Bohém:
rendezetlen életviszonyok közt könnyed és könnyelmű optimizmussal élő, a társadalmi formákkal nem nagyon törődő, jó kedélyű ember, főleg művész .


Mai szóhasználatban bohémnak nevezzük a felelőtlenül csapongó életet élő, művészies(kedő), felületesen filozófálgató, kedves nemtörődöm embereket. Mindig vannak ötleteik, de sosem valósítják meg őket. Kicsit furcsa a viselkedésük, még esetleg az öltözködésük is de valamiért nem haragszunk rájuk. Olyan "örök gyerekek". Lehetnek akár boldogok is a maguk szertelen életében de lehetnek sérültek is amikor "bohémságuk" igazán a koncentráció és az elköteleződés hiánya.


Nyomot akarok hagyni magam után.
Minden naplóban szerintem tovább él az ember, hisz ha a halál után is meg tudja osztani a gondolatait.....
Nekem meg aztán fol
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. 2 éve, hogy egy sort sem írtam.
    Vajon emlékszik még rám valaki?
    És vajon jó nekem, ha bárki emlékszik rám...vagy arra, aki 2 évvel ez előtt voltam.
    Sokat változtam, nagyon sokat.
    Magam sem tudom, miért nem írtam olyan sokáig. Peregtek az események az életemben,de szerettem volna tartani az időrendi sorrendet, elkerülni az összevisszaságot, az ok-okozati zavart , " majd , ha lesz időm , írok" <- ez volt a mottóm...de nem volt időm, és ez jó is, mert ez azt jelenti, hogy az utolsó 2 évemben éltem. Igazán.
    Úgyhogy most pótolnám a lemaradásom, dióhéjban.
    1. Az utolsó Dorexes bejegyzésemet követően, májusban elmentem egy XY Katolikus Főiskola tanító szakához meghírdetett alkalmassági vizsgára.
    Sok reményt nem fűztem hozzá (főleg nem a testneveléshez), csak azért mentem, mert tudtam, hogy anyukám zaklatni fog, hogy meg se próbáltam.
    Egy Duna parti barokk kisvárosba volt a felvételi, de annyira az ELTE lebegett a szemem előtt, hogy nem számítottam rá, hogy beleszeretek ebbe a kisvárosba, és a főiskola régi épületébe.
    3 részből állt az alkalmassági vizsga :szóbeli alk, ének és testnevelés. Módszeresen intézem ügyeim, a tesit hagytam a végére, hogy lássák a teljesítési papíron , hogy a többi alá van írva.
    Az éneknél azonban pánikban estem, látva , hányan estek ki. Meglepően jól teljesítettem.
    A tesitől jogosan féltem, végülis sikerült, de estére belázasodtam a megerőltetéstől.
    A papíromon meg volt a 3 pipa és ekkor tudatosult bennem , ha a pontjaim is meg vannak, felvettek.
    Vége az utálatos diákmunkák és a kilátástalan jövőmnek, melyben maximum egy boltosnő lehetnék.
    Nos, a pontjaim is meglettek és kitárult előttem egy új jövő, egy új élet lehetőséfei...és megragadtam.
    Most már azt mondom, nem volt olyan nagy baj, hogy az életemből 3 évet így töltöttem, lébecólva: meg kellet dőlnie az álomvilágomnak, és a rémes valóság, hogy az ember mennyit ér, ( vagy mennyit nem) Tesco vagy Match pénztárosként erőt adott a tanuláshoz.
    2.. 2011 nyara: amíg a Matchban dolgoztam, rettenetes volt, kihasználás, túlhajtás jellemezte. rendkívül boldogtalan voltam. A nyár másik felét barátnőmnél töltöttem a Knézics utcában. Azaz egy hónap kárpótolt mindenért, nyár volt, és kiélveztük.
    Petimékkel Ábrahámhegyen, Claudiával Siófokon voltunk.
    3. 2012-2014 tanévei: félelmeimmel ellentétbe Isteniek voltak a főiskolai éveim A barokk kisvárosba került át a székhelyem, ahol életkörülményeim is javultak. 2 ágyas szobába egy kedves , intelligens szobatárssal, akiből kiváló barát is vált.
    A főiskola légköre nagyon családias, baráti. A tanárokkal a viszony közvetlen, és a főiskolai élet pörgése, hamar magával ragadt.
    Eleinte féltem a főiskola katolikus légkörétől, de előítéleteimmel szemben egy értéket képviselő
    közösség fogadott, és egyszerre felnőtt hittanon és miséken találtam magam.
    Sikerült 4 igazán jó barátot is találnom: D. Zsófit és G. Zsófit, Normannt és Ritát.
    Az életem teljessé vált.
    Szüleimmel a konfliktusok megszűntek.
    Igazi barátaim és jó szobatársam lett.
    Szerető közöség tagja lettem.
    Közben Petivel a párkapcsolatom változatlanul jó volt(sőt)!
    De a régi barátokkal , mint Lilien és Claudia is tartottam a kapcsolatot. Sokat utaztam a Balcsira Liliennel.
    Barátaimnak köszönhetően levetkőztem gátlásaim és megszerettem a táncot.
    Így 22 évesen kezdtem el bulizni járni, anyukám őszinte döbbenetére és sajnálatára.
    Talán ennyit így elsőnek a fősuliról.
    2012 nyara minden szempontból tökéletes volt.
    Egyrészt önállóan albérletbe vonultam az Oktogonnál és élveztem Budapestet, ami annyira tud hiányozni, bármennyire is szép a főiskola székhelye.
    Másrészt kényelmes, nyugalmas, rugalmas adatrögzítői munkát végeztem.
    Nagyon sokat utaztam! Zsófiákkal balatonoztam Lellén, Lilienékkel balatonoztam Fonyódon ami mindig eufóriával tölt el.
    De Pesten is programmdús volt az életem, és imádtam hűs földszinti lakásom a Csengery utcában.
    De ami lényeg: Eljutottam a tengerhez.

    Életem legnagyobb vágya teljesült.:)
    De erre egy külön bejegyzést szánok=( és nem 2 év múlva).;)
    Most megyek, mert holnap után vizsgázom és még egy sort sem tanultam.
    Üdv: A
    mkatus és lenardmira kedveli ezt.
  2. A diákokat nem tudom hogy válogatta össze a sövetség, de meg kel róluk állapítani, hogy sokszor csak személyiségükből adódóan alakulnak ki olyan komikus helyzetek, amelyek a Dorex sajátossága. Itt nem mindenki pozitív, de tekintve, hogy mindenkivel poénkodnak , még rajtuk és velük is sokat lehet nevetni.
    Nóri a diákvezető, ugyanolyan munkás mint mi,feladatköre abban merülne ki,hogy ő írja alá a jelenlétiket,és reggel megszámolja a létszámot, de ő saját fontosságának tudatában, folyamatosan kihangsúlyozva, hogy ő diákvezető ugráltat vagy épp fenyeget mindenkit. Ha személyes konfliktusai vannak és érvei nincsenek, akkor is primitíven ("nekem rendőr az apukám "szinten) átviszi érvnek egy vitába, hogy " én vagyok a diákvezető".Ebből adódnak konfliktusok.
    Sajnos elég buta, ás kinézetre és komunikációban is olyan, mint egy varjú, rákárog az emberekre, és hogy őt nem szeretik arról csak ő tehet.
    Aztán itt van András, akit István csak Todejónak hív( amúgy Todeo).
    Ő belőlem több érzést és kivált. Bosszant, sért, idegesít és mulattat.
    Még Istvánnál is jobban tud sérteni, nem ismeri a határt, nem poénosan mondja, hanem a célja a sértés:pl"Nem hallod?Már a füleden is Zsír van?""Téged kérdezett valaki?""Na veled is többen vagyunk" stb...mindig van valaki, akit ki készít, gyorsak a reakciói, nem lehet csak úgy le szövegelni, mindig van válasza, maró gúnnyal ötvözve.
    A Nórit ki nem állhatja és helyére teszi.Pl:Nóri rászól, hogy dolgozzon gyorsabban, miért kapja a fizetését:arra azt válaszolta vékony hangon"Igenis!Dobi nem kap zoknit karácsonyra", majd átment a vitájuk elég csúnya szintre,amire István: Todejó, ne bántsd a Nórit!"Dehogy bántom-mondta András,-bántja őt a tükör eleget" András magas, mopszliképű, egyke fiú, kocsival jár be, de senkit nem vinne el, csak "bizonyos" szolgáltatásokért hangoztatja. Állandóan dobál valakit, főleg Eszter , Dönizt és Brigit, mert ők tetszenek neki. Mindennap olyan fél órára kedves, érdekes és mulattató lesz, de ez igen rövid életű és gyorsan bunkóvá válik.
    A fiúk közül még ott dolgozik Áron, aki lelassult és elvarázsolt srác, a buddhista főiskolára jár, és Todejó azzal piszkálta, hogy mit tanul, hogy fog lepkeként élni?
    A másik András, egy hosszúhajú, ügyetlen és igen szánalmas srác, ha beszélgetünk is, csak magáról és a kosárlabdáról tud beszélni, (így többnyire nem beszélgetünk.
    Gergő, aki Kata expasija folyamatosan Katával van elfoglalva,András csak azt szokta rá mondani , hogy "Mónika show", amit művelnek, Gergő ugyanis nem képes elfogadni Kata új kapcsolatát, sőt tudomást se vesz róla, elé jön a munkába, viszi a táskáját stb.
    Kata nagyon kedves és csinos lány, a Dorexben szinte mindenki szereti. Töretlen optimizmusa, segítőkészsége, munkabírása, finomsága igen népszerűvé teszik.
    Dönizt is sokan szeretik: tetszik Attilának és Andrásnak többek között, arca helyes, magatartása visszafogott, ő is szerves része a társaságnak.Sokszor poén tárgya a házassága, de Döniz vallásos lévén meginoghatatlan és következetes. Nagyon szereti a párját.
    Andi, a BGFen tanul vendéglátást, nagyon csendes és kedves, még István se szólt be neki, sőt egyenesen a kedvence!
    Eszter pedig az én kedvencem:Vörös hajú, bambiszemű vidám ELTÉs lány.
    Jól mulat ő is a társaságon, bár sokszor inkább ő a mulatság tárgya. Ugyanis van egy olyan szokása, hogy félrehall dolgokat és mindig valami meghökkentőt vagy gusztustalanságot hall, amitől elkerekedik a szeme és visszakérdez: Mi?És elismétli azt , ami csak az ő felyében létezik.
    Mondok egy példát: Briginak doboz pakolás közben mondtam: Brigi, a szemed, mint a furtancs! Mire Eszter: Mi? A szeme olyan mint egy kullancs?
    De azért mulatságosabb dolgokat is hallott: így jött létre a "geci sorbé"(fujj) vagy hogy kapunk ingyen fagyit.István ennek hatására hozott aztán fagyit mindenkinek.
    Todeo és közte forr a levegő, Todeón látszik, hogy tetszik neki az Eszter, bár Andris, mint említettem BUNKÓ, ezért olyanokat szól be neki, "hogy olyan a segge, mintha palacsintasütővel csaptak volna rá", meg hogy nincs melle...úgyhogy közöttük folyamatos a szóváltás, ami ránk nézve kellemes, mert András addig sincs velünk elfoglalva.
    Luca az egyetlen , akit András nem tud bántani. Ugyanis Luca nem szól, nem reagál. Száját szorosan összezárja sarkában enyhe fintorral, szemüvege mögül zordan tekint körül és funkcionális beszéden kívül nem gyakorolja a kommunikációt.
    Na és itt van Brigi, a sorstársam, szobatársam.Róla nehéz írni, mert minden határt feszeget. Kissé hasonlatos énhozzám életfelfogásában és értékrendszerébem. És szintén nagyon vidám, sokat mosolyog , a dúrva poéokon se sértődik meg...sokan kedvelik, István csak a "Veresnek" hívja.
    Több férfiszívet is az újja köré csavart, skalpjai között szerepel: Attila, aki látványosan nem vesz róla tudomást és sokszor munka közben is smseivel ostromolja, Csabi, Gyuszi, és még a gonosz lelkületűTodeo se tudja kivonni magát a hatása alól.
    Tehát mi vagyunk diákok az állandó mag, színes társaság, a Dorexes vezetőségről már meséltem, így nem nehéz összerakni micsoda konfliktusok és beszédhelyzetek alakultak ki.
    Az egyik kamion pakolás alatt István és Todeo elkezdett poénkodni a Canesten Combival, hogy használtam -e már, hogy Brigi a nyelve alá rakja -e..stb,stb férfias gusztustalanságok, így hát gondoltam megérett tréfára a dolog. Brigivel szereztünk egy Canesten Combis dobozt és beraktuk István szekrényébe. Nem tudom honnan tudta az a gazember, de bosszúból bevizezte a párnámat a széken és beleültem...ő gonoszan vigyorgott.Egy-egy.
    Egyszer elneveztem Hókuszpóknak, Todeót pedig Szijamiaúnak és ...rajta maradt. Brigivel készítünk egy hókuszpókos plakátot neki:)
    Lehetne még ódákat mesélni a dorexről, mennyi -mennyi poént, és beszélgetést...csak a dorexnek agymosó hatása is van.
  3. Diákként nincs lehetőségem olyan munkát választani, ami közel áll hozzám, de sokszor olyat se tudok találni, ami elviselhető.
    Sokszor halom, hogy panaszkodnak a Tescoban dolgozók a munkahelyre, a diák helyzete még ennél is rosszabb.
