Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. [​IMG]

    Már munkába álltam.
    Igaz beteg voltam, de ebben a három hétben így is nagyon jól éreztem magam odahaza.
    Belegondoltam, hogy a törvényi változások miatt, még milyen sok időt kell eltöltenem munkával (ha lesz egyáltalán persze)
    Nem tudom, hogy az emancipációért harcoló nők valamikor így gondolták e?
    Nem tudom megkérdezni az első feministákat és szüfrazsetteket !

    Az emancipáció nem újkeletű jelenség, már az ókorban találkozhattunk vele.
    A történelem folyamán minden korban minden földrajzi területnek, minden vallási és társadalmi csoportnak megvolt a rá jellemző fogalmi köre az emancipációhoz kapcsoltan, vagyis a fogalom jelentése időben és térben sosem volt egységes.
    Legelőször a római jogban találkozhatunk vele, ahol még semmi köze nem volt a modern kori, nemi alapokon nyugvó értelmezésnek.
    Az ókori Rómában jelentése a fiúgyermek felnőtté válásához kapcsolódott: az ún. „saját jog” (sui juris) megszerzését jelentette, amikor az apai hatalom megszűnt a felnőtté vált fiú fölött.
    Az idők folyamán az újkorba érve egyre inkább előtérbe került a női szerep értelmezése.
    A társadalmi-politikai-gazdasági hatások egyértelművé tették, hogy a feminizmus által hirdetett hagyományos szerepkörök nem tarthatók fenn tovább, és a nők egyre harciasabban kezdték követelni teljes egyenjogúságukat

    A XIX-XX. század fordulóján a fejlett országokban jelenségként söpört végig a női emancipáció megjelenése, fellazítva a korlátokat, és hamarosan kivívva az addig nem gyakorolható jogokat.
    Először Franciországban, majd az Egyesült Királyságban vezették be az általános választójogot, amikor a nők hivatalosan is beleszólhattak az államügyekbe.
    Érdekes, hogy Svájcban csak 1971 óta van a nőknek is szavazati joguk.</IMG2>
    Magyarországon a női emancipáció kezdetének 1880-at szokták megjelölni, amikor az oktatási törvények rendelkezései között megjelent, hogy a nők is járhatnak középiskolába. Kezdetben ez csak úgy volt lehetséges, ha fiúgimnázium magántanulóiként vettek részt a középfokú oktatásban.
    A lányok oktatásáért az Országos Nőképző Egyesület volt felelős.
    Az európai kultúra ma sem tesz hivatalosan különbséget férfiak és nők között.
    Ugyanakkor több felmérés is azt mutatja, hogy például a munka világában a nők ki nem mondott, de érezhető hátránnyal indulnak mind az előreléptetés, mind az anyagi kompenzáció területén.

    <MAP id=imageMap name=imageMap></MAP>
    [​IMG]

    Az iszlám országok ma is nyíltan diszkriminálják a nőket, akik számára ez teljesen elfogadott és a világrend része.
    A helyzetet jól jelképező csador viselete ellen sem tiltakoznak, sőt, többségük nőiességük szimbólumát látja benne.

    A modern emancipált gondolkodás szerint korunk ideálja a NŐ.
    Az igazi nő tanult, művelt, finom lelkű, elegáns, kitűnő munkaerő, tökéletes feleség és kiváló anya.
    Nő legyen a talpán, aki mindezen követelményeknek egyidőben képes megfelelni.


    Ugyanakkor a nő akkor sem eshet kétségbe, ha önellátásra szorul: önálló jövőképe és biztos egzisztenciája birtokában egyedül is fennmarad és ha kell, vasmarokkal és acélos tekintettel állja az idő próbáit, miközben ízig-vérig őrzi kifinomult női mivoltát.

    (net is)
  2. [​IMG]


    Újra itt vagyok !
    Túl vagyok talán a nehezén !
    Nagyon megviselt a betegségem körüli bonyodalom.

    Hálás vagyok a sorsnak, minden eredményem negatív lett.

    Nem szeretnék hiúnak tűnni túlságosan, de én azt vallom:

    A NŐ A GIOTIN ALATT IS NŐ !

