Csodálatos napsütés van kinn, ez az idő áldás így október táján.
Számomra ajándék fogyó egészségem és fogyó napjaim ellenére.
Amikor az ember közeleg a az élet vége felé . egyre jobban tudja értékelni a természet szépségeit.
Amúgy meg mindig is nagyra becsültem a lélekben erős embereket, aki a gyarló és kiszolgáltatott beteg testüket "figyelmem Kívül" hagyva tudtak szárnyalni.
Ez a legfőbb kívánságom, hogy az emberi méltóságomat meg tudjam még ha bármilyen bajt is hoz rám a betegség.
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. A papa a fénybe ment



    [​IMG]
    joanna51, 2012, március 11 - 15:39
    • 15 olvasás


    Őszidőn az öregember nem vállalkozott az útra, valami ismeretlen fáradtság járta át idősödő testét.
    Menjen, csak a felesége meg a lánya az esedékes családlátogatásra.
    Nem panaszkodik már régen , de megviselte, hogy kisebbik gyermeke fogyatékossággal született és azóta is , mint kisóvodást kísérni kell minden lépését, habár 30éves lesz lassan.
    Hogy megviselte nem kifejezés , hiszen ezzel telt el keserves élete.Mindig türelmesnek lenni , sosem fellázadni a sors igazságtalansága miatt, miért is érdemelte ki ő és felesége ezt az életen tartó kínt.
    Nem maradt azért tétlen , amikor a szomszéd hívta............................gyere át komámuram, mert az volt neki a szomszédja....................talán segíthetnél a a padlást takarítom, annyi itt a lim-lom..........................így hát átment és eltelt lassan a délután.
    Aztán egy kis jó hazai bort szopogattak a teraszon.
    Már alkonyodott , amikor végre hazabaktatott, kényelmesen megmosakodott és lefekvéshez készülődött a könnyű vacsora után.
    Leült a karosszékbe a jól megszokott helyére a ház csendes volt bekapcsolta a TV-ét hátha van valami érdekes benne.
    El is szenderedett, hirtelen ébredt szokatlan szorító érzés a mellkasában...........................mondta is az orvos Laci bácsi vigyázni kell már ebben a korban , ne erőltesse meg magát a fizikai munkával.
    Fel akart állni, de annyira fáradnak érezte magát, hogy nem ment.Lassan csúszott lefelé a bódulatba, erősen szorítva kezét a mellkasára.
    A félhomályban még arra gondolt, hogy talán még telefonálni kéne, de a légszomj , olyan erővel csapott le rá, hogy csak fuldoklott tőle.
    Utolsó gondolatival szerettei körül járt, még el kell búcsúzni tőlük, így nem lehet , ez nem lehet, hogy itt a vég, és ők nincsenek vele.
    Valami csodás béke szállta meg a lelkét, valami végtelen nyugalom,............................még felrémlett előtte a virágos rét , ahol Erzsikével találkozott, mégegyszer fiatal és erős volt, szerelmes és boldog.........................mielőtt átlépett a horizonton , át egy másik világba , egy jobb helyre az örökkévalóságba.
    Másnap Erzsike hazaérkezett, és már az is furcsának tűnt, hogy szeretett férje nem jön eléjük , és már a telefont sem vette fel, mielőtt elindultak a városból szólni akart neki mikor érkeznek pontosan.Lányuk a down.kóros Elizabeth, ott téblábolt körülötte, érdekesen mozgatva kezeit, és valami megmagyarázhatatlan izgalom vett erőt rajta.
    Amikor az asszony észrevette a lámpát a teraszon , már tudta nagy a baj, hát még mikor az ajtót bezárva találta.
    Menj Lyzbeth szaladj át a keresztapádhoz, nem tudok bemenni.
    A lány szót fogadott és hívta szomszédot.
    A kert felől közelítették meg az ablakot , és nagy nehezen rést nyitottak a zsalugáteren, benn is lámpa égett , és ment a tv.
    Aztán már összecsődült mindenki a körzeti megbízott, a családorvossal együtt érkezett meg, de itt volt a sok ismerős a bámészkodók , mind azt találgatta, mi történhetett.
    Egyedül Laci bácsi álldogált ott az ajtófélfánál és próbálta támogatni síró özvegyét, megsimogatta a kislánya homlokát........................Lyzi ne sírj......................jó itt nekem semmi baj.Elfáradtam nagyon , és most megpihenek, ......................várlak titeket, jó itt elhiheted nekem.
    A lány kezének remegése kezdett alább hagyni, anyja de még az orvos is dühkitörésre számított tőle.......................de valami csoda folytán a beteg Lyzi...................megszólalt szokatlanul nyugodt hangon.............................meghalt a papa ugye?Azt mondja , jobb neki ott.Ne sírjatok.
    Ettől mindenki ledöbbent , de örültek , hogy a kislány nem lett rosszul.
    Aztán már csak hullaszállítóra vártak, akik elvitték Laci bácsi élettelen testét, a felesége nem kért boncolást régen tudták , hogy baj van a szívével.
    Erzsébet bölcsen és bátran viselte élete párja váratlan halálát.
    Ezután neki kell a terhet viselni, és Lyzi-t nevelni , gondoskodni róla.
    De mi volt ez csoda, hogy lánya ilyen természetesen fogadta.......................a papa meghalt...........................ahogy erre gondolt már látta is , ahogy Laci bácsi rámosolyog és azt mondja neki....................................én beszéltem vele Erzsikém minden rendben lesz ne félj.
