Bohém:
rendezetlen életviszonyok közt könnyed és könnyelmű optimizmussal élő, a társadalmi formákkal nem nagyon törődő, jó kedélyű ember, főleg művész .


Mai szóhasználatban bohémnak nevezzük a felelőtlenül csapongó életet élő, művészies(kedő), felületesen filozófálgató, kedves nemtörődöm embereket. Mindig vannak ötleteik, de sosem valósítják meg őket. Kicsit furcsa a viselkedésük, még esetleg az öltözködésük is de valamiért nem haragszunk rájuk. Olyan "örök gyerekek". Lehetnek akár boldogok is a maguk szertelen életében de lehetnek sérültek is amikor "bohémságuk" igazán a koncentráció és az elköteleződés hiánya.


Nyomot akarok hagyni magam után.
Minden naplóban szerintem tovább él az ember, hisz ha a halál után is meg tudja osztani a gondolatait.....
Nekem meg aztán fol
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Otthoni hétvégém csodálatosra sikerült.
    A falu gyönyörű volt, a zöld minden árnyalatában pompázott, a metáltól a smaragdig, a tücskök ciripeltek.
    Gyermekkorom, ifjúságom legcsodálatosabb hangja ez,
    a nyári éjszakáké, az álmodozásé, a balzsamos napnyugtáké.
    Otthon minden olyan, mint volt, ez annyira megnyugtat.
    A kertünk pompázik. Virágzik az orgona, az akác, a bodza és a galagonya.
    Tekintve, hogy a házunk utolsó a faluban, jobbról a mező, balról pedig akác erdő határolja, anyáék úgy alakították a kertet, hogy a telek egy részét pucolták meg a fáktól, és a hátsó rész megmaradt erdőnek, még inkább parknak, tisztással, függőággyal, hintaággyal és hintával.
    A kertet sűrű sövény veszi körül, ültettünk néhány ex-karácsonyfát, nyáron gyakran állít föl apa pavilont és medencét, valamint már a kerti bútor is a helyére került.
    Így nőttem föl, imádtam a mezőt és az erdőt, a bunker építést, virágszedést és talán ezért vonzódok mindig ennyire a természethez.
    Otthon van 2 házi állatunk. Ati , a macska, aki apukám illetve öcsém után kapta a nevét(mindig ő szaladt az ablakhoz, ha anya apáéknak kiabált.Abszolút törtető macska, csak addig kedves, amíg nem kapja meg a kaját, de azért szeretjük.
    És Lili, a húgom, most kapott egy nyuszit, akibe teljesen beleszerettem.
    Amikor valaki közeledik két lábra áll.
    -Ennyire szereti az embert, kérdeztem anyától?
    Nem, csak ennyire kajás, mondta anya.
    Az én szterotípiáim és tapasztalataim szerint azonban a nyúl, fél az embertől, és nem mászik be az ember az ölébe és rágja ki a sziknyáját, ahogy a mienk tette.
    Otthon a család ugyanolyan harsány és életteli, mit szokott, és ami már nnyira hiányzott mesterkélt és intrikált budapesti életem során.
    Habár Budapest javára írhatom az inkongnítot, otthon mindenki feljogosodva érzi magát, hogy megkérdezze: híztam-e?miért? mit szólnak ehhez a családom/ barátom?-szóval a falusiak az idillt hamar le tudják rombolni. Szombaton anyának segítetem, és jókat veszélgettünk.
    Vasárnap a kertben foglalkoztam a kishugommal és a nyúllal:), majd sétálni vittem az erdőbe. Sajnáltam, hogy nincs nálam fényképező.
    Vasárnap délután Kiskkovácsi korházban voltam a dédmamámnál, a táj fantasztikus, (somogyra emlékeztet).
    Mama nagyon örült nekem, főleg az orgonának (mama az agyi infarktusáig a mi falunkba lakott és imádta a házát), elsírta magát és a nővérkéknek mutogatta. Amit anya és anya húga, Ildi csomagolt, Örömmel fogadta. Elborzadtam azonban ettől az életformától, van olyan néni aki 100 éves volt és 5 gyereke, miért kell ilyen messze tőlük egy kórházban feküdnie?
    Vagy mama másik szobatársa, nem látogatja senki, és nem eszik. Amkor bemegyek a folyosón tévéző idősök között, rájuk mosolygok és mindegyoik visszaköszön, mosolyog, puszit küld.
    Annyi ismerősöm panaszkodik.hogy nincs nagymamája, ez a sok idős pedig egy kis társaságra vágyik.
    Késő este értem be a koliba, és nagyon hiányzott a család.
  2. A Rátz Kollégiumban töltött hétvégéket különösen szeretem.
    Olyan pihentetőek.
    Abban a kollégiumban mást nem is nagyon lehet csinálni.
    Régi szoci kocka épület, bár a kert és a terasz feldobja, hatalmas terekkel, aulával és körfolyosóval, fiú és lány részleggel.
    Viszont mindenért hatalmas tereken keresztül lehet eljutni, a wécéig egy egész folyosót kell sétálni, ha ki akarok menni a koliból, akkor elsőnek 2 emeletet lesétálok, majd egy hosszú folyosót tele nagy irodalmárok be
    keretezett fotóival, majd jön az aula és így jutok ki.
    Ezért hétvégente mindig megfontoltak vagyunk, mikor megyünk enni, inni, pisilni , fürdeni.:)
    A Rátz egy igen régi épület, így a zajok, vagy a szél süvítése, az ajtó csapódások így rá hozza a frászt az emberre, de van ott még egy másik jelenség a Flóra által elnevezett " kopogós". Egyszer öltöztem a szobában, amikor lenyomódott a kilincs a jellemző nyikorgással, majd kinyílt egy picit az ajtó, kikiabáltam, hogy "szabad", miután összekaptam magam, ám az ajtóban, sem a folyosón nem találtam senkit.
