Hedniskhjertad Szövegei
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Kialakulása:

    Maga a mazdaizmus körülbelül a Kr.e.9-8 században alakult ki. Több hasonlóságot felfedezhetünk az árja több istenhittel (a hinduizmus előtti ősi indiai vallásra gondolok), közvetlen hatásai megfigyelhetőek azáltal is például, hogy a természet megnyilvánulásait ők is isteni erővel ruházták fel (de például az istencsaládok elnevezéseiben is: Dévák és Ászurák) és nagy hatást tettek a perzsa vallásra. A Perzsák nemcsak a korábbi őslakosokkal olvadtak össze, hanem hitük egyes elemeit vallásukba építették. Hérodotosz is

    Megemlíti a görög-perzsa háborúk című művében hogy, Ahurá Mazda mellett még isteni rangot kapott a tűz ( Átar) ,hold ( Máh ), a nap ( Mitra ) , a föld ( Zám ), a víz ( Apam Napát ) és a szél ( Váju ). Valószínűsíthető hogy, az Akhaimenida korban a hivatalos és a népi vallásosság már egyes eltérő vonásokat mutat (a panteonba valószínűleg mesterségesen egyes istenek feladatköre bővült illetve új istenek is bekerültek a panteonba pl. Anáhitá a termékenység, nemzés és vizek istennője) . A perzsa vallás élén kezdetben a Mágusok vallási,politikai csoportja állt (ez a csoport az Akhamenida korban is fontos feladatkörökkel volt felruházva, feltehetőleg a médektől örökölt papi réteg) . Feladataik közé tartozott a rituálék-szertartások vezetése, fiatalok nevelése ,királysírok őrzése,álomfejtés, de Vallásuk nem teljesen azonos a perzsa vallással bár ugyanúgy dualista alapelveken nyugszik. A korai perzsa (esetenként) véres áldozatokat is követelő szertartásokat majd egy sokkal fejlettebb és állami kultusszá váló vallás váltja fel (vagy inkább fejleszti tovább). Zarathustra (Szpitama fia) kb Kr.e. 628-551 által megreformált mazda hit, amely jellegzetességeit és szélesebb körű elterjedését az Akhaimenida korban kapja .

    2.A Zoroasztrianus kozmogónia:

    Gyakorlatilag egy dualista rendszer, amelyben a jó küzd a rosszal, és az emberi történelem 12000 évig fog tartani. Ezt a 12000 évet három negyedre osztja, az első 3000 évben Ahura Mazda ( A későbbi nevén: Ohrmazd ) az égi birodalmában honolt míg Angra Mainyu ( későbbi nevén:Ahriman ) a sötétség világban, magában a teremtés megjelenítésében is jelen van egy jellegzetesen Zoroasztriánus gondolat: a sötétség nem a fény hiánya, hanem önálló létező: „I. Ahura Mazda így szólott Zarathusztra Szpitamához, először megteremtettem a Fény Birodalmát, amely minden, Életnek alapja, éke, magja. II. Árnyékomat Kivetettem, abból lett Angra Mainyu, aki maga a halál.” .

    Az első 3000 év végén Ahriman megtámadta Ohrmazdot átszelve a két birodalmat elválasztó űrt, ohrmazd egy varázslattal elkábította Ahrimant aki, 3000 évre a mélységbe zuhant ezalatt megteremtette a szellemi lényeket (fravasi) a jóindulatú halhatalanokat, az anyagi világot benne a növényekkel, állatokkal,ősbikával,éggel,vízzel,földel és az ősemberrel (Gajómart). A fravasiknak fontos szerep jutott ugyanis Ahura Mazda felkínálta nekik hogy, létezzenek teremtés előtti szellemi állapotukban, vagy megtestesülnek, hogy legyőzzék Ahrimant. Az anyagi világba „leszállást” és a harcot választották. Közben Ahriman válaszolva az élet teremtésére létrehozott 6 démont (dévák) és nekik megfelelő anyagi világot. Ahogy Ohrmazd teremtése kiáradt ez párhuzamosan létrehívta ellenpárját 16 fő „kiáradást” és megnyilvánuló ellenpárjait, emberi (és természeti) értéket, tulajdonságot jelenít meg a Zend Aveszta: Vendidad I.Fargard-ja (köztük: élet, bölcsesség, munka, szeretet, béke, erő, nap, tiszta víz, tiszta levegő, föld, tiszta étkek, egészség, jó ember, öröm). A két ellentétesen ható mégis egymást számára a létezés értelmét megadó erő gondolata a korai mazdaizmusban is megtalálható, ezt Zarathusztra átemelte és megreformálta.

    A két erő a Rend és a Káosz (vagy Igazság és Hazugság) szembenállását hirdetve a hívőket (asavan) a hamis úton járókkal (drugvan) hasonlítja össze. A két ellentétes erő ideája odáig fejlődött hogy két külön terminusrendszer alakult ki. Amelyben a jó és a rossz dolog megjelölésére tartalmilag megfeleltethető de formailag eltérő jelölések voltak találhatóak, aszerint hogy, az adott jelölt dolog a rendhez vagy káoszhoz tartozik. Egy hívő szemében a legnagyobb bűn a Jó és a Rossz bármilyen összekötése, azaz például azt feltételezni, hogy a Jó világ 1 a Gonosz alkotása lenne. Az alapvető kiindulópont hogy fény és sötétség, vagy akár élet és halál „nem egyszerűen ugyanazon valóság két vetülete, hanem két egymástól független szembenálló természet. A Gonosz nem a jó hiánya, hanem önálló lényeg önálló erő. A jó és a rossz nem fér meg egymással, és két végső, antagonisztikus okra vezethetőek vissza”

    és ezen ellentét kibékíthetetlen.

    A harmadik 3000 éves periódusban Ahriman lerombolta Ohrmazd termetését megölte Gajómart az emberiség ősatyját és az ősbikát melytől az állati és növényi létezés származott, de győzelme egyúttal vereség is volt, mert Ohrmazd az anyagi világ foglyává tette így, hogy menekülhessen saját pusztulását kellett előidéznie. Az utolsó 3000 elején megszületett Zarathusztra s testbe költözésével megszületett a földön egy fogalom „a vallás”, és ezután adott periódusonként újjászületik „Szaósjan” -ok alakjában. Az utolsó ítélet napján a Szaósjan-ok ítélkeznek majd, hogy kik az igazak, és mi a rossz mely pusztulásra van ítélve.

    Majd a véges térből és időből álló anyagi világ feloldódik a végtelenbe a 12000 év elteltével.

    3.A Zend Aveszta:

    amely „Aveszta magyarázatot” jelenti (de szent vésetként is szokták értelmezni). Az eredeti „avesztai” (óiráni) nyelven íródott, a későbbi Zarathustrista szent szövegek már pehlevi (középiráni) és perzsa nyelven íródtak. Tartalmazza a Zoroaszteri vallás

    Teológiáját (és liturgiáját), kozmológiáját, törvényeit és a vallásalapító próféta tanításait. Valószínű, hogy egy sokkal nagyobb „szentírás” töredékes maradványa (Alexandrosz hódításaikor pusztulhattak el jelentős részei). A fennmaradt Avesztát (töredékekből) a Szasszanida királyok a 3-7. században állították össze és rakták egységbe.