    Hát.....most leborotválták a hajam !
    Sosem gondoltam volna, hogy valaha megkedvelem a sapkát !
    Régen, ha fújta a szél a havat, vagy szakadt az eső, akkor is én voltam az utolsó nő, aki a fejére biggyesztett egy ilyen alkalmatosságot
    :)
    Ma:
    Egy csomó, különböző színű fejfedőm van !
    Piros, encián-kék, lila, fehér....
    Rájöttem, nincs ezzel semmi gond !
    Megtanultam hordani.
    Elvégre az a legfontosabb, hogy valaki tudja ezt egyéniségének megfelelően viselni.
    Ettől még izgalmassá, egyénivé is válhat.
    Egy darabig kerültem az embereket, a városban is úgy közlekedtem, hogy a kevésbé forgalmas utakat érintettem.
    Valamelyik nap megyek az egyik sikátorban, fejemen egy pöttyös, széles selyemsál, valahogy úgy mint ahogy

    "ISADORA DUNCEN"

    hordta abban az ominózus filmben.
    Jön szembe egy ismerősöm:
    -"Milyen extravagánsan jól nézel ki"- mondja.
    Hát azóta eloszlottak a gátlásaim.
    Új arcomat (fejemet) vállalva közlekedem.

    Itt szeretném megköszönni kedves barátaimnak az aggódását és empátiáját amivel elkísértek életem egyik legnehezebb időszakában !

    KÖSZÖNÖM SZÉPEN !

    HIÁNYOZTATOK !





  3. [​IMG]

    Olyan régóta élek ezen a földön.
    Sose tagadtam le a hibáimat.
    Nem szeretem a tökéletes embereket.
    Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz?
    Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki?
    Éld az életet, ahogy neked tetszik.
    És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel!
    Kezdem elölről!
    Semmi nyavalygás vagy siránkozás!
    Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled.
    Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben.
    Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban.
    Bolyongás ég és föld között.


    ALKYONI PAPADAKI










  4. [​IMG]

    Sajnos szinte mindennapos dolog az amiről most írok, az ilyen kapcsolat..
    Azért került a gondolataimba, mivel barátaim körében vannak olyanok, akik így élnek.
    Úgy látszik van bennem valami, talán a hallgatás, a meghallgatás képessége, ami arra ösztönzi őket, hogy nekem mondják el az ebből adódó lelki bugyraikat.
    A lelkekben titkolt feszültségek akkor oldódnak - talán feloldozást is várva - ha kimondhatják őket, hiszen van benne egy adag keserűség, bűntudat, fájdalom.
    Ezek a zűrösnek nevezhető kapcsolatok általában mindig akkor alakulnak ki - többnyire a férfiak esetében -, ha valami hiányzik a meglévő kapcsolatból, akár fizikai, akár lelki értelemben.
    Vajon miért épp a férfiak vannak többségben?
    A köztudatban az a felfogás, hogy a nők az érzékenyebbek, romantikusabbak.
    Ez tévhit !
    A teremtés koronái sokkal inkább igénylik a babusgatást minden tekintetben, mint a nők.
    Ha megszeretnek valakit, és az imádott hölgy elhagyja őket, sokkal nehezebben törődnek bele, mint a nők.
    - A nők nyitottabbak a barátnőjük felé, vagy még a hozzájuk közel álló férfi barát irányába, de akár még egy idegen előtt is.
    Láttunk olyat, hogy még vonaton, kórházban is ki tudják önteni majdnem idegennek a szívüket.
    Elpanaszolják a gondjaikat, ezzel minden esetben megkönnyebbülnek.
    - A férfiak azonban évszázados nevelés és hagyomány,konvenciók hatására, mely szerint egy férfi nem sírhat, neki erősnek kell lennie, tartani magát, nem mutathatja a fájdalmát.
    Ezt a lelki feszültséget fel kell oldaniuk, ezért tudat alatti indíttatásból, valakit keresnek maguknak, aki segít a feloldódásban, aki dédelgeti őket, és szereti őket.
    Sok oka lehet annak, hogy gyengédségre vágynak.
    Az okok közül csak kettőt említek.

    A munkanélküliség.

