Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. A székely góbé a kocsmában üldögél,egy asztal mellett és pálinkáját kortyolgatja. Közben magában azt mondogassa, hogy vannak dolgok amiket nem lehet megmagyarázni. Egy kis idő múlva kér egy pálinkát és megint megismételi az elhangzott szöveget. A csapost idegesítette az öreg és megkérdezi, hogy mit motyog ott egyedül? - Mik azok a dolgok amiket nem tud megmagyarázni?- Hát az úgy vót tudja-e, hogy bementem az istálóba megfejni a Riska tehenet. Oldalról próbáltam de a marha felrúgta a fejő sétáromot(veder ) a tejjel együtt.
    Erre kerültem másik oldalról, de így es felrúgta. Mondom hát akkor megpróbálom hátulról de a vén dög megint felrúgta. Erre én úgy megharagudtam, hogy a két lábát szétfeszítve kikötöztem az istáló két oldali, falához. Leültem és fejni kezdtem de akkor a farkával kezdett el, csapkodni, hogy a szemeimet majd kicsapta. Gondoltam felkötöm a farkát a gerendához, de a spárga, (kötél) már elfogyott, így a nadrágom szíjával kellett felkötnöm. Felemeltem a tehén farkát, egy székre felállva, hogy felérjem a gerendát, kihúztam a szíjat a nadrágomból, és ebben a pillanatban a nadrágom lecsúszott. Ott álltam a széken a felemelt tehénfarokkal a kezemben, lecsúszott nadrággal, gatyában, a tehén hátsó felénél, és ekkor megérkezett az asszony. Két kezét összecsapva sikoltozva menekült ki az istálóbol. Na lássa erre mondom én, hogy vannak dolgok, amelyekre, nincsen magyarázat:(
  2. A násznép, hatalmas tömegben vonult végig az utcán, és zene szóval, zavarta meg a falú csendjét. A vőlegény közeledtét, néhány bámészkodó öregasszony próbálta elemezni, akik a szomszéd kapujából figyelték a hosszú sor közeledtét. A kapuba érve, a lányos háznál, a menyasszony tacskója üdvözölte a vőlegényt, hangos ugatással. A tárva nyitott kapun a nép beözönlött, és mindenki körbe állt a ház körül, várva a lánykérés, ceremóniáját. A vőfély, szeretettel üdvözölte az örömszülőket és szavalni kezdte a mondókáját, ami ilyenkor szokás. Az igazi menyasszony helyett kihoztak három állhajadont, állmenyasszonyt, fátyolba öltöztetve, de a vőlegény nem fogadta el őket, feleségnek. Végül előkerült az igazi is, a felek megállapodtak. Fürge menyecskék, kínálgatták a vendégsereget, pálinkával, tésztával, háromszor- négyszer megismételve, a töltögetést. Egybe olvadt a násznép, mind a két táborból és autóbuszra ülve, valamint, kocsikkal, a templomba mentek, a fiatalok, összekötni életüket míg a halál el nem választja egymástól őket. Komoly fogadalom és gyűrűhúzás után, átölelve csókolta meg egymást a fiatal pár, és mehetett haza a násznép. Előkerültek a férfiak kabátzsebeikből az útra felpakolt pálinkák és mindenki örömmel kínálgatta egymást ki -ki a saját kulacsából. Vidám zeneszóval vonult a vőlegény házához a násznép, és foglalta el mindenki a helyét a megterített asztalok mellett. Ettek, ittak, jól szórakoztak mindaddig amíg a vendégeket el kezdte irányítani az elfogyasztott alkohol, ereje. Mámoros állapotba került nagy része a társaságnak, és a fiatal férfiakat, elfogta az udvarlási kedv. Ígértek füvet-fát a hölgyeknek csak, hogy minél jobban kegyeikbe fogadják őket, tánc közben. Az egyik fiatal pár, sehogy sem tudtak jól szórakozni, mivel a feleség minden percben, megszólította a férjét, hogy ne fogyasszon annyi alkoholt. Ezért a béke kettőjük között megszakadt, a férj mérgében, nagyon berúgott és az asztal tetejére lebújva elaludt. Ezzel a cselekedetével viszont nem volt egyedül. A felesége kihasználva az alkalmat, bosszúból, flörtölni kezdett az egyik férfival, és egy adott pillanatban, eltűntek az asztal mellől. A férj aludt, így hát szabad volt az út egy kis kalandra a feleség részéről. Az udvarban, kint, csend volt és nagyon sötét. A két kalandor, hátra osontak a kertbe, az illem hely mögött megbújva, egymás nyakába ugorva, csókolózni kezdtek. Az ólból áramlott a friss trágya illat. Az izgalomtól, vagy három lépést