Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. [​IMG]


    Belőled hajtok ki, mint gyökérből a faág,
    Te adsz égi feloldást, ha földön kárhozom.
    Szerelmed az oltalom, varázst játszó parázs,
    Mely csókokká éled sok csábult alkonyon.

    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
    Csak veled tudok élni e lázongó világban,
    Neked tudok hinni, ha minden elveszett,
    Mert tested ritmusától ringatózik vágyam,
    s ad szegény holnapoknak jövő kincseket.
    <o:p></o:p>


    Vers: Kun Magdolna
    2008.12.05​
  2. [​IMG]


    Nekem a május az életem. Sok-sok csivitelő madár.
    A kertek mélyéből áradó virágillatok.
    Út menti kavicsok roppanása egy-egy séta közben
    S a szemed fényéből elcsent tűzgondolatok.
    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
    Nekem a május a szerelem. A mosolygás hónapja.
    Édes csókok lágysága a szoros kézfogásban.
    Nevető szél suhanása, mikor megérintjük egymást
    És szép jövőről álmodunk a fénysugarú nyárban.
    <o:p></o:p>
    Nekem a május a mindenem. Múltam és jelenem.
    Simogató vággyal átélt éjjeli románcok.
    Pirkadó napban halványult csillagok halk üzenete,
    Melyek áthatják fényükkel a kinyíló akácot.
    <o:p></o:p>
    Nekem a május az igazi csoda. Gyom között a virág.
    Eláztatott párnákról felszárított könnyek.
    Utolsó éveimnek határtalanul jóleső boldogságérzése,
    Miben minden múló perc sokkal-sokkal könnyebb
    <o:p></o:p>
    Nekem te vagy a május. A szabadon szálló képzelet.
    Perzselő szikra, minek nem hamvad a lángja.
    Illanó évszakokból itt maradt öröknyarú emlékek.
    S életem egyetlen kincsnek vélt szilárd alapvára.


    Vers:Kun Magdolna
    2007.05.20
    http://www.youtube.com/watch?v=3_cnkl9DxGU
  3. [​IMG]

    Ezerféleképpen elmondtam - Szeretlek-
    Szavakkal melyek versrímekké csengtek.
    A gondolat szépségével, túl az álmokon,
    hová minden érzelem, bebocsátást nyerhet.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

    Százezerszer leírtam, hogy miért jó veled.
    Számtalan üzenet suhant hozzád éjjel,
    s mikor a pirkadó nap körútjára indult,
    új emberré váltam, e titkos szenvedéllyel.<o:p></o:p>

    Színes léggömböktől vált valóra az élet.
    Parányi kövekből épült fel a mesebeli vár.
    Csoda patakokban éledtek a bűvös tavirózsák,
    hol szirmaikból ki bújt egy szentjánosbogár.<o:p></o:p>

    Csillogó páncélján megcsillant az égbolt.
    Milliónyi csillag táncolt mennyei zenére,
    s a boldogságtól sugárzó varázslatos éjben,
    megszületett a szerelem örökös törvénye.<o:p></o:p>

    Szeretni csak azt szeresd, aki viszont szeret.
    Akinek szemében te leszel a gyémánt.
    Hogy, ha szunnyadnak a vágytól izzó évek;
    Megmaradj fényében-mint életifjú ábránd-<o:p></o:p>

    vers:Kun Magdolna
    2008.09.13

    http://www.youtube.com/watch?v=s2C11YOz5qY
  4. [​IMG]

    Csendes szavú szelíd szellő száraz ágat sodor.
    Álmodozó folyó medrén porszemet szitál,
    s míg a kelő nap szivárványán megpihenni tér,
    megcsillanó patak tükrén megnyugvást talál.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

    Éjhomály csendje simul a könnyet ejtő nyárra.
    bíborrá vált ragyogása szívek titkán sír,
    s míg selymes puha léptein szétfoszlik az idő,
    az őszi alkony csókja már pipacsvérért nyíl.<o:p></o:p>

    Felröppenő csalogány száll az éji lombok alatt,
    üres lett a madárfészek, rég elhalkult a nyár,
    rozsdaszínű ködfátyolban utazik az élet,
    s a pirkadó napfénytől már olyan messze jár.<o:p></o:p>

    Lepketáncú időben báb marad az álmom,
    pillangó szárnyain sosem száll tovább.
    S ha már nem marad, mi boldoggá tud tenni,
    emléked szikrájából éled majd fohász.
    <o:p></o:p>
    Vers:Kun Magdolna
    2008.08.25
  5. [​IMG]


    Szeretlek akkor is, ha sokszor megbántalak,
    És hihetetlen szereteted próbára teszem.
    Mikor imáimban foglalva este megáldalak,
    S gondolatban forró vágyad bele sejthetem.
    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

    Szeretlek, ha álmaimban ágyam előtt várod,
    Hogy meghitt ölelésre feléd tárjam kezem,
    S te rácsókold ajkaddal azt a belül izzó lángot,
    Melynek igazi heve, ha suttogod nevem.
    <o:p></o:p>

    Szeretlek a nappalaim hallgatag csendjével,
    A mosolygó percekkel, mik elhoznak nekem,
    Mert általad lett minden, hisz tudod, s érzed,
    Oly fontos részemmé vált, ez a szív-szerelem.