  2. A mama álmai

    Az öregasszony néha kinyitotta a szemét , de aztán lassan vissza is csukta . Lelki szemeivel már többet és szebb dolgokat látott, mint a való életben.
    Így 70 felé már nem sok újat hozott az élet elébe.
    Na de , álmaiban még mindig fiatal és úgy őrzi szép emlékeit, mint ha csak csillogó ékszerek lennének és néha előveszi őket, és gyönyörködik bennük.

    A kert zölldell és és hortenziabokorok rózsszínben úsznak, a levegő könnyű nyári délutánt mutat.
    A fiatalassszony a lefedett kúton üldögél , és ringatja a kisfiút, közben szemmel tartja bátyját is , aki épp egy macbox. ot tologat nagy műgonddal.
    Ő a "nagyfiú" már épp 2éves lesz, de mivel itt az öcsi ő lett a nagy testvér.
    Már , akkor is azt mondogatták neki, amikor elestéből még nem tudott önállóan feállni, el kellett mászni a legközelebbi fához , hogy nehéz pelenkás fenekét fel bírja emelni és újra két lábon menjen tovább.
    Talán azért lett olyan komoly férfi belőle, amikor felnőtt, hiszen mindig ő volt az "ész". Amikor anyja kétségbeesve próbálta a kisszéket lehúzkodni a kisebbik fia fejéről , amikor a kisszék támlája és ülőkéje közzé szorult..................
    Már épp sírva fakadt volna , amikor a nagy vísítás ellenére sem tudta kiszabadítani Péter megszólalt ............anya próbáld meg lefelé...........hát ez , hogy nem jutott az eszembe??? még most is hálás érte ............ő már épp arra gondolt le kell fűrészelni a gyerekről a kisszéket.................az emlék mosolyt csal a Magda asszony arcára.
    Na és , amikor Zsolt megviccelte anyát.
    Úgy másfél éves lehetett a kiskópé , amikor is a zárt kapu ellenére sehol sem találták a kisfiút ,a kertben.
    Már a szomszédasszonyokat is összecsődítették, minden bokor alján és minden létező bújócska helyen megnézték................Magda asszony már majdenm a rendőrséget hívta, amikor neszezést hallott a hűtőszekrény felől..................reggel nyitva hagyta , hogy ha leolvad kitisztítja.................hát nem oda bújt és kuncogott, amikor végre magtalálták.
    Szépen süt még a nap, elüldögélnek még egy kicsit míg apa megjön a munkából, az a nap csúcspontja , amikor megérkezik és a nyakába kapja , hol az egyikkel , hol másikkal lovcaskázik egy kicsit ,mielőtt vacsorázni mennek.
    Ez nagyon jól megy apának , nem annyira az oviból való hazahozatal,..................történt egy zsúfolt napon , hogy apának kellett értük menni...................Magda anyú, az ablakból nézte , mi történhetett zsolti lábával , olyan furcsán rakosgatja maga elé.
    Aztán jót derült , amikor közelebb értek..................apád , hogy adta rád ezt a cipőt????.....................kacsaláb ?? kérdezte a kisfiú.
    Hát persze még jó , hogy bírtál lépni.
    Az volt az életének legszebb nyara,az egyik kicsi , a másik pici, szokták volt mondani....de amennyire nehéz annyira szép is az emlék.
    Nem volt még autómata mosógép, a vizet a kútból húztuk , és még tüzet is kellett rakni a sparhetba, mielőtt mosni kezdhettünk.
    De fiatalok voltunk erősek egészségesek és boldogok.
    Ez volt a"senki szigete" aboldogság szigete.
  3. A tojástolvajok


    A két majdnem ikerfiú előreszaladgált , hiába kiabált anyjuk, hogy vigyázz ................le ne lépjetek a járdáról,................ ne olyan gyorsan , álljatok meg!!!
    Ők csak, mint fékeveszett csikók rohantak előre.
    Egyforma kis kék rövidnadrágban és hófehér ingben indultak hazafelé, ami feltehetően csak addig lesz fehér rajtuk, míg ki nem lépnek a kapun.Péntek délután volt, és holnap már nem kell oviba menni, ez nagyon feldobta őket.
    Anyjuk fáradtan baktatott utánuk.
    Még annyi minden dolog van hátra a mai nap is,csak ez járt az agyában, még be kell vásárolni a vacsorához, amit persze meg is kell még főzni.
    Be kell kapcsolni a mosógépet, és diavetítőzni is kell a fiúknak, már vagy 3napja megígérte, hogy időt szakít rá.
    Apjuk persze ma sem jön időben, csak késő este , mint máskor is szokott.
    A kisbolt útba esett, a bérházak között, a park szerencsére a bolt háta mögött volt, így aztán odaterelgette őket , amíg a zöldségesnél kiállta sort.
    A másik oldalon veszélyes lett volna, bár nem nagy forgalom itt a lakótelepen, de akkor is nem árt óvatosnak lenni.
    Még csodálkozott , is miért nem jönnek zsorválni, ahogy szoktak , .................................meddig kell még várni, mikor kerülsz már sorra , és mikor megyünk már???
    Aztán még belépett kenyérért, és már fejben kész is volt a vacsora egy gyors kelkáposzta főzelék, a tegnapi fasírttal , pont jó lesz.
    De hol vannak ezek a gézengúzok..................................Péter, Zsolt....................kiabált a fiatalasszony , készen vagyok ,mehetünk.
    A két kisfiú pirosan és izzadtan, fénylő arccal , került elő , a kis fehér ingecskéknek már híre -hamva.