    Sokkal többen küzdenek ezzel, mint gondolnánk.
    Elvesztik a munkájukat, a családfenntartás lehetőségét.
    Ez a férfiakat, sokkal jobban megviseli, mint a nőket.
    A nők ilyen esetben sokszor családi vagy egyéb feladatokkal foglalják el magukat.
    Kertészkednek, többet foglalkoznak a gyerekkel.
    Bizonygatják, és meg is győzik magukat, hogy semmi baj...hiszen ez a nők ab ovo leosztott szerepe.
    A férfiaknak azonban legtöbbször a semmittevéssel kell szembenézniük.
    Ez általában depresszióhoz vezet, nem látnak kiutat.
    A másik eshetőség, hogy a sok szabadidő lehetővé teszi hogy új partner után nézzenek..

    A mama fiacskája.

    Már a múlt században is általában mindkét szülő dolgozni kényszerült.
    Kevés idő maradt arra, hogy dominensen foglalkozzanak a szülők, főleg az apák a fiúgyerekekkel.
    Emiatt sok férfi mindig gyerek marad,
    - a Mama kisfia-
    Az ilyen férfivel kötött házasságban a nő kénytelen az ügyek intézését magára vállalni.
    Modernül, öntudatosan, bár kényszerből is.
    Azonban mindez olyan lelki folyamatokat indíthat el, amelyek által a feleség más területeken is át akarja venni a vezető szerepet.
    Ez a házasságokban komoly konfliktusokhoz vezethet.
    A férfi megpróbál ebből a helyzetből menekülni, és egy másik kapcsolatban férfiasságát bizonyítani.
    A titkos kapcsolatban a felelősségteljes tevékenységek, mint a gyereknevelés, házimunka, nem nyomja rá a bélyegét a gondtalan örömszerzésre és adásra.
    A házasságát nem akarja föladni az új választottjáért, mert ez így neki nagyon kényelmes.
    Tulajdonképpen úgy akar élni, mint egy életét kezdő fiatalember, aki a szülői házból eljár udvarolni.


    Amíg lehet titkolja a férfi a kapcsolatot, de ha kiderül, akkor általában a feleség válni akar.


    A válást legtöbben ellenzik, és vannak, akik inkább az elromlott kapcsolatban maradnak.
    Az ok lehet anyagi természetű,hiszen az vagyon is és az adósság is összetart.... vagy a negatív társadalmi megítélésétől való félelem, a családi, szülői ráhatás.
    Az unoka miatt.
    Azonban sokszor a gyereknek is jobb, ha egy nyugodt és csonka családban nő fel, mint az állandó vitatkozással, a mindennapokat megkeserítő légkörben. ​

    A házasság intézménye csődben van.
    A jövő nemzedéke már annyi házasságot sem fog kötni mint a mai középkorúak korosztálya.
    Előttük vannak a rossz példák, és félnek, másodsorban pedig legfontosabb a karrier, vagy az, hogy anyagi biztonságuk legyen.

    Jó ez így ?

    Bocsánat, ha a nő szemszögéből így látom, de elvégre NŐ vagyok !

  5. [​IMG]

    Képzeljétek !
    Újra kisdiák lettem !
    :p
    Valamikor, még 40 évvel ezelőtt
    (miket is kell írnom a valóság kedvéért)
    a Vendéglátóipari Szakközépiskolában, és a Külker. Főiskolán tanultam angolul.
    Akkoriban mindenki a német nyelvet akarta tanulni - az orosz mellett természetesen.
    Főleg itt a Dunántúlon, az osztrák határ közelében az tűnt célszerűnek.
    Én, mint egy falusi kislány, nem éreztem anno ennek a súlyát, engem a kevésbé favorizált angolos osztályba tettek.
    Én már akkor is élveztem !
    A szüleimnél is megnőtt az ázsióm, el tudtam olvasni a 30-as években az USA-ba disszidált rokonok levelét.
    :p
    A szakmámban - vendéglátó és szállodaipar - rájöttem, hogy sokkal szerencsésebb vagyok azoknál, akik a német nyelvvel akarnak mindenáron boldogulni.
    A legtöbb németajkú beszél angolul, de az angol nyelvterületről kevesen tudják a német nyelvet.
    Most újra beiratkoztam egy angol tanfolyamra.
    Az évek alatt sokat felejtettem, vizsga ide - vizsga oda.
    Én vagyok a legöregebb a csoportban !
    Az anyjuk!
    No de én tudom a legtöbbet is !
    Egy nagyon charmos, 30 év körüli tanárunk van.
    Nagyon laza, kedves mosolyú egyéniség.
    És én megfiatalodtam !
    Ott ülök a sok csicsergő ifjú fiú és lány között...és jól érzem magam !