    Akik a Perzsa birodalom örököseinek tekintve magukat, újra államvallássá tették a régi tanokat. Öt részből áll: a Jaszná melyeket Zarathusztra saját szavainak tekintik (főként liturgia és rítusleírásokat tartalmaz pl. a Gáthák ), a Viszpered-ből mely tiszteletadás a vallási-szellemivezetőknek, a Vendidad-ból mely a törvények lelőhelye és teremtéstörténet, a Jast-ból mely mitikus himnuszokat és ősi hősökhöz való könyörgések és a Jazatákhoz való fohászok, és a Khúrda Aveszta mely Himnuszok imák gyűjteménye különféle ünnepekre, alkalmakra.

    4.A Zoroasztriánus Teológia:

    A; A Fény erői:1.AHURA MAZDA:

    Zarathusztra látomásaiban Isten jelent meg neki, akiről legjobb barátjaként beszél. Kinyilvánította, hogy ő a Bölcs Úr (Ahura Mazda) és a mindenség teremtője: a csillagoké, az égé, a földé, a sötétségé és a fényé tehát az egész anyagi világé. Saját mentális erejével létrehozta az embert és minden más teremtett lényt (pl. ősbika).

    Az anyagi létezés célja az erényes élet, mert az itt leállt élet létrehozója a túlvilági jutalomnak vagy a túlvilági büntetésnek. Ahura Mazda a „bölcsesség birtokosa és a halhatatlan erők atyja” meg a kiáradó istenhez kötődő valamennyi fogalmat. Bár a hívők szemében néha e- képek nem absztrakt fogalmak, hanem mitologikus valóság voltak. Az elvont fogalmak szimbolikus megjelenítései a perzsa vallás elsődleges magvát képezték. Ahura Mazda bölcs és jó úr a negatív pólus legkisebb attribútumához sem lehet köze, és bár sok párhuzamot lehet vonni a kereszténység és Zarathusztrai tanok között, mégis a zoroasztriánusok nézőpontúkból joggal elítélik a kereszténység Istenét, mert engedi létezni a rosszat és a szenvedést és ez Ahrimani (Sátáni) sajátosság, nem az Isten hüposztaszisza .


    A;2:AMESA SZPENTÁ-K: Ahura Mazda, itt Szpenta Mainyu) gyermekei, akik gondolatereje által akaraterejével születtek. Ez a hét halhatatlanból álló csoport, amelyet kiemelt szerepet játszott a Zoroasztriánus rituálékban ( nagyobb állami szertartások középpontjában álltak ők védelmezték az uralkodókat, a birodalmat és annak lakóit elsősorban). Gyakorlatilag bennük foglaltatik az egész anyagi teremtés és annak kiáradó „fényes” igaz és jó volta. Gyakorlatilag mind a hét isteni emanáció elvont fogalmakkal testesíti meg a létező teremtés egyes lépcsőfokait, nézőpontjait és értékeit. A legjobb párhuzam, amit megjeleníthetünk az talán a keresztény Arkangyalokkal vonható.

    Vohu Manah: (Jó Gondolat) Aki először öltött formát Ahura Mazda gondolatából, jobbján foglal helyet az „elsőszülött” jogán a többi Amesa Szpentá-hoz hasonlóan ő is egyfajta közvetítő, akin keresztül a legfőbb jóhoz magához Ohrmazd-hoz imádkozik az ember. A jó gondolat Ohrmazd szavát közvetíti és általa vezetve az élet ösvényén (s általa helyes úton) a teljességet elérve s jutalomként halhatatlanságot kapva elér az „örök fénybe” az igazság otthonába. Vohu Manah felügyel a hasznos állatokra és az emberre is, ő, akinél fel van jegyezve minden ember összes gondolata, szava és tette. A Zoroasztriánusok Charónja és Szent Péterje, aki az igaz lelkeket (az asavan-okat) átvezeti a „mennyországba” és köszönti őket megérkezvén. A vallás valódi fénye, igaz kinyilatkoztatásai és teljessége csak általa érhető el. Később a Hellén filozófiában megjelenő logosz a teremtő elv, amivel leginkább hasonlóságot mutat, illetve aminek kialakulására hatást is gyakorolt. Az idő végén ő az ellenpárjaival Aésmával, Áz-al és Akah Manah-al a viszállyal fog összecsapni.

    Asa: (Az Igazság): a hívőket nem véletlenül asavanoknak nevezik, azaz az igazságot követőknek. Ő a halhatatlanok leggyönyörűbbje (női istenség), az isteni rend és az erkölcsi törvény ideája. Ha Asa-ról megfeledkezünk, akkor nincs tudomásunk az Isteni Rend-ről nem, tudjuk mi mit, és hogyan jelent így hát nem találjuk az utat, és kívül rekedünk az isteni törvényen (és a fizikai világra vonatkozó rendre is vonatkoztatva) és nem juthatunk, a megüdvözültek közé sem. A pokolbeli hierarchia és struktúra is az ő felügyelete alatt áll, és lesújt a jó teremtését megzavaró kaotikus megnyilvánulásokra betegségek, démonok, gonosz szellemek hadára. Fő ellenfele Indra a hitehagyás Daivája.

    Khsathra Varija: (Az Eszményi Királyság) Ő az Ohrmazd-i rend hatalmának és fényének jeleníti, meg mint az égben éppúgy, mint a földön, az elesettek és szegények védelmezője.

    Felügyelete alá a fémek tartoznak és az a fémfolyó, amellyel a 12000 év leteltével minden embert próbára tesz, ő Ahura Mazda végső döntéseinek végrehajtója a végső kárhozat vagy a legfőbb jutalom elhozója ő a józanság maga. Vele Szaura a Zsarnokság és káosz démona fog összecsapni.

    Armaiti: (Az Alázat) női alakban megszemélyesített istenség, apja balján ül a mennyei trónus mellett. Az odaadás, áhítat, elmélyülés istene emellett felügyel a föld (és az asszonyok termékenységére), védi az állatokat és dús füvet ad a legelőknek. Ugyanakkor felszólítja az embert a hitben igaz tiszteletre és engedelmességre az isteni rend felé. Azt a profetikus érzületet és rátermettséget személyesíti meg, amely lelkületben a Szaósjan-ok megtestesülnek.

    Örül, ha az emberek erényesek és betartják a rendet és megművelik földjeiket és lelküket.

    Ellene az elbizakodottság (önhittség) és az alattomoság küzd (Taromaiti és Pairimaiti).

    Haurvatat és Ameretat: (a teljesség és a halhatatlanság) az élet fő céljait és legfőbb mozgatóit melyből és melybe tart egy létező (a kiteljesedés felé). Ohrmazd két leánya, a forrásokban együtt kerülnek említésre, Haurvatat neve a teljesség, egységet jelent, s jelenti a teljességbe lépő lélek megváltását is. Amrertat a „halál nélküliség”, a vizek és a növényi világ elsődleges védnöke. Ők hozzák el a bőség és a termékenység áldásait a világnak s megálljt, parancsolnak a világon az éhezésnek és szomjúhozásnak.

