Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Horváth M. Zsuzsanna
    Bújócska

    Őshonos fák, bokrok között,
    vijjogva vércse köröz.
    A tisztáson mókus játszik,
    társaival bújócskázik.

    Avar zörren léptem alatt,
    hopp a mókus el is szalad.
    A fa törzsén fürgén mozog,
    ringó ágon tova oson.

    Huncutkodik ám őkelme,
    zöld diót szór a fejemre.
    Csodálkozva keresem,
    óvják, védik a levelek.

    Napfény játszik, bújócskázik,
    ágon szellő fuvolázik.
    Csend dallama édes ének,
    erdő hangja újra éled.
    2019. október 05.
    mhelló.JPG
  2. Horváth M. Zsuzsanna
    Patakparton.

    Kristálycsillanás a vízfodrokon,
    a patak csobogását hallgatom.
    Mohaágyon, kövek közt csörgedez,
    hangjával erdő csendjét töri meg.

    Fáknak sóhaja, harmatcseppet sír,
    avarpaplanra hullva gyöngyöt ír.
    Nap kél, fénysugáron pókháló csüng,
    ökörnyállal körbe szőve csend ült.

    Patak tükrében hajlongó ágat,
    a hullámkaréj fésüli, rázza.
    Kőágyon pihen, nyújtózik a fény,
    játszi könnyedséggel hárfázik a szél.
    2019. szeptember 28.
    imrucika és Beka Holt kedveli ezt.
  3. Horváth M. Zsuzsanna
    Esőcseppek

    Ablaküvegen leguruló sietős cseppek,
    gyöngyszemkönnyei az esőfellegeknek.
    Hallgatom az eső koppanását, nézem a
    cseppecskék megcsillanó táncát.
    Szürke égbolton úszó, sötét fellegek,
    cikázó villámok, haragos zörejek.

    Szivárvány ragyog a távoli égbolton,
    Napocska kacsint, a felhőfodrokon.
    Bólogató sziromlevélkék ázott fejecskéje,
    halkul a cseppvarázs ütemes zenéje.
    Harmatkönnyek gyorsan felszáradnak,
    a fénysugarak, arcomra mosolyt csalnak.
  4. Horváth M. Zsuzsanna
    Könnyem folyik...

    Szomorúan rád gondolok,
    nem vagy velem, felzokogok.
    Szeretnélek köszönteni,
    hozzád bújni, megölelni.

    Simogatni fáradt kezed,
    virágcsokrot adni neked.
    Könnyem folyik, nem tehetem,
    emlékképek élnek bennem.

    Édesanya messze mentél,
    hideg földben megpihentél.
    Tested immár hantok alatt,
    a szívem fáj majd megszakad.

    Sírodra most rózsát teszek,
    könnycsepp csillog, reá pereg.
    Anyák napján tőlem kapod,
    szeretlek, míg szívem dobog.
    Lovászné Marika kedveli ezt.
  5. Horváth M.Zsuzsanna
    Anyák napján.

    Hozzád megyek, drága jó Édesanyám,
    léptem koppan, a temető kitaposott útján.
    Örökzöld fenyők, mohák övezte kövek,
    szívem dobban, a sírodhoz jövet.

    Itt pihensz, már régen, hideg hantok alatt,
    gyermeki szívem fáj, mindig veled marad.
    Harmatcseppes rózsa, hófehér szirma,
    Anyák napján ezt teszem a sírodra.

    Napfényben megcsillanó, rideg márványlap,
    gyöngyszemkönnyem hull, megállíthatatlan.
    Semmi nem olyan, mint egykor volt hajdanán,
    az emlékeknek a lelkembe' nincs hervadás.
    2015. május
  6. Horváth M.Zsuzsanna
    Édesanya ma otthon jártam.