    Találtam

    CÉLT !

    [​IMG]
  6. [​IMG]

    Nem is tudom, hogyan kezdjem....
    Aki olvas, az tudja, hogy nagyon készültem arra, hogy túl essek végre az egészségi problémáimon.

    Valahogy nem sikerül.
    Ma megint elhalasztották a műtétemet .
    Már hónapok óta stresszben élek.
    Tegnap is:
    Megöntöztem a virágaimat, átprogramoztam a fűtésemet, elzártam a vízórát, kerestem valakit, aki távollétemben megeteti a cicámat,kivittem a szemetet, a kukát, befizettem az összes rezsi csekkemet, értesítettem a barátaimat, hogy nem butaság részemről, ha nem tudok válaszolni a kedves megkeresésükre.
    Szabadságot vettem ki...egyedülállóként nagyon kevés az a 60 %, amit a táppénzre kaphatnék.
    Gondosan összecsomagoltam a szükséges holmikat.
    Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam aludni.
    Egyedül éreztem magam....és féltem !
    Ma mentem jelentkezni a kórházba.
    Nem mertem enni-inni...hátha.
    5-ször megkerültem az épületet, lehetetlen 8 órakor parkolót találni.
    Felmentem az osztályra.
    VÁRJAK !
    10 óra.
    Bekerültem a vizsgálóba.
    A (sajnos) már ismert orvos arca.
    Megértően és empatikusan....sajnos el kell halasztani, jöjjek vissza 2 hét múlva !

    Indok:
    Nálam súlyosabb állapotú beteget kell előtérbe venniük.

    És én örültem!
    Annak, hogy ami az én bajom, az nem súlyos !
    DE
    Az ember önző !
    Mert mindenkinek a saját problémája a legfontosabb.
    Az idegei felőrlődnek a várakozásban.
    A munkahelyén megbízhatatlanná válik.
    Nem lehet vele komolyan számolni, hiszen kiszámíthatatlan.


    Mostanában sokat emlegetik a "svéd" nyugdíjrendszert.
    Hogy az nem lenne jó nálunk !
    DE
    Egy barátnőm él Svédországban.
    Tőle tudom, hogy ott 1 hónappal az esedékesség előtt email-t küld a gyógyító intézmény, felhívásként a betegnek, arról, hogy várják (időponttal) kontrollra.


    Valamit mi is átvehetnénk...
  7. [​IMG]

    Kedves Barátaim !
    Most újra kényszerpihenőre megyek.
    Szorítsatok nekem, hogy minél előbb köztetek lehessek.
    Az én orvosom is ilyen "dögös", fanyar-humorú.
    Bízom benne !
    Rá bízom magam !
    Szeretettel gondolok Rátok !
    no és:

    JÖVÖK !
  8. [​IMG]


    Kányádi Sándor:
    Csendes pohárköszöntő újév reggelén

    Nem kívánok senkinek se
    különösebben nagy dolgot.
    Mindenki, amennyire tud,
    legyen boldog.
    Érje el, ki mit szeretne,
    s ha elérte, többre vágyjon,
    s megint többre. Tiszta szívből
    ezt kívánom.
    Szaporodjon ez az ország
    Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
    s ki honnan jött, soha soha
    ne feledje.
    Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
    vissza nem fognak a kátyúk…
    A többit majd apródonként
    megcsináljuk.
    Végül pedig azt kívánom,
    legyen béke. –
    Gyönyörködjünk még sokáig
    a lehulló hópihékbe’!

    (1956)
    [​IMG]
    MINDEN KEDVES BARÁTOMNAK ÉS LÁTOGATÓMNAK
    BOLDOG ÚJ ÉVET
    KÍVÁNOK SZERETETTEL !


  9. [​IMG]

    Nem panaszkodhatunk.
    Szép hosszú volt az ősz !
    Érdemes volt még egy hete is így lábadozva kirándulni.
    A Duna parton !
    Elvarázsolva ültem a padon mellette, fogtam a kezét, kicsit érdes, kicsit eres.
    De meleg.
    Majd átöleltem.
    Hozzá bújtam.
    Kényszert éreztem rá !
    Annyira vágytam az önzetlen szerelemre..........., hogy hittel beleszerettem a szerelembe.
    Vele sétáltam, az ő kezét néztem, óvatos puszit nyomtam a tenyerébe....
    Nem érdekli a műtét utáni hegem.
    Tetszem neki !


    [​IMG]

    Annak szüksége, hogy átadjuk magunkat teljesen, a szerelem egyik paradoxona.
    Átadni magunkat olyasminek tűnhet, mintha feladnánk, vagy meghátrálnánk.
    De valójában megerősödünk, amikor ténylegesen azt választjuk, hogy sebezhetővé válunk.
    Megerősödünk azáltal, hogy megosztjuk egy másik emberrel legmélyebb énünket, felajánlva neki szívünket, lelkünket, életünket.
    Önmagunk átadása szabad akaratunkból fakadó cselekedet.

    Szent bizalom.


    Ellen Sue Stern
  10. [​IMG]

    Már régen jártam itt "személyesen".
    Voltam fenn párszor, "más tollával ékeskedve", csak, hogy jelezzem vagyok.
    Aki olvas régóta, az tudja, hogy szeretem a verseket, de a "csak" vers, az nem az én arcom.
    Ennél személyesebb írásaim szoktak lenni, esetleg verssel, ami tükrözi a lelkiállapotomat, vagy passzol az írásomhoz.
    Előrebocsátom, most önző leszek !
    Magammal kezdem !
    Nehéz időszakon mentem keresztül, egészségi problémáim voltak, kórházban voltam, komoly műtéten estem át.
    Nincs rosszabb, mint mikor a bizonytalanságban őrlődik az ember, nap-nap után, próbál optimistán gondolkodni, bár fájdalmakkal küszködik, és igazságtalannak érzi a sorsát.
    Befészkeli magát a "kisördög".
    Érzi, itt csak a bizonyosság segíthet, az optimizmus kevés.
    Empatikus más emberek bajával, hiszen nagyon sokan járnak hasonló cipőben.
    Látja mások, a sajátjánál is fájdalmasabb vergődését.
    Segítene, de hiszen saját maga is segítségre szorul !
    De kicsit tud adni, és akar is !
    Ebből erőt is merít!

    Ma boldog vagyok.

    Megkaptam a bizonyosságot : negatívak az eredményeim !

    Ma boldog vagyok !

    Igaz, ez egy "háború" első "csatája", de ezt megnyertem.

    Sokan írnak az
    ADVENT
    megérkezéséről.
    Az " advent "jelentése : "eljövetel".
    A szeretet ünnepét, a Karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát.
    Én már kaptam belőle !
    Köszönöm az itteni barátaimnak is az aggódását és a bátorítását.

    Nagyszerű érzés, mikor szeretetükkel átöleltek !

    KÖSZÖNÖM !

    [​IMG]
  11. "Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből."

    (Benjamin Franklin)

    [​IMG]

    Biztos mindenkinek az életében volt már olyan, mikor úgy érezte, hogy megfagy a belső világa.
    Ilyenkor kilátástalannak tűnik minden.
    Dermesztően csap le ránk a magány, a megoldhatatlannak tűnő probléma.
    Mindenkinél más és más esemény hozza elő ezt a fagyhalált.
    Ilyenkor úgy érzi megfullad, nem kap levegőt, nincs hova menni.
    Elfogynak a lehetőségei. bennszorul a kilátástalanság csapdájában.
    A máskor meghittnek érzett szobája összeszűkül, a falakon kívüli világ meg számára élettelen.
    Valahogy megáll az idő.
    Nincs kiút.
    Csak tipródik magányában az ember és elképzelése sincs a nagy szürkeségben , hogy merre indulhatna el.
    Vannak, akik megrekednek a vélt kitaszítottság érzésében és egyhelyben , összezsugorodva vegetálnak.
    Csak várnak.
    Nem remélnek semmit, nem álmodoznak.
    Feladták.
    Sajnos az ilyen nők elvesznek , fagyott lelkükbe sose köszönt be a tavasz.
    A lelkükkel együtt a testük is összezsugorodik, nem szárnyallnak a gondolataik.
    Végül elsorvadnak magányosan.
    A bátrabbak és erősebbek elindulnak az ismeretlen de reményteli úton.
    Dacolnak a jéggel az élettelen, fagyott, belső- külső világukkal.
    Teleszívják tüdejüket friss levegővel és nekiindulnak megkeresni, elébe mennek a tavasznak, ami az életet, a reményt jelentheti számukra.
    Keresik az emberek társaságát.
    Megpróbálnak szórakoztató kapcsolatokat, új szerelmet keresni.
    Jobban elfogadják a család, a gyermekek segítségét...aggódását.
    Igénylik a jövőt.
    Bátorságuk, kitartásuk eredménye maga az
    ÉLET
    Ellenben soha nem múlik el nap, éjszaka, hogy egy halk hang, egy furcsa megérzés ne emlékeztetné valamikori fagyott lelkük belső borzongására.
    Ott van. Jelen van. Bennünk van.
    De ez már ösztönzőleg hat.
    Mert az élet gyönyörű tavasszal ajándékozhat meg a túlélés, a külső és belső fájdalom leküzdéséért.
    Hív az élet !

