Bohém:
rendezetlen életviszonyok közt könnyed és könnyelmű optimizmussal élő, a társadalmi formákkal nem nagyon törődő, jó kedélyű ember, főleg művész .


Mai szóhasználatban bohémnak nevezzük a felelőtlenül csapongó életet élő, művészies(kedő), felületesen filozófálgató, kedves nemtörődöm embereket. Mindig vannak ötleteik, de sosem valósítják meg őket. Kicsit furcsa a viselkedésük, még esetleg az öltözködésük is de valamiért nem haragszunk rájuk. Olyan "örök gyerekek". Lehetnek akár boldogok is a maguk szertelen életében de lehetnek sérültek is amikor "bohémságuk" igazán a koncentráció és az elköteleződés hiánya.


Nyomot akarok hagyni magam után.
Minden naplóban szerintem tovább él az ember, hisz ha a halál után is meg tudja osztani a gondolatait.....
Nekem meg aztán fol
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Végre megértem rá, hogy újabb bejegyzést írjak.. Az előző téma a családom volt, időrendi sorrendben ,jellemzésekkel….<o></o>
    Mindenesetre megpróbálom újra megírni , rövidebb témákra lebontani.<o></o>
    A mai téma Lili lesz.<o></o>
    2003-ban 13 éves voltam, amikor egy tavaszi napon anyám ( a konyha ablak mellet , erre tisztán emlékszem), közölte, hogy terhes és hogy nem tudja, hogy mi lesz.<o></o>
    Akkor is sírt, amikor megtudta, hogy terhes.3-an voltunk testvérek, és anyáék jövedelme és a házunk se elég egy új gyermek vállalásához. De ez nem érdekelt. .Az érdekelt, hogy az anyukám meghalhat. Előző szülésénél édesanyám majdnem meghalt,(majdnem elvérzett). Apai nagyanyám is zaklatta anyát, hogy vetesse el a babát, így is sokan vagyunk már, ő is megtette…miután anyámnál nem ért el semmit, apát hívogatta-éjje1-nappal.
    Ráadásul mi, gyerekek is zaklattuk anyát, hogy vetesse el… <o></o>
    Anyám nehéz döntést hozott, mindig azt hirdette, hogy a nőnek nincs joga megölni a hasába növő magzatot, hogy nincs joga megvonni tőle az élt szépségeit (ilyenkor mindig egy hintázó kislány jut eszembe) és….tartotta magát is ehhez, vállalta a kockázatot.<o></o>
    Azzal magyarázta, hogyha neki az a sorsa, hogy meghaljon 33 évesen, ezzel nem kerülheti ki, ugyanúgy egy elszabadult tégla is megölheti és utólag azt mondta, hogy ez volt az ő emberi próbatétele.
    Helyesen döntött, és mi élvezettel vártuk a babát, akit csak „ füles mackónak” hívtunk, egy ultrahangos felvétel alapján.<o></o>
    A szülést egy bunkó orvos indította meg, durva mozdulataival, a kislány karácsonyra volt kiírva és nem füllöt az orvos foga karácsonykor dolgozni. Miután hazajöttek az orvostól, anyának megkezdődtek a fájásai. Én a könyvtárból jöttem haza , anya belső szobába ült az ágyon idegesen és apa hamarosan el is vitte. Öcsémet anyai nagynénémhez vitték, mi pedig otthon maradtunk a húgommal.<o></o>
    Idegesek voltunk, izgultunk, frissen vasalt ágyneműben ültem, és belém hasított, hogy mennyire fájna, ha anya….
    Viszont gyerekfejjel annak nagyon örültünk, hogy a Való Világot nézhetjük. Elsőnek apai nagynéném , Ági hívott minket, hogy megszületett a baba, majd utána apukám is közölte (apás szülés volt), hogy 2003.december 18.-án megszületett T. Lili Katalin. Nem tudom egész pontosan, mikor kezdtem kötődni hozzá,<o></o>
    Segítségként gyakran ringattam álomba a baba kocsiba, és úgy aggódtam érte,mint anyám.<o></o>
    Beugrik egy kép, hogy anyával hosszú percekig hajoltunk a baba felé, hogy lélegzik-eJ<o></o>
    Megédesítette a napjainkat, az első mosolya, az első szava (nem: hisz 5 ember zaklatta), a második szava (Ajta:Anita),<o></o>
    Ahogy magától meg tudott fordulni,ahogy fel ült, az első lépései, homokozás, bújócska, szűlinapi torták, gyertya elfújás, strandolás, játékok, (Kedvence lett a Szépség és Szörnyeteg), ő pedig a mi kedvencünk volt.<o></o>
    És ez az édes kislány, most 7 éves, okos, eleven és szép.<o></o>
    Szókimondó és pimasz.<o></o>
    Anya egyszer rászólt: „Hogy mondhatsz ilyet?”<o></o>
    Mire Lili: Nem tehetek róla, hogy tőled örököltem a NAGY POFÁMAT!”<o></o>
    Vagy volt, hogy anya föl kapta a székről (Lili épp hisztit kapott), mire Lili anyának:<o></o>
    „ Te őrült asszony!!!”<o></o>
    Szóval nagyon édes , és mindig mondja, hogy „Anita, minek mentél kollégiumba? Miért hagytál el minket?”<o></o>
    Ha hazamegyek a nap 25 óráját velem tölti, barbizunk, építünk és hát a rózsaszín esernyő méltó tulajdonosa is.<o></o>
    Rendkívül féltem! És soha nem tudom el felejteni, hogy azt akartam vetessék el..<o></o>
    Attól félek, hogy Isten megmutatja, hogy mit adott nekünk és, hogy elveheti…bízom benne, hogy ez nem fordul elő, imádkozom érte, mert ennél a kislánynál nincs nagyobb kincs a Földön.
  2. Nagyon hosszú és összeszedet bejegyzést szántam nektek, és véletlenül kiléptem! Vígasztalhatatlan vagyok. Igyekszem majd írni, ha lenyugodtam......
  3. Kedves Gosa-CAF úr élvezni fogja a történetemet:)
    Mint az előző bejegyzésemben említettem, a Regatta csupa előnyös ismeretséget jelentett számomra.Petimmel is itt ismerkedtem össze.
    Ez a Regattában töltött második nyaramon volt, amikor 17 éves voltam.
