Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Mű-vész

    Szélesszájú gigadézsa telítkezve több köb vízzel.
    Partján apró ventillátor felturbózva szelet mímel.
    Hűre mesterkélt habokban ikszikszelles gumicápa.
    Túlfújt teste valósnak hat filléres volta dacára.

    Körben jó néhány technika -. vészhangokhoz, fényeffekthez.
    Szabad a gazda? - Megmondom. Film készül, itt forgatás lesz.
    Fő kellékként tucat színész. - Botcsináltak, születettek.
    Gázsi-növekvő sorrendben étekként majd odavesznek.

    A dézsa a tenger lenne, fürdőzők mind a színészek.
    Víz között úszik a cápa, nem látszik hogy jön a végzet.
    Nincs mit szöveg beolvasni, nincs most szükség a súgóra.
    Rövid pancsikolás után jön a cápa, üt az óra.

    Víz alatti patakokból paradicsomlé tör elő,
    Kedvező boltot kötött egy zöldség-gyümölcskereskedő.
    Virtuóz kezek rángatnak hajszál vékony madzagokat.
    A strand éhenkórász népe pusztul mint a parancsolat.

    Dióhéjba tömörítve máris elérünk a véghez:
    Jön a főhős, hegyes kése a gumicápával végez.
    Üveghegyen innen és túl tátott szájak a mozikban.
    Mellényzsebnyi tőke árán milliárdok - nem forintban.
  2. Csattanó nélkül

    Kecsesen ível a híd a folyó felett.
    Korlátjánál Ernő a semmibe mered.
    Lábánál mindene - egyetlen batyuja.
    Mire gondol vajon? - A jó isten tudja.

    Ő és párja Gizi békességben éltek.
    Csendesen csordult el felettük az élet.
    Mindig híján voltak pénznek, gazdagságnak.
    Elég volt ami volt, ott voltak egymásnak.

    Az énjüket edző mindennapi munka
    Megviselte őket nyugdíjas korukra.
    Megfáradva értek csendesebb mederbe.
    Pihenhetett a két öreg teste, lelke.

    Nem soká élvezték a járó nyugalmat,
    Életkoronaként a jogos jutalmat.
    Halálos kór Gizit magával ragadta.
    Ott volt Ernő szegény magára maradva.

    Pénzükből nem futott semmi tartalékra.
    Vas sem kerülhetett soha takarékba.
    Nagy gond hatványozta Ernő fájó gyászát:
    Fillér nélkül hogyan temettesse párját?

    Nagy a haszonkulcsa a temetkezésnek.
    Vastag árat kérnek akik ebből élnek.
    Kényszeredett helyzet, nem marad más hátra,
    Jelzálog kerül az egyszerű kis házra.

    Elmúlhatatlan gyász - kábulatban telő.
    Élő halottként élt párja nélkül Ernő.
    Csigalassúsággal araszoló napok.
    Eltelt vagy egy év és felszólítást kapott.

    El is felejtette ügyletét a bankkal.
    Sajnos a hitele kamatos kamattal
    Embertelen módon terebélyesedett.
    Szívbaj kerülgette szegény kis öreget.

    Élete gyümölcse - nyugdíjjövedelme,
    Épp hogy élni elég. Fizetni hogy telne?
    Márpedig szigorú a levél prológja:
    Pénz vagy ház. - Az ilyet a törvény megoldja.

    Kecsesen ível a híd a folyó felett.
    Korlátjánál Ernő a semmibe mered.
    Le ne ugorj ember! Harcolj még egy picit!
    A túlvilág örök. Megvár a te Gizid.
    cortes, sorcier és imrucika kedveli ezt.
  3. A renitens

    Elegáns manus lép a hipermarketbe.
    Készséges eladó kérdezi,- mit venne?
    Közli, egyéb célból érkezett a boltba,
    Üzletvezetővel lenne némi dolga.

    Félreeső helyen lakályos iroda.
    Az üzletvezető második otthona.
    Múltbéli vágású becsületes ember
    Fogadja vendégét érdeklődő szemmel.

    Magabiztos ficsúr, méregdrága öltöny.
    Baljós előérzet - aminek kell jöjjön.
    Kérés nélkül leül, keresztben a lába.
    Nincs teketória, közli mi az ábra.

