Bohém:
rendezetlen életviszonyok közt könnyed és könnyelmű optimizmussal élő, a társadalmi formákkal nem nagyon törődő, jó kedélyű ember, főleg művész .


Mai szóhasználatban bohémnak nevezzük a felelőtlenül csapongó életet élő, művészies(kedő), felületesen filozófálgató, kedves nemtörődöm embereket. Mindig vannak ötleteik, de sosem valósítják meg őket. Kicsit furcsa a viselkedésük, még esetleg az öltözködésük is de valamiért nem haragszunk rájuk. Olyan "örök gyerekek". Lehetnek akár boldogok is a maguk szertelen életében de lehetnek sérültek is amikor "bohémságuk" igazán a koncentráció és az elköteleződés hiánya.


Nyomot akarok hagyni magam után.
Minden naplóban szerintem tovább él az ember, hisz ha a halál után is meg tudja osztani a gondolatait.....
Nekem meg aztán fol
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Rég óta nem írtam magamról, amikor nincs miről, inkább keresek egy hozzám illő témát, most viszont megint annyi minden történt, hogy érdekes történet kerekedik belőle.
    Múlthét előtti héten kiköltözött Eszti a koliból, a barátja albérletébe, teljesen megértem, hisz külön szobájuk van, konyha, fürdőszoba, tarthatnak cicát...viszont múlthéten Réka és Kriszti is kiköltözött.
    Ennél ostobább döntést nem is hozhattak volna, de én már nem is szóltam bele, annyira mehetnékük volt, annyira leszólták a Ménesit...kiköltöztek egy osztálytársukhoz, Ádámhoz. Egy szobába alszanak a fiúval, szerződést nem kötöttek és ott lakik a 45 éves főbérlő is, ágyuk sincs, matracon nyomják...és ilyenkor nem tudom irónia nélkül nézni őket, mindig panaszkodtak a helyhiány miatt...de igazából nem a Ménesivel van baj, hanem azzal, hogy mindannyian elkényeztetett és buta lányok, de ami késik nem múlik, visszasírják még a kényelmet ...
    Úgyhogy most egyedül alszom egy 4 ágyas szobába.
    A magány ( már) nem zavar, sőt egyenesen isteni, a magam ura vagyok, rend vesz körül, magamra takarítok, akkor kelek-akkor alszom, amikor akarok.
    És még egy jó dolgot szült az esemény Dórival és Flórával sokkal többször járok össze.
    Van, hogy Dóri jön át, hogy amíg mos a Hajdúban, beszélgessünk, van hogy én hívok át, amíg elpakolok, sokat beszélgetünk, még többet nevetünk és az egymásnak tett kisebb szolgálatok(Dórinak fölhozom az ebédjét, reggel viszont felhozza a reggelimet, így nem kell fölkelnem), szóval örülök a barátságunknak.
    Az elmúlt hetekben kifejezetten fölzaklatott, hogy a telefonos munka nem sikerült, kb. 16 órát töltöttem bent,betanulással, vizsgákkal, volt, hogy bementem és közölte Zalán, hogy "most akart írni, hogy ne jöjjek", aztán "lemondta a Upc a kampányt, így sorba tanultam be a Generalit, Upc-it, majd a Mester kiadót.
    Az egyik szombatot nem tudtam vállalni,emiatt félreértés támadt, így az az állapot, hogy "majd hív" Zalán....Ebből kezdődtek a veszekedéseink Petimmel, míg végül úgy keltem föl múlthét kedden,hogy ma megtalálom a nekem való munkát..és így is lett,, találtzam cukrászdai munkát, egy neves, nagy múltú intézményben.
    Vasárnap kezdtem, 8-tól dolgoztam este 6-ig, és nagyon tetszett,
    Facsartam vagy 20 liter naranbcslevet, minden 5000 fztt fölötti vendég ajándékba kap 3 decit, vaxoltam a torta szeleteket( fóláztam azt, amit helybe fogyasztanak vagy elvisznek, egy kicsit mosogattam, ki-be pakoltam a mosogatógépbe,kávét főztem, felsöpörtem, pörgős munka volt. Egykor kaptam 15 percszünetet, föl akartam vinni az általam csomagolt ebédet, de kiderült itt főznek ránk. Jani bácsi egy 70 év körüli szakás, hús levessel, petrezselymes burgonyával várt és Gordon Bleut készített hozzá.
    Mindenki kedves volt velem.
    Nagy erőfeszítést ígényelt, hogy az általam annyira kedvelt édességet ne kostóljam meg, de el tudtam vonatkoztatni, bent pedig kedvesen megkérdezték, hogy "nem szereted a süteményt?", mert a közös tányérról, ahová a sérült, vagy földet ért egyedek kerülnek se mertem venni.
    Ha kostoltam is, csak egy falatot, isteni volt a Sacher, a Dobos, a málnás-túrós torta,tökéletes volt Baklava, a Zserbó pedig különleges, ilyen töményet még sose ettem.
    Késöbb utána nézem és az alapító, akivel a hétvégén is találkoztam így mesélt a receptekről:
    "- A kitörést egy karácsonyi bejgli hozta meg…, aminek a receptjét nagyapámtól őrzöm. Aztán jött a parfé… Nagyapám és apám kézzel írott receptkönyveit ma is forgatom. Még mindig találok bennük újat és megszívlelendőt… Természetesen a teljesen új sütemények megalkotásától sem ódzkodunk… Alapvetőnek tartom, hogy mindig friss legyen az áru. Egy otthon sütött rezgős, meleg költeménnyel nem tudjuk felvenni a versenyt, de a házi sütemény varázsát próbáljuk utolérni… Mind a mai napig az étkezést egy süteménnyel fejezem be… Télen általában a nagyapám sütötte tejszínhabos mogyorótorta zárta a vasárnapi ebédeket. Még most is ez a kedvencem."
    Én em is gondoltam volna, hogy ennyi féle torta létezik...
    Nosztalgia Dobos torta
    Stefánia torta
    Puncs torta
    Lúdláb torta
    Málnás omlett torta
    Eszterházy torta
    Meggyes csoki torta
    Sacher torta
    Erdei gyümölcsős joghurt torta
    Málnás rízs torta
    Málnás kocka torta
    Tiramisu torta
    Öszibarackos túró torta
    Rigó Jancsi torta
    Csokoládé torta
    Brazil dió torta
    Oroszkrém torta
    Eperkém torta
    Sarlott torta
    Szedres sarlott torta
    Áfonyás Rigó torta
    Málnás túró torta
    Ribizlis Mákos torta
    Fekete erdő torta
    Malakoff torta
    Karamell torta
    E80 torta
    Gellért tekercs
    Azthíszem, hogy igencsak bő a választték és ekkor még nem említetem a fagyit, a krémesekeset, a pogácsákat.....folyamatos kígyozó sorok igazolták a minőséget.