    A csapok cenzorosak, azaz mozgásérzékelősek, ám azért elgondolkodtató, hogy sötétben, zárt ajtó mögül, miért hallom, hogy elindult a zuhany, ha nincs bent senki?
    Bár én ritkán félek, ha van is ott valami, akkor ártalmatlan.
    A Rátzban és ez általános vélekedés, csak aludni lehet, olyan mélyen és hosszan, mint sehol máshol. Mély a csönd, hűvös van, puha az ágy....
    Azonban én elmesélhetem magamról, hogy a tavalyi nyarat is ott töltöttem.
    Nyáron, havi 20 000 ezerért ott lakhattam, mint szerződéses diák. Igaz, hogy magamra kellet főzni, és a fizetésem jelentős része elment, de mégis jó volt.
    Jó volt, mert ott volt Flórám, akivel akkor váltunk barátokká, a sok főzés sütés, fánk, krumplipűré, rízs , melegszendvics, túró gombóc, nokedli,kakaós csiga és isler készítése alatt, vagy a Nagy Ivászatnál, amikor életemben először berúgtam a Szimpla kertmoziba, mert fél liter vodkára 4 abszintot ittam (Flóra szerint, mint a vizet úgy hajtottam le), vagy az alkonyi pezsgőzés a teraszon, közös munka a Sparban Flórával mind, mind egy felejthetetlen nyár emlékei. És most az idei, mindjárt itt van.De hisz, csak most cuccoltam vissza a ménesibe!
    Apukám egyszer azt mondta, hogy minél idősebbek ,leszünk, annál gyorsabban pereg az idő, és ezt a gyerek vállalás csak gyorsítja..
    Ilyen rövid lenne az élet????????????
  3. Isten Kegyeltje vagyok.
    Sokszor és sokféleképpen döbbenek rá, hogy Isten mennyire szeret engem.
    Tele vagyok lelkesedéssel, vidámsággal, jó kedvűen kelek..ami nagyon fontos ahhoz, hogy jól éljem az életem.
    Emelet azt csinálhatom, amit szeretek: rajzolok (egyre jobban megy), olvasok, sétálok, filmet nézek, a barátaimmal töltöm az időt, van egy csodás barátom, aki a túlsúlyom ellenére szeret, van egy nagy családom, úgy élek és ott, ahogy nekem jó és emelet régi vágyaim és álmaim is sorra megvalósulnak, lásd az én drága Somogy Országom.
    A mai nap is ennek példája.
    Fél hétkor fölébredtem különböző zajokra, de amint elmúlt a kezdeti fáradtság, jó kedvem lett. Reggelire csokit is kaptunk, naná, hogy vidámabb lettem.
    Az órákon Esztivel beszélgettem egy jót, megnézte a legutobbi rajzom és azt mondta" Bárcsak én is így tudnék rajzolni". Ez annyira, de annyira jól esett, mert Eszti az egyik legjobb tanuló, és azért is, mert év elején annyira béna és korlátolt voltam.
    Délután elugrottam a Szabó Ervin könyvtárba,
    konkrét céllal Colette Chéri regényére hajtottam, a böngészde olvasása közben nagyot dobbant a szívem, bent van!
    C 24,C 24-kersgettem, de nem volt a sorban, ekkor megnéztem az ajánlott könyvek listáját és ott volt! Úgy kaptam utána, hogy a kezem villámsebességü volt. A 3 másik könyv is olyan volt, amit mind kerestem.
    Amikor pedig felnéztem a Canadára, majd leszédültem a székről föltötte számomra szászsára a Chéri filmzenéjét...
    Mi ez, ha nem Isteni gondoskodás?
    Olyan boldog vagyok.
    Csak egy felhő árnyékolja be a boldogságom, az hogy Ancsi barátnő,m testvére szívbajjal meghalt. Ancsi, mint írtam így is nagyon depressziós alkat, és ez a csapás félek, hogy teljsen tönkre teszi..mindenképp írok neki, és hívom, bár fölvenni nem szokta.:(
    Amióta Géza és Ida nincs kommentem sincsen, pedig csak abból tudom,hogy mit gondoltok, ha olvastok.
    Mindaztoknak akik olvasnak rendszeresen:Andi C, Melitta,irmus és a többiek :Nagyon Köszönöm!
    Üdvözlettel:Anita
  4. A múltheti rossz kedvem kezd felszívódni, bár azt mondani, hogy jól rzem magam a bőrömben , nem teljesen igaz.
    A somogyi vágyam olyan erősen a hatalmában tart, hogy már a tervem, hogy visszamegyek konkréttá vált. Inkább dolgozom a Tescoba árufeltöltőként, hogy május 10.-ei fizetésemből utazni tudjak.
    Amúgyis a május a kedvenc hónapom, már elég világos van a hét órai megérkezéshez....biztos vagyok benne, hogyha újra "azon " a buszon ülhetek, és újra "azt" a csodálatos vidéket bejárhatom, sírni fogok :az örömtől és a bánattól vegyesen.
    És mégegy dologra jöttem rá.
    Arra, hogy csak minden rajtam múlik...és ha engem ez tesz boldoggá..minden hónapban le fogok utazni, nem vesztettem el semmit, akár oda is költözhetek, ha akarok, ha megoldom..lassan megnyílik elöttem a szabadság kapuja és most már nem fogadok el nemet, erre a vágyamra!