    A Jazaták: (a tiszteletre méltók): angyaloknak hívhatnánk őket keresztény szóhasználattal ők azok a kisebb istenségek, akik közvetlenül az Amesa Szpenták után következnek a mennyei hierarchiában, számuk végtelen azonban a kiemelkedő jazatáknak ünnepek vannak szentelve a zoroasztriánus kalendáriumba. A legfontosabbak Mithra a nap,a szerződések istene, Anáhita a vizek istennője, valamint a korábban említett Váju, Átar, Máh ,Zám vagy Apám Napát.

    Szraosa
    egyik legfontosabb Jazata az Engedelmesség vagy fegyelem „Angyala” ő az imádságok és fohászok hírvívője, a szertartások őre. Funkciója nagyon kiemelt, mert minden egyes rituálé alkalmával monumentális energiákat mozgattak meg a jó győzelme és a gonosz pusztulásának érdekében. Szraosa aki először énekelte a Gáthákat, Harahiti hegyi otthonában. Ellenpólusát Aésma a harag Daivája jelentette. A perzsa vallásosság fő jellemzője mind a szertartások közösségi (s közösségért való) jellege, az imáik se egyéni jellegűek, a legtöbbször imáikat is népük, közösségük jólétének gyarapodásának szentelték.

    Az engedelmesség nem tétlen beletörődést jelentett a fennálló rendbe nem egy passzív attribútum, hanem cselekvő tulajdonság (az isteni ige iránti alázat, s engedelmesség) amely Ahura Mazda rendjének kiteljesedés működését biztosítja itt a földön. A Jazaták ügyelhetnek csillagokra, vagy a természet különféle erőire, vagy olyan absztrakt ideák védnökei, mint a szerződések, gondolat, béke harmónia. Ezen Istenségek meglétének elismerése mellett a perzsa vallásra nyugodtan használhatjuk a Monolatrikus jelzőt.

    B; a Sötétség erői:

    A káosz erőinek leírása mozgalmas és színes módon tárja az olvasó elé az ellenpólus borzongató és mélységbe ragadó természetét. A másik fő jellemzője ezeknek, a leírásoknak a mennyei udvarban megszokott hierarchia leírásával szemben a hiány . A rangsor visszaadni a fény angyalaival szembe állított sötét pár visszakövetésével tudjuk megtenni.

    Aésma: (a harag) a kegyetlenség „angyala” aki a mértéktelenségben, az emberen belül megjelenő automatizmusokból és szenvedélyekből nyeri táplálékát és lételemét. Jellemzője a düh, a harag, a gát nélkül tomboló érzelmek és indulatok narkotikus mámora mellyel az embereket gúzsban tarthatja. A „borzas” démonok atyja ki az emberek közti konfliktusokban és az államok egymás közti viszályában érzi otthon magát. Szraosa ellenpárja.

    Ázsi Daháka: (a hazugság atyja) a részletes leírás ennél a démonnál a legteljesebb leginkább a hazugággal (az illuzórikus megtévesztő) dolgokkal hozzák kapcsolatba. A háromfejű, három állkapcsú és hatszemű daiva akinek testében pókok, gyíkok, skorpiók tanyáznak, s ha sebet kapna ezen a dolgok mind a világra, áradnának s legfőbb célja a világ elpusztítása. A szent lángot is ki akarta oltani de Jima király ebben útját állta (ezért hát megölte), meg akarta nyerni céljának Váju-t és Anáhitát is hogy fertőző létét a világra terjessze, de kudarcot vallott s az idők végezetéig a Demaved hegyébe, zárva raboskodik, amikor is kiszabadul a világra.

    Angra Mainyu (később Ahriman): (Gonosz Szellem vagy Pusztító Szellem) Akit a fény először a létbe tükrözött ő a sötétség feje a démonok kimondatlan vezére. A lehetető legoptimálisabb megnyilvánulással szemben ellensúlyként megalkotta a legrosszabbat, melyet élő megtapasztalhat a Nem létezést (nem-életet), s háza mely a hamisságé s oly emberileg is megnyilvánuló de elsődlegesen kozmikusan (ideaként) létező dolgok lakják, mint a gyűlölet a félelem, a rossz akarat. A gonosz létezésnek parazítiv voltát kihangsúlyozza, de az idők végén önnön hamis voltukkal együtt megsemmisülnek minden síkon s megszűnik a távoli észak is a démonok otthonának lenni.


    5. Összefoglalás: A mazdaizmus keletkezésével nagy jelentőségű dolgokat fogalmazott meg és nagy hatást tett a későbbi vallásokra, a kereszténységgel való összehasonlítása nem alaptalan hisz terminológiája és hierarchiája nagyon sok hasonlóságot mutat. A korábbi korok szeszélyes és kegyetlen istenei után Zarathusztra már egy megbocsátó emberek gyarapító és minden teremtettet szerető istenképét vázolja fel elénk . A Szasszanida időkben újra reneszánszát élte (ekkor lett rekonstruálva a Zend Aveszta is), kapcsolhatóan felbukkanik a Mithras-kultuszban is, majd hatásait érezhetjük a Manicheus mozgalom tanaiban, sőt a középkori Valdens, Albigens, Kathar, Bogumil „eretnekek” vallási meggyőződésében is.

    A Zoroasztriánus vallás túlélte az évezredek kavargását, az iszlám térhódítást, jelenleg 200000 fő körülire becsülik megmaradt párszi közösségeiket, észak-kelet Irán és India határ vidékén. A tűz különösen fontos és szimbolikus szerepet tölt be vallásukban, Ahura Mazda hetedik teremtménye a fény és az élet hírnöke, ami mindent (minden élőlényt is) áthat, tűztemplomaik és tűztiszteletük miatt az Iszlámba tévesen tűz imádóknak hiszik őket. Az életet az istenek (jó és rossz) háborújának fogják fel, mert minden embert áthat egy meghatározott szellem, ami lehet a rendhez vagy káoszhoz tartozó is, de ez által a földi otthonává válik ezen alsó vagy felső isteni létezőnek .

    „És áldozzunk a jutalomnak, amely maga, az egészség, a gyógyulás, a jólét, és a haladás, és a Jó Gondolatok, Szavak és Tettek Diadalának” és

    „Minden a Jövő

    Gonosz nem létezik, csak a múlt. A múlt, az múlt; A Jelen egy pillanat; Minden a Jövő”

    Ezek a szavak, amelyek legjobban visszaadják a tömör magvát e-nagyszerű tanításnak



    2008.03.23.
    Beka Holt kedveli ezt.
  2. " A rendszer csodálatos felépítése és a dolgok hihetetlen rendje magával ragadott.
    A halhatatlan istenekre! Hát te nem csodálod ezt?..."