    Látszik is, közli is; magas helyről küldték.
    Apró szívesség a törvényt bontó szükség:
    Áfás számla kéne kerek millióról.
    Üzletvezető úr ugye ért a szóból?

    Gyümölcsöző üzlet kezdete lehet ez.
    A ficsúr már nem is magáz hanem tegez.
    Nyomaték kedvéért pár tizest húz elő.
    Köpni nyelni nem tud az üzletvezető.

    Az ajtóra mutat határozott kézzel.
    Foga közt szűri, hogy mit tegyen a pénzzel.
    Magát is meglepi, hisz ritkán goromba.
    A ficsúr nem ilyen bánáshoz van szokva.

    Látja itt nem megy, de fölénye múlatlan.
    Üzletvezető úr, biztos lehet abban,
    Más is elirányít egy ilyen marketet.
    Utcára kerülhet, Már holnap, úgy lehet.

    Becsapódó ajtó - megnyugvást jelentő.
    Ablak nyílik hisz még érződik a fertő.
    Lehet, hogy elküldik mert nem vétett hibát.
    Ő a fura vajon, vagy fura a világ?
    Beka Holt, sorcier és imrucika kedveli ezt.
  4. Lázadás

    Páradús reggelen vágtázik a ménes.
    Lóháton a lovász -( A rím miatt: Dénes.)
    Mentében pattant fel legdrágább lovára.
    Ahol elvágtatnak, triplán száll a pára.

    Dani fején kalap, tarkójára csúszva.
    Le ne fújja a szél, - állához gumizva.
    Díszítés gyanánt a csizmaszárban ostor.
    Kapaszkodik, nehogy leessen a lóról.

    Bármely sorstársának dehogy sózna oda.
    A tágas istálló neki is otthona.
    Nemcsak a lovakért,- közöttük él Dénes.
    Velük alszik, velük eszik mikor éhes.

    Megfordul a ménes, most már hazavágta.
    Mozgás közben megjött a lovak étvágya.
    Előkészítve az etetőben abrak.
    Kiszellőzött, nyitva az istállóablak.

    Az istálló előtt Döbrögi-jelenség.
    Dénesnek, lovaknak igazi ellenség.
    Dölyfös tekintetű; ő a környék ura.
    Alattomos, gonosz rossz lelkű figura.

    Kezében az ostor fémmel van átszőve.
    Nem díszítés gyanánt, Dénes retteg tőle.
    Félnek a lovak is, hátuk csupa hurka.
    Csak hogy tapasztalják, ki a környék ura.

    Sorba rendeződve begaloppoznának.
    Meglendül az ostor, - épp Dénes lovának.
    Hatalmas fájdalom lovasnak s a lónak.
    Hasonló esetek itt minden nap voltak.

    Meg kell hunyászkodni, nincs más lehetőség.
    Élvezze hatalmát a nyomorult felség.
    Így is történt mindez mind a mai napig,
    Különlegesen szép páradús hajnalig.

    Fájdalom tölti el az agyat,a testet.
    Dénes most olyat tesz amit soha nem tett.
    Csizmaszárából már kezében ostora.
    Teljes erőből sújt a gaz inposztorra.

    Ágaskodik lova ő meg rúg egy nagyot.
    Egy pillanat alatt az Úr kettőt kapott.
    Földre rogyasztja a lázadás hatása,
    Nyolcadikán lehet, nem megy szavazásra.

    Eddig tartott Dani s a ménes türelme.
    Hátra sem néznek már, vágtatnak elfele.
    Máshol is süt a nap, van elég legelő.
    Máshol is párás a hajnali levegő.
    imrucika kedveli ezt.
  5. Vajabaj

    Panka néni vajat köpül,
    Minden ragad köröskörül.
    Cséphadaró erős karja
    Mixerbotként jár a vajba.

    Készül a vaj, egész lavor.
    Sűrűsödne épp amikor
    Görcsbe rándul Panka karja.
    Itt a vég. Így hogy kavarja?

    No para, a gond megoldva.
    Lavor a konyhapadlóra,
    Bevetni kész büdös lába.
    Döngöl a lavorban állva.