    A Regatta minden vasárnap az idős vendégek számára rendezte a "Nótás Sétahajó" programot, ahol a vendégek minimális összegért itt ebédeltek (pásztor tarhonya+sütemény)és a meghívott híres magyar nóta énekesek szórakoztatták őket, miközben fehér és vörös bort ihattak...általában jól érezték magukat, mi nem annyira, kifejezetten rüheltem a 300 fő után mosogatni, miközben minden vasárnap órákon át ugyanazokat a nótákat hallgathattuk végig.
    A szombatokat viszont szerettem, mert 2 hetente esküvőt tartottak a szállodába. Petit is egy ilyen esküvőn ismertem meg.
    Szeretem az esküvőket (pompamánia), ahogy szépen feldíszítik a szállodát, a székek székszoknyákat kapnak , és a személyzet nálunk mindig 1-1 doboz süteményt vihetett haza a násznép jóvoltából.
    Azon a napon Péter és Hajni esküvőjén délután 2-re vártuk a násznépet, de néhány fő előbb érkezett díszíteni, köztük Petim is, akire azért figyeltem fel , mert folyamatosan nézett. Hosszú haja volt, amire mindig is bukta, zöld szeme és kecskeszakálla és NAGYON magas volt.
    Én magam annyira nem éreztem jól, zavart a túlsúlyom, feszült a kötött fehér felső és a fekete ünneplő nadrág rajtam.
    A díszítő társaság kérésére a Főnök engedélyezte az ingyen sör fogyasztását, engem pedig a sörcsaphoz állitatott. Péternek több se kellet, megtanított sört csapolni, aztán közölte, hogy soha nem ivott ilyen finom sört (aha, el is hittem)Az este folyamán minden pincér lány egy-egy asztalhoz osztottak be, de én cseréltek Katival. Peti este is odajött, számot és msn címet is cseréltünk, de nem lett több a dologból, tekintve, hogy Gáborral jártak akkor még és mélységesen szégyelltem a viselkedésem.
    Gábor nem volt ilyen szívbajos a ribanc-veránál, így 3 hónappal a szakítás után írtam egy semmit mondó üzit Péternek.Azonnal és készségesen válaszolt, magával ragadt a humora.(Kiderült, hogy levágatta a haját és amikor megkérdeztem, hogy mekkora, azt válaszolta: erre többféle helyes válasz létezik), a mély hangja, az intelligenciája (Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója), amikor pedig felhívott, beleborzongtam a mély hangjába.
    Egy héten belül randira hívott, ami kiválóan sikerült. Aggódtam a súlyom miatt is, anyám is sújkolt, hogy ne menjek. A Móritz Zsigmond téren találkoztunk és amikor megláttam, rendkívül szerettem volna, hogy a pasim legyen.
    A Morrisons Operába mentünk, de ami vicces és jellemez is minket, hogy az első 10 percbe a 47-es villamoson megcsókolt. És én akkor annyira azt akartam..Nem tudom, honnan vette a bátorságot, amúgy ez annyira távol áll a jellemétől és a megfontoltságától. Végig beszélgettük (és csókolóztunk) a randit egészen éjjel kettőig, a zárásig, majd Peti hazavitetett engem taxival a kollégiumig, majd onnan legyalogolt a Móritzra...a kapuban pedig egy fura dolgot mondott, amin meglepődtem és nem tudtam hova tenni: azt mondta, hogy " szeretlek". És attól a naptól kezdve szeretett. Mindennap itt várt a kollégiumnál, mindenhova elkísért, elolvasott olyan könyveket, amelyeket szeretek. Gábor ostromló visszaszerzési akciójának is ellen tudtam állni.
    Aztán jöttek a nehézségek, Peti szülei rendkívül határozottan kimutatták azt, hogy nem kedvelnek.
    Erzsi szerint "nem elégítem ki Peti intellektuális igényeit", vagy amikor segítettem neki panírozni, leszedte a panírt( pedig ha esküvőre jó volt a panírozási módszerem, egy vasárnapi ebédet se rontottam volna el vele), alapvetően hozzám se szólt.
    Változást jelentett az Orosházi nyaralásunk,Peti nagymamájánál, ahol ott volt Peti hogy, Erzsi 3 lánya, Orsinak a pasija is, én is és Peti apja, Dezső is. Úgy tűnt Erzsi félre tette az ellenszenvét, kedves volt velem, kíváncsi volt a véleményemre. A 3.nap után úgy volt, hogy hazamegyek, de Peti fűzni kezdett, hogy maradjak, és Dezső is azt mondta, hogyha nincs otthon feladatom, maradjak nyugodtan. Ez hiba volt. Erzsi onnantól kezdve rám akaszkodott, és mindent szóvá tett. Behajtogattam a ruhákat (Gábor anyja mindig irigyelt,hogy milyen szépen és milyen picire tudom hajtogatni a ruháim) és addig nem jött vacsorázni, amíg szét nem szedte mindet.
    Aztán Peti Orosházi mamája fent töltött egy hetet Pesten Erzsinél és onnantól kezdve megszűnt a jó viszonyunk, utált engem. Augusztus végén, megint lent voltunk Orosházán és akkor nekem is esett, meg Petinek, hogy nem a nagyapja unokája, hogy egy "olyannal" jár, mint én, "egy kövérrel",meg hogy a Peti miattam nem tanul és kihasználom blabla...innentől kezdve megszakítottam Peti családjával a kapcsolatot.
    Jöttek a meghívások és az elutasítások hatására Erzsi megjegyezte, hogy milyen "büszke" vagyok, pedig egyszerűen féltem, nem akartam jobban megsérülni.
    Karácsonykor szintén kaptam meghívást, és úgy döntöttem, hogy ideje egy próbát tenni, Peti is annyira vágyott rá. Nagyon szép karácsony volt, jól éreztem magam, nem éreztem az elutasítást, sőt Erzsi ajándékot is vett, a szilvesztert is náluk töltöttem, és mint említettem az Avatarra is a Dezső hívott meg.
    Hálás vagyok ezért, és azért is, hogy ha nem is szeretnek, ezen ennyire képesek uralkodni rajta.
    Arról még nem beszéltem, hogy Péterre mennyire lehet számítani. Anyáék február tájékán úgy döntöttek, hogy nem támogatnak tovább. Sokszor és sokat veszekedtünk és Peti volt az, aki befizette a kollégiumom, a tandíjam, a BKV bérletem, ruhát vett nekem, nyáron bevásárolt nekem ( a koliban nincs nyáron közétkeztetés) és még pénzt fordított közös programokra (strand) és a kedvencemre: a csokira.
    Hogy minden kétséget eloszlassak, Peti nem fogad el pénzt, a fizetéséből finanszírozott.
