Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. A kedves rokon

    Első nap.
    - Üdvözöllek, kedves rokon. Évekkel ezelőtt találkoztunk. Megtudtam, hogy kórházban vagy
    Zolikám, kivettem szabadságot, hogy segítsek neked.
    - Nagyon örülök, köszönöm. Itt van a pesti lakásom kulcsa. Összeírtam a hivatalos tennivalókat,
    az íróasztalomon mindent megtalálsz. Hívjál, ha valami nem világos. Te vagy az egyetlen
    unokatestvérem Robi, benned jobban megbízom, mint egy idegen személyben.
    - Gyógyulást kívánok, légy nyugodt, mindent elintézek.


    Második nap.
    - Zoli, jöttünk meglátogatni, bemutatom a barátnőmet Icut. Az étteremben, ahol dolgozik,
    ismerkedtünk meg.

    Harmadik nap.
    - Hogy vagy Zolikám? Mi hiányzik itt neked? Ő Saci, a volt osztálytársam, az áruházban találkoztunk, segít a takarításban.

    Negyedik nap.
    - Hogy vagy Zolikám? Most Emesével jöttem téged meglátogatni.Interneten levelezünk és eljött,
    hogy személyesen is megismerkedjünk.
    - Tényleg? Ez érdekes Robi. Én is levelezek egy Emesével. Egy Társkereső Iroda segítségével
    ismerkedtünk meg, és úgy néz ki, jó kapcsolatnak nézünk elé.

    Ötödik nap.
    - Halló! Kovács Zoltán? Itt Robi beszél. Szia Zoli, ne haragudj, sürgősen el kell utaznom. A lakásod kulcsát elküldöm Emesével.

    Hatodik nap.
    - Kedves Zoltán, emlékszik rám? Tegnap ön nem ismert meg engemet. Én vagyok Szántó Emese,akivel ön levelezik. Meddig kell önnek a kórházban lennie?
    - Talán holnap már haza mehetek.
    - Tehát meggyógyult. Így elmondhatok önnek mindent, amit sikerült kinyomoznom. A Robi rokon
    egy szélhámos fiatalember, aki megtalálta az ön kis füzetében a jelszavakat, elolvasta az email leveleit, randizott Icuval, másnap Sacival, azután engemet is felhívott, de több minden nem stimmelt a viselkedésében, beszédében. Ide adta nekem a lakás kulcsát és eltűnt. Azóta a mobilja néma.
    - Hogyan nyomozott ki mindent? Vagyis mi a levélben tegeződtünk. Hogyan nyomoztál, kedves Emese?
    - Igyekeztem rendet csinálni a lakásodban Az íróasztalodon nagy volt a rendetlenség. Közben rájöttem az igazságra. Arra, hogy régebben leveleztél egy Ilonával, azután Saroltával, és végül engem választottál. Robi hízelgő szavaival meg akart bennünket hódítani, azonban ügyetlenül hazudozott. Megtaláltam a fényképedet, a gépen a leveleinket, és számomra minden világos lett. Én vagyok az az Emese, akivel levelezel.
    - Fantasztikus vagy Emese, örülök, hogy találkoztunk személyesen! A találkozásunkat meg kell ünnepelnünk, ha kimegyek a kórházból.
  2. A barátnők

    - Halló! A Kati barátnőmmel szeretnék beszélni. Rendben, várok. Szia, szia Kati, már kerestelek. Túlóráztál? Szegénykém! Ideje már, hogy te is nyugdíjas légy, akkor több közös programot csinálhatnánk. Katikám, el kell mondanom az élményeimet!
    - Csupa fül vagyok!
    - Képzeld, azt tapasztaltam az utóbbi időben, hogy nem kis sikerem van a fiatal férfiaknál annak
    ellenére, hogy pár nap múlva már 75 éves leszek, 6 unokával és egy dédunokával rendelkezem.
    - Hogy, hogy?
    - Szegény húgomnak egy évvel ezelőtt meghalt a férje, nagyon egyedül van, nehezen viseli
    az egyedüllétet. Segíteni akartam rajta azzal, hogy szerzek neki egy barátot, egy jó pasit, mert ő
    maga egy lépést sem hajlandó megtenni azért, hogy összejöjjön valakivel.
    - Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan is segítettél neki!
    - Úgy, hogy kiválasztottam az interneten egy társkereső oldalt, beregisztráltam, természetesen a
    saját adataimmal, csak a húgom életkorát adtam meg, ő 69 éves.
    - És volt jelentkező?
    - Nem is kevés. Hibáztam, mert megadtam a telefon számomat, és még eddig nem sikerült
    elhárítanom a zaklatásokat! A férjemnek nagyon gyanús vagyok a gyakori hívások miatt.
    - Ne mond! És kik hívtak fel?
    - 60 évnél fiatalabb pasik. Elmondom a legkirívóbb esetet. Egy héttel ezelőtt felhívott egy férfi, hogy
    látta az adatlapomat és nagyon szeretne megismerkedni velem. Megadtam neki az email címemet. Váltottunk pár levelet, nagyon megnyerő volt, kedves embernek találtam. Kérte, hogy küldjek magamról fényképet. Megírtam neki, hogy mivel friss képem nincs a gépben, majd később küldök. Gondoltam, hogy addig beszerzem a húgom
    fényképét. Az új levelezőm elküldte a saját fotóját. Katikám, ki sem találod, hogy ki volt rajta.
    - Mond Zsuzsi!
    - Egy fiatal srác. Először arra gondoltam, hogy az ember tréfából a saját fiatalkori fényképét
    küldte. Megnéztem az adatlapját, Csabának hívják és 42 éves. Majdnem leültem. Én pedig
    korombeli férfiúnak gondoltam a stílusa szerint, és én ennek megfelelően írtam a válaszokat.
    - Hát ezt jól kifogtad Zsuzsi!
    - Ez még nem minden. Én írtam neki tegnap egy levelet. Természetesen azt írtam, amit a húgom
    írhatott volna. Arra nem számítottam, hogy a papa hamarább jön haza a gyerekektől. Kimentem a
    konyhába, mielőtt elküldtem volna a levelet a fiatalembernek. A papa elolvasta a levelet. Hiába
    igyekszem elmagyarázni az öregemnek a helyzetet, nem hisz nekem. Mit tegyek?
    - Semmit. És milyen volt az a Csaba a fotón?
    - Rettentően jóképű! A lelkem húrjai megszólaltak. Valamilyen bizsergés járta át a
    testemet, neked merem ezt bevallani.
    - Zsuzsi, csak nem hiányzik neked valami?
    - Nem is tudom, az öregem oldaláról régen tapasztaltam valami gyengédséget. De nem tudom
    megérteni, hogy mit keres egy 42 éves fiatalember egy 69 éves özvegy asszonynál? A hirdetésében is
    ez a Csaba azt írta, hogy érett hölggyel szeretne megismerkedni. Kati, neked van elképzelésed, hogy
    miért kell egy ilyen jóképű fiatalembernek egy öreg nő? Mikor feltettem neki a kérdést, hogy miért akar egy öreg
    asszonnyal megismerkedni, azt kérdezte, hogy engem zavar-e a korkülönbség. Azt válaszoltam,
    hogy nagyon is, a gyermekem lehetne, na meg hasonló korú fiam van. Mit szólnának a gyerekeim a fiatal baráthoz?
    - És ezután?
    - Semmi. Megírtam, hogy vége.
    - Hát Zsuzsikám, elszalajtottál egy jó lehetőséget ahhoz, hogy fiatalnak érezhesd magad. Ide adnád
    nekem a fiatalember telefon számát?


