Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Vajabaj

    Panka néni vajat köpül,
    Minden ragad köröskörül.
    Cséphadaró erős karja
    Mixerbotként jár a vajba.

    Készül a vaj, egész lavor.
    Sűrűsödne épp amikor
    Görcsbe rándul Panka karja.
    Itt a vég. Így hogy kavarja?

    No para, a gond megoldva.
    Lavor a konyhapadlóra,
    Bevetni kész büdös lába.
    Döngöl a lavorban állva.

    Bekapcsolva rádiója.
    Reppet nyom egy idióta.
    Napsugaras őszi reggel
    Panka néni vajban reppel.

    Megfelelő a vajállag,
    Panka végez, már kiszállhat.
    Sikamlós a lavor alja,
    Megcsúszik, - nyakig a vajba.

    Sajnos annyit nem árt tudni;
    Panka néni nem tud úszni.
    Ha tudna sem sokra menne,
    Sűrű vajban hogy evezne?

    Meredek helyzet, veszélyes.
    Már orrhegye is vajkrémes.
    Kapálózna még ha tudna.
    Megmentjük! Azért se bukta!

    Konyhában a padlásajtó,
    Épp fenn vagyok ez most pont jó.
    Kezem ügyét körbenézem,
    Csak akad egy kötél érzem.

    Akad. Dobom egyik végét,
    Másikat markolom kétrét.
    Pontos dobás, kapd el Panka!
    Máris feszül vajban karja.

    Mászik, lassan emelkedik.
    Ne tartson holnap reggelig!
    Markolom a kötélvéget,
    Emelem a fehérnépet.

    Életmentő akció van.
    Már csak derékig lavorban
    Hősiesen küzd a drága.
    Én meg mindjárt berosálva.

    Utolsó erőt merítve,
    Izmom végképp megfeszítve,
    Nagyot húzok a kötélen.
    Ezzel kimentem.- Remélem.

    Masszív krém a vaj, a galád.
    Mégsem adja vissza Pankát.
    Erőm végén járok mikor
    Megemelkedik a lavor.

    Pankástól és csak keveset.
    Eztán lesz csak bal az eset:
    Végső erőm is elhagyva
    Padlásról fejes a vajba.

    Mosolygok rajta, ő meg rám.
    Vajjal nyakig tele ruhám.
    Most már közös erőt veszünk.
    Nyugi! Mindjárt parton leszünk.
  2. Vágta

    Poros úton szekér halad,
    Forr a por a paták alatt.
    Prüszköl Guszti meg a ló is,
    Nyilvánvaló szilikózis.

    Tulipiros Guszti orra,
    Nonstop szomjazik a borra.
    Van a bakon boros flaska,
    Apad kadarka-tartalma.

    Szélesedik a hangulat,
    Guszti dalol, a ló mulat.
    Történetesen gazdáján,
    Alkoholista fajtáján.

    Döccen az út, döccen Guszti,
    Mert hogy lova alamuszi.
    Direkt vitte a kátyúba,
    Ostor suhint most a lúra.

    Na ha te így akkor én úgy.
    Kátyúval borítva az út.
    Lova egyet ki nem hagyna.
    Megbicsaklik Guszti hangja.

    Na ha te úgy akkor én így:
    Odasóz a lova nyerít,
    Bosszúból megbokrosodik.
    Guszti sógor józanodik.

    Ostornyélbe kapaszkodva
    Szitkot szór a komisz lóra.
    Nem nyomdafestéknek valót.
    Végképp feltüzeli a lót.

    Mint a vidámpark ciklonja.
    Száll a szekér és a foglya.
    Ehhez viszont nem kell zseton.
    Pánikfélelem a bakon.

    Ha lepottyanna az útra.
    Nyolc napon túl sem gyógyulna.
    Szava sincs már, nem hogy nóta.
    Torkán akadt bor és strófa.

    Kanyarulat következik.
    Ló és a szekér beveszik.
    Guszti viszont nagyot repül,
    Egy kerítésoszlopra ül.

