Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Suhanó percek fátyla reám borul,
    míg keresem meg nem lelt helyem.
    S mint ki jégre lép, hosszan, osonva.
    Miközben féltem a percet, a jelent!

    2013.január 19.
    Csilli41 és sorcier kedveli ezt.
  2. Itt vagyok újra...Az elmúlt időszak sok-sok változást hozott életemben: kétségbeesés, gyász, reményteli várakozás jellemezte az elmúlt fél évet.
    Mind annyiunknak, nekem is veszélybe került a megélhetési lehetőségem, de nem engedtem meg túl sokáig magamnak, hogy apátiába süllyedjek...vigasztaltam magam, saját termésű mottómmal: A megkezdett úton haladj tovább, bármennyire is nehéz lesz! S a sors felkarolt, a lehető legjobb megoldással. Erről mindig drága nevelőanyám jut eszembe, amint azt mondta: sosincs úgy lányom, hogy ne lett volna valahogy! S valóban, számomra új fejezet köszöntött be életemben, ami azonban a szeretett gondozottam, Oma elvesztésével kezdődött.Most itt ülök a kellemes szobában, kint őszi szél hordja megsárgult, rozsdás leveleit...új gondozottam, mamim, békésen olvasgat mellettem. Szívemben hála lakozik, úgy érzem onnan fentről egy láthatatlan kéz segít. S nem sokára egy új kis jövevényt küld erre a csodával teli világra: az én kis unokámat!Nagymama leszek, ojjé! Remegve várom, hogy már karomban tarthassam leendő leányunokámat, mert az lesz! Ha pedig nagyobbacska lesz, elmesélem majd neki apukája gyermekkori huncutságait...de elsősorban szeretetemet adom át, mely rajongással van teli. Mint leendő nagymama már készülők!- "unokasarkot" próbálok kialakítani liliputi méretű lakásomban, olyan csajos-mamist...Kis menyem meg szoktat a nagymamisághoz, már mindig mamáz..Hajajajj! Mama!? Eljött hát ez a korszak is?! Bár a mamázást furcsának tartom, úgy érzem testem-lelkem érett a nagymamaságra. Furcsa, de ugyanakkor gyönyörűséges érzés, hogy vér a vérembőlből,s hús a húsomból..egy új emberi életke fogja azt mondani, hogy: Nagyi.
    Szép lenne ha a nagypapája is itt lenne, sajnos a sors máshogy gondolta..ő onnan fentről fogja óvni őt...magánéletem mostani kuszasága pedig nem garantál leendő pótpapit...Mindig visszanyúlok a múltba, pedig előre kellene mennem! De majd most!
    Leendő unokám! Szívem összes melegével várlak! Ezzel a kis verssel köszöntelek, melyet ha nagyobb leszel te magad is elolvashatsz.

    Gyere kicsim, gyere! Vár e szép világ.
    Érzelmek tengere, s megannyi csodák.
    Tudás!-Mi értelmed hídját járja át...
    Szerető szüleid, tántik, bácsik, mamák.

    Kis kezed majd jól fogom! Míg erőm engedi.
    Szívemmel vezérlem, ha testem tán nemet int.
    Utazni fogunk majd! Az élet tág vonatán..
    Szépséges utakon, min a szeretet visz át!

    S ha felnőttél unokám, utazz még tovább!
    Kezed már nem fogom.. bár érzem még. Soká!
    Szereteted lángja tartja forrón majd kezem.
    Szeretlek! S míg élek, mindig veled leszek!