    Bekapcsolva rádiója.
    Reppet nyom egy idióta.
    Napsugaras őszi reggel
    Panka néni vajban reppel.

    Megfelelő a vajállag,
    Panka végez, már kiszállhat.
    Sikamlós a lavor alja,
    Megcsúszik, - nyakig a vajba.

    Sajnos annyit nem árt tudni;
    Panka néni nem tud úszni.
    Ha tudna sem sokra menne,
    Sűrű vajban hogy evezne?

    Meredek helyzet, veszélyes.
    Már orrhegye is vajkrémes.
    Kapálózna még ha tudna.
    Megmentjük! Azért se bukta!

    Konyhában a padlásajtó,
    Épp fenn vagyok ez most pont jó.
    Kezem ügyét körbenézem,
    Csak akad egy kötél érzem.

    Akad. Dobom egyik végét,
    Másikat markolom kétrét.
    Pontos dobás, kapd el Panka!
    Máris feszül vajban karja.

    Mászik, lassan emelkedik.
    Ne tartson holnap reggelig!
    Markolom a kötélvéget,
    Emelem a fehérnépet.

    Életmentő akció van.
    Már csak derékig lavorban
    Hősiesen küzd a drága.
    Én meg mindjárt berosálva.

    Utolsó erőt merítve,
    Izmom végképp megfeszítve,
    Nagyot húzok a kötélen.
    Ezzel kimentem.- Remélem.

    Masszív krém a vaj, a galád.
    Mégsem adja vissza Pankát.
    Erőm végén járok mikor
    Megemelkedik a lavor.

    Pankástól és csak keveset.
    Eztán lesz csak bal az eset:
    Végső erőm is elhagyva
    Padlásról fejes a vajba.

    Mosolygok rajta, ő meg rám.
    Vajjal nyakig tele ruhám.
    Most már közös erőt veszünk.
    Nyugi! Mindjárt parton leszünk.
  6. Vágta

    Poros úton szekér halad,
    Forr a por a paták alatt.
    Prüszköl Guszti meg a ló is,
    Nyilvánvaló szilikózis.

    Tulipiros Guszti orra,
    Nonstop szomjazik a borra.
    Van a bakon boros flaska,
    Apad kadarka-tartalma.

    Szélesedik a hangulat,
    Guszti dalol, a ló mulat.
    Történetesen gazdáján,
    Alkoholista fajtáján.

    Döccen az út, döccen Guszti,
    Mert hogy lova alamuszi.
    Direkt vitte a kátyúba,
    Ostor suhint most a lúra.

    Na ha te így akkor én úgy.
    Kátyúval borítva az út.
    Lova egyet ki nem hagyna.
    Megbicsaklik Guszti hangja.

    Na ha te úgy akkor én így:
    Odasóz a lova nyerít,
    Bosszúból megbokrosodik.
    Guszti sógor józanodik.

    Ostornyélbe kapaszkodva
    Szitkot szór a komisz lóra.
    Nem nyomdafestéknek valót.
    Végképp feltüzeli a lót.

    Mint a vidámpark ciklonja.
    Száll a szekér és a foglya.
    Ehhez viszont nem kell zseton.
    Pánikfélelem a bakon.

    Ha lepottyanna az útra.
    Nyolc napon túl sem gyógyulna.
    Szava sincs már, nem hogy nóta.
    Torkán akadt bor és strófa.

    Kanyarulat következik.
    Ló és a szekér beveszik.
    Guszti viszont nagyot repül,
    Egy kerítésoszlopra ül.

    Pislant, - meglepetten látja:
    Hisz ez épp az ő portája.
    Sürgősen lekászálódva,
    Kedvet kap egy pofa borra.

    Poharazik a verandán,
    Kifelé tekintget bambán.
    Újabb útra készen lova
    Nyerít egyet vigyorogva.
    Pálfi.Marcsi, imrucika és Beka Holt kedveli ezt.
  7. TISZTÍTÓVÍZ

    Parányi falu a térkép egyik sarkán.
    Nevét nem tudom, ha tudnám sem mondhatnám.
    Azt hiszem, szükség van az inkognitóra.
    Az itt zajlott sztorit nem verték nagydobra.