    Az elmúlt két hétben megtaláltam a kedvenc filmem: a történet teljesen magával ragadt, a szereplők és a színészek mesteriek, a zene megindító, a szöveg, a mondatok és a jelenetek pedig annyira tökéletesek, hogy teljesen rabja lettem a Chéri
    ..egy kurtizán szerelme
    címú filmnek.
    A történet dióhéjban annyi, hogy az 1900-as évek elején Franciaországban Lea, aki egy 50 éves , gyönyörű és jellemes kurtizán összejön egy barátnője 19 éves fiával Fred Pelaux-val, akit gyerekkora óta ismer és Chérinek becéz. 6 év után Chéri anyja, Sarlotte házasságot szervez Chérinek, aki összehézasodik a 19 éves fiatal lánnyal, Edméevel...innnentől válik a történet izgalmassás és tragikussá, mind a büszke Lea, mind az elkényeztett Chéri és mind Edmée számára, aki nem érti Fred miért ilyen elutasító...
    Megkapó történet, amely talán azért ér el ekkora hatást a végén, mert úgy indul, mint egy komédia.
    Mind egészében, mind részleteiben tökéletes alkotás, mondanivalóval.
    A hétvégén is megnéztem, bár kívülről fújom, .
    Pénteken kinnt voltam a dédi mamámnál a Kiskovácsi korházban, szerencsére jobban van. Nagyon kemény asszony volt (tűzoltó), és most nagyon szeretetéhes, arrav kért, hogy néha gondoljak rá, ez annyira megható volt!
    Szombaton kisétáltam a Római partra, amit imádok, stégjeivel, vendéglőivel, a hekk illatával, a motorcsónakok által keltett hullámok...egyszer dolgoztam itt, és azóta is teljesen magával ragad a hely hangulata.
    A hétvégém a nagy pihenés jegyében telt, mégis fáradt vagyok és nyűgös.
    Üdv: Anita
  5. Az a depresszív állapot, amit tegnapi bejegyzésem is tükröz, nem múlik, nincs kedvem rajzolni, írni, sétálni, fáradt vagyok és minden sérelmem előjött...nem tudnám megmondani, hogy mitől...konkrét okom nincs rá,
    Petim tegnap felvidított, amíg fagyizni mentünk, de most olyan vagyok, mint akit kicseréltek,de nincs erőm tenni ellene.
    Minden kis dolog bosszant, olyan vagyok, mint egy házsártos vénember, utálok mindent, de főleg a depressziót.
    Anita
  6. Köztudomásúlag minden szakítás fájdalmas, de azt ahogyan én ezt megéltem Gáborral valami egészen más, vagy csak én vagyok ilyen sérülékeny, mégse tudom elfelejteni a boldogságot, és minden nap átérzem a veszteséget.
    Nem Gáborét, mert az idő épp elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy mennyire egy széltoló , nyughatatlan alak. Peti megadja nekem mindazt a boldogságot, amit csak egy férfi adhat, szerelmet, szenvedélyt, érzelmi biztonságot, támogatást...mellette én is más lehettem, felvállaltam önmagam, nem kell megjátszanom magam, és ez talán a legcsodálatosabb benne.
    Peti mindent megad, ami csak tőle telik
    , viszont azt nem tudja befolyásolni, hogy a szülei szeressenek, és ezt különösen nehezen viselem Gábor családja után, olykor-olykor elővesz engem a depresszió...
    Azzal, hogy Gábor szakított, többet vesztettem, mint elviselni bírtam, és ki mondom, hogy azóta is fáj.
    Azóta eltelt egy év, annyira más az életem, mégis elég egy szónak elhangoznia, egy képnek bevillannia, hogy összeszoruljon a szívem.
    Petivel ezt nem beszélhetem meg, mindennel ami Gáborral kapcsolatos olyan elutasító, de ki hibáztatná?
    Így jó szerint magamba zárom, próbálok nem gondolni rá, még se elég.
    Ma éjjel azt álmodtam, hogy leutazok Nagyatádra, és álmomban sírtam az örömtől, hogy viszont láthatom.
    Ezt az álmot nem tudom kiverni a fejemből, mesélnem kell róla, milyen volt az élet Nagyatádon, milyen volt Marika néni és Gyula bácsi, milyen volt az utazás.
    Egyszerű dolgok ezek, semmi különlegességre ne számítsatok, csupa egyszerűségében gyönyörű emlék....
    Gáborral való járásom első évfordulóján ismerkedtem meg a családjával, ekkor utaztam le először Somogyba, Nagyatádra, és úgy ejtette rabul a szívem a táj, a város és a somogyiak, mintha hazaérkeztem volna. Azonnal kötődni kezdtem , azonnal szerettem és azóta is, így hát többet vesztettem ezzel a szakítással, mint Gábor.
    Olyan ember vagyok, aki rettenetesen vágyik a szeretetre és az elfogadásra, ez az amit Petim szülei képtelenek megadni, és amit Gábor családja azonnal megadott. Annyira más világ, Gábor családja maga a természetesség, a vidámság,olyanok mint én, " az érezd magad otthon" megvalósulása. Egy panel lakás IV. emeletén laktak egy nagyobb lakásban.
    Amikor bemutatásomra került sor, nagyon kínban voltam, mert Gábornak elhúzodott a munkája, így a nővére jött ki értem a vonat állomásra, akivel eddig csak telefonon beszéltem.
    Nagy barátság kötődött meg itt ekkor, bár erről nehéz írnom, hisz Beának nagy köze volt a NAGY DÖNTÉS meghozatalakor.