    Édesanya ma otthon jártam,
    szülői ház kertjében
    pünkösdirózsát csodáltam.
    Kedves virág rég ültetted,
    a sírodra ebből csokrot kötöttem.
    Harmatcsepp a virágszirmon,
    szívemben örök a fájdalom.
    Gyöngyszem cseppként
    könnyem hullik, zokogok...
    a fejfádra ráborulok.
    Fáj az emlék, ha rád gondolok,
    Napsugara csillan a szirmokon.
    A sírkertben béke honol,
    a lelkemre gyász borul.
    Csak még egyszer visszajönnél,
    fáradt kézzel átölelnél.
    Úgy ahogy régen tetted,
    emlékeket nem felejtem.
    Édesanya a legdrágább kincs voltál,
    e jóságos szív most fentről vigyáz rám.
    Köszönöm hogy értem éltél,
    szerettél és dédelgettél.
    Mázsányi súly a lelkem nyomja,
    fekete föld a tested takarja.
    Búcsúzom, bár szívem szakad,
    szeretetcsokrom nálad marad.
    Imám meghallgatásra talál,
    a felhőkön túl várjál reám.
    Isten veled Édesanyám!
  7. Legszebb ünnep, Anyák napja van ma. Kezemben édesanya fényképe. Nézem számomra, oly kedves arcot. Elment több éve már. Itt hagyta a sok emléket," hallom a kedves hangját". Óvott, féltett vigyázott rám. Amikor beteg voltam ágyam szélén ült, simogatott, mesélt nekem. Szépre, jóra, emberségre tanított. Köszönöm! Velem vagy mindig, szívemben egy kicsi hely a Tied, örökké szeretlek amíg dobog.

    Könnyem folyik... emlékezem.

    Horváth M. Zsuzsanna
    Édesanyám emlékére

    Édesanyám emlékszel
    féltőn őrizted léptem'
    Hol van az a kislány
    kire egykoron vigyáztál?

    Messze van már elhagyott
    szívében szeretet lakozott
    Kicsi leány kicsi leány,
    szeressed az Édesanyád!

    Ölelnélek féltenélek
    ha tehetném szeretnélek
    De velem vagy álmomban
    tündökölsz a csillagokban.

    Szomorúan felnézek az égre
    s látlak fényes csillag képében,
    Könnycsepp gördül arcomon,
    lepereg az ajkamon.

    Köszönöm hogy szerettél
    s az Édesanyám te lettél
    Örökre szívembe zártalak,
    mely őriz mint a várfalak.
  8. Horváth M. Zsuzsanna
    Sárga virágtenger

    Sárga színvarázs
    a repce virágszirma,
    langyos szellő
    simítja, ringatja.
    A Napnak fénye öleli körbe,
    azúrkék égbolton játszi
    könnyedséggel.
    A messzeségben
    tengernyi sárga pont,
    ringó virágtenger
    szirmai közt,
    méhecske dong.
    Ragyogó színfoltok
    tovatűnő álmok,
    lágy szellővel táncolva
    a szirmok tovaszállnak.
    2016. április 23.
    imrucika és Bíbor Kitti kedveli ezt.
  9. Horváth M. Zsuzsanna
    Tavaszváró...

    Mohás kövek között, hófehér csoda,
    sziromlevelén, harmatkönnyes ruha.
    Gyenge szára hintázik a széllel,
    Napfény-csillámmal búcsút int a télnek.
    Kikelet jő, trillával madárdal ébreszt,
    avar alatt új élet fakad, nézzed!
    Hóvirág, ó, mi szép, egyszerű kis virág,
    föld fagya felenged, színeket ölt a világ.
    Fátyolba takarva, tavaszról álmodik,
    illatfelhő, madárdal andalít,mámorít.
    Szirmot bont, szerényen hívogat,
    mosolyt csal arcomra a pirkadat.
    Léleksimogató látvány, télnek szépsége,
    szívmeleget ontó, a kikelet ébredése.
    imrucika és Beka Holt kedveli ezt.
  10. Horváth M.Zsuzsanna
    Szívem emlékei

    A leszakított virág helyén,
    új virágok nyílnak...
    Szívemben emlékek virulnak.
    Szülőföld, gyermekkor,
    játszó pajtások.
    Vadregényes kastély kertjében
    lopva letépett virágok.
    Apró csínytevések,
    féltőn őrzött titkok.
    Barátok, barátnők
    tőlem távol vagytok.
    Múlt emlékei csokorba kötve.
    Öröm könnyei,
    ragyogó gyöngyszemként
    az élet fonalára fűzve.
    Feltörő érzések,
    felejthetetlen képek,
    velem maradnak amíg élek.

    2016. március 12.
  11. Békés, boldog új évet kívánok mindenkinek!