  3. Anyu, Anyukám... Eljöttem, mert csak Neked tudom elmondani mindazt, ami nyomja a lelkemet, kiönteni azt a sok sötét szennyt, ami lerakódott bennem a sok év alatt. Tudom, sok fájdalmat okoztam nektek Apával. Miattam volt közöttetek is sok probléma, harag, veszekedés. Nem érdemlek megbocsájtást. Nem törődtem Veled, azzal sem, hogy miattam tengernyi könnyet elhullajtottál, a bánattól sírba jutottál.
    Te voltál az, aki engem megálmodott, aki életet adott és szeretettel gondozott , ringatott. És Tőled hallhattam a csodás altató dallamokat. Emlékszem, hogy kézen fogva kísértél el az iskolába..., ott voltál velem az élet minden stációján..., nem egyszer kimentettél a bajból, amelybe mint szófogadatlan, rossz gyerek sodródtam.
    Elhagytalak, Téged is, hazámat is. Szigorú tanár az élet! Szenvedéseim által megértettem, mit tett értem az Anyám. Visszatértem, de késtem. Sírodnál térdre borulok, életemről számadást adok, talán onnan fentről látod, hogy jó útra hajlok...
    Édesanyám! Itt vagyok!
  4. Vera a nyári szünetben meglátogatta a régen látott barátnőjét. Marika a férjével egy külvárosi szép nagy családi házban laknak. Rendkívül szorgalmas emberek. Látástól vakulásig gondozzák a nagy kertjüket, a lakás is ragyog a tisztaságtól. Az udvar végében található egy kisebb épület. Tulajdonképpen Marika és Gyuszi itt élik életüket. Itt főznek, mosnak, tisztálkodnak. Késő délután, mikor elvégzik e betervezett munkájukat, fogyasztják el az ebédjüket. Este fáradtan felmennek a nagy épületbe, bekapcsolják a TV készüléket, és gyakran előfordul, hogy nézés közben valamelyikük elálmosodik és elteszi magát a következő napra. Hiszen holnap is van sok tennivaló...
    Gyuszi kiment Vera elé a busz megállóba. Marika már ebéddel várta Verát a szépen berendezett ebédlőben. Ebéd után lepihentek a nappaliban. Volt miről beszélgetniük. Előkerültek a fényképek. Egy díszes albumot mutogatott Marika Verának. Az egyetlen lány unoka érettségi báljáról sok felvétellel volt tele az album. Szemet gyönyörködtető képek. A lányok szebbnél szebb estélyi ruhákban. Marika büszkeséggel mutogatja az unoka fényképeit. Nagyon szép a lány frizurája, a pánt nélküli modern báli ruhája. "Szeptember óta gyakoroltak a tánc partnerével",- jegyezte meg Marika. Azután elmondta részletesen, hogy a rendezvényre ők milyen nagy összeggel járultak hozzá. Hiszen a lányuk elvált, a fizetéséből nem tudná fedezni a rendkívüli kiadásokat.
    Az útban hazafelé Verának volt ideje elgondolkodni a látottakkal kapcsolatban. Ő felnevelte annak idején a három lányát, Ők elballagtak iskolai egyenruhában, egyiknek sem volt estélyi drága ruhája. "Talán többet kellett volna nyújtani nekik?" - egy ilyen gondolat szállta meg az asszonyt. A tanítói fizetésből? A vendégeinek nem tud mutatni olyan ragyogó fotókat, mint Marikánál látott, Azonban a szerényen berendezett lakásában szeretetben éltek a férje haláláig. És a mai napig az özvegyi nyugdíjából kis ajándékokkal meg tudja lepni az 5 unokát, akik mindig viszonozzák a nagyszülői szeretetet és gondoskodást. Verának nincs miért szégyenkeznie. Az aggályait hátrahagyva, leszállt a buszról és még betért egyik volt kolléganőjéhez, hogy megbeszéljék az utazásáról való élményeket.



  5. ...Talán utálnom kellene magamat. Mert a legjobb barátom betegsége számomra nagy szerencse. Neki Melinda csak egy tánc partner. Én most boldogan vállaltam, hogy az érettségi bálban táncolok a lánnyal, hiszen jelen voltam a próbákon, segítettem a tanárnak. Akinek nem volt párja, azzal gyakoroltam a lépéseket. Igazat bevallva, állandóan abban reménykedtem, hogy egyszer Melindával is táncolhatok. Már többször megkíséreltem a lány közelébe kerülni, azonban ő soha nem vett tudomást a létezésemről, az érzelmeimről. Hiába gyakran benéztem az "A" osztályba a barátomhoz, de ha Melinda közelben volt, semmi értelmeset nem tudtam kinyögni, talán dadogtam is... Akkor gyorsan visszamentem a saját "C" osztályomba.
    Végre itt a várva várt szombat. Az érettségi bál! És Vele táncolok. Mert a partnere még kórházban van. Majd meglátogatom a barátomat.