    A rendszer csodálatos felépítése és a dolgok hihetetlen rendje magával ragadott.
    A halhatatlan istenekre! Hát te nem csodálod ezt?...


    Hát van itt bármi is, ami nem úgy kapcsolódik a másikhoz, hogy ha egyetlen betűt is
    elmozdítasz, az egész összeomlik? Csakhogy nincs semmi, ami elmozdítható volna”

    (’Cato’ szavai, Cicero,De finibus bonorum et malorum,recensuit. III 74).

    A Sztoicizmus megalakulását kitioni Zénón nevéhez kötik, aki a Kr.e. 301-300-as években
    az athéni tarka csarnokban (sztoa poikilé) sétálgatva kezdte közreadni (peripatetikus módon) tanításait, gondolatait. Filozófiájára a szókratészi gondolatok, és valószínűsíthetően egyes cinikus gondolkodók (Kratész) gyakoroltak hatásokat.
    Zénón meggyőződése, hogy az ember lényegi természete (Phüszisz) az értelemben van
    (alapvető cinikus hatás). A sztoicizmust filozófiatörténeti szempontból feloszthatjuk három szakaszra: korai, középső és késői sztoára. A korai szakasz az ”ős” Zénóni rész, de ekkor alkotott Antipatrosz is; a középPanaitiosz, Poszeidónisz nevével fémjelezhető; és a - legjobban dokumentált - késői sztoa Seneca, Epiktétosz illetve Marcus Aurelius munkásságával jellemezhető.

    A sztoá filozófusainak figyelme (Szókratész és Platón nyomdokán), inkább - bár nem kizárólag - a társadalomra és az emberekre, a humánumra irányult: minden ember azonos értékűségét hirdették. Az emberi önmegvalósítás csak akkor lehet sikeres, ha az adott emberen vagy lényen belül a természettel való összhang megvalósul, és ehhez Diogenész szerint csupán lelki és testi önfegyelemre van szükség. A minimális fizikai szükségleteken túl (a sztoa történetében végig) fontos a külső tényezők közömbös volta, mert a bölcs ember a szegénységet is ugyanolyan jól használja, mint a gazdagságot. Az emberi boldogság egyedüli forrása csak az értelem lehet, valamint a Kozmopolitizmus és a morális idealizmus. A dogmatikus sztoicistákat - és magát a felbukkanó dogmatikus elemeket - főleg a korai időkben
    rengeteg támadás érte a pürrhónista szkeptikusok részéről (Pl. Timón), majd az akadémiai szkeptikusok részéről (Arkeszilaiosz, Karneádész). De a támadások a sztoicizmus alapjait nem rengették meg, sőt a két filozófiai vonal egymást segítve, és egymás hibáira rámutatva fejlődött szimbiózisban együtt.

    A korai sztoicizmust gyakran érte az a vád, hogy az általa kitűzött cél messze meghaladja az emberi képességeket és lehetőségeket. Xenokratész (Platón volt Tanítványa) nagy hatást gyakorolt a sztoá-ra, amikor az ő elgondolásaihoz hasonlóan három fő ágra osztották fel az irányzatot: logikára, fizikára és etikára.
    Ezen témakörök mindegyike rendkívül átfogó és kiterjedt volt, például a logikába beletartozott az ismeretelméleten át a szemantika, grammatika, stilisztika éppúgy, mint a formális logika.

    A fizika tárgya a „phüszisz”, vagyis a természet volt, ami magába foglalta a fizikai világot, az abban lévő lényeket és a teológiai aspektusokat - a Metafizikai értelmezések is itt kapnak helyet.

    Az etika ágán belül pedig a sztoikusok nagyrésze nemcsak elméleti morállal, hanem gyakorlatival is foglalkozott, amelyben az emberi boldogságnak, vagyis az ember számára élhető legjobb életformának a megalapozása, racionalizálása is helyet kapott. A filozófia gyakorlása a sztoikus számára „a bölcsesség gyakorlását” jelentette.

    Magát a filozófiát is élő egészként és organikus képződményként szemlélték a sztoikusok, Diogenes Laertiosszerint a csontoknak és idegeknek a logika felel meg, a húsos részeknek az etika, a léleknek pedig a fizika. A sztoicizmus két alapfogalma a logosz és a phüszisz - azaz értelem és természet - megpróbálják egyesíteni a filozófia valamennyi nézőpontját, mivel a természetet teljes egészében átitatja az értelem. Az ok és okozat viszonya szükségszerű az univerzális logosz által.

    A sztoikus világmindenség egy olyan hely, amit az immanens logosz határoz meg, és hat át teljességében. Mindhárom águkat áthatja, de csupán megjelenési formájában, módjában tér el. Ezek csak aspektusok azonban, a világ egyetlen egység marad, legyen akár természet, kozmosz vagy Isten névvel nevezve, egyazon lényeg kiáradása marad sokféle módon és formában. Abban a metafizikai természetű alapelvben, mely a sztoa egyik leglényegibb vonása, megegyeztek, hogy a világ mélyén vagy lényegeként egy egységes, ésszerű és azt irányító világelv (logosz) uralkodik (az elképzelés magja valószínűleg Hérakleitosztól származik). A világot Arisztotelészhez hasonlóan - és valószínűleg az ő hatására - egy aktív és egy passzív összetevőre osztották. Az aktív összetevő a logoszból származik. Az aktív princípium: Isten, a passzív princípium: az anyag. Az aktív princípium az ok, ez formálja az anyagot. Továbbá elfogadták - vélhetően Arisztotelész hatására - a filozófiájából eredő négy őselem-tant is, de az őselemek közül a tüzet tartották a legfőbbnek és a logoszhoz leghasonlóbbnak, vagy vele azonosnak.

    A sztoikusok Khrüszipposztól kezdődően két részre osztották a logikát: retorikára és dialektikára. A logikai művekben és nyelvtani területen ekkor hatalmas fejlődés hozott Khrüszipposz életműve. A sztoá gondolkodóinak elmélete szerint minden eleven lénynek megvan a saját irányító princípiuma (hégemonikon), de a kifejlett emberben ez a princípium racionális. A sztoikusok által erre mutató az ún. „artikulált gondolkodás” vagy belső beszéd képessége. Zénón szerint a tudni valamit az, amikor úgy ragadunk meg egy dolgot, hogy ez a megragadás nem ingatható meg egyetlen érvvel sem (a katalépszisz kifejezést használva a megragadás aktusára). Az észlelés a sztoikusok szerint olyan mentális folyamat, amelynek során bizonyos behatások érnek minket, és ezeknek egy részét asszenzióval (szünkatatheszisz) illetjük. Ez a világ szisztematikus univerzum, ami mindenre kiterjedően és mindenben benne lévő módon, a kauzalitásokat is felhasználva alkotja rendezett és összefüggő struktúráit (már Platónnál is megjelenik ez). „A legkisebb dolog sem keletkezhet másképp, mint a közös természet és ennek logosza szerint” (Plutarkhosz: Khrüszipposz szavai).

    Platón dialógusában Szókratész fejtegeti az Anthróposz (ember) szót, s azzal értelmezi annak jelentését, hogy„anathrón ha opópe” (megvizsgálja, amit látott kifejezés egy szóba sűrítése), és maga az Anthróposz is a„phüszisz” része (ami a fizikai természetfogalmon kívül az Isteni gondviselést, az alkotó helyes értelmet, az erőt vagy princípiumot jelenti, mely egyesíti a világot). Ami összetartja a világot, az a legmagasabb rendű racionális lény, valamennyi eseményt a maga megfelelő kauzalitására felfűzve. Ugyanakkor a növények vezérlő princípiuma a sztoikusok szerint a phüszisz, az állatoké a lélek, és az emberé a Logosz (az értelem, amely az állatok fölé emel minket).

    Ezen értelem csecsemőkorunkban még csírájában található meg, gyermekkorunkban látensen, de már fejlődésben van jelen bennünk, később felnőtt korunkban lesz „kifejlett” kapcsolódásunk vele. A sztoikusok meg voltak győződve, hogy világunkban jelen van egy isteni erő, ami a logosz által működve itt a létező (és létezhető) világok legjobbikában, az értelmes lények javára (és rajtuk keresztül is), mindent szabályos és a fejlődéshez legalkalmasabb struktúrákba és formákba rendez. Erre jellemzően Khrüszipposz szavai mutatnak rá:
    „ha ugyanis (…) van valami a világban, amit emberi ész, amit elme, amit emberi tehetség nem képes megvalósítani, akkor az, ami ezt megteheti, jobb az embernél. Márpedig az égi dolgokat és mindazokat, aminek rendje örök, az ember nem képes életrehívni. Az tehát, aki ezeket megvalósítja, jobb, mint az ember. Ezt a lényt mi másnak mondanád, mint Istennek?”.

    Ezen Isten mivel az örök rendet, időt és a benne foglalt összes megnyilvánulási formát, módot tartalmazza, nem lehet perszonális (és emberformájú sem), de a sztoikusok teljes mértékben tisztában voltak az emberen át megnyilvánuló jellegével (már Platón is Démiurgosz azaz mesterember néven említi).
    Alapvető tanítás, hogy a mindenség lényege rajtunk át virágzik, de nem az adott megnyilvánulási forma (vagy ember) lényéért, hanem a mindenség lényegének teljességért benne is helyet foglal - Platónnál is felbukkan ez a motívum. A dolgok szerkezetét (és a testet is) a pneuma (a mesteri módon alkotó tűz) és az elemek (anyag) alkotják.

    A létezést úgy definiálják, hogy az létezik, ami „képes hatást gyakorolni vagy elszenvedni” (Khrüszipposz), de az egyes világciklusok végén a dolgok úgyis föloldódnak a tűzben (ekpürószisz) és az arisztotelészi első mozgató„teljességgel saját gondolataiba merül”(Seneca). Amúgy minden elem (tűz, víz, föld, levegő) a tűz és az anyag diszpozíciójából születik, ami más minőséget is felvesz, így a kozmikus szümpatheia működési anyaghoz jut. Aszümpatheiában minden dolog kölcsönösen függ egymástól, hogy az ember boldog lehessen adott módon kell, hogy viszonyuljon a természethez (a saját belső természetéhez is), istenhez. De fontos a Marcus Aurelius-i megállapítás igazsága is: „jó tehát az értelmes lény számára a másokkal való társas élet”. Bár a természet minden létezőt összeköt, ugyanakkor a dolgokat determinálja is (a kauzalitások működési elve alól nincs kivétel). A sztoikus meggyőződés szerint az emberi természet primális (és lényegének magját alkotó) megnyilvánulása a ráció, a logosz megnyilvánulása az emberben.

    Mivel a sztoá követőinek vélekedése szerint minden a lehető legjobb módon és világban történik, emiatt sokáig nem tudtak kielégítő magyarázatot adni az emberi rossz, illetve gonoszság kérdésére. Erre Khrüszipposz adott egy lényegre törő ”gordiusz”-i feleletet: „nélküle ugyanis nem volna jó”. Ebben a rendszerben minden belső feszültség és ellentmondás mozgást vált ki, amely magasabb szintre és nívóra emeli a létezés fokát és formáit. Pope gondolatai akár egy ókori sztoikusé is lehettek volna: „Minden viszály: meg értett harmónia; minden részleges rossz: egyetemes jó.” Felmerül a kérdés, mi különbözteti meg az embert más anyagi létezőktől, vagy más értelemmel nem (vagy korlátozottan) bíró teremtményektől? Az ember bír elmével, de mi is az elme? Az elme és az anyag ugyanazon dolognak, a testnek a kétféle attribútuma, és ez az állítás bármire alkalmazható, hisz attól függ valaminek a létezési foka, hogy mennyire hatja át a pneuma. Itt az emberi lélek részeiről és minőségeiről vagy képességeiről szoktak beszélni, mégpedig: a lélek nyolc képességéről (az öt érzékről, a szaporodásról, beszédről, illetve a hégemonikon-ról a „vezérlő lélekrészről”). A hégemonikon, a vezető, a tudatosság és a ráció központja. Ugyanakkor az ösztönös vágyat is tartalmazza, amikor egy benyomás (phantaszia) a lelket valami felé mozgásba hozza vagy valamitől elmozdítja. A természet úgy alkotta a lényeket, hogy mindegyikük „önmagával jó viszonyban lévő” (oikeiosz) legyen. Az állati viselkedést az ösztönös vágy jellemzi leginkább, az értelem kizárólag az értelmes felnőtt emberre jellemző (a logosz itt éri vagy érheti el a megfelelő fejlettséget). A fiatalabb gyermekek fejlődésük során még egy ideig a lélek által vezérelt (az állatoknak elsődleges) fejlődési síkon haladnak a logosz kifejlődése felé - ami 7-14 éves korukban már megindul - és a felnőtt embernél befejeződik. Itt is érzékelhető a mindent átható logosz ereje és strukturáltsága, ahogy egymásra épülő fejlődési síkokon a mentális evolúció a racionalitásban csúcsosodik ki. Ezen tudatfejlődési út magával vonja az ösztönös vágy irányának megváltozását, és egyfajta valódi természetét megtalálva az ember alapvető szükségletévé (és kiindulópontjává) az erény válik. Habár bölcsnek senki nem születik, de a nevelés és szorgalom ösvényén képes eljutni az erény útjára és azon felnőttként járni. Az igazi boldogság elérésére is csak az képes, aki értelmes voltából fakadóan felismeri azt, és erényes életet élve törekszik rá.