    De akkor még minden tökéletes volt, idillikus, Ő mutatott be az édesanyjának, Marika néninek, aki egy asztalnál dohányzott. Úgy ült ott mint egy szultán, azonnal tudtam, hogy vele nem lehet packázni, ő írányította a családot, keményen és okosan.
    Az első perctől kezdve jól kijöttünk, sokat nevettünk, és ha Marika néni kemény is volt,. mindig igaz, mindig őszinte...sosem bántott az őszintesége. Elfogadta a segítségem, ha nem volt otthon gyakran kitakarítottam, ezért ő mindig nagyon hálás volt, és kisebb nagyobb ajándékokkal honorálta.
    Amikor Nagyatádon tartózkodtam, több ídőt töltöttem vele, mint Gáborral( akinek oly gyakran volt jobb elfoglaltsága nálam)
    beszélgettünk, amíg főzött,vagy vasalás közben, amikor tévéztem Gábor szobájába gyakran bejött, hozott édességet, vagy épp kostolót mindig gondolt rám,
    sok ajándékot kaptam tőle csakúgy, ha lement a boltba mindig megkérdezte, hogy hozzon-e valamit, és hiába nem kértem semmit, mindig kaptam, ha Gábor csúnyán bánt velem, ő szidta össze, ha haza mentem , mindig csomagolt az útra, föl hívott, hogy haza értem-e, nem is tudom leírni mindezt könnyek nélkül, annyira boldog voltam, annyira szerettem, ő meg büszke volt rám, a tanulmányaimra és még anyát is felhívta....milyen jó idők voltak, Istenem.
    Aztán ott volt Gyula bácsi, Gábor apukája, csöndes ember nagy szívvel, sose mondta, hogy szeretne, mégis tudtam, hogy így van, mindig mellettem érvelt, mindig kedvesen beszélt velem...nem volt közlékeny alkat, de egyszer egy ünnepség alkalmával átkarolt és azt mondta: " Szeresd a fiamat, kicsit bogaras , de jó ember. Szeresd a fiamat, mert komoly terveim vannak veled!".
    Mindig úgy éreztem, hogy ők a második családom, annyira hozzájuk tartoztam, annyira elfogadtak, szerettek és én viszont szerette,
    Aztán ott volt Gyula, Gábor bátyja, aki mindig vicces volt, nagy humorista.
    Szabályos sértődés volt abból, ha hozzájuk nem jöttem fel, ha Atádon voltam. Felesége Kati és fiúk , Ricsike is is szeretett, mindig jókat beszélgettünk Kati erős kávéja mellet.
    Beáról mit is mondhatnák, fiatalos és kedves volt, szívesen látott vendégül, elvitt fagyizni az Oázába, aznap amikor először jártam Atádon, ha Gábor velem telefonált és ő a közelben volt, mindig átkérte a telefont, volt 2 kislánya Renike és Szandra, akik szintén szerettek, Szandra azóta is keres, és helytelenítette Gábor szakítását.
    Bea késö9bb megutált és bíztatta Gábort, hogy nálam jobbat érdemel.
    Túlságosan rámásztam Gáborra, ez vezetett a szakításhoz, igazuk volt, de Gábor volt a híbás, a folytonos mellőzésemmel, a havi 1 találkozáskor sem ért rám,
    Nagy vonalakban ez volt a CSALÁD, de itt kifejthetném a karácsonyokat, húsvétokat, Gábor és gyula-napok tartását, Marika néni kiváló főztjét...de nemcsak ők, hanem a többi Somogyi is örömmel fogadott, Gábor munkatársai Robi,Kata Nénje, a két Pecsor(pincérek), és a recepciósok, kérdezgetek, hogy meddig maradok, kínálgattak, és esténként vagy eseményekkor, gyakran ültem velük kint a teraszon metaxa gyömbért kortyolva, vidám társaság volt, istenemre mondom.
    És akkor még nem beszéltem a városról, a világ legszebb helyéről, ahol a szívem megnyílt.
    Nem volt nagyváros, viszont nagyon csinos volt. Ami elsőnek megdöbbentet, az a tisztasága volt, és a lakóházak színe, de ott volt, még a Csónakázó -tó, a Hotel Fontana, ahol Gábor dolgozott, a városi park. Az egész város olyan tetszetős volt, hogy sosem győztem csodálni.
    Mindig éreztem, hogy ide akarok tartozni, gyökeret verni, sétálni is elmentem egyedül, fényképeztem és gyönyörködtem, felfoghatatlan volt, és számomra máig az.
    Busszal jutottam le Nagyatádra , és a busz út maga is egy élmény volt.
    Az a táj, Balatonboglár, Szölösgyörök, Öreglak, Nikla , Csömend, Marcalim repült a busz, a somogyi-dombságon kersztül és miközben kapaszkodtam bele vésődött szívembe a táj, a naplementék, a reggelek, a templomok, a falvak, a fú zöldje, az almafák és az erdők...nem tudom elmagyarázni, nem tudom megfogni ezt a szépséget, nincs hozzá fogható...
    ...és mára már csak az emlékek maradtak.
    Másfél éve nem láttam Nagyatádot, és Marika nénit.
    Vannak jobb napok, néha elhiszem, hogy ez van, megtörtént, túl vagyok rajta.
    De mikor fog elmúlni a fájdalom?
    Ez az örök vágyakozás?
    Az álmaimban belopózó képek, a szívem igazi vágya...
    Istenem, csak még egyszer leutazhatnék oda a délutáni derengésben, és még egyszer érezhetném azt a boldogságot, ami szétvetet...