hátra felé tettek a sötétben, amikor a hölgy elsikította magát, és a gavallérnak az öleléséből, szorításából ki csúszott. Egy nagy csobbanás és a kalandort ellepte, a trágyalé a sötétben. A hölgy, a trágyalégyűjtő gödörbe landolt, szanaszét fröcskölve a gödör tartalmát. Érezni lehetett a friss trágya szagot, és a vendégek, bosszankodva kritizálták a vőlegényt, hogy milyen büdösség van az udvarában. A hölgy azonnal lelépett és félóra elteltével már átöltözve, lefürödve, vissza volt érkezve a mulatságba, mivel közél lakott, mintha semmi sem történt volna. Csak, hogy az esetnek taui is kerültek, mert kint a csendes sötét éjszakában, még mások is vágytak egy kis kalandra. A férfit azon az éjszakán többé senki nem látta, a szagos öltönye miatt, el kellett hagynia a mulatságot. Hajnalban fel ébredt a lerészegedett férj, semmit sem sejtve a felesége kalandjáról, folytatta tovább a mulatást. A feleség csendesen tűrte, a férjének, az alkohol, mámorába való vissza esését. Hosszú idő után, a férj tudomást szerzett a történtekről de nem hitte, el barátjainak, a beszámolásaikat. Azzal érvelt, hogy ő jelen volt a lakodalomba és ott semmi ilyen nem történt, az ő felesége végig, ott, ült az asztal mellett, és ketten mulattak, szórakoztak.

    Igazmondó
    imrucika kedveli ezt.
  3. Az ikrek annyira hasonlítottak egymásra, hogy még a szülők is nagyon nehezen tudták őket felismerni. Különösen ha háttal álltak sem anyuka sem apuka nem voltak képesek meg különböztetni, a testvéreket. Egy petéjű ikrekről lévén szó olyanok voltak mint két tojás, igaz csak kívülről. Az egyik nagy mestere volt a barkácsolásoknak, minden eszébe jutott ami másoknak nem, hogy ő azokat elkészíti. A baj csak az volt, hogy mindig az édesapa szerszámai bánták meg a kísérletezések, sokaságát, mert az élüket tönkre tette a mester. Őt Gyuszikának, a testvérét meg Jancsikának keresztelték. A testvér ennek az ellenkezője volt, hallgatag, szerény, és csak akkor nyúlt hozzá valamihez ha megkérték rá. Jó viszonyban is volt az édesapjával a szerénysége miatt, jobban egyeztek ketten mint a barkácsmesterrel. Volt neki még egy gyengéd pontja mindig mosolygott bár mi történt vele. Ő volt Jancsika. Temérdek ötletet halmozott fel Gyuszika az agyában amiket szeretett volna meg valósítani az egyik hét folyamán, amíg az apuka szolgálatban van. Többek között hegedűt szeretett volna készíteni, házilag. A kamrából az édesanya puliszkaliszt, szitáját eltulajdonította, szét szedte és mivel annak az oldala vékony fenyőből készült oda tudta formálni ahová akarta. Jancsikát is be avatta a mestermű elkészítésébe, hogy segítsen fogni és meg hajlítani a hegedűnek az alakját. Csak, hogy az apuka a szerszámokat bezárta a műhelyébe, és nem volt amivel dolgozni. Na de ez Gyuszikának nem okozott gondot ügyesen a szín hátáról lefeszített egy széles deszkát, és már is bent volt a szerszámoknál. Mindent kihozott amire szűkség volt. A hegedű forma lassan de tökéletesre sikerült. A két testvér annyira belemerült a barkácsolás művészetébe, hogy észre sem vették, hogy apuka a hátuk mögé került. Haza jött ebédelni és elkapta a két mesterkedő fiát. Amikor észre vették rohantak ketten két irányba a srácok de hiába. A nagy nehezen elkészült hegedű formát úgy oda vágta az ideges apa, a földhöz, hogy darabokra szakadt. Jancsika e közben be bujt a kenyérsütő kemencébe és ott, csendben hallgatott. Az apuka látta amikor be bujt elvette az ajtót a kemence nyílásától benyúlt kihúzta az elrejtőzött Jancsikát és adjál neki jól meg agyabugyálta. Keresésére indult Gyuszikának ahogy elintézte a szeretett fiát. Jancsika e közben felugrott a földről és félelmébe, hogy többet ne kapjon a hátsó udvarba menekült, majd be ugrott az illemhelyre. Öt másodperc sem telt el az illemhely ajtaja hátra vágódott, az apuka megragadta a bent levő srácot rá förmedve nagy káromkodva, mondván:

    – Te mocskos gazember, gyere csak ide te is adok én neked hegedűt!