    A nadrág zsebeik megtömve, és még dicsekedni is kezdenek.............................anya vettünk tojást , nézd és már kotorják is kifelé , persze rögtön szét is mállik kis kezükben a tojás, amivel kitömték a zsebeiket.
    Klára assszony óvatosan néz széjjel , ki látja őket ,és suttogva kérdezi , honnan vettétek?...............................hát onnan , mutatnak mindketten a kisbolt nyitott raktárajtaja felé...........................................Nem tudja , mi tévő legyen , mit mondjon nekik, hát csak úgy hirtelen , azt találja mondani, hogy vigyétek gyorsan vissza.
    A fiúk gyorsan visszaszaladtak az ajtóba, és nem mentek beljebb , onnan célozták meg a tojástálcákat.............................végülis visszavitték atojásokat oda, ahonnan hozták..............................de hogy hány tojás tört még azon a péntek délután Klára asszony nem várta meg.
    Megfogta két rosszcsont fiának a kezét, és úgy húzta őket maga után, mint ahogy csak a tolvajok tudnak menekülni.
    Csak akkor nyugodott meg , amikor már a lakás ajtajában álltak, .............................úristen , mit csináltatok??? szidta őket ,de közben már nem bírta megállni nevetés nélkül...........................Ő aztán mindent letagad holnap , ha valamit is hall a tojások rejtélyes pusztulásáról!!
    Ez a történet már történelem, a fiúk családapák , és én már csak az unokáknak mesélem ezt régesrégi "mesét", amit az élet írt.
    De ők is könnyes szemmel kérik újra és újra .............................mama a tojásosat , azt meséld!!:):):):)
  4. <header>

    </header>
    Jótett helyében
    A fiatalember elégedetten, szinte fütyörészve tette meg az utat a hó szállingózott.
    Minden olyan szépnek tűnt ma este, a város fényei bevilágították az ünnepi díszbe öltözött kisvárost.
    Attila még beugrott a sarkon a bevásárló központba, hogy megvegye menyasszonyának a régen kinézett gyűrűt.
    Az eljegyzést már régen betervezték, csak még egy vizsgára vártak. Most , hogy sikeresen túl van rajta , és jön a karácsony semmi nem akadályozhatja meg benne, hogy végre önfeledten ünnepeljenek.
    Megcsörrent a mobilja ,…………………………szia anya……………………szólt bele, meg van, igen sikerült, akkor este átmegyünk .
    Jól van kisfiam……………………..a fa készen van, apád, is pihen egy kicsit, aztán a szokott időben vacsorázunk. Oké mama
    Aztán a következő sarkon meglátta a földön ülő hajléktalant, aki nagyon szánalmasan festett a vékony, szakadt zakójában mínusz 10 fokban. A fiú szíve hirtelen összeszorult, és arra gondolt milyen boldogtalan is lehet itt ez a szerencsétlen ember. Elővette hát a tárcáját és kivetett egy ezrest, mégis csak karácsony van.
    Még halkan oda is suttogta, hogy „boldog karácsonyt”, aztán gondolataiba mélyedve ment tovább.
    Aztán már csak a hatalmas ütést érezte a forró lefolyó vérpatakot , ami lefolyt a nyakán.
    A zuhanás semmibe, és az utolsó álomképek kihunyó agyában, amint meggyúltak lelki szemei előtt a karácsonyi gyertya fényei, hallani vélte anyja hívó szavát ,a mint a vacsorára készülődnek.
    Még mielőtt a teljes sötétség elérte volna, Annabell csókját érezte és lágy ölelése kísérte el a végső megsemmisülésbe.
    H a nem azon az úton megy hazafelé, ha nem látja meg a szerencsétlen hajléktalant, ha nem ad pénzt neki, ha ,ha,……………. nem így rendeltetett volna, akkor most is boldogan telt volna el karácsony vígiliája a legszebb és legszentebb ünnep.
    Isten most is rosszkor nézett le , hogy megakadályozza a szerencsétlenséget, és talán épp máshol , egy másvalakit mentett meg ebben a karácsonyi kavalkádban.
  5. Gyilkos gondolat!!!

    Semmi sem bonyolultabb az emberi léleknél, megfér benne a gyengédség , szerelem, irígység ,mohóság,telhetetlenség, és legvégül a gyilkos indulat is.
    Mindannyiunkban ott van , hogy egyszer pusztítani és ölni akarunk, kiírtva mindent, ami valaha fájt és sérelmet okozott.
    Lehet elnyomni, letagadni és soha el nem ismerni , de ott van bennünk, a végső leszámolás érzése.
    Ha már tehetetlennek érzed magad, és kilátástalan minden , ha nem érzed , milyen simogató a nap melege. Ha nem hallod meg szeretteid szavát. Nem vidít fel, a naplemente és nem hallod a madarakat csiripelni. Ha már csak az anyagi világ sötét, gennyes és maró bűzét érzed, menekülni akarsz.
    Itt hagyni mindent és mindenkit.
    Csak azt érzed , ………………………………legyen már vége.
    Békét akarsz , az örököt , a megbonthatatlant, átsétálni a fénybe, és meglátni talán Istent.
    Újjá születni , akarsz , de egy szebb és jobb világba, nem ide, ahol csak a pénz az úr, ahol meg tagadod önmagad.
    Meg kell alázkodnod a mindennapiért, feladni minden álmodat, feladni a szabadságot, szeretnéd, ha szállnál már széjjel a szélben inkább.
    Vagy talán , ha még maradt szemernyi remény, akkor gyilkolni volna kedved, mindazokat, kik megnyomorítottak, aki elvették tőled az álmaidat, akik nem hagytak semmiféle kiutat.