    Kisemmiztek.

    A mai nap úgy döntöttem, hogy visszamegyek..
    Anita
  7. Annyira gyorsan telnek a hetek, amióta kollégista vagyok, talán attól hogy folyton utazok pénteken el, vasárnap vissza, suli, Peti, barátok..és főleg talán az, hogy jól érzem magam.
    A mostani életformámmal teljesen elégedett vagyok. Jókedvűen kelek, sétálok, beszélgetek.
    Ez a hét különösen jó volt!
    A hajamat befestettem feketére, Peti próbált lebeszélni róla, de hajthatatlan voltam, és már Ő is elismerte menyire jobban áll, sokan megkérdezték, hogy ez az eredeti hajszínem?
    A sulit és főleg a rajzolást annyira szeretem, ezen a héten is Anatómián, Rajz és Tér ábrázoláson miközben rajzoltunk, remekül szórakoztunk, nem szakadt meg a beszélgetés fonala , miközben valahogy jobban is rajzoltam, hisz nem a rajzolásra koncentráltam.
    Itt a koliban is minden rendben, zajlik az élet, az estéket általában Dórival és Flórával töltöm, szintén vidáman.
    Dóri tegnap különösen vicceset mesélt, azt mondta hogy egyik rettenetes balatoni nyaralásukkor , nem tudtak fürdeni az idő miatt, így egy igencsak leépült házban voltak elhelyezve, ahogy a hűtőből még a kajájukat is kilopták.
    Dóri megpróbált barátkozni egy cigány kisfiúval, aki mint kiderült, nem tudta kimondani a nevét.:)(Amúgy Patriknak hívták)
    Hogy hívnak?
    -Parrré.
    Tessék?
    -Parrréé! Mit nem lehet ezen érteni!
    Szakadtunk a röhögéstől, akárcsak ma órán, amikor meghallottam a legújabb szuper nevet: Lakatos Tomcrúz. Így. Nem semmi!
    Ez még a Gáspár Tarzannál is jobb, bár nálam eddig ez vitte a pálmát!
    Úgyhogy vidáman nézek a hétvége felé, az idő ragyogó, a kedvem pompás... a hétvégét a beteg nagymamámnál töltöm és bízom benne, hogy konfliktus mentesen megy majd minden!
    Anita
    Ui. :
    Mellékelem egy ujjab számítógépes rajzomat!
  8. Az olvasóknak már van egy képe elejtett vagy konkrét megjegyzéseimről, hogy milyen is a kollégiumi élet, mégis érdemes róla mesélni.
    Az első perctől szerettem kollégista lenni,
    és tudom, hogy amikor vége lesz, hiányozni fog,mert minden percét élvezem.
    Nos a ménesiben a következőképen mennek a dolgok.
    A szervezeti felépítés alapja a nagybetűs HÁZIREND.
    Ez szabályozza be az életünk,hogy az épületen belül-kívül, mikor és milyen módon tartózkodhatunk.
    A kollégium péntek 4-kor zár és vasárnap 4-kor nyit, ha valakinek előbb ér be a vonata, busza, az ráfaragott, mert a kollégiumban csak " nevelőtanári felügyelettel lehet tartózkodni".
    Én zöld-könyvesnek számítok , ami azt jelenti, hogy érettségizett vagyok, így sokkal szabadabb vagyok, mint a sárga és piros-könyvesek.
    Reggel 6-tól esze 10-ig szabadon mehetek bárhova, ha este 10 óra utáni programom van, akkor kimenőt kell kérni az ügyeletes tanártól.
    A tanárok egy nap háromszor mennek létszámozni a kollégiumban, dél előtt 9 vagy 10 órakor,délben és este 10 kor.
    Este 10 a csend időszak kezdete, ilyenkor már nem lehet a folyosón , másik szobában tartózkodni, zuhanyozni.
    Reggelizni 6:+0-tól 8-ig lehet, ebédelni 13 órától 15:30-ig, vacsorázni pedig 18-órától
    fél nyolcig.
    Ezek tehát a szabályok, de az élet itt sokkal összetettebb.
    4 nevelő tanárunk van : Darabos Úr, Döngölő, Pető, és Mira.
    Darabos egyben az igazgató is, sajnos vele volt az év közepén egy nagy konfliktusom, ami azóta elsimult.Darabos úr általában kötekedős: Hova megy? Miért megy? Minek kér kimenőt? Miért ég a nagy villany 10 után?
    Általában megoldom, hogy mástól kérek kimenőt.
    Döngölő néni, megragadt az óvónéni szinten.
    Ezzel nem is lenne baj, ha nem hinné azt, hogy minden lány gonosz és azon van, hogy őt átverje.
    Ezért folyton hallgatózik a folyosón, néha hallom, ahogy neki súrlódik a kabátja az ajtónak...Szerintem nincs olyan lány, akinek ne osztott volna ki intőt házirend megsértéséért,vagy ne került volna vele szóváltásba...abszolút provakatív, imádja a konfliktus helyzetet,és elvenni a kimenő könyveket és föl ajánlani, hogy át lehet költözni a Rátzba, ha nem tetszik.
    Tavaly kitalálta, hogy este 10-től reggel 6ig csak orvosi igazolással lehet Wc-re menni, hogy fel vagyunk fázva:(
    Pető tanárnő abszolút normális, tisztában van a szabályokkal, de nem rázza a házirendet minden helyzetben, nem csinál problémát , ha 10 után még Janka nálam van, vagy én Flóráéknál...lényegesebben egyszerűbb az élet vele.