    És úgy elporolta a fiát, hogy az szóhoz sem tudott jutni. Amikor egy pillanatra abba hagyta akkor Jancsika elkiáltotta magát, meg elégelve a verést:

    – Ne üssön többet hát nem veszi észre, hogy én már egy rendet kaptam, édesapám?! Az apa csodálkozva bámult a fiára, és akarva akaratlanul el kezdett kacagni.

    -Édes fiam én azt hittem, hogy te a másik vagy! Így kapott Jancsika két verést egy csapásra. Gyuszika meg a szomszéd kertjéből nézte végig amint segédjét apjuk agyon verte. Addig nem ment haza amíg az apjuk vissza nem ment dolgozni. Délután amikor haza jött az apa maga elé rendelte a két egyforma fiát, és felelősségre vonta őket, de már nem bántott senkit. Nevetve hallgatta Jancsika panaszát, nyugodt lelkiismerettel, majd válaszként annyit mondott.

    – Ha már így történt, nem ment rossz helyre a verés.


    Igazmondó
  4. Csíkszereda városának a szélében, Madéfalva irányába haladó főút mellet lakodalomba volt hivatalos egy fiatal pár. A feleség legjobb barátnője készülődött eladni a bőrét, hogy neki se legyen jobb sorsa mint a többi ismerősének. Annak rendje-módja szerint elkészültek, és a lakodalmas házhoz mentek.Ahogy a templomból haza jött a nász nép és a frissen egymáshoz adott pár, megkezdődött a mulatság. Ettek, ittak táncoltak a fiatalok és idősebbek, párok és páratlanok egyaránt. Amikor már jó későre járt az idő , az egyik fiatal ember aki egyedül volt, nagyon szemezgetett a szembe ülő vendég hölggyel. Meg kísérelte az asztal alatt, finoman taposni a hölgy csinos lábacskáját, ami vonzalmat jelent a másik személy iránt. A nő félve, meglepetten, próbálta, lerázni a férfit, hogy a férje ne hogy észre vegye, mert akkor botrány tört volna ki. Szerencsés volt, a mulatságot egy kavarodás, zavarta meg, a menyasszonynak ellopták a félcipőjét a lábából. Minden ismerőse segítségére ugrott, így a hölgy pillanatnyilag megszabadult a tolakodó mámoros férfitól, mert az is elrohant a menyasszony cipőjét visszaszerezni. A cipőt a vendégek az asztal alatt adogatták kézből-kézbe. A fiatal ember, be ugrott az asztal alá és éppen egy hölgynek volt a kezében a cipő, amint a térdei között szorongatta készülődött a tovább adásra. Ebben a pillanatban, a srác el akarta kapni a cipőt a csaj kezéből, aki hirtelen mozdulattal, tovább adta a következő vendégnek. A férfi nagy lendülettel a cipő után kapva, az asztal mellett ülő hölgy lába közé markolt. A hölgy semmit nem sejtve, hogy mi történt meglepetésében elsikoltotta magát, olyan hangosan, hogy mindenki meg állt egy pillanatra. Ekkor a férfi feje megjelent a hölgy mellet, ahogy az asztal alul ki bujt, hogy bocsánatot kérjen. Azt nem gondolta, hogy mi fog történni, amint a hölgy meg pillantotta a vigyorgó pofiját a férfinak, úgy pofon vágta, hogy megint az asztal alatt landolt. Hatalmas röhögés törte meg a mulatságot, amikor kiderült a történet. A menyasszony cipője bizony nem került meg. A mámoros cipő mentő, szégyenkezve foglalta el a helyét és mindenkinek próbálta bizonygatni ártatlanságát. Az arcán, jó ideig ott ékeskedett, a meglepődött hölgy, kicsi, de erős kezének a nyoma. Ettől a perctől kezdve nem volt bátorsága zaklatni a vele szembe ülő hölgyet sem, el ment a kedve az ismerkedési, szándékától.
    GMO57 kedveli ezt.