    Vasárnap.
    Bevallom, nagyon izgultam. Szerencsére Melinda mosollyal fogadta jelenlétemet, még meg is jegyezte, hogy örül annak, hogy én táncolok vele Miklós helyett. A nyitó táncnál úgy éreztem, mintha már régóta Melinda lenne a tánc partnerem, eltűnt minden feszültségem. A testemet átjárta a melegség érzése, ahogy érintettem a lány testét. Leírhatatlan kábulatba estem. A lábaim maguktól tették meg a megfelelő lépéseket. Melinda gyönyörű volt az ünnepélyes frizurájával, a pánt nélküli estélyi ruhájában, Kipirult az orcája, bájos mosolya varázslatos volt. Képtelen vagyok leírni azt a boldog érzést, mikor a lány elmondta, hogy öröm volt velem táncolni. Holnap találkozok ismét vele.
  6. 1.jelenet.
    (A férj térden állva könyörög) Édesem, kérlek hallgass meg. Nagyon kérlek! Beismerem, hogy csak egy fröccsért ugortam be a sarki ivóba, az órám megállt, nem tehetek róla. Emiatt késtem el az esküvőnkre. Bocsásd meg. Beismerem, hogy párszor ittasan jöttem haza, de megígérem, hogy többet ez nem fordul elő.
    Beismerem, hogy én vittem el a zaciba az arany láncodat, de légy nyugodt, hamarosan visszaszerzem.
    Beismerem, hogy a mobilodat eladtam, mert kellett a pénz. Veszek neked újat, modernebbet. Tudom, hibáztam, bocsásd meg, mindig tiszteletben fogom tartani a te dolgaidat.
    Beismerem, hogy csúnyán megsértettem anyósomat, a te édesanyádat. Nagyon sajnálom, bocsánatot fogok kérni tőle, ha összetalálkozok vele.
    Beismerem, hogy részegen jelentem meg a munkahelyemen, emiatt kirúgtak. De biztosítalak, hogy jövő héten lesz újabb munkám, ne aggódj.
    Beismerem, hogy a fiammal nem az állatkertbe mentünk hétvégén, hanem a játszó terembe, és a pénzt elvertem. Igaz, hogy Jancsikának vettem egy fagyit is, hogy ne áruljon el engem Beismerem, hogy a Péter barátommal buliban voltunk, vagy hajnalig dumáltunk, közben iszogattunk, de biztosítalak, hogy soha nem csaltalak meg. Könyörgök a bocsánatodért, mindent beismerek, ígérem, ha kapok még egy esélyt, minta férj lesz belőlem. Ígé - é - é - érem! _____________________________________________________________________________________________________________________________________________ 2. jelenet.
    (Város széli kocsma. Az ember panasza könnyek közepette.)
    Drága cimboráim! Visszatértem hozzátok! Ha jó cimborák vagytok, a bánatomat meghallgatjátok!
    Kidobott engemet! Az életem párja. Pajtikáim, nincs egy garasom se, most ti fizessetek nekem, hadd igyam le magamat, hadd felejtsem el a bánatomat.
    Kirúgott engem a feleségem! Kirúgott, pedig én mindent beismertem. Mindent! Bocsánatot is kértem. Mondtam neki, hogy megváltozok. Hiába minden. Ki-rú-ú-gott!
  7. Az asszony ült a beteg férjének ágya szélén és erőlködött eltitkolni érzéseit, hogy az ember ne vegye észre a kétségbeesését. Délután Ágnes beszélt a kezelő orvossal és megtudta, hogy már nincs semmilyen remény, hogy megmentsék a férje életét. Annak ellenére, hogy a férj csak három hónapja tért vissza hozzá, ő még tiszta szívből szerette és megbocsájtott neki mindent.

    Két évig nem tudott semmit a férjéről. Gyanította, hogy ki miatt hagyta őt el. Tudta, hogy a nála fiatalabb Marcsi állandóan azon mesterkedett, hogy elcsábítsa Ernőt.

    Ágnes azokra az évekre gondolt, mikor Ernővel nagy szerelemben voltak, két gyermeket felneveltek, és miután azok kirepültek az otthonból, kezdődtek a bajok, Ernőnek mind gyakrabban voltak kimaradásai, pénzét nem mindig hozta haza, és végül eltűnt.

    Ágnes örült, hogy végre Ernő csak az övé. Próbálta elfelejteni a keserűséggel teli napjait. A diagnózis ijesztő volt. Tüdőrák. Szörnyű betegség. Azonban Ágnes hitt abban, hogy neki sikerül Ernőt meggyógyítania. Adósságba keveredett, de sikerült minden készítményt beszerezni, mindent, amiről azt mondták, hogy csodaszer, és már voltak csodás gyógyulások.

    Ágnes reménykedett a mai napig. Azonban az orvossal való beszélgetés végképp elkeserítette őt.. Ernőnek szörnyű fájásai voltak az éjszaka, kapott gyógyszert. Végre el tudott aludni.

    Másnap Ágnest telefonon értesítették, hogy hajnalban a férje elhunyt. Az asszony sokáig nem tudta rendezni Ernő holmiját, mert mindig sírás fogta el, mikor hozzányúlt a férfi ruhájához.

    Végre rászánta magát, hogy felbontsa a műanyag zsákot, amelyet a kórház adott ki. Este volt. Dolgozgatott, közben már tudott józanul gondolkodni, sírás nélkül felidézni a múltat, legyen az jó vagy rossz.

    A dzseki zsebében talált egy hivatalos papírt. A címzett: Mészáros Ernőné. "Jaj, ez nekem szól!". Két évvel ezelőtt kellet volna ezt az értesítést megkapnia. Az ítéletről. A férjét elítélték. "Istenem, istenem! És én nem tudtam semmiről. Nem gondoskodhattam róla. Feleslegesen gyanítottam, hogy hűtlenség volt az oka annak, hogy elhagyott. Eltitkolta. Engemet akart megkímélni".

