Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Az élet tükröződik...Összevissza verődnek a fénysugarak...Talán egyszer minden letisztul...Most homályos minden...Minél világosabbnak látszik valami , annál inkább elkápráztat...Bárcsak Walaky megmondaná, hogy mi az igazi, és mi az ami illúzió, de Walaky nem létezik, Ő is csak illúzió...Történnek dolgok amik alaposan elterelik a figyelmemet a valóságról, aztán lassan belezuhanok a sötétségbe, és megnyugszom...Látom az emberi életek kudarcait, az enyémet nem, tudok elfogadó lenni, segíteni, nagyon sokan hálálkodnak is ezért nekem, de nem tehetek róla, hogy mi történt...Én nem tettem semmit, nem akartam megváltoztatni semmit, és senkit...A saját illúziómat kergettem, és közben találkoztam itt-ott-amott Emberekkel, és próbáltam segíteni...Nem mindig sikerült...Tudom, hogy mást nem is tehetek ami igazán segítene, csak egyet: Elfogadom ! Miért érzem úgy , hogy hiábavalóság az egész ? Addig ameddig történnek bizonyos események, úgy érzem nagyon fontos, hogy jelen legyek, aztán jön egy nem várt fordulat, és majdnem megbánok mindent...Elengedem...Megint jön egy nem várt fordulat, és úgy tűnik, hogy ha nem lettem volna jelen az eseményekben akkor is ugyanaz történik... Na ezt értesse meg velem Walaky ! Na erre varjá gombócot, ahogy mondani szoktam néha, hogy egy kicsi humorkát is csempézzek rá-bele a dologra-dologba...Már-már úgy látom , hogy fölösleges szájtépés a részemről amikor elmondom 100-szor ugyanazt, és kiderül aztán, hogy amit elmondtam, azt csak én nem értem még mindig, akinek elmondtam, már régen úgy él...Én nem tudok úgy élni, csak beszélni róla...Úgy élek, mintha nem is élnék, úgy vagyok mintha nem is lennék...Elvesztettem a jobbik felemet...Féloldalassá váltam...Keresem ezerrel a páromat, Aki végre kiegyensúlyoz, és mellette végre önmagamra is ráismerek, és el tudom magamat fogadni, olyannak amilyen vagyok, és legfőképp, annak Aki vagyok...Megyek az utamon...Találkozok Emberekkel, rájuk nézek, van aki visszanéz és akkor elkapom a tekintetem...Nem tudok sokáig a szemébe nézni...Miért ? Félek...Félek, hogy meglátja a titkomat...Megöl a saját hazugságom...Ha belenézek a tükörbe, és azt látom, hogy egy kiismerhetetlen idegen néz vissza Rám, mosolyogva, akkor tudom, hogy ideje lesz már megkomolyodnom, és felelősséget vállalni legalább magamért...Tovább megyek, elfelejtem, és csapongok, ide-oda, mint az éjjeli pillangó...Látszólag értelmetlenül, és kiszámíthatatlanul...Most be vagyok gubózva, mintha várnék valami jelre ami elindít egy folyamatot bennem, aminek következménye egy döbbenetes átalakulás lesz...Tudom, hogy hiába várok...Tudom, hogy valahányszor azt hiszem, hogy megtaláltam az életem értelmét, akkor valójában egy újabb tükörrel találtam szembe magamat, ami az utamat állja...Össze kell törjem, hogy tovább tudjak menni...Bármilyen gyönyörű képet is mutat, az NEM A VALÓSÁG !!!!!
    nesztle kedveli ezt.
  2. Szipogok...Miután magamba tuszkoltam hat darab ecetes cseresznyepaprikát, némi vajas kenyér kíséretében. Érzem a csípős ízt a számban, és a hatás hasonlatos az erős kávééra ami éberré tesz. Kellemes meleg érzés járja át a testemet. Mindjárt négy óra van, és aludnom is kéne. A szobám olyan mint egy csatatér.Már régóta elhatároztam, hogy rendet rakok, és már hozzá is fogtam. A káosz csak fokozódik, úgy mint a nemzetközi helyzet. Néha úgy érzem, hogy egy láthatatlan démoni erő akadályoz abban, hogy végre el tudjam érni az alaprendet.Pedig már egyszer kétszer majdnem sikerült is, csak aztán megint úgy alakult, hogy visszarendeződött minden.Mindíg az volt az érzésem, hogy ez a probléma csak velem fordulhat elő, de sejtem én, hogy más is küzdhet ilyen jellegű dolgokkal...Most már lassan kezd megnyugodni a felzaklatott ízlelőrendszerem, és a melegségérzés a teljes testemben szétsugárzódott...Mintha nem is hiányozna most már a pihenés. Megérett bennem az elhatározás:addig nem nyugszom ameddig meg nem szüntetem az áldatlan állapotot a környezetemben. Erősnek érzem magam, mint a cseresznyepaprika. Hozzáfogok, ugyan ki szólhatna bele, hogy miért nem alszok inkább, vagy hogy inkább mást kellene csinálnom, én úgy döntöttem és kész. Makacs vagyok és elszánt, a végletekig elszánt. Számot vetettem az életemmel: már jó pár éve nyúzom magam, hogy végre tanuljam már meg a rendet, és a rend megtartását...Tudom, hogy jobb helyeken, ezt már kisgyerekkorban megtanulja az ember fia. Én ezek szerint nem jobb helyen nőttem fel? A szüleim nem mutattak rossz példát, mert rend volt a portán, és a házban is. A rokonságban sem emlékszem, hogy lett volna valaki aki ilyen körülmények között élt volna mint most én. Mindegy, elhatároztam, hogy akármilyen nehéz is lesz változtatok ezen, és mindennapossá teszem az életemben azokat a dolgokat amik lehetővé teszik, hogy rend legyen körülöttem, és ezzel talán azt is elérem, hogy bennem is rend lesz végre. Ilyen vagyok: fordított gondolkodású, gombhoz a kabátot stílusban adom elő magamat. Indulok, és megteszem amit elhatároztam. Közben szeretettel gondolok mindenkire, aki olvassa ezt a naplóbejegyzést. :)
    nesztle kedveli ezt.