    Én is kiettem magamért, segítettem, ahol tudtam, meg is dícsértek egypárszor:)
    Úgyhogy szurkoljatok, hogy újra hívjanak!
    A suliban is jól haladok, ha majd tudok fotózni, töltök föl képeket, mostanában anatómián koponyákat rajzolunk!
    Petivel is rendeződtek a dolgok, ma délig aludta, van egy üveg nutellám-szóval minden rendben!
    Anita
  2. Tudom, hogy sokáig eltűntem és lesz is mit beszélnem, kezdve azzal, hogy a lányok kiköltöztek, bezárólag azzal, hogy Petivel annyit veszekedtem múlthéten, hogy képtelen voltam írni.
    Addig is írok Joseph Wrightról szeretnék mesélni.
    Senki se ismeri. Én egy képeskönyvbe ismerkedtem meg az egyik festményével .Később rákerestem, magyarul szinte semmi sincs róla(Peti fordította le nekem az egyik amerikai-angol oldalról az életrajzát).
    Amit fontos róla tudni, hogy őt nevezik a gyertyafény festőjének!Mesteri képei közül a kedvencem a :"Kísérlet madárral légpumpában".Azoknak, akik veszik a fáradtságot, hogy megnézzék a képet, ajánlom figyelmükbe , az asztallap csillogását(sose láttam még olyan festményt, aminnye anyagszerű, szinte megfogható),a ruhák gyűrődését, az árnyékolást, az arcokat, és a kisérletet végző intelligens arcot, aki a nézőtől várja a döntést, elvégezze e a kísérletet?
    A többi képét még nem elemeztem eléggé, de mind annyira csodálatosak.....
    Anita
  3. Terveztem, hogy írok Anitáról, az én legjobb barátnőmről, ikertestvéremről...:)Mulatságos és egyben meglepő történet.
    Történetem ott kezdem, hogy amikor még meg se születtem, de már édesanyám állapotos volt velem, egy terhességi szűrés alkalmával beszédbe elegyedett egy szintén falunk beli hölggyel, aki szintén állapotos volt egy kislánnyal.
    Anitával innen számítjuk a barátságunkat.
    Az óvodában is azonnal barátok lettünk, nem sok emlékem van ebből az időből, csak néhány emlékkép, a nagy kertben a téglafalra mindenki jele föl volt festve és egy másik, amely Ancsihoz köthető, amikor közösen ástuk az alagutat, hogy hazaszökjünk.
    Nem tudom kinek volt a bűne, de szét választottak bennünket , én á-s lettem, Ancsi bé-s, így 1 .és 2. osztályban főleg egyedül mászkáltam.
    3. osztálytól megint puszipajtásokká váltunk, sok szomorúságot okozott, hogy Ancsiék mellet lakott a "Zita" és Ancsi sokszor "lepasszolt"... egy idő után besokaltam és Claudia ( a R.hoteles) barátnője lettem )( ő szintén egy újabb témát bejegyzést érdemel).
    Aztán 7. osztálytól szintén a mai napig elválaszthatatlanok vagyunk.
    Ancsi jellemét ismertetném, hogy könnnyebben érthető legyen a dolog.
    Az apukája korán meghalt és az anyukája leszázalékolt, asztmás rokkant nyugdíjjas. Ancsit későn szülte, idős, és sajnos bolond. Kibeszélik a faluba és máshol is őket. Furán beszél és furákat mond, Ancsinak pedig ő az egyetlen családtagja,akihez kötődik (felnőtt férfi testvérei tudomást se vesznek róluk).
    Összesen 2-szer voltam náluk, döbbenetes volt.
    Mindenhol kosz és rendetlenség, a szőnyeg tele van, porral, kosszal, hulladékkal, üres és szörpös üvegekkel, tányérokkal, Ancsi szobájának 99,7%-a poszter, ráadásul az a ház félelmetes.
    Szegény Ancsi sokat szenvedett a Jóska miatt is, aki sokáig élt együtt az anyjával, és alkoholista, kötekedő alak volt.
    Így Ancsi fő jellemzője a félénkség.1000 és 1000 bogara van, álltalánosban nem mert bemenni a boltba, szakközépbe nem járt iskolába, sose engedi ki a haját(szakközépbe egyszer kihúztam a gumit a hajából és erre sírni kezdett.Megijesztett:(), és sose veszi föl a telefont!
    Általába megígéri, hogy ott lesz valahol és nincs ott, nem elérhető.
    Nemegyszer vártam rá, aztán el se jött, mégis nekem Ő a legjobb barátnőm.
    Barátságunkat jól szimbolizálja, hogy ugyanabba a suliba mentünk tovább tanulni, ugyanabba az osztályba jártunk, és egymás mellet ültünk.
    De ezek felületes dolgok.
    Rettenetesen hasonlítunk.
    Bármint külsőre nem, ő vékony én molett, de a jellemünk, a természetünk, amit szeretünk, a humorunk félelmetesen azonos.
    Imád olvasni, Stephen King a kedvence. Állandó vitatéma volt, hogy ki olvasott tőle többet.Minden általam olvasott könyvről ugyanaz a véleményünk.
    Mindig együtt jártunk könyvtárba.
    Író akar lenni!!!
    Szeret főzni!
    Mindketten ugyanazt a 2 rádiót hallgatjuk( ez kb, 2 hónapja derült ki), ugyanazok a kedvenc zenéink, ugyanaz a kedvenc DJ-nk.
    Ugyanazok a legkedvencebb filmjeink: őrült Titanic, Gyűrűk Ura. Harry Potter rajongók vagyunk.
    Imádjuk a Győri Édes Zabfalatokat.
    Általában ugyanaz a véleményünk az ismerőseinkről, ha még sem keservesen csalódok Ancsi javára.
    Folyton röhögünk valamin.
    Még a nevünk is ugyanaz!!!
    Csak az a baj, hogy Ancsi olykor-olykor eltűnik, néha hónapokra.
    De mindig próbálkozom, és utána mindig közli, hogy mennyire szeret engem.
    De a legdúrvábbak az álmok. Én itt élek Pesten, Ancsi Pócsmegyeren és néha nem jut eszembe egész nap..és álmodok vele.
    Nem muszáj elhinni, de az álmok azt jelentik, hogy rövid időn belül találkozunk.
    És Ancsi is álmodik velem.
    Remélem pénteken találkozok vele, utoljára decemberben láttam.....
    -
  4. Már említettem, hogy mennyire szeretek olvasni, és azt is, hogy ebből kifolyólag a verselemzésekkel se volt problémám,.
    Mind festészetben, mind az irodalomban, mind pedig az életben kedvelem a Romantikát.
