigen voltam "otthon", mert a nyakkendőmet dacára annak, hogy kihoztad Egyetlen Boldogságom,
    mégis otthagytam. Nem baj, mert úgyis ritkán hordom. Még július folyamán érte megyek! Ne örülj
    Egyetlenem, mert megvan az ára, de erre mindjárt rátérek, csak először egy kissé előkészítelek.

    Mielőtt elfelejteném, Babuci sorait, a küldeményt, a divatlapot, valamint Apus által küldött pénzt
    Ilikének átadtam. Várja a ruhára vonatkozó soraidat (azt hiszem Babucinak koszorúslány ruha).

    Most Egyetlenem készülj fel mindenre, mert most következik az, amiért annyira siettem, papírra
    vetni írnivalómat.

    Olyan váratlanul ért, hogy még nem is tudom felfogni, hogy tulajdonképpen a falra másszak
    mérgemben, vagy pedig inkább örüljek, hogy lezárhatom az idén. Ebből bizonyára gondolod
    Egyetlenem, hogy miről van szó. Ma délben kaptam egy értesítést, hogy jelenjek meg július 4.-én a
    községházán. Ilyesmit mindig a katonai behívók előtt szoktak küldeni. Én természetesen nem vártam
    meg a hét végét, hanem nyomban felszaladtam megérdeklődni, hogy mi a baj.

    Pontos dátumot még nem tudtak mondani, de előzetesen tudomásomra adták, hogy be kell mennem
    gyakorlatra. Valószínűleg augusztus 1 .-én, és 28 napra!

    Amint egészen biztosat fogok tudni, erre vonatkozólag, azonnal írni fogok, de légy türelemmel
    Életem, mert azt mondták, hogy csak később (hó vége felé) tudják meg a pontos időt. A műszakiak
    augusztus 1.-én mennek, a többiek csak szeptemberben.

    Kár volt minden tervezgetés, ami az esküvőnk dátumára irányult. Nekem annak idején annyira, holt
    biztosra mondták azt, hogy csak jövőre megyek be, hogy erre most már nem is gondoltam és így most
    már kissé kellemetlen lesz részetekről a meghívottakkal közölni az esetleges más dátumot.
    Kellemetlenül érint, hogy a kitűzött dátumot meg kell változtatni és kínosan hat az a tudat
    Egyetlenem, hogy még tovább kell várnunk. Viszont egyenesen boldog lettem volna, ha ezt a nem
    kívánatos kötelezettséget lezárhattam volna anélkül, hogy ez az esküvőnk időpontját
    megváltoztatná.

    Még ha elhalasztásra kerül a sor, még akkor is talán jobb így most, mintha jövőre hagynám magára
    az én édes, imádott Asszonykámat egy hosszú hónapra. Nem akarlak Egyetlenem egy pillanatra sem
    magadra hagyni, hisz ez volt a tulajdonképpeni indítóoka annak is, hogy a futballozást
    abbahagytam, ami sok időmet elvont volna az én Imádottamtól.

    Amint biztosat tudok, rögtön írok! Mit szólsz Egyetlenem ehhez a fordulathoz?

    Kézcsók, csók. Téged Életem sokszor csókol:

    Szerelmed.
  11. Édes Egyetlen Szerelmem!

    Ezúttal dicsérettel kell kezdenem soraimat. Teljes elismeréssel adózom neked Életem, mert minden
    dicséretet megérdemelsz azért a gondosságért melyet a "rendezés" és az "iratkozás" körül
    tanúsítottál. Nem akarom csókjaimat ajánlani jutalomképpen figyelmességedért, mert a csókkal
    tulajdonképpen magamat jutalmaznám, és végeredményben nem értékelhetem a csókjaimat annyira, hogy
    ezzel fizesselek ki Egyetlenem ha bőven akarlak jutalmazni. Válassz magadnak Szívecském valamit,
    megadom!

    Az iratok beszerzése körül megkönnyítetted a helyzetet, mert nem kellett tudakozódnom, amire
    úgyis kevés az időm és ezért külön köszönettel tartozom.

    Már meg is van minden irat, ma megszereztem!

    Nagyon örültem, mikor soraidban a nekem igen jóleső gondossággal és figyelmességgel találkoztam,
    mely ezúttal különösen feltűnő és szembeötlő volt. Már csak a pontosságot kell felfedeznem, és
    akkor büszkén mondhatom, hogy az én édes, drága, aranyos, ennivaló Asszonykám (rövidesen) a
    legértékesebbek egyike, mindazok közül, akiket hátán hord a földteke.

    A közölt terv nagyon jó és valószínűleg e szerint fogunk cselekedni. Én habozás nélkül elfogadom,
    de megvárjuk a "család" véleményét. A másik elgondolás "iratkozási" is kitűnő és ez szerint én
    végérvényesen 27.-én szombaton egyenesen Pápáig megyek, ahol találkozunk. Hidd el Egyetlenem már
    éppen ideje, hogy találkozzunk. Úgy vágyom utánad, hogy ki sem mondhatom.

    A közeli boldog viszontlátásig számtalanszor csókol sok-sok szeretettel:

    Jancsikád.
  12. Egyetlen Szerelmem!