    Pislant, - meglepetten látja:
    Hisz ez épp az ő portája.
    Sürgősen lekászálódva,
    Kedvet kap egy pofa borra.

    Poharazik a verandán,
    Kifelé tekintget bambán.
    Újabb útra készen lova
    Nyerít egyet vigyorogva.
    Pálfi.Marcsi, imrucika és Beka Holt kedveli ezt.
  3. TISZTÍTÓVÍZ

    Parányi falu a térkép egyik sarkán.
    Nevét nem tudom, ha tudnám sem mondhatnám.
    Azt hiszem, szükség van az inkognitóra.
    Az itt zajlott sztorit nem verték nagydobra.

    Szelíden csorduló tiszta vizű patak
    Kígyózta a falut át a kertek alatt.
    Patak menti utak mentén házak sora.
    Itt lakott a helység néhány száz lakosa.

    Ezüstös szalaggal általszőtt pátria,
    Aki itt született öröm itt laknia.
    Sajnos az öröm nem mindig tart örökké.
    Úgy elillanhat, hogy vissza sem jön többé.

    Egy reggel megvirradt a hanyatlás napja.
    Kéjesen párolgott a falu patakja.
    Ma is mint annyiszor, tovaszállt a pára,
    Tiszta látványt nyújtva a meder aljára.

    Szokatlan sötét folt a patakmederben:
    Összegyűjtött szemét malteros vederben.
    Szépen összegyűjtve, rondán behajítva.
    A patak imázsát lealacsonyítva.

    Jöttek jobbról balról, ma is úgy mint máskor.
    Írmag sem látszódott megbotránkozásból.
    Szemet hunyt, vagy úgy tett aki csak meglátta.
    Aztán beolvadt a pakk az esthomályba.

    Új nap új reggele újabb meglepetés:
    Újra dúlt az éji vízbeszemetelés.
    Egy megtette, mért ne lenne folytatása?
    Lassulni látszott a kis patak folyása.


    Pár hét múlva egész látványos környezet.
    Élethű háború súlytotta övezet.
    A kis patak medre pestis góca lehet.
    Sóhaja nem hallik: mit tesztek emberek?

    Ugyan kit érdekel a helyi szemetes,
    Aki jó ideje petákot sem keres?
    Kit is érdekel a víz élővilága,
    Millió élőlény élete-halála?

    Még jó hogy nem ettél itt pecázott halat,
    Jó eséllyel taccsra vágtad volna magad.
    Jó hogy nem csapott meg itteni fuvallat,
    Eséllyel élveznéd a lenti nyugalmat.

    Rövid idő alatt ez történt - sarkítva.
    Nem járt gyönynyörködni senki már a hídra,
    Melynek kecsessége csökkent a patakon.
    Tényleg itt van a vég? Jön a válasz - adom.

    Baljósnak induló sokadik éjszaka.
    Szellő által szálló bomló szemét szaga.
    A szenvedő patak dönt egy zseniálist:
    Fel fogja számolni a bűzlő kanálist.

    Utolsó erővel szörnyű ár kavarog.
    Hullámok hátán a kidobott kacatok.
    Végignyalta a víz a házak küszöbét.
    Visszajuttatta a vétkesek szemetét.

    Parányi faluban felvirrad a reggel.
    A térkép sarkán is süt a nap ha felkel.
    Pár száz áll leesik katonás-egyszerre.
    Bő túlmunka vár a helyi szemetesre.

    Szeliden csorduló tiszta vizű patak
    Kígyózza a falut át a kertek alatt.
    Szemlesütött párszáz - egy a szerencsétek:
    Véget vetek most egy kitalált mesének.
    Beka Holt kedveli ezt.
  4. Adios

    Teli a hócipőm az egész világgal,
    Rám rótt kényszerpályán sodródni az árral.
    Ez az apró bolygó nem az én stílusom.
    Érlelődik tervem: sürgősen itt hagyom.