    Siratod magad a hozzád hasonlókat, siratod unokáidat, kiknek, már elveszett mindene mielőtt megszületett volna.
    Aztán könyörögsz Istenhez, hogy adjon még erőt, hogy kitarts , és higgy a csodákban.
    Mert hinned kell , különben tényleg ölni fogsz, magad és másokat is magaddal rántva.
    Talán így születnek a gyilkosok, ahogy megszületik a gyilkos gondolat.
    Először csak eljátszol a gondolattal, mi lenne , ha………………………………………………... aztán , elborul az agy és mindennek vége.
    Elborzaszt a gondolat, de talán tényleg képes vagy ölni.!!
    !!
  6. Apasági per Az asszony nagyon furcsán érezte magát, ahogy végigjárta a lakást, és próbált rendet rakni. Senki nem jajgatott, hogy épp inni vagy enni kér, nem rángatták a ruháját. A fiúk az iskolában a kislánya elment bölcsődébe. Milyen kihalt is ház gyerekek nélkül. Most gyorsan ki kéne mindent takarítani és ragyoghatna a ház estére, de valahogy nem érezte jól magát így egyedül. Épp elhatározta hozzáfog valami értelmeset csinálni, amikor csengettek. A postás állt az ajtóban és kérdezte………………..Ádám itthon van? alá kellene írni, ajánlott levél. Nincs itthon , de átvehetem a felesége vagyok. A férfi kicsit habozott, de átadta a levelet. Az asszony kíváncsian forgatta a kezében a feladó Városi Bíróság, mi lehet ez??Mit akarhat a bíróság a férjétől. Egy gyors mozdulattal már nyitotta is fel. Az első sorokat átfutotta, de nem igen fogta fel……………………………ilyen és ilyen nevezetű felperes ………………….nevezetű gyerek gyermektartási ügyében beidézi………………………Ádám nevezetű alperest. A levél lassan lecsúszott a földre, a szoba el kezdett forogni, az asszonyt hányinger és rosszullét környékezte, ablakot nyitott és máris az a kép jelent meg előtte, hogy most, ha nem földszinten lakna, azonnal ugrana. Hogy mit írtak?? Hogy a férjét valaki beadta a bíróságon, van egy GYEREKE??, akinek nem én vagyok az anyja??Az agya villámgyorsan dolgozott, ki is a név?? ismerősnek tűnt…………………igen egy kolléganő……………..ez lehetséges? Nem ez lehetetlen, próbálta meggyőzni magát. Ádám nem ő nem tenne ilyet, az ő férje rendes ember, és szereti őt. Aztán itt vannak a gyerekek, nem ez egyszerűen nem igaz…………………………….ez csakis tévedés lehet!!! Meg kéne kérdezni őt most, azonnal, de nem lehet, a férje épp külföldön tartózkodik. Mi lehet ez??? Ez egy agyrém, biztosan csak tévedés, ez nem lehet igaz, győzködte magát. Leroskadt az ágyra, és csak bámult maga elé. Lassan kezdtek felderengeni a képek, lehetséges mégis??Már vagy két év is eltelt azóta, hogy gyanúsan másképp viselkedett a férje akkoriban. Valahogy egészen más volt, de ő nem igazán foglalkozott vele, hiszen épp lekötötte a kicsi lánya aki, akkoriban született. Talán megcsalta?? nem az lehetetlen ……………………újból és újból meggyőzte magát. Még csak azt sem volt képes elhinni, hogy létezik még egy gyerek, akiben az ő vére folyik. Hiszen van nekik már három közös gyerekük, és Ádám imádja őket, ő sosem tenne ilyet. Pillanatok alatt döntött, elolvasta a címet, hívott egy taxit és elmegy,megnézi valóba létezik-e?? Először bedobott vagy három nyugtató tablettát, hiszen minden ízében remegett. A nő az ajtóban úgy meglepődött, hogy még tiltakozni sem volt ideje, Alíz már benn is volt, hogy megnézze a kisfiút. A gyerek mélyen aludt, tejfelszőke haja az arcába hullt, még az arcvonásokat sem lehetett kivenni, de ő tudta………………… igen ez az ő vére, az ő gyereke.A nő védelmezően nyújtotta ki karját a kiságy fölé………………… talán félt. A taxi még ott állt a ház előtt, most nem számított mennyit kér. Alíz csak támolygott mikor kilépett a taxiból…………………… a sofőr megkérdezte, asszonyom jól van??? Nem is válaszolt. Talán meg kéne várni a liftet, felmenni vele a tizedikre, és VÉGE!! De ki hozza haza a kicsiket??!! Az anya felébredt benne. De megérdemelné, nevelje csak fel egyedül őket. Aztán újra a kétségek, mi van, ha tévedek??? Ha tényleg csak hamis vád. Valahol mélyen tudta, hogy igaz, de nem volt képes elfogadni. Még három átvirrassztott éjszaka és kábult nap, amíg hazajött. Ádám ugye nem igaz??? ez nem lehet igaz………………………persze drágám, nem igaz egy szó sem az egészből. Ezt akarta hallani , hát el is hitte.!! Egy évig tartó per, érzelmi hullám hegyek és völgyek, átszeretkezett éjszakák, átsírt nappalok. Aztán elvesztett per!! A vérvizsgálat 99.9%-ban igazolta az apaságot. Alízt mindenki győzködte el kell válni, ezt nem lehet megbocsájtani, és igazuk is volt. De ő akkor nem tudta elképzelni a gyerekeit apa nélkül, se önönmagát a szeretett férfi nélkül. Aztán később is mindig győzködte magát, majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek, ha képes lesz rá, ha el tudja majd képzelni nélküle, de erre nem került sor sosem.!!
    <aside> </aside>
  7. Egy barátság emlékére

    Micsoda érzés , ha valakit barátnak tudhatsz magad mellett.
    A történet jó régen kezdődött a barátnők még fiatalasszonyok voltak , sőt egyikük még nem is volt férjnél.Munkatársnőként kezdtek el barátkozni.
    Alíz , aki már a kemény 20-as éveit taposta , egyszer csak úgy érezte , hogy ő lesz az , az igazi, úgy nézett fel a másik lányra , mintha csak beleszeretett volna.Csinosnak és okosnak , büszkének , és megközelíthetetlennek érezte.
    Mondogatta is neki, hogy elijeszted a férfikat, ne légy már ilyen távolságtartó.
    Sokat bolondoztak, beszélgettek hármasban jártak mindenhová, hiszen Alíz már férjnél volt,de soha eszébe nem jutott, hogy a férje , akár nőként is nézhetne kedvenc barátnőjére.
    Aztán , egyszer csak megtört a jég , és Anna egy KISZ- táborból , szerelmesen érkezett haza. Úgy örültek , neki, hogy félve néztek a találkozás elébe , mit szól majd a vőlegény , hogy fognak egymásnak tetszeni.
    Zoltán viszont olyan közvetlen és barátságos volt , hogy egyből befogadták egymást. A két férfi is jó barátságba került. A közös kirándulások, szalonnasütések igazán összekovácsolták a barátokat.
    Amikor , pedig megszülettek az ikrek, Alíz annyira boldog volt, hogy legszívesebben ő is odaköltözött volna , hogy többet segíthessen, pedig az ő fiai is adtak neki elég elfoglaltságot.
    Teltek az évek a barátnők barátnők maradtak, a gyerekek cseperedtek, nem volt családi ünnep Annáék nélkül.
    Úgy is beszéltek egymásról , mint a családtagok , igazi testvéreknek érezték magukat.Bár Anna kicsit kihasználta Alízt, mert nem nagyon szeretett ő vendégséget rendezni, jobban szeretett ő maga a vendég lenni.Alízt viszont ez nem is nagyon bántotta eleinte, hiszen jó háziasszonyként, szeretett sütni , főzni.
    Egy vasárnap este csörgött a telefon, Alíz nem hitt a fülének a férje, azt mesélte, hogy egy ismerőstől hallotta Annáékat baleset érte.
    Telefonálgatás ide-oda, hírek innen onnan.
    Baleset a 3-as főúton ..................... a személykocsi vezetője, hogy a frontálisan ütközést elkerülje , elkapta a kormányt és egy fának csapódott.
    A kocsi vezetője , a helyszínen életét vesztette........................a feleség és az ikrek az intenzív osztályon.
    Alíz nem tudta elképzelni, hogy Zoltán nincs többé, egy ilyen kedves és szerethető ember , csak úgy eltűnik , megszűnik létezni.
    Anna a falnak fordulva , magáról mit sem tudva feküdt meztelenül az intenzív osztályon,Alíz remegve megkerülte az ágyat , csak 2percet , adtak, hogy megnézze barátnőjét.
    Az isten mégis lenézett , mert a lányok , kisebb töréseken és agyrázkódáson kívül nem szenvedtek nagyobb sérülést.
    Anna eszméletlen , maradt három napon át, közben az agytevékenységet vizsgálták, de azt mondták , ha műtenének , talán csak ártanának.
    A vérömleny eloszlott, és amint az orvosok mondták............................az utolsó percekben ébredt fel, hogy maradandó baj nem lett, belőle.
    De az ébredéssel az egész élet megváltozott.
    Anna nem tudta, hol van , és követelte, hogy a férje látogassa meg, és hol vannak a gyerekei , és egyáltalán mi történt??!!
    Testvérére bízták az orvosok, hogy közölje vele ahírt..........................özvegy lett.
    Onnantól minden megváltozott.
    Amikor felgyógyult, és a kártérítési per is befejeződött, kétségbeesetten próbálta gyerekeit kirángatni a tragédiából.
    Külföldi utakra fizetett be, és bejárták Európát, próbáltak felejteni.
    Anna nem érezte , hogy mennyire szerencsés, akár ő maga is lebénulhatott volna, nem jó oldalról közelített.
    Igaz, hogy Zoltánt , már senki és semmi nem hozhatta vissza, de itt maradt jóságos példaképként a gyerekei előtt, akik imádták őt.
    Ahogy a barátok is és mindenki.
    Ezután Anna önpusztításba kezdett, kétségbeesetten kezdett társat keresni, jöttek a férfiak sorban , de egyik sem tudta Zoltánt pótolni, még csak a közelébe sem kerültek.
    Barátnője , óvatosan , de figyelmeztette, hogy ne keresd a "MÁSÁT" , mert nem létezik.
    Próbálj meg kicsit megalkudni az élettel , örülj a gyerekeidnek, akik példásan helytállnak , a tanulásba menekülnek.
    Mindketten már egyetemre járnak.......................az apjuk büszke lenne rájuk, nagyon.
    De a tragédiákon túl kell lépni, mert az élet megy tovább, bármennyire fáj is , ami fáj.
    Anna megkeseredett lett, nem talált párt , és elveszítette a barátait is.
    Kicsit talán elnézőbbnek kellett volna lenni a sorssal , mert hiszen mindenkit érnek tragédiák.
    A barátság pedig olyan kincs , ami felér egy szerelemmel, ha igazi.