    Pár óra és vége az évnek. A jövőtök rejtsen sok boldogságot, szépet. Az új évben álmotok, vágyatok valóra váljon. Reátok egy boldog új esztendő várjon! Merjetek álmodni, célokat kitűzni! A rosszat minél messzebb űzni. Az év minden napján szeressétek egymást. Kívánom, hogy boldogabb, békésebb legyen az egész világ.
    Horváth M. Zsuzsanna





    Horváth M. Zsuzsanna
    Új évi remények

    Új évi remények, távoli célok,
    elgondolkozom...
    vajon az új esztendő mit hoz.
    Szeretetet, békét, nyugalmas éltet?
    Szegényeknek, éhezőknek,
    boldogabb, reményteli évet?
    A kitűzött cél elérhető legyen,
    ne fázzon, éhezzen, felnőtt és gyermek.
    Szívekbe költözzön a szeretet angyala.
    Földünkön mindenütt jóságvirágok nyíljanak.
    Új évi kérések, szeretetteli évek,
    vágyakozással teli, remény szőtte élet.
    csincsili és Beka Holt kedveli ezt.
  12. cinegekis.jpg





    Horváth M. Zsuzsanna
    Téli kép...

    Madarak éheznek, fáznak,
    jégbordás faágon állnak.
    Dér szitál, reccsennek az ágak,
    szárnysuhogással tova szállnak.

    Hópelyhek tánca a széllel,
    havon csillanó Napfénnyel.
    Csipkét fon a fagy a fákra,
    függönyként terül a téli tájra.

    Amerre nézek vakító fehérség,
    hószemcsét kavar a süvítő szél.
    Jeges takaró fénye felém árad,
    madárfészkek árván elhagyva állnak.


    Ne feledkezzünk el a madárkákról!
  13. Horváth M.Zsuzsanna
    Összefonódó kezek

    A fehér tájon végtelen csend, nyugalom,
    közelít a december havas utakon.
    Szívekben égő vágy, hallod? dalol...
    torokszorító, csendes lágy dallamot.

    Hatalmas pelyhekben hull a hó,
    feldíszített fenyő áll - csillogó.
    Halvány a gyertyafény, reményt adó,
    könnycsepp a szemekben, felénk áradó.

    Fájó, sok ember magányos, elhagyott,
    gondoljunk rájuk is ezen a napon!
    Tekintetük értelmes, mindent elárul,
    érzéssel telt szívük fáj, és elárvult.

    Számukra az ünnep, nem lesz magányos,
    összefonódó kezek, látványa varázsos.
    Könnyük felszáradt, mosoly az arcukon,
    szívükbe költözött, a Megváltó, - Karácsony.
  14. Horváth M. Zsuzsanna
    Karácsony éjjelén

    Mindenütt csend, béke, nyugalom
    hólepte csodás táj hol utazom.
    Csillogó hópihék hajamra szállnak
    pajkosan ragyognak és táncot járnak.

    Örökzöldek cserjék, intenek felém…
    hideg téli éjszakán nincs már remény.
    Kavargó hóvihar belepi a tájat
    karácsony éjjelén szeretettel várlak.

    Fenyőillat tölti be a kis lakást
    lelkem’ melegség, remény járja át.
    Arcom sugárzik, feléd mosolyog
    nézlek, szeretettel kezedet fogom.

    A halvány fénysugár, melegen átölel
    csillagszóró apró csillámport lövell.
    Fagyöngy alá vezetlek, jöjj velem,
    káprázatos szép a karácsonyéj veled.
    imrucika kedveli ezt.
  15. Horváth M. Zsuzsanna
    A könnyeket töröld le!

    Fenyőillat, gyertyalángja,
    csillagszórók fénye, mindenkit
    öleljen az ünnep melegsége.
    - Ó Istenem, esedezve kérlek,
    vedd oltalmadba, ki magányos lélek.
    Otthonokban élő, beteget, időset,
    óvjad, védjed ki utadba téved! -
    A Karácsony nekik is,
    békés, meghitt legyen,
    arcukra mosolyt csalj,
    a könnyeket töröld le.
    Összefonódó kezek látványa varázsos,
    számukra az ünnep nem lesz magányos.
    Dolgos fáradt kéz, a másikat szorítja,
    hálát rebeg, tekintetét felé fordítja.
    Az év minden napján
    szeretetkoszorút fonjunk.
    Mosolyt, simogatást
    önzetlen szívvel adjunk.
    Minden nap ezt kellene tenni,
    tiszta szívvel az embereket szeretni.
    Beka Holt kedveli ezt.