    Távolban összeér az égbolt a földdel.
    Lázas agymenésem izgalommal tölt el.
    Vajon mi várhat rám túl a horizonton?
    Lövésem sincs, de ha ott leszek, megmondom.

    Nem sokat tipródom, hosszú útra kelek.
    Viszlát öreg bolygó, adios emberek.
    Gyorsíthatnák utam technikai trükkök,
    De gyalog megyek, így mártírabbnak tűnök.

    Alig telik pár év, s itt a bolygó széle.
    Izgalommal tölt el a nagy semmi képe.
    Mögöttem a múltam, előttem a jelen.
    Beleugranék, de tojok hogy megtegyem.

    Leülök pihenni a föld peremére.
    Csak le ne zuhanjak, - az ég szerelmére!
    Lelógnak lábaim. Mögöttem fűcsomó,
    Megnyugvással töltő stabil kapaszkodó.

    Aklimatizálni trónolok vitézül.
    Úgy nézek ki, mint ki honfoglalni készül.
    A lelkesedésem percről percre apad.
    A fűcsomó ekkor galádul elszakad.

    Túl vagyok a komoly megrázkódtatáson:
    Kibontakozást nyer repülő tudásom.
    Ekkor hatalmasat durran szerény énem:
    Gondolom: túl vagyok a hangsebességen.

    Elmúlik félelmem, üstökössé válok.
    Már élvezem is, hogy nincsenek határok.
    Úszó égi testek kereszteznek szembe.
    Nyakig kerülök a világegyetembe.

    Egyetem egyből a hat elemi után.
    Bolygószerű testek kerülnek ki furán.
    Pedig minden vágyam egyre becsapódni.
    Rám férne valahol egy tál makaróni.

    Egyik szembe-tárgyról ideintegetnek.
    Megkordulok, éppen makarónit esznek.
    Ellenemre hajt az ellen mágneshatás.
    Kezd kínossá válni ez a kirándulás.

    Nincs számomra idő, csak határtalan tér.
    Nem váltakozik itt a tavasz, nyár, ősz, tél.
    Becsapódás stimmel, de egy másik fajta.
    Újabb bolygó hagy el - élőlények rajta.

    Hosszú repüléstől már apróra koptam.
    Kénytelen folytatom kicsit csalódottan.
    Egyszer honra lelek, - őszintén remélem.
    A helyzetjelentést küldöm majd. Ígérem.
  5. Őszike

    Őszidőt jegyzünk már - átmenet a télbe.
    Pillantsunk kicsit a valós időképre:
    Higanyzsugor, szél fúj, hideg eső áztat.
    Arra ébrednek ma számosan, hogy fáznak.

    Elemér is köztük ébred dideregve.
    Totál érthető, hogy felkelni sincs kedve.
    A takaró mégis némi védelmet nyújt.
    Aztán belátja, hogy jobban jár ha begyújt.

    Tegnap sort kerített egy kis favágásra.
    Beigazolódott előrelátása.
    A kályhaajtónál megrakott fagúla.
    Vékonyak a hegyén, vastagok alulra.

    Bepakol, alágyújt enyhülést remélve.
    Gondos ember lévén felkészült a télre.
    Dörzsöli kezeit, ahogy ropog a fa.
    Melege még alig, de már van illata.

    Fázósan szeli az eget Búbos Banka.
    Bánja, hogy nem repült másik éghajlatra.
    Alább száll, vonzza egy kémény pipafüstje.
    Rászáll megpihenni és hogy testét fűtse.

    A jó meleg kéményt épp teletrónolja.
    A kályha szelepét csírájába fojtja.
    Ezzel eloltja az éledő parazsat.
    Meleggel töltötten ezután szárnyra kap.

    Elemér a házban abszolút nem érti,
    Hogy az éledő tűz mért szűnik meg égni.
    Pár papír galacsin a kályhába repül,
    Vígan lobog a láng néhány percen belül.