  5. Lassan a nap eltelt, és meg érkezett az este. Egy átlagos hétköznap mint a többi. A család vacsorához ült mindenki elfogyasztotta az Isten által asztalunkra rendelt eledelt, és lefekvéshez készülődtünk. Lámpaoltás után csendes gondolatok elevenedtek fel agyamban és az eltelt nap eseményei jutottak eszembe. Töprengéseim közepette egy szebb és jobb jövőről álmodoztam, és figyeltem a szívem ritmikus dobogását. Tudatában voltam, hogy imádkoznom kel hiszen mi vallásosságra voltunk nevelve, ezért elalvás előtt Jézussal beszélgetni szoktunk. Töprengéseim közben észre sem vettem, hogy elaludtam. Késő éjszaka volt és magamhoz ébredtem mert valami nagyon zavaró fény sütött be a függöny nélküli ablakon át a párnám irányába. Amint az ablakra tekintettem kissé félve megláttam a Holdat fent a magasban pompás fényben ragyogva. Megnyugodva akartam át fordulni és folytatni az alvást. Ahogy a takarót magamra próbáltam húzni ösztönösen a lábaim felé tekintettem, és nagy meglepetésemre térden állva ott volt az ágyam végén maga Jézus Krisztus. Csodálatos érzés volt látni az Urat amint két gyönyörű finom bársonyos kezét imára kulcsolva térdelt az ágyamon. Kék köntös volt rajta és egy piros vállkendő díszítette átkötve a testét. Kedvesen mosolygott erős fényben ragyogva, betöltve a szobát ahol aludtam a kis testvérkémmel együtt. Amire magamhoz ébredtem volna egy pillanat alatt eltűnt az ágyam széléről és én ott maradtam meglepetten, csodálkozva, hogy mi történt. Az álom a szememet teljesen elhagyta és gondolkodóba merültem, mi is volt ez az egész? Gyerek ésszel kiokoskodtam az éjszaka csendjében, hogy az esti ima elmaradása végett jelenhetett meg Jézus, hogy juttassa eszembe ne feledkezzek el imát mondani a nap végén és hálát adni mindenért amivel az Atya nap mint nap eláraszt. Nagyon kellemes érzés szállta meg a szívemet és hosszú évek teltek el azóta de én még mindig minden este lelki szemeim előtt látom ŐT és nem hagyom ki az esti hálaadást, imát soha sem. Regelenként amikor meg ébredek megköszönöm tiszta szívemből, az ujj nap kezdetét és az éjszakát ami eltelt probléma mentesen betegség és bajok nélkül. A napot Istenbe bízva hittben szeretetben és reményben gazdag érzésekkel kezdem, és így is fejezem be.

    Igazmondó
    GMO57 kedveli ezt.
  6. AZ ELSŐ PULISZKA


    A három fiú magukra maradva otthon mivel a szülők dolgozni mentek, kaptak az alkalom szülte lehetőségen és főzni akartak maguknak valamit ami elveri éhségérzetüket. A kamrában semmi mást nem találtak csak kukorica lisztet. Sebaj majd akkor lesz belőle puliszka amit a gyerekek mostanig még soha nem főztek. A legügyesebb Gyuszika neki fogott az üstbe vizet rakott oda hogy forrjon. És amikor ez megtörtént a papírzacskó tartalmát beleöntötte a vízbe és nagy ügyetlenül elkezdte kavargatni. Tapasztalat hiányában nagyon gyorsan összekeverte a lisztet a vízzel anélkül, hogy főtt volna egy keveset. A többi gyerek vigyorogva nézték amíg a forró párolgó finomság elkészült. Elő készítették a deszkát amire ki kellett volna borítani az elkészült eledelt, de mindhiába okoskodtak az üstből bizony ki nem jött a nagyon lágyra sikerült finomság. Attól félve, hogy a szülők mindjárt haza érkeznek, és veszekedni fognak el kellett tüntetni a főztjüket. Gyerek ésszel mit tehettek? Okoskodtak miképp szedjék ki az üstből és ekkor a nemvárt pillanat bekövetkezett. A háztól két-három száz méterre létező kanyarban feltűntek a szülők amint karonfogva mentek haza felé. Jancsika ijedtében megragadta az üstöt ami csúnyán elégette a kezét de nem törődve vele kiszaladt a kutya pajtához és oda rakta az üstöt a kutya elé. Hirtelen a