Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. [​IMG]



    Káli László
    Legyél nekem



    Legyél nekem. Látod, két egyszerű szó fekszik
    egymás mellett békésen. Sorok között akár
    ... észrevétlen el is bújnak, elszaladsz felettük,
    s e két szó így nem jelent többet, csak magányt...

    .

    Legyél nekem fény, mely vezet, legyél utamon
    gránit kövezet! Félelmemben bíztató szó,
    perzselő hőségben hűsítő tó! Félelmemben
    nyugtató ölelés, ajkamra szelídült forró csók!
    Legyél nekem rügyfakasztó, virágos tavaszom!
    Légy perzselő nyaram, aranyba öltözött őszöm,
    s ha jéghideg kezét vállamra teszi majd a tél,
    akkor az legyél, kinek utolsó csókját megőrzöm.
    Legyél nekem a minden a semmi határán túl!
    Az legyél, aki sosem voltál még senkinek sem,
    és nekem sem volt más! De oly mindegy már,
    mi leszel, és miként, csak legyél nekem, velem.
    Legyél nekem, mert nincs a Földön senki, aki
    elviselne engem jóban, rosszban, mindhalálig
    szerelemben. De Te! És csak Te, senki más:
    legyél születésem, és gyönyörű szemfedelem.
    Legyél nekem! Miként a földön, a mennyben is
    a mindennapi kenyerem, és mint miképpen
    én leszek Neked a könnycsepp, mely örömben,
    bánatban csillog szemed sarkában, s hiánya éget.
    Legyél nekem a dal a csendben! Legyél szó,
    a kimondhatatlanságig megvakult egyetlen
    valóságban! Nem. Esküszöm, Már nem kérlek!
    Már könyörgöm: Bárhogy, csak legyél nekem!







    .​




  2. [​IMG]




    Márai Sándor: A négy évszak – December




    Ez a hónap az ünnep.
    Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.
    Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal.
    ... Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát.
    Így közeledtünk az ünnep felé.
    E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.
    A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról.
    Mit is akartam?
    Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról.
    Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot.
    Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve.
    Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.






    .




  3. [​IMG]


    Szikora Zsó

    Vonzásban


    "Az vagy, amit gondolsz, nem pedig aminek hiszed magad"

    Hiszed, bölcs vagy,
    pedig gondolatban
    a lehetetlent kísérted.
    Önként vállaltad
    száműzetésed.

    Szeme nem téged igéz,
    meg sem perzselhet fénye.
    Hallani véled szavait,
    de nevetése hozzád
    el nem ér.
    Kezed sosem fogta,
    nem simította félre hajad,
    s nem tudod milyen az,
    mikor egy ritmusra léptek.
    Ágyát nem veled osztja,
    az együttébredések bája
    sem téged illet.
    Könnyeit nem láthatod,
    hogy aggódik, soha

    nem érzed.
    Füledbe nem súgta
    milyen jó, hogy vagy,
    s nem kérte ne menj el,
    maradj.

    Mágnesként vonz,
    ellentétes pólusa
    sem taszít,
    a vonzás törvénye
    igazgatja útjaid.





    .
  4. [​IMG]






    Sarah Brightman - Who Wants TO LIVE FOREVER



    Van az utca...


    Az utca, amely talán néhány perce még Őt hordozta, amely még magán viseli könnyed lépteinek nyomát, s a levegő, amellyel eggyé vált illata, amit most te magadba szívsz, s amely által Ő lesz benned.

    A kirakatok, melyek látták, még Őt tükrözik vissza, szemedbe, szívedbe sugározzák Őt, s a napfény, amely az imént még Őt simogatta, most ugyanazzal a kézzel téged simogat, rád helyezve így bőrének selymét.

    Összeköt Vele minden zaj,

    rezdülés, amelyben az imént még jelen volt, amely megőrizte lépteinek koppanását, szívének lágy dobbanását.

    S minden, ami Ő, amit így ad belőle az utca, egy helyen gyűlik össze, egyetlen pontban válik érzéssé.