    Mira pedig az áldott Jézusi szeretet mintaképe, kicsit olyan, mint Melanie Wilkes az Elfújta a Szélből,senkiről semmi rosszat el nem hinne.Mindig segítőkész, mindig meghallgat.
    A tanárokon kívül a kollégiumi személyzet része 3 portás: közölük az egyik rettenetesen pletykás és gonosz, van 2 konyhás néni, akik közül szinte komikusan pletykás az egyik, van a karbantartó bácsink, aki mindig reggel 6-7 óra fele szerel hangosan, hogy utána támassza a portán a pultot a pletykás portásnénivel egész nap, van 2 takarító lány, akik nagyon kedvesek és minden titkot ismernek.
    Merthogy a ménesinek vannak ám titkai.
    Elborzadna az ember, hogy egy női kollégiumban, ahol a lányok 70%-a 20 év fölötti, hogy hagyja ott a közös Wc-t maga után...én mondom, rettenetes....
    A múltkori este különösen mulattató, ezért elmesélem.Az első emelet Wct valaki nagydolog után nem húzta le, viszont egy halom Wc-papírt rádobált.
    Szerencsétlen takarító csajnak kellet szemetesbe szedni az eredményt, mert nem merte lehúzni!De ki csinál ilyet és miért?
    Dóri szerint valaki direkt otthagyta, szerintem sietett...szóval ilyen esetek tarkítják itteni békésnek nem mondható életünket.
    A társaság nagyon tarka a szobák egy-egy klikket alkotnak, és vannak szobák, akik jóba vannak egymással. Én például jóban vagyok Dóriékkal, de rosszban a 101-essel.
    Vannak kirívóan idegesítő és élhetetlen lányok, a legrosszabb a II. emelet réme, Anikó, aki külső és belső tartalmában egy trampli, nagypofájú, akaratos és megbotránkoztató és gonosz is.
    Sok konfliktusum volt már vele.
    A pletyka ebben a kollégiumban csak úgy szárnyal, elég ha az ember el megy zuhanyozni és már is mindent tud.
    A kollégium lehetőséget biztosít szórakozásra és pihenésre is, van egy tv-szoba, dvd-s kivetítős termem, gépterem és könyvtár is.
    Minden tekintetben kielégítő.
    A sok negatív dolog ellenére, mégis családias a légkör, mindenki köszön egymásnak, az alap, nagy az egymásra utaltság, az ember megtanul komproviszumot kötni, együtt élni,
    mint már kihangsúlyoztam örök ismeretségek, barátságok és emlékek születnek itt, e mellet szabad vagyok, szabadabb, mint eddig bármikor, a magam ura, ami nálam létszükség.
    Nos ez hát a ménesi igazi arca.
  9. Volt egy nagyszerű , ámde rövid tavaszi szünetem.
    Nagymamám Visegrádon Szanatóriumban volt, csodálatos hely, és csodálatos volt nézni, hogy cserélődik ki, hogy kezd őrülni az életnek, egy tavaszi sétának, míg tolókocsiban kitoltam sétálni, a tájnak, ételnek, új ruhának.
    Mintha nem is az én nagymamám lenne!
    Jó alkalom volt a kórházi tartózkodása a háza rendbe tételére, de nem csak olyan tessék-lássék módon, hanem alaposan, 10 éve el nem húzott szekrények elhúzásával, pókhálózással, ágyak, fotelok porszívózásával, ágyneműk, pokrócok, függönyök kimosásával, fertőtlenítéssel, portörléssel, ablakpucolással, többszöri porszívózással, felmosással, vitrin kipakolással, mosogatással, zsíroldással, csempe, wc pucolással....1 szó, mint 100, a mama háza ki van cserélve, tiszta és lakható.
    Így a szünet első két napját mamánéknál töltöttük, én, húgom Marcsi, és öcsém, Attila segítségével, öcsi a fészert és a kertet rendezte el.
    Otthon, szombaton szintén takarítottam, hisz Anya és Marcsi főztek, én pedig, port töröltem, ablakot pucoltam, porszívóztam és vasaltam.
    Anya töltött kacsát , bejglit és túrós süteményt készített.
    Vasárnap nagy volt az öröm, mert Lilinek a "nyuszi" hozott egy barna, kajla fűlű nyulat, akit ölbe lehet venni ..és én is azonnal beleszerettem.)
    Vasárnap Húsvéti szokásainkhoz híven Kereszt anyuéknál voltunk, isteni zserbót készített, és jó hangulatban telt a nap.
    Hétfőn Petimékhez voltam hivatalos, szokásos habzsi-dőzsi volt :Bárányhús, narancsos marha hús, Húrka, Rántott sajt, rántott hús, Mediterrán csirke, sült sertés, krumpli lángos..anyukámmal azpon nevettünk, hogy az ember akkor is sokat eszik, ha mindegyiket csak megkostolja..és akkor még nem is említettem a desszertet.:dobos tortát, zacher tortát, kávés sütit, narancsos sütit, mákos és diós kalácsot, sajtos rudat.....
    Petimnek szerencsére már saját szobája van, így este közösen filmet néztünk, a Nászajánlatot és másnap az Elfújta a Szelet, ami nagyon meglepett, mert Peti az egyetlen férfi, akinek tényleg tetstik Scarlett és Rhett komikus, majd tragikus kapcsolat.
    Ma pedig túl vagyok az első tanítási napon, és publikálom az első számítógépes grakiai munkáim.
    Anita
  10. So dark the con of man -
    Mily' sötét az emberi ármány.