    Sajnos csak ma tudok írni, csütörtökön szerettem volna, de horgoltam egész estig és annyira
    megfájdult a fejem, hogy nem volt hozzá kedvem. Ma azonban már kutya bajom sincs és írok, de sokat
    ám!

    Voltam a plébánián, a házasságkötésünk ügyében és a következő fontos dolgokat érdeklődtem meg!
    Húsvéti ittlétedkor említetted, hogy nem gondolkoztam-e azon, hogy katolikus legyek. Én boldogan
    lennék, de a helyzet az, hogy itthon nem lehet, ugyanis Apus principálisa református, méghozzá
    fanatikus és emiatt Apus nem engedi meg. Azt mondja, hogy otthon - már az új életemet értve -
    tegyek a belátásom szerint, de idehaza nem lehet.

    Tehát a helyzet a következő. Reverzálist adok, amit a Főbíró előtt kell megkötni. Ha jössz 27.-én
    egyenesen Pápára menj, vagyis addig válts jegyet, én előtte való nap pénteken reggel megyek, mert
    nagyon sok apró elintéznivalóm lesz. Szombaton reggel Pápán várlak az állomáson boldogan. Mindjárt
    a főbírói hivatalba megyünk, mert elintézik a reverzálisadást, amikor megyünk. Plébános úrtól
    viszek egy protezsáló levelet, ő jó barátja a Jerfy főbírónak. Plébi felírta a Neked szükséges
    iratokat és üzeni, hogy mindent pontosan meghozz! Ezek a következők: keresztelési bizonyítvány,
    (a plébániáról) születési anyakönyvi kivonat (jegyzőtől) katonai leszerelési igazolvány,
    szabadállapotot igazoló erkölcsi bizonyítvány. Tehát ezeket hozd magaddal Életem, Pápáról a
    12,18-kor induló vonattal jövünk haza Cyömöre felé. Délután az anyakönyvvezetőhöz és a plébániára
    megyünk bejelenteni a házasságkötési szándékunkat. Ugye jó lesz Életem? Másképpen nem találtam
    rá megoldást. Azt mondták, személyesen kell megjelenni mindkettőnknek, mert a törvény szent. Az
    iratok a házasságügyben bélyegmentesek!

    Most pedig jön az esküvői megbeszélés. Mi a végleges dátumot augusztus 15.-ére állapítottuk meg.
    Ez azt hiszem megfelel mindenkinek. Dupla ünnep, vasárnap lehet még tovább mulatni vagy pihenni,
    ki hogy akarja. Előtte hétfőtől szombatig el lehet készülni a dolgokkal. 15.-én esküvő napján
    jönnétek, Te is Egyetlenem, mert előtte itt olyan felfordulás lesz, úgyis Glatzékhoz kellene
    menned aludni is! (Részletes útiterv.................) A többit majd élőszóval.

    Minél előbb írj Egyetlenem! Számtalanszor csókol:

    Babyd.
  13. Édes Egyetlen Szerelmem!

    Leveled szombaton délelőtt kaptam meg, így a posta ellen nem lehet panasz. Soraidban leírtad az
    együttlét édes érzését, és az elválás keserűségét. Ugyanezt leírhatnám én is, hiszen ugyan úgy
    érzek, mint Te édes egyetlen Boldogságom. Türelmetlenebb vagyok, mint mikor 7 hetet kellett várnom
    arra, hogy a karjaimba szoríthassalak, pedig most csak 3 hétig kell várnom, de nekem ez is nagyon
    hosszú.

    Sajnállak Szívecském, hogy annyi dolgod van vagy volt, és még ráadásul nem is vagy egészen
    rendben. Nekem is fáj, ha valami bajod van!

    Kicsikém, amennyire csak fájhat olyan valakinek a baja, akit nagyon-nagyon szeretünk (enyhe
    kifejezés) és akivel együtt érzünk. Vigyázz Életem magadra legalább addig, amíg én nem vigyázhatok
    Rád.

    Az egész múlt héten (mint előre sejtettem) a napi 8 óra helyett 10-12 órát dolgoztam. Tőletek
    hazajövet 66 vagon fogadott, ami alig fér be a fatelepre és 3 napra is sok munkát ad. Gondolhatod
    Kicsikém, hogy kellett gürcölni, amikor ez csak ráadás volt az elseje körüli úgyis sok munkára.
    Azt hiszem eleget panaszkodtam.

    A fátyolt Péter-Pálkor viszem magammal és ez annyira természetes, hogy ha nem írtál volna
    Szívecském erre vonatkozólag egy sort sem, akkor is minden úgy történt volna, mert hiszen én már
    ezt elintéztem.

    Anyusnak, Apusnak kézcsók, Téged Életem számtalanszor csókol nagy-nagy szeretettel:

    "Szerelmed".
  14. Drága, egyetlen Szerelmem!

    Leveledet már nagyon vártam, olyan hosszú volt az a hét, amelyen nem írtál. Egyetlenem! Úgy
    szeretnélek jól megrázni, tudod miért? Azért mert nem árultad el, hogy mikor kell bevonulni!