    És Ágnes folytatta tovább az önvádolást, az nem érdekelte, miért ítélték el a párját. Addig gyötrődött,amíg a kimerültségtől így ruhástól le nem dőlt az ágyra és az álom hatalmába nem kerítette.
  8. Norbi a gimi folyosóján toporgott már több, mint egy órája. Idegszálai a tetőpontig feszültek. Szégyen, nem szégyen, most eluralkodott rajta a félelem.
    "Édesjóistenen! Ne engedd, hogy előnytelen ítélet szülessen. Minden tervem odavész! Mariann is elfordul tőlem. Csak egy meggondolatlan lépésem vezetett ide. Az a gazember alaposan átejtett! Nem tudom bizonyítani, hogy a kocsit nem én gyújtottam fel. A hülye Botond megússza, azután röhögni fog rajtam. És ami legborzasztóbb, Mariannt is elcsábítja, ha engemet kirúgnak az iskolából. Kirúgnak feltétlenül, ha bűnösnek találnak. Akkor elbúcsúzhatok nem csak az iskolától, hanem a várostól, nagyitól és Tőle is... A mi kis városunkban csak ez az egy középiskola van."

    Norbi kiment a parkba, hogy kiszellőztesse a fejét. Leült a padra és elgondolkodott. Miért is retteg ennyire? Nem lehet az ítélet annál szörnyűbb, mint amit a nagymamám családja átélt. A héten mesélt nekem azokról a rettenetes időkről. Eddig nem mert senkivel erről beszélni. Engemet féltett, hiszen csak én maradtam meg számára az élő hozzátartozók közül.

    60 évvel ezelőtt történt. A következő megrázó történetet mesélte el nekem: "Fiatal voltam, 21 éves, terhes. Felfegyverzett katonák törtek be házunkba és az egész családot deportálták egy táborba. Ítélet nélkül. Csak az volt a bűnünk, hogy volt egy szépen berendezett házunk, valaki kiszemelte magának, emiatt a családunkat onnan el kellett tüntetni. Sok embert családostul betuszkoltak egy vagonba. Kibírhatatlan szag volt ott, asszonyok, gyermekek sírása, zokogása, hőség...

    Ájulás határán voltam, mikor kiszálltunk valahol Hortobágyon. Mindenkit ott a könyörtelen munka várta, hőségben, szomjan, éhesen, fegyveres felügyelők mellett. Sok szerencsétlennek csak a halál volt a következő lépése. 12 éven felüli gyermekeknek is kellett dolgozniuk. Szemem előtt néhány szerencsétlen fiatal esett össze és távozott az élők sorából.

    Életemet egy jóságos úriasszonynak köszönhetem, aki egy tábori látogatón volt. Valamiért én rokonszenves lettem neki. Engedélyt kapott, hogy magával vihessen engemet Budapestre. Lakásán szültem meg gyermekemet, a te édesapádat. Ha szüleid nem szenvedtek volna autó balesetet, édesapád ma lenne 60 éves. Csak 2 év múlva tudtam meg, hogy a családom összes tagja a táborban lelte halálát."

    Norbi elmerült gondolataiba, nagymama elbeszélése elég mély nyomot hagyott benne. Micsoda borzalmakat szenvedhettek el a rokonai? Nem vétettek senkinek. És mindannyian kínok között haltak meg. Hol van az igazság ezen a Földön?

    Norbinak egy osztálytársa valamilyen Donbászról mesélt. Oda hurcolták el a nagypapáját. Szintén minden ítélet nélkül, előzetes figyelmeztetés nélkül. A család hiába várta haza a megterített asztalnál. "Mikor jön már apa haza?" - kérdezte a legkisebb gyerek.
    Haza is tért a családfő a "robotokról" ... 43 hónap múlva, súlyos betegen.

    Norbinak eszébe jutottak hasonló esetek, amelyekről csak suttogva, vagy egyáltalán nem beszélhettek. Mert a félelem uralkodott sokáig... "Mi már más világban élünk" - ez a gondolat kissé megnyugtatta a fiút. Ő pedig egy tantestületi ítélettől van betojva!? Lesz, ami lesz!

    Visszament az épületbe, és jókor, mert éppen őt szólították és kihirdették a határozatot: Szekeres Norbert fel van mentve. A rendőrség befejezte a nyomozást. Bebizonyosodott, hogy a bűncselekményt nem ő, hanem Botond követte el és Norbira akarta rákenni. Szerencsére akadtak tisztességes szándékú tanuk, és fény derült az igazságra.
  9. Nagyon furcsa álmom volt. Tényleg álmodtam, nem kitaláció! Mintha egy hatalmas fiókban ültem volna és rettentően féltem, hogy a padlón szaladgáló egerek is a fiókba másznak és össze-vissza harapdálnak. Nagyon szenvedtem addig, amíg fel nem ébredtem.

    A szörnyű érzés elkísért még a munkahelyemre is. Az irodában nem kevés fiók van, és ahányszor hozzányúltam valamelyikhez, máris eszembe jutott az álmom és ismét megrettentem, mintha egerek lennének ott. Természetesen tudtam, hogy nem lehetnek egerek, de még mindig az álom hatása alatt voltam.

    A fejfájásra hivatkoztam és engedélyt kértem a távozásra. Nem volt kedvem hazamenni. A kávézóban elfogyasztottam egy sütit és egy dupla feketét. Az újságosnál vettem egy rejtvény újságot és beültem az olvasóterembe. A rejtvényfejtés (kedvenc időtöltésem) talán elfeledteti velem a kellemetlen élményeket.

    Egymás után siker élményekhez jutottam, sok megfejtés elkészült rövid idő alatt Azonban egy rejtvény számomra nagyon kemény diónak bizonyult. Egy 4 betűs szónál elakadtam. Törtem a fejem, de semmiképp nem állt össze a megfejtés.

    Most tényleg megfájdult a fejem, és ami nagyon rossz, eszembe jutott a fiókos história. Aha! Fiók! Beírtam ezt a szót a rejtvénybe. Egy betű nem stimmelt. Megváltoztattam a "reked" szót "retek"-re. Hurrá! Sikerült a megfejtés! Megálmodtam a "fiók"-ot. Jó érzés volt. Hazamentem. Kis idő múlva felhívtam a barátnőmet, jót dumcsiztunk.Elmondtam neki a "fiókos" sztorimat is.
    - Ez hihetetlen,- mondta.
  10. Fiatal korában nagyon szép darab lehetett, díszesen faragott mintákkal. A fiókok számtalan titkot rejthettek Ki lehetett a birtokosa ennek a rendkívüli bútorzatnak? Talán egy fiatal hölgy, ki hosszas levelezést folytatott a távolban lévő szerelmével és ezekben a fiókokban rejtegette a számára vagyont érő leveleket? Vagy talán egy idősebb naccsága, aki e szekrény fiókjaiban tárolta az élete folyamán összegyűjtött értékeit, ajándékokat? Minden esetre nem férfiú lehetett a bútor birtoklója.