    A kínálat szűk: pénztár (ahol, ha hiány van nekem kell megfizetni), árufeltöltés (vagy nincs mit tölteni és 8 órán át rendezgetni a polcokat, vagy leszakad a hátam és a lábam a munkától), szórólapozás (szóba se jöhet)telefonos (eladni nem tudok és nem is akarok), vagy megkérdezés( utálok rimánkodni és zavarni embereket)...Viszont a Dorexxel szerencsém lett.
    Szokás szerint nem találtam fogamra való munkát, amikor kétségbeesésembe elvállaltam Soroksáron egy játékgyáros munkát. Próbáltam lelket önteni magamban, de a kollégiumban Brigi ( a szobatársam) azzal fogadott, hogy azonnal modjam le, utálni fogom, 1 óra után haza fogok jönni.
    Visszamondani már nem akartam, de határozottan féltem a munkától.Meglepetésemre nagyszerűen éreztem magam és később Brigit is rávettem, hogy jöjjön.
    A dorex 2000 egy játékgyár, amely dömpereket, baba motorokat, játék-babakocsikat, homokozó szetteket, játék-fűnyírot stb gyárt és mi munkánk az összeszerelésben, matricázásban és a kamionokba való bepakolásban teljesedik ki.
    Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt a helyet. Ha nem dolgozok, azon gondolkodok, hogy miről maradok le, mi történt.
    Mert ezen a helyen a munkamellet a társasági életé a főszerep. Remek poénok, oltások, érdekes témák , meglepő reakciók, a figyelmemet folyamatosan tereli, sokat nevetek és jól érzem magam, miközben szól a Petőfi rádió és csakúgy repül az idő.
    A feladatok nem nehezek és nem megterhelőek, szünetek sűrűn vannak, itt Anita (vagy Anna,Édesem, Picur,Dömper, Donatella) a megnevezésem.
    De a Dorexről nincs értelme mesélni anélkül, hogy az itt megforduló karakterekről nem adnák jellemzést.
    A tulaj, akit csak mindenki Löncinek hív sokszor kelt feszültséget (mint ahogy más főnökök is), ha körbejár. Személyesen még nem beszéltem vele, így róla nem tudok sokat mesélni. Kamerán nézi a munkánkat, ami szerintem mulatságos, főleg hogy hang nincs.Vele az irodába 2 hölgy dolgozik, akik ritkán és akkor is csak adminisztratív dolgok miatt egyeztetnek Istvánnal.
    Na és itt van István, akiről szívesen írok , mert összetett a jelle és nagyon mulatságos.
    Kinézetre középmagas, kicsit zömök, rövid hajú férfi, szemei nagyon kékek, és körülötte nevető ráncok húzódnak.
    Arcán többnyire gonosz mosoly húzódik, mivel az a véleménye, hogy annál jobban dolgozik az ember, minél idegesebb.
    Nyelve pörgős, viccei rafináltak, szavai sértőek , ingerlőek..és mégis ezt az embert én annyira szeretem.
    És bár csupa pimaszság, sose haragszik rá senki, mert az Istvánon látszik , hogy szeret minket, hol csokit, hol fagyit hozott nekünk, mindig kapunk kávét...lehet vele normálisan beszélni és kenyérre lehet kenni. Bárkit képes megszánni, még azt is, akit nem szeret.
    Felesége súlyos beteg, olyankor nagyon ki van, amikor kórházban van, de amikor minden rendben van , akkor elemében van.
    Mindenkinek megtalálja a gyenge pontját.Az enyém pl: a túlsúlyom...Brigi mesélte , hogy István a hátam mögött poénkodik vele:"Ne egyél, mert olyan leszel, mint a barátnőd stb...", meg hogy én ott hányszor eszek "óránként"..."Amikor ez tudomásomra jutott nem tettem semmit, de megjegyeztem...István az egyik nap ebéd után megkérdezte: "No, Anita jól laktál?Én már tudtam,hogy mire megy ki a játék és azt feleltem: Nem, nem volt étvágyam.
    -Hogyhogy?
    -mert egyeseknek az a téna, hogy mennyit eszek és mikor-mondtam
    István: Ki volt az?-kérdezte felháborodva.-Mutass rá!
    Én pedig rá mutattam, mindenki nevetett, István felháborodott: Én?Hogy én? Ki mondta azt neked?Hazudik!Én ilyet nem mondtam.
    Brigi is ott ült az asztalnál, és elismételtem, amit Briginek mondott,mire dühösen, de mosolyogva Brigin Árulónak (vörös árulónak nevezte a haja miatt) és szarkeverőnek nevezte és azt modta többet ne jöjjön dolgozni, majd közölte velem, hogy így még életébe nem bántották meg, mint én.
    Majd egy órával utána megdobott negróval, amit a férfias bocsánatkérésnek nyílvánítottam.
    Mindig húz azzal, hogy mikor megyek vele harcsázni.
    De másokat se kímél:szünet után összecsapja a kezét!"Mocskos Niggerek, dolgozzatok!Lányok hadd menjen!"
    Az embereket szereti nyomorultnak, idiótának, vagy szerencsétlennek nevezni.Nem egyszer láttam már hogy az ott dolgozó idősebb nőket is addig idegesítette, amíg megütötték, már döcög a háta a nevetéstől,mielőtt odamegy az áldozathoz és nagyokat röhög a reakciókon, a káromkodáson, a felháborodáson.
    Tamás , a másik vezető szelíd természetű, bajszos, testesebb ember, nagy horgász.
    Ő általában nagyon kedvesen beszél velünk, nem emeli fel a hangját, édesemnek szólít minket.
    Mivel hogy ő a logisztikáért felelős mellette sokat kell kamiont pakolni( amit egységesen utálunk) vagy konténerbe pakolni, aminek a legjobb része, amikor daruval beemelnek.
    A Dorex dolgozóira jellemző, hogy meglehetősen csúnyán beszélnek, hisz férfiak, s bár ez az elején taszított, most már nem zavar. Kevesebb a baj velük, mint a nőkkel, őszinték, gusztustalanok, de viccesek.
    A Dorexnél dolgozik Zoli(ka), aki egy 40 körüli pasi, nagyon kedves, mindig mosolyog, csendes és segítőkész, dadog..de bármennyire is dúrva a Dorex, se Istvánt, se mást nem hallottam , hogy ezt poén tárgyává tette volna. Attila, akit Atisnak vagy Ati cicának és zsidónak (mert hogy büszkén az) hívnak a cégnél, egy kopasz, szemüveges pasi, mindig ebédnél a Borsot olvassa, sokat kávézik és cigizik, igen határozott a véleménye mindenről.
    Elvileg az a csajozós szövege, hogy szereted a sört?Szereted az unicumot?És meghívhatlak egyre?..ezen az Istvánék mindig nagyot röhögne, és minden lánynak mondják, és ha bármelyikre is igent mondanak, akkor Attilát húzzák vele, hogy na mehetsz vele randizni.