    Kedvenc költőm Arany János.
    Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne a Toldi és a Szondi két apródja alapján ítélje meg, hanem csapja föl az egyik verses kötettét.
    Ízelítőül bemásolom az én 2 kedvenc versem tőle.


    Arany János:

    <table width="100%" border="0"><tbody><tr><td width="100%">JULISKA SÍRKÖVÉRE

    </td> <td>
    </td> <td>
    </td> <td>
    </td> </tr> </tbody></table>

    I​
    Midőn a roncsolt anyagon
    Diadalmas lelked megállt;
    S megnézve bátran a halált,
    Hittel, reménnyel gazdagon
    Indult nem földi útakon,
    Egy volt közös, szent vigaszunk
    A LÉLEK ÉL: találkozunk!
    II​
    Férj, szüle, testvérnek szakad érted szíve, Juliskám!
    Csak, ki legárvább lőn, egy mosolyog: csecsemőd.
    Benne mi kárpótlást keresünk nő, néne, leányért;
    Jaj neki: búra ha nő, hol keres édesanyát!
    (1865)

    És a nagy kedvencem csatolom!!!
    Érdemes elolvasni!!!
  5. Folytatván az előző bejegyzésem, a Főnök gyakran zaklatta női alkalmazottait. Katit, aki ifjú házas asszonyként vállalt felszolgálói kisegítő munkát (férje pedig G.Úr házán dolgozott asztalosként) különösen zaklatta:
    " Maga szeret fölül lenni, mert álmomba ott volt".
    Láttam nem egyszer sírni miatta lányokat, aki azonnal utána fölmondtak.
    Ráadásul önkényúr volt.
    A R. parkjában építettet magának házat, és ha éjszaka dolgoztam sokszor felhívott, hogy hozzak át neki egy kis almafröccsöt...
    Rettenetesek voltak a dührohamai.
    De voltak jó oldalai is.
    A személyzet bátran fogyaszthatott és nemcsak készételt, hanem üdítőt, fagylaltot..persze módjával...de hát Isteni volt.

    Személyes konfliktusom volt vele, amikor Claudia egy esküvőn, miután elengedett minket G. Úr, fölment pólót váltani 1 pincér szobájába.
    G rajtam kereste és mitán közöltem, hogy nem tudom hol van, G azt mondta, vagy megtalálom, vagy nem kapok fizetést. Amikor megtaláltam a pincér szobájába, G közölte, hogy se a Clau, se én, se a srác nem kapunk fizut, és amikor kiakadtam(az volt az utolsó munkanapom) G azt mondta, hogy induljak lefeküdni 1-2-3, és rimánkodjak, hogy reggelre meggondolja magát.
    Délelőtt behívtam apát, akinek G . azt mondta, hogy én hazudok, hogy ő ilyet nem mondott és adott 30000 Ft (úgy hogy volt 20000 Ft előlegem, de egész hónapban dolgoztam, szünnap nélkül.
    Előttem számoltak, van 30 nap a hónapban,ebből voltál 24-et....Állj, állj,állj szóltam közbe 22 munkanap van és én itt voltam 24-et....szóval nem épp vidáman váltunk el .2007 augusztusában.
    Gnek 2 helyettesítője volt Andi és Erika.
    Andi nem igazán bolt alkalmas vezetőnek, francia tanár volt és úgy osztotta a munkát is, furcsa, úrias kiejtéssel.
    Ráadásul mindenki tudta róla, hogy az esküvőjén, amit a Regattába tartott, megcsalta a férjét a pincérrel, miközben az újdonsült férj ivott......
    Erika a helyi postásból vált vezetővé, a férje, az Iráni Nobil állítólag verte, viszont a nőnek megfelelni nem lehetett, ha valamit jól csináltam nem mondot semmit.
    Amíg én voltam az éjszakai recepciós gyönyörű rend volt reggelente, ezt a takarítók és Évi a titkárnő és kihangsúlyozta mindig, de Erika ha bejött, megállt a bárpultba:
    -Ki tette ide ezt a gumi kesztyűt?-kérdezte.
    Nem tudom- válaszoltam.
    Szarnak, bajnak sosincs gazdája.
    Szintén amikor éjszakás voltam,az estis lányok nem szedték le az asztalokat, és sötétben botorkálva szedtem le a teraszról,majd moslékoltam..reggel pedig jelentést tettem Erikának, aki elsőnek nem hitte el,majd amikor fényképet mutattam, akkor hátraszólt Andinak, hogy tényleg nem szedtétek le!Utána pedig velem ordibált, hogy mit képzelsz, hogy színes üvegdarabokkal vakargatom a puncimat?...........hát ilyen volt Erika.
    2008-ban ő rugott ki, mert szerinte rossz evőeszközt raktam ki( Komolyan mondom Anita, menjél haza a picsába....mondtam neki, hogy most hazamegyek, de többet nem jövök!És így is tettem.)
    A személyzet többi tagjával jól kijöttem.
    Mariann volt a takarító, a legrégebbi bútordarab, 30 körüli nő, tele humorral és erővel, mindennek tudta a helyét, türelmes volt és kedves.Sokszor jött vele a lánya Adélka, aki a legrosszabb kislány volt, akit valaha is láttam.
    Mariann és Claudia bezárkóztak a konferencia terembe röhögni, amikor apám számon kérte G.-t.
    Laci a szállodához tartozó bódéban lakott, ápolatlan volt és alkoholista, rettenetesen köhögött, és nem túlzottan szerettem, mikor éjszakásként feltartott a munkámban.
    Andi 2 egy fiatal 20 éves lány volt az én legnagyobb ellenségem, rendkívül bunkó volt, mindenbe beleütötte az orrát, sértő volt és utált engem.
    Egyszer rám akarta sózni az egyik Wc-t esküvő után, közölte, hogy "szerintem azt Te fogod megcsinálni",Anyáékkal is összevesztem, de megmondtam otthon , inkább rúgjanak ki , de azt a wc-t képtelen lettem volna.
    Ráadásul Erika nagyon szeretett engem, amíg Andi meg nem jelent a színen.
    Ott dolgozott még Uzi, aki japán származású volt, G rabszolgaként kezelte.
    Nem festette le G ablakpárkányát jól és napokig megtiltotta neki G, hogy egyen.
    Végül már hitelre vásárolt kaját magának, ez pedig az én igazságérzetem sértette és végül kimentem és vittem neki maradékot,(olyan éhes volt, hogy kézzel ette a pörköltöt), majd gnél is szót emeltem érte.
    Dolgoztak itt másk is, ugye Gábor is,meg Anikó, Hédi, Barna...nagyon sokan, akiknek már a nevét is elfelejtetem.