Tigris így hívták az ebet bele kaffantott a forró kevertbe és iszonyatosan elkezdett vonyítani mert összeégette a száját nagy mohóságában. Ami érthető hiszen szegény kutyusnak nem volt minden este biztos a vacsorája úgy mint ez szokott lenni a valóságban. A vonyítása messzire elhallatszott így hát az apuka meg hallotta. Amint a kapun be érkezett rögtön hátra ment a kertbe és a kutya előtt rátalált a forró lágy puliszkára. Az állat nyöszörögve panaszkodott gazdijának, aki meg is értette a panaszát. A gyerekeket nagyon megbüntette, nem számított, hogy ők éhesek voltak. A fal mellé hasított tűzbeli fát rakott és a srácok rá kellett térdeljenek az élére. Nem volt valami kellemes érzés de a kutya fájdalma az apa szemében nagyobb volt a gyerekek éhségérzeténél. Az első puliszka főzése kudarcba fulladt. Még jó néhány esetben ujjra és ujjra neki láttak a kis srácok főzni mindaddig amíg meg nem tanulták a főzés első lépéseit. Nem volt mit tenni hiszen minden nap magukra voltak hagyva és ha pillanatnyilag nem állt a rendelkezésre étel akkor lépni kellett annak érdekében. A nincstelenség, a szegénység elég gyakori vendég volt a család életében, ennek okáért sokat nélkülöztek, de soha nem adták fel. Megtanultak krumplitokányt készíteni, tojásrántottát, és szerencsére a tej soha nem hiányzott a kamrából így a túlélési esély meg volt alapozva. Ebben a családban is meg volt a humoros oldala a szegénységnek mint az egykori székelynél, aki kérdezte a lányát nagyon gyakran:
    • Mit főztél mára ebédre kislányom?
    • Ott a zsír a kamrában édesapám, a többit maga tudja....!
    Nagyon sokszor megtörtént a gyerekekkel is kérdezve az édesanyjukat, az ebéd felől azt a választ kapva:
    --Ott van a finom tej a polcon a kamrában, egyétek az oldalát!






    Igazmondó
    imrucika, inmelius és ilike46 kedveli ezt.
  7. Kora reggeli órákban megérkezett a szán a kapu elé. Hátborzongató hideg volt, mindenki nagyon fázott, a gyerekek álmosan ásítoztak, és legszívesebben ott maradtak volna, az ágyban. Ment a készülődés a család Farkaspallóra indult vissza a Hidegségi hétvégi látogatásból mivel másnap kezdődött az iskola és az édesanya volt a tanító az idegen faluban. A kocsiszán tulajdonosa szénát rakott a szán hátsó fertályában ide bújtak be a gyerekek, jól beburkolózva még egy lópokrócba is a hideg véget. Annyira mutogatta erejét a tél, hogy az ember orrlyukai is összefagytak a hideg fagyos levegőtől. Négyen indultak a szánnal a hosszú útra, a lovas gazda, a tanítónő és két gyerek. Elköszönt mindenki a rokonoktól, és a szán elindult a nyikorgó havon a cél felé. Magas hegyek gerincén, völgyeken át poroszkáltak a lovak párát lehelve a kanyargós erdei úton orrukból. Csend volt fent a sűrű erdőkkel borított tájakon és félelmetes veszély leselkedett az utasokra hiszen rajtuk kívül senki nem járt ott fent a magas vastag hótakaróval borított hegyeken. Az út nagyon hosszú volt a gyerekek rettegtek valami veszély mintha kísérte volna a kis társaságot. A lovak néha félve meg- meg álltak szemeiket forgatva majd a gazda biztatására újra elindultak. Az édesanya arcán is látszott az aggódás mert tudta, hogy veszélyes az erdő itt fent a vadonban. Meg-meg kérdezte közben gyerekeit, hogy fáznak-e és így kapaszkodtak a hegy felé. Végre a gazda megállította a párolgó lovakat amik a hideg ellenére is meg izzadtak, megérkeztek a hegy tetejére. A felnőttek kiszállították a gyerekeket a szánból és szaladásra buzdították, hogy felmelegedjenek a megfázott lábaik. A lovak hátára pokrócot terített a fogatos és várta, hogy megpihenhessenek. A szán fölött a magasban sasok köröztek kémlelve a földet.
    A hegy tetejéről messze lehetett látni és gyönyörűen kibontakozott a határ végén a kis falu ahová ment a kis csoport. Csodálatos hosszú völgy fákkal benőtt erdők díszítették a természet szépségeit egy befagyott kis patakkal amíg a szem ellátott. A szán elindult a völgy felé könnyedén szelve a vastag hótakarót maga előtt. Most már a völgy felé siklott mintha taszították volna. Hamar leért a kis csoport a völgybe, és a patak a vastag jéggel borított kanyarjaival tárult a szemeik elé. Egyszer csak a lovak riadtan felhorkantva megálltak mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. És nem ok nélkül. A patak mederben a jéggel borított tágas terület hatvan méter körzetben teljesen piros volt. Borzasztó látvány, apró csont darabok és lábszárak hevertek a vérrel borított havon szanaszét. Friss vér, a szán közeledése megzavarta a farkasokat amik széttépték és felfalták a szarvast a kis csoporttól nem is messze. Mindenki iszonyatosan megijedett, a gazda a lovakra csapott az ostorával és vágtába tették meg a falu felső határáig az utat. Senki nem beszélt a meglepetéstől de az arcokon látszott a félelem, a borzadás. Nemsokára a lovak az iskola épületénél fújtattak zihálva a fáradságtól Farkaspallón. Szerencsésen haza ért a kis család és a fogatos, akinek még a látottak után vissza kellett mennie a megtett úton. A tél lassan telt el tavaszig nem sétált a család látogatóba a biztonság kedvéért.





    Igazmondó
  8. A falúban csendes reggelre ébred a természet. Egy cigány család egymást támogatva nagy énekszóval , férj és feleség, hazafelé igyekeznek. Meg állnak a járókelőkbe belekötnek, trágár szavakkal illetik őket, különös módon a feleség, nem csoda nagyon el van ázva. Így megy ez már négy éve, majd nem minden nap, amióta a városban eladták a két szobás panel lakásukat. Az alkohol rabjai, nagyon kedvelik az egészségügyi szeszt. Sokáig nem megy a vigadás, két hete a feleség hasnyálmirigy daganattal elköltözött az égbe. A férje nagy nehezen eltemette a polgármesteri hivatal segítségével. A férfi bánatában tovább énekelgetett és a héten kórházba került a sok italozás végett. A tegnap szintén emésztőrendszeri problémával a felesége után költözött. Az énekszónak vége szakadt. Mentő hozta haza a falúba a holttestét. Amikor bevitték a házba akkor látták meg a hozzátartozói, hogy egy idegen halottat szállítottak haza a kórházból a mentősök.
    Egy óra múlva megérkezett egy másik mentő és mint akik jól végezték a dolgukat kicserélték a halottakat és az ismeretlent visszaszállították a hidegházba.
  9. Az utobbi idő, szomorú eseményekkel töltötte meg a szívemet, ezért nem igen volt kedvem sem lelkierőm írni. Megerőltettem magam és elengedtem most már a kudarcokat, nehéz napjaimat, lelkileg feldolgoztam. Nem rég veszítettem el az édesanyámat aki sulyos betegen várt rám a kórház vaságyán, hogy elbucsuzhassak tőle. Nem sikerült mert már mélyen aludta örökálmát, amikór megérkeztem hozzá.
    Hanyat fekve, mindenfajta lélegeztető csövek, borították testét és nem volt akinek elmondjam hogy itt vagyok mellette és szeretem. A látványa, szívembe mély nyomot hagyott a csendes nyugodt arca halvány rózsaszinü volt és mintha mosolygott volna. Hosszú pájafutását, földi életét bevégezve, szónélkül itt hagyott.Azóta minden éjszaka szeretnék álmodni vele de még nem jött el az idő. Lelkibékém visszatért mert megszünt szenvedni a kínzó betegségtől a drága édesanyám, Isten szeretete és áldása kísérje halál utáni életében. Az örök világosság fényeskedjék neki. Köszönök mindent neked édesanyám!
  10. Te segítenél ha valaki, ezt kérdezné tőled?
    Szükségem lenne egy kis anyagi segitségre , tudnál nekem segiteni annélkül, hogy érdekelne az országok közötti határ?
    Eldobott gyerekek vagyunk és az életünk, majdnem semmit nem ér, hiszen a pénzünk amit kapunk, még kajára sem elég, akkor miből mehetnénk tábórba, kirándúlni vagy, hogy engedhetnénk meg magunknak egy biciklit, vagy egy nyári tengerparti üdülést? Ha úgy adódna te segitenél? Egy kávéd és egy doboz cigarettád árát odaadnád, nélkülöznéd, árvagyerekek, részére? Ha kérne rá?