    <o:p></o:p>
    Vers:Kun Magdolna
    2008.12.16
  6. [​IMG]

    Csak szeretni akartalak őszinte érzéssel.
    Elsuttogni neked, ami feszíti a lelkem.
    Még hinni akartam így az élet vége felé,
    Egy soha el nem múló örök szerelemben.
    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
    Csak megnyugvást akartam magamnak,
    S néhány visszatérő ábrándot a szívnek.
    Tavasszá varázsolni félresiklott világom,
    S érezni benne, hogy zöldellnek a rétek.
    <o:p></o:p>
    Forró nyárra vágytam. Életmentő bókra.
    Fázós reggeleket melegítő gondolatokra.
    Karjaimmal átölelni a veled töltött perceket,
    Hogy megmaradjon benne a hűség tudata.
    <o:p></o:p>
    Nem akartam vesztesként zárkózottá válni.
    Számolni azokat a hátralévő bánatnapokat,
    Amik súlyos terhet rónak gyengült vállaimra
    És húznak-húznak lefelé, mint az áradat.
    <o:p></o:p>
    Elmúlt időm darabjait nem rakhatom össze.
    A jövőből építettem volna egy kicsi házikót,
    Hol úgy élhettem volna, mint egy királylány,
    Kinek minden évében, csak boldog napja volt.
    <o:p></o:p>
    De már ködhomályba vesztek a régi illúziók.
    Szivárvány-színében nem fénylenek csillagok.
    Borús felhők gyülekeznek a sötétlő ég alján
    És füstkorommal takarják el a ragyogó napot.

    Vers:Kun Magdolna
    2009.09.25

    http://www.youtube.com/watch?v=AR0tmHFLdXg
  7. [​IMG]


    Te csak dúdolj, dúdolj és kérjél fel egy táncra.
    Szorosan simulj hozzám, hogy mindenki lássa,
    Milyen, ha együtt ring csípőnk a zene dallamára.
    Te csak ölelj magadhoz és feszítsd meg a tested,
    Hogy az élni akarás örömét, megtaláljam benned
    Libbenjen majd szoknyám széle, mint a forgószél,
    Hadd érezzem közelséged, mely mindent elmesél.
    Hisz, ha szemedben tükröződik két szemem fénye,
    Már tudom, milyen a melengető nap tüzes érintése.
    Forogj velem körbe-körbe. Szárnyaljunk az égig.
    A szilárd földtől repíts fel a kéklő messzeségig.
    Át a végtelen csillagtengerek szenvedélyes útján,
    Hol éjjelente holdmosoly lesz álomhozó párnám.
    Egy egész életet táncolj velem kezemet szorítva.
    Tarts magad mellett, hogy ott legyek nyomodba.
    El ne szakítson tőled többé ez a titkokkal telt sors,
    Melynek legboldogabb napjában is van valami torz.
    Sose nézd azt, honnan jövünk, azt sem merre járunk.
    Egyetlen célunk legyen egyetlenegy vágyunk,
    Miért érdemes várni azokra a kincset érő napokra,
    Melyekben rám olvadó szíved lesz szívemnek otthona.

    Vers:Kun Magdolna
    2009.04.10
  8. [​IMG]


    Lopva oson körém a maró szívfájdalom.
    Szúró szigonyt döf a lélek közepébe.
    Éles pengéje megbénít minden idegszálat,
    S vérnyomokat hullat bőrbe karcolt éle.

    Égre rajzolt meseváram romokban hever.
    Hajas babás álmaim mind-mind odalettek.
    Varázsgömböm széthullott apró darabjain,
    A lepattogó szilánkok szanaszét hevernek.

    Elnyűtt szoknyám alján a szakadozó fércek,
    Reménykedve várják, hogy összeöltsék őket,
    De túlságosan megkoptak a kifakuló végek,
    Oly színtelenné váltak, mint a hátrahagyott évek.