    2013 október 27. Hammersbach, Németország
  3. Hazahozták az Omát. Teljesen kimerült volt a dialízistől, amit már tíz éve rendszerességgel, heti három alkalommal kap. Októberben volt 91 éves. Erős a szíve mint a vas!-mondták a lányának a beteghordozók.Cirka másfél éve betegszállító hozza- viszi mióta legyengült lába miatt nem tud járni.De most történt vele valami.
    .Mária a mama segítője kétségbeesetten nézte, ahogy hordágyon hozták be a szinte élettelen testet. Amint ágyba tették, gondosan megigazította feje alatt a kispárnát,valamint alátámasztotta egy kispárnával erősen duzzadt karját. Megcsókolta homlokát és sietve ment a már előre elkészített tálcáért.Finom krumplipürét készített, melyet habosra kikevert, bízva benne, hogy most enni fog, hogy könnyen letudja nyelni...ám nem és nem. Mindent kiköpött és a tablettákat se volt hajlandó bevenni. Mint aki feladta. Alig egy hónapja még, oly élvezettel evett, hogy öröm volt nézni..
    A család orvosa azt javasolta, hogy, ne erőltessék, hagyni kell..szép kort megélt, sajnos már nincs mit tenni, hagyni kell békében elmenni. A dialízist ha a család úgy dönt, abba lehet hagyni, egy bizonyos kor felett az orvos etika megengedi.A dialízis folytatódott..
    Mária szomorúan mesélte váltótársnőjének az eseményeket:-Félek reggelente felmenni, nem tudom, élve találom-e?-Miért kell ennyit szenvednie?- Miért kell így meghalnia, szinte öntudatlanul?-Akkor talán kegyesebb a gyors halál! Esténként, mielőtt álomtalan álomba zuhant volna, fohászkodott: Add uram, hogy fájdalom nélkül menjen el,egy szép álom közepette, hisz Ő már ott van..az elhalt szerettei veszik körül és hívják...
    Azóta csend ülepedett a házra, mindenki monoton, szomorúan teszi a dolgát...Várakozunk..Lélekben megtörve..
    Mi múlunk az idővel vagy az idő múlik mivelünk?
    Istenem! Irgalmazz nekünk!

    2013. Május, valahol Németországban
    Luigi48 és egyúrazűrből kedveli ezt.
  4. Szia Mama!

    Hosszú ideje már, hogy nem vagy velem...de mintha tegnap lett volna, úgy emlékszem...
    Igen,jöttél hozzám azután is, hogy tisztességesen felneveltél... botod a kezedben,fejeden selyemkendővel, s egy nagy szatyor mindig dolgos kezedben...sosem jöttél üres kézzel.. úgy léptél be hozzánk..
    Milyen boldog voltam, mikor tudtam, hogy jössz..Újra kislánynak éreztem magamat, bár már két apróság csetlett-botlott körülöttem! Pedig már azóta sok víz lefolyt a Dunán..Mikor nyiladozott az értelmem, elmesélted, hogy kerültem hozzátok:
    Annak idején mint bányászfeleség nevelted két szép gyermeked és mikor ők már felnőttek,úgy gondoltad, hogy nevelőszülőként egy kicsit veszel oltalmadba. Ez a szerencsés, kiválasztott én voltam. Még nem voltam 3 éves se...beszélni is alig tudtam, és a szobatisztaságtól is távol álltam.
    Ma sem tudom, hogy saját emlék-e vagy Ti mondtátok a rokonoknak, hogy mennyire megilletődve álltam az előszobában és féltem. A fiú unokád kinek az ölébe pottyant egy húgi,a holdautóval próbált beljebb csalogatni.. A csecsemő otthon tiszta fehérsége után egy színes idegen világba kerültem. S itt töltöttem el még 16 varázslatos évet..
    Emlékszel? Az általános iskolában mindig jó tanuló voltam, de előfordult, hogy becsúszott egy rosszabb jegy vagy egy mulasztás miatti beírás.
    Elbújtam a kerti mellékhelyiségben, s te tudtad, hogy valami történt. A testi fenyítést még hírből se ismertem, de lelkifurdalásom volt. Még te vigasztaltál: máskor jobb lesz, ne sírj!
    Amikor kivették a mandulámat, hogy ne féljek kaptam tőled a bátorító néger babát...mennyi ruhácskát varrtam neki később csillogó anyagokból...és mond Mama, arra emlékszel mikor kamaszkoromban foglalkoztatott a halál kérdése esténként mennyit beszélgettünk és mondtam, hogy te sose hallhatsz meg mert akkor mi lesz velem?
    Mennyi-mennyi emlék, köszönöm Mama! Köszönöm azt a szellemi örökséget amit nekem adtál és a végtelen szeretetedet. meghálálni csak úgy tudom, ha továbbviszem és továbbadom.
    Mama! Várom, hogy újra betoppanj mint rég...mennyire örültek a gyermekeim, a te unokáid az általad hozott első pár szem májusi cseresznyének, vagy finom befőttednek melynek ízét azóta se lelem...
    Mama! Szeretnélek átölelni mint rég és hozzád bújni, mint egykoron kislánykoromban! Habár felnőttem, még mindig annak a kislánynak érzem sokszor magam,elég ha rád gondolok.
    Mama! Hiányzol! Tudom, hogy onnan fentről is óvód minden léptemet, védőn átölel oltalmazó karod. Remélem, találkozunk egyszer és örökre együtt maradunk.

