lizbet01 blogbejegyzései

  1. Zúg a sötét erdő, sírnak a fák, forró szél kavarja az út porát. A csillagok ragyognak, várnak rám, kísérnek utamon, mint jó barát. Hosszú az út siklik lábam alatt, fut-szalad előttem fehér csíkban. Baktatok úgy, mint magányos vándor, út porában keres boldogságot. Felvilan a város tarka...
  2. Tavaszi égzengés dübörgő vihar, vízcseppek hullnak az ablakom alatt. Zene szárnyal elnyomva az égi zajt, hol ritmus ölel és ringat a dallam. Lágyan szelíden, mint szerelem karja, s a fülembe bújva súgja a dalt. Szerelem amely az életet adja, a gonosz halál megbúvik alatta. Fekete felhő...
  3. Én, szólnék hozzád, ha értenél, ha a felhő mögül kilesnél! Szólnék hozzád, de néma ajkam, keresem a szót, mely hívatlan. Becsukom előtte az ajtót, pedig ott voltunk künn a parton. Szemed néztem, s te az alkonyt, nem láttunk semmit, csak a folyót. Álltunk az átívelő hídon, alattunk a víz...
  4. Kedvencem vagy te, csillagos ég, figyellek forró nyári estén. Fut a tejút kacsázik útja, mint ezüst kígyó csúszik rajta. Oly csodás távoli messzeség, ezernyi titkot csendben mesél. Tengernyi csillag, e föld egén, s közötte a szemed, mely kék! Körös lenn fodrozik medrében, hold sugár játszik...
  5. Körösön, hol tavirózsák nyílnak, víz fodra ott séta-hajót ringat. Felzúg az öreg templom harangja, giling-galang, suttog zöld fa lombja. Rabod vagyok Szarvas, szegény sorban, egy vén tanyán vár rám az éjszaka. S, ha lehajtom fejem álomra, ködös kék szemek mámora altat. Vár ezernyi titkos...
  6. Forró nyár éget, az emlékezés, néhány évet vissza múlt mezején. Amely ma is itt van, köszön felém, soha nem hagy el, e fájó emlék. Hát persze, ki lelkembe taposott, most azt üzeni felejtsd el, nevess! Ám a testemben lelkemben kínok, üvöltenek, hogy fogd meg a kezem! Valaki, kiben van némi...
  7. A hajnal csendesen ébred, mikor esküt teszek érted. Teérted szép kék szemedért, ajkad rózsás mosolyáért. Szívem szavát viszi feléd, hajnalt igéző csendes szél. Futva súgja, szeretlek én, halld meg a szerelem ölén. Halld meg, vedd át édes ízét, csók lángját, mely örökké ég. Lobog...
  8. Nem mondhatom meg vétkem, hogy bensőmben, mily tűz éget! Körbefont ok a felhőben nyugszik, lenn szavakkal fedve. Szavakban van minden percem, fáj, de mégsem mondhatom el. Kinek tenném?-némán kérdem. Anyám halott!-Sír a lelke. Ha fáj suttogom, és érzem, keze érint oly sok éjben. Talán...
  9. Hazám fehér lepel borítja földed, tél van, látod én ma is fázok veled! Mond gondolsz-e újra a sok szegényre, kit, e modern világ nincstelenné tett! Istentől várná a megváltó kegyet, és lásd az imát mormolja szüntelen! Nap süssön minden csata színhelyére, ahol vér folyt, e hű nép küzdelmében!...
  10. Őszi eső hull a földre, kimegyek a temetőbe. Régi dal cseng a fülemben, holtak szeme felhő felett. Fülemben a régi dal cseng, ők ott csillagként gyúlnak fel. Fényt árasztanak a földre. Gyász zenét susognak lombok, a gyertya lángja imbolyog. Oly kecsesen, s oly lágyan, mint felhőn a holtak...
  11. Láttál-e sirályt a tengeren, könnyet hullajtva, oly kecsesen? Fehér tollán fénylő víz cseppet, hol napsugár fénye reszketett. Zúgó viharban halak táncát, árva sirályoknak bús bálján? Tenger tiszta fövenyén ülve, uralt-e a csend lüktetése? Én láttam éjben téged várva, álom szárnyán az úton...
  12. Könnyek, szívek zokogását hallom, halott anyák sírját kertben látom. Lépek csendben felettem zöld lombok, ... madár daltól hangos ünnep napon. Anyám álmát őrzik fák és bokrok, gyertyát gyújtok fellobbanó lángot. Fényben emlékeimben kutatok, kezed bársonyával rám vigyázol. Én, érzem szerető...
  13. Már messze jársz jó Apám, utad végtelen sávján. Követlek álom hídján, ... itt vagy még az éj fátylán. Visszanézel látom szemed, csillagok közt felém nevet. Gyermek voltam, s én hittem, hogy a halál csak képzelet. Már tudom, bizony menni kell, az út vége eljön egyszer. Akárhogy fáj, búcsúzni...
  14. Miért fáj az alvó vulkán? Hiszen már csendesül a láng! Hamuban vergődik, kiált ... az égre esküt és imát. Feltámad, majd aludni tér, dallam száll, betakar az éj. Láva űzi álmát, ég feledve esküt és imát. Miért fáj az alvó vulkán? Miért kínoz az őrült vágy? Éj fedi be, e szív kínját, ha virrad,...
  15. Ott, hol a Körös fut csendesen, s hold íveli át a földet. Ott élek, némán sírí csendben, ... szerelem édes gyönyörével. Liget lombjai közt csillagok, kacsingatnak, mint hős lovagok. Állok, a sötét folyó-parton, sugarakat ölel át karom. Csend van, néha egy bagoly huhog, őszi szél leveleket...