    Dolgozik még a cégnél Sanyi bácsi, ő is nagy kedvencem, bajuszos és félszemű ember, de olyan a szövege, hogy behalunk a nevetéstől.
    Folyton kihangsúlyozza, hogy ő cigány (ami amúgy nem, csak a felesége), és hogy "ne bántsátok a népemet.
    Előszeretettel hívja az embereket Juan Migelnek, Mary Chuinak, Alekosznak vagy Jerzynek, ami viccesen hat mondjuk egy olyan szövegkörnyezetben: Hogy hol van már ez az Alekosz?Mondtam ennek a Juan Migelnek, hogy hozza azt a tengelyt!
    De sokat beszél az M0ás körgyűrűről, hogy fölakasztaná magát, de nincsen már ott fa, meg hogy ott fog elszívni egy "dzsoját":)Munka közben efféle közbeszólásival emeli a hangulatot: "István, legyen már szünet, beragadt a tangám, le kell fürödnöm" vagy "haza kell szaladnom megetetni 50 disznót",
    a lányokra kacsingat és bár az elején megijesztett , most már imádom és ő is nagyon hiányozni fog.
    Dolgozik mág a Dorexnél Gyuszi ( yuszi) Csabi, akik elvileg bár nem látványosan nem teljesen 100asok, mindenki nagyon kedves vele és nagyon szereti, Csabi mindig mosolyog ..és meglepő hogy mennyire védik ezek a bunkó felnőtt férfiak:)Vannak még kamionosok , Peti aki mindig pizzát eszik,vagy arról beszél, Bozók , Simon és Ani (akit sokat bántanak és aki mindig olyan jót nevet Sanyi bán) és 2 iker (50esek világító kék szemekkel).
    István Eszternek azt mondta a az ikrekről "Ne állj velük szóba, 2 szer ültek börtönbe: nemi erőszakért és mert fajtalankodtak, kutyával":)
    Tehát ilyen a Dorex vezető rétege. Itt a munka annyira poénos, mintha kabaré lenne, folyamatosan nevetünk és beszélgetünk, nem szólnak azért se , ha megállunk a munkába.
    Jó ide jönni dolgozni.Immár 4 hónapja.
    S bár elfáradok, mulattat társasád, de itt az ideje hogy a diákokról is meséljek.
  4. Az életemben tapasztalok egy bizonyos fellendülést.
    Tavaly minden sokkal egyszerűbb volt és én sokkal boldogabb voltam, élveztem az életem és kalandnak tartottam.
    Bár a jókedvemet megőriztem, ma már könnyen a kedvemet szegi az intrika és a bunkóság, a neveletlenségen hallatlanul fel tudok háborodni, órákig magamban háborogni, méltatlankodni.
    Egy-egy sértő, vagy tragikus eseményen amely közvetlenül érint, már nem sírok, pedig az volt a jobb, mert azzal fel is szabadultam, most inkább remeg a kezem, dobog a szívem és napokra szar lesz a kedvem.
    A munkával kapcsolatban is megváltoztam.
    Bármennyire is hátráltatva vagyok a pihenésemben, minden esetben felkelek és csinálom...
    Petivel a kapcsolatunk egész jó, nem mondom hogy idilli, vannak problémáink, amelyet állandóan az én anyagi helyzetem szolgáltat.De ettől független nagy a szerelem, és kellemesek az együttléteink.
    A szülei továbbra se szeretnek, de szerencsémre már nem fáj, túl vagyok minden reményen és meglepődésen, egykedvűen tudomásul veszem és nem hagyom hogy rám bármiféle hatással legyen.
    A fogyókúrám nem halad, ez az ami tényleg bánt, túlságosan szeretem a jó ételeket és a csokoládét...de el fog jönni az idő , amikor megszállottan fogok nem enni, már forr bennem a gondolat, csak legyen elég erőm!
    A családommal jó a viszonyom, nincsenek
    nagy vitánk , én is simulékonyabb és megfontoltabb vagyok.
    A koli gáz, tahó , buta és neveletlen szobatársaim vannak, akik az együgyű és munkanélküli tétlen életükkel az én munkámat és pihenésemet gátolják, de már nem sokáig.
    Viszont a barátok az életemben teljesen új helyet kaptak , szinte minden napra jut valami kellemes élmény. Lili márciusban meghívott 4 éjszakára Fonyódra, majd megyek megint májusban , és ilyenkor testi-lelki kényeztetésben van részem, Fürdőkbe utazunk, sétálunk a Balaton parton, filmeket nézünk,jókat eszünk (apukája vadász, így az osztriga mártásban sült szarvas comb náluk alap.)
    Aztán van a barátnőm Klaudia, aki óvoda óta barátnőm és aki 2 éven keresztül a legjobb barátnőm volt általánosban, együtt akartunk elszökni Skóciába és azóta is bármikor számíthatok rá.
    Bajos előélete után, most ő neveli és támogatja testvérét, dolgozik és remek társ a szórakozásban.
    És van Ildi, akivel a kórházban ismerkedtem meg, és sorstársam és barátom lett, támogatóm és védelmezőm..
    Boldog vagyok attól hogy minden barátom értékes , érdekes és szórakoztató ember, akiktől tanulok, akiket szeretek és viszontszeretnek.
    Viszont anyagi megfontolásból az iskolát befejeztem.
    Okaim:
    1.,Júniustól megszűnik a tanulói jogviszonyom, azaz:
    -nincs kollégium, mehetek albérletbe (ami sok pénz)
    - a bkv bérlet és több mint a duplája lesz
    -tb-t kell fizetnem
    - nem vállalhatok diákmunkát, max áruházit, amitől fizikailag és lelkileg kikészülök
    -még ha tovább is akarnám magam képezni , fizetnem kéne érte és az albérlet és a kaja, ruha felemésztené a csekély minimálbéremet
    2., akiket felvesznek grafikusnak, papír nélkül is felveszik: pont ezért van kevés hely ebben a szakmában, aki tehetséges és ért az Adobe Master Collektionhöz felveszik--tehát ha tényleg tehetséges vagyok, akár dolgozhatok ebben is.
    A munkámat nagyn szeretem, de erről majd részletesen.
    Összeségében tehát elégedett vagyok.
    Gyerekes vagyok vagy sem, Vilmos herceg házassága mélyen bánt.
    Holnap Claunál nézzük az esküvőt és megengedte hogy néha megdobáljam a tévét!:)
  5. Jó ideje nem írtam semmit.
    Igazából az életemben hatalmas változások történtek, én magam is megváltoztam.
    Más vagyok és nem jobb értelemben.
    Sokat idegeskedek, nem tudok fölengedni..bizonytalan lettem.
    Sokat is bántanak, pedig tényleg igyekszem. Igyekszem a munkámban és magánemberként is becsületes lenni, ez még megy, viszont sok a félelem bennem és sokan nyomnak el.
