Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Tükör - Egy furcsa tárgy, melynek mérete és állása az idővel változó a szoknyás házakban. 30 évig befelé néz óriási felületeken, majd egyre csökkenő felületekkel kifelé fordul, míg már majd csak ablaküveg, kirakat vagy tócsa lesz a neve. Az ezüstözés előbb az ujjakra, karra, nyakra kerül át, később megül a hajakon.
  2. Kuki - A törpe Kuka felhasználóneve a CanadaHun honlapján. Az eszperanto nyelvet felhasználva megtévesztésül szánta a nevéhez illesztett igeképzőt, s ha ez rosszul sült el, az a véletlen műve. Testvéreinek kísérleteiről később, de gyámleányuk Szürkeállomány linkkel nyomul.
  3. Marok Marcsa - Marokbatos kedvese a sleng mitológiában.

    Fogtündér - Az Amerikai Adózási Hivatal kedvéért létrehozott mesehős, mellyel az alternatív gondolkodású jenky ifjakat készítik fel az önállóságra. Akik sokáig hisznek a mesékben, sem foguk, sem pénzük nem marad.
  4. Torzfejlődés, re-evolúció - A darwini elmélet gyakorlati megvalósulása a férfi életében, női szemmel. Korai fázis: dicső lovag, délceg vitéz, micsoda férfi. érett fázis: mármegintte, aggypénztet, hülyegyerek mintazapja. Kései fázis: vén majom.
  5. Mütyürke - A női nem szava a házasélet folyamatában, változó tárggyal, változó értelemmel. pl.: Eljegyzési gyűrű kilós diadémmal, az az üvöltő izé a pólyában, a férj szerszáma a békéltetőn, ugyanez fémmásolata a retikülben, fizetés, csp, nyugdíj összege a csekken stb.
  6. Whohw - Újgazdagéknál a kutya is másként írja, másként ejti. (pardon: eb)

    Királyi többes - eme nagy találmány a korszak válasza a show-műsorok elterjedésére. Szinonimái: tandem ülőke, klón biotrón. (Az ajtón látható 00 nem részeredmény!)
  7. Zsirály - Ez egy roppant okos állat (de lehet növény is), mert úgy el tud bújni, hogy még soha senki nem látta, csak Petike az 1/b-ből. Tulajdonképpen még nem is lett felfedezve, ezért védett fajnak minősül.

    Szótyár - Ezt eredeztethetnénk a szátyár szóból is, de nem tesszük, mert annak semmi értelme, ennek pedig mindjárt kitalálunk valamit.. pl... tájjellegű kifejezés, a Kis-Alföldre tévedt, egyébként domborzatokon honos erősen ittas betyár megnevezése fogdán, látogatási napokon, vallatási szünetekben.
  8. Hullák menetelnek az Andrássy-úton.
    Egyikük én vagyok. Szép hosszú a sor, az arcok annyira színesek! Az én orcám egyszerű, feltépett tejfölös doboz fejemen ezüst-fehér fólia bambul körül ábrázatként sorstársaim tarka egyéniségeibe: emitt egy sárgadinnye és epres joghurt fóliája vöröslik-sárgul, amott épp egy Bomba fityeg furcsán a kupakján s úgy bólint egy tisztasági-betét mosolyának.
    Karton lábakon jár az idő felettünk, csak most tűnik fel, hogy szembejön velünk egy ideje.
    Bálnák fagylaltoznak az Astoriánál a sarkon - jó lehet puncsnak lenni, az kedvelt íz a teremtés...hányadik napján is járunk?
  9. Három nap csak az élet.

    Egy, mikor mélyben ringat a nász: nem vagyunk még igazak, sem átkozott testek; lélek izzik szívdobogás álcája mögött, s kaparásszuk nyers tömlőnket.

    Egy, ami mérhetetlen s mégis minden erőnkkel - vérig sértve a magasztost - e semmihez méricskéljük a hitvány többest.

    S egy, ami épp olyan boldog kezdet, mint a valóság: ettől s nem csak eddig tartatunk meg.


  10. Szőke Napocska feszengett aznap az égbolt köddel átitatott tükrében. Tincsein csimpaszkodni sejlett még pár csillag, ám a föld szemöldöke hátas dombokat tolt már bőszen a Hold öléhez. Az éj tovagördült, hálóinge kormozni készen lep be tegnaptól álmos holnapokat. Alant a Város füstös gyászát ülte a télnek még, de már apró örömökben toccsannak üde fénypamacsok: a szemek.
    Tam-tara-tam-tam tam-tam- tam-tara-tam.
    Egy óriási vonó a lelkem, s Isten a két legszebb hegedűjét tolta alám: rajzó színekbe csobban a létem.
    Mégis, szűk már rám ez a bőr, mit húzott csont-elevenre, nevemre negyven év, száz egynéhány évszak. Hánynak voltam képes az ízét-színét, lepke-ruháját, ólom karját őrzeni eddig?
    Most körben iszap testtel tömörödnek a házak, burjánzó kert két fűszálnak ölelkezése is a betoncellákban. Ég és föld idelenn feszíti meg Krisztusát retinámon. Nap mint nap kell végigbőgnöm újra és újra harminchárom ütését nyers hitemen vak lelkiismeretemnek: s nincs igazam, ha nem veszem ebben is észre a megbocsájtás ritmusait.
    Tam-tara-tam-tam tam-tara-tam.
    Hol van hát a helyem igazán? Rügybe zárták sorsomat, és majd kicsomagolnak hű tavaszok? De addig hogyan legyen? Megpattintanak felismerések, játszó szellők szárnyai közt elalusznak megtéréseim is. Barna gombák, hasasok, tompák a csilingelő levelekkel ékes akácok, hársak. Búvik alájuk tekintetem, mert óceánok árnyait kecsegtetik fel ezüstjükkel, s tán Szózat, Himnusz fogan e napfény ihlette akkord doromboló mélyén.
    Tam-tara-tam-tam tam-tam-tam-tara-tam.