    Sajnos el is kényelmesedtem ebben a kényeztetésben és most próbálok talpra állni a telefonos munkával.
    Persze Peti sem eszményi, rekord gyorsan, ki tud hozni a sodromból, borzasztóan feledékeny, és ne adja az Isten, hogy rossz kedve legyen, mert annak én iszom meg a levét...aztán őrülten féltékeny is..de összesen ennyi, ami rosszat róla el tudok mondani.
    Szóval számomra Peti a leginkább csodálatra méltóbb ember , akit valaha is ismertem. Az élet rútságai, kellemetlenségei és keménységei Őt is megtépázták, mégis olyan tiszta szíve van , és azzal úgy tud szeretni, mint egy mesebeli herceg. Messzemenőkig kötelesség tudó, rendes ember, önzetlen és segítőkész(de még mennyire), közvetlen és barátságos. Humoros és nyitott a humorra. Vesébe látó, okos és őszinte, olykor keménynek mutatja magát, de nem az, annyira nem az, sérülékeny , édes, szeretetéhes lény, fiú, férfi, Isten:)
    És akkor még nem is meséltem arról hogy miket tud az ágyban ;) de azt hiszem ez már nem tartozik ide;)
  4. Azt hiszem muszáj róla mesélnem, próbáltam elnyomni, de tekintve, hogy egyszer annyira a részem volt, ha komolyan gondolom ezt a naplóírást írnom kell Gáborról is.
    Hol is kezdjem..Gábor.
    Gábor most 23 éves, de amikor megismertem 19 éves volt, én meg 16...úristen milyen komoly nőnek hittem magam.
    A Regattában ismerkedtünk meg,ahol később Péterrel is ( számomra a Regatta előnyös ismeretségeket jelentett.)
    A Regatta egy nagyon szép helyen (Horányban a Duna parton)található pici szálloda, nagy lehetőségekkel és egy görény főnökkel, aki nem fordított sokat a helyre.
    Bármilyen görény volt a főnök és ért sok negatív élmény (azt hiszem a közeljövőben számíthattok egy Regatta című bejegyzésre)piszkosul szerettem ott dolgozni.
    Claudia, az én általános iskolai nagy barátnőm biciklizett hozzánk át egy 2006-os nyári reggelen, (Istenem,de szépek Szigetmonostoron a nyarak!!!), hogy ő a Regattába dolgozik és hogy szerinte engem is fölvennének (A poén az, hogy végül engem vettek föl és Diát nem;))és azt mesélte Dia azon a nyári délelőttön, hogy van ott egy srác, szerintem bejönne neked Gábor a szakács.
    Az első benyomásom Gáborról nagyon összetett volt. Lustának tartottam, ugyanis megkért, hogy mosogassam el, azt amit előző este ott hagyott. Lustának tartottam, bár azóta tanultam annyit, hogy mi a szakács dolga.
    Gábor kinézetre alacsony és karcsú férfi, hosszú barna hajjal, zöldes szemekkel, kecskeszakállal.Az egyik szeme beteg ( szemtengelyferdülése van) és a lányok számára nem lenne a vonzó férfi, mégis több nőnek dumálta be magát a bugyijába, mint bármely más ismerősöm, azt hiszem
    oda van a női nemért, mindig tudja, mit kell mondani, mikor és hogyan.
    Bár júniusban ismerkedtünk meg, csak augusztusban jöttünk össze, merthogy előtte szandrázott (fúj, hülye picsa volt)
    .Mindig kislánynak hívott, és ha a munkahelyen a konyhába voltam, sokszor tett ilyen megjegyzéseket:
    - Hej, kislány, ha tudnád mit igényelnék?
    -Na, mit?
    -Semmit, semmit... és vigyorgott hozzá ördögien.
    Vagy követelte, hogy jöjjek vele a kis konyhába, majd gondosan bezárta az ajtókat:
    -Kislány, ez nekem is az első lesz....
    -szóval magozol velem meggyet?-és magoztuk a meggyet.
    Nekem ő volt az első és meglepően türelmes volt, a félre sikerült első csóknál és akkor is, amikor 7 hónap múlva közelebbről megismertük egymást.
    Távkapcsolat volt, ő Somogy megyében, Nagyatádon lakott, nyáron 2 hónapra feljött, de amúgy havonta 1-2-szer láttam.
    Iszonyatosan szerettem, bár a természete nehéz volt. Ahogy apukája Gyula bácsi mondta, jó ember a Gábor, csak bogaras.
    Sokszor volt türelmetlen és bunkó, könnyen mondott nemet, könnyen sértett meg, nem vett ajándékokat alkalmakra (leszámítva a szalagavatóm és a karácsonyokat).
    A maga módján szeretett és engem ez is boldoggá tett. Imádtam Nagyatádot, imádtam a Hotel Fontánát, ahol dolgozott és ahol annyi szeretettel fogadtak, imádtam Marika nénit, az anyukáját és a 2 testvérét Beát ( a későbbi árulómat) és Gyulát és családját.
    Mehettem hozzájuk bármikor, szívesen fogadtak, heteket töltöttem náluk, magamba szívtam a gyönyörű somogyi táj szépségeit és rendszeresen sírtam hazafele a vonaton/buszon.
    Gáborral sok mindent nem éltünk meg a munka miatt, hisz amikor ott is voltam, szinte mindig dolgozott, de ő maga is hárított, imádott horgászni és nem szólhattam bele a dolgaiba.
    Ha vele voltam, én mindig annyira boldog voltam, mindig tisztában voltam azzal, hogy nő vagyok, és a legalapvetőbb dolgokat (pl: kávézás a szolárban, séta a Margit szigeten) is úgy éltem meg és a mai napig úgy emlékszem rájuk, mint életem legszebb pillanatait.
    Pont most van egy éve, hogy szakított velem, nehéz leírni, hogy mit is éltem át, hogy hogyan jutottam túl rajta ( ha túl jutok rajta valaha is).
    Volt a munkahelyén egy tanuló pincér lány, a Vera. Nyomult Gáborra, de Gábort nem érdekelte, mesélt is róla és nem is féltékenykedtem volna, ha együttléteink alatt (amik, mint említettem, nem voltak gyakoriak) is jöttek a visszahívós üzik. Egy este találtam Gábor telefonjába egy üzenet Verának "v Szerelmem megőrülök a hiányodtól". Ez a pillanat különösen megragadt bennem, ahogy ott alszik az ágyban, én nézem az üzim, az agyam még nem tejesen fogta fel, de a levegőt már szaporán és sípolósan veszem, ahogy a pánik elönti az agyam...Gábor ezt is kimagyarázta (félreküldte)én meg elhittem, a józan eszemmel nem törődve, csakhogy ne fájjon.