    A szívedben, a szíved érzésében. Minden Őt vetíti a szívedbe, és a lényévé válik benned.

    Csodálatos lényévé. Ott, az utcán.

    Az Élet utcáján.





  5. [​IMG]



    Ennio Morricone - CHI MAI

    http://www.youtube.com/watch?v=skk9vfoUJXc&feature=player_embedded


    Kosztolányi Dezső: Halottak napján



    Este, hogyha hallom,
    hogy áhitatra kondít a harang,
    elálmodozom a búgó harangon.

    Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
    hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
    mely a szívemben porladoz, alant.

    Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
    vékony kezem megfogta jó anyám,
    szemembe nézett mélyen s átölelt jól.

    Féltem. Fakó volt arcom, halavány.
    A lámpatenger kék, beteg derűjét,
    az őszi fényt tükrözte vissza tán.

    Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,
    a lelkem ott járt a sírok között,
    s a víziók egymást riogva űzték.

    Fénylő ébenfa-zongoránk fölött
    két gyertyatartó szomorúan ezüstlött,
    tágas szobánk homályba öltözött.

    Künn álmosan borzongott már a hűs köd,
    én megbotoltam réveteg imámban,
    anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt.

    Fáradt imám hozzá szállt s őt imádtam.




    .




  6. [​IMG]


    Van egy kéz…

    Egy simogató kéz. Egy puha, pici, drága kéz.
    Egy simogató kéz, amely nem simogat. Nem simogathat.

    Mert van, hogy akit leginkább szeretne, akire legjobban vágyik a kéz, nem simogathatja.

    Mert a simogatásban érzés van.

    És néha éppen a legszebb érzés tart távol embereket egymástól.

    Nőt és férfit.

    Az az érzés, ami kettejükben él, ami közös érzésük, ami összeköti őket.
    És mégis, elválasztja.

    És a kéz mozdulna, feléd mozdulna, de valami… valami megálljt parancsol.

    És ekkor már egy pofonnak is hogy örülnél! Mert a pofonban van remény.

    Már az is közelség, az Ő közelsége, kezének közelsége.

    Csak megérintsen, csak itt legyen. De nem lehet. Nem üthet, nem simogathat.

    A kéz, a pici kéz nem simogathat.

    De a lélek igen. A lélek simogathat.

    És ezt teszi. Simogat. Egy pici kezet.

    Van ilyen kéz.



    Csitáry-Hock Tamás / Mosolyhíd

  7. [​IMG]

    Illyés Gyula - Szerelem


    Mint egy dalba, dalba , úgy burkolom magam
    szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
    Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
    rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.


    Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
    aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
    nem állanék meg, ha tekintetemtől e
    hófedte hársfasor rügyezni kezdene.


    Járok habok gyanánt futó finom havon,
    mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
    egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
    két kezemen maradt szerelmed illatát.





  8. [​IMG]




    Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze.
    Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap.
    De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki.
    (...)
    Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról.
    Ha ad is hangot, az a belső hang.
    Üvölt, de nem hallja más, csak te.

    Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed.
    Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve.
    Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként.
    Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen.
    Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják.
    De amikor eltörik, mégis hallgat.
    Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.




    Cecelia Ahern/





  9. [​IMG]






    Rónay György: A közelítő tél




    Hervad már? Nem: a kert még csupa nyár. Lobog
    két sárga dáliánk. Nincs ugyan annyi dal,
    de hajnalonta még egy-egy sárgarigó
    rikolt, s búgnak a vadgalambok.
    Élj! - mondom. - Éld nyaradat, míg a hideg szelek
    le nem tarolják. Szedd a diót, viseld
    gondját a kertnek, irtsd a gyomot, metéld
    a vadhajtást; s ha belefáradsz,
    ülj ki a napra, idd hunyt szemen át a fényt,
    s úgy érj, mint a gyümölcs, kései körte, birs...
    - Harkály rebben a lombban, s egy levél lekering:
    Őszömet olvasom szinében.
    Este állok a ház előtt, nézem, a Göncöl
    mint csúszik észrevétlen nyúgoti almafánk
    fölé, s hallgatom a szemöldök
    fában a szúvak szorgos percegését.