    SZERETNEK

    [​IMG]
  12. [​IMG]


    Hosszúra nyúlnak az árnyékok, nem tudjuk nem észrevenni, hogy ezek már őszi fények.
    A fejünk is fáj, megint jön valami nyomorult front, és hiába a napsütés, ez a meleg már nem az a meleg. Bedöngethet még ugyan a vénasszonyok nyara, de menthetetlenül kardigános időknek nézünk elébe.
    Én is érzem beléptem az aranykorba. Nincs mese.
    A gyermekeim már megnőttek.
    Ki kell mondani magamnak felnőttek.
    Ezzel együtt jár , ha ők felnőttek, akkor én beéretté váltam.
    Őszbe hajlottam.
    Ezt úgy is felfoghatom, hogy ez a hőn áhított fénykorom. A terméseim megértek. Leveleim, hajtásaim a teljes pompájukat mutatják.
    Azaz az életem most kellene, hogy a legszebb legyen.
    Még a szerelem óhaja is él bennünk ebben a korban, gyönyörű meleg színekkel pompázik szívünkben.
    A simogatás még csodás borzongást ébreszt , a nő utolsó búgó hangokat hallatt bennem.
    Nem panaszkodhatom, hiszen pár értékes barát vesz körül.
    Eljött az az idő, amikor kötetlenül élvezhetem a társaságukat nem kell rohanni haza a gyerekek miatt.
    Ők már dolgoznak, megtalálták az útjukat, anyagilag is könnyebb lenne, ha élne a párom, így egyedül azért még mindíg nehéz.
    Elmondhatom beérett a stílusom , vannak kedvenc dolgaim, tárgyaim.
    Ami fontos a magányomban, van munkám, amit szeretek is talán, értek is hozzá, önfenntartó vagyok, ami nem kevés.
    Dícshimnuszt zengek itt a vélt értékeim felett, közben azon tépelődök, hogy miért van az, hogy az aranykorról általában csak utólag derül ki, hogy az volt?
    A megoldás rém egyszerű.
    Én úgy gondolom, hogy a hétköznap az hétköznap marad, ha nem változtatjuk ünneppé.
    A mindennepi gondokról, feladatokról, amikről nem vesszük észre, hogy megoldásuk csak gazdagítják életünket.
    Elsiklunk a fölött, hogy mily gyönyörűséges is az, amiben most élünk.
    Arra gondolok, hogy XIV. Lajos király korában sem érezték meg az emberek, hogy ők a Napkirály idejében élnek, és a történelem úgy fogja számon tartani, hogy az volt fénykor.
    A hétköznapok bagatell történései, a ki, kit, kivel, hogyan csal meg élethelyzetek jobban lefoglalják az embereket, mint a szépség felismerése és létrehozása.
    A bennünket ért vélt sérelmeket hamar reklamáljuk, de a jót hajlamosak vagyunk természetesnek venni.
    Az jár.
    Keveseljük a pénzt, az értékeket, mintha az lenne a mértékegység.
    Lázongásaink annyira lefoglalnak, hogy észrevétlen elmegyünk a szépségeink mellett.
    Pedig ez nem jár.
    Ez mind, mind, jutalom.
    Mint ahogy az is ajándék, hogy megélhettem ezt a kort.
    Ezért úgy gondolom, hogy minden apró cseppjét aranyszínű mézként kell, hogy ízleljem !