    Búbos Banka szárnya hasítja az eget.
    Teste veszni érzi a potya meleget.
    Füst kígyózik alant, füstölög a kémény.
    Rárepül. - Szó szerint tüzeli az élmény.

    Mielőtt megsülne pirosló popója,
    Szárnyra kel hogy újra a köröket rója.
    Új szításra szorul a hamvadó parázs,
    Elemér úgy érzi, hogy ez átok-varázs.

    Megismétlődik még párszor a jelenet.
    Banka élvezi az áradó meleget.
    Elinek, ha volna, eldurranna agya.
    Most épp kapóra jön, hogy némileg gyagya.

    Kimegy az udvarra, most üres kéménye.
    Nincs magyarázat a negatív élményre.
    Széttárja karjait, - ideje feladni.
    Elemér még egyszer hülyén fog meghalni.
    Beka Holt kedveli ezt.
  6. Energiatöltet

    Kihűlt a kandalló, a szoba sem meleg.
    Fáskamrám kiürült, a fene egye meg.
    Épp amikor a tél derekát vészelem,
    Nullára zsugorul tüzelőkészletem.

    Nincs egy buznyákom sem energiát venni,
    Mégsincs késztetésem hibernáltnak lenni.
    Újra rámtornyosul likviditásgondom.
    Ismerve magamat biztosan megoldom.

    Kezemben a balta, vállamon a fűrész,
    Az erdőben vagyok, szemem fákat fürkész.
    Jégbefagyott törzsek, csonttá fagyott ágak.
    Meglendül a szerszám, hogy jól odavágjak.

    Akkorát visszarúg, majd kiszakad vállam.
    Meg sem rezzen a fa a jeges burkában.
    A fűrészfogak is olyan hatékonyak,
    Mint az állkapcámban lévő odvas fogak.

    Hatványan rágódom - (számban rágógumi.)
    Klímát változtatni ez az út nem tuti.
    Örök a küzdelem, ha az élet fösvény,
    Hazafelé fogy már alattam az ösvény.

    Falu szélén székel a kocsmahivatal.
    Töményen vendéggel, töményen itallal.
    Akad még zsebemben pár felesre való.
    Kezemben a balta tekintélyt tartandó.

    Melegre lehelve és fűtve a helység.
    Hívogatóan, hogy az ember beessék.
    Markolatomban a pálinkás pohárral,
    Töltődöm szesszel és hőenergiával.

    Parányit jobbkedvűn újra otthonomban.
    Az átjáró meleg testemben még ott van.
    Belesugárzom a kripta-fok szobába.
    Úgy látom megmozdul a hőmérő szála.

    Ha ez így működik, máris spuri vissza.
    Gigámban a lőre, testem a hőt issza.
    Pár felessel társul némi ingajárat,
    Felhevülni érzem testem és a házat.

    Nincs már úgysem íze - a rágót kiveszem.
    Kulcslyukam huzatját rágószigetelem.
    Átmeneti gondom megoldom pazarul.
    Túlélem valahogy amíg kitavaszul.
    sorcier, imrucika, zági és 1 másik tag kedveli ezt.
  7. Dávid és Góliát

    Adva van egy macska és adott egy egér.
    Ez az összetétel egy kis mesét megér.
    Nevezhetném őket Jerrynek és Tomnak,
    De nem vagyok híve a lerágott csontnak.

    Macskarek Góliát, Egerentyű Dávid
    Egyszerre lát meg egy darab ementálit.
    Evésre ingerlő hamm-bekapható sajt,
    Amit csak egy macska vagy egy egér óhajt.

    Egyszerre ugranak, - az egér a fürgébb,
    Orrhosszal veri a testes macska-ürgét.
    Irányt vált, iszkol a négylábú teleszáj.
    Nyomában az üres. Tornyosul a viszály.

    Szaporáz Góliát, Dávid is a sajttal.
    Útjukban a konyha közepén az asztal,
    Amiről leesett civódásuk tárgya.
    E körül futnak most körkörös irányba.

