Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Egy szó cseng a fülembe´, újra és újra halkuló ütemben,
    Mint, mikor a visszhang a sok domboldalról,
    Vagy mint az erdei csobogó patakból,
    Nem szűnik, csak halkul, hogy újra erősebben hallatsszon,
    S maradjon meg az én szívemben: Szeretet.

    Szeretni könnyű azt, aki engem szeret,
    Ki önzetlenül teszi, s nem vár viszont szeretetet.
    Ki csak pazarolja rám a szeretetét.
    Tisztán és őszintén tárja ki a szívét.
    Az ilyet szeretni, szinte ˝gyerekjáték˝.

    Ki segít, ha baj van, megóv, hogyha bántnak.
    Ki odatartja hátát az ostorcsapásnak.
    Ki, hogyha szenvedek, szenved énhelyettem.
    Még a büntetést is vállalja helyettem,
    És ha kell, hát szeret. Azt is énhelyettem.

    Akkor ki vagyok én?! Ágaskodó kérdés!
    Más éli életem borúsabbik részét?
    Én csak sütkérezek, élvezem a napot?
    Más meg az életét áldozza, mert vagyok?
    … Nem! Így nem múlhatnak tovább már a napok!

    Gondolkodom… Igen! Nemes lélek az, aki szeretni tud!
    Ki nem gondol magával, csak adni-adni tud.
    Gazdag ember nagyon, aki szeretni tud!
    Előveszem az ősi iratokat,
    És olvasom benne az alábbiakat:

    Úgy szerette Isten az egész világot,
    S mivel nem adhatott nagyobb ajándékot,
    Elküldte Szent Fiát, hogy ki benne, hiszen,
    El ne vesszen, hanem örök élte legyen!
    Aki elfogadja, s él ez ajándékkal,

    Nem megy ítéletre! Ebben nagy titok van!
    Mert csak akkor tudja ezt meg valójában,
    Hogy mily nagy értéket kapott az Isten Fiában
    Ha ez ajándékot a magáévá teszi,
    Saját éltét viszont Isten lábaihoz teszi.

    Most már elfogadtam e csodás szeretet,
    És most Te, ki hallod, vagy olvasod ezeket,
    Talán úgy gondolod: nem neked szól mindez:
    Tudd meg! Isten, nagyon szeret Téged!
    Jézust úgy ismerték az akkori népek,

    Mint bűnösök barátját, Ő senkit le nem nézett.
    Volt, hogy a pusztában asztalt is terített
    Bűnöket bocsátott, s gyógyított minden betegséget.
    Olvasd el csak Te is e csodás iratokat,
    S rájössz, hogy nem mese, hanem nagyon is igaz.

    A többi csak rajtad áll: Belépsz-e Te is azoknak sorába,
    Kiknek tulajdona az Isten ajándéka.

    Szeretettel: Sándor


  2. Sem így, sem úgy.
    Sem innen, sem onnan‚
    - Már szinte sehonnan.

    Nincs kérdés, nincs válasz.
    Nincs reményed‚ nincs vágyad,
    - Élsz de szint´ halott vagy.

    Most hallod, hogy keresnek.
    A kómádból immár illene felkelned,
    - És a zörgetőnek, jó lenne felelned.

    Ez a megszólítás nem hiszem, hogy téves,
    Nyisd ki a szívedet, nézd valaki keres!
    - Valaki rád talált‚ és Neki épp te kellesz!

    Szeretettel: Sándor

  3. Üres volt életem. Nem volt bennem remény.
    Mindig csak a mának, a mának éltem én.
    Hallgattam hitető, gonosz tanácsokra,
    Örömet keresve, jólétet kutatva;
    Belemerítettem szívem a mocsokba.