    Bár a R. korántsem a legjobb munkahelyek mintaképe, mégis azóta nem találom a helyem,
    Se a Tesco, se a boltok nem nekem valók, én vendéglátást tanultam, szeretem a vendégeket, szeretem a rendet....
    Hát ez volt az én csodaszállodám története,.
    Egy kis anekdotával zárnék. Ibolya , az esküvős szakács mindenkit Lujzámnak hívott, merthogy úgy hívták a lányát.
    A lánya pedig egyszer kifakadt:
    "Szarból lehet várat építeni, de ez a hely fos".:p
  6. ígértem, hogy mesélek a R.ról,de ez annyira összetett történet.
    Azt meséltem, hogy itt ismerkedtem meg 2006-ban Gáborral, 2007-ben Péterrel, de itt töltöttem 2008 nyarát is.
    A R. hotel jelentette számunkra a nyári munkát.
    Elvileg háromcsillagos, de a Főnök, ha nagyon kiakadtak a vendégek elismerte, hogy csak 2 és fél csillag, én viszont tanultam szállodaismeretet, és biztosíthatok mindenkit, hogy 2 csillagnál többet nem érdemel.
    Ettől függetlenül nem mondom azt. hogy nem jó hely.
    A Duna partján található, köze a Dunakeszi komphoz, saját dunaparttal rendelkezik, és minden vendég kiváncsíságát felkelti a szállodával szemben elterülő Szürkő-sziget.
    A szállodának nagy parkja van, gyönyörű tölgyekkel, pázsittal, röplabda pályával, és egy kis medencével.
    A parkban helyezkedik el a Motel épülete(diákszálló), illetve a campingező vendégek számára Wc és zuhanyzó.
    A szálloda épülete a következőképpen néz ki. A bejárat mellet van a recepciós/bárpult.
    Ha balra indulunk, itt van a földszint mosdó/Wc és itt lehet kimenni a teraszra, ami a Duna fölé magasodik, és itt található a Hajóorr is(kormánykerékkel) is.
    A mosdó mellet található az étterem 150-200 fős, mögötte pedig a konyha.H a recepciótól jobbra indulunk, akkor az iroda, a konferencia terem, és a reggeliző termeket találjuk és a lépcsőket fölfele. Összesen 16 szoba, van 6-7-8 ágyas4 és 2 ágyas is..A legtöbb erkélyes is.
    A R.-val egy gáz volt, hogy rossz kezekbe volt.
    Az ágyneműk kopottak, szinte sose találtunk összeillőt vagy gombosat, a berendezések kopottak, az ablakok pucolhatatlanok voltak.
    Ugyanígy nem volt meg a szükséges és egységes étkészlet, kevés volt a terítő.
    Én amolyan mindenes voltam.
    Szobalányként lehúztam az ágyneműt, majd felhúztam az újjat, port töröltem, kiporszívóztam, felmostam az erkélyt, kitakarítottam a fürdőszobát,ott is felmostam és a végén légfrissítés után bezártam a szobákat.Sokszor porszívóztuk a folyosókat is.
    A konferencia és a reggeliző termeket csak porszívózni kellet, de a 200 fős élétteremnél ez nehezebb munka volt, Bárpultosként kávét főztem, mosogattam, behűtöttem az italokat, feltöltöttem a cukortartókat, mondanom se kell, hogy ezt a munkát szerettem a legjobban, miközben a vendég iszogatott, sokat beszélgettem.
    Felszolgálóként terítettem, kiszolgáltam és leszedtem az asztalt,. általában nem volt formaruhánk.
    A konyhában mosogattam (600 fő esetén is), reggelit csináltunk, teát főztem, leszeltem a szalámis tálakat, krumplit (a rekordom 60 kg, jól nézett ki a kezem utána)és hagymát hámoztam, daraboltam, pudingot főztem, kisütöttem a húsokat, paníroztam.
    Hétköznap általában reggelire főtt vagy sült virslit, tojásrántottát, bundás kenyeret, kakaós kalácsot adtunk ki.
    2008 nyarán éjszakai recepciós voltam, bár a munkámnak köze se volt recepcióséhoz, úgy nézett ki, hogy este 8 -ra mentem, elmosogattam vacsora után (akár 100 fő is lehetett, ha a motelbe diákok is voltak), leszeltem a szalámis tálakat a panziósoknak, 10-kör körbezártam a szállodát, kitakarítottam a kávégépet, feltöltöttem a cukortartókat, a hűtőket, felporszívóztam a bárpultot és az éttermet, kitakarítottam a földszint mosdókat, wc-ket, felmostam, megfőztem a teát.Ekkor elmehettem aludni, de 5-kor kellet kelni, főzni pár adag kávét, megteríteni, teát főzni.
    2 féle rendszeres programja volt a R.-nak a Nótás Sétahajó vasárnaponként és az esküvők.
    Voltak visszatérő vendégeink, karate tábor minden nyáron 2ster, voltak a hastáncosok és a nagy kedvenceim Kiskovács Attila és Harsányi Bence színjátszó táborai.
    Voltak vicces vendégeink is, volt egy ezoterikus tábor, intelligens és konszolidált felnőttek, egy holland házastárs kutyával, én "kávéztattam" őket reggel és nagyon érdekesek beszéltek egymás között és velem is.
    Viszont este megőrültek. Izzasztósátrat építettek a Dunaparton, és meztelenül másztak be 10-en 15-en, hogy kapcsolatba lépjenek a szellemekkel(a főnök direkt leste a neztelen nőket), vagy volt , hogy Claudiával, aki a második nyáron éjszakás volt mosogattam este és síri sikoltozást hallottunk a motel melleti konferencia-teremből, ez a csoport volt, körbe-körbe futottak párnával a kezükbe és üvöltöttek.
    Calaudiával szétszakadtunk a röhögéstől
    Ráadásul a Motelben hittan-táborosok voltak és a vezetőjük mindennap jött panaszt tenni, hogy a kis gyerekek miket látnak.
    Amúgy a szállodában lakó gyerekeket se kellet félteni, kiköltözés utáni takarításkor egy hatalmas pókot találtunk a tükörree ragasztva Muterus Spiderus- Mutáns pók felirattal...
    A regattában a személyzeti fluktuáció hatalmas méretü volt, sok ember ismertem meg.
    A főnök, G. Úr(aki Úrnak hívatta magát), nem akármilyen görény volt.
    Bár volt felesége, a titkárnővel Évivel volt nyíltan együtt, de nyomult mindenkire, Claudia barátnőmre is .(Clau azt mesélte, hogy épp hajolt be a fagyasztóba, amikor G. Úr mögötte termett (igen szorosan), de Claudi leszerelte lazán..közölte, hogy pukiznia kell:smile:
    Folyt köv.
  7. Nagyszerűen telt a hétvégém,így a mai napra semmi életkedv nem jutott!
    A péntek estét Kittiéknél töltöttem.