    <table width="98%" align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Itt jóság lakozik, és persze hibák is, talán még jó adag bűn. De a jóval kell foglalkozni, akárhány folt is van az ember lelkén.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Clive Barker</td><td rowspan="2" style="background-image: url(/elemek/brake-csik.jpg); background-position: center bottom; background-repeat: repeat-x;" valign="bottom" align="right">


    </td></tr></tbody></table>
    Az én lelkemre is folt került, ármánykodtam és ármánykodtak ellenem, bűnbe estem és bűnt követtek el ellenem.
    Őszintén megbántam, amit egy volt szobatársamról írtam, nem azért mert nem volt igazam, vagy nem volt valós, amit írtam, nem azért, mert nem érdemelte meg, hanem azért..mert vétkeztem.
    Le írtam róla a kíméletlen véleményem, mert haragudtam rá viselkedésért, azért, ahogy velem bánt, azért, hogy kiközösített, de ez nem mentség , csak ok.Mert mondhattam volna a szemébe is, túl léptem a kicsinyesség határát sértettségemben.
    Nehezen és félelmekkel tele, írtam neki és a többieknek is, őszintén, felvállalva és bocsánatot kérve, hisz célom nem a sértés volt.
    Sokat gondolkodtam azon is, hogy új blogot kezdjek -e itt a canadán, hisz az, hogy kiderüljön, hogy miket írtam, ahhoz az kellet, hogy a tudtom nélkül megkeresse az én internetes naplóm, de túl sok energiám, munkám van benne, és sok olvasóm is van, ami mindig boldogsággsal tölt el, így megbírkozóm a gondolattal, hogy sajnos rosszindulatú szemek is olvassák a soraimat, de legyen ez az én bűnhődésem.

    <table width="98%" align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">A gyávaság a legrútabb bűn.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Mihail Bulgakov</td></tr></tbody></table>
  11. Mint írtam, a múlthéten nem volt időm írni és hiányzott is, szeretek is írni és boldoggá is tesz, hogy vannak, akiket érdekel, hogy hogyan alakul az életem.
    Miután kiköltöztek a lányok az életem is sokkal egyszerűbb és kiegyensúlyozottabb lett, a szobában rend és tisztaság van, pont úgy, ahogy hagytam, este időben le tudok feküdni, reggel kelni, így csak magamat hibáztathatom, ha nem pihentem ki magam.
    Minden reggel azonnal kihúzom a függönyt és kitárom az ablakot, és ez erőt ad fölkelni. A múlthéten erre különösen szükség volt. Délelőtt az órákon ültem, nagyon jó kis csapat az osztályunk, a fiúk előzékenyek és szerencsére itt nem néznek ki senkit, a lányok se furkálódnak. A két és felediken (Harry Potteresen hangzik, nem?:), ahol a Rajz- és tér ábrázoláson, Anatómián és Festésen alkotunk , bárki bejöhet, beszélgethetünk és zenét és hallgathatunk órán, a hangulat vidám és fesztelen, miközben a középen elhelyezett beállítást rajzoljuk.Tanáraink: Ami, Kata és Csí , szintén sokat segítenek és bekapcsolódnak a beszélgetésbe.
    Az órák után mindig haza szaladtam ebédelni, majd utána vissza rongyoltam a suliba. A vizsgák nálunk úgy működnek, hogy a tanár meghatározza, hogy x órai képet és y otthonit kér, viszont számít a méret is, és igazán az A/2-es méretű képeket szeretik.
    Így hát kedden festeni maradtam bent, a 6 db órai meg volt, de Csí kért 2 otthonit, amit inkább bent csináltam meg, mert a koliban nincs rajzbak.
    Szerdán Rajz és Tér ábrázolásra készítettem rajzokat, de a titkárságon szóltak, hogy csak hatig maradhatok.
    Szerencsére Anatómiára már pótoltam a hiányosságokat, Ami szerint sokat fejlődtem, most emberi, kutya és őz koponyákat rajzoltunk. Megértettem az árnyékolást és a grafitolás lényegét!Nála 5-ösre javítottam magam.
    Csütörtökön szintén a rajztér miatt maradtam bent, csináltam a képeket, közben Ami az estisekkel anatómiát tartott. Az estisek vidám és közvetlen társaságként dolgoztak. Ami odajött hozzám és mondta, hogy "nehogy túl rajzoljam magam", amire én mondtam, hogy már megtörtént. Egy kicsit besegített és azt mondta, menjek haza aludni. Nem ellenkeztem.
    Szinte mindenből javítottam, csak az szomorít, hogy murálisból 3-ast kaptam, és fél évkor az összecsapott munkámra adott hármast, ezzel pedig 6-órát dolgoztam.Hétfőn művészet történetből írtunk és tipográfiából (na az necces!)...úgyhogy ma megérdemelten pihenek...
    Tegnap nagyon felkavart voltam, ugyanis tudtam, hogy Kriszti , a volt szobatársam rendszeresen blogot ír a hotdogon, de nem engedte, hogy olvassam (Csak Esztinek) és azt mondta,hogy úgy se találnám meg.
    Hát én megtaláltam.
    Nem, mondom, hogy könnyen 6500 blogból, de megtettem.
    Ez volt az első sora a blognak:
    "<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTANUL%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Stencil; panose-1:4 4 9 5 13 8 2 2 4 4; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:decorative; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->Egy pénteki napon dühösen és frusztráltan léptem a hétvégi kollégiumba. Beléptem a szobába és egyszer[FONT=&quot]ű[/FONT]en sírni támadt kedvem. A megszokás, hogy szinte minden hétvégét olyan emberrel vagyok kénytelen tölteni, akit legszívesebben a pokolba kívánnék,hogy az én hétvégéim nem pihenéssel, vagy a barátaimmal való találkozásokról szólnak."