    Azt hiszem sok embert megérintene ez a felkérés, hiszen minden magyar összetartozik a világon. Tedd meg ha tudod, mert nagy szükség van rá.
    Hiszen ''Adni nagyobb öröm mint kapni''
  11. Kedves Juliánna névre halgató, hölgyek!
    A jó Isten áldása legyen veletek, és ajándékként fogadjátok szeretettel ezt a kis anegdótát.

    A falu határában él Mári néni és Pista bácsi, gond nélkül nagy szeretetben.
    A napjaik szépen telnek nagyon sokáig amig a betegség be nem köszönt az ők becsületes életükbe. Orvostól, orvosig járnak, de javulás nem történik, főleg a Mári néném gyógyulását illetően. Ezért ketten az öreggel, alternativ kezelésbe kezdenek.
    Egyik nap a szomszéd megkérdezi Pista bát,
    _ Hát Mári né merre van, hogy olyan régen nem lehet látni?
    _ Jaj szomszéd az hosszú történet ám, de elmondom én magának.
    Az öreg mesélni kezd: Az a probléma nállunk, hogy a betegsége miatt a feleségem, gyógyulása érdekében, HATVAN éves korában elkezdett gyalogólni.
    _Úgy nó hát az miért vóna probléma Pista bá?
    _Azért fiam mert má HETVEN éves és azóta még hírt sem hallottam felőle!
  12. Péter és János az ősszel, gombászni indultak az erdőbe.
    Szép idő volt és ők nagy boldogan emelkedtek a hegyre fel egy- egy nagy kopott gumicsizmában. Székely góbék módjára megállás nélkül, lihegve siettek a céljuk elérésének pontjához.Megérkeztek a gombalelő helyre, és keresgélni kezdtek az erdőszélén meg az erdőben. Amint beszélgettek, és szedegették a gombát János egyszer csak kényeskedve, megszóllalt.
    - Te Péter pihenjünk meg, met a cizmámba valami van és sérti a lábamat.
    - Há üj le és vedd ki biztos egy kavics lehet- válaszolta Péter.
    Le is ereszkedett János nagy kényelmesen, a fenekére és lehúzta a gumicsizmáját, a lábából lám, mi lehet az a valami, ami sértette a talpát?
    - Ebbe semmi sincsen, sem kavics sem egyéb te Péter.
    - Úgy nó há biztos a másik csizmába van! Válszólt neki, Péter.
  13. A nyolcvanhat éves anyós, meg a lánya, az ötvennégyéves Juliska, hosszú idő után ma pénteken, délelőtt ölelhették át egymást és könnyes szemekkel pityeregve, mondták el egymásnak, hogy mennyire hiányoztak ezek a percek. A Csíkszentmiklósi falucska felső határában él a drága teremtés,egyedül. A lánya tőle messze, egy Sepsiszentgyörgyhöz, közeli faluban, éli mindennapjait, családjával, együtt. A sors elválasztotta,egymástól őket. Az anyós egyedüli vigasztalója a kis kutyája aki emberfeletti szeretettel, hűségesen szolgálja azidős hölgyet. Ketten jól megértik egymást. Most pillanatnyilag is a lábai alatt futkározik féltve a gazdiját. Összeakad a lába a vendégeknek a kutya védelmező akcióitól. Nem harap inkább baráti hangulatban figyelmeztet, mindenkit,, nehogy bántsátok a hölgyet.
    Minden a legnagyobb rendben van körül, néznek a vendégek az udvaron, és a kedves ''öreglány'' beinvitálja a látogatókat a házba. A kisjószág az ajtó előtt nyugalmi állapotba, helyezte magát és őrködik hűséggel. Vacsoráznak és mindenki össze vissza mondja a magáét a csendes esti órákban. Lassan csend lesz ,nyugovóra tér minden lélek. A Hold fénye gyönyörűen besüt az ablakon át a szobába. Halk szuszogás és néma csend. Hangos kutyaugatás inkább csaholás zavarja meg a kora reggeli csendet. Maros végzi kint a kötelességét. A lányok is felébrednek, megfőzik a finom kávét,és eldumálnak egy keveset folytatva az esti be nem fejezett mondanivalójukat. Az ajtón kilépve, az egyik ismerős, lesz figyelmes arra, hogy milyen koszos a mami kedvence. Koszos-koszos de büdös is. A felesége nem habozott sokáig ,melegedni rak oda , a kályhára vizet, egy nagy fazékba és anyóssal ketten kijelentik,hogy már bizony fürdés lesz a kutyusnak.