    Halálosan Hálás voltam neki, azért, hogy ott aludhatok.
    Mint írtam már a blogomban, Kittivel nem volt meg az a fennkölt barátnői viszony, sokszor volt nyers, és elutasító, épp ezért lepett meg, hogy amikor minden ajtó bezárult előttem(tulajdon szüleimé is), számíthattam rá. Idegesen és mindenféle büszkeséget mellőzve kérdeztem meg, és könybe lábadt a szemem, amikor föl ajánlotta a kinyithatós ágyat. Gyönyörű albérletük volt, modern berendezéssel.
    Kittit új oldaláról ismertem meg, a szíves háziasszonyét, egyáltalán nem éreztette velem, a kényes helyzetemet, megnézte a rajzaim és azt mondta, hogy tetszenek neki( együttlakásunk alatt ekkora bókot sose kaptam tőle) nutellás fánkot ettünk, kisütött dínó-fasirtot.
    Úgy éjfél fele eldöntötték, hogy buliba mennek, 3 órára el is készültek.
    Amíg a buliba készültek, Kitti nyávogott "Anitaaa, mit vegyek fel...........?"
    Amíg együtt laktunk, minden héten ment buliba és mindig ezt kérdezte, az össze ruháját és azoknak kombinációját felpróbálta és nekem fényképezni kellet :) Amikor elmentek, lefürödtem...kádban....Isteni volt, se a koliba, se otthon nincs kádunk:)
    A buliból 5 óra fele érkeztek meg, 10-ig aludtunk, Peti este 6-ra jött értem.
    Náluk is jól éreztem magam,bár az ágya kicsi, én meg mindig forgolódok.
    A vasárnapi ebéd fenséges volt, és desszertnek volt zserbó is.Szégyenletes, de úgy beebédeltem, mint a rómaiak, estére pedig olyan álmos voltam, hogy képtelen voltam írni.
    Most indulok dolgozni, igyekszem majd holnap is írni.
  8. A mi kollégiumunk, ami itt a Gellért hegyen működik és 60-70 főt számlál, sosincs nyitva hétvégén.
    A vezetőség azzal indokolta, hogy a bent maradó 5-6 lányért nincs értelme dupla fizetést adni a portásoknak és állandó tanári felügyelet is szükségeltetik, így azt az alternatívát ajánlották fel számunkra, hogy átmehetünk a központi koedukált koliba, hisz 600 főből több személy marad, és ott gazdaságos a nyitva tartás.
    Kedden majdnem agyhúgykövet kaptam, amikor Ibolya tanárnő jött, hogy nem mehetünk át a rátzba , mert megint kiadják.
    Aki rendszeresen olvassa a blogom, az tudja, hogy már múlthéten is mekkora promlémát jelentett ez nekem.
    Most a helyzet annyival dúrvább, hogy:
    1. Apám még mindig haragszik rám és nem enged haza
    2., A mamám is haragszik rám, így hozz se mehetek
    3., Peti beszélt a szüleivel és hozzájuk is csak szombaton mehetek
    Úgyhogy ismertetem a túl élési tervek.
    Valamelyik szórakozó helyen 4-ig maradok, ha lehet, utána 8-ig fogalmam sincs hol leszek, 8-kor nyit a West End, 10-kor a könyvtár.

    Anita
  9. Az ősi Indián kultúrában, fontos szerepet játszottak a totemállatok, pl: a sas, a holló, a ló, a bölény, a farkas stb.
    Minden embernek megvan a maga totem állata, amely valamilyen formában , álmokban megjelenik neki.
    Az én totemállatom a farkas.
    Rettenetesen féltem tőlük, gyerekkoromban.
    A szomszéd német juhász kutyája minden éjjel vonyított , nyüszített és ugatott és az én gyermekfejembe ez összekapcsolódott a félelmetes farkas üvöltéssel.
    Sokat álmostam és a mai napig álmodok velük, főleg fekete farkassal, és mindig félelmetesek.
    Aztán el kezdtem olvasni Farlew Mowat Ne féljünk a farkastól című könyvét...és lassacskán elmúlt a félelem. Amikor pedig Jack London könyvéből készült Fehér Agyar című filmet néztem, teljesen beleszerettem.
    Azóta csak sóhajtozok, hogy milyen gyönyörűek, mennyire szépek, megközelíthetelenek, vadak.
    Az indiánokat is szeretem (Farkasokkal táncoló), így ismerkedtem meg a totem állat fogalmával.
    Gyönyörűek, nem?
  10. Már a tegnapi bejegyzésembe említettem, hogy milyen kapcsolat köt Szentendréhez, dédszüleim és iskolám által.
    Szentendréről sosem beszélhet az ember objektíven.
    Aki már járt ott , felcsillan a szeme, ha szóba kerül.
    Én pedig 4 éven át, szinte mindennap ott voltam, úgyhogy nem bújhatok ki a hatása alól.
    Szentendre egy kicsi város Budapest és Esztergom között, környező települések Leányfalu és Visegrád, Budakalász és Békásmegyer, és a Szentendrei-sziget.
    Szentendre több részből áll és mindegyik részét, öröm felfedezni.
    Ezt a kis várost meg lehet közelíteni HÉV-vel (ami a Batthyányi térről indul) és busszal is .Az iskolám, a Hév állomás közelébe volt. Mellette egy kis oltár és a Heim sütöde, amely kivételesen finom süteményeket készített(minden reggel ott vettem a sajtos croissant) . Innen egyenes út vezet , Szentendre leghíresebb részébe, a centrumba, a fő térre. Érdekes butikok, cukrászdák, éttermek ,múzeumok,ékszerüzletek, ajándékboltok, könyves boltok és antikváriumok találhatóak minden utcába.És templomok, ugyanis Szentendre 7 templommal büszkélkedhet.
    Ketté szeli a várost a Bükkös-patak , így egy pici hídon is át kell kelni, hogy a fő térre jussunk.
    Másik jellemzője Szentendrén az Óvárosnak, a macskaköves utak és sikátorok.
    Virágzik a városban a vendéglátás , így tavasztól késő őszig minden egyes étterem és cukrászda teraszokat helyez ki az utcára.
    Télen pedig a karácsonyi vásár a fő attrakció, mindenhol ajándéktárgyat, forralt bort, kürtös kalácsot , Szamos édességeket árusító bódék, a fákat karácsonyi égősorokkal díszítik és karácsonyi zenéket hallgathat a járókelő.
    Májusban kihagyhatatlan a majális, nemcsak az ingyen koncertek és a látnivalók miatt, hanem a hangulat teszi számomra annyira vonzóvá.
