Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Horváth M. Zsuzsanna
    Szabadság vágyálma

    Azúrkék égbolton úszó fodros felhők,
    végtelen bánat, magány, sóhaja feltör.
    A remény tégláiból holnapot rakok,
    csendszirmaiból ismét virágot bontok.

    Szabadság vágyálma, a könnygyöngyök sora,
    az élet fonalán csomót ne hagyj soha!
    Lélekrezdülés, bezártságnak rabja vagy,
    falak között érzelmek harca kemény, vad.

    Szertefoszló buborék, pőre pillanat,
    kalitkába zárt, méltósága itt marad.
    Betűkkel suhanó emlékkép - hívogat,
    gondolat szárnya féltőn ölel, simogat.

    Félelem uralta országok, városok,
    pusztító vírust, halált hozó káoszok.
    Szivárványnak látszó, oly távoli célok,
    lét selyemszálán, sorstöredék él, konok.

    Azúrkék égbolt alatt, leomló falak,
    élet-halál harc, utat, győzelmet fakaszt.
    Mosolyvirág nyílik, cirógató a fény,
    szeretetvarázs öleli a Földtekét.
  2. Horváth M. Zsuzsanna
    Csend és vihar

    Szürke égbolton úszó, sötét fellegek,
    cikázó villámok, haragos zörejek.
    Bólogató szirmok, ázott fejecskéje,
    halkuló cseppvarázs ütemes zenéje.

    Tépett fák lombjai a földig hajolnak,
    őszlevelek rozsdavörös avarba hullanak.
    Könyörtelen vihar, ágat, gallyat tördel,
    madárfészket messze fúj haragos széllel.

    Csendesülj vihar, a természet élni vágy,
    erdő fái közt, csend, örök körforgás vár.
    Lombkoronák könnye, esőcseppel üzen,
    fényglória - írisze szikrázó színben.
  3. Horváth M. Zsuzsanna
    Lélektársak...

    Maradjak otthon, ugyan, hogy tehetném?
    Gyerekek várnak rám, gyógyulásuk szeretném.
    Vigasztalnék, cirógatnék, bátorító mosolyt szórnék,
    félelmet, bezártságot, játékosan messze űznék.
    Rossz érzést ne keltsen a gyógyító gépek zaja,
    meglepetés érkezik, kórtermekben hallható,
    jóságos bohócdoktorok mesét hozó szava.
    Nem lesztek egyedül, átölel sok szerető, segítő kéz,
    erősek vagytok, kis betegtársak, barátok lehettek még.
    Összezárva a jelen nehéz, küzdj, higgy és remélj!

    Lélektársak leszünk együtt, a szomorúságot messze űzzük.
    Színes lufik, bábfigurák, kisautók szöszke babák,
    összekuszált kóc a hajam csíkos zoknim orra lyukas.
    Cipőmben a mozgás nehéz, hasra esek, te ne félj!
    Kacagunk hasunkat fogva, könnyfakasztó a torna.
    Hála puszit sokat kapok, adós én sem maradok,
    őszinte kincs szívszeretet, öleléskuckóban a helyed.
    Feltétel nélküli szeretet szívünk útján hozzánk vezet,
    búcsúzni mi nem fogunk, holnapután találkozunk.
    2020. június 05.
  4. Horváth M. Zsuzsanna
    Kibomló reményszál.

    Lámpaoszlopon este megtörnek a fények,
    emberek szívében félelem ül, nincs béke.
    Gúzsba kötött a vírus kegyetlen világa,
    falak közé zárt magány a lélek bírája.

    A lélek magányomat most magamra zárom,
    csend felesel, céltalan, rémisztő az álmom.
    Pókfonál arany - selymén képzeletem játszik,
    távoli emlék, színes szivárványnak látszik.

    Tavasz érkezik, virágba borulnak a fák,
    kihalt utcákon, félelem, vírus köztünk jár.
    Bánatot, okoz nem válogat idős, gyermek közt,
    támad, tombol kegyetlenül legyőz ágyhoz köt.

    Omladozó falon, csipkefüggöny pókháló,
    kibomló reményt fest, ablakra a csend-háló.
    A csendnek leple, puha, bársonyos takaró,
    elhagyott házak, romok közt, virág bimbózó.

    A rémisztő magányt, örökre messzire űzöm,
    az álmokat , célokat reményszálra fűzöm.
    Lélekrezdülés, mosoly kék óceánja lesz,
    csillogó könnygyöngyöt arcomra a fény tesz.
    2020. június 28.
  5. Horváth M. Zsuzsanna
    Távoli remény

    A magányomat most magamra zárom,
    felesel a csend céltalan az álmom.
    Pókfonál selymén képzeletem játszik,
    távoli remény szivárványnak látszik.