    És, hogy benne voltam, nem volt szabadulás.
    Nem volt ki segítsen, erre nem volt barát.
    De, hogy újra menjek, mindjárt több is akadt.
    Gonosz lelkek jöttek, s mondták ˝tanácsukat.˝

    - Ugyan már, ne gondolj semmit a holnapra!
    Nézd, csak mit nyerhetsz most, mind a tiéd még ma!
    Ne törődj lelkeddel, itt most az úr a test!
    A holnap még messze van, lelked ezzel etesd! -

    Így sűlyedtem egyre. S tán már minden mindegy?
    … meddig kell így futnom, hogy üldöznek a vétkek?!
    Kétes lett előttem e világ minden célja,
    Ezért, úgy gondoltam: ˝itt minden csak hiába…˝

    Hívő édesanyám közben sokat intett,
    S gyermekkori emlék derengeni kezdett.
    Valami kis sugár, mint Szeretet sugára,
    Érintette szívem s ez „Balzsam” lett rája!

    Visszaemlékeztem még kisgyermekkoromra,
    Lám ez a világ, tán mégsem oly mostoha?!
    Nem mindenki fut-megy, siet a dolgára!
    Itt van édesanyám, és a Bibliája!

    Az utóbbi időben meg mintha énekelne?!
    Ilyen rossz világban, hogy van erre kedve?
    Hallgattam‚ és közben arra emlékeztem,
    Mikor gyermek voltam, sokszor elvitt engem.

    Hivőknek csoportja összegyülekeztek,
    Örülvén egymásnak, együtt énekeltek.
    Emlékszem még én is egy-egy szép énekre,
    De,… énekelhetném-e ily bűnös létemre?!

    Később…

    Édesanyám meghívott bennünket,
    Mert már megnősültem, s gyermekünk is lett.
    Menjünk el ővele, mert mindenkit várnak!
    Nyitva az ajtaja, az Imádság házának!

    Jött mindjárt a Sátán! - El ne menj, ha mondom!
    Nézzél csak magadra!… Mit keresnél te ott?!
    Bűnös vagy! Ott kitárják mind a szennyesedet!
    Jobban jársz, ha lábad oda be sem teszed!

    Ellenséges Tábor, Jézus a Vezérük!
    Nem neked való az! Ne is menj feléjük!
    Nem tudok én neked onnan semmit adni,
    Jobb, az egészet még most abba hagyni! -

    Feleségem nem volt soha még ily helyen.
    Tanakodtunk sokat,… nos vajon mi legyen?!
    De én vágyódtam menni, mert eddigi életem
    Üres volt, céltalan,… így tovább nem élhettem.

    S mikor elmentünk…

    Ott valóban mondták, hogy: ˝bűn a testi élet.
    És hogy ki testnek él, örökké nem élhet!˝
    Ámde azt is mondták, hogy: ˝VAN SZABADULÁS!˝
    Ezt máshol nem hallottam, ezt nem mondta a világ!

    Ott azt mondták; ˝Az Isten úgy szeretett minket,
    S nem hagyta, hogy bűnben vesszenek a népek,
    Elküldte Szent Fiát, hogy ki Benne hiszen,
    El ne vesszen, hanem örök élete legyen!

    Csodálatos reménycsillag életem bús egén!
    Jézusban kell hinnem? És Ő egészen az enyém?!
    Őáltala Isten eltörli bűnömet?
    Ő az, Aki adhat nekem új életet?

    Igen…

    Azóta rájöttem, és megértettem végre,
    Jézusnak értem ömlött drága vére!
    S ez a Szent vér lett bűneimnek bére!
    Nincs mit, hozzátegyek; elég ez örökre!

    Most Isten országában, mint egy gyenge gyermek,
    Mindennap fejlődve, egyre növekedek.
    Az Úr maga vigyáz rám, oktat, nevel s tanít.
    Őriz és erőt ad, míg csak haza nem hív.

    Halljátok meg tehát! Őt dicsérem, áldom!
    Ő az én Megváltóm, Uram és Királyom!
    Istenem Ő nékem örökkön-örökké ‚,
    Nincsen már sok idő, és jön az Övéiért!
    Jövel Uram, Jézus.

    Szeretettel teszem ezt is közzé: Sándor
  4. A hegyen épített város távolról meglátszik.
    Fénye, hogyha nem is erős, de messzire világlik.
    Lent a völgyben ki eltévedt, ha felnéz, akkor látja,
    Sötét éjben, irányt mutat a tévelygő útjára.