    Amikor Verával összejött összetörtem. Nem mentem iskolába, mindenem volt az alvás, nem is csináltam mást, aludtam délig, déltől 2-őig háromig lézengtem, 4től aludtam 6-ig hétig,fent voltam úgy 11-ig, az esti szertartásba beletartozott a napi fél óra esti bőgés a Wc-be, de sírtam mindenhol, az ágyamban (Ha Kitti nem hallotta), villamoson, utcán, Morrisonsba(hiába vittek a lányok bulizni), 10 kg-ot fogytam másfél hónap alatt (folyton fájt a hasam az idegtől), közben Gábor keresett, majd el kezdett biztatni, hogy a csaj még se olyan jó, mint képzelte, én okosabb vagyok, izgalmasabb hiányzom neki blabla....összehoztunk egy talit, együtt aludtunk, csodás napot töltöttünk Kaposvárott,egész éjjel....és másnap este felhívott, hogy mégis a Verát választja. Ez a második szakítás már nem fájt annyira, fokozatosan (annyi pofont adott), hogy megtanultam a csalódásokat bamba közönnyel kezelni.Mint egy alvajáró. Ráadásul kimaradt a virágom, és amikor szóltam neki, azt mondta, hogy várhatom, hogy a gyereket szeresse, ha nem szereti az "anyát". Kegyetlen volt, de szerencsére csak cisztám volt.
    Aztán Petivel az első randim alatt részegen hívogatott, hogy mégis szeret, bocsássak meg neki, kapok gyűrűt, albérletet, megöli magát...próbáltam nyugtatgatni és Petim nagy türelmének köszönhetem, hogy nem balhézott a hívás miatt.
    Másnap meghalt Gábor nagynénje és Gábor sírt, sosem hallottam sírni, de felutazott hozzám , vigaszért.
    Mondtam neki, hogy megpróbálom Péterrel( megjegyzem szakítani nem szakított Verával)ő meg hogy vár rám. Ostromolt az üzijeivel, fenyegetéseivel (soha többet nem hallasz rólam), de mindig kedvesen és finoman kezeltem....találkoztunk júniusban, a Margit szigeten sétáltunk, beszélgettünk, nem csináltunk semmit, mégis a közelsége megbolondított, mintha sose szakítottunk volna, annyira ismertem és olyan boldog voltam mellette, amikor hazament, nem bírtam visszatartani a könnyeim. Utána még egyszer találkoztunk, vett nekem egy telefont, hogy tudjunk beszélni hazament és 1 hétre rá összejött egy nála 10 évvel idősebb, elvált, egy gyerekes, meddő nővel. Onnantól kezdve gyorsan leépített, ha kerestem olyan üziket írt vissza, hogy " mi a faszt akarsz?".
    Ő azóta is keres, úgy heti 2-szer, úgyhogy nem tudom, hogy mi ez. Csak azt sajnálom, hogy Petit annyiszor bántottam és sértettem meg férfiúi büszkeségében miatta.
    Az ő erényességét és szeretetét dicséri, hogy megbocsátott a szó legigazibb értelmében. Róla is szeretnék mesélni, de az nem lesz más mint büszkélkedés ;) Ő a csoda az életemben, a boldogság..és sokan irigylik tőlem. De ezt majd a következő bejegyzésre hagyom, végezetül bemásolnám a Gábortól kapott mai smsem, rendkívül kedves volt.
    Előzménye, hogy tegnap előtt hívott és tegnapra is ígérte, hogy keres, tekintve, hogy ez elmaradt, küldtem neki 1 visszahívóst. Hát nem kellet volna!!
    Meg is tartottam, hátha kedvet éreznék a "zaklatására".
    "Jó lenne ha már befejeznéd ezt a k**va kiba****t keresgetést!!!Hagyjál már békén mert már nagyon megharagszom rád"
    Mindenképp a szemem előtt tartom!
    Anita
    Ui. Sok emberrel beszéltem már Gáborról és TUDOM , hogy helytelenül viselkedtem, sajnálom, TUDOM, hogy nem kéne Gáborral beszélnem még és NEM vagyok belé szerelmes. Csak ezt kihangsúlyoznám, mielőtt fölteszem:)
  5. Francia ország....mindig vonzódtam hozzá. Mi az oka? Egyszer Brasov megkérdezte tőlem miért Madamosielle 20 a nevem, amire azt válaszoltam, hogy nagyjából, minden, amit szeretek Franciaországhoz köt.
    Az első és talán a legalapvetőbb kötelék 3-4 éves koromban alakult ki, amikor mindenem volt a Szépség és a Szörnyeteg( a mai napig a kedvencem), a filmben szereplő nevek, tájak és persze a helyszín is francia.
    Később szakközépben vendéglátást tanultam, ott ismerkedtem meg a francia konyhával.
    Ha étterembe megyek (előző barátom szakács volt, így ez nem volt ritka)mindig francia hagymalevest eszek:)
    Imádom a croiassant és a sajtokat, a citromtortát:)
    Oda vagyok Napóleonért, a könyvekről című bejegyzésemben írok is Andre Castelot és Sandra Gulland könyveiről....szóval Franciaország., a Versailles kastélyok, a Dordogne folyó, Párizs.....Petit nyüstölöm, hogy nászútra muszály odamennünk:)
  6. A tegnapi nap rendkívül fárasztó volt, ráadásul éjszaka se aludtam, reggel képtelen voltam felkelni, így délre mentem be és leadtam Annának a sziluetett. Utána várt a munkahely és az UPC -szis csaj. Agresszív,gúnyos stílusban adott előadást 4 órán át.
    Budapesti Upc-előfizetőket kell hívogatnunk.
    Az ajánlat szerintem nem rossz, az a lényege, hogy magát digitalizálja az Upc és ez azt jelenti, hogy egy csatorna helyére befér 7 csatorna, felvehető és megállíthatóak az adások, amelyek jobb minőségűek és 5.1-es hangot tudnak biztosítani blablabla.....A régi előfizetők hűségnyilatkozattól függetlenül ingyen egy hónapig használhatják a 67 adós újfajta UPC-t és ha tetszik nekik, havi 4500 Ft-rt náluk maradhat, szerintem jó ajánlat, még ha nem is veszi meg az ember..szóval előre elnézést kérek a budapestiektől, hogy hívogatni fogom őket.....