    A filozófia „kertjének gyümölcse” egy sztoikus hasonlat szerint az etika. Ez így is van, mert a természetfilozófia és a logika az etika melegágya (termőföldje). Az etika kiindulópontja a természetesség sztoikus megfogalmazása, miszerint: minden a rá jellemző sajátos normák szerint harmóniában van a saját phüszisz-ével (az embernél ez a logosz). Khrüszipposz szavaival: „másképp vagy alkalmasabb (oikeioteron) módon ugyanis nem lehet megközelíteni a jóra és a rosszra vonatkozó logoszt, sem az erényeket, sem a boldogságot, mint az egyetemes természetből és a mindenség kormányzásából kiindulva”. A természet (isten, ok, fátum, logosz) a tökéletes létező, és a világon minden értéke a természethez való viszonyától van függésben. Még a természettel való diszharmóniának is megvan a sajátos szerepe, sőt a mindenség létezése meg is követeli ezen állapot létezését. A szenvedés sem öncélú, hanem az egész harmóniáját segíti elő ( Epiktétosz: „Zeusz rendelése, hogy van nyár és tél, gazdagság és szegénység, erény és vétek, s hogy mindezen ellentétek az egész harmóniája végett léteznek”). De még jobb az asszenzióval nem bíró és bűnben élő emberként lenni, mint nem élni, mert jobb vétkesen élni és alkalmasnak lenni az erényes életre, mint tagadni, hogy van erre lehetőség. A természet adománya az emberi erény lehetősége, amely a tudás „gyümölcse”, ezt elutasítani olyan mintha a hádész-ban telne ezen életünk is. Az ember ettől függően autonóm cselekvő, aki Khrüszipposz felosztása szerint meg van áldva ösztönnel, a jó és rossz választás lehetőségével, és azzal, hogy a cselekvésének célt adjon. „A fejlődés célja az érett emberi természettel összhangban álló élet, azaz olyan racionális princípiumok által kormányzott élet, amelyek teljes harmóniában vannak az egyetemes természet racionalitásával, céljaival és folyamataival.” Így hát ez az életmód az ember számára természettel összhangban lévő elsődleges dolog és természettől fogva előnyös. Az ember egyik fő funkciója tehát nem az ösztön és a vágy, hanem az értelem, ami a „helyénvaló cselekedet” (kathékonta)megtételére ösztönzi (Diogenész Laertiosz: „amit az értelem megtenni választ”).

    A sztoicizmusban már felbukkanik az embereknek egy közösségként való látása (kozmopolitizmus), ahogy Ciceró mondja „a természet által vagyunk polgári közösséggé kapcsolva egymással”. És a jó ember az, akinek választása folyamatos, és a természettel mindig összhangban lévő, s ez az állapot egy idő után már - Ciceró szerint - túl van a „folyamatosságon”, értékeinek skálája megváltozik, új dimenziót nyer. A külső tényezők egy sztoikus szemében másodrangúak (pl. a gazdagság jó és természettől fogva előnyös, de az ember fejlődésének és boldogságának szempontjából abszolút közömbös dolog). A boldogság a sztoicizmus szerint csak az értelemmel, egybehangzó élettel lehetséges. Az arisztotelészi eudaimónia (nála a léleknek az erénnyel összhangban lévő tevékenysége) a sztoicizmusban már kizárólag az erényt jelentette. Jellemző módon minden erényt tudásként neveztek meg (pl. bátorság „a dolgok elviselésének a tudása”). Ismerni a jót annyit tesz, mint rátalálni egy olyan életvezetési struktúrára, amely eleget tesz a „természettel való összhang” elvének. Ezt az ember és a természet ismeretének birtokában, és erénnyel cselekedve hosszú önmegfigyelés után érhette el a bölcs.
    Az ember teljes tökéletessége fogadható el csak végcélként (mert az ember tökéletesíthető), így olyan mércét állítottak fel, ami teljesen idealisztikus és utópisztikus, ellenben morálisan fejlesztő jellegű.

    A Sztoikusok egy átfogó jellegű és teljes világképet kínáltak, amelyet elfogad az ember vagy elutasít. Az etikán, grammatikán, dialektikán, logikán át számos tudomány fejlődését előidézték, és hatásukat még a középkori kereszténységbe is átörökítették. A modern filozófia is szívesen vizsgálja módszereik tükrében – akár felhasználásával is - egyes eredményeit. E mindent átölelni szándékozó világszemlélet, az ókor óta a legnagyobb próbálkozás arra, hogy a világot teljességében leírja és érhetővé tegye. Azóta se történt ilyen átfogó és - véleményem szerint - eredményes kísérlet.
    Zárszóként szóljon helyettem Marcus Aurelius:
    „fogadj szívesen mindent, ami megtörténik veled, még akkor is, ha kellemetlennek tűnik, hiszen az is a mindenség jó állapotához, Zeusz jólétéhez és boldogságához járul hozzá. Hiszen nem bocsátotta volna ő ezeket az emberre, ha nem volnának hasznosak az egész szempontjából” (V.8.)

    2007.10.25 Az ókori Hellenizmus szemináriumra

    Constantin kedveli ezt.
  3. Egyben...

    Az erő mely bennünk lüktet
    Az erő melyért élve, ő él értünk
    Csendes hajnal mely éltünk s
    Ragyogó láng mely ránk köszön
    kiáradó szépség mely nem forma
    a középpont az Isteni eszencia


    Olvadj össze, ragyogj, egy életizzó reggelen
    nem elég a forma, kavargó mélyfekete formátlanságból
    Éled minden fel mikor az életciklus kezdőpontja jön el
    Különállás tévazonosság - elválasztottság illúzió
    Percek, órák, napok csapdái a tudatlanság által
    A körbefutó azonosulás gravitáció….
    A lényegkapcsolódottság centrum
    Egységben éljünk, érezzünk, lássunk
    Egységben lüktetve járjuk az utat....


    dorotea kedveli ezt.
  4. Árnyékörökség

    Kristálymag hullott e világba, zölden örvénylő simogató tánca életet fakasztott simogatott fénylett együtt dobbanva csak adott,
    ölelésre szeretve vágyva, fény dobban pulzáló csillagmag hull az örök égből

    Egység volt a mindenség tükre…
    Félelempor a monotónia és rettegés szeleitől hajtva,
    szürkesége belepte a centrumát, s
    feketén örvénylett az érkezési pont
    az útmutató és révész vak volt s süket,
    a hangra melyre szomjas volt ez a kezdet
    A szeretet fáklyája nem gyújtotta meg a szívvirágot
    Nem adhatta mi neki sem volt…
    kába halált lehelt, nem adhatott álmot


    Adta hát a sötétség ajándékát,
    fájdalmat, keserűséget, bilincseket
    égető szégyencseppeket, s folytak mély barázdákat vájva
    savkönnyek marták útjukat…
    A Láncokat feketeségből fonva izzón fájva félig vakon botorkálva a vörösen lobogó és villózó világba
    Üvölt belül az ősöregen fiatal lélek, halálpörgés de hol az élet?