    Voltam én is lent a völgyben, nehéz volt a léptem,
    Nem volt ember, hogy bajomból megsegítsen engem.
    Lábam roskadt, hátam görbedt, de nem szánt meg senki,
    Most már tudom, hogy a völgyben rab szinte mindenki.

    Kiáltoztam: hé emberek, segítsetek rajtam!
    S nem láttam, hogy mindenkinek volt batyuja ottan.
    Csak az én terhem ily nehéz! - nyögtem, amíg tudtam, -
    Míg végre egy éjjelen felnéztem, és fényt pillantottam.

    Gyenge fény volt, hívogató, reményt keltő sugár,
    Elmémben egy régi emlék képe előmbe áll.
    Hagytam magam, had segítsen emlékezni arra,
    Hogy Jézusnak énfelém is ki van tárva karja.

    Eddig menekültem, más irányba mentem,
    De pontosan ezért lett ily nehéz a terhem.
    Nem bírtam már tovább! Vajon szeret-e még?
    Hiszen tapasztaltam már a szeretetét.

    Mit tegyek most vajon, merre is induljak?
    Hogyha tovább megyek: éltem egyre rosszabb.
    Ránéztem hát újra, - s ráléptem az ÚT-ra. -
    Keskeny, rögös, meredek, de felfelé visz újra,

    Sóhajtottam nagyot: - Óh, Istenem segíts meg!
    Terhem nehéz, bűnöm oly sok, de mégis remélek. -
    Az a kis fény onnan fentről biztatón hívogat,
    Rá néztem, hogy a lábam ne tévessze célomat.

    Az a kis fény akkor nekem, az életnek fénye volt.
    Valakinek ablakából, pont énreám ragyogott.
    Jézus fénye a sötétben ma is hívón világít,
    Most e kis vers által érzed? Szeretettel téged hív.

    E költeményt neked szánta: fentről, Tőle küldetett.
    Halld meg tehát, nyisd meg szíved, indulj, mentsd meg életed.
    Én felértem, Jézus engem is örömmel fogadott.
    Gyere bátran, még ma jöhetsz, te is legyél megváltott.

    A Sándor
  5. Hallottál már arról, hogy van egy csodás ország?
    Hol nincsen gyűlölet, nincs harag, gonoszság!
    Hol nem kell félned attól, hogy ellopják javaid,
    Hol örömben, békében telhetnek napjaid?

    Hol az értékeket nem vagyonban mérik,
    Hol a megalkuvást Tőled sosem kérik.
    Hol nincs kényszer, hisz mindent akarva cselekszel.
    Hol várnak Rád, hiszen már most erre törekszel.


    Most van az ideje, hogy célt tűzz ki magadnak.
    Hisz oly sok ember él cél nélkül. Bolyongnak.
    Csupán véletlenben bízni ma dőreség.
    Ha a végét nézzük, ez már most vereség.

    Egyetlen igaz út van itt, e földi létben,
    Ebben hiszek! S tudom: soha nincs ˝véletlen˝!
    Bár az ember gyenge, s vannak ˝nagy˝ hatalmak,
    Mégis én döntöm el, merre is induljak.

    Én választok! Magam kívánsága vezet!
    Bár sokan nyújtnak felém tán baráti kezet.
    Noha szükséges az emberi barátság,
    Sok csalódás látja ennek mégis kárát.

    Mert emberek vagyunk! Önzők, és bűnösek.
    Szívünket a bűnnek átka fertőzte meg.
    S hogyha egynek már nincs semmi reménysége,
    álnokul téged is leránthat a mélybe.


    Nem titkolózom, jobb az őszinte szó,
    Hamarabb célba ér, így az úton járó!
    Útkereszteződés, táblák sokasága.
    Bár mondhatod: ˝Elvezet minden út Rómába˝

    Egyetlen út van csak, mely életre vezet!
    Szoros kapu, keskeny út, rajt´ remény és kereszt.
    Meghallotam én is Jézus hívó szavát!
    Elém tárta Isten örök, dicső honát.