  10. [​IMG]



    Mirtse Zsuzsa: Ha egy férfi szeret(ne)…



    Ha egy férfi szeret(ne) egy nőt, akkor félredobja eredendő lustaságát, és csatába indul. Tervrajzot készít, feltérképezi – mint a megmászandó hegyet, mint a meghódítandó kontinenseket. Mintát vesz a szokásairól. Megpróbálja becserkészni, kiszimatolni, mint kopó a nemes vadat. Hirtelen jellemfejlődésnek indul. Memóriája rögvest négyzetére nő. Rögzít, megjegyez mindent, ami most fontos lehet. Mert most minden apró részlet fontos. Résen van. Bármire képes.

    Ha egy férfi szeret(ne) egy nőt, és e nő rajong az irodalomért – hirtelen megvilágosodása támad. Rájön arra, hogy betegesen szereti a verseket, gyerekkora óta. Mit szereti! Rajong értük! Azonnal nekiáll bemagolni néhányat, még Rilkébe is belefog, aztán azt feladja. Maradnak a szonettek, meg egy-két elhíresült négysoros. Ha a képzőművészet a nőhöz vezető ajtó, akkor másnap fejből tudja a Nyolcakat, Czóbel Béla anyja nevéig bezárólag. Titokban reménykedik, hátha az operát utálják odaát…
    ...
    Hálón szúrta ki áldozatát, tehát könnyű a dolga – hiszi ő. Figyeli az állapotjelzőit, nézi, kihez ír a vágy tárgya egy-egy mondatot, hányszor és hova nyomja azt a nyüves kis „tetszik” gombját. Ha férfi lapjához, akkor őrjöng. Természetesen lábujjhegyen. („Egyszer kibelezem azt a nyomorult bájgúnárt!” – fogadkozik.)

    Ha egy férfi szeret(ne) egy nőt, kreativitása az egekbe szökik. A hálón naponta küld neki virtuális virágcsokrokat, faggatja, melyik hogyan tetszik neki. Mert akkor az lesz a vázában, majd egyszer, a mindenit! De ne siessünk előre. Természetesen ezeket a kis csalétkeket magánlevélben küldözgeti, mert természetesen több helyre is küldözget, de csitt, mindenről nem kell tudnunk. Az ismerősi kört láthatatlanná tette már régen, jobb, ha nem turkálnak a kapcsolatai között.

    Vad levelezésbe kezd vele. Bújja az idézeteket, előre kigyűjt belőlük külön mappába egy halomnyit, hogy ha csetre kerül a sor, úgy tűnhessen, fejből idézi mindezt. A Ctrl+C–Ctrl+V kombinációk gyakori alkalmazása követhető a billentyűzet kopásán. Esténként ínhüvelygyulladással küszködve veri a klaviatúrát, miközben elhanyagolja a péntek esti ökörkört a kocsmában. Ki a bánatot érdekel most a bokszmeccs? Elalvás előtt még átfutja a „Feng Shui alapfokon – mindenkinek” című kötetet, és nekilát az „Az anyagon túli világ tényei és titkai a gyakorlatban” első fejezetének, de belealszik.