    Szelíden csorduló tiszta vizű patak
    Kígyózta a falut át a kertek alatt.
    Patak menti utak mentén házak sora.
    Itt lakott a helység néhány száz lakosa.

    Ezüstös szalaggal általszőtt pátria,
    Aki itt született öröm itt laknia.
    Sajnos az öröm nem mindig tart örökké.
    Úgy elillanhat, hogy vissza sem jön többé.

    Egy reggel megvirradt a hanyatlás napja.
    Kéjesen párolgott a falu patakja.
    Ma is mint annyiszor, tovaszállt a pára,
    Tiszta látványt nyújtva a meder aljára.

    Szokatlan sötét folt a patakmederben:
    Összegyűjtött szemét malteros vederben.
    Szépen összegyűjtve, rondán behajítva.
    A patak imázsát lealacsonyítva.

    Jöttek jobbról balról, ma is úgy mint máskor.
    Írmag sem látszódott megbotránkozásból.
    Szemet hunyt, vagy úgy tett aki csak meglátta.
    Aztán beolvadt a pakk az esthomályba.

    Új nap új reggele újabb meglepetés:
    Újra dúlt az éji vízbeszemetelés.
    Egy megtette, mért ne lenne folytatása?
    Lassulni látszott a kis patak folyása.


    Pár hét múlva egész látványos környezet.
    Élethű háború súlytotta övezet.
    A kis patak medre pestis góca lehet.
    Sóhaja nem hallik: mit tesztek emberek?

    Ugyan kit érdekel a helyi szemetes,
    Aki jó ideje petákot sem keres?
    Kit is érdekel a víz élővilága,
    Millió élőlény élete-halála?

    Még jó hogy nem ettél itt pecázott halat,
    Jó eséllyel taccsra vágtad volna magad.
    Jó hogy nem csapott meg itteni fuvallat,
    Eséllyel élveznéd a lenti nyugalmat.

    Rövid idő alatt ez történt - sarkítva.
    Nem járt gyönynyörködni senki már a hídra,
    Melynek kecsessége csökkent a patakon.
    Tényleg itt van a vég? Jön a válasz - adom.

    Baljósnak induló sokadik éjszaka.
    Szellő által szálló bomló szemét szaga.
    A szenvedő patak dönt egy zseniálist:
    Fel fogja számolni a bűzlő kanálist.

    Utolsó erővel szörnyű ár kavarog.
    Hullámok hátán a kidobott kacatok.
    Végignyalta a víz a házak küszöbét.
    Visszajuttatta a vétkesek szemetét.

    Parányi faluban felvirrad a reggel.
    A térkép sarkán is süt a nap ha felkel.
    Pár száz áll leesik katonás-egyszerre.
    Bő túlmunka vár a helyi szemetesre.

    Szeliden csorduló tiszta vizű patak
    Kígyózza a falut át a kertek alatt.
    Szemlesütött párszáz - egy a szerencsétek:
    Véget vetek most egy kitalált mesének.
    Beka Holt kedveli ezt.
  8. Adios

    Teli a hócipőm az egész világgal,
    Rám rótt kényszerpályán sodródni az árral.
    Ez az apró bolygó nem az én stílusom.
    Érlelődik tervem: sürgősen itt hagyom.

    Távolban összeér az égbolt a földdel.
    Lázas agymenésem izgalommal tölt el.
    Vajon mi várhat rám túl a horizonton?
    Lövésem sincs, de ha ott leszek, megmondom.

    Nem sokat tipródom, hosszú útra kelek.
    Viszlát öreg bolygó, adios emberek.
    Gyorsíthatnák utam technikai trükkök,
    De gyalog megyek, így mártírabbnak tűnök.

    Alig telik pár év, s itt a bolygó széle.
    Izgalommal tölt el a nagy semmi képe.
    Mögöttem a múltam, előttem a jelen.
    Beleugranék, de tojok hogy megtegyem.

    Leülök pihenni a föld peremére.
    Csak le ne zuhanjak, - az ég szerelmére!
    Lelógnak lábaim. Mögöttem fűcsomó,
    Megnyugvással töltő stabil kapaszkodó.