    <aside> </aside>
  8. A Kárpáthy utca utolsó háza előtt elrobogott a kisvasút .A fiatalasszony hirtelen ébredt, azt sem tudta , hol van , végigsimított hatalmas pocakját, de érezte is hogy valami melegség önti el odalenn, gyorsan félredobta takaróját, és kikászálódott az ágyból.
    Mindig ettől rettegett,és most bekövetkezett……………….egyedül van , és hamarosan szülni fog. Jeges félelem kerítette hatalmába, ………..most hogyan tovább.?? Semmit sem tudott, mi fog következni.
    Hajnali négy óra, a házinénit nem költheti fel, a férje dolgozik. Remélte van még kis ideje, hiszen valahol azt olvasta az első szülés el szokott húzódni. Lassan összerámolt , ágyat vetett, közben figyelte magát, kezdődnek-e már a fájások??!!
    Szerencsére reggel hatkor, megérkezett Ádám és ő sírva borult a nyakába,……………………szülni megyünk,. mondta.
    Bevillamosoztak a kórházba, nem siettek, nem fájt semmi, és tudták bőven van idő .Heni nem félt, inkább valami bizsergető kíváncsisággal nézett a szülés elébe, nem akarta elhinni , hogy pár óra múlva anya lesz és lesz egy kisbabája.
    Az orvos azt mondta , hogy valami furcsát érez talán , farfekvéses lesz a baba. De szépen előre haladott állapotban van szülés. Ádámot viszont elküldte.
    Az előkészítés kellemetlen tortúrája következett, ami talán nem is igazán szükséges kell, hogy legyen. Végre aztán benn volt már a szülőszobán…………………….furcsa módon semmi sem fájt…………………….arra gondolt , ilyen egy szülés??
    De később, mint a vasmarok szorította testét a görcs, ami egyre csak fokozódott. Már nem érezte a babát mozogni, és ettől bizonytalan lett, félt és egyre nehezebben bírta a fájdalmat .Az idő és tér kezdett elcsúszni, nem tudta mióta van itt, és mióta tart a fájdalom .A fények kezdek tompulni az arcok elmosódtak körülötte, valahonnan messziről hallotta az orvos hangját………………….na , most nyomjon , most erősebben még erősebben.
    Már egy másik dimenzióban volt, csak nyomott , és erőlködött , amennyire csak bírta, de nem elég , mondták.
    Aztán egyszer csak kiszakadt belőle minden, úgy érezte széttépte a fájdalom, de lábai között , ott nyöszörgött egy kisember, együtt is külön is voltak, összekötötte őket a köldökzsinór…………………….valami leírhatatlan érzés kerített hatalmába, az anyaság érzése. Nagy sokára felemelték és megmutatták a kislányát, akinek hosszú feje volt, de azt mondták ez csak a nehéz szülés miatt van.
    Heni érezte , valami nincs rendben, aztán lázas mély álomba merült.
    Másnap amikor felébredt, a nővér behozta a kicsit és azt mondta…………………anyuka , búcsúzzon el tőle .Összezavarodottan és a testi lelki fájdalomtól meggyötörten, kezébe fogta a pici ujjakat,belenézett a nagy barna szemekbe……………először és utoljára.
    Az orvosok, valami szörnyen hangzó latin kifejezést használtak,…………………..de csak annyit értett belőle, hogy az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan.
    Hát , ha a testét lehet még jobban megkínozni , ahogy a szülés tette, az semmi sem volt ehhez képest. Hiába a láz a sok gennyes seb és vér, az sem ért fel a lelki kínokkal.
    Még két keserves hetet töltött kórházban, ahol két óránként jöttek a penicillinel, és rohangáltak körülötte……………………..igazán nem vetett volna jó fényt a kórházra, ha egy tizenkilenc éves nő belehal a szülésbe a huszadik században.
    Ádám sokat sírt az ágya szélén de őt nem érdekelte semmi , meg akart halni .
    A gyerek felől alig hallott valamit, ami hír jött azt is eltitkolták előle.
    Otthon is csak a szorongató félelem, hogy mit csinál , majd ha hazaadják a halálos beteg gyereket, kiszökkent valóságból, és állandóan azon gondolkodott, mi lesz???
    Talán megszánta az Isten, mert elvitte a kislányt, és megszabadította szenvedéseitől.
    Fájdalmas , de megkönnyebbült is volt az érzés el tudta engedni, hogy örökre vele maradjon lélekben.
  9. Pillanatkép a múltból
    A hajnali ködben a tömeg feszengve toporog a szögesdrótkerítés előtt. A percek múlásával, mindenki csak még izgatottabb, még feszültebb. Lassan aztán az őrök a kapuhoz jönnek és elkezdik befelé terelni a népet.
    A kislány reszketve és fázósan, alig mer felnézni, nem tudja, mi következik.
    Benn, végre, kicsit melegebb van, de amikor a belső helyiség felé mennek és már minden papírt ellenőriznek, jön a motozás. Nem számít öreg, vagy fiatal vagy, mindenkit megmotoznak, ez a szabály, mondják. A gyerek, ha lehet, még jobban összehúzza magát és anyjához bújik, bár nem annyira gyerek már, hiszen elmúlt 13, másképp itt sem lehetne. Az öccsének még rosszabb, gondolja, ő el sem jöhetett. Amikor a nagy, széles kőasztalok mellé ülnek, kezdenek befelé sorjázni a rabok. A kislány kétségbeesetten keresi az apját, de nem látja sehol. A csíkos rabruhákba bújtatott férfiak csak jönnek és jönnek, és már majdnem mindenki kijön, amikor Liza végre meglátja, amint a papa leül vele szemben. Nem ölelheti meg, még csak a kezét sem lehet megfogni, azt mondják, a testi érintkezést tiltja a szabályzat.