    Este utána könyvtárba mentem és az csodálatos szalonokban ücsörögtem magas támlájú úrias fotelokban gyönyörködtem az eredeti neobarokk berendezésben, az arannyal futattot falakon, a függönyökön, a hatalmas ajtók megmunkált berakásain, a kilincseken, a tükrökön, a csillárokon........nem tudom, honnan ez a fura vonzódás, tán ük-apám édesapja Csery grófjára vezethető vissza a pompa iránti rajongásom! Bárcsak többit tudnék róluk!
    De így egy pompás estély helyett be kellet érnem, hogy a déli pályaudvaron Peti meghívott egy pizzára, vacsoraként. Éjfélig olvastam, sajnos reggel fölzörögtek a lányok és megint utánuk kellet takarítanom, még a kukát se vitték ki maguk után és Döngölő engem vett volna elő, ha nem veszem észre. Ahogy öntöttem ki a szemetet , egy szét tépet zöld lapra lettem figyelmes... rólam, Flóráról írta Kriszti. Flórához átvittem és röhögve összeragasztottuk, Kriszti magáról úgy beszélt az írásban, hogy a " lány", akit kiközösítettünk (Flórával többször is átmentünk hozzá)
    Aztán arról írt, hogy ő , milyen antiszociális, hogy utálja az embereket....igen ezt mindig kihangsúlyozza és ha az ember beszélget vele, ilyen megjegyzésekkel fűszerezi a témát, mint "Most hol szarom le?", meg "megbasznám anyja ravatalán" stb....és ő erre büszke is!
    10 óra fele nekiálltam mosni,ruhákat, ágyneműt egyaránt, majd kiteregettem és kiporszívóztam különösen ügyelve arra, hogy csak a saját térfelemet, nem fogok többet senki után takarítani!!!
    Most ebédelni megyek, de délutánra egy nagyobb lélegzetvételű beszámolót szánok!
    Anita
  7. Általában havonta 1-2* megyek haza és a többit a Zuglóban töltöm.
    Mint írtam, ez a kollégium, nem túl szép, de remek lehetőség a hétvégén benn maradók számára. Örültem, hogy Flóra is jött, jól éreztük magunkat, akárcsak nyáron.
    Este Flóra egy PUNK buliba ment, én pedig Petivel, húgával Dórival, apjával Dezsővel és élettársával, Erzsivel, valamint lányával Zsuzsival mentünk Avatart nézni.
    Sosem szerettem a scifit( leszámítva a Gyűrűk Urát), de ez a film ( ha fogalmazhatok így) odabaszott.Fantasztikus képi világ, izgalmas történet..de hát mit is várhatnánk James Camerontól?
    Este még kértem Petit, hogy menjünk be a Tescóba és vettünk tescós fehér csokit smartisszal, és az új Danone görög joghurtból a kekszeset, ami nagyon finom volt.
    Éjjel 2őre értem haza, így érthető lesz G and I-nak,, hogy is bírok 2-3-ig aludni!!!
    Most viszont délben keltem és a mai napi tevékenységem nem volt valami mozgalmas, melegszendvicset sütöttünk, miközben Stephen King regényéből készült Rose Redet, sziluetet festettem betűrajzra (hamarosan felkerül).
    Szerencsémre Peti hazahozott engem és Flórát kocsival, Zsolti, aki a zuglói koli fiatal portása, meg is jegyezte, hogy nagy mázlista vagyok, mint valami First Lady, Flóra pedig hozzá tette, hogy ő az udvarhölgyem:)
    Mit ne mondjak, szerencsés vagyok!
  8. Elsősorban szeretnék köszönetet mondani a sok érdeklődőnek és a bátorításokért is!!!:)
    A mai napom is szintén jól sikerült, ehhez nyilván hozzájárult a 10 órai kelés, de önmagában is jól éreztem magam.
    Pizsamában átmentem Flórához, társaságra vágytam, így átjött, úgy reggeliztem...miközben ő Rékának az asztalon hagyott könyveit olvasgatta, Munkácsyról és Frida Kahloról, majd azon nevettünk, hogy vajon miért festette le magát annyiszor, hisz a szemöldöke bozontos és összenőtt, és bajsza is van:)
    Flórát nagyon szeretem, még amikor megismerkedtünk azt mesélte magáról, hogy sokan nem szeretik az őszinteségéért, de én pont ezt szeretem benne, annyival egyszerűbb vele beszélgetni, még ha nem is értünk egyet. Legalább elgondolkodom magamon.
    1 órakor indultunk a kollégiumból, át a Rátzba, ami teljesen eltér a ménesi eleganciájától, panelek közötti "szocreál" épület.
    Nekem visszakellet mennem a munkahelyre, megbeszélésre...Nem tudom, hogy mi az oka, de nagyon tetszik ez a munkahely,,,nem fog el az a viszolygás , mint a Tescóban, nagyon kényelmesek a fotelok, és a boxom melletti ablak egy csöndes ki budapesti utcára néz: Kasza Optika, Regina Szépségszalon (amelynek az ablakába égősor villog)..Mégse a Generali Magánnyugdíjpénztárt fogjuk reklámozni, hanem a UPC-t, amivel tudok azonosulni, tekintve, hogy nekünk is van otthon.
    Utána Flórával elmentünk az Arena Plázába vásárolni, Peti is csatlakozott hozzánk és hazakisért.
    Szeretem a kollégista életformát, persze nem mindenkinek való.
    Amikor Szabó Magda Abigéljét olvastam , megfogott a Matula intézet hangulata.
    Okom volt, hogy eljöjjek otthonról, szeretem és tisztelem édesanyám, de nekem túl szigorú volt a nevelése.
    Tudom, hogy teljesen igaza van és csak a javamat akarta a logikus döntéseivel..de egy frissen érettségizett 19 éves lánynak már nem lehet azt mondani, hogy lámpa oltás este 10-kor.
    Megbeszéltük a dolgot és anya is megértett, túl sokat veszekedtünk, túl sok mindenen...és azt hiszem ez a távolság csak jót tett a kapcsolatunknak.
    Persze nehéz volt belevágni az ismeretlenbe és Budapestet is beláthatatlan óriás Városnak tartottam, de mindenképp izgalmas volt.
    Az első héten a Rátzban laktam, és azonnal éreztem, hogy ez a nekem való élet, szerettem a társaságot, de szerettem a magányt is, tetszett, hogy magamtól eltaláltam a Blahára( ott volt a sulim) , megnéztem a Citadellát és a Budai várat..Otthon, csak nyomós okkal mehettem sétálni, és tetszett ez a mozgás szabadság.
    Aztán kaptam egy szobatársat, Kittit, akit áthelyeztek a ménesire, akinek segítettem átköltözni a ménesire és amikor megláttam,,,szerelem volt első látásra.
    Még azon a héten átköltöztem.
    Volt egy nagyon kellemes és közvetlen hangulata a helynek, mindenki köszönt, olyanok kérdezték meg, hogy milyen volt a hétvégém, akiket nem ismertem, volt olyan eset, amikor megfázva lementem reggelizni és az egyik lány teát hozott át nekem.
    Nagyon pozitívan csalódtam a női nemben.
    Sosem volt sok barátom, de a koliban , ha valakivel együtt lakik az ember, akaratán kívül is azzá válik.
    Szerettem Kittit, de ő ezt sose hagyta, hideg volt és kemény, sokszor elutasító és sértő, de ez sosem gátolt meg abban, hogyha beszélgetni akart, partnere voltam.
    Kitti nem szeretett senkit, nem voltak barátai, nem volt párja, csak kalandjai.
    Ettől függetlenül sok kellemes hónapot töltöttünk együtt.
    Igazi felüdülés volt a 3 új szobatársam, akik kedvesek és segítőkészek voltak, nagyon sokat beszélgettünk, sokszor éjszakába nyúlóan..épp ezért esett szarul az árulásuk.
    De már ezen is túl vagyok, és a harag is elmúlt, amikor ma Réka rám mosolygott, vagy láttam, hogy Kriszti, tekintve, hogy egész nap nem szóltam hozzá, csöndben ül a hátsó szobában...nem akarok én senkit bántani és a bosszú se boldogít(Bár imádom a Kill Billt), .Anyukám szerint sose voltam haragtartó,de talán jobb is így,
    A tegnapi levelemhez érkezett hozzászólásra még reagálnék, a lányoknak nem mondtam, hogy haragszom rájuk, nyilván látták a kisírt szememet és hogy meg vagyok bántva. Ha megkérdezték volna, hogy érzem magam, elmondom..de nem kérdezték.
    Tudom sokszor gyerekes vagyok, pl, amikor gyűlölködöm, de mostanában annyira igyekszem egyenes úton járni.
    És azt hiszem ez a lényeg:)
  9. A részletes jellemrajzomhoz a könyvek említése elengedhetelen.
    Szinte mindig ez az első, ha magamról, vagy a hobbimról kell meséljek. Kell? Na lehet, hogy ez túlzás volt..nagy mesélő vagyok, akinek be nem áll a szája..szóval a könyvekről...
    A könyvek szeretetét is édesanyának köszönhetem.
    Mint írtam, meg volt a nevelésében a reláció;ugyanis otthon este nem lehetett tv-t nézni, így ismerkedtem meg a könyvekkel.
    Elsőnek Benedek Elek népmeséket és az otthon található mesekönyveket. Hamarosan az iskolai könyvtár látogatója lettem.
    Hamar kiolvastam a korosztályomhoz illő könyveket és sokszor olvastam idősebbeknek való könyveket. Természetesen engem se hagyott hidegen a Harry Potter, a Gyűrűk Ura, vagy a Neveletlen Hercegnő naplói, de érdeklődésem szinte mindenhova kiterjedt, J.B. Coopertől kezdve, az Abigélig.
    általános iskolában Zsóka néni szerint én voltam a legolvasottabb diákja, (több mint 100 könyvet olvastam el addigra)és a magam javára fordítottam és teszem azóta is.
    A könyv társ, kapu egy másik dimenzióba, bármikor vigaszt nyújt,vagy felvidít.
    Szeretem a romantikát, Danielle Steelt is olvastam, de a Palominón és a Cár balerínáján kívül nem igazán tetszettek a könyvei, viszont más a helyzet Kathleeen E. Woodiwissel.
    Ahogy ő ír, az utánozhatatlan, izgalmas és tökéletesen kidolgozott szereplők, vannak a könyveibe, a férfi benne A FÉRFI, a mai napig szeretem.
    Sőt, ha úgy vesszük ő vezetett ide a Canadahunhoz, ebook formátumban kerestem a Láng és liliomot, a kedvenc könyvemet...és megtaláltam a többi, tőlem még szűz könyvei mellet.
    Szintén nagy szereoet vállalt az életemben Sandra Gulland, aki Josephine életét írta meg naplóban, egyszerűen fantasztikus!Az ajánlásomat megtaláljátok a könyvajánló forumban:)
    A legnagyobb szerepet azonban Stephen King kapta az életemben, 42 regényét olvastam el...és hogy mi az oka ennek?Adrelenin függő lennék?(talán)Szeretek a rémségeket(esetleg), de az igazi ok, az írásmód.
    Példakémem! Csodálatos, csodálatos, ahogy ír, a gondolatai, a hasonlatai, a vonalvezetése, a jellemrajzok, aki olvasott már tőle, tudja miről beszélek.
    Még általánosban eldöntöttem, hogy író leszek.
    Komolyan gondoltam , de még mennyire....hány nyári este írtam romantikus történeteimet otthon a régi gépen , és egyetlen olvasom, húgom, rajongva várta a folytatást...aztán elmaradt és csak a vágy maradt.
    A vágy, hogy egyszer egy könyv gerincén ott legyen a nevem,.
    Annyi ötlet itt van a fejemben és mégis szégyellem papírra vetni, túl romantikus, talán szentimentális, túl büszke,...pőrén a lelkem.
    Ezért kezdtem el blogot vezetni...A puding próbája az evés...
    Van 1 kedvenc idézetem, de mindenkinek csak privát üzibe küldöm el, nehogy szabályt sértsek;) szerintem poénos
    Úgyhogy egyenlőre maradnak a könyvek, ma este megint a Láng és Liliom van soron.
  10. Sokat gondolkodtam a lányokon, nem csak azon, hogy miért nem szeretnek eléggé ahhoz, hogy továbbra is együtt lakhassunk, hanem azon is, hogy miért utálnak itt lenni.
    Én sosem utáltam itt lakin, természetes szabadságvágyamat ugyan sértette a sok szabály, de most tisztán látom, hogy az ő nyafogásuk és panaszáradatuk vitt bele ebbe a balhéba az igazgató úrral.
    Alapvetően én tartottam a hátam minden következményért , ők meg vígan tovább állnak.
    Már nem is sajnálom annyira őket, lehet, hogy viccesek, de annyira elkényeztetettek és képtelenek az alkalmazkodásra.
    A koliról tudni kell, hogy gyönyörű, festő környezet, fenyőfa bútorok, rőtvörös takaró minden ágyon, narancs-vörös takaró, kiugró ablakfülke, zöld sötétítő függönyök.
    Úgyhogy nem is baj, hogy maradok..és talán a magány se lesz rossz, reggel senki nem kelt föl, este addig olvashatok, amíg akarok.............szóval kezd visszatérni az optimizmusom:)
    Flórával tegnap beszéltem, hogy átköltöznék hozzájuk, amire azt mondta:... figyelj, tőlem jöhetsz, de nem tudom van -e értelme, én úgy is 2 hónap múlva hazamegyek,de ha úgy érzed, hogy nem bírod a magányt...de, figyelmeztetlek nálunk farkastörvények uralkodnak.........mosolygott hozzá és megértetem, nem lesz bunkó, hogy ilyen szar helyzetben elutasítson, de nem dobja föl a dolog..úgyhogy úgy döntöttem nem leszek kolonc senki nyakán.Este Petivel is találkoztam, fogaskerekűztünk (nem tudom, miért, de mostanában, annyira szeretek fogaskerekűzni, szép a havas táj:) és jót beszélgettünk.
    Meséltem neki a Canadahunról , hogy milyen igényes oldal, mennyi NORMÁLIS ember van fönt, és hogy mennyi elveszettnek hitt könyvet tudtam letölteni, hogy milyen isteni volt bla- bla bla, Peti szerint sokat szövegelek, de érdekesen mesélek és "izgalmas" velem beszélgetni, mert azonnal kíszúrom ha valami mögöttes tartalom van 1-1 megnyilvánulásában.
    Ma nem mentem be a suliba, hanem helyette t aludtam, bár Réka olyan hosszan zörgött, hogy 9 körül felkeltem, fogtam magam és szépen kitakarítottam a szobát.
    Réka és Kriszti soha nem takarít, meg se köszönik, ha megteszem, bár nem tudom, mi az az ok, ami őket mentesíti a takarítás alól.
    De nem ő értük teszem, hanem magamért. Szeretem a rendet és a tisztaságot magam körül, ők meg még nem nőttek föl ahhoz, hogy már nincs anyuci, aki mindent megcsinál...Már alig várom, hogy elmenjenek és megtanulják, milyen is az élet, úgy számolnak, hogy havi 8000 Ft sok a kajára (itt a koliban ennyit fizetünk) és majd az albiban ezen is majd menyit spórolnak... hát tapasztalatuk az nincs, csak butaság, butaság, butaság..
    Ma amikor megérkeztek Eszti és Kriszti is sírdogált...kiadták az albit........
    -És?-kérdeztem,- ott az internet, nem nehéz találni ujjat...
    -Mi már innen hétfőn menni akartunk!-kiabálta Kriszti.
    Hát nagyon tudom sajnálni, nekem lett volna okom sírni, mégis jobban tartom magam.
    Fasza lesz a hétvége, Kriszti is jön a Rátzba, Flóra is, és én nem fogok Krisztivel kint aludni ( a 6 ágyas szoba szét van választva egy 2 ágyas és egy 4 ágyas részre), nem árt, ha ő is megérzi, milyen amikor felesleges valahol.
    Szerintem ez nem gonoszság, de eddig is annyira kihasznált...
    Na, már megint túl sokat locsogok:)
    Üdv: T.A.
  11. Lefagyott a mosoly az arcomról, amikor a szobatársaim közölték a hírt, elköltöznek. A mi szobánk mindig is egy egység volt, lányok, azonos korban, ugyanolyan érdeklődési körrel (olvasás, művészet) és azonos humorérzékkel.
    Amikor átmentünk a Rátzba, megbeszéltük, ha gáz lesz, együtt megyünk.
    Erre benyögik, hogy kivesznek egy albit , ami 4 személyes, de a 4. hely Zsuzsié Réka osztálytársáé. Mindenféle szar indokkal ( kevés a pénzem, de Rékáé még kevesebb)..
    Úgyhogy ki vagyok közösítve. Ők továbbra is együtt maradnak, számukra nem ért véget a barátság, megmaradnak a röhögős esték, én meg magányra vagyok utalva..Az a legrosszabb, hogy még nem mentek el..és szeretem is őket..úgyhogy menekülök a szobából, nem akarok arra gondolni, hogy hétfőtől nem lesz kihez szólni, vagy mesélni, vagy teázni-fürdeni menni, miközben Ők vígan rendezik be az albérlete, És én még elhittem, hogy számítok nekik valamit. És azóta annnnnnnnnnyira de annnnnyira nyájasak, kedvesek és segítőkészek, sajnálják a dolgot, de ellene nem tennének............mostmár nem is kell, hatalmasat csalóstam.
    Ráadásul a koliba se érzem jól magam, újjabb látogatásom volt a tanáriba..végül elnézést kértem Gulácsitól..úgy láttam örült neki, és azóta kedveseb is, de nem tudom kezelni a helyzetet.
    Peti a munkája miatt nem ér rám, (hanyagól!!!!) és anyáékkal is összevesztem...szóval nem vagyok túl beszédes , a lányokkal direkt, másnak meg nincs módom mesélni, csak Flórának, akit nagyon szeretek, mert egyenes ember.
    Egy jó hír viszont van, felvettek a munkahelyre és hétfőn kezdek.
    :)
    Ja és egy mégjobb hír, felregisztráltam a CanadaHunra és nagyon tetszik, sik kedves, segítőkész és értelmes ember, közvetlen Fórumok és az a sok ebook..................................



  12. A mai nap is jól éreztem magam a bőrömben!
    3 festéssel kezdtünk és az aquarell festéket próbáltuk, ami a hagyományos vízfesték.
    Bár Csí (a tanárnőnk aki 5 évvel idősebb nálunk, és itt a suliban mindenkit tegezni kell) az orosz aquarellre esküszik, aminél a legolcsóbb is 6500 Ft.
    Az egyik csaj karácsonyra 25 000 Ft értékű orosz a.-t kapott, hát Csí majdnem elalélt tőle, kérdezgette a csajt, hogy kipróbálhatja-e , minden színben gyönyörködött egy kicsit, lefotózta, és még kölcsön is kérte:)
    Szakelméleten levizsgáztam sikeresen, Zsuzsi (tnő.) rákérdezett utána olvastam-e a plakát témának.)Úgy néz ki eddig, hogy semmiből se bukok (de jó lenne).
    Délutánt Petinél( az én helyes fiúm:)) töltöttem, aki haza is kisért, nagyon édes volt.
    Hát röviden ennyi.



  13. Egy jó nap!
    Mert a mai annak mondható. Igaz nem aludtam ki magam, de mégis.
    A suliban nem volt Koscsó, Gábor tartotta az ő óráját és címlapot kellet rajzolni a kedvenc képünknek:)
    Aztán 18-as villamossal elmentem a Moszkva térre és ott kerestem azt a telefonos céget, ahol dolgozni szeretnék. Itt ismerkedtem meg Tomival, ő is a céget kereste, majd megtaláltuk és bevezettek minket egy tárgyaló terembe, ahol mindenkinek mesélnie kellet magáról( hogy felmérjék a kommunikációs szintünket), majd tesztet kellett írnunk, míg a "főnök " kiment, mindenki segített mindenkinek, így a csapatépítős training is megvolt.Ráadásul Tamás fel is vett iwiwen, most Esztivel és Krisztivel(szobatársaim)valamint Flórával a napiszart néztük és szarrá röhögtük magunk rajta:)
    T.a.m.



  14. A mai nap a Rossmann-ban vettem magamnak egy rózsaszín esernyőt,igazi csicsa-hercegnős darab...pont nekem való:)
    Eddig két pasival jártam komolyan :petivel közel 1 éve és Gáborral 2 és fél évet, mindkettő azt mondta rólam, hogy mindenem a pompa.
    Éssss.......tulajdonképpen igazuk van, lenyűgöz. Rajongok a barokkért, a rokokóért, az Elfújta a szélért, a hercegnős mesékért..hát ez van:)
    Aki tényleg szeretne szépet látni a központi Szabó Ervin könyvtár harmadik emeletén láthat szépet :Arany és Ezüst szalon, Tükörterem...olyan ,mint egy elvarázsolt kastély , pontosabban palota, hisz régebben a Weckheim család Budapesti palotája volt:)
    Tegnap rendkívül felháborodtam.
    Drága szőke-parókás portás nénink mindig hangosan kibeszél.Csak egy baj van, hogy ezt olyan óvatlanul teszi, hogy mindig visszahallom, és mindig olyan vérlázító dolgokat talál ki, hogy elfelejtem a jó modort.
    Múltkor azt találta ki, hogy Petivel lejárunk a kollégium alagsorába ...ni, mert találtak ott egy függönyt. Mondjuk ezen már röhögtem, mit csinálnánk egy függönnyel? Solti Zsolt szerint görög istennőset játszottam benne, Dóri szerint esküvőset... de a viccet félre téve, ez egy kollégium, és az itt létem ingatag.
    Most a legújabb története rólam, hogy ellopom a félre rakott vacsorákat, speciel a debreceni kolbászt és a banánokat, sőt a szobatársaim is nekem lopnak....Aki ismer, tudja, hogy utálom a banánt, soha meg nem ettem (nem is fogom), sőt még a banános csokit se eszem meg, ami nagy szó.
    Anita

  15. A bohém eredetileg francia kifejezés, jelentése a 15. századtól: „cigány”. Valószínűleg a Nyugat-Európában vándorló életformát folytató roma (cigány) népcsoportokra utalt, amelyekről helytelenül azt hitték, hogy Bohémiából, azaz Csehország egyik tartományából származnak.

    Mai szóhasználatban bohémnak nevezzük a felelőtlenül csapongó életet élő, művészies(kedő), felületesen filozófálgató, kedves nemtörődöm embereket. Mindig vannak ötleteik, de sosem valósítják meg őket. Kicsit furcsa a viselkedésük, még esetleg az öltözködésük is de valamiért nem haragszunk rájuk. Olyan "örök gyerekek". Lehetnek akár boldogok is a maguk szertelen életében de lehetnek sérültek is amikor "bohémságuk" igazán a koncentráció és az elköteleződés hiánya.




    Magamról.
    Mert minden napló így kezdődik.
    Azonban nem fogok órákat mesélni a gyerekkoromról, a gyerekkori traumámról(pl:amikor Zsorci macska megette a rántott húsomat és bömböltem), mert így nem fog érdekelni senkit, és én is unom.
    Ha eljön az ideje, úgyis visszatérek rá.
    Egyszer olvastam egy rákos nő blogját: ő is a gyerekkorával kezdte, de a felénél abbahagyta, mert értelmetlennek találta.
    A blogja szívszorító volt, de amikor kikapcsoltam a gépet és felálltam az asztaltól, annyira örültem, hogy élek.
    Ha magamról kell beszéljek, akkor mindig kihangsúlyozom, hogy mennyire szeretek élni.
    Sokat nevetek és szinte folyton mosolygok és mindig találok reményt és mindig a dolgok derűs oldalát nézem.
    Anyám szerint álomvilágban élek, de az én álomvilágom annyira valós, és szerintem áldás.
    Nos, 89-es születésű vagyok és 2 évvel ezelőttig otthon laktam anyáékkal Szigetmonostoron. Ez egy kis falu egy kis szigeten, sokan azt hiszik, milyen romantikus, de azoknak kívánok egy január reggeli kompozást, hogy pontos képet alkossanak a romantikáról.
    A falut magát nem szeretem, most sok embert fogok megsérteni, de ez van. Túlságosan is a szájára veszi az embert egy ilyen kis közösség. Könyörület nélkül.
    De szerettem itt gyerek lenni és imádtam a Zöldsziget Általános Iskolát is.Viszont hétvégente élvezem az otthonlétet.
    Most Budán, a Gellérthegyen lakom, egy lánykollégiumban. Sok mindent fogok majd ezzel kapcsolatban mesélni.
    De talán ideje bemutatkoznom. Anitának hívnak és 20 éves vagyok( sokkol ez a szám).
    Alkalmazott grafikát tanulok, szeretek rajzolni és imádok olvasni.
    Sokáig író akartam lenni, ( ez hazugság, most is az akarok lenni), sokak szerint megvan hozzá a stílusom, Pesti Dóri szerint " zamatosan fogalmazok", de sosem mertem neki állni.
    Rengeteg könyvet olvastam már el, divatkönyveken keresztül( ha sokan olvassák, van benne valami), a legismeretlenebb írókig, a klasszikuson át a horrorig.
    A kedvenc írom Stephen King, nem azért , mert horrort ír, írhatna akár csöpögős-szentimentális műveket is, a stílusa a kulcs. Kimondja a megfogalmazatlan gondolataimat, imádom az egyéniségét, a humorát.
    Sok mindenről akarok írni, de szorít az idő. Ha botrány lesz belőle , ha nem, őszintén megírok mindent.
    Azt hiszem , lesz mit mesélnem.


    T.A.M.