    Mikor Ferkóékhoz került a szekrény, az eredeti szépségéből már sokat veszített. Az egyik oldalához valamilyen sötét szutyok ragadt. Egyik sarka a szekrénynek kissé megsérült, talán a szállítás nyoma. Öt vagy hat ember cipelte ide, nagyon nehéz darab. Szerencse, hogy nem emeletre kellett felvinni.
    "Ha lett volna eszük ezeknek a hordároknak, kiszedték volna a fiókokat", - gondolta Ferkó, de hamarosan megváltoztatta ezt a véleményét. Hogy miért?

    Másnap, miikor a mamája elment a piacra, a fiú hozzáfogott kihúzogatni a fiókokat. Kíváncsi volt a tartalmukra. Azonban csak haszontalan papírokat, iratokat, szemetet talált. Ki akarta húzni az egyik fiókot a szekrényből, hogy a tartalmát kiborítsa a szemetes kosárba, azonban nem sikerült. Kiderült, hogy a fiókokat nem lehet elválasztani a szekrénytől.
    " Ez furcsa",- tűnődött el Ferkó. A szekrény középtáján pedig csak egy lap volt, amelyik imitált egy fiókot és olyan fogója volt, mint a többi fióknak. Egy fiók hiányzott.
    "Ez nagyon becsapós! Nem 9 fiók van, csak 8!". Mikor a mami hazajött, Ferkó lelkesedéssel mesélt a felfedezéséről.
    - Ferikém, sok dolgunk lesz. Mire anyádék megjönnek, ezt a sokfiókost ki kell pofoznunk, mert apának első dolga az lesz, hogy neki ugrik a fejszével és tűzifát készít a kandallóhoz, dicsérni is fogja, hogy jó kemény fa!
    - Hi-hi-hi! - kuncogott a gyerek. - Nem, mama, nem hagyjuk.

    A köröm pörkölt lassacskán főtt a konyhában, a nagymama az unokájával pedig nagy munkában volt. Sikálták, mosták, csiszolták, törölgették, lakkozták a sokfiókost. Meg is izzadtak. Nem hiába! Mindketten leültek a kisszékre és gyönyörködőek a munkájukban. Szépen felújították a szekrényt! Jóleső érzés volt számukra. El is fáradtak tisztességesen.
    - Ferikém, létezik egy probléma, - mondta mami.
    - Milyen? - ijedten kérdezte a fiú.
    - Szép lett a szekrény, de hová tesszük? Nincs egy talpalatnyi felesleges hely a lakásban.
    - ??
    - Pedig Mariska néni a halála előtt arra kért, hogy őrizzem meg a szekrényt, ez egy 19. századbeli emlék, titkot rejt. Többet nem tudtam kiszedni belőle, mert hirtelen végleg lehunyta szemeit. Ferkó felpattant.
    - Mama, van megoldás. Az én szobámban van egy kis hely. A sarokban tétlenkedik egy nagy doboz játékokkal és haszontalan dolgokkal tele. A doboz helyére tesszük majd a szekrényt.
    Nem sokat tétováztak. A szomszéd Pista bácsi és két fia segítségével hamarosan a szekrény a doboz helyére került. Mintha oda tervezték volna. Ferkó sietett elhelyezni a fiókokba a fontos kincseit, írószereit.
    Másnap az iskolából jó néhány osztálytársával jelent meg. Be kellett mutatni nekik az új rendkívüli szerzeményt. Tegnap anya és apa sem tudtak szóhoz jutni az ámulattól. Ferkó boldog volt. A sokfiókos szekrény így sok évre menedéket talált a szobájában.

    Feri jóképű fiatalemberré cseperedett, helyes barátnőt talált. És pár évi ismeretség után ők megtervezték a közös életüket, közben egy nagy problémával találkoztak. A sokfiókos szekrény. Ferkó még mindig ragaszkodott hozzá, a sok vele kapcsolatos emlékhez. Így az új lakást a szekrényhez kellett választani.

    Megérkezett a költözködés ideje. Eljöttek a barátok is segíteni. A szekrény szállításához több kézre volt szükség. Nemsokára a súlyos bútor Feri dolgozó szobájában volt. Másnap Feri szabadnapos volt, így hozzáfogott a dolgozó szobája berendezéséhez. A sokfiókos szekrényt arrébb akarta tolni, de nem tudná megmagyarázni, hogy hogyan, de a szekrény hátlapja elvált és a padlóra zuhant. És itt egy meglepő felfedezés! A szekrény hátoldalán lehetett kihúzni a 9-ik fiókot. A titkos fiókot.

    Vajon mit rejteget ez a fiók? Ferkó ámulatára előkerült egy ékszeres dobozka értékes nyakláncokkal, karkötőkkel, gyűrűkkel és fülbevalókkal. Ezenkívül egy régi-régi biblia. A fiók végében Feri talált egy irattartót krétarajzokkal. Krétarajzok! Ezek a rajzok voltak Ferkó számára legérdekesebbek. Évszázados titkok tárultak fel a fiatalember előtt. Mariska néni biztosan erről mesélt volna Feri nagymamájának. Nem kis titok!
  11. Károly bácsi magához tért. Tegnap délután a kórterem társak szaladtak az ápolóért:
    - Tessék gyorsan jönni, mert Karcsi bácsinak szörnyű fájdalmai vannak, nagyon szenved.
    Az ügyeletes orvos beadott a betegnek fájdalomcsillapító injekciót. Nemsokára az öreg mély álomba süllyedt. Arca kisimult, de a légzése nehézkes volt. Az oxigén maszk talán kicsit segített ebben neki. Csak másnap délben ébredt fel. Az ágya mellett megpillantotta Pétert, aki egy emelettel feljebb feküdt a kardiológián. Pár héttel ezelőtt hozták be Pétert szívproblémával. A kezelések rendbe hozták őt és már könyörgött a kezelő orvosának, hogy engedjék haza. Mikor tehette, mindig meglátogatta a falujabeli Karcsi bácsit, aki a tüdő osztályon feküdt, sajnos az öreg eléggé rossz állapotban volt.