    Lajos nem volt idehaza most csütörtökön. A hét elején a Balatonon voltak kirándulni, írt Neked
    is! Szegény gyerek rosszul néz ki, egészen megijedtünk mikor a múlt vasárnap megjött. Mindjárt
    átmentem Vele a doktorhoz és alaposan megvizsgálta. Eltiltotta mindenféle sporttól, természetesen
    a kerékpározástól is. (egyenlőre) Húsvétkor nagyon könyörgött, hogy engedjük meg, hogy a biciklit
    bevihesse. Ott biztosan mindig nyaggatta és ismerjük Őt milyen szertelen, kimelegedett és
    valószínű megfázott. Nagyon köhögött, étvágya sem volt, eddig is mindig válogatott az étkezésben,
    csodamód lefogyott. Az orvos jó kosztot rendelt Neki, sok tejet, zöld főzeléket, tojást, ha meg
    tudja inni lehetőleg nyersen. Meg vagyunk ijedve, hogy most sem vigyáz eléggé magára, és még
    komolyabb lehet a baja. Nincs más hiba, mint túlságosan igénybe vette a tüdejét gyorsan nőtt és
    nem evett rendesen. Reméljük a nyári vakáció teljesen kigyógyítja. Főleg az Édesanya gondos
    szeretete, mely mindent ki tud gyógyítani!

    Pünkösdkor megjön Ő is. Már alig várjuk haza, hogy néz ki!

    Anyuskának a szívességét és figyelmességét nagyon köszönöm és boldogan elfogadom a fátyolt.
    Tényleg ez egy olyan dolog, aminek hasznát venni az esküvők után nem lehet, egyben drága dolog. (A
    múltkor nézett az Anyus Győrben!)

    Három napig mézet szüreteltünk és nekem ugyancsak helyt kellett állnom. Apus pörgetett, nekem
    kellett a sejteket leszedni, eléggé megfájdult a kezem, mert van egy sejtnyitó villa és azt olyan
    formán kell kezelni, mint a hajnyírógépet! Képzelheted milyen gyorsan kellett dolgoznom, egyszerre
    hat keretet lehet a pergetőbe tenni, és míg az Apus azt kihajtotta, (6-7 perc) addig nekem másik
    hatot kellett előkészítenem. Azonkívül az egyhelyben állás volt nehéz, nem szoktam meg.

    Nagyon várunk Egyetlenem, különösen én alig várom azt a percet mikor a karjaidba ugorhatok. Te
    édes, Te drága, Te egyetlen, Te Minden! Milyen boldogok leszünk mi Szerelmem! A viszontlátásig
    millió csók:

    Babydtól.
  15. Édes, Egyetlen Szerelmem!

    Szeretném kifejezni köszönetemet megemlékezésedért. A képek valamint kedves soraid meglepetésként
    értek. Nem tudom szavakba önteni meghatottságomat, melyet szeretetteljes soraid váltottak ki
    belőlem. Nagyon-nagyon köszönöm édes Egyetlenem a figyelmességedet, mellyel nagy örömet szereztél.
    Számtalan csók érte!

    Kézcsókomat küldöm Anyusnak és Apusnak, nagyon jó esett, hogy gondoltak rám, amit légy szíves
    Életem helyettem megköszönni. Tolmácsold hálás köszönetemet. A képeknek örülök, mert ez olyan
    ajándék, ami nem ütközik abbéli kívánságomba, hogy ajándékkal ne lepj meg. Tetszenek, mert szépek
    és hasznosak, amiért e kedves ajándéknak mely egyszersmind emlék is lesz, kettőzötten örülök. A
    helyet azonban Életem majd Te szemeled ki nekik addig is szeretettel őrzöm. NAGYON JÓ ÉRZÉS
    SZERETNI, ÉS VISZONT SZERETET ÉREZNI, márpedig én érzem mindkettőt, és alig van olyan szabad
    percem, amikor ne Veled lennék.

    Szeretetteljes soraidat úgy magamba szívtam, hogy nagyon nehezemre esett nem megfogadni abbéli
    tanácsodat, hogy ne futballozzak. Hogy mégis játszottam, annak csak egyetlen oka van, hogy katonai
    szolgálatra Komáromba vagyok beosztva és itt reméltem megtudni, hogy mikor kell bemennem
    gyakorlatra. Reményeim nem is csaltak meg, megtudtam amit akartam, pünkösdkor erről is élőszóval.

    Mutterkámék írtak a múlt héten. Sokszor csókoltatnak, és szeretettel ajánlották fel a Pipi
    menyasszonyi fátylát, mely állítólag gyönyörű. Fogadd el Életkém, mert ez nagyon drága dolog, és
    ahol lehet takarékoskodni kell!

    Fészkünk mondhatnám szépre sikerült, de erről majd inkább élőszóval.

    Számtalanszor csókol: szerető

    Jancsikád.

    Szombaton reggel 8 óra 54 perckor érkezem Gic-Hathalomra, boldogan, vidáman, egészségesen,
    "éhesen, szomjasan" és ami a legfontosabb simára borotválva!