    Aklimatizálni trónolok vitézül.
    Úgy nézek ki, mint ki honfoglalni készül.
    A lelkesedésem percről percre apad.
    A fűcsomó ekkor galádul elszakad.

    Túl vagyok a komoly megrázkódtatáson:
    Kibontakozást nyer repülő tudásom.
    Ekkor hatalmasat durran szerény énem:
    Gondolom: túl vagyok a hangsebességen.

    Elmúlik félelmem, üstökössé válok.
    Már élvezem is, hogy nincsenek határok.
    Úszó égi testek kereszteznek szembe.
    Nyakig kerülök a világegyetembe.

    Egyetem egyből a hat elemi után.
    Bolygószerű testek kerülnek ki furán.
    Pedig minden vágyam egyre becsapódni.
    Rám férne valahol egy tál makaróni.

    Egyik szembe-tárgyról ideintegetnek.
    Megkordulok, éppen makarónit esznek.
    Ellenemre hajt az ellen mágneshatás.
    Kezd kínossá válni ez a kirándulás.

    Nincs számomra idő, csak határtalan tér.
    Nem váltakozik itt a tavasz, nyár, ősz, tél.
    Becsapódás stimmel, de egy másik fajta.
    Újabb bolygó hagy el - élőlények rajta.

    Hosszú repüléstől már apróra koptam.
    Kénytelen folytatom kicsit csalódottan.
    Egyszer honra lelek, - őszintén remélem.
    A helyzetjelentést küldöm majd. Ígérem.
  9. Őszike

    Őszidőt jegyzünk már - átmenet a télbe.
    Pillantsunk kicsit a valós időképre:
    Higanyzsugor, szél fúj, hideg eső áztat.
    Arra ébrednek ma számosan, hogy fáznak.

    Elemér is köztük ébred dideregve.
    Totál érthető, hogy felkelni sincs kedve.
    A takaró mégis némi védelmet nyújt.
    Aztán belátja, hogy jobban jár ha begyújt.

    Tegnap sort kerített egy kis favágásra.
    Beigazolódott előrelátása.
    A kályhaajtónál megrakott fagúla.
    Vékonyak a hegyén, vastagok alulra.

    Bepakol, alágyújt enyhülést remélve.
    Gondos ember lévén felkészült a télre.
    Dörzsöli kezeit, ahogy ropog a fa.
    Melege még alig, de már van illata.

    Fázósan szeli az eget Búbos Banka.
    Bánja, hogy nem repült másik éghajlatra.
    Alább száll, vonzza egy kémény pipafüstje.
    Rászáll megpihenni és hogy testét fűtse.

    A jó meleg kéményt épp teletrónolja.
    A kályha szelepét csírájába fojtja.
    Ezzel eloltja az éledő parazsat.
    Meleggel töltötten ezután szárnyra kap.

    Elemér a házban abszolút nem érti,
    Hogy az éledő tűz mért szűnik meg égni.
    Pár papír galacsin a kályhába repül,
    Vígan lobog a láng néhány percen belül.

    Búbos Banka szárnya hasítja az eget.
    Teste veszni érzi a potya meleget.
    Füst kígyózik alant, füstölög a kémény.
    Rárepül. - Szó szerint tüzeli az élmény.

    Mielőtt megsülne pirosló popója,
    Szárnyra kel hogy újra a köröket rója.
    Új szításra szorul a hamvadó parázs,
    Elemér úgy érzi, hogy ez átok-varázs.

    Megismétlődik még párszor a jelenet.
    Banka élvezi az áradó meleget.
    Elinek, ha volna, eldurranna agya.
    Most épp kapóra jön, hogy némileg gyagya.

    Kimegy az udvarra, most üres kéménye.
    Nincs magyarázat a negatív élményre.
    Széttárja karjait, - ideje feladni.
    Elemér még egyszer hülyén fog meghalni.
    Beka Holt kedveli ezt.
  10. Energiatöltet

    Kihűlt a kandalló, a szoba sem meleg.
    Fáskamrám kiürült, a fene egye meg.
    Épp amikor a tél derekát vészelem,
    Nullára zsugorul tüzelőkészletem.