    Kora reggel újra támadásba lendül. Elemében van, mint disznóölésen a böllér. Diszkrét jelzéseket tesz a fotóalbumaiban bizonyos képekre. Természetesen nem azokra a típusúakra, ahol a vágyott hölgy gumicsizmában lovat csutakol, hanem azokra, amikor parányi bikiniben fekszik a Balaton partján (vajon ez tavalyi képe lehet?), háttérben az Apátság, és némi lenyugvó Nap. Talán még egy hattyú is úszkál a vízen, de ebben nem biztos, nincs ott a figyelme. Nehogy félreértsék, hozzá is szól rögvest: „Mindig lenyűgöz a természet szépsége. Ez a kép egyszerűen rabul ejtett engem.” (Régebben a „természet biodiverzitásával” is próbálkozott, de azt rendszeresen elgépelte.) Ha miniszoknyás képet lát, rögtön aggodalmaskodni kezd: „Fel fog fázni, hideg van.” Néha csak annyit ír: „Tudja, én mindig maga mellet leszek, ha kell.” Aztán viharos sebességgel töröl, és újraírja a „mellett” szót. Mindenhez van valami megjegyeznivalója, mindenről eszébe jut valami. Este elhatározza, hogy mégis megtudja, mi fán terem az aszcendens.

    Majd egy napon vesz egy nagy levegőt, és étterembe hívja. Ezért akár kölcsönt is vesz fel, pénz nem számít. Persze nem akármilyen étteremben, ki kell puhatolni, a fene a gusztusát, mert nem téveszthet. Nehogy azon bukjék már el a dolog, hogy itt, kérem, nem szeretik a szusit. Esetleg egy hecket a Római-parton? Annak is megvan a romantikája, csak már tartana bárhol. Később esetleg megpróbálkozik majd egy meghitt, otthoni vacsorameghívással is. Az remek ötlet, legalább egy év után kitakarít majd, ráfér a lakásra, amelyet leginkább már almozni kell. Hangulatfényben a pókhálók úgysem látszanak, azzal nem vacakol. Főzni ugyan nem tud; mondhatni, elég béna a konyhában, de nagyszerű helyekről lehet már dobozban vacsorát hozni. Mondanom sem kell, szépséges tálakon szervírozza majd, de azért jól látható helyen hagy egy-két összemaszatolt serpenyőt, nehogy lebukjon.

    Vacsora, az pompás ötlet, de milyen vacsora legyen? Ő ugyan utálja a kínai konyhát, de ha ez a feladat, legyűri gondolkodás nélkül a fafülgombát is. Csak azt a szójaszószt tudná feledni… Igazából pörköltet enne a nyomorult, de a gondolatnak az utcájába se megy be. Reménykedik, nem az olasz konyha szerelmese a drága, mert ő, valljuk be, a spagettit csak apróra vágva és kanállal tudja megenni. A vázában virág lesz, el ne felejtse. (Vissza kell nézni majd a levelezésben, hogy milyen virágot is szeret. A sárga rózsa, az be szokott jönni, de van, aki inkább a mezei csokrot kedveli. Tényleg, mi van, ha allergiás a fészkes virágzatokra?)

    Ha egy férfi szeret(ne) egy nőt, aki karcsú, világszép nádszálkisasszonyomnak szólítja. Ha asszonyosan telt, akkor már a mamája is telt asszony volt, higgyék el ezt neki. Ez a vonzalom genetikusan kódolt nála, nem tehet róla. Mindig is a jó kis cubákokért élt-halt, ha nem tudta volna valaki. Kívülről fújja, hogyan szereti a kávét. Véletlenül sem fogja máshogy kínálni neki. Hogy honnan szed kandiscukrot, még nem tudja, de előteremti a föld alól is a nyavalyást.

    Ha egy férfi szeret(ne) egy nőt, bármire képes.

    De… amíg nem fogta még soha „csak úgy” a kezét,
    amíg nem nézett utána hosszan, csendesen,
    amíg nem aggódott érte még egyszer sem igazán,
    amíg nem szedte össze a járdáról,
    amíg sosem üldögélt vele órákat az orvosi rendelő előtt,
    amíg nem ígérte meg neki, hogy megöli, ha nem vigyáz magára,
    amíg nem lesz ő is legalább egy kicsit alvászavaros, mert nem aludhat addig, amíg nem tudja biztosan, hogy a másik már álmodik,
    amíg nem próbálja meg elképzelni, milyen lesz majd tíz év múlva,
    amíg nem térde a széke és válla a párnája – addig nem szerette őt sosem.