    Egérutat látszik nyerni Dávid egér.
    Szájában a sajt, mit vacsorázni remél.
    A lomha Góliát lassul körről körre.
    Az egér már egész ott köröz mögötte.

    A szitut érzi a fáradt, éhes macska.
    Dávid is látja, hogy gyors futása csapda.
    Ugyanaz gondolat szalad végig rajtuk;
    Olyat fékeznek, hogy szikrát szór a talpuk.

    Kielemezve az egérfarknyi hibát,
    Hátraarcot csinál Macskarek Góliát.
    Az apró satuból épp kirepül a sajt,
    Dávidka elszalad kerülve nagyobb bajt.

    Jóllakottan kacsint macska az egérre,
    Pedig egy csata nem a háború vége.
    Jön még kutyára dér, úthenger macskára.
    Az elorrzott sajtnak igenis lesz ára.

    Elégedetten ring a macska-hintaágy.
    Lenn a kert füvében feszül a bosszúvágy.
    Lekonyulva bajsza, lekonyulva orra.
    Belerúg egy fűben levő golyóstollba.

    Szétugrik az irón, kigurul rugója.
    Miközben felveszi, s mancsaiban fogja,
    Megfogalmazódik zseniális terve.
    A huncut egérnek máris jobb a kedve.

    Hosszú cérnával a rugót gúzsba köti,
    Jó szorosan, és a macska alá löki.
    Álmában is ring a macska hintaágya,
    Meg nem álmodná, hogy épp merénylet tárgya.

    Mancsában cérnavég, odébb sétál Dávid.
    Megbosszulja most a finom ementálit.
    Meggyullad a cérna, ahogy gyufa villan,
    Az apró láng pont a macska alá illan.

    Robbanásszerű a rugó helyreállta,
    Nagyot rúg a macska hátsó fertályába.
    Hatalmasat repül, pislogva elképed.
    Sosem tudja meg, hogy mért a holdon ébred.

    Fél visszaugrani, még a föld mellé érne.
    Ottmarad tehát a jövő ezer évre.
    Lendül a hintaágy, billeg Dávid bajsza.
    Lezárult az örök macska-egér hajsza.
    imrucika kedveli ezt.
  8. Horgászkaland

    Be van fagyva a halastó,
    Jeges tükrén hótakaró.
    Gazsi lyukat vág a jégbe,
    Csalis horgot dob a lékbe.

    Harcsa Marcsa a víz alatt
    Épp táplálék után matat.
    Ténykedése reménytelen,
    Jó óvhely az iszapverem.

    Mélyben mélyen alvó halak,
    Még a végén éhen marad.
    Hajrá! Nem hiába kutatsz!
    Hopp: előtte kövér kukac.

    Még mielőtt rárabolna,
    Veszélyt szimatol az orra.
    Marcsa majdnem átverődött.
    Bár éhes, de nem ütődött.

    A kukacban hegyes horog.
    Másik fele vígan lobog.
    Harcsa Marcsa ide harap.
    Reméli, a kukac szakad.

    Éber Gazsi a lék-parton,
    Mégis hasra ül a havon.
    Erős a harapás-hatás,
    Ez aztán piszok nagy kapás.

    Erőlködik Gazsi, - húzza.
    Húzná, ha nem hason csúszna.
    Harcsa Marcsa sem statiszta,
    Szenved a kövér giliszta.

    Olyan mint a kötélhúzás.
    Horgászatnak ez már túlzás.
    Nem is baj ha vége szakad,
    Éles a nád a víz alatt.

    Végletekig felspanolva
    A damil, mert ez a dolga.
    Aztán egy szál nádszál éle
    Dönt: a horgászatnak vége.

    Ugyanazon hasmánt pózban
    Ül Gazsi a jeges szószban.
    Orrból törő gőzkarikák
    Között elemzi a hibát.
  9. Kukac pont húú
    Mesém hőse kukac. (Nem sajt, csak egy natúr.)
    Táplálékot keres, mert az éhség nagy úr.
    Felhajtó körútját siker koronázza,
    Rálel egy ligetnyi termő gyümölcsfára.

    Tegnap almát evett, felette körteág.
    Eldönti körtével tömi meg ma magát.
    Ma újra nem kell, hogy a piacon költsön,
    A terülj asztalra felmászik a törzsön.

    Két nagy csipás szeme lázasan fut körbe:
    Keresi melyik a legérettebb körte.
    Talál is egy szépet, egy vilmos-édeset.
    Megkóstolja, - ilyet soha még nem evett.

    A húsos gyümölcsbe magát belerágja.
    Teli pocakkal sem csökken az étvágya.
    Miközben a nedű csordogál hasába,
    Eldönti, mostantól ez lesz a lakása.

    Szépen tágasodik a kukacos szoba.
    Szélesedik, mélyül leendő otthona.
    A lakályosodást mégsem veszi észre,
    Amennyit megeszik, annyit nő vesztére.

    A körtelakásnak már alig van fala.
    Fogyóban a gyümölcs étele, itala.
    A falánk kukacnak azt kell észrevenni
    Mielőtt kipukkad, nincs körötte semmi.

    Mászni sem tudna már, kuporog az ágon.
    A mohóságodra ráfáztál barátom.
    Vigyázz ha arra jársz, - gyümölcs után kutatsz,
    Fejedre eshet egy jól megtermett kukac.
    imrucika kedveli ezt.
  10. Rém-krém

    Csúnyán rászorult a kupak a fogkrémre.
    Erös mozdulattal letekerem végre.
    Veselkedésemnek mégsem lészen haszna,
    A tubus lyukába beszáradt a massza.

    Fogom, behajítom a mikrosütőbe.
    Hátha képlékenyre langyosul a hőre.
    Tűzijáték-kép a sütő-monitoron.
    Még mosolyognék is, ha lenne humorom.

    Fémtartam az oka a sütő bajának.
    Annyi időm sincs, hogy odareagáljak.
    Kellő hangerővel hatalmas villanás.
    A környéken elment az áram, nem vitás.

    Lepánikszaladok a drogériába.
    Én sem tudom minek. - Kiderül. -Hiába.
    Kezemben a tubus, krémhígítót kérek.
    Látom a szatócson, alig néz hülyének.

    Újra lakásomban, kezemben a balta.
    Gyilkos lendülettel csapok az asztalra,
    Merthogy ott a tubus, de mellétalálat.
    Viszont kitörök egy konyhaasztal-lábat.

    Nem az én hírem, hogy könnyedén feladjam.
    Újra lendül baltám, célirányosabban.
    A tubus legcsücskét telibe trafálom.
    Rakétaként felszáll, épp hogy nem vág állon.

    Rövid röpte után landol a plafonon.
    Szétnyílik, felragad a teljes tartalom.
    Gúnyosan szétterül konyhám fehér egén.
    Formája, állaga mint egy tehénlepény.

    Az asztalra lépek végképp dühbe jőve.
    Megpecsételődik a maszlag jövője.
    A pecsét az stimmel, de sajnos az enyém.
    Az egyik asztalláb sajnos nincs a helyén.

    Röppálya - párhuzam - konyhaablak-függöny.
    Belemarkolok, hogy tompítson az ügyön.
    Földre érkezésem így nem oly aggasztó.
    Ekkor fejbe vág egy hulló függönytartó.

    A plafont bámulom kifejezéstelen.
    Versem tárgya nyíltan szembenevet velem.
    Most sem én vagyok, ki utoljára nevet.
    Dobjon már valaki egy mentőkötelet!
    khaty21 kedveli ezt.
  11. Káosz

    A világ végén, a semmi szélén félig kiszáradt bányató.
    Partjára érve vizébe szürcsöl egy patkolatlan bányaló.
    Eszi vagy issza, - eldönthetetlen. Víz alig, tömény békanyál.
    Kisdolga akad, - megfűszerezi. Így is ízlik, hisz ég a nyár.