    Nincs egy buznyákom sem energiát venni,
    Mégsincs késztetésem hibernáltnak lenni.
    Újra rámtornyosul likviditásgondom.
    Ismerve magamat biztosan megoldom.

    Kezemben a balta, vállamon a fűrész,
    Az erdőben vagyok, szemem fákat fürkész.
    Jégbefagyott törzsek, csonttá fagyott ágak.
    Meglendül a szerszám, hogy jól odavágjak.

    Akkorát visszarúg, majd kiszakad vállam.
    Meg sem rezzen a fa a jeges burkában.
    A fűrészfogak is olyan hatékonyak,
    Mint az állkapcámban lévő odvas fogak.

    Hatványan rágódom - (számban rágógumi.)
    Klímát változtatni ez az út nem tuti.
    Örök a küzdelem, ha az élet fösvény,
    Hazafelé fogy már alattam az ösvény.

    Falu szélén székel a kocsmahivatal.
    Töményen vendéggel, töményen itallal.
    Akad még zsebemben pár felesre való.
    Kezemben a balta tekintélyt tartandó.

    Melegre lehelve és fűtve a helység.
    Hívogatóan, hogy az ember beessék.
    Markolatomban a pálinkás pohárral,
    Töltődöm szesszel és hőenergiával.

    Parányit jobbkedvűn újra otthonomban.
    Az átjáró meleg testemben még ott van.
    Belesugárzom a kripta-fok szobába.
    Úgy látom megmozdul a hőmérő szála.

    Ha ez így működik, máris spuri vissza.
    Gigámban a lőre, testem a hőt issza.
    Pár felessel társul némi ingajárat,
    Felhevülni érzem testem és a házat.

    Nincs már úgysem íze - a rágót kiveszem.
    Kulcslyukam huzatját rágószigetelem.
    Átmeneti gondom megoldom pazarul.
    Túlélem valahogy amíg kitavaszul.
    sorcier, imrucika, zági és 1 másik tag kedveli ezt.
  11. Dávid és Góliát

    Adva van egy macska és adott egy egér.
    Ez az összetétel egy kis mesét megér.
    Nevezhetném őket Jerrynek és Tomnak,
    De nem vagyok híve a lerágott csontnak.

    Macskarek Góliát, Egerentyű Dávid
    Egyszerre lát meg egy darab ementálit.
    Evésre ingerlő hamm-bekapható sajt,
    Amit csak egy macska vagy egy egér óhajt.

    Egyszerre ugranak, - az egér a fürgébb,
    Orrhosszal veri a testes macska-ürgét.
    Irányt vált, iszkol a négylábú teleszáj.
    Nyomában az üres. Tornyosul a viszály.

    Szaporáz Góliát, Dávid is a sajttal.
    Útjukban a konyha közepén az asztal,
    Amiről leesett civódásuk tárgya.
    E körül futnak most körkörös irányba.

    Egérutat látszik nyerni Dávid egér.
    Szájában a sajt, mit vacsorázni remél.
    A lomha Góliát lassul körről körre.
    Az egér már egész ott köröz mögötte.

    A szitut érzi a fáradt, éhes macska.
    Dávid is látja, hogy gyors futása csapda.
    Ugyanaz gondolat szalad végig rajtuk;
    Olyat fékeznek, hogy szikrát szór a talpuk.

    Kielemezve az egérfarknyi hibát,
    Hátraarcot csinál Macskarek Góliát.
    Az apró satuból épp kirepül a sajt,
    Dávidka elszalad kerülve nagyobb bajt.

    Jóllakottan kacsint macska az egérre,
    Pedig egy csata nem a háború vége.
    Jön még kutyára dér, úthenger macskára.
    Az elorrzott sajtnak igenis lesz ára.

    Elégedetten ring a macska-hintaágy.
    Lenn a kert füvében feszül a bosszúvágy.
    Lekonyulva bajsza, lekonyulva orra.
    Belerúg egy fűben levő golyóstollba.

    Szétugrik az irón, kigurul rugója.
    Miközben felveszi, s mancsaiban fogja,
    Megfogalmazódik zseniális terve.
    A huncut egérnek máris jobb a kedve.