    És most, ahogy az öreg meglátta Pétert, szemei felvillantak. Örült Péter látogatásának, mert mindig jókat társalogtak. Karcsi bácsi a volt tengerész nagy lelkesedéssel mesélt a fiatalkori kalandjairól, a tengerészeti múltjáról. Ez az ember behajózta a világ vizeit, sok országot, népet megismert. Nyugdíjasként sem szakadt el a hajózástól. Hajó modelleket készített a saját műhelyében. A családi ház teli volt Karcsi bácsi "műveivel", de a család barátait is meglepte időnként egy kishajó "csodamű" - vel. A kórházban is sokat mesélt az utazásairól, a hajókról. Talán álmaiban is a hullámokon himbálózott A kórteremben hallották, hogy álmában nem egyszer hangosan társalog a hajós kapitánnyal. Most, mikor Karcsi bácsi a hosszú alvás után felébredt és megpillantotta Pétert, gyenge hangon a következőt mondta:
    - Péterkém, tudom, hogy csak óráim maradtak.
    - Ne mondja ezt Karcsi bácsi.
    - Tudom és érzem is, hogy a tengert többé nem láthatom. Ó istenem, de jó volt fiatalnak lenni, behajózni a világot, élvezni a tenger szédítő illatát. Nehéz elviselni, hogy soha többé...
    Az öreg tengerész elsírta magát. Péter megtörölgette arcát, száját. Az utolsó szavait már alig hallotta. A betegnek fogytán volt az ereje, csak úgy kapkodta a levegőt, az oxigén maszk sem sokat segített rajta. Karcsi bácsi mereven nézte a mennyezetet, gondolatai mintha valahol messze járnának. Egyszer csak összeszedte maradék erejét és érthetően kimondta.
    - Péterkém, tegyél meg az öreg barátodnak egy szívességet. Péter feléje hajolt.
    - Ho-ho-hozzál nekem a tengerből egy kis vizet, - és várakozóan nézett Péterre. "Ezt a kívánságát teljesítenem kell mindenáron!" - gondolta Péter és a sarokban meglátott egy flaskát.
    - Jól van Karcsi bácsi, hozom a vizet - Péter kiszaladt a flaskával, megkereste a mosdót, pár perc múlva visszatért a kórterembe.
    - Karcsi bácsi, itt a flaska egy kis tengeri vízzel.
    - Az öreg rátette a gyenge kezeit a flaskára, és az arcán megjelent egy elégedett mosoly, becsukta szemeit, és így, mosoly közepette hagyta el lelke a kórtermet, szépen csendbe átevezett az öreg tengerész a másvilágra. Péter nézte, nézte őt, és a meghatódottságtól kicsordult szemeiből pár ragyogó könnycsepp.
  12. Holt tenger - igazi csoda. A szép táj mellet az ember teljesen kikapcsolódhat. A magas só tartalom miatt el sem merülsz, nyugodtan lubickolhatsz a víz felszínén. Az értékes iszap pedig gyógyítja a látogatót sokféle bajból.

    László egyedül feküdt a tengerparton és mély gondolatok gyötörték. Magdival egy évvel ezelőtt ismerkedett meg az internet egy közösségi oldalán. Levelezés által mindketten rájöttek, hogy sok közös téma foglalkoztatja őket. László mindig izgalommal leste Magdi levelét. Mivel eléggé messze laknak egymástól, László az ország déli részén, Magdi pedig nyugatin, az első találkát Budapesten rendezték meg. Egy csodálatos napot töltöttek együtt.

    Mikor László az esti vonaton utazott hazafelé, gondolatban felidézte a történteket, Magdi csevegését, mosolyát, neki úgy tűnt, hogy megtalálta élete párját, és biztos volt abban, hogy Magdi is hasonlóan érez. Később a fiú egy hetet Magdiéknál töltött, és ezután komoly tervek születtek, a házasság gondolata is megszületett.

    Lászlót hamarosan komoly szerencse érte. Páros repülő jegyet nyert. Magdival készültek a Holt tengerhez. Csodálatos utazás volt előttük. Már minden meg volt tervezve, mikor László kapott egy táviratot: "Sajnálom, nagymamámat temetjük, én nem utazhatok, és te ne gyere többet hozzánk, Magdi" Hiába telefonálgatott László, a közösségi oldalon kereste Magdit, sehol nem találta. Valaki a lány rokonai közül azt mondta, lehet, hogy Magdi külföldre utazott.

    László nagyon szomorú volt, de egyedül elutazott a Hold tengerhez azzal, hogy felejtsen és kikapcsolódjon. Élvezte mindazt, amit a környezett nyújtott neki, azonban felejteni nem tudott.

    A hólmia között talált egy követ, amit nehezéknek használt, és egy befőttes üveget. A kőbe belevéste: N..Y MAGDIKÁM, SZERETLEK, SOHA EL NEM FELEJTELEK. S...S LÁSZLÓ. (és dátum). A követ elhelyezte az üvegben, az üveget megtöltötte a tenger sós vízével, azután lezárta az üveget. Eldobta az üveget messzire a vízbe. Talán a kis tehernek sikerül elérni a tenger fenekét.

    László bekente magát a sötét iszappal, lefeküdt a parton, becsukta szemeit. Úgy érezte, hogy megkönnyebbült. Ha a tenger elapad, a köbe vésett vallomás a tenger vízével együtt talán megmarad. Hátha a címzett még el is olvassa...
  13. Egy tágas szuterén helyiségben kiselejtezett bútorokkal berendezett szoba. Középen egy nagy ikerágy, rajta különböző kacat. Egy ócska dunyha alatt fekszik az állandóan köhécselő öreg Dezső. Ő nagymamám második férje, vagyis mostoha nagyapám.
    - Mari, hozzál nekem a boltból egy kis pálinkát, hátha megszünteti ezt az átkozott köhögést.
    - Te öreg, más nincs is benned, csak a pálinka. Inkább egyél egy kis puliszkát.
    - Egyen a franc! Ne kínozzál! Csak fél decit, többet nem kérek.
    - Nincs pénzem, hogy képzeled ezt?
    - Tegnap Sanyi fiad adott neked.
    - Igen, de az kell krumplira.

    Nagymama mégis csak szerzett az öregnek egy kis itókát. Délután az öreg papa csöppenként iszogatta. De a köhögés még erősebb lett.