    Az idő ezüstszínű tincseket festett a hajamba ?
    Az arcomat barázdákkal tette karakteressé ?
    Az önfeledt nevetésem mégis oly erős acélkéntként győzi le, vágja el a kételyeimet, a szomorúságomat , a pillanatnyi gondjaimat.
    Mert így akarom !
    A jó nem jön magától, ezért tenni kell .
    Hiszen tapasztalom, hogy a bánatnak, szomorúságnak, nem kell meghívó.
    Az befurakszik magától is.
    De optimistán úgy látom, hogyha jó szélesre tárom lelkem kapuját, a szép dolgok besurrannak rajta.
    Talán mindenkinek meg kellene tanulnia kinyítni magát és beengedni a napsütést !
    A vénasszonyok nyaráét is !
    Gabszi kedveli ezt.
  13. [​IMG]

    Ma pihentem, és telefonon beszéltem egy nagyon kedves, talán mondhatom, kezdődő barátnőmmel.
    Lelket öntött belém !
    Csak azért is, mert bíztat és kedvel.
    Ő mondta !
    Neki elhiszem.
    Milyen kevés is elég az örömhöz !
    Igaz is !
    Ez nem kevés, hanem nagyon sok !

    Számomra nagyon sok !

    Elmentem a Dunapartra sétálni.
    Jó kedvem lett.
    Kitört belőlem a

    Elméláztam a sok -sok arcán.
    Séta közben felhívtam a fiamat, úton van, ilyenkor mindig az aggódó ANYÁt érzem, mert várom a hívását, hogy szerencsésen megérkezett.
    Sokan vannak ilyenkor a szabadban.
    Egy KICSILÁNY, akire rámosolyogtam, megszeppenve futott az ANYUkájának újságolni:
    - Nézd ANYA, milyen öreg ez a NÉNI ! Elsőre fel sem fogtam, hogy én vagyok az öreg néni.
    Hát igen !
    Én is voltam ifjú és ártatlanul fiatal.
    SZŰZies !
    Fiatalon meg is érintett a szerelem.
    Valamikor boldog HITVESként fontam karom a Kedvesem nyaka köré.
    Szép férfi volt !
    Mellette a DÍVA költözött belém.
    Sminkeltem csinosítottam magam, parfüm felhőbe burkolóztam.
    Hiszen Ő csodás pasi volt, azt szerettem volna, hogy örökké tetszem Neki !
    Én legyek számára az ifjú SZERETŐ, a megértő BARÁTNŐ, hiszen HERCEGNŐként érezhettem magam mellette.
    A LÁNYunkat is imádta.
    Mikor kis neveletlen FRUSKAként viselkedett, azt mondta neki:
    - Olyan vagy, mint az ÉDESANYÁd, szertelen, viháncolós TÜNDÉR !
    - KISASSZONY ! Tessék már lehiggadni :)
    Most egy igazi, öntudatos single HÖLGY, csodaszép, olyan mint az apja !
    Nem egy PLÁZA CICA, nem egy HISZTÉRIKA, kedves,okos, csábos...képes elbolondítani a szerencsés férfi szívét.
    Remélem hamarosan MENNYASSZONY lesz...no és én boldog NAGYMAMA !

    De most, vén CSOROSZLYÁNAK érzem magam !
    MATRÓNÁnak!
    Elfáradtam.
    Álmomban újra megfiatalodom, hisz a lélek örökké fiatal !

    Most van valaki, aki ISTENNŐként néz rám.
    Pedig, csak egyszerű halandó vagyok.
    De csoda, mint minden
    !


    <MAP id=imageMap name=imageMap></MAP>[​IMG]
  14. [​IMG]
    [​IMG]


    Mostanában egy kicsit kevesebbet tudok jönni.

    Gondjaim vannak.
    Megpróbálok optimistán hozzáállni a dolgaimhoz.
    Vannak olyan időszakok az életünkben, mikor rosszra rossz jön.
    Az ember próbálja meggyőzni magát, hogy ennél már csak jobb lehet.
    De sajnos rájön, hogy lehet keservesebb is.
    Ilyenkor remél és álmodik !

    Dorothy szeretnék lenni.....akit elvisz a félelmetes erejű szélvihar Kansasból a csodák birodalmába, s piros kis topánjában sétálhat a sárgaköves úton, mindennap.