    [​IMG]










  11. [​IMG]



    Van egy óceán...



    Egy végtelen, csodálatos óceán.

    Lenyűgöző, félelmetes, gyönyörű. Kristálytiszta, zöld víz...

    Amelybe vágysz belevetni magad, érezni hűsítő ölelését, látni a benne

    nyüzsgő életet, elmerülni benne, élvezni minden szépségét.

    Mindent, amit ad. Az Életet.
    És van egy másik óceán.
    Gyönyörűen zöld.

    Lenyűgöző, csodaszép, de nem félelmetes.
    Inkább megnyugtató.

    Belenézel, és látod a benne élő csodákat. Mert csodákkal van tele.

    A világ szépséges csodáival. Melyek közül a legnagyobb csoda önmaga.

    Lenyűgöző, vonzó, érdekes, bájos, kellemes.
    És szeretnéd megérinteni, megismerni.

    Nagyon... Vágysz rá.

    Hogy megismerd, megérintsd, hogy megnyugodhass Benne, hogy egy lehess Vele.

    És beleveted magad.

    A gyönyörű, zöld óceánba. Az Ő gyönyörű, zöld óceánjába.

    És elmerülsz benne. Teljesen.
    Élvezed a szabadságot, a könnyed lebegést, élvezed, ahogyan átölel, simogat, ringat, magába zár.

    Minden pillanatot élvezel Vele ebben az óceánban.

    Ebben a csodákkal teli, végtelen nyugalmat adó gyönyörű óceánban.
    Az Ő óceánjában.


    Létezik ilyen óceán.




    Csitáry-Hock Tamás






    [​IMG]












  12. [​IMG]



    NYIRÁN FERENC

    Ha egy nő... :)



    Ha egy nő szeret egy férfit, reggel sms-t küld neki, hogy ma is arra ébredt, mennyire nagyon szereti.

    ... Ha egy nő szeret egy férfit, autóba vágja magát, levezet kétszáz kilométert, megérkezvén bevásárol, főzni kezd meg sütni, megsétáltatja a férfi kutyáját, kigyomlálja kertjét, füvet nyír, este vasalásba fog.

    Ha egy nő szeret egy férfit, vacsorához száraz fehér bort iszik, szájában tartja, s csók közben így itatja szerelmét. Ha egy nő szeret egy férfit, annak fiát saját gyermekeként imádja, haját borzolgatva Gergőkémnek becézi, holott Péter.

    Ha egy nő szeret egy férfit, visszavezetve a kétszáz kilométert azonnal telefonál és telefonál, majd hó végén kacag az ötvenezres számlán.

    Ha egy nő szeret egy férfit, flottás mobilt vesz neki, és folytatják, ahol abbahagyták. Munka után barátnő helyett hazarohan, bekapcsolja a számítógépét, s hajnali kettőig csetel és telefonál a férfival, de hatkor már SMS-sel ébreszti: Kukurikúúú!

    Ha egy nő szeret egy férfit, ágyba viszi reggel a kávét, este pedig disznó szavakat sugdos a fülébe, ártatlan, angyalkás mosollyal lesi arcát, s közben megkérdezi: szereted nézni, ahogy mozog a cicim?

    Ha egy nő szeret egy férfit, vasárnap délelőtt elcipeli magával a templomba, de előtte még a reggelit lesöpri a konyhaasztalról, s az éjszakainál is vadabb disznóságokat lihegve könyököl rá.

    Ha egy nő szeret egy férfit, gyakran flörtöl más férfiakkal annak szeme láttára, s élvezi, ahogy a férfi rágja magát.

    Ha egy nő szeret egy férfit, vacsoránál elejt egy félmondatot az éppen fogyasztott bor eredetéről, s a kérdésre, hogy akkor kitől is, kacagva vágja rá, hogy hát akitől a rózsákat, vagy észre se vetted? S nevet és nevet, amikor a férfi végre meglátja az ölnyi vörös rózsát a szobában, s mulat magában: főjön csak, főjön a levibe...de persze ő maga vette előző nap egy bevásárlóközpontban.