    Vers:Kun Magdolna
  9. [​IMG]

    Mint egy megfáradt hajós, ki tengerre szállt
    És hosszú-hosszú évekig nem jöhetett haza,
    Úgy vágytam ma én is az otthonom melegét,
    S régi fabölcsőmet, miben ringatott a mama.
    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
    Talán a fogyó évek lázadó tudata ébresztett.
    Vagy a gyermeki dac, mi nyugalommá érett.
    Nem fejtem meg sohasem a miértre a választ,
    Csak azt tudom, jó érzés volt átélni a szépet.
    <o:p></o:p>
    Újra átöleltem azokat a kérges gyümölcsfákat,
    Melyeknek gyökérzetét nem sínylették évek.
    Hiába tépte téli szél remegő ágait, ellenálltak
    Összeborult lombjaikkal a vihar erejének.
    <o:p></o:p>
    Körbejártam a végtelen határ kizöldült rétjét,
    Ahol annyiszor kóboroltam kócos csitriként.
    S hol hercegnőként sétáltam a pipacsok között,
    Hogy örök mese maradjon az-az emlékkép.
    <o:p></o:p>
    Visszavágyom a gyermekkorba őszülő fejjel is.
    Szeretnék egy kis időre gondtalanná válni.
    Minden szétfoszlott ábrándot ott a régi háznál,
    Egyetlenegy elröppenő órára ismét megtalálni.
    <o:p></o:p>
    Az elsuhanó ifjúságom oda van elrejtve,
    Megkeresném szívesen még egyszer utoljára,
    Hogy mielőtt elmegyek, olyan ember legyek,
    Kinek lelkét nem sározta az élet ingoványa.
  10. [​IMG]


    Benned annyi derűs melegség és élni akarás van.
    Te olyan érzéki vagy, mikor lehunyod a szemed
    Téged oly könnyű elképzelni ábrándos estéken,
    Félig nyitott ajakkal, mely egy életcsókért eped.
    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
    Veled oly könnyű lebegni a mindenség határán.
    Pihe könnyű pillangóként a végtelenbe szállni
    Átérezni azokat az ajándékként kapott napokat,
    Melyeknek legbecsesebb éke várni, várni, várni.
    <o:p></o:p>
    Benned olyan jó megbízni s tudni, hogy szeretsz.
    Belesimulni a szótlanul lappangó gondolatokba.
    Két kezed megfogva, merengő csillagokba nézni,
    És szorosan megölelni, ha zsong a tavasz szava.
    <o:p></o:p>
    Veled álom az ébredés. Azok az apró pici neszek,
    Amik csapzottan pihegnek az ajtó nyitott résén.
    S játékos bájukkal köszöntik jövőnk titokvágyát,
    Mely mesés varázsperceket őriz a jelen emlékképén.

    Vers:Kun Magdolna
    2009.12.20

    http://www.youtube.com/watch?v=anJy-5OsThA
  11. [​IMG]

    Van egy világ, hol minden vágyunk kiteljesül bennünk
    S az elcsent röpke pillanatok tartalmasak lesznek.
    Ahol az érzés dacos ereje, ledönt minden akadályt,
    Mi legmeghittebb percünkben is könnyet rejtegethet.
    Itt nem baj, ha sóhaj kel szárnyra a fodros habok között
    És az egymásnak sugdosott szép szavak, kacagássá válnak,
    Mert itt minden valós gondolat egy lélekben rezdül,
    Mely szívmécsessel világítja a csillagéjszakákat.
    Más ez a világ, mikor távol mindentől melletted lehetek
    S nem kell rágondolni a valótlanul szürke hétköznapokra,
    Amik sűrű magányt tükröznek, ha nem foghatom kezed,
    Mert nekem az a biztos betonpillér törött múltamra.
    Jó lenne a mesék ezerszínű csodájában végleg elrejtőzni.
    Ott maradni, ahol minden jelenpillanat visszahoz egy hangot,
    Mely mindennél szebben játszik dallamot az érzéshúrjain,
    Mikor szorosan hozzád bújva újra és újra az én szavaim hallod.