    A temetésén nem sokan voltak. Nagymama fekete öltözékben törölgette szemeit. Csendesen sírdogált pár napig ugyan úgy , mint mikor megdöglött az egyetlen állatkája , a Manci kecske. Régebben nagyon szerettem azt az órácskát, mikor nagymamával kivittük a kecskét egy üres telekre legeltetni, én pedig szaladgálhattam, hempereghettem kedvemre a magas fűben.Anyukám gyárban dolgozott, csak késő délután jött értem.

    Apukám, "robotolt". Ez a szó számomra valami titkos és érthetetlen volt akkor. Nagymama kész művész volt. Majdnem a semmiből tudott finomakat főzni a sarokban lévő sparheltjén. Gyakran főzött rántott levest, bablevest, krumplilevest vagy főzeléket.

    Azután, hogy az öreg Dezső meghalt, a szuterén lakásba beköltözött Sanyi nagybátyám a feleségével . Anna néni egy tűzről pattant menyecske volt, ahogy nagymama mondta. Beköltözés után sok mindent megváltoztatott a "szobában". Állandóan pucolta a kis ablakokat, sikálta a padlót, rendezgette, selejtezte a kacatokat. Mikor nagymama távol volt, hangosan elégedetlenkedett, neki minden koszos, retkes volt. Örökösen dunnyogott:
    - Már megint sáros a padló! Menj a helyedre, ne járkálj Zsuzsi! - rámszólt elég durván.
    A helyem egy kisszék volt a kredenc és a szenes kanna közt. Legtöbbször rajzoltam egy hokedlin, ollóztam és nagyon vigyáztam, nehogy szemeteljek, mert Anna néni azt nem tűrte.

    Hétvégeken Anna néni mindig csirkelevest főzött. A sparhelt tetején gyöngyözött az illatos húsleves. Aranysárga karikák úszkáltak a leves tetején, ízletes hús darabok, zöldségek kandikáltak ki. Mikor senki nem volt a helyiségben rajtam kívül, mágnesként vonzottak a finom csirke darabok, nem tudtam megállni, hogy egy villa segítségével ne csípjek le valamit, és mikor bekaptam, gyorsan eltüntettem a nyomokat, nyomban elhelyezkedtem a kisszéken, mintha semmi nem történt volna.

    Mikor Sanyi bácsi hazajött a stadionról, Anna néni megterített, és ők ketten, ha vendégük volt, akkor többen asztalhoz ültek és sokáig eszegettek, beszélgettek. Sanyi bácsi szidta a bírót vagy mást, de a hangoskodása kihallatszott az utcára is. Nagymama a hokedlin ült, és egy tálkába kapott enni. Én pedig egy egészen kicsi tálkából ettem. Pici falatokként eszegettem, hogy tovább tartson az étel. Repeta nem volt, mert minden elfogyott az utolsó morzsáig. Én még nagyobb éhséget éreztem a vasárnapi ebéd után.

    Szerencsére nagymama mindig tartogatott számomra valamilyen finomságot, például héjában főtt vagy sült krumplit. Délután gyakran átment beszélgetni a szomszéd Náni nénihez, nem felejtette a következő mondatot elmondani nekem:
    - Jó legyél Zsuzsika, mindjárt jövök. Egy-két óra múlva haza is jött. Sanyi bácsiék ilyenkor aludtak az ikerágyban.

    Én ezt az időszakot kihasználtam arra, hogy mozoghassak. Kiszaladtam mindig az udvarra, párszor körbefutottam a virágágyast, azután csendesen beosontam.

    Egy vasárnap délután hasonlóképpen szaladgáltam kint, már vagy ötször körbeszaladtam az udvart, be akartam már menni, mert elég hideg volt kint, és akkor egy erős robbanás rázta meg a környéket. Megijedtem, a házmester nénihez szaladtam. Később tudtam meg, hogy Anna nénit és Sanyi bácsit kórházba szállították égési sérülésekkel.

    A robbanás Sanyi bácsi hibájából történt, tiltott robbanó anyagot tárolt a pince egyik sarkában. Ha pár perccel hamarább megyek be a helyemre, ki tudja, mi lett volna velem. Nagyi ezután nálunk lakott és állandóan sírt. Anya ideges volt, gyakran szemrehányást tett nagyinak:
    - Tőled a gyermekem meg is hallhatott volna, nem vigyáztál rá.

    Nagyi egyszer összeszedte szegényes rongyait és elment. Többé soha nem láttam. Apa akkor tért haza a "robotból" betegen, mikor számomra kezdődött az iskola. Az életünk jobbra fordult. Apu meggyógyult és a közeli falvakba járt dolgozni. Megpakolt batyuval tért mindig haza. Finom étel volt nálunk is. Vasárnaponként anyukám főzte a húslevest és csuda jó illatok terjengtek a környéken. Ez az emlék örökre belém vésődött.
  14. Mártika összeszedte minden maradék erejét, hogy időben kiérjen a vasút állomásra. Elfáradt a futásban, egy pillanatra megállt, ránézett az órára, 5 perc múlva indul a szerelvény. Be kell érnie. Feltétlenül! Lehet, hogy az egész élete függ a mai találkától. Este 7 órakor a szökőkútnál Szegeden, a múzeumnál fogja várni őt Norbi. Olyan srác, akiről minden lány álmodozik.

    Az interneten ismerte meg, fényképet is küldtek egymásnak. Még nem találkoztak,de Márti úgy érezte, hogy mindent tud Norbiról. Nagyon szép szerelmes mondatokat írt a lánynak, még verseket is küldött neki. Márti lelkesedéssel mesélt Andi barátnőjének Norbiról.

    Mielőtt elindult volna Márti az első randijára, beszaladt a barátnőjéhez és lelkesedéssel mesélt az utóbbi fejleményekről. Észre sem vette, hogy eltelt az idő, rohanni kellett, hogy beérjen időben az állomásra. Na végre fellélegezhet. Még van 2 perc az indulásig. Gyorsan megváltotta a jegyeket és kiment a peronra.