    Elmondom mert így volt! Mert én kételkedtem,
    Vádat is emelt a lelkiismeretem:
    Mégis győzött Jézus szelíd, nyugodt hangja:
    ˝Még ma Velem lehetsz a paradicsomba!˝

    Meggyőzött! S azóta azt vallom: nem bánom!
    Krisztus megváltott népéhez tartozom!
    Harcolok naponta, mert megígértetett,
    A győztesnek jutalom már elkészítetett.

    Jézus előre ment, e csodás ország Ura!
    Célom már nem más, csak eljussak oda!
    Nem lehetetlen, hiszen erőt ad mindennap!
    Szent Lelke jelen van, kegyelme támogat.

    Van e földön egy nép. Krisztus élő teste!
    Nincsenek bőrszínhez, nemhez, helyhez kötve.
    Közös ügyben vagyunk itt most elfoglalva.
    Készülök, jöjj Te is eme csodás honba.

    Szeretettel: Sándor
  6. Duna-parton voltunk, váci kanyarjában,
    Sokan megmártóztak erős sodrásában.
    Hirtelen mélyülő medrének szélében
    gyermekek is voltak, persze ügyelettel.

    Egyesek, jól úszók beljebb merészkedtek,
    Mások meg éppen, hogy csak vizesek lettek.
    Beljebb nagy a sodrás, hol derékig ér a víz,
    Már lábon nem állhatunk, egyszerűen elvisz!

    Aki nem tud úszni, oda be ne menjen!
    Előbb tanuljon meg úszni állóvízben.
    Jó tanító mellett, ki gyakorlott úszó,
    Ki, hogyha szükséges, menteni is bíró.

    Mert jó dolog a fürdés, tisztít, üdít, frissít!
    Főképpen, ha tiszta és élő is az a víz!
    Tudok egy jó helyet, hol nem csak a test tisztul,
    De szennyétől lelkünk is biztosan szabadul!

    Ide is szabadon jöhet vén és gyermek!
    Férfiak és nők is, itt mind felüdülnek!
    Tisztulnak a lelkek, szépülnek az arcok!
    Elcsitulnak itt, külső s belső harcok!

    Szeretetforrásból élet vize ömlik,
    Sekély medreiből a tengerbe ömlik.
    Ha tisztulni akarsz, gyere a forráshoz!
    Ha bántanak bűneid, gyere hát Jézushoz!

    És miképpen a víz nem veti szemedre,
    Hogy szennyes ruhádat miért mosod benne:
    Akképpen Jézus sem veti meg személyed,
    Hanem nagy örömmel tisztít meg Ő téged!

    Gyere hát barátom, élő, tiszta vízhez!
    Tisztít, üdít, frissít, és új emberré tesz!
    Tiszta leszel te is, ruhád lesz hófehér,
    Megszentel a Golgotáról aláfolyó víz és vér!

    E forrásból árad a kegyelem folyója.
    Emberek tömegei járulnak mind oda!
    Én is oda járok tisztulni, újulni.
    Hívlak hát barátom: Merj Jézushoz jönni!

    Ki most megvizsgálod magadat, s ruhádat,
    És úgy döntesz valóban, hogy szennyesen nem járhatsz,
    Bánkódsz a sorsodon, s tiszta akarsz lenni,
    Vegyél bátorságot és merj Jézushoz jönni!

    Ő itt van most. Ha szemmel nem is látod!
    Kész lerendezni sok bűnös adósságod!
    Ha nem is érted még, hogyan és miképpen,
    Siess megtisztulni, s adj hálát ekképpen:

    Istenem! Uram!
    Nem értem, hogy hogyan!
    De hittel elfogadom, hogy bűneim elvéve,
    Örvendezve élek már Jézusom nevébe´!

    Megfontoltan fogok ezután már járni!
    Magamra s ruhámra igazán vigyázni.
    Téged áldalak, Tiéd az életem!
    Ezután, kérlek, mindig legyél velem!


