Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Forrás: http://gondol-a-tok.blogspot.hu
    Sokáig nem igazán értettem a szórakozás szavunkat.
    Nem fért a fejembe, hogy ép elméjű, egészséges embernek hogyan okozhat örömet az, hogy mindenféle múlandó vígasságra elszórja kemény munkával megkeresett, vagy éppen szerencsés véletlen által megszerzett pénzét.

    Mindaddig e dilemmával kellett szembenéznem, míg magam is el nem kezdtem szórakozni – vagyis szó-rakózni.
    Ugyanis a szórakozás, nem is olyan régen még egyáltalán nem a pénz nyakló nélküli, vagy akár mértékletes módon való elherdálását, szétszórását jelentette, mint az öröm forrását, hanem egy szellemi magaslatok felfedezésére, titkok megfejtésére alkalmas egyszerű, de nagyszerű elmetornát.
    Mert a szó-rakózás (szó raGozás), a szavak csűrése-csavarása, egymás után rakosgatása, ragozgatása tényleg az öröm forrása, ráadásul feltárja a magyar nyelv csodálatos titkait.
    A szó-rakózás során rengeteg választ is kaphat az ember. Néha olyan problémákra is megoldást találhat a szó-rakózó, amelyek akár esztendők óta foglalkoztatják.
    Mindemellett olyan területeit mozgatja meg az elmének, melyek e tevékenység nélkül parlagon hevernének.

    A szó-rakózás pedig tényleg szó-rakóztató – szó ragoztató – tevékenység, hiszen a szó-rakózó szinte önkéntelenül tovább folytatja e játékot. Amikor az ember ilyen szellemi tevékenységgel foglalatoskodik, akkor szinte lehetetlen, hogy lankadjon a figyelme. Monoton fizikai tevékenység alkalmával pedig kifejezetten előnyös dolog lehet szó-rakózni, hiszen a fáradtság, az eltompulás, az álmosság egyik legjobb ellenszere, valamint az idő ólomlábai is szárnyas cipellőbe bújnak általa.
    Mintegy bónuszként pedig közben a játékos elme felfedezi édes anyanyelvünk egyik olyan sajátosságát, mely a mai nyelvek közül már csak nagyon kevésben fedezhető fel, és a nyelvtankönyveinkből is aljas módon kihagyták a szerkesztők, vagy csak érintőlegesen említik: szóbokrainkat.

    Azokat a csodálatos egységeket, melyek mind a mai napig tökéletesen bizonyítják, hogy a mi nyelvünk a természet (a teremtés) pontos leképezése – vagy még inkább szerves, élő része. Pontosan ugyanúgy, ahogyan az ember is része volt a bolygónak, a naprendszernek, az egész univerzumnak mindaddig, míg nem akarta legyőzni, erőszakkal uralni azt.

    A szó-rakózás tehát az egyik leghasznosabb szórakozás, mely ráadásul szó-rakóztatva vezethet vissza minket arra az útra, melyen őseink jártak. De ha nem is akarnánk azon az úton járni, mert persze nem mindenki akar hagyományos ruhákban lóhátról nyilazni, a szó-rakózás mindenképpen meg tudja mutatni azt a célt mindannyiunk számára, amelyet őseink követtek, s amely célt nekünk is követnünk kellene, ha azt szeretnénk, hogy a Földanya, a természet, vagy a teremtés része maradhassunk.
    Persze van más választásunk is, ám akkor ne csodálkozzunk, hogy a teremtett világ ellenünk fordