GJodie blogbejegyzései

  1. [IMG] Kondul az idő az elefántcsonttoronyban Ölelésért mozdulnak a béna karok Megtépázott szavak után kiált a gondolat S őszinte félelem szül torz árnyékokat.
  2. [IMG] Előttem hömpölyög a sebes folyó, mely nemrég még patakként tört elő, köveket zúz aranyló homokká, s én pergetem a múló időt.
  3. [IMG] Sötétedett. A szürke aszfaltra vetülő lámpafény sejtelmesen csillogott a szitáló esőben. A kertváros illatos hársfái alatt parányi park húzódott meg. A jobb napokat látott törött padok egyikén egy kapucnis alak ült. Messziről alig lehetett kivenni a félhomályból, eggyé vált a...
  4. Ő

    [IMG] Hiányzott, én mégsem kerestem, csupán arctalan álmot követtem. Rám talált bölcsen, türelemmel s kinyíltam égő szerelemmel. Olvadtam bódító csókjával, Ölelve forró rajongással. Becézett hangtalan szavakkal, léleksimító édes hangulattal.
  5. Nap, nap után Barátom az éj, szeretőm az alkony, ők ismerik csak végtelen magányom. Szememre csókolnak bársonyos álmot, szívembe látva enyhítik sorsom. Az éjszaka lágyan ringat karjain, hófehér szárnnyal repíti vágyaim, de az irigy Nap rám szórja átkait, s temet a Hajnal, megölve álmaim....
  6. [IMG] Napfényes reggelen ölelő kedvesem karjaiban ébred a nyár. Kortalan szenvedély hordoz a tenyerén s ifjúvá hazudik a vágy.
  7. Ülök az ágyad szélén, és a kezeidet nézem A kezet, amely éveken át értünk dolgozott Sosem fenyített, mindig csak simogatott. Egykor erőtől duzzadó karjaid pihennek Fáradtan, csont-soványan, mozdulatlan, Szemed csukva, messze jársz gondolatban. Arcod rezdülései még az életnek szólnak Aprókat...
  8. Ünnepek előtt az ember hajlamos arra, hogy rendet tegyen maga körül, és néha magában is. Húsvét előtt jön a nagy ablakpucolás, Karácsony táján pedig valahogy mindig a szekrények, fiókok következnek. Ilyenkor kerülnek elő a régen elfelejtett hováistettem-félék, és azok is, amelyeket csak...
  9. Nőből vagyok, ezt határozottan állíthatom. Hiába gondolok úgy magamra, mint egy értelmes, sőt okos emberre, egy-egy élethelyzet kihozza belőlem a hiszékenységet, bár, ez lehet, nem kimondottan a nőiség számlájára írandó. S hogy miért lettem egyszerre ilyen önkritikus magammal szemben,...
  10. Magány Ajtómon kopog a szél… megint nem Te vagy, Pedig, álmokkal és vágyakkal vártalak. Nem kérek semmit, nem panaszkodom. Csak csókod helye üres még ajkamon. Ami lehetett volna, szép álmom marad. Lehunyt szemem őrzi mozdulataidat. Amit nem láthatsz könny mosta arcomon, Az, szól most hozzád:...
  11. Késő éjjel volt már. A külváros megkopott házfalai ridegen verték vissza az utcai lámpák kékes fényét. Nem tudott elaludni, inkább lesétált a szomszédos park fái közé. Remélte, az októberi hűvös levegő majd elálmosítja. Az egész lakótelep csendes volt már, csak pár helyen világítottak az...
  12. Tudtad, hogy a Nap nemcsak a magashegyekkel körülvett völgyekben bukik le oly sietősen késő délutánonként? A betonrengetegben ugyanez történik, csak nem a buján zöldellő, vagy éppen hidegfehérségbe öltözött ormok tüntetik el a fényt a szemed elől. Ennél sokkal prózaibb az ok. Az erkélyen...
  13. Reggel van. Egyedül ülök a szobában. Az utcazaj behallatszik, jelezve, az élet körülvesz, még ha nem is akarok tudomást venni róla. A számítógép halk zümmögése már megszokott kísérője a mindennapoknak. A monitoron jelek, betűk. Emberek? Talán igen. Talán érző, vidám, elkeseredett, szomorú...
  14. Anatómiailag csak csontok, ízületek, izmok, szalagok, és mindezeket befedő bőr. Öt ujj, melyek akár külön-külön is alkalmasak precíziós mozgásra. Csak ez lenne a kéz? Dehogy. Nem szoktam nézegetni a kezeimet, pedig ha belegondolok, mennyit köszönhetek nekik, talán több figyelmet érdemelnének....