    Szeretettel: Sándor
  7. Mikor megszülettem, egy nevet is kaptam,
    Noha, erről akkor én még mit sem tudtam.
    Nevem bejegyezték egy nagy anyakönyvbe,
    Én, meg növekedtem a családi körbe´.

    [​IMG]

    Családok, gyermekek, nevek és könyvek,
    S, minden név mögött élettörténetek.
    Nevünkben mi vagyunk és cselekedeteink,
    Benne a terveink és a végzéseink.

    Ki mily életet él az látszik meg rajta,
    Könyve, kinek nyitva, másnak lakat rajta.
    Van ki a tetteit, leplezi, takarja,
    Sötétben tervezvén, hunyorog a napra.

    S van kinek élete igazság, becsület,
    E rejtőző világban, bizony nem sokra megy.
    Igaz barátja is ennek, kevés akad,
    De ha összefognak, biz ott áldás fakad.

    Igazság és a bűn. Fény és a sötétség.
    E két véglet harctere itt ez a földi lét.
    [​IMG]
    Örömömre szolgál, ha olvasod ezeket,
    Úgy gondolom, érted mit üzenek neked.

    Vizsgáld meg életed: Mond hová tartozol?
    Hisz neked is fontos, hogy milyen döntést hozol!
    Egyszer mindenkinek könyve meg lesz nyitva.
    Nyilvánvalóvá lesz mindenkinek titka.


    Meg lesz majd ítélve minden cselekedet.
    Annak színe előtt, hol hazudni nem lehet.
    Így hát tanácsolom: magad komolyan vedd,
    Még ma ragadd meg a felkínált kegyelmet.

    Isten Fiát adta, hogy ki Benne hiszen,
    El ne vesszen, hanem örök élete legyen.

    Szeretettel; Sándor
  8. Ami elmúlt, elmúlt. Vissza nem hozható.
    Az idő egyirányú, életünk mulandó.
    A testi életünknek korlátai között,
    Hangzik az üzenet: ˝Adtam néki időt!˝

    [​IMG]
    Az időnek Ura, időt ad időben.
    Hogy vele lehessünk az örök időben.

    (Akik megéltük ez esztendőt, örülhetünk az új év adta lehetőségeknek, és akapott időnket jól kihasználva megragadhatjuk 2011-ben is az időt a jónak cselekvésére.)

    Szeretettel; Sándor
  9. E világ vándora voltam,
    hiúság vásáráig gyalogoltam.
    Ott felültem egy körhintára,
    amelynek élet az ára.

    Csak forogtam, csak forogtam,
    megnyugodtam a sorsomban.
    De most látom csak felindultan,
    hogy ott vagyok, ahonnan elindultam.

    Megszabadulni innen, hogy lehet?
    S hallatszik egy drága üzenet:
    ˝Térjetek Istenhez emberek!
    Jézusnál nyugalmat, célt leltek!˝

    [​IMG]

    (Sokszor érezzük, hogy mókuskerékben, körhintán vagyunk. Utunk nem vezet sehová, mégis a minden-napi forgatagban, rohanásban nem vesszük észre "céltalanságunkat."
    Ha kitekintünk a nagy végtelenbe, rádöbbenünhetünk rövid életidőnkre!
    Átértékelhetjükazt, és megragadhatjuk az Istentől felajánlott menekülés útját!)

    Örülök, hogy ezt is megoszthatom Veletek, talán segítek vele valakinek!

    Szeretettel; Sándor
  10. Uram! Mikor gyenge és elesett voltam,
    Betegen, fáradtan sokat sóhajtoztam.
    Nehéznek tűnt könnyű terhemnek a súlya,
    És majdnem elszakadt már életemnek húrja.

    Akkor, hozzám jöttél, mert Hozzád kiáltottam!
    S, nyomorúságomból, megszabadítattam!
    Könnyűvé vált lelkem, repült, mint a madár.
    Mely vígan énekelve, fel, a magasba száll.

    Ujjongott a szívem! Hangzott a dicséret.
    Hozsanna, imádat, menny s föld Istenének!
    Nem kellett hangszer sem, hisz dalom csak úgy zengett!
    Áradt a szent erő, még kérnem sem kellett!