    Hosszú cérnával a rugót gúzsba köti,
    Jó szorosan, és a macska alá löki.
    Álmában is ring a macska hintaágya,
    Meg nem álmodná, hogy épp merénylet tárgya.

    Mancsában cérnavég, odébb sétál Dávid.
    Megbosszulja most a finom ementálit.
    Meggyullad a cérna, ahogy gyufa villan,
    Az apró láng pont a macska alá illan.

    Robbanásszerű a rugó helyreállta,
    Nagyot rúg a macska hátsó fertályába.
    Hatalmasat repül, pislogva elképed.
    Sosem tudja meg, hogy mért a holdon ébred.

    Fél visszaugrani, még a föld mellé érne.
    Ottmarad tehát a jövő ezer évre.
    Lendül a hintaágy, billeg Dávid bajsza.
    Lezárult az örök macska-egér hajsza.
    imrucika kedveli ezt.
  12. Horgászkaland

    Be van fagyva a halastó,
    Jeges tükrén hótakaró.
    Gazsi lyukat vág a jégbe,
    Csalis horgot dob a lékbe.

    Harcsa Marcsa a víz alatt
    Épp táplálék után matat.
    Ténykedése reménytelen,
    Jó óvhely az iszapverem.

    Mélyben mélyen alvó halak,
    Még a végén éhen marad.
    Hajrá! Nem hiába kutatsz!
    Hopp: előtte kövér kukac.

    Még mielőtt rárabolna,
    Veszélyt szimatol az orra.
    Marcsa majdnem átverődött.
    Bár éhes, de nem ütődött.

    A kukacban hegyes horog.
    Másik fele vígan lobog.
    Harcsa Marcsa ide harap.
    Reméli, a kukac szakad.

    Éber Gazsi a lék-parton,
    Mégis hasra ül a havon.
    Erős a harapás-hatás,
    Ez aztán piszok nagy kapás.

    Erőlködik Gazsi, - húzza.
    Húzná, ha nem hason csúszna.
    Harcsa Marcsa sem statiszta,
    Szenved a kövér giliszta.

    Olyan mint a kötélhúzás.
    Horgászatnak ez már túlzás.
    Nem is baj ha vége szakad,
    Éles a nád a víz alatt.

    Végletekig felspanolva
    A damil, mert ez a dolga.
    Aztán egy szál nádszál éle
    Dönt: a horgászatnak vége.

    Ugyanazon hasmánt pózban
    Ül Gazsi a jeges szószban.
    Orrból törő gőzkarikák
    Között elemzi a hibát.
  13. Kukac pont húú
    Mesém hőse kukac. (Nem sajt, csak egy natúr.)
    Táplálékot keres, mert az éhség nagy úr.
    Felhajtó körútját siker koronázza,
    Rálel egy ligetnyi termő gyümölcsfára.

    Tegnap almát evett, felette körteág.
    Eldönti körtével tömi meg ma magát.
    Ma újra nem kell, hogy a piacon költsön,
    A terülj asztalra felmászik a törzsön.

    Két nagy csipás szeme lázasan fut körbe:
    Keresi melyik a legérettebb körte.
    Talál is egy szépet, egy vilmos-édeset.
    Megkóstolja, - ilyet soha még nem evett.

    A húsos gyümölcsbe magát belerágja.
    Teli pocakkal sem csökken az étvágya.
    Miközben a nedű csordogál hasába,
    Eldönti, mostantól ez lesz a lakása.

    Szépen tágasodik a kukacos szoba.
    Szélesedik, mélyül leendő otthona.
    A lakályosodást mégsem veszi észre,
    Amennyit megeszik, annyit nő vesztére.

    A körtelakásnak már alig van fala.
    Fogyóban a gyümölcs étele, itala.
    A falánk kukacnak azt kell észrevenni
    Mielőtt kipukkad, nincs körötte semmi.