    Figyelj óvd a lángod, szeresd mit rád bízott az élet,
    minden lépés megmarad,
    minden könnycsepp nyomot hagy
    Amit kisugároz a lélek az univerzum tükréről tér vissza
    hozzá…


    MannazEhwazAnsuz 2017.02.18.
    Beka Holt kedveli ezt.
  5. Keresem
    Keresem a szépséget mindenben és mindenkiben.
    Keresem a szépséget egy mosolyban, egy kedves szóban,
    Egy doromboló hangszínben, vagy egy tisztán fénylő teljes pillanatban.
    Amikor a fény belülről jön s tükörként valakitől vissza tud térni,
    Ezt a pillanatot keresem én!
    Magamban s életem külső felszínén , ami szintúgy bennem van....
    Az a hullám szeretnék lenni amely fövenyedre kincseket sodor,
    minden kincs amelyet ilyenkor látsz te vagy!
    Keresem...
    Aki meghallja a csendet ami belőlem énekel.
    Aki formákon túlnézve látja lényem valódi fényét.
    A víztükör alatt bújik el az Óceán, mi vár rád benne, nem tudom....
    Vad hullámzás vagy simító habok?
    Ennyi, és én vagyok.....
    2012.04.22. AnsuzEhwazMannaz
    dorotea kedveli ezt.
  6. Tükörkép

    Víztükörben látszik igazán csak az ég,
    esőcseppek mossák múltad szürke foltjait
    szívedben barlanghomály,
    nem tudom, nem tudod mi vár…
    Halkan kószáló hangjegyek az éterben
    összes sóhajunk, léptünk, mit lélegeztünk,
    S megkérdezzük magunk csak hittük, hogy éltünk?

    Kószálva belső világunk sejlő árnyai közt,
    könyörgő kézzel kinyúlva kérjük mit elvett az idő!
    Mélyen bent szívmáglyánkra vetett levelek,
    emlékek amelyek lassan égnek…
    Lobbot vetve hamvad el minden múlandóságba fúlt létillúzió,
    ego hamvainkat sodorja a lét igaz szele.
    Minden határ a sötétbe vész, és csak az marad ki vagy
    Az örök lény


    2012.04.22. AnsuzEhwazMannaz


    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/PSacgS-Txig" frameborder="0" allowfullscreen=""></iframe>​
  7. Szökési Pont (42.13 Km/s)*

    Az öböl felett lebegő ködön át nem látlak,
    A múlt elfoszlott árnyai lelkemben már nem járnak
    Veled ringatózva a jelenlétben
    Gyógyító sugaraid balzsama…

    Szívszentélyem általad újra nyitva
    Halkan suttogom neked a távolba, hiányzol
    Hiányzik közös álmunk mit szívünk együtt álmod
    Fényed simogat messziről, de nem érzed, látod
    Bennem sajgó hiányod.
    Karjaidba fúlva éledtem fel újra!

    Szemed szerető pillantása,
    csengő tónusú hangszárnyad
    Messze vitt fel az égbe.
    Gyorsuló fénnyé vált köröttem föld és Ég…

    Elhagytam eddig ismert világom, hogy
    Új égen és új földön éljem újjászült világálmom!
    Elhagyva meghalt bolygóm,
    mérgező atmoszférámon át…
    Veled, általad pusztult el a halálra szánt világ,
    És a kozmoszvászonra robbant egy újabb lélekcsillagvirág.

    *Az úgynevezett 3. Kozmikus sebesség az ezzel sebességgel haladó tárgy kilép a naprendszer vonzásából és belép a csillagközi térbe
    2011.10.01. AnsuzEhwazMannaz

    É.B.-nek és Cs.M.-nek



  8. A Csend amit muszáj meghallanod

    A csend amit muszáj hallanod,
    finoman szitáló eső simogató zaja…
    A vihar utániság bársonycsendje.
    Lassan folyik le bennem
    Elhullott pillanatok a ködben,
    az útkeresés kezdetmagánya…
    Hol csak egy állandó kísérőd van, a halál árnyéka!
    Mi elöl futsz, a következő lépés mit taszítasz magadtól
    Árnyak földje, Ködország, Benned kísért!

    Téged tépáz a halandóság,
    múló mentálformák szemed előtt kavarogva
    Belsődben örökké tápláló Ősnapodat
    Takarják el száguldó vágy s félelem felhőkkel.
    A csend ami mindig suttog benned…
    A csend mi csak neked dalol!

    Egy örök középpont hol mindig béke honol…
    A teljesség valódi lényed!
    Szikrázó csillagporözön,
    a lelked egységben tündököl,
    Simogató kéz melybe fejed hajtod…

    Nem folytatod magad teremtette khylkórokkal* árnyékharcod,
    Elhagyva az előre-hátra menekülést,
    Csak a jelenben létezel!
    Lebukva az EgySzeretetóceánba magába ölel
    a létezés örökkévalósága

    2011.09.16 AnsuzEhwazMannaz

    * a saját egónkból (vágyainkból, gondolatainkból) kivetült megtestesült önálló életet élő lény amely ami energiákból táplálkozik

    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/j3eiLUL8eP0" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>​
  9. Csenddal

    A csend énekel belőlem,
    sugaras fénycseppeső esik testemből,
    sugarak a fényből,
    sugárcseppek a szívből.

    Ne válasz el örök énem forrásától.
    Halványan áradva agónia az élet.
    Szelíden gördülő holdárnyék-lényem…

    Angyalokhoz könyörgő szívvel fordulva.
    A csodák palotájának szivárványcsillogása…
    Lelkünk szikrái melyből máglyák fényei pattannak elő.
    Hagyd, hogy Isten pillanat csodája az életedbe jöjjön,
    Életed fényes szabadság legyen, ne sötét börtön.

    Egységben létezünk, a szeretet egység…
    Valami dalol itt benn…
    A csend hangjaival árad lelkemből.
    Az öröm szíve kigyúl énemben…
    A ránk találó eszmélet újabb lépcsőfoka,
    Önmagadhoz!

    Periférikus bolyongásunk, ha belső tükrébe néz.
    Ha saját szemedben felmorajlik az a szikra…
    Áradó arany kikelet,
    Hangtalan örökkévaló zöld mezőkön suhan.
    A lüktető világ legtisztább mozdulatlansága.

    2011-05-30 MannazEhwazAnsuz



    <iframe width="560" height="349" src="http://www.youtube.com/embed/DdVLi235gZQ" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>​
    dorotea kedveli ezt.
  10. Magas Mélység

    A parton rajzolva,
    Elmúló vágyak vonalát énem víztükrébe…
    Szeretetholdam csak ragyogott,
    Örök oázisom felett.
    S repültek a percfellegek,
    Forgott napjaim suhanó léte.
    Vonalak bélyegeket törve és
    Égve, égve visznek egy másik fénybe.
    Hol nem e-perc forma árnya diktál.
    Élve átkelve az örök folyón,
    Egy kis halál mely az életbe vezet,
    Belső tűzmagomba merülve,
    Szétparázslott emberből egy főnix emelkedik az égre…

    2011-05-30. MannazEhwazAnsuz

    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/TAJRpKyvq8w" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

  11. Életszél

    Fuvallat szárnyú csendesülő fénnyé,
    lemenő napként halványodva éjjé.
    Szürke emlékmontázzsá válva…
    Az agónia forradásai lélektestemen.
    Veled izzik csak az álom,
    Élem minden rezdüléssel.
    Életemként-halálom várva…
    Halálomként-életem várva...
    Megváltó csókodra,
    Simogató álomlényedre.