    A barátom szülei továbbra se szeretnek, már annyira nem bánt, mint régen..de tekintve hogy hetente náluk vagyok , rám nyomja a bélyegét.
    Ha megfeszülök s vagyok jó nekik,és MINDEN BAJ és MINDEN ROSSZ, amit csinálok, sokszor pisilni se merek lemenni.
    A kolis életben cseberből-vederbe jutottam, aludni itt se lehet, itt se tudok, az emberi pofátlanság határait tapasztalom meg,de úgy hogy azonnal felmegy az agyvizem( pl.éjjel 2-3 telefonál az egyik szobatársam).
    Rendszeresen dolgozok egy játékgyárba, amit viszont NAGYON szeretek. Repül az idő, rendesek a főnökök és a munkatársak, a diákokból kialakult egy állandó csapat, akik mind vidámak és érdekesek, sokat beszélgetünk, bömböl a Petőfi rádió.
    Az örömömbe egy kis üröm azért itt is vegyül, mert a hátam mögött megy a szövegelés:hogy "mennyit zabálok", meg h nem is vagyok ilyen külsővel nő!
    Szabadidőm szinte semmi, ha nem dolgozok, akkor épp rimánkodok a suliba h ne rúgjanak ki...
    De azért meglátom az élet szépségeit és ha szerencsém úgy hozza , utazok Nagyatádra!Bárcsak összejönne!
    Ja és Petimmel 24.-én voltunk 2 évesek:)
  6. Túl mindenen.
    Túl az annyi fájdalmat okozó szobatárs konfliktuson és költözködésen.
    Túl azon, hogy a mama elment, ott amikor nem számítok rá...kezdd az életem újra rendes kerékvágásban haladni.
    Az új szobatársaimmal kedvesek, előzékenyek, viccesek, tudok melletük pihenni, és az alvás csodákat tesz.És a nevetés is.
    Peti pedig elkényeztet, kapcsolatunk egyre bensőségesebb, békésebb.Összehangolódtunk teljesen, és ha volt is mármiféle gátlás és szégyenérzet, az már rég lehullot, az őszinteség szabadságát élvezzük és így eglepetések se érhetnek minkert, mert pontosan ismrjük a jót és a rosszat.Úgyhogy örülök a békének, ami megédesíti a hétköznapjaim.
  7. Egy hete hogy a mama meghalt.
    Nem tudom összeszedni a gondolataimat , csaponganak össze-vissza: néha a legnagyobb jókedvben facsarodik össze a szívem, máskor pedig , ha rákoncentrálok, se sírok...
    Amikor anya felhívott ( már rendszeresen féltem minden telefonhívástól) és azt mondta sírva, hogy : Anita, a mama meghalt ma 10-kor, annyit tudtam knyögni, hogy "Te Jó Isten", majd fölszálltam a villamosra és kicsit kábán iskolába mentem.
    Ha mulatságos dolog volt , velük nevettem, portrét rajzoltam sikeresen.Másnap Petiéknél voltam,ahol vendégek is voltak és ettünk -ittunk, jól éreztünk magunkat.Szégyeltem magam és nem értettem, hogy lehetek ilyen érzéketlen?Aztán este békében és nyugalomban, Petimhez bújva, minden elő jött, sírtam szinte fuldokolva és azóta sokkal nyugodtabb vagyokk.
    Nagyon összetett ez a gyász-jelenség,
    a pokol bugyrait láttam a kórházba, a szenvedés és a fájdalom legmagasabb szintjét, láttam, ahogy a test hogyan sorvad el a ráktól, rettenetes dolgokat láttam és az amit láttam, annyira messze volt a mamától.
    Nem reménykedtem végleges felgyógyulásban khemoterápia és műtét nélkül, cigivel...de azzal se számoltam, hogy az idei karácsonyt nélküle töltjük.
    És valahogy ez a gyász más , mint mikor a papa halt meg.
    Lassan 90 napja minden nap ajándék volt vele, mellete.
    Ha lehet így fogalmazni felkészültünk r, nem ért váratlanul...mégis hogy lehet valakitől elbúcsúzni és tudni, hogy az életem hátralevő részében nélkülöznöm kell?
    Hiányzik.
    Anya elhozta a telefonját a kórházból. Őt idézik a tárgyak.,sajátos kifejezéseit ismételjük...
    És mégis folyik tovább az életem és szégyenlem, de piszkosúl jókat tudok nevetni, és örülök a hóesésnek,és örülök Petinek és néha el tudom felejteni, hogy ez az egész megtörtént.
  8. Vegyes érzésekkel kezdek bele a naplóm írásába.
    Sajnálom is, hogy eddig nem írtam, de az igazság az, hogy nagyon kevés az időm!
    Minden szabadidőnek őrölök. Amellet, hogy suliba járok és dolgozom, újabb megpróbáltatások várnak rám. A nagymamám kórházban van, ahogy az orvos mondta anyukámnak, mindennapos.Csont sovány, nem bír egyedül még felülni se. Napok óta nem eszik, már tápszert se szívószállal.
    Rettenetes látni, hogy a rák, mit művel vele.És bár olyan dolgokat látok és tapasztalok, amit minimum 10év múlva kellő élettapasztalat után él meg az ember...csinálom.Az undort legyőzi a szánalom és a szükség ilyen nyilvánvaló jelenléte.
    Folyamatos pánikban vagyok.
    Az az asszony az ágyban annyira idegen, annyira kell keresni a mamát, egy egy szemvillanása, néhány szava, ami érthető idézi föl bennem a mamát.
    Sok jót sosem meséltem róla, kapcsolatunk feszült volt, anya mindig beszámolt neki a stiklijeimről, mama pedig nem félt kiosztani.
    Sosem volt simulékony a jelleme, a vele való beszélgetés mindig nagyon veszélyes volt, mert egyrészt megkövetelte az őszinteséget, viszont, ha valami nem tetszett kíméletlenül lecseszett, kigúnyolt, számon kért.
    Rendkívül nehéz volt nem bosszantani..sokszor, sokszor, ha nála kellet aludjak, büntetésként fogtam fel és most mégis.....visszasírnák egy ilyen hétvégét.
    Nem készültem fel arra, hogy elengedjem.
    Ő volt az utolsó tartó pillére a gyermekkori emlékem nagyrészét kitevő családi összejöveteleknek Dédszüleim, Nagyapám után, ha ő is elmegy akkor végleg csak emlék lesz....Emlékek villanak be: mama csodás rántott csirkéje , palacsintája, ahogy megtanított körőzöttet csinálni, a mikulás csomagok, szaloncukor, csillagszoró...ott volt észrevétlen minden részletében és most el veszi ez rettenetes betegség.
    És a mostani vészterhes napokban a legnagyobb örömöm, hogyha a korházi ágyán fekve, résnyire kinyitja a szemét és azt mondja: "Szia kisbogaram."
  9. Úgy viselkedek, mint valami őrült. feltöltök egy bejegyzést, majd letörlöm.
    De mitől félek?
    Talán attól, hogy a gyerekességem ennyire nyilvánvalóvá válik?
    És persze attól is félek, hogy egyszer csak az én 3 jó szobatársam elé kerül, amit írok. Pedig nem vádolni akarok, csak panaszkodni.
    Mostanában nem is tudok mást. Gondolom milyen érdekes lehetek a mások számára. És azt hiszem, hogy a kisugárzásom is megváltozott? félelmet sugárzok, azt hogy tudom, hogy mit gondolnak rólam, at hogy el is hiszem, örülök, ha valaki meghallgat, pedig voltam én ennél karakánabb is, jó kiállású, vidám.

    Szóval nem is tudom miről tudnék írni, így hogy nem panaszkodhatok.
    Gáborról majdnem 2 hónapja nem hallottam.
    Peti nagyon sokat változott, odafigyel rám és a kapcsolatunk nagyon jó!!!
    Anyáékkal a viszonyom nagyon jó, jövőhéten haza is megyek!
    A nagymamámmal is kibékültem. Viszont rettenetesen nyomaszt, hogy a viszonyunk sosem volt felhőtlen, sokat vétettem...most rákos, nem akar műtétet, iszik és cigizik. Már csak tápszert eszik, csont sovány és nem megy be a korházba, anya akárhogy is rimánkodik. Hogy meddig bírja így: ki tudja? És ez a jövőtlenség nagyon megüli a lelkem. Nos a caládról ennyit.
    Barátaim nincsenek.
    Ancsi július óta nem keres.Dóri az esküvője óta , azthiszem ez a drágalátos " férjének " köszönhető.
    Flóra, 2 hetente ír Facebookon.
    Lilivel találkoztam múlt héten, meglepően kedves és normális volt.
    Hát kb. ennyi a " barátaim" listája. Petivel 2 naponta találkozok.
    Munka: most talán mázlim lesz: egy piackutató cégnél dolgozok 2 hete, nagyon jó, de nem akarom megszeretni, mert akkor megint fájni fog ha vége, mint a rohadt Decathlonnál.
    Iskola: nem hasonlít a tavalyira: kevesen járnak be, sok az új tanár, aliog van rajz óra. De én élvezem, ugyanis az a nagy szerencse ért , hogy Sántha András tanít, aki azétr nem semmi:)
    Hétfőn pl állatkertbe voltunk vele.
    Hobbi: továbbra is sokat olvasok, sokkal többet, mint eddig.
    Koli: továbbra is szar, utálom, gyűlölöm!
    Úgyhogy ez a NAGY helyzet.
  10. A tegnapi bejegyzésemet kitöröltem.
    A csalódottság, a magány, az alváshiány hozta ki belőlem...de ma fölébredtem, sütött a nap és valahogy úgy éreztem, hogy újra a régi Anita vagyok...persze az életem nem rózsás, de akkora probléma sincs, egyszerűen, ahogy Petim mondta, ne vágyakozzak mások szeretetére , ne vegyek mindent magamra, álljak ki magamért. A szobában is elsimultak a dolgok, bár érezhető, hogy van egy kirekesztés(engem sose kínálnak, hárman mennek bulizi), de ezzel megbírkozom, őrülök a csöndnek a békének, és ha aludhatok.
    És pénteken-szombaton Petinél alszok.
    Úgyhogy elmúlt a pillanatnyi elmezavar
  11. Az életem kezdd megszokottá válni a Rátz Kollégiumban.
    Mindent egyszerűbben és gyorsabban tudok intézni, semmi sem igaz abból, amivel a ménesiben ijesztgettek.
    A tanárok sosem ébresztenek fel, ha alszok, tovább tartanak az étkezések, sőt a nevelőtanárok segítőkészsége is meglepő!Volt olyan 7, hagy abból 6 azaz 6 (!) napra kaptam kimenőt.
    Az hogy sokan vagyunk mondjunk megterhelő reggel, az hogy koedukált nem is érint...viszont van egy dolog ami megkeseríti az itt létem.
    Esélye sincs változtatni a helyzeten és nem is arról van szó, hogy ne jövök ki a szobatársaimmal ( tudok nyelni). Az ő életvitelük irigylésre méltó, és csak azt csodálom, hogy nem adtam le még a kulcsot és csinálom azt, amit ők. Igyekeztem megjavulni, tényleg dolgozik és tanulok , viszont az a pár óra, amit aludhatok ne elegendő.
    Mégse szólok, mit is mondhatnék, ők a megbonthatatlan masszív egység.
    Az egyik lány, akit nevezzünk csak Kittynek az első perctől kezdve nyíltan elutasít, ha alszok hangosan telefonál, kihúzza a függönyt és tesz ezt olyan tekintettel hogy merjek csak szólni...de nem merek. Gyenge vagyok, fos és félek, félek a konfliktustól, az újjabb sérülésektől.
    Magányos vagyok. Nincsenek barátaim. Se itt, ahol maximum egy egy kedves mosolyra futja köszönésnél, és nincs a suliban se.
    Szeretem a magányt, de ez a kényszer jellegű néha elviselhetetlen.Azt hiszem kezdek kicsit depressziós lenni.
    Sokat olvasok, amint lehet belemenekülök Fekete István valamelyik könyvébe.
    Fekete Istvánt újra fel kellet fedeznem. Történetei, hasonlatai, szereplői, magyarsága magával ragad a felismerés pedig mulattatot, minden út Rómábaq vezet.
    Segesd, Keleviz, Gőlle, Tüskevár, Zala említése majd pedig az utána olvasásom eredmányeként kiderült, Fekete István Somogyi. " A farkasréti temetőben temették el, de felesége kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – …egyedül Göllén érezte jól magát…”.
    Valahogy amikor olvastam a Tüskevárt és a téli bereket sóvárogni kezdtem a leírt táj és Nagyatádom után. Így hát pontosan értem Bütyök és Tutajos visszavágyódását, az utazás örömét...bárcsak én is érezném. De eddig úgy néz, nem jut rá.
    Bárcsak, bárcsak, bárcsak , bárcsak...jövőhónapban 21 leszek. Talán.
    Ma viszont szintén jeles esemény van, ma vagyunk Petivel másfél évesek:) És még mindig imádom.
    Holnap nála alszok, mert apukájának születésnapja van. Az alkalomra ishlert sütüttem (málna lekvárosat), de szó -szó, pont olyan , mint a csoki a reklámnan: ronda és finom:)
    Szóval igyekszem, tűrők, és reménykedek a jóban.