    Élet virága új szirmot bont érzem,
    fájdalom, könny mindig erőt ad nékem.
    Lélekrezdülés, holnap tudom szép lesz,
    apró könnygyöngyöt arcomra a fény tesz.

    A magányt, örökre távolra űzöm,
    álmom, céljaim reményszálra fűzöm.
    Szertefoszló buborék, pőre pillanat,
    kalitkába zárt, méltósága itt marad.
    2020. május 26.
  6. Horváth M. Zsuzsanna
    Föld

    Hallgasd mit suttog a Föld,
    reszket, hull a szikla-könny.
    Élhetőbb legyen, óvjuk őt,
    büszke ránk, ő a szülőföld.
    Mégis szomorú, ártunk neki,
    későn eszmélünk az idő telik.
    Földanyánk szenved, megreped,
    hangtalanul sír, - halljátok emberek? -
    Ne pusztítsátok, hagyjatok élőhelyet,
    fa maradjon, friss forrás, élet fakadjon!
    Földért a szeretet soha ne lankadjon,
    természet kincseit féltőn védjed,
    becsüld mit e Föld ad néked!
    Vadregényes tájat, tengert
    óceánt, élőlényt sok-sok csodát.
    2020. április 22.​
  7. Békés, boldog új évet kívánok mindenkinek!
    .

    Pár óra és vége az évnek. A jövőtök rejtsen sok boldogságot, szépet. Az új évben álmotok, vágyatok valóra váljon. Reátok egy boldog új esztendő várjon! Merjetek álmodni, célokat kitűzni! A rosszat minél messzebb űzni. Az év minden napján szeressétek egymást. Kívánom, hogy boldogabb, békésebb legyen az egész világ.
    Horváth M. Zsuzsanna



    Horváth M. Zsuzsanna
    Új évi remények

    Új évi remények, távoli célok,
    elgondolkozom...
    vajon az új esztendő mit hoz.
    Szeretetet, békét, nyugalmas éltet?
    Szegényeknek, éhezőknek,
    boldogabb, reményteli évet?
    A kitűzött cél elérhető legyen,
    ne fázzon, éhezzen, felnőtt és gyermek.
    Szívekbe költözzön a szeretet angyala.
    Földünkön mindenütt jóságvirágok nyíljanak.
    Új évi kérések, szeretetteli évek,
    vágyakozással teli, remény szőtte élet.




    Békés, boldog új évet kívánok mindenkinek!
    .

    Múlnak a percek, napok , évek,
    fogadkozva feledjük az óévet.
    Az új hozzon a szívekbe békét,
    éhezőknek falatnyi kenyeret,
    múljon örökre az éhség.
    A világra reményt, szeretetet szórjon,
    könnyáztatta arcokra, mosolyfényt csaljon.
    Gyűlölet szikráját jó messzire űzze,
    jóságvirág nyíljon az emberek szívébe'.
    Új év, új remények célok és álmok,
    azt kívánom mindenkire boldogság szálljon.
    Horváth M. Zsuzsanna
    Beka Holt kedveli ezt.
  8. Horváth M. Zsuzsanna
    A könnyeket töröld le!

    Fenyőillat, gyertyalángja,
    csillagszórók fénye, mindenkit
    öleljen az ünnep melegsége.
    - Ó Istenem, esedezve kérlek,
    vedd oltalmadba, ki magányos lélek.
    Otthonokban élő, beteget, időset,
    óvjad, védjed ki utadba téved! -
    A Karácsony nekik is, békés, meghitt legyen,
    arcukra mosolyt csalj, a könnyeket töröld le.
    Összefonódó kezek látványa varázsos,
    számukra az ünnep nem lesz magányos.
    Dolgos fáradt kéz, a másikat szorítja,
    hálát rebeg, tekintetét felé fordítja.
    Az év minden napján szeretetkoszorút fonjunk.
    Mosolyt, simogatást önzetlen szívvel adjunk.
    Minden nap ezt kellene tenni,
    tiszta szívvel az embereket szeretni.​
    enem62 és Bodrogközi Andrásné kedveli ezt.
  9. Horváth M. Zsuzsanna
    Múló évszak

    Rozsdabarna levélszőttes,
    bokrok alatt avarszőnyeg.
    Ezüst fénnyel dér szitál,
    a fák ágán fény csillám.

    Levélpillangók tánca,
    a múló évszak árnya.
    Bíborszín felhőfoszlány,
    tova úszik égbolt alján.