    De most! Újra érzem, erőtlen állapotom.
    Nem hazudhatok. Ezért hát kimondom:
    Megfáradtam megint. De óh, vajh´ miért van ez?
    Miért nem tart ki végig a nagy igyekezet?

    Óh én balga ember! Most látom csak!
    Életem így olyan, mint tengeren kis csónak!
    Evezni igyekszem, holott fú a szél is!
    Szél szárnyán könnyebben jutnék el a célig!

    Ez´ eddig eveztem, lassacskán haladva,
    Saját erőmből, habokkal birkózva!
    Háttal ültem célnak, s néztem, hogy haladok.
    De bizony belátom: így messze nem juthatok! -

    Istenem! Mit tegyek? S, hangzik az üzenet:

    Van egy keresztfa ott a csónakodba! Emeld fel magasra!
    S amit kaptál zászlót, erősítsd fel arra!
    Szeretet kötéllel kössed jól magadhoz,
    S, bízd magad a szélre, elsegít a célhoz!

    És valóban itt van, minden mit hallottam!
    Felkiáltok gyorsan: - Áldott légy jó Uram!
    Balga módon eddig erőmmel kérkedtem,
    Gondolataimban eltévelyíttettem.

    Köszönöm Uram, csodás kegyelmedet,
    Hogy törődsz énvelem, s megmentél engemet.
    Tanácsot is adtál, bölcset és hathatóst,
    Nem tarthatja vissza semmi az ily hajóst. -

    Kereszt-árbócfámon, Jézus győztes zászla’!
    Így bizton eljutok dicső menny honába!
    Halljátok meg hát mind, ti, kik társak vagytok:
    - Magasra a zászlót! Célba így juthattok! -

    Aki csak hallja hát, haszonra vele, elő!
    Erről ismer minket, Ki majd előnkbe jő!
    Szél szárnyán repítesz, nem az én erőmmel,
    Neved hatalmával, Krisztus győzelmével!

    Az elmúlt esztendőben is többször voltak nehéz helyzetek, bizonyára 2011-ben is lesznek. De fentről, mindig van segítség! :)

    Szeretettel; Sándor
  11. Bízd Újra Életed Krisztusra!

    Boldog-abb
    Új
    Évet
    Kívánok

    minden kedves
    tagtársamnak.

    Sándor :)
  12. Valami itt motoszkál bennem,
    érzem, tudom,- szinte hihetetlen -

    S mégis!

    Valami csak kell legyen benne,
    Hiszen az embernek tudom, hogy van lelke.
    Valami nem hagy.
    - Valami feszül.

    Ha titkolom, ha leplezem,
    Ha tagadom, ha megvetem,
    Én mégis keresem:
    - A választ!

    Nem hagy nyugodni, nem hagy aludni.
    Nem szűnik és nem csendesedik!
    Sőt, egyre növekvőbben, egyre erősebben
    Hatalmasodik el bennem:
    - A kérdés!

    Vajon mi lehet ez?

    Eddig azt hittem, minden rendben nálam.
    Ettől jobbat, szinte másnak sem kívántam.
    De most, minden olyan üres lett és sivár.
    Értékét veszített, mint egy lerombolt vár!

    Pedig külsőleg semmi sem változott,
    Ugyanolyan hosszúk éjjelek, nappalok.
    Valami hiányzik!
    - Vajon ez mi lehet?

    Mi nem hagy nyugodtan egy ideje engemet?
    Rá kell jöjjek hamar, hisz nem kevés a tét.
    Nyugalmam veszélyben!
    - Megoldást ma még!

    Keresem, kutatom, mi lehet a hiba?
    Talán túlzásba esett az önkritika?
    Vagy talán már régen néztem a tükörbe?
    Vagy rászedet valaki engem hitegetve?

    Egy biztos!

    A nyugalmamat kell megkeresnem.
    Testem és lelkem is végre békét nyerjen.
    A békesség nem áru, ezt már bizton tudom.
    A békesség = állapot! És én erre vágyom.