    Azt említettem, hogy Szentendre egyik leghíresebb pontja a Főtér, itt található a Pestis kereszt, a könyvesbolt, a Szamos cukrászda.
    Innen indul a lovas kocsi, minden nap évek óta, ami a turistákat viszi körbe.
    A közelben van a Lola Cukrászda, ami a 60-as évek óta isteni fagylaltot (én bodzásat szoktam enni) készít.
    A főtérről 5 irányba leget elindulni.
    Lehet a sétányra, a Duna korzóra, ez a fiatalok és a szerelmesek és a fiatalok legkedveltebb része, az úttest egyik részén éttermek sorakoznak, nagy ernyős teraszokkal :pl :mint a Görög Kancsó, Pizzázók, a másik oldalt húzódik a töltés, amely virágokkal díszített és padokkal kényelmessé tett sétány, nagyszerű kilátással a Dunára és a Szentendrei Szigetre. A sétány. a Postásstandról indul, ez egy nagy füves térség, játszótérrel, itt tartják a rendezvényeket.
    Híres része Szentendrének a Városháza(sosem szedik le a karácsonyi díszítés), az általam leggyakrabban látogatott Pest Megyei Könyvtár,
    vagy az Egészségház környéke, a Római Kőtár..és persze a Templomdomb, amelyről gyönyörű kilátás nyílik.
    Nehéz leírni, milyen is Szentendre, és nem lehet róla összeszedetten írni, annyira szerte ágazó, és ezer arcú.
    Ha hazamegyek Szigetmonostorra, ha csak tehetem sétálok egyet az én kis városomba.
    Itt voltam először igazán szerelmes, itt érettségiztem, itt töltöttem magányos óráim, itt volt a szalagavatóm és azt hiszem itt hagytam szívemnek egy (jó nagy) darabját. Inkább csak csatolom a képeket.
    És a profilomon magyarázatokkal együtt megtekinthetitek:)
  11. Ha áttekintem életem eddigi 20 évét, és a kapcsolataimat (családi és baráti tekintetetben egyaránt), arra a következtetésre jutok, hogy saját magam ellensége vagyok.
    Ugyanez a helyzet, ha édesanyámról van szó.
    Mostanában kissé máshogy látom a dolgokat, máshogy éltem meg a karácsonyt és a szüleimhez való viszonyopm is érdekel.
    Igyekszem szelíd és visszafogott lenni, igyekszem nem ugrani, ha felbosszantanak, anyukám szerint kezdd benőni a fejem lágya.
    Nehéz dolgom van, ha anyukámról akarok mesélni, hisz akkor mesélnem kell Nagyapámról aki édesanyám életében a legmeghatározóbb alak volt, de ha a papáról mesélek, akkor mesélnem kell Dévaványáról és ha Dévaványáról mesélek, akkor mesélek, akkor kihagyhatatlan Cser Rozália és a Cseryk történe.
    ("Megered lassanként s mint valami patak , minél ,messzebbre foly, annál inkább dagad")
    Szóval a történet homályba vesző része a kezdet.
    Nem tudom, hogy hol, de volt egy Csery grófság és volt egy Csery gróf is úgy az 1900-as évek elején, akinek én az egyenes ágú leszármazottja vagyok. Szóval ez a gróf elpókerezte a családi vagyont, és az ő fia foltozó vargaként dolgozott. Aztán született egy lánya, akit Cser Rozáliának hívnak(az y-ont levették a nevéből, mert már nem számított nemesnek), és ő az én ükanyám.
    Abban a szerencsében részesültem, hogy otthon anya örökségeként meg van a Bibliája és ükanyám kézírásával olvasható a saját neve, és életének fontosabb bejegyzései: házassága, 2 fiának születése. (úgy írta a nevét a bibliába, hogy Cser Rozálija:) )
    Balogh Mihállyal kötött házasságot, akit Dévaványán csak a "rossz vérű Balogh Miskának" hívtak, indulatos és kemény férfi volt, aki lerántotta a csendört a lováról.
    Amikor az én dédapám, az első fia Mihály, 4 éves volt , elvesztette az édesanyját, ugyanis egy téli napon az én ükanyám megfázott, mert mezitlább mennt ki a hóba (ha jól tudom, a barátnőjének nem volt cípője, így Rozália sem vette föl a sajátját.)
    Dédapám mesélte, hogy amikor édesanyja meghallt, azt mondták neki, hogy csak alszik.
    Innentől kezdve bekövetkeztek azok az események az életébe, amelyek kemény emberrré nevelték.
    Egy mostoha aki verte, majd a szökése és önellátó élete a tanyán.
    Elvette a dédamámat Papp Teréziát, aki rendkívül szép volt kék szemeivel és szőke hajával. Cselédként dolgozott egy gazdag házban, és az úrnő megkérdezte tőle, hogy mivel mossa a haját, hogy ilyen szép.
    A 2. világháború őket is érzékenyen érintette, Papa 4 évig volt a fronton, ebből 2 szer jött haza. lánya Ilona ( akit csak keresztanyunak hívunk) és fia, nagyapám születésekor.
    Otthon található kép a dédimamámról, ami papámnál volt a fronton és szürke a lőportól.
    Hamarosan hadifogoly lett, és Oroszországban volt.,
    Amikor utoljára beszéltem vele, pont erről mesélt nekem, hogy a csapvízből nem lehetett inni és hogy milyen szomjasak voltak, a barátjáról, aki meghallt és megigérte neki, hogy elmegy a családjához, hogy ne várják, de a címet elfelejtette... és ez egész életébe bántotta.
    Hazaérkezve Tanácselnök lett Dévaványán, majd Dédimamám egészségi állapotának romlása miatt Szentendrére helyezték át és Szentendre tanácselnöke lett.
    Erre nagyon büszke vagyok, (Szentendrei lányként), hisz Szentendre legkedveltebb részét a Duna sétányt is ő építette.
    Szentendrén a Rózsakertben volt lakásuk és én nagyon szerettem ott lenni, a mama zsebében mindig volt számunkra csoki, így 3-4 éves koromba a Csoki-mama, Csoki-papa nevet kapták és ez rajtuk is maradt.
    Mama mindig nagyon finoman főzött, Isteni volt a Hájas-sütije, a Beiglije (amit anya tőle tanult).
    Anyukám nagyon kötődött hozzájuk, Csoki papának ő volt a kedvenc unokája, és közös és legbecsessebb emlékük a Leányfalusi strand volt.
    Keresztanyu nem változott, egyszerűen imádom, Jókat lehet vele beszélgetni és közben mindig hüledezik, összecsapja a kezét. Anya mindennap felhívja. Ja és Isteni a zserbója:)
    Nagyapám, azaz Balogh Papa rendkívül mókás ember volt.