    A semmi-széli lápvidék partján dőlésre készen vén tanya.
    Lakója indul épp bevetésre; egy riasztóan rút banya.
    Hónapos szennyes a hóna alatt. A tóhoz készül mosásra.
    Ha véghezviszi, a tömény retek beledúsul a mocsárba.

    Dolgait tevő vén bányamén - leér mellé a bányarém.
    Távolságuk megfelezendő - a trutymó szélén áll egy gém.
    Megnézik egymást, s végzik a dolguk, ki hangosan, ki csendesen.
    Egyik lefetyel, másik mosni kezd, egy fél lábon vár feszesen.

    Merül a ruha, megemelkedik a rémes banya tompora.
    Jobban megnézve bízvást lehetne a vén bányaló rokona.
    A sulykolástól bányalég feszül. Nem illene, de illana.
    A biztosíték kimegy a lónál, megbokrosítja illata.

    Felágaskodik, akkorát horkant, hogy a rút banya riadva
    Egyensúlyt vesztve előrebillen. Fejjel esik az iszapba.
    Megnyugszik a ló, mosolyog a gém, kapálódzik a bányarém.
    Siessünk gyorsan segítségére, hogy jól végződjön a mesém.

    Kanalas pajtás mögé tipegve barátságosan megcsípi.
    Heves fájdalom-rugó-erő a banyát lóhátra repíti.
    Libbentve szárnyát sártól csöpögve a rémség vállán ül a gém.
    Pocsolya-fehér tundra-alsóval fején vágtat a bányamén.
    MneKata kedveli ezt.
  12. Ebédel a majom
    A dzsungel ösvényén jól termő banánfa.
    Arra megy a majom, kedvet kap banánra.
    Nagyra termett gyümölcs a fa egyik ágán,
    Összefut a nyála szép banán láttán.

    A fa is kidőlne, ha felmászna érte.
    Jól megütné magát, ha nem talpra érne.
    Lábujjhegyen állva is rövid a karja.
    Azért is ezt a szép nagy banánt akarja.

    A mókus itt lapul éppen ezen a fán.
    Neki is megtetszik a szép érett banán.
    Máris a kiszemelt vékony ágon mászik.
    Megcsúszik, leesik,- de talpra. Nincs pánik.

    Hadi tanácsot tart mókus meg a majom.
    Mindkettőnek korog a gyomra már nagyon.
    Kitalálják, hogyan juthatnak elérte:
    Felmászik a mókus a majom fejére.

    Nyújtózkodó karja a banánt eléri.
    Belekapaszkodik, könnyedén letépi.
    Visszaszökkenik a földre, az avarba.
    Előttük a banán. Az ebéd tálalva.

    Lehúzott héját a hangyabolyba dobják.
    Köszönve szépen a hangyák éhük oltják.
    Bekebelezné a mókus a fél banánt,
    De a majom közben meggondolja magát.

    Hófehér fogsora frissen szidolozva.
    Elővillantja a mókusra morogva.
    Felfut az a fára új étket keresni,
    A majom meg leül. Elkezd ebédelni
  13. Brillírozok
    Irritáló érzés, lelombozó tudat,
    Ahogy átfütyüli fejemet a huzat.
    Hintázik a csillár, remeg a tapéta.
    Nyargalász az áldás hurrikánrakéta.

    Ablakom üvege hálósra repedve,
    A keret a falba belevetemedve.
    Egy idős a házzal, - leamortizálva.
    Új kell a helyébe. Sajnos ez az ábra.

    Jól nevelt szabóként mérem szélét, hosszát.
    Megrendelhetném, de drágább hogyha hozzák.
    Zsebembe hajítva lapos bugyelláris.
    Az akció indul: megyek venni máris.

    Üvegszem csodáknak végtelen glédája.
    Kösse fel a gatyót, ki az árát állja.
    Sajnos a keretem ablak-venni véges.
    Dologvégezetlen kihátrálok. Rémes!