    Szeretlek Mama! nevelt lányod: Marcsi

    2013. Anyák napja
    Luigi48 kedveli ezt.
  5. Virágtenger ágyamon,csivitelés ébreszt,
    nyúló napfény sugarában,elmerülök...
    Zizegő méhek, csobogó patak muzsikája
    visszaringat édesen...s emléket űzők...

    Szerelem tavaszát szövögetem lágyan,
    bársonyos fű selymét testem érzi...
    Ébredező természet magját hinti szét,
    Földanya méhe nem marad hálátlan...


    Tavaszi zápor viszi el szép álmom,
    szívem mégis boldog, ujjongva nevet...
    A boldogság emlékösvényén jártam,
    amit tőlem senki, soha ,el nem vehet...
    Luigi48 kedveli ezt.
  6. Életembe léptél. Miért? Nem tudom...
    A lelkembe léptél. Érzem,jó. Nagyon!
    Valóság vagy álom mely minket körülvesz?
    Mindegy... Nem bánom! Ez érzés átölel!

    Ki vagy Te? Mond! S én? Mond ki vagyok?
    Hús,vér és lélek. S még mi minden túl azon?
    Lelkemnek sóhaját hallod. S én érezlek...
    Vaj mi a valóság? Várom,hogy jöjjön el!

    Életedbe léptem.Talán mert akarod...
    Szívem nyílt falát gyémántként csiszolod.
    Virtuális játék, mely bensőmet égeti?
    Égesse hát tovább! Míg lelkem engedi.

    Engedi és kérlel. Simogass hát! Lágyan!
    Viszonzásul hidd el! Nem marad hálátlan.
    Őszinte, szép szándék vezeti útját..Ám!
    Ha becsapják orvul, lesz kitörő vulkán!

    2012.október
  7. Lelkem ölel tovább... mint Anya gyermekét.
    Kezed már nem fogom.. énem még mindig véd.
    Érzem mennem kell! Mint űzött vadnak..
    Míg emlékeid fájnak.. nincs ereje a Napnak.

    Segíts kérlek! Hagyjál! Utamra engedj!
    Közös jövőnk nem lesz..Mi értelme ennek?
    Béklyót, mit reám tettél kérlek, vedd le rólam!
    Bár szerelmed még él-nincs értelme a szónak.


    A harcot feladtam... Élni szeretnék!
    A múltat feledném..Vártam, hogy velem élj.
    Te maradtál saját világodban, Kedves!
    A múltban ragadtál s vesztettél el.Engem.
  8. Lelkem ölel tovább... mint Anya gyermekét.
    Kezed már nem fogom.. énem még mindig véd.
    Érzem mennem kell! Mint űzött vadnak..
    Míg emlékeid fájnak.. nincs ereje a Napnak.

    Segíts kérlek! Hagyjál! Utamra engedj!
    Közös jövőnk nem lesz..Mi értelme ennek?
    Béklyót, mit reám tettél kérlek, vedd le rólam!
    Bár szerelmed még él-nincs értelme a szónak.


    A harcot feladtam... Élni szeretnék!
    A múltat feledném..Vártam, hogy velem élj.
    Te maradtál saját világodban, Kedves!
    A múltban ragadtál s vesztettél el.Engem.
  9. Találkoztunk. Mint két felhő az égen..
    Lelkünkben szavaink már helyet cseréltek.
    Bársonyos fényével a Tavasz közelít..
    Biztatva minket: jöjj, az élet hív!

    Ne félj az újtól! Jövőd csak így lehet!
    Adj reményt a mának! Célhoz csak így vezet!
    Ha göröngyös is utad, arról le ne térj!
    Bukdácsolva ugyan, de bizton oda érsz.

    S futunk majd nevetve! Bárányfelhők alatt..
    Érzéseink tiszták, mint gyors sodrású patak.
    S tavaszi zápor? Mit se számít nékünk..
    Míg kéz a kézben tartva, jövőnk felé lépünk.
  10. Elmúlt a szerelmem. Lelkem sajog mégis..
    Kérdem magamtól. Ott benn..Miért vérzik?
    Hisz megsértett énem mondott rá nemet.
    Ki valaha gondoltam: vége sose lehet!

    Érzelmek garmada szőtte éveken át.
    Forró csókok tűztek rá dús koronát.
    Bizalom, boldogság,remény etette.
    Vágy, forró szenvedély mely körülölelte.

    Ám bitang véred felkelt! A testemtől távol..
    Tán engem keresve? Ki messze voltam. Távol!
    Szerelmes fészkünket végleg széttapostad..
    Bizalmam fáját, Te, orvul csonkítottad!