    Egy olyan emberrel, akit a legszívesebben a pokolba kívánnék...
    Ez az ember, aki én volnék Kriszti barátnője próbált lenni, önzetlen módon, mindig ehetett az ennivalómból, ha hétvégén filmet néztem, mindig olyat kerstem, amit ő is szeret, hogy be tudjon kapcsolodni és ráadásként a barátom mindig áthozta őt is és a cuccait is a koliból, hogy ne kelljen annyit utazni.....micsoda szar , szemét pokolra való vagyok...és mindezt a szemembe sose merte vólna mondani, de a blogján közzé teszi.
    Nem tudom kezelni ezt a helyzetet, most csináljak???
    Írjak kommentet neki? Vagy amikor összefutunk a suliba, megmondani, hogy nagyon igényes a blogja, csak kár hogy emberileg egy utolsó....jajajaj le kell híggadnom, hisz:
    a bosszú hídegen tálalva a legjobb. Ő nem tudja, hogy én ismerem a blogját....
    Mindenesetre ennyi, amit negatívnak mondanék jelenlegi helyzetemben, minden másnak csak örülök és a nagy hír: Holnap leszünk Petimmel egy évesek!
    Anita



  12. 13--14 éves koromban Claudia barátnőm kölcsönadott egy Zsiráf magazint és erre a versre akadtam benne, rögtön a kedvencem lett, még szavaló versenyen is elmondtam...de azt hiszem fel kellet hozzá nőni, hogy megértsem teljesen.
    Ajánlom mindenki figyelmébe.

    Oriah hegyi álmodó indián verse


    Nem érdekel, hogy miből élsz.
    Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
    és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
    Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
    Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
    hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
    az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

    Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
    Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
    Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
    és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
    Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
    az enyémmel vagy a tieddel,
    hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
    megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
    vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
    az emberi lét korlátaira.

    Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
    Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
    hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
    az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
    Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
    ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
    ered-e az életed.
    Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
    az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
    és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

    Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
    Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
    egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
    fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
    Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
    Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
    anélkül, hogy visszariadnál.
    Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
    Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
    amikor minden egyéb már összeomlott.
    Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
    és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
  13. Megújulás.
    Ezt történik most a természetben, amit annyi örömmel veszek tudomásul.
    Szélesre tárom az ablakomat: Szeretlek tavasz!
    Elbódítanak az illatok, a virágoké, a friss levegőé, a meleg cirógatja az arcomat..és hirtelen annyi energiám van.
    Azonban nemcsak természetben történnek változások, hanem bennem is.
    A környezetem csodálkozva néz, hogy nem lógok a suliból, délután benn maradok önszorgalomból, Petim meg csak néz, tele vagyok tervekkel, ötletekkel,
    és ami különösen meglepte, hogy én, aki eddig utáltam a zöldségeket, most kapkodok utánuk...Mi történt veled Anita?
    Azt hiszem felébredtem a téli álmomból!
    Vissza terelődtem a helyes útra, rendbe hozom az életem és miközben lassan természetemé válik a kötelesség, ahogy egykor természetem volt a lustálkodás, ez az édes, gyönyörű 2010-es tavasz vesz körül, amelynek csak örülni tudok.
  14. Rettenetesen fáradt vagyok. Ez a hét a vizsgának van szentelve,8-9-ig iskolába vagyok, rajzolok, hétvégén tanulni fogok, úgyhogy jövőhéten számíthattok, újabb üzenetre, amúgy minden a legnagyobb rendben:)
  15. Szeretek kollégista lenni, szeretem ezt az életmódot és szeretem a lányokat is, kiváltképp az én nagy barátnőmet Dórit.
    Dórit, úgy ismertem meg, hogy reggeliniél megkérdeztem új lány-e, mert eddig még nem láttam. Ezt mindig fölemlegeti, nevetve mert oda járt ugyanúgy szeptember óta, csak akkor én a második emeleten laktam.
    Dórit könnyű volt megismerni, a koliban nagyon kiemelkedő egyéniség. Ő a mosó lány. A keresztény lány. A nevelőtanárok kedvence. A menyasszony.
    Dóri hetente 2*-3* mos, rengeteg ruhája van, így a mosókonyhában is szóba elegyedtünk. Később együtt jártunk konditerembe és végül barátság lett az ismeretségből.
    Dórit mindig csodáltam.
    2 évvel ezelőtt olyan életet élt, mint én, és a többi 18 éves lány, de ahogy ő fogalmazta meg " megtért", barátjával Tomival együtt.
    Dóri szobája tele van bibliai ídézetekkel,Bibliával és a keresztény könyvekkel.
    Csodálatosan rajzol, én csak
    bámulom, rézkarcai, lenyomatai gyönyörűek, és témája gyakorta Jézus.
    Dóri azonban nem csak mondja, hogy keresztény, hanem úgy is él, kedves, segítőkész, előzékeny, megosztja a sajátját, sosem káromkodik és két éve tett szüzességi fogadalmához hű.
    A barátja, Tomi tavaly nyáron eljegyezte és Dóriék idén júniusban esküdnek.)
    Petivel minket is meghívtak, úgyhogy alig várjuk.
    Dóri segített rajtam, amikor Gábor elhagyott, ő szerezte meg nekem az Anne a Zöldorombólt,
    ő vigasztalt meg, ha Peti kiakasztott, és mondta meg őszintén, ha hibáztam.
    Flórával szobatársak, így minden este egy háromnegyed órát náluk töltök. Csatolok két képet Dórim képeiből.
    Anita