Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Idézhetném kedvenc klasszikusomat, aki szerit " Felkelt a nap, ahogy mindig szokot..." - csak én nem látom.
    Olyan köd van a tájra borulva, hogy a szemben lévő hegy sem látszik.
    Állítólag, ma szép, kiránduló idő lesz. valahol...
    Az ominózus zár...
    A helyszín: bérházi lakás, beépített szekrény, rögtön a bejárati ajtó melletti, 1 szárnyas. Öregecske.
    Kifelé szerettem volna nyitni, de mint kiderült az az irány a befelé volt. Sikerült 2x jól ráfordítani. Biztos, ami fix. Na innentől aztán semerre sem fordult. Hurrá! Úgy gondoltam, nem tört el, így kár lenne nagyon drasztikusan nekiesni, de a benne lévő dolgok kezdtek egyre égetőbben hiányozni, így összes kreativitásomat előszedve nekifogtam zárat szerelni.
    Ha a normál irányból nem megy, honnan férhetek még hozzá? Felette szintén beépített, 3 polcos. Jó. Polcokról kipakol ( találtam középkori leleteket is :) - tán kéne a múzeológusoknak is szólni ). Kiszed mindhárom polc.
    Ajtó előtt 2 darab székre feláll, behajol, és próbálja a zárat tartó akármit ( ? ), lövésem nincs ezt hogyan hívják, kicsavarozni. Hát...Ütközetem gondokba. Először is: nem láttam. Semmi gáz! Elemlámpa. Csak két kezem lévén, tartani is kéne. Amíg a helyét kerestem, szépen le is ejtettem. Igazán nagyszerű! Most már megállíthatatlan volt a leleményességem. Mivel is kéne kihalászni? Jó mélyen van. Mint nőnemű a konyhából indulok ki, mint lehetséges segédeszközök helye. Rá is találtam! A húsforgató fogó tökéletesnek bizonyult. Lámpa ismét megvan. A helyét is megtaláltam. A célterületre világít.
    Ezzel megvolnék. Annyira nem egyszerű azért elérni sem, vagy a lábam rövid, vagy a kezem, vagy a túl mély hajlástól a szekrény pereme próbált beilleszkedni a bordáim alá. Levegőt csak nyomokban kapok. DE! Mindezek ellenére sikerült!!!
    Kicsavaroztam, alul-felül, és sikerült a zárat kinyitni. Sőt, ami még szebbé teszi, szétszedtem, összeraktam, visszaszereltem, és működik!
    Megállapítottam, hogy vagy előző életemben voltam, vagy a következőben leszek lakatos.
    A mai napra már csak egy teljesen nem tervezett szekrény takarítás marad, mivel a kiszedett dolgokat vissza is kéne helyezni, a lakás jelenlegi állapotának javítása célján. Most, így bombatámadás utáni állapotokat idéz:)
    Megyek romtalanítani...
  2. Annyira jó, hogy ma végre napsütésre ébredtem. Már nagyon hiányzott!
    Az is nagyon jó érzéssel tölt el, hogy néhány napig itthon lehetek, és a számomra fontos dolgokkal foglalkozhatok.
    Van benne jócskán elmaradás az elmúlt napokból, de nem baj...ma ügyes leszek, és tevékeny:smile:
    A kávé mellé persze rögtön a netes posta megtekintése volt az első tevékenység - mi más is lenne???
    Aztán jött egy telefon - nem, nem volt rossz hír. Érdekes, hogy egyes emberek csak akkor találnak meg, ha segítségre van szükségük...Most is ez történt. megoldható, nem is nagy történet. Inkább eszmei segítség.
    Találtam igen szép, és nyugtató meditációs zenét a világhálón, most ez szól.Hátha segít.. mondjuk hangolódni a mai napra.
    Még nem írtam blogot, most próbálkozom. Kíváncsi vagyok, olvassa-e valaki, érdekel-e valakit?
    Majd kiderül.
    ...semmi sem tökéletes...a mai nap sem.
    A fejemben kb. gránátok robbannak...nem sok dolog tud kihozni a béketűrésből, de az emberi háládatlanság, egymásra nem figyelés, az igen.
    Sajnos ismét belefutottam egy ilyen történetbe.
    Agyondédelgetett barátnő...szegény kicsi pénzből él, szegény egyedül neveli a gyereket, ...stb. stb.
    Ő maga is csupa panasz, folyvást.
    Segítsük mindenben! Másodállást kerítünk. Igen jót! Mindent adunk ami elképzelhető és elképzelhetetlen.
    A tél folyamán folyamatosan kérem 1 adott dologra, ami semmibe nem kerül, csak 1 kicsi figyelembe. Ezt sajnos mindig elfeljti:sad: Mondja: már fel fogom írni..én eddig sohasem írtam fel a kérését, zsigerből tudtam, sőt kérés nélkül is...
    lehet, hogy a korral én is feledékenyebbé válok...
  3. Roppant érdekes, hogy mennyire másképpen hat mindenkire egy - egy adott szöveg...
    Számomra teljesen meglepően, történtek reagálások az előző írásokra.
    Kaptam-hideget meleget :)
    A legérdekesebb az volt, amikor az általam idézett szerelmes verseket ( ? ) reklamálták, ill. nem tudták, hogy kinek szól. Hát, be kell vallanom: én sem :)
    Mivel nem szerepel vers, továbbá szerelemről szó sem volt. A barátnő, valóban barátnő. Nőnemű vagyok, és konzervatívan a fiúkat szeretem.
    Az előző beírás címe költői kérdés magamhoz.
    Kerestem épp akkor, egy baráti veszekedés feloldását, a helyzet megoldását, úgy, hogy a legjobbat hozzam ki belőle.
    Mint a legelső beírás címe mutatja: Életképek - nálam a cím.
    Tehát az írások rólam szólnak. Ilyen a blog. Azt hiszem, internetes napló, ez a pontos megfogalmazás.
    Mivel ez is kérdéssé vált, hogy miért itt? Ez egy blog hely. Szerintem.
    Hogy kinek? Aki szeretné elolvasni, bárkinek, címzés nélkül.
    Semmi különösebb célom nem volt vele, egyszerű próbálkozás, de azt látom, hogy indulatokat, érzelmeket váltok ki. Ez jó!
    Egy könyv, egy film is mást mond mindenkinek, élethelyzettől, kortól, nemtől függően.
    Most már kíváncsi vagyok;) és tovább folytatom...
  4. Lehet, hogy a helyzet tanítani akar? Hát a bánatos kék égéért vagyok én agykontrollos, ha ezt sem tudom kezelni?
    Dehogynem!
    Akkor lecke a mai napból:
    1. barátnő kezét elengedjük, nagykislány, boldogul egyedül is.
    2. Megbocsájtunk neki, hisz nem az ő dolga a mi kéréseinket teljesíteni.
    3. Megtanuljuk: attól kérünk, aki szivesen ad.
    4. A harag romboló energia, tehát elengedjük.