    2011-05-30. MannazEhwazAnsuz

    <iframe width="425" height="349" src="http://www.youtube.com/embed/Ya09S18pTT8" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
  12. Fordított Irány

    Emberarcú téglaként a falból kiáltunk a világba,
    ragaszkodásokkal körülbástyázott lényben.
    Bástyázott fal mögül nézünk vacogva a világra,
    amit még ablak elől sohasem láttunk.

    Perszónalencsénken át nézve torzók vándorolnak…
    Hamis fények, hamis lények.
    Rakjuk a téglát, magunk köré lassan,
    Szokástéglára félelemtégla…
    Védjük, az örök folyam múló cseppjét.
    Transzformáció vízből betonná…
    Zárt sötétséggúlánkba néha be-besüt a napsugár,
    Ijedten téglát rakunk, fájó fény ez, véd a homály

    Énekel a fény…
    Tisztít az eső…
    Simogat a szél…
    Ettől vágva, sziklabőrrel nincs aki él.
    Köröttünk a csodaszép mindenség
    Hív a mező, zöld tenger sóhaja
    Hív a kék ég oldó könnye
    Befalazva, dideregve tartjuk magunk,
    Változásunk a gyengülés
    És magunkba halunk.

    Vár az öröm, hol minden él!
    Teljességed mitől pillanatról pillanatra halva,
    Egy sohavolt illúzióárny félve kapaszkodik,
    Halogatva agonizál, így igazán él…
    Magányban dideregve reményszelek fújhatnak
    De zárva énünk nem adhat helyet az újaknak.

    2011.03.09.AnsuzEhwazMannaz




    <object width="480" height="390"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/CB8MbuV2XWA?fs=1&amp;hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/CB8MbuV2XWA?fs=1&amp;hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="390"></embed></object>
  13. Rendhagyó Önéletrajz

    A hajó, ami siklik és eleinte azt hittem én vagyok…
    Jöttek szelek és csendes idők,
    szikrázó ég, felhők és viharok.
    Valahonnan valahová jutni, valamivé lenni,
    Eseménytől eseményig, időponttól időpontig jutni.
    Mész előre, s változik a táj, változik a táj…
    És rájössz, hogy a táj nem változik és nem is változhat.
    Csak te változhatsz belül…

    A mozgás csak illúzió,
    mely egy középponthoz közelítő vonalhoz hasonlíthat talán legjobban,
    Mindig ugyanazt a centrumot járja körbe,
    azt hiszi valahonnan eljutott valahová,
    holott csak egy újabb fordulat volt a közép körül.
    A hajó mely viszi aktualizált tudatosságunk,
    megnyilvánul benne a nagy egész,
    és egy piciny szeletkéből nézi önmagát…
    Rájön, hogy a világ csakis belül létezik, és az egység mindig adott.

    Hogy meglátjuk-e és engedjük élni bennünk, velünk,
    hogy kapcsolatunk valós lényünkkel helyre áll-e
    az csakis a mi döntésünk!
    A lüktető élő egész, amelytől a hajó saját illúziója a különállásról teszi különállóvá,
    Holott mindig is egy volt lesz és marad!
    És a tenger figyeli a rajta sikló hajót mindig is egy volt vele, és soha nem gondolta önmagát valójában hajónak ő mindig is a tenger volt, amelybe a hajó illúziója mindig is visszatért és egyszer örökre egybe forrva fénye teljességében megpihen...

    2010.08.15. MannazEhwazAnsuz

    <object width="480" height="390"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/I3b2L0j49yA?fs=1&amp;hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/I3b2L0j49yA?fs=1&amp;hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="390"></embed></object>
  14. Emlékké válva

    Mosolyok csókok ölelések a hullámzó idő határ-nélküli vízébe vetve.
    Együtt, mint a simító óceán úgy nyelt tükrébe az élet,
    Csillogtál s visszasugárzott rólam…
    Fénytánc volt veled a jelen-élet.
    Holdárny ránk boruló homálya,
    Vágyak szétparázsló lidérclángja.
    Emlékké válva,
    Élő Hangod szikrája!
    Emlékké válva,
    Ölelésed Fűtő mélye…

    Mint egy halvány foszló kép emlékbe írva,
    Időmolyok homokja rágja, s hullik rá a feledés altató liliomvirága.
    Emlékké válva,
    Csókod szívmeleg árja!
    Emlékké válva,
    Együtt fényes tájak otthont adó bája…
    Alszik a fagyott szív halk világa,
    csonttá fagyott fa jégfénylő ága.
    Emlékké válva,
    Ringató felejtés ütemes szimfóniája…

    Aranyfényű fennen ragyogó összeforró tüze létünknek
    …halványodó emlékké válva…
    …szerelmünk meghalt virága…
    Sírját fedi vágyunk falba égett árnya…
    Üstökös szirommilliókra zuhant egysége.
    Emlékké válva,
    Tűnő képpé be-zárva,
    Emlékké válva…

    2011-01-06. MannazEhwazAnsuz


    <object width="480" height="390"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/J0VwuZ2UZaU?fs=1&amp;hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/J0VwuZ2UZaU?fs=1&amp;hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="390"></embed></object>
  15. A Hullámon Túl

    (Hullámmá Válva -Postludium)


    Napfénybe fürösztött lélek,
    viharos lelkének tengerének
    hullámává változva átcsap és vissza újra.
    Tüzek fénylenek saját ősi énje dobban fel,
    szikrázva izzik személyiség-káprázatmagánya,
    EGYségének elfelejtet lélekbábja.
    Fúzionáló Istenpillangó amely a jelenlét szárnyalására vár… Halott felszínkörök viharszitálta bércei rejtik a lehulott álmot. Ködtengerbe rejti ezt az
    Isteni méhben fekvő szívpillangó-bábot,
    a szeretet egységben jelenlévő léte…
    A létező lények együtt dobbanó fényforrása!
    Személy azonosult felejtésünk rabsága ahol múlandó örvények kavarognak s csapnak szikláknak megint.

    Minden nap meghalva és mindennap éledve,
    ismétlődő rabköreink futjuk újra és újra.
    Vágysúlyaink tépik szárnyaink s vár a fájdalomfelszín magánya. Lelkünk örök fájának ága várja,
    végre megpihenjük primer mélyében.
    Az eggyé válás fénye mi önző vágyaink
    holtsúlyát eresztve vár ránk.

    Kövesd ősi napod,
    szívedbe Isten ültette egyetlen valós csillagod.
    Nincs tér és nincs idő.
    EGYkapcsolódva minden benned létezik.
    Magad vagy a csillagócéán,
    hova mindig eljuthatsz belül Angyalszárnyakon.
    Örömegység énekli diadalát nem létező árnyakon.
    Egység vár, és illúziómagány-félelemködöket oszlatva léleknapodból árad az EGYsugár,
    s eltűnik az elválasztott fájdalom…

    2010.07.20. MannazEhwazAnsuz


    <object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/QtdfQPEjTRw?fs=1&amp;hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/QtdfQPEjTRw?fs=1&amp;hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>