    Mert ha a szobatársaimmal jó viszonyba lennék, és valami pozitívat is kapnék az új tanáraimtól és igen, ha Somogy országba tölthetnék két napot, a világ a helyére kerülne. Megvalósulna és beteljesülne. De addig is örülök, hogy holnap Petimmel lehetek és remélhetőleg nézhetek sok Grace Klinikát:)
  12. Egyszer fent, egyszer lent: tartja a mondás...de az én életembe olyan gyors volt változás, mintha el vágták volna a nyaralás boldogságát. Már a hazaúton összevesztem Petivel és anyámmal, haza nem mehettem, így hálásan fogadtam el barátnőm segítségét. A hazaúton eltört a bőröndöm fogója, így emelni kellet, vagy ívben hátrahajolva húzni, és a sarum és szét szakadt.
    Az anyukája előbb jött haza a nyaralásról és szerencse, hogy nem konzervatív és nem zavart el.Miután a ménesibe nagy örömmel és nagy lelkesedéssel költöztem át mindenki kedvesen fogadott, a szobatársaimmal is nagy szerencsém volt, mind kedvesek, vidámak voltak és jó társaság. De a ménesi nem biztosított helyet a hétvégére és a Rátzba telt ház volt, így a hétvégéket otthon vagy Petiéknél kellet töltenem. Petiék szülei nem voltak nyitottak erre, anya pedig közölte, hogy vagy átköltözök vagy nem jöhetek haza. Hosszú mérlegelés ( és sírás ) után úgy döntöttem, hogy jobb, ha biztos helyem van, így lemondtam a luxusról és a szépségről, ráadásul a jó kis kuckómról és lecseréltem a rátz ütött -kopott linóleum padlós hátsó ágyára (még ablakom sincs). A szobatársaim sem jók, sem rosszak, teljesen ridegek ha a pihenésemről van szó, éjfél fele fekszenek, reggel 6-tól 7-ig zörögnek, emellet Petivel folyton vitázunk, folyton koptat és ideges, sértő, anya szerint szakítani fog, amitől nagyon félek...emellet lebetegedtem, nem kapok levegőt éps szenvedek.
    Ja és mondtam , hogy Vilmos herceg el akarja venni az a r.banc Kate Midletont?
    Tudom, hogy a baj nem jár egyedül...de ennnyi ELÉG!!!!!!!!!
  13. A Nagyatádi Tourinformnál sok térképet, prospektust és menetrendet kaptunk, mindezt nagyon előzékenyen és ingyen.
    Mitán körbejártuk a várost, a Széchenyi park egyik padján Peti beismerte, hogy nagyatád "gyönyörű". Meséltem neki egy néniről , aki azt mondta, hogy Barcs sokkal szebb Atádnál, így született meg az ötlet, hogy megnézzük. Hisz Barcsnál ott a Dráva, aminek a túlpartja már Horvátoszrág. Szintén Somogyi tájon vezetett az utunk, Peti és én egymást túlharsogva mutogattuk egymásnak a látnivalókat, az épületeket, az utcákat, a falvakat a "pioner" temőföldeket, Barcs viszont csalódást okozott, mert Nagyatádtól eltérően kopott volt és koszos és kihalt és nyomasztó, szóval örömmel utaztunk vissza Nagyatádra, hogy még sincs párja:)Hazafele a Lidlben vettünk pizzát és most megkérem Petit, hogy írjon ide néhány sort:
    Peti:
    "Dimbes-dombos kis vidék, ápolt, virágos apró falvai, ez a Rinyamente, Horvátország megtekintése, az ország talán legtisztább folyójának feledtette a déli nép síkságát, komorságát"

    A barcsi kirándulást követő éjszaka rettenetes volt.
    elsőnek eleredt az eső és a sátor enyhén beázott (Peti pedig fenyegetőzött, hogy holnap hazamegyünk), majd fél 4 fele az erdőből dobolás hangzott. Nem volt ritmikus, kézi dobolás volt időnként akár 10-15 percre abba maradt, de más hang nem kisérte, se fiatalok nevetése, semmi.
    És akkor eszembe jutott, hogy Gábor egyszer mesélt, hogy Nagyatádon van egy sátánista szekta, és bár eleinte bosszantott ez a hang, később megijesztett.
    Elaludtam és azt álmodtam, hogy egy nőt feláldoztak, aki sebesülten botorkált el pont a sátrunk mellet (a dobolás a kemping mögötti erdőből szólt), amikor felébredtem kértem Petit, hogy öleljen át.
    -Rosszat álmodtál?-kérdezte, mert én azt álmdtam, hogy ember áldozatot mutattak be...
    Még a délelött is nyomasztott a dolog, de aztán Petivel átadtuk magunkat a strandolás élményének. Kicsit hűvös volt, így főleg a termál medencébe ültünk, elkmentünk Pizzázni.
    Estére kitaláltam hogy főzök valamit, kisétálok a Tescóba. Szerettem volna egyedül sétálni és elbúcsúzni az édes Nagyatádomtól. A tulajdonos kölcsönadta a biciklijét és bár túl magas volt rám, viszonylag gyorsan végeztem. Boldog voltam és még mindig hatása alattt voltam annak, hogy itt vagyok Nagyatádon, vettem a Tescóba Somogyi Túrista felvágottat, Petinek sört, hagymát , majorannát, és csirkemájat (no meg csokit) és este csirkemájat készítettem vacsorára, ami királyi éteknek tűnt a konzervek után.
    Mondtam Petinek, hogy nem akarok elmenni és azt mondta, hogy ő se Végülis megbeszéltünk , hogy még egy éjszakát maradunk, a tulajdonos(azthiszem András) nem lepődött meg. Így felhasználtuk a következő napot, hogy Kaposvárra utazzunk, és keresztül kasul bejárjak. Kaposvárhoz is sok emlékem kötődik, és szeretem szépségét, arculatát, főterét.Este lesétáltunk Nagyatádon a Csónakázó tóhoz és lefényképeztük a naplementét.
    Reggel korán és gyorsan összepakoltunk. Nem volt kedvem menni és a nyaralás felhőtlen boldogsága is elmúlt. Bár vonzott a Balaton és Tihany, amikor a sétáló utcánál épp megkezdődtek az augusztus 20.-ai ünnepségek annyira szerettem volna maradni. Útközben találkoztam Ricsivel, aki Gábor keze alatt dolgozott annó és találkoztam Nénjével ias, az akkori konyhalánnyal, eredeti nevén amúgy Edit és így szerencsésen csak oyan emberekkel futottam össze akik, amúgyis mindig kedvesek voltak velem. A vonattal előbb Somogyszobra, majd Kaposvárra, végül Fonyódra kerültünk. Ott helyi busszal eljutottunk Bélatelepre, az ottani kemping, viszont minőségben igencsak elmaradt a castrum termál kemping mögött. uhanyzója olyan volt, hogy az ember koszosabbnak érezte magát, amikor kijött. Pénzünk se volt már sok, ígyí kajára és egyébb luxusra se futotta. Peti másfél órát elszórakozott, mire a vízhez jutottunk, az azonban hideg volt, a telefonok lemerültek és a kedvem se volt túl jó, aztán leutaztunk Fonyódra az augusztus 20.-ai ünnepségre, ami végülis tetszett, jó zene volt, kürtöskalács, Peti pálinkázott és vajkaramellát ettem kisétáltunk a kikötőbe. Hazafele féltem annyi pók volt a Bélatelep és Fonyód közötti út korlátján. 21.e reggelén korán keltünk, Szántódig vonatoztunk, hőség volt, én megint rosszkedvű voltam. Nagyon sokat kellet sétálni a kompig, a kilátás amúgy szép, mit szép festő volt, a Tihanyi révtől, viszont kiderült, hogy nem maradt pénz felutazni az apátsághoz, így bő egy óra alatt értünk fel,Addigra a hőségben víz nélkül fájó lábakkal, minden éreztem, csak eufóriát nem.