    Papa szemében könnyek, és nem tud megszólalni, ahogy mi sem. Mert a kislány én vagyok, és anyámmal ülök a nagy kőasztal mellett és semmit se tudunk mondani. Pedig annyi mindent el szerettem volna mondani apának: hogy az öcsi már lassan 10 betűt is megtanult, nemsokára olvasni fog,.. hogy zizi, a kutyám már mekkorára nőtt, amióta nem látta és,.. hogy gyere haza papa…
    Anyám lassan kipakol, és apám elé tolja az elemózsiás dobozt, így könnyebb, most hogy a papa eszik. …Látom, mennyire jól esik neki, amikor beleharap a buktába, amibe nagyanyám belesütötte a csirkecombot… húst nem szabadott hozni, ez is szabályzat.
    Valahogy túléltük ezt a 2 havonta megismétlődő börtönlátogatást. Ahogy apám is egészen két évig, csak aztán lett öngyilkos.
    A lelkembe ívódott ez a kép, pedig azóta egy emberöltő eltelt már, de a szívemben a kislány fájdalma ma is ott van.









    • [​IMG]






    Teteje
  10. Leányszöktetés
    A homályos szűk váróban egy tűt sem lehetett volna leejteni, a lányok, asszonyok bizonytalanul álldogáltak, és halkan sugdostak, mindőjük szemében valami megmagyarázhatatlan félelem bújkált.
    A fiatal pár a sarokban, ha lehet még ijedtebb volt, a fiú a lány kezét szorongatta, aki szemmel láthatóan majdnem elsírta magát. Amúgy is szédült, és hányinger kerülgette, mint mostanában szinte mindig. Annyira gyerekek voltak mindketten, hogy valahogy sehogy sem illettek ide, a nőgyógyászati váróba. Heni már sejtette, hogy valami történt vele, kimondani nem merte, mert halálra rémült a gondolattól is, hogy terhes lehet. Úristen, az anyám gondolta ezerszer, ha mégis ………?? akkor vége a világnak. Még az érettségi előtt áll, és ezt aztán senki nem gondolat volna róla??!!
    Aztán nyílik az ajtó és a lány félig élő, félig halott, amikor belép……………nem tudja, mi vár rá, sem fizikai értelemben se sehogy.
    A szeme azonnal a furcsa vizsgálóasztal felé tekint, borzasztóan fél, mindentől és reszket. De a doktor öreg és tapasztalt, lassan kezd megnyugodni kicsit a beszélgetés alatt. Aztán villámgyorsan vetkőzik, alig várja, hogy végre túllegyen rajta, és biztosat tudjon.
    Dadogva kérdezi, az öreg doktort, akinek nincsenek kétségei, és azt válaszolja………………….igen kislány, maga terhes és nem száz százalék, hanem százhúsz. Herietta nem is emlékszik, hogy került le az asztalról, a szoba forgott megállíthatatlanul. A gondolatai összekuszálódtak, tudta el kell vetetni, nincs más megoldás, az iskola, az anyám………….de legbelül, valami melegség öntötte el és ösztönösen imádta máris a gyermeket .
    A fiúval már régen együtt voltak, túl korán találkoztak, még a papa halála után, kellett valaki, aki tartja benne a lelket. Tudta, szereti őt , és talán vállalja gyereket is, de ő mégis nagyon fél.
    Hiszen még ő is gyerek. Lassan bandukoltak a villamos megálló felé, és egyetlen szót sem szóltak, mióta kijöttek.
    Aztán Ádám megkérdezte, na és most hova???mit fogsz csinálni?
    anyám megöl , ……………….mondta a lány nem tudom, semmit sem tudok. El kell vetetni , csak ezt tudta hajtogatni, muszáj, nincs más megoldás. De amikor Ádám átölelte és a szemébe nézett és megkérdezte, ……………szeretsz te engem??? és megölnéd a gyerekünket?? már tudta nem lesz rá képes.
    Aztán, amikor beléptek egy szuszra elhadarta, anyjának, mi is történt. Tudta, sokkolta vele, és ezért, azt is elmondta, elmegy a fiúval az albérletbe, és ne tegyen ellene semmit, ő már döntött.
    Az asszony, aki mindent feltett egy lapra azt mondta, nem hagyja, hogy a lány elrontsa az életét.
    Sehova nem mehetsz innen, én majd mindent elintézek és szépen befejezd az iskolát. Ezt a senkiházit meg látni sem akarom.
    A fiú csak a megfelelő pillanatot várta, és nesztelenül léptek ki az ajtón egyenesen a felnőtt életbe.
    Ahol aztán 40évet töltöttek együtt, és felnevelték a gyerekeiket.










    t








    <form action="/cinke/cinke/node/17135" accept-charset="UTF-8" method="post" id="search-block-form">

    </form>
  11. Karácsony a hegyen
    A táj néma csendbe burkolódzott, a város zaja ide nem ér el.A hegyen messze minden forgatagtól a hó háborítatlanul hull alá é s őrzi a z erdő fáinak szépségét, Mintha csak látogatóban járna erre ember, a lábnyomokat befedi a hó azonnal. Lassan alkonyodik már az öregember lassan csoszogva lépked az udvaron, és hozza a fát a ez öreg kályhába.