    Ha egy nő szeret egy férfit, tervezgetésbe kezd, hogy hol is férnek majd el a férfi könyvei, két ötlet között a szájába veszi, majd így suttog: szagold meg a számat, érzed?, ez te vagy!, majd ott folytatja a tervezgetést, ahol abbahagyta.

    Ha egy nő szeret egy férfit, nem számít, hogy az három vagy harminc évvel idősebb a nőnél, annak a férfinak vége van.

    Ha egy nő szeret egy férfit, az őszi kerti partin, mielőtt fázósan magára húzná pulóverét, beleszagol: de jó férfiillata van!
    Ha egy nő szeret egy férfit, szép lassan lecseréli ruhatárát, ingeket, pulóvereket, bársonynadrágokat vesz neki, övet, zoknit, nyakkendőt, és rászoktatja a boxeralsóra.

    Ha egy nő szeret egy férfit, eljön a perc, amikor azt hazudja, hogy már nem szereti. Ettől kezdve hetekig nem veszi fel a telefont, nem válaszol az sms-eire, törli az összes közösségi oldalról meg a skype-ról. Bezár minden ablakot, ajtót.

    Ha egy nő szeret egy férfit, egyszer, hónapok múlva – önmaga számára is váratlanul – felhívja őt, s amikor meghallja hangját, újra érzi az ismerős remegést a gyomrában.

    Mert ha egy nő szeret egy férfit, akkor az a férfi szeretve van, most és mindörökké, ámen.





    [​IMG]









  13. [​IMG]




    Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán.

    Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette.

    Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk.
    Néha csak azért, hogy menjünk mellette.

    Átláthatóan.

    Elég ha tudjuk , hogy Ő a világon van.., gondolhatunk rá...

    Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál.
    Ugyanarra a dalra rezdülünk.

    Érezzük egymást.

    Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni.
    Én mégis szeretek.

    Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik.

    Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele.

    Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben.
    Az ő dallamát és az ő rezdülését.

    Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.

    Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a barátság láthatatlan szövedékével.

    Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.



    [ Ismeretlen]










    [​IMG]












  14. [​IMG]



    GRIGO ZOLTÁN


    Hozzád hajtott...


    Hozzád hajtott a zúgó vihar,
    hogy megtartson benned a csönd;
    úgy fonódtál rá a szívemre,
    ahogy lombos ágakra a gyöngy.
    Nagy haragvó szelek idején
    lobogtunk együtt kint a réten,
    kapaszkodtunk egymásba némán,
    mint megriadt felhők az égen.
    Ártatlan volt szívünk, és tiszta,
    amilyen a frissen esett hó,
    és annyira nagyon magányos,
    mint barlangok rejtekén a tó.
    Együtt már nagy utat bejártunk,
    de még nem fogytak el a szavak,
    csak az utcák köve kopottabb
    egy kicsit már a lábunk alatt.
    Itt nyugszik a kezed kezemben,
    vele minden emlék és a múlt,
    nagy haragvó szelek idején;
    ahogy régen, ma is hozzám bújsz.







    [​IMG]









  15. [​IMG]



    GRIGO ZOLTÁN


    Várlak



    Az ajtóban foglak várni,
    Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,
    Hozd el a szívedet, a lelkedet,
    Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.

    Ha itt leszel, sírok neked,
    Némán hulló tiszta könnyeket,
    Lemosom rólad a bánatot,
    A magány szántotta éveket.

    Helyette arcodra simítom,
    A fűszálon rezgő harmatot,
    Hajnalt lehelek homlokodra,
    Lecsókolom rólad a tegnapot.

    Fonok hajadba napsugarat,
    Szemeidre fénylő csillagot,
    És lágy hangú melódiákat,
    Hozok neked az ajkamon.

    Elringatlak téged szelíden,
    Ahogy tó vize a csónakot,
    Itt alszol majd a szívemen,
    Hisz a párnád is én vagyok.









    [​IMG]