    ,Megvettem a világító rózsafüzérem ( a tavalyit( a régit Gábornak adtam) és utána sietősre vettük a dolgot, mert Peti szülei meghívtak minket Balatonfenyvesre étterembe vacsorázni( ők oda uztak a hétvégére). Haza utra már nem is volt pénzünk, ráadásul szinlelni kellet a szülők elött, hogy minden rendben van, viszont most nem volt fagyos a hangulat és a finom baconos roston csirke után még fagyizni is mintenk, Peti szülei pedig hazavittek minket.
    Reggel miután mindet összepakoltunk és szegényesen megreggeliztünk elmentünk fürdeni.A víz pompás volt, teljesen fölmelegedett és abszlut nem volt kedvem menni.Ennek köszönhetően majdnem lekéstük a vonatot, de a bajok csak utána kezdődtek.
    Anita
  14. A mai nap korán keltünk.
    Nem aludtam túl jól, a sátor, az hogy a hálózsákban nem tudtam aludni, teljesen lekorlátozott és még rosszat is álmodtam...viszont amikor széthúztam a cipzárt a sátran és egy pompás ragyogó reggel köszöntött rám a lelkesedésem és az életkedvem is visszatért.
    Bár úgy terveztük, hogy csak regggeliért megyünk be az Európa pékségbe, végül este 7ig haza se értünk:)
    Veszedelmes voltam a kezemben tartott fényképezővel, mindent megakartam örökíteni, minden házat, kertet, utcát. Végig fotóztam a Zrinyi utcát, A városi bíróság épületét, a Széchenyi parkot, a Hotel Fontanat, a Hotel Solart és az én örök kedvencemet a Kossuth utcát. Ott megreggeliztünk, )jelentem hogy a mogyorókrémes croissonjuk még most is olyan pompás mint volt?)majd végig a Kossuth utcán, onnan a sétáló utcán át kijutottunk a pályaudvarog: Megörökítésre kerültek a szép polgári házak, a Cba és a takarék pénztár épülete, a sétáló utca szobrai,a pálya udvar, a hunyadi utca, a csónakázó-tó, a Csárda, a Nagy Imre tér, a korház utcája, a kertek és a virágok, a templomok és a cukrászda, az Oáza, ahol jóizüen fagyiztuk. a Vásárcsarnokban egy kosár málnát vásároltunk 200 Ftért(!)
    Folyt . köv.
    Anita
  15. Nagyatádon, amikor leszáltam a ragyogó késő délutáni napsütésbe a buszról, örömmel tapasztaltam hogy semmi se változott. Elöttünk húzódott a Sétáló utca, bal oldalán a Szent István szoborral, jobb oldalán Sportcsarnokkal, azzal az épülettel ahol egykoron az esküvőmet akartam tartani, és ahogy elnéztem csúcsíves , kovácsoltvas erkélyét ezen vágyam újra testet öltöt.
    Peti ingerült volt, én peig magyaráztam és gyönyörködtem, más fél év után visszatértem, hazatértem az én Nagyatádomra.Átvágtunk a Széchenyi téren, gyönyörű , megmunkált , zléses élélnk színű házak, az egyedi tervezésű Hotel Solar, A széchenyi park árnyas sétányán, egészen ki a Zrinyi utcáig.
    Ezt az utat összesen kétszer jártam végig, így emlékeztből mentem és a szépsége annyira magával ragadott, hogy nem fájlaltam a lábam, míg végre megérkeztünk a Campinghez.
    A tulajdonos és egyben a Kemping vezetője roppant előzékeny volt.Kezet nyújtott és mosolyogva mondta, hogy válasszunk magunknak helyet, fizetni ráérünk távozáskor. Ez a bizalmo, ez a dél somogyi vendégszeretet Petimet is meglepte. Nem erre számított és az én véleményemet a Nagyatádi emberekől ömlengésnek tartotta.
    A camping 4 csillagos volt, magas sövény választotta el az egyes parcellákat.Fehér mészkő jellegű kaviccsal volt felszórva az út. Középen helyezkedett el a vizesblokk, igényes, tiszta..a kollégiumi zuhanyzókhoz képest királyi. Minden zuhanyfülkéhez öltöző is tartózott és zárni is lehetett.A kemping a strand mellet volt található, így a zuhanyzóban(még a wc-ben is termál víz volt) és 1100 FTért akkor mentünk át a strandra és akkor jöttünk vissza, amikor csak akartunk.
    A kemping területén voltak lakókocsok és sátrak a kemping tulajdonából, felállítva,ötletesen berendezve, otthonosan, tvvel, elősátorral, kerti asztallal.
    Szintén a kemping területén volt kemenze, pavilonnnal asztalokkal gáztűzhely is...de ha valakinek egyébb igénye volt a tulajdonos mindenben segített.
    Peti föl állította a sátrat, én addig a matracot pumpáltam fel és miután elkészült a " lakunk", esti sétára indultunk a balzsamos éjszakába.
    ó, hányszor sétáltam éjszaka sötétben, hányszor ültem a Hotel Fontana teraszán metxa gyömbéremet kortyolgatva, miközben Gábor azzal viccelt, hogy jön a Rézfaszú bagoly:)..
    Aztán hazasétáltunk és boldog voltam, igazán és tisztán boldog, mert ott voltam ahová mindig is vágytam, ott feszült felettem a Nagyatádi csillagos ég.
    És a kemping hangjai éjszaka: domináló tücsökciripelés, kövek szóródása, ahogy valaki sétál a kavicson, néha felcsattanó vidám nevetés, beszéd foszlányok:
    " nem tudom hol van, keresd meg..
    -mit?
    ...a sörödet",
    halk zene hallatszódik: neked 5 gigabyte nekem 5 libamáj...(Magna Cum Laude: Vidéki skanzon), tompán világítanak a lámpások és a tulaj a berjáratnál sörözik, minden pontosan úgy van, ahogy lennie kell, minden valóságos, és sehol másahol nem akarok lenni csak itt, mert itt lenni jó és meg akarom élni.