    Miért tépted szét szerelmünk hálóját?
    Már foltoznád össze. De kinek kell az ma már?
    Csillag voltál nékem... a legfényesebb!
    Bár elmúlt a szerelmem..sötét van idelenn!

    Elmúlt a szerelmem...Lásd gyertyát gyújtok.
    Gyászomban ő segít és még jő az Új hold!
    Ő kerek lesz lassacskán,, és majd utat mutat..
    S feljő még a Nap is ..mely helyetted választ ad!

    2013 03. 16.
  11. Hit

    Uram! Egyik kezeddel adsz, a másikkal elveszel...
    Tetted okát te tudod! Érjen némi veszteség...
    Ám ott fönt...Kék az ég!

    Hallom vezérlő szavad. Önnön magamból mind tettek, kiáramlanak...S nem szürkül eged!
    Lélekben így erős leszek.

    Reménykedve nézek a holnap elébe...
    Segíts nekem! Hitem ne vesszen...
    Bársonyos, kék égbolt! Ó lebegj! Felettem!
  12. Jó estét, sziasztok! Örülök, hogy itt lehetek Köztetek!
    Köszönöm a segítséget, GJODIE-nak és mindenkinek aki segített,abban, hogy még jobban kitáruljon e csodás világ...
    Magamról dióhéjban:Állami gondozott kislány voltam kicsi koromtól kezdve egészen férjhez menetelemig egy nevelőszülő házaspár nevelt sok-sok szeretettel,így a szerencse lányának tartom magam.
    Vér szerinti szüleimet nem ismerem, bár a lehetőség adott lenne, hogy utána járjak...de nem teszem, talán egyszer.Gyönyörű gyermekkorom volt! Az érettségi után gondozónőként dolgoztam, majd később könyvelő lettem. Két csodálatos gyermekem van.Jelenleg egyedül élek de nem magányosan. Az élet most külföldön biztosít munkát egy idős hölgyet ápolok.
    Gyermekkorom óta vonzódom az irodalomhoz. Itt versek formájában szeretném elmondani érzéseimet.
    Kívánok mindenkinek jó olvasást, köszönöm figyelmeteket!
  13. Miért szeretlek téged? Mert te vagy az élet!
    Számomra a végzet, a levegővétel.
    Te vagy az oxigén a magas hegy csúcsán,
    pihe-puha kesztyű a jeges tundrán.


    Te vagy a szellő, mely lágyan simogat!
    A csobogó patak, mely oltja szomjamat.
    Te vagy a zápor, mely mindig felfrissít,
    szikrázó napsugár, ki fényével melegít.

    Te vagy a sötétség, mely puhán átölel!
    Lobogó tűz vagy te, mely fellángol s megperzsel.
    Nekem te vagy a föld melege s keze,
    mely eltakar egyszer,de kezed tette ezt.


    Miért szeretlek téged? Nagyon egyszerű!
    Szeretni téged: édes, búja bűn.
    S ha majd nekem egyszer, te már nem leszel,
    akkor is szeretlek mert szerelmem végtelen.
  14. Tőlem- Neked.Mit adhatnék? Kérdezem.
    Tőled-Nekem.Mi kell? A végtelen!
    Tőlem mit kaphatsz? Kérdezed.
    Ha szeretnéd, akár a végtelent!


    Lelkem tiszta. Boldogságra vágyik.
    Testem tüzes.Szeress mindhalálig!
    Érzem lelked tiszta lényét,
    Kisfiúi bölcsességét.


    Tőled-Nekem Mi kell? Szeress!
    Tőlem-Neked. Mit adok? Mindenem!
    Tőlünk-Nekünk.A tiszta, őszinte szó,
    Mely puha és csendes mint az éjféli hó.
  15. Mi vagyok én Néked? Gondolkozz el! Kérlek!
    Lelki társad? Szerelmed, Véred?
    Ha szeretsz bennem valamit, vaj' mi az mondd el!
    Lelkemet csupán? A testem is? Kérdem!

    Mit látsz bennem, mondd! A lelket mely érez?
    Vonzódsz-e hozzám,mint nőhöz? Kérdem!
    Leszek e Jövő melletted valaha?
    Szívedet kutasd! Biztos, hogy választ ad!

    Múlt, Jelen és Jövő...Ez a mi életünk!
    Lesz nekünk boldog és közös életünk?
    Ereszd el a múltat! Ha úgy érzed, szeretsz!
    Építsd fel a jövőt! S így boldog lehetsz.