    Szél tépte füleim konyítja a bánat.
    Túlméretesedtek az uniós árak.
    Sajnos nem uniós méretű a pénzem.
    Azért is megoldom problémámat!- Érzem.

    Fő az önuralom!- Ne legyek ideges!
    Utam partján cégér: a tulaj üveges.
    Határozott reflex-lépés derékszögbe.
    Csilingel az ajtó vevőnek jöttömre.

    Zsebemben a cetli, rajta pontos méret.
    Előhuzigálom. - Egy ekkorát kérek.
    Lazán kifizetem és hátamra veszem.
    Köszönve a vásárt ajtót nyitnak nekem.

    Egyensúlyozástól némileg fáradtan
    Szusszantok egy párat otthon az udvarban.
    Aztán erőt veszek- és levegőt- nagyot.
    Kitépem a falból a régi ablakot.

    Tokostól kiszakad, alig ellenkezik.
    Káromra mostantól nem vetemedhetik.
    Magatehetetlen súlya dönti földre,
    Kicsörömpöl ami van üveg, belőle.

    Az új üvegtábla épp illik a falba.
    Előkerül némi kétes múltú paszta.
    Bölcsen, szakszerűen jó vastagon kenem,
    Hogy futó-pillantva keret jelleg legyen.

    Ülök az ablaknál széltelen szobámban.
    Esőfüggöny veri művemet hosszában.
    Kültéri függönyként az aggyümölcs művön.
    Pezsgővel ünneplek: túl vagyok az ügyön.
    Gagamail és Tilinger Istvánné kedveli ezt.
  14. Lidérc
    Egy hosszú órán át bambulom a falat,
    Mire a szemhéjam végre összeragad.
    Ahogy éjszakába torkollik az este,
    Javában fújom a kását szenderegve.

    Nem szokványos módon most azt tapasztalom;
    Ahogy mélyül álmom, élénkül tudatom.
    Megpecsételődik néhány éji óra.
    Érzem eseménydús lesz az éber kóma.

    Máris talpon vagyok, pedig fel sem kelek.
    Mozdulok anélkül, hogy egy lépést tegyek.
    A kijárat felé az előszobán át,
    Előszobatükröm pajkosan kacsint rám.

    Néztél már valaha álmodban tükörbe?
    Biztosíthatlak, hogy a tükröm nem görbe.
    Mégis azt látom, hogy nem néz szembe senki.
    Ha alszik az ember, biztos így kell lenni.

    Már az utcán vagyok, a csúcsforgatagban.
    Odabenn éjjel volt, idekinn nappal van.
    Én is ott úszom az emberkavalkádban.
    Mivel közben alszom, elég enerváltan.

    Ismerős arcokat vélek úszni szembe.
    Jólneveltségemből mentettem éjjelre.
    Széles mozdulattal üdvözlök egy párat.
    Elmennek mellettem, még csak meg se látnak.

    Egyik ébrenléti komám tűnik elém.
    Azt hiszem tudatos ahogy halad felém.
    Baráti gesztusként megérintem vállát,
    Meglepetten szétnéz- énrám is- de átlát.

    Egyre bosszúsabban folytatom utamat.
    Elém álmodva most egy sihedercsapat.
    Az egyiket spontán hátsóba billentem.
    Értetlenül szétnéz felettem, mellettem.

    Túlcsordul a dühöm, előttem kirakat.
    Meglendül öklöm, a keret is kiszakad.
    Csődület csődül a hangos üvegszóra,
    Potenciálisként sem kerülök szóba.

    Tajtékzik a hangom: Itt vagyok emberek!
    Mi a francot tegyek, hogy észrevegyetek?
    Úgy néz ki, hogy bármit- szélmalomharc lenne.
    Bölcsebb dolog lenne végre felébredve.

    Véget ér a lidérc, bambulom a falat.
    Érzem, a szemhéjam mindjárt összeragad.
    Mielőtt a hajnal reggelbe torkollna,
    Újra hűl a kása általam. Horkolva.
    Gagamail és sorcier kedveli ezt.