    A szőrén olyan vastagon áll a rárakodott kosz mint a vakolat a ház oldalán.A beszédjükből a kutyus rájött, hogy valami vele fog történni,és sunyi, lopakodó, menekülésbe kezd. A két fiatal kórt elmúltcsaj üldözőbe vette de Maros mindig kikerüli őket a nagy fehérszemeit huncutul forgatva a fejében. Vissza-vissza csahol , megáll majd megint szaladni kezd. A víz meleg, valahogy sikerül elkapni,és a két öreglány neki térdelnek a teknőbe füröszteni az ebet. Mindegyre menekülni akar, kész röhej a tisztítási folyamat. Végre kész, van, a hölgyek, gyönyörködnek,kedveskednek, a kutyusnak akinek nem nagyon tetszett a kényszerhelyzet. Derék fájdalommal küzdve, csípőkiakadás, lábzsibbadás közepette kész van az ujjászületett kuvasz. fürdetése. Egy figyelmetlen pillanat és a Maros kiugrik a fiatalabb nő kezéből és egyenesen a szántóföldben landol. Ötször- hatszor belehemperedik a fekete földbe ,és szemmel láthatóan élvezi, a négy lábát az ég felé emelve, hogy a mocsokba újra belekeveredhet.
    A hölgyeket a guta majd meg üti csodálkozásukban, tehetetlenségükben.. Hiszen kész kálvária volt amíg megtudták tisztítani, füröszteni négykézlábra állva, a kis ebet. A lányok feléje indulnak de ő mint a hiúz szépen feláll és nagy körívet leírva , óvatosan kerülgetni kezdi őket. Majd a szántó föld végébe oson, közbe vissza tekintgetve és nagy okos csaholással megköszönve a fürösztést. Mit volt mit tenni? Semmit. Ugyanott voltak ahonnan elindultak. Kezdhetik, újra a rosszcsont tisztítását,fürösztését.




    Igazmondó
  14. Szegény Lajos sehogy sem tud békességben élni a családjával.
    Amióta megesküdtek, mindennap megérkezik az anyóss és az orrát mindenbe bele mártja. Alig érkezik haza a vej a munkából máris igazgatja, havat kel seperni,nincsen víz a házban, segitened kel fiam a feleségednek, mert ő sem birja egyedül. Hosszú időn át igy megy a kapcsolat kettőjük között. Egyszer betelt a pohár, Lajos csunyán összeveszett a kardos hölgyel, és kiutasította a házból. Egyszer és mindenkórra vegye tudomásúl, itt nincs amit keressen, ülyön otthon mi meg megleszünk maga nélkül is. Nem is jelentkezett, szegény, sokáig de ezt csak Lajos tudta igy, mert amig ő munkába volt, a feleség mindig beengette az édesanyját, kávézni, pletyózni. Egyik nap Lajos haza jött és miután levetközött bement a szobájába pihenni. Kevés idő elteltével kikiáltott a nejének, hogy Mari máma itt járt az anyád ugy-e? Dehogy járt hiszen nagyon haragszik rád és már rég nem jön hozzánk. Válaszólta a felesége. Nem tudom miért kel hazudnod nekem?- én meg vagyok győződve, hogy itt járt az anyóssom. Honnan tudod Lajos szívem ilyen biztosan?- kérdi a felesége. Nézz ide asszony a képem amit szépen bekereteztettem és a falra akasztottam, mind össze van köpködve.
  15. Megérkezett Mikulás, az egyik iskola épületébe, ajándékokkal teli zsákjával.
    A sok gyerek öröm rivalgással üdvözölte, és már is lerohanták, őt az ajándékokért.
    A Mikulás leültette őket, és csendet kért, hogy tudja felolvasni a neveket, és szétosztani a csomagokat. Mielőtt neki fogott volna, minden gyereket megkérdezett, hogy ki mit szeretne kapni a csomagban. A gyerekek bekiabálták neki, akaratukat. Hajót, repülőt, édességet,cipőt, ruhát ki mit szeretne kapni ajándékot. Egy kislánynak különös kérése volt és igy szólt. Mikulás bácsi én nagyon szeretnék kapni egy testvérkét! Mosolygó huncut tekintettel válaszólt neki Mikulás.
    Akkor menj és küld ide édesanyádat!