    Rajongott a történelemért, sokat olvasott. A legnagyobb dícséret, amit az életembe kaptam, az az volt, hogy "Anita, kúrva büszke vagyok rád", ezt azzal érdemeltem ki, hogy történelemből első voltam.
    Anyát és hugát Ildit, úgy nevelte, hogy kemény, erkölcsös, miunkabíró emberek legyenek, még ovódás korukba megtanította nekik a Himnuszt.
    Mégse hiányzott a gyerekkorukból a nevetés.
    Papát szórakoztatta, ha rosszak voltak. Előre aláírta az ellenörzőjüket, hogy töltsék ki.
    Anya imádta a közös utakat Dévaványára, és a közös vasárnapi ebédeket.
    Micsoda ebédek voltak!Összegyűlt a nagy család, Csoki Papa, Csoki Mama, Keresztanyu, férje Béla bácsi, 2 fiúk Zolika és Attila, Ildi, férje Zoli, gyermekeik Ildus és Zolika, Apám(aki szintén Attila) anyám és az akkor még 3 gyerek Anita, Marianna, Attila, és a nagyszüleim. Ha jól számolok volt 2 Ilona, 2 Mihály, 2 Ildi.3 Zoli, 3 Attila....nagy volt a zsivaly, a papa citerázott, vagy magyar nótákat énekeltek, harsogott a nevetés, körbe ment a szilva pálinka, húsleves, rántott csirke, sütemények, nyikorgott kint a hintaágy, vagy kint rotyogott a pörkölt a bográcsba.
    Képek, hangok, hangulatok kavarognak a fejembennehéz megfogalmazni, képek csupán, aranyló húsleves, csoki mama, ahogy kiönt egy poharat (kersztelő lesz!), Balogh papa ahogy kiabál "Ilonka!Ilonka! Hozzátok be a pálinkát!"Csoki papa, ahogy cigizik a fotelben, mindenk ölelget mindenkit, Csoki mama zsebében 10 év múlva is van meglepetés számunkra.....Emlékszem, hogy hugom és én ültünk az asztal alatt (anya már nem engedte, hogy többet együnk) és papa adogatta bne a rántott csirkéket.
    Papa sokszor lebiciklizett Tótfaluról Szigetmonostorra és mindig hozott "parizert", és balaton szeletet.
    Vagy elvitt minket sétalni a temetőbe és pörgetett a hátsó kapun.
    És elvitt a laki cukiba fagyizni.
    Hát ilyen volt az én nagyapám.
    Mire megértem rá, hogy megértesem és értékelljem a társaságukat, amikorras értelmes kérdéseket tehetem volna föl neki...elmentek..... Papa a rák miatt ("Félsz, hogy elpatkol az öreg, mi?-nevetett ki.)
    Ugyancsak meghalt Csoki papa, majd Csoki mama is leányfalun öregek otthonába.
    És ha összegyűlik is a nagy család (általába Keresztanyu fiai és férje nem jönnek), már nem ugyanaz.
    De egy biztos, gyerekkoromban az ajándékok miatt szerettem ezeket az öszejöveteleket,
    de most már megértettem, mit jelenzt a család, milyen jó hallani a nevetést és mekkora adomány egymáshoz tartozni.​
  12. Szerencsesen túl éltem a hétvégét, szükség volt hozzá nagy erőfeszítésre, mégnagyobb önuralomra , de nem volt halálos.
    A Mama szombatig kedves volt, én meg 12 órán át takarítottam, pókhálóztam, port töröltem, leszedtem egy 20 éve nem takarított (póros és pókhálós ) könyves szekrényt, felporszívóztam és leengedtem a mama hűtőjét( tönkrement a fagyasztóü ajtaja és a hűtő harmada egyetlen hatalmas jégtömb volt), és besegítettem a főzésnél is.
    A mama estétől kezdve lett kötekedős, egészen addig, amig másnap elindultam.
    Szerencsémre nagyobbik hugom, Marcsi is eljött szombaton, így tompította a helyzet kellemetlen élét.
    Vasárnap Petivel Valentin napot tartottunk, épp az ablakon néztem ki, amikor megláttam, hogy jön kezében egy gyönyörű rózsával.:)
    Utána teaházba mentünk és elmondható, hogy rég éreztük ilyen jól magunkat.
    Tegnap könyvtárba mentem és terveket készítettem az egyik rajzomhoz, aminek a témája az Ezüst Szalon lesz.
    De az pület többi része is megihletet.
  13. Hogy mennyire elegem van, az elmondhatatlan.
    Nem segít a sírás …és nincs megoldás.
    Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, hova menjek a hétvégén?
    Apám hajthatatlan, ha a nevelésről, vagy ahogy ő nevezi „szankcionálásról” van szó, képes azt mondani a lányának, hogy ne gyere haza.
    Anyával próbáltam beszélni, de lehetetlen, hisz az ELV, amiatt nem jöhetek haza. Józan ész kizárva.
    Petit hívtam előbb, de ő is lecseszett, hogy miért nem tettem szüleim kedvére.
    Pedig utána is annyira igyekeztem.
    Szóval 2 éjszakám van,és nem tudok hova menni.
    Reggel se volt túl jó kedvem, este megnéztem a Passió című filmet, annyira megülte a lelkem, hogy nem igazán térek magamhoz…
    Flóra átjött vidítani, beszélt az új szobatársukról, Vikiről, aki nem nyerte el a tetszésük, sokat káromkodik és este 22óra után áthívja a barátait, ami egyrészt házirendbe ütközik, másrészt a szobatársai pihenését is gátolja.
    Viszont egy érdekes információt szereztünk meg tőlük, az újdonsült szobánkban a wifis laptopok érzékelik egy közeli cég internetjét, és a jelszót(12345678)is megtalálták, szóval kicsit könnyebben férek internethez…
    Hát remélem, hogy vasárnap már kellemesebb hírekkel rendelkezek, és túl élem a csöves életformát, mert haza nem mehetek.
    Ettől függetlenül, mindkettejüket szeretem.
    Anita

    Hozzáfűzném így utólag, hogy képtelen vagyok a kedvükre tenni , önfejű vagyok, büszke, haragos és szerencsétlen , és innen ered, az hogy "szankcionálnak", a konfliktusok mára elsimultak, és nem szeretném, ha rossz színben tüntetném föl őket.
  14. Meglepő fordulat következet be a kollégista életemben az elmúlt 2 nap alatt.
    Eszti ugyanis közölte, hogy a barátjához költözik, tehát ne megy a lányokkal albiba, így a lányok se költöznek ki(mert túl sok lenne az egy főre jutó kiadás...) hát hazudnék, ha nem örültem volna a dolgok ilyen formájú alakulásának
    Tegnap viszont nagy meglepetésben volt részünk! A 106-os szobát úgymond kollégiumi nyelven "szétrobbantották", ( a 3 lány kiutálta a 4.-et, aki nevelő tanárhoz rohangált és elvileg nem fürdött) és mi kaptuk meg a szobát. Csodálatos és hatalmas, szép nagy íróasztalokkal ( az előző szobánk egy eredetileg 3 ágyas szoba volt, amibe behoztak még egy ágyat +szekrényt és kivitték az íróasztalt..sok konfliktusunknak volt az előzménye), és csodálatos kilátással a Ménesi útra.