    Mászni sem tudna már, kuporog az ágon.
    A mohóságodra ráfáztál barátom.
    Vigyázz ha arra jársz, - gyümölcs után kutatsz,
    Fejedre eshet egy jól megtermett kukac.
    imrucika kedveli ezt.
  14. Rém-krém

    Csúnyán rászorult a kupak a fogkrémre.
    Erös mozdulattal letekerem végre.
    Veselkedésemnek mégsem lészen haszna,
    A tubus lyukába beszáradt a massza.

    Fogom, behajítom a mikrosütőbe.
    Hátha képlékenyre langyosul a hőre.
    Tűzijáték-kép a sütő-monitoron.
    Még mosolyognék is, ha lenne humorom.

    Fémtartam az oka a sütő bajának.
    Annyi időm sincs, hogy odareagáljak.
    Kellő hangerővel hatalmas villanás.
    A környéken elment az áram, nem vitás.

    Lepánikszaladok a drogériába.
    Én sem tudom minek. - Kiderül. -Hiába.
    Kezemben a tubus, krémhígítót kérek.
    Látom a szatócson, alig néz hülyének.

    Újra lakásomban, kezemben a balta.
    Gyilkos lendülettel csapok az asztalra,
    Merthogy ott a tubus, de mellétalálat.
    Viszont kitörök egy konyhaasztal-lábat.

    Nem az én hírem, hogy könnyedén feladjam.
    Újra lendül baltám, célirányosabban.
    A tubus legcsücskét telibe trafálom.
    Rakétaként felszáll, épp hogy nem vág állon.

    Rövid röpte után landol a plafonon.
    Szétnyílik, felragad a teljes tartalom.
    Gúnyosan szétterül konyhám fehér egén.
    Formája, állaga mint egy tehénlepény.

    Az asztalra lépek végképp dühbe jőve.
    Megpecsételődik a maszlag jövője.
    A pecsét az stimmel, de sajnos az enyém.
    Az egyik asztalláb sajnos nincs a helyén.

    Röppálya - párhuzam - konyhaablak-függöny.
    Belemarkolok, hogy tompítson az ügyön.
    Földre érkezésem így nem oly aggasztó.
    Ekkor fejbe vág egy hulló függönytartó.

    A plafont bámulom kifejezéstelen.
    Versem tárgya nyíltan szembenevet velem.
    Most sem én vagyok, ki utoljára nevet.
    Dobjon már valaki egy mentőkötelet!
    khaty21 kedveli ezt.
  15. Káosz

    A világ végén, a semmi szélén félig kiszáradt bányató.
    Partjára érve vizébe szürcsöl egy patkolatlan bányaló.
    Eszi vagy issza, - eldönthetetlen. Víz alig, tömény békanyál.
    Kisdolga akad, - megfűszerezi. Így is ízlik, hisz ég a nyár.

    A semmi-széli lápvidék partján dőlésre készen vén tanya.
    Lakója indul épp bevetésre; egy riasztóan rút banya.
    Hónapos szennyes a hóna alatt. A tóhoz készül mosásra.
    Ha véghezviszi, a tömény retek beledúsul a mocsárba.

    Dolgait tevő vén bányamén - leér mellé a bányarém.
    Távolságuk megfelezendő - a trutymó szélén áll egy gém.
    Megnézik egymást, s végzik a dolguk, ki hangosan, ki csendesen.
    Egyik lefetyel, másik mosni kezd, egy fél lábon vár feszesen.

    Merül a ruha, megemelkedik a rémes banya tompora.
    Jobban megnézve bízvást lehetne a vén bányaló rokona.
    A sulykolástól bányalég feszül. Nem illene, de illana.
    A biztosíték kimegy a lónál, megbokrosítja illata.

    Felágaskodik, akkorát horkant, hogy a rút banya riadva
    Egyensúlyt vesztve előrebillen. Fejjel esik az iszapba.
    Megnyugszik a ló, mosolyog a gém, kapálódzik a bányarém.
    Siessünk gyorsan segítségére, hogy jól végződjön a mesém.

    Kanalas pajtás mögé tipegve barátságosan megcsípi.
    Heves fájdalom-rugó-erő a banyát lóhátra repíti.
    Libbentve szárnyát sártól csöpögve a rémség vállán ül a gém.
    Pocsolya-fehér tundra-alsóval fején vágtat a bányamén.
    MneKata kedveli ezt.