    Vers:Kun Magdolna
    2009.04.23​
  12. [​IMG]

    Anya, ma szeretném megköszönni neked,
    Azt a jól eső szívfényt, amivel simogatsz.
    Azt a mindennél többet jelentő szeretetet,
    Amit gyermekkorom óta nekem tartogatsz.
    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
    Tudom, oly sokszor megbántottam lelkedet.
    És nem figyeltem soha visszafojtott könnyed,
    Nem éreztem fájdalmad, mikor elfordultál
    És kötényedre hulltak a síró harmatcseppek.
    <o:p></o:p>
    Néha rossz voltam hozzád, konok és gonosz.
    Átsiklottam szép ajkaid jóra kérő szaván.
    Engedetlen kölyökként sértődött lelkemmel,
    Mentem csak mentem kamaszfejem után.
    <o:p></o:p>
    Ma bocsánatot kérek minden önző percért,
    Mit magamnak adtam, és tőled elodáztam.
    Azért az ifjúkori fellázadt megbotlásokért,
    Melyeknek nyomában térdig sárban jártam.
    <o:p></o:p>
    Nem hoztam most sem csak egy szál virágot,
    Egy friss szélben illatozó bíbor rózsaszálat,
    Melynek élénkszirmaira néhány szó van írva,
    Legdrágább kincsemnek, az édesanyámnak.

    vers:Kun Magdolna​
  13. Vers:Hepp Béla​

    [​IMG]


    Ha elmegyek, csak egy arcot viszek magammal,
    a Tiéd, ahogy csöndes lángra gyújt a hajnal,
    kedves orrod, ajkad, szelíd mosolyú szemed,
    ezt viszem magammal, ha egyszer majd elmegyek.​

    Ha elmegyek, csak egy hangot viszek magammal,
    ahogy nevetsz, és mesélsz, és a dúdolós dal,
    és abban öröm, bánat, mind-mind benne lesznek,
    ezt viszem magammal, s benne lesz minden kezdet.​

    Ha elmegyek, egy érintés jön majd énvelem,
    abban benne lesz a tiszta, hűvös végtelen
    minden mély bársonya, puhán simító ujjad;
    hogyha fázom, pille-érintésedbe bújjak.​

    Ha elmegyek, a számban csak egy örök íz lesz
    legyőzve minden mást, a sóhajom, hogy ízlesz,
    újra él a gondolatra most is nyelvemen;
    ha elmegyek, ajkad íze ott lesz majd nekem.​

    Ha elmegyek, magammal viszek egy illatot,
    a bőröd, s hajad, ahogy a sátra rám hajolt,
    parfümöd, tested... ős-álmom ez az egyveleg.
    Ezt elviszem magammal, ha egyszer elmegyek.​

    Ha elmegyek, semmi mást, csak Téged vinnélek,
    lelked lelkembe oltva nincs fájó ítélet,
    sötét se rettent, sem léten túli képzetek.
    Csak Te leszel velem, ha egyszer majd elmegyek.

    http://www.youtube.com/watch?v=1I2Y5y03GZY
  14. [​IMG]

    Maradok, aki voltam, leszek, aki vagyok.
    Eltorzult világomba talán belehalok.
    Talán úrrá lesz majd rajtam életösztönöm,
    És tavasz-nyárba lopózik régi örömöm.
    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
    Nem tudok már más lenni, hiába akarom.
    Erőtlenné vált a szív és nagy a fájdalom.
    Marcangolva tép az élet. Sorvadnak a sejtek.
    Nem tudom, nem tudom, hová merre menjek.
    <o:p></o:p>
    Lesz-e kiút, van-e élet a cél nélküli létben.
    Keressem-e értelmét fűben, fában, fényben,
    Vagy végleg elmerüljek önnön szántamból
    A lápmocsaras mélység hínártengerében.
    <o:p></o:p>
    Fáradt lett a lélek. Nincs már meg az erőm.
    Fakult őszbe hullott az elkárhozott jövőm.
    Alkonyom árnyas. Az ébredés sós könny.
    Jelenem nem más, mint szöges betonbörtön.
    <o:p></o:p>
    Maradok, aki voltam, leszek, aki vagyok.
    Bár jöhetnek szebb és boldogabb holnapok,
    De én már nem változom, ugyanaz maradok,
    Egy változatlan jellem, kit Isten is elhagyott.

    Vers:Kun Magdolna
  15. [​IMG]

    Dalolj, csak dalolj, tűzszárnyú madárka.
    Ismétlődő szavaidból kottáz majd ütemet.
    S mikor már kész a megálmodott dallam,
    Rejtsd el puha tollad alá az érzéseidet.
    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
    Szeld át a kék tengert vagy a végtelen óceánt.
    Repülj derűs gondolattal a csillagok közé.
    Soha ne nézz vissza a jéggé fagyott földre,
    Szabad akaratból röppenj a fényes nap felé.
    <o:p></o:p>
    Trillázd fel az egekig a mennybéli muzsikát.
    Fehér felhőkbe olvadjon a gyémántékű zene.
    Léleklángként világítsa az éjszakai égboltot,
    Hogy szépséget simítson rá Isten áldott keze.

    Vers:Kun Magdolna