    Miután átpakoltunk ( ami nem volt semmi)ki és élveztük: a nagy teret, az autók hangját, ahogy elsuhannak az ablak előtt és jobban is aludtunk. Mindenki elégedett:)
    Tegnap képételen voltam írni ugyanis fél1- től fél 6-ig a suliban Illustrator cs3 programmal csináltam meg a házit és utána már undorodtam a computer látványától is.
    Sajnos azonban nem csak jó híreim vannak. A zuglói (hétvégi) koli hétvégén vendégeket fogad telt házzal, és apukámmal múltkor összevesztem és nem enged haza.
    A vita tárgya az volt, hogy vasárnap megigértem meglátogatom a nagymamám, és el is indultam otthonról egy óriási bőrönddel, 3 km-t gyalogoltam a kompig , a buszmegállóba derült ki, hogy csak 40 perc múlva jön busz, és még az se visz be a faluba, plusz 1 km-ert kell gyalogolni. A buszmegálló nem volt fedett és pad se volt használható, így úgy döntöttem, hogy nem fogok 40 percet állni a 11-es út mellet egy óriási bőrönddel (vasárnap pesti busz is 5-ig van), így felhívtam anyát, hogy inkább szombaton mennék ki, és hát borult a bili, apám közölte, hogy "akkor nem jöhetsz haza".
    Az egyetlen hely ahova mehetek, az a tahitótfalusi nagymamám, aki a közhangulatnak megfelelően bánik velem és rendkívül tud kötekedni, eddig sosem aludtam úgy ott nála, hogy nem vesztünk volna össze.
    Szóval nagyon fasza.
    A másik csodás hír, hogy Peti apukája beszélt a fiával, hogy 2 éves évfordulóig ne kérje meg a kezem ( indőnként csak ki bújik a szög a zsákból),ami nem is fájna, ha Peti nem ígérte volna meg , hogy Dori barátnőm esküvőjére már gyűrűvel megyek...Ez elegendő táptalaj lesz anyának és másoknak, hogy vészmadárkodjanak, szóval tényleg fantasztikus.
    Ettől függetlenül nagyon szeretem a fiút, és bízok benne, hogy minél előbb megemésztem
    Nem a házasságra hajtok,, csak a gesztus....
    No sebaj legalább szép a szobám!
    Anita
  15. Miközben kitérőket teszek 1-1 történettel (pl Gábor, Peti, Lili) szeretnék időrendbe hallani azzal is, ami közben velem történik, azt hiszem, hogy jó is ez így, mert most még zavaros, de később ebből a sok részből állok össze egy egésszé.
    Most is, mint minden délután sort kerítettem arra, hogy leüljek a gépterembe " blogozni".
    Vidám hangulat van a kollégiumban, ez a farsangi hét.
    Minden ünnep esetén üzemmel a kollégiumban az u.n. "teaház", amikor a kollégiumi pénzen vásárolt teákból válogathatunk.
    Ez az egyik legkellemesebb tradíció, most épp mézbokor teát iszok csokoládé ízesítéssel, de az örök kedvenc a narancsos fahéjas és a meggyes joghurtos tea.:)
    A mai nap nem mentem be a suliba.Nem tudom, mi van velem, egyszerűen este képtelen vagyok elaludni, forgolódok, gondolkodok, reggel pedig képtelen vagyok elindulni..nem lesz ez így jó!
    A délelőttöt a kollégiumban töltöttem2-re mentem dolgozni, de mire odaértem Zalán közölte, hogy az UPC bizonytalan ideig lemondta a munkát.
    Délután László Zsuzsinak készítettem terveket a házihoz (Combino plakátot kell tervezni és meg kell hagynom a régi villamosok(mondjuk a 61-es) nekem jobban tetszenek...mindenesetre megcsináltam.
    Úgyhogy a mai nap a PUNNYADÁS jegyében telt.
    Viszont a hétvégém egész jól sikerült!
    Mint említettem Petiékhez voltam hivatalos.
    Petivel úgy beszéltük meg, hogy hív , ha indulhatok, merthogy délelött még dolgozik.
    Fél egykor hívott(ébresztett, a Rátzban olyan álmosság vesz az emberen erőt, hogy képes napokat átaludni..és most nem túloztam), és amikor odaértem, lecseszett, hogy miért csak most jövök, miért aludtam...szóval néha rájön az idegbaj..Én se örültem jobban, mert már mindenki megebédelt és kínos volt, hogy egyedül eszem. Szokás szerint sokan voltunk. Juliska néni (Erzsi anyukája. Kedves, bár Peti szerint kétszínű néni, aki Gyurcsány Ferencről őriz fényképet a pénztárcájába, és megsértődött, amikor Peti azt mondta, hogy csak vigyázzon, hogy onnan ki ne lopja a pénzt, pedig szerintem poén volt), aztán Dezső, Dóri(Peti huga), Erzsi három lánya (Orsi, Zsuzsi, Dodi)és Orsi barátja Ádám, Dodi barátja Marci, na meg én és Peti.
    Mitán megebédeltem (tejszines csirkeleveset ettem és törtkruplival sült csirkét és rántott gombát), sütiztünk.
    Petivel közel 1 éve járunk és a süti mindig Juliska néni almás rácsos sütije.
    Dodiék kitalálták, hogy Jengázzunk,(azoknak,. akik nem tudják a Jenga lényege, hogy fa téglatestekeket /3-at/rakunk egymásra, majd 3-at keresztbe, majd megint hármat vízszintesen és mikor kialakul a torony a játékosoknak ki kell húzniuk alulról egyet és fölülre rakni.Rendkívül idegtépő játék, a többiek azon nevettek, hogy remeg a kezem:)
    Erzsi elküldött minket Tescóba, hogy vegyünk fagyit, úgyhogy fagyiztunk, majd Madártejet fogyasztottunk Erzsi jóvoltából..szóval volt habzsidőzsi:)A hétvégét várom már, Peti ugyanis teaházba visz(csak kiszedtem belőle), szerdán pedig moziba, ő a valentin nap című filmet javasolta, de engem a Báthory érdekel(még akkor is, ha nem romantikus).
    Jövőhét utáni hétvégén pedig Torkos Hétvége lesz és Erzsiékkel kapunk az alkalmon, szóval dúskálok a jó programokba:)
    Üdv: Anita