    Mi hát a békesség? Fenséges nyugalom.
    Melynek az alapja a teljes uralom.
    No, de ki tudhat itt úr lenni önmagán?
    Felülkerekedni testi, lelki baján?

    Ha ismert lenne is minden baj gyökere,
    Kevés arra csekély önmagam ereje!
    - Hol hát a megoldás?

    Keresem, kutatom, de rossz helyen azt hiszem.
    Mivel belül nincsen, kívül kell, hogy legyen!
    Erőm is elfogyott, oly bonyolult minden.
    Bizony elfáradtam, szint´ reményem sincsen!

    Így most váltva, váltok.
    Kérdésre kérdést, többé nem kiáltok.
    Nincs már egyebem, t´án hittel többre viszem.
    Hátha megkönyörül énrajtam az Isten.

    Leroskadtam végleg, nem bírom már terhem.
    Hozzá fordulok hát, vizsgáljon meg engem.
    Életem gyeplőjét átadom, - vezessen! -
    Legyen már Ő az Úr! Énbennem s felettem.

    ˝Élő Isten!

    Gyenge hitem által fordulok most feléd!
    Hallottam már én is Igéd üzenetét.
    Hívogatsz mindenkit, ha nyomasztja bűnteher,
    Ígéred: Nálad biztos nyugalmat lel!

    Jövök én is! - Igen! - Reménnyel és félve!
    Remélem, elfogadsz! S félek: talán mégse!
    Bűneim nyomasztnak, lelkem tönkretéve,
    Kérlek, hogy gyógyíts meg Szent Fiad nevébe!

    Mossa el bűneim Jézus Krisztus vére!
    S míg bűnbánó és kérő szavaim hallgatod,
    Lelkemen már érzem gyógyító balzsamod!
    Ím meg is gyógyultam! Most már Tiéd vagyok!
    Legyen mindenekben a Szent Neved áldott!˝

    Halljátok meg tehát, most vígan hirdetem!
    Bűnnek rabságából megmentett az Isten!
    Bűnszennyezte ruhám megmosta Szent vére!
    Helyettem áldozta életét cserébe.

    Hívlak bátran téged, tudd meg: Isten szeret!
    Jöjj add néki te is zaklatott lelkedet.
    Nyugalmat hiába keresel te bárhol.
    Jézus csak reád vár. Jöjj, ne félj! Légy bátor!

    Sándor
  13. Valld csak bátran meg: Vágyódsz menny honába!
    Rájöttél, hogy eddig gyenge voltál, s gyáva.
    Gondoltál rá többször, sőt el is indulgattál,
    Kudarcba fulladva, meg-megállogattál.

    Erőt nem éreztél, s nem indultál tova.
    Szívedben vízhangzott Jézus hívó szava.
    Az ellenség kicsinyelt, ki is gúnyolt talán.
    S maradtál tovább az ellenség oldalán.

    De, betelt a pohár. Eddig és nem tovább!
    Megutáltad mára eme szennyes ruhát.
    Szeretnél tisztulni, új ruhába bújni!
    Szeretnél tiszta lappal elindulni.

    Végy nagy lélegzetet! Légy bátor és erős!
    Ki megvallja bűnét, az az igazi hős!
    Ki felveszi saját énjével a harcot!
    Ki nem fizeti tovább a ˝vétekadó˝ sarcot.

    Elég volt! Kiáltod! Bűnös vagy, belátod.
    Elrontot életed Jézus elé tárod.
    Csak Ő a megoldás! És ezt Te is tudod.
    Golgotán fizetett! Mond, elfogadod?

    Ha valóban elég volt, és másként akarsz élni,
    Hidd el csak ez úton lehet célba érni.
    Jézus! Jöjj szívembe, s én szívedben élek.
    Veled tisztán, szentül és boldogan élek!

    Győzedelmes Úrnak, győzelmes serege,
    Halad itt e földön dicséret zengve.
    Célunk a menny hona! Az igazi hazánk!
    Légy Te is a társunk! Hidd el, csak rajtad áll!

    Sándor