    A mama is csendesen mozog a konyhában, odateszi a ki lábasban a savanyú levest , ahogy odatette már minden éven épp 45éve, amikor az első karácsonyt ünnepelték együtt. Papa akkor még fess fiatalember volt .Albérletben eléggé szegényesen éltek , de annál boldogabbak voltak. Nem könnyen szerezték be a fenyőfát , és ajándékot sem adtak egymásnak, ők voltak az ajándék egymásnak.
    Most újra kettesben vannak, fájdalmasan csendes a ház, a gyerekek régen elköltöztek. A papával nem sokat beszélnek, már mindent megbeszéltek a sok-sok év alatt , amúgy is tudják a másik minden gondolatát. Mama délelőtt megsütötte beiglit, mint minden évben, hogy aztán az összes szomszéd kapjon belőle karácsony után, sosem tudta megszokni , hogy már nincsenek olyan sokan , mint régen. Papa feldíszítette a fát, de ajándékok ma már újra nem kerülnek alá.
    Emlékeznek némán, micsoda nagy dolog volt, az ajándékokat elrejteni és lopva becsempészni a fa alá, és amikor a gyerekek észrevették………………………..most is hallják lelki füleikkel az örömujjongást. Óhh , micsoda boldog idők is voltak amikor még mind itthon voltak.
    Ma már ők is a saját ki porontyaiknak díszítik a fát , sütik a beiglit.
    Papa bejön, megkérdezi…………………………..mikor vacsorázunk mama??Nemsokára hat óra.
    Igen , nemsokára kész vagyok. Az asztalt megterítik szépen, soha nem lehet tudni, hátha mégis vendég érkezik???!!
    Bár erre semmi esély a gyerekek jó messzire elszakadtak már a szülői háztól. A fiuk Kanadában talált munkát , és a jobb élet reményében ment ki a családjával.
    Lányuk Belgiumban próbál emberhez méltó életet élni. Nem haragszanak már rájuk, nehéz volt beletörődni , de be kellett látni , ez nem megy másképp, olyan politikai időket élünk, hogy nem lehet itthon megélni. Talán mégis sikerül, és nem lesz akadálya, hogy valamelyikük mégis hazajön. De hibába nem jött telefon , se a-mail. Az öregek egyre csüggedtebbek.
    Papa meglóbálja a kiscsengettyűt, meggyújtja gyertyákat…………………….megjött a Jézuska suttogja, inkább csak magának , hiszen most nem fognak becsörtetni a gyerekek, pedig de szép is lenne. Már vannak unokák szép számmal, és ha ők most itt lehetnének??!!
    A z öregek megállnak a fa előtt, és nagyapa elénekli a Mennyből az angyalt, mint tette jó sok évvel ezelőtt mindig, amikor selypítős gyerekhangok is besegítettek.
    Lassan elköltik a vacsorát és lefekvéshez készülődnek……………………….amikor megszólal a telefon.
    Mama reszkető kézzel veszi fel , Ők azok…………………….suttogja…………………………holnap érkeznek. A Karácsony csak most kezdődik. Lázas izgalommal tervezgetnek a papával, mit is kéne még sütni főzni, mit kéne kitalálni, hogy meglepetést szerezzenek a kicsiknek.
    Most már boldogan hajtják álomra fejüket, Megérkezett a Jézuska!!!
  12. Egyszer csak egy sötét sikátorban érzed magad, és iszonyodva nézel körül, egyedül vagy.
    Van egy kép rólunk, amit látni engedünk, és egy másik, amiben csak mi létezünk.
    A lelkünk nem kiadó, és nem is adjuk ki soha senkinek. Igazán őszinte csak önmagadhoz lehetsz, különben kihasználnak, megtépáznak, megsebzenek és eldobnak.
    Az egyetlen kivétel talán a szerelem, amikor kitárod a szíved és lelked, próbálod legféltettebb félelmeidet megosztani, legdédelgetettebb álmaid is kiadni.
    Nem ismered fel csak későn, hogy a "halál angyala" lebeg a fejed felett.
    Amint az őrjítő vágy hatalmába kerít és szélvészként tombol benned, amikor a testednek már nem vagy ura, sőt a szavak csak úgy kibuggyannak belőled, akkor elvesztél.
    Kiadtad magad, és a másik bár azt hiszi ő is szeret és rosszat soha nem tenne neked, már ő maga is elveszett.
    A belső világunk csak a miénk soha, de soha senki nem léphet be büntetlenül oda, mert a lélek kapui erősebbek, mint a márvány.
    Amikor ellep a rózsaszínű köd, és azt hiszed a legboldogabb vagy, akkor már ott kering feletted a vég.
    Amikor, mint a mesében úgy érzed megtaláltad a herceged, akkor vagy a legvédtelenebb.
    Keresd hát, és higgy benne, meg kell élned, hogy elhidd van égi szerelem, van eggyé válunk érzés, de tudd amit boldogságnak hívunk csak hívságos remény a boldogságra, mert nem létezik, csak remegő délibáb, amit látunk és érzünk.
    Higgy inkább önmagadban, és ne szeress igazán, ha élni akarsz, ha túlélni akarsz.
    Az ember nem a szépre született, szenvedni jöttünk ide a régi és újabb bűneink vezekléseként.
    Várakat építünk álmainkból, és hisszük elérjük a csillagokat is, azt reméljük, majd minden jobbra fordul.
    De az emberi gonoszság feneketlen mély, önzők és csalók vagyunk, írigyek és szenvedélytelenül hidegek, ha adni kell.
    Csak emberek vagyunk.