    Ökörnyálból függönyt sző,
    Őszanyó jön, ködös ősz.
    Összefércelt levélköntös,
    rőt ruhába felöltözött.
    2019. október 03.
    Beka Holt kedveli ezt.
  10. Horváth M. Zsuzsanna
    Ködfátyol.

    Csipke álom hull, ködfátylat ringat,
    ezüst- pókhálón harmatcsepp hinta.
    Tüllfüggönyt sző bokorra virágra,
    kristálycsillám ködcsepp a ruhája.

    Fűzött gyöngykaláris, hajnal- harmat,
    természet pihen, madárdal hallgat.
    Felhőfodrokon a Nap szendereg,
    bíborszín fénye lassan feldereng.

    Habkönnyű álom vízcseppé dermed,
    vízfodrán a szél hullámot kerget.
    Levélfonákon tükröződő fény,
    ködpalástját lassan oszlatja szét.
    2019. október 14.
    imrucika kedveli ezt.
  11. Horváth M. Zsuzsanna
    Bújócska

    Őshonos fák, bokrok között,
    vijjogva vércse köröz.
    A tisztáson mókus játszik,
    társaival bújócskázik.

    Avar zörren léptem alatt,
    hopp a mókus el is szalad.
    A fa törzsén fürgén mozog,
    ringó ágon tova oson.

    Huncutkodik ám őkelme,
    zöld diót szór a fejemre.
    Csodálkozva keresem,
    óvják, védik a levelek.

    Napfény játszik, bújócskázik,
    ágon szellő fuvolázik.
    Csend dallama édes ének,
    erdő hangja újra éled.
    2019. október 05.
    mhelló.JPG
  12. Horváth M. Zsuzsanna
    Patakparton.

    Kristálycsillanás a vízfodrokon,
    a patak csobogását hallgatom.
    Mohaágyon, kövek közt csörgedez,
    hangjával erdő csendjét töri meg.

    Fáknak sóhaja, harmatcseppet sír,
    avarpaplanra hullva gyöngyöt ír.
    Nap kél, fénysugáron pókháló csüng,
    ökörnyállal körbe szőve csend ült.

    Patak tükrében hajlongó ágat,
    a hullámkaréj fésüli, rázza.
    Kőágyon pihen, nyújtózik a fény,
    játszi könnyedséggel hárfázik a szél.
    2019. szeptember 28.
    imrucika és Beka Holt kedveli ezt.
  13. Horváth M. Zsuzsanna
    Esőcseppek

    Ablaküvegen leguruló sietős cseppek,
    gyöngyszemkönnyei az esőfellegeknek.
    Hallgatom az eső koppanását, nézem a
    cseppecskék megcsillanó táncát.
    Szürke égbolton úszó, sötét fellegek,
    cikázó villámok, haragos zörejek.

    Szivárvány ragyog a távoli égbolton,
    Napocska kacsint, a felhőfodrokon.
    Bólogató sziromlevélkék ázott fejecskéje,
    halkul a cseppvarázs ütemes zenéje.
    Harmatkönnyek gyorsan felszáradnak,
    a fénysugarak, arcomra mosolyt csalnak.
  14. Horváth M. Zsuzsanna
    Könnyem folyik...

    Szomorúan rád gondolok,
    nem vagy velem, felzokogok.
    Szeretnélek köszönteni,
    hozzád bújni, megölelni.

    Simogatni fáradt kezed,
    virágcsokrot adni neked.
    Könnyem folyik, nem tehetem,
    emlékképek élnek bennem.

    Édesanya messze mentél,
    hideg földben megpihentél.
    Tested immár hantok alatt,
    a szívem fáj majd megszakad.

    Sírodra most rózsát teszek,
    könnycsepp csillog, reá pereg.
    Anyák napján tőlem kapod,
    szeretlek, míg szívem dobog.
    Lovászné Marika kedveli ezt.
  15. Horváth M.Zsuzsanna
    Anyák napján.

    Hozzád megyek, drága jó Édesanyám,
    léptem koppan, a temető kitaposott útján.
    Örökzöld fenyők, mohák övezte kövek,
    szívem dobban, a sírodhoz jövet.

    Itt pihensz, már régen, hideg hantok alatt,
    gyermeki szívem fáj, mindig veled marad.
    Harmatcseppes rózsa, hófehér szirma,
    Anyák napján ezt teszem a sírodra.

    Napfényben megcsillanó, rideg márványlap,
    gyöngyszemkönnyem hull, megállíthatatlan.
    Semmi nem olyan, mint egykor volt hajdanán,
    az emlékeknek a lelkembe' nincs hervadás.
    2015. május