    Ott talán megtalálnám:

    -a madárijesztőt, akinek minden álma, hogy agya legyen, hogy okos lehessen........mégis ő az aki menet közben mindenre megtalálja a megoldást , és tudálékos, frappáns ötleteivel egyszerűvé,leküzdhetővé teszi a gondokat. Szakadt, avittas ruhája alól kikandikálnak a szalmaszálak, de még a madarak sem félnek a fura, emberre formító, de nevetséges külsőtől.....

    -a bádog embert, aki mit nem adna, hogy szíve legyen, hogy üresen kongó mellkasában lüktető saját szívével szerethessen,boldoggá tehessen ezzel másokat. Figyelmessége, örök türelme, kedvessége, őszinte aggodalma igazi családdá kovácsolja a környezetében sündörgőket. Még akkor is, ha már öregecske, s az idő vasfoga kikezdte rozsda formájában.....

    - az oroszlánt, aki bátorságot szeretne kapni, mert ez egy igazi oroszlán legfőbb ismérve. Mégis ha baj van, s a társai kővédermednek az ijedtségtől, ő az ki remegő térddel tiszteletet parancsolón biztonságba juttatja a legszeretettebb barátait. Sörényén még így is csillog a napfény, ha nem "jólfésült", mégha a bozót tépte is a bundáját. Üvöltésétől még saját maga is ijedten, könnyes szemmel bújik el......

    - Toto kutyust akarok, aki őszinte szeretetemet, ragaszkodásomat igényli a legjobban, nem fél tőle ! Aki megértő társam egy idegen, félelmetes világban is. Akit bátran követhetek gyilkos tornádóba, és a szivárvány hátán boldogan, nevetve rohanhatok vele haza. Soha nem kérdez, nem szól, nem kér magyarázatot. Mégis minden ki nem mondott gondolat érthető, minden pillantása megértő, szerető gondoskodás, szavak nélkül is értjük egymást.......

    A csodák birodalmát akarom..............ŐT és AZT akarom.

    Szeretnék mindentől távol a szőlősorok aljában, naplementében bort inni A férfival , az ő vörösborát
    És úgy, hogy csak rám figyel !
    Könnyedén lehetne nevetni , csak nevetni és csevegni semmiségekről, lazán, mert meghallgatná a tündérmesémet
    AKÁRMIT
    végül is akármit...

    Azt mondaná : Te akarok lenni !
    Mert most a bőröd a határvonalad ,
    De belljebb szeretnék jutni...a szívedig, a lelkedig...
    És én, hagynám én lenni ha tényleg azt akarná....

    De sajnos most ezt nem tehetem !
  15. [​IMG]

    Nem vagyok televízió függő.
    Mondhatni csak a Híradót nézem valamelyik, vagy akár több csatornán is.
    Világválság, csőd, megszorítások, elbocsátások-munkanélküliség....erről szólnak a hírek.
    Ugyanakkor: új bevásárlóközpont nyitása, kígyózó sorok már nyitás előtt, bevételi rekord.....ez a másik véglet.

    Hogy is van ez ?

    Összefonódva van a kettő.
    Hiszen, nem súlyt mindenkit a válság, a hajléktalan meg nem szórja a pénzt.

    Együtt kell élnünk sok ellentmondással:

    - hogy jó kölcsönt kapni, de nagyon rossz azt visszafizetni...
    - hogy kiteljesedik az egyéniségünk, de sajnos közben megöregszünk...
    - hogy családban is lehetünk magányosak, és egyedül is lehetünk társasok...
    - hogy gazdag ember is lehet "szegény", de üres zsebbel is lehet valaki "gazdag"...
    - hogy valaki révbe érhet az életében, de közben le kell mondania a kalandokról.....
    - hogy lehetünk a lelkünkben szabadok, de nem hághatjuk át a kötöttségeinket...
    - hogy egyszerre vagyunk jók, nagyvonalúak, de néha kicsinyesek és akár gőgösek...
    - hogy idegenek örülnek válveregetve egymás szerencséjének, de testvérek perlekednek egy teáskészletért a hagyatékból...
    - hogy egyik percben veszekszünk a szerelmünkkel, a másik percben hatalmas intenzítással bújúnk össze ...

    A világ olyan mint mi vagyunk.
    A maga kiismerhetetlenségével és bonyolultságával.
    Ha nem is tudjuk megfejteni, arra kell törekednünk,hogy az ellentmondások ellenére, a lehetőségeikkel élve, minél jobban érezzük magunkat benne
    :)