    Sehol senki. Nem értette, miért üres a peron. Visszament a pénztárhoz, megkérdezte, hogy mikor indul a vonat Szegedre. Válasz:
    - 1 órával ezelőtt ment el az utolsó vonat.
    - ??
    Nem volt mit tennie, hazament. Rosszkedvében felment a kedvenc oldalára a neten, és mit ad az ég: Norbi fényképére bukkant véletlenül, azonban teljesen más név volt alatta. A Google segített kideríteni, ki is ez a fiatalember, akit Márti Norbi néven ismert, aki szép szavakkal megnyerte Márti szívét.

    Hosszú nyomozás után Márti belátta, hogy egy szélhámossal ismerkedett meg a hálón. Már nem is bánta, hogy lekéste a vonatot.
  15. <table class="tbl" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="tblbot">
    </td> <td class="tblr">[​IMG]</td> </tr></tbody></table>
    Gyuri bácsi nagyon jóképű fiatalember volt negyven évvel ezelőtt, sok leányzó magasra kihúzta volna magát akkor, ha a szép arcú legénnyel végigsétálhatott volna a korzón. Nem egyszer nyíltan megkérték őt, hogy tegyen egy-két kört ezzel vagy azzal a hölggyel.
    A korzó mindig délutánonként kezdett felélénkülni.
    A fiatalok abban az időben nem tévézhettek, nem netezhettek. Szépen kiöltöztek és órákat sétáltak a sétáló utcákon, figyelték egymást, ismerkedtek. Ha valakit a szokásos sétálók közül nem láttak, szüntelenül kérdések merültek fel a hollétéről.
    Gyuri ahogy elérte a "nagykorúságot" a gazdag nagynénjétől kapott egy divatos ünneplő ruhát, hozzá egy elegáns kalapot.
    Feltűnő személy lett Gyuri a sétáló utcákon. Lányok csoportostul követték nyomon. Csak egy bökkenő volt.
    Gyuri nem a lányok közül választott sétáló partnert, hanem a srácokkal mutatkozott rövid ideig, pár kört tett a sétáló utcákon, azután kártyázni ment egy különböző korú férfiak csoportjával. És ez így ment sokáig.
    Egyszer csak felröppent a hír, hogy a Kalapos Gyuri nősül.
    A fiatalembert ismerte az egész város. Volt is miről pletykálni!
    Találgatták, ki is lehet a szerencsés kiválasztott. Nem kis megdöbbenést keltett az, ami kiderült.
    Gyuri menyasszonya egy környékbeli faluból jött lány. És még hozzá rendkívüli csúnyaság. Ez volt mindenki véleménye.
    Azt is rebesgették, hogy Rozi (így hívták az arát) szülei nem kis summával töltötték meg Gyuri zsebét. Csak azután volt hajlandó Gyuri elvenni a lányt.
    Az esküvő megtörtént, Gyuri Rozit elhozta a szülői házba, és csodák csodája, a fiú szülei rövid idő alatt megkedvelték Rozit, annak ellenére, hogy első nézésre a fiatal feleség zavaróan csúnya volt, a görbe orrával, kicsi,de kidülledő szemeivel.
    Azonban, ha elkezdett mosolyogni, valami báj ült rá az arcára és aki társalgott vele, el is felejtette a negatív érzelmeit Rozival szemben. Talán Gyuri is.
    Meglepően jó házasságban éltek. Minden évben Rozi szült egy gyereket, szaporodott a család.
    Teltek az évek, gyerekek házasodtak, szaporodott az unokák létszáma is. Az unokák közül kivált az Andika.
    A gyerek szülei nagyon elfoglalt emberek voltak, így Andika majdnem állandóan Rozi mamánál és Gyuri papánál volt. Egy szokását Gyuri papa nem hagyta abba fiatal kora óta.
    Még házasságuk elején Gyuri bejelentette a fiatal feleségének, hogy a vasárnap délutáni sétát és a kártyajátékot nem hagyja abba. Rozi nem is kifogásolta soha.
    Ő hitt a férje hűségében és soha nem csinált féltékenységi jeleneteket. Megszokta, Hogy a finom ebéd után a férje kicsit pihen, ünnepélyesen felöltözik, veszi az ünneplő kalapját és elindul otthonról és csak hajnali órákban jön haza. Az emberek mindig mosolyogtak, mikor megpillantották a Kalapos Gyurit. Egy kis korzózás után Gyuri mindig elvonult a kártyázó társakkal.
    Ismét egy vasárnapi nap.
    Rozi mama szorgoskodik a konyhában, Gyuri papa dolgozgat a műhelyében, a három és fél éves Andika nézegeti a mese könyveket, papír ruhákat rajzol a papír babájának.
    A nyolcadikos unoka testvére rajzolta neki ezt a papír babát.
    - Mama, nézd csak, milyen szép cakkos kalapot vágtam ki a babámnak!
    - Nagyon ügyes vagy. Szép lett a babád. Ünnepélyes lett.
    Andika elvonult a szoba sarkába és csendesen folytatta a tevékenységét. Nagyon ügyes kis kezei voltak, ezért a felnőttek megengedték neki a tompított olló használatát.
    Andika szeretett ollózni és mindenféle anyagból ki tudott valami érdekeset vágni.
    Elkészült az ebéd,ebéd utáni pihenés és... készülődés a szokott elmenetelre.
    Gyuri papa siet, mert nemsokára kezdődik a kártya parti. Magára kapja az ünneplő ruháját, elköszön a nejétől és a fogashoz megy, hogy levegye az ünneplő kalapját. Le is veszi onnan, de hirtelen megmerevedik, egy darabig nézi a fejfedőjét és végre megszólal dadogva:
    - Nézd csak Rozikám, mit csinált ez a gyerek! - Rozi mama megpillantotta és kezdett szőrnyűlködni magában: "Jaj, mi lesz ebből!"
    Tudta, hogy a férje egy szigorú ember, és mindenki a családban tartott tőle.Gyuri papa nézte, nézte egy darabig az ünneplő kalapját, azután elnevette magát:
    - Andikánk gyönyörűen kicifrázta, ollóval kicakkozta a kalapom karimáját. Senkinek nincs ilyen gyönyörű kalapja! - nézte, és csak nevetett.
    Eltette a kalapot emlékül. Valahogy abbamaradt a korzózás, a kártya partik is. Gyuri papát egy új sapkában látták ezután gyakran sétálni a kedvenc Andika unokájával.
    Szépek voltak ketten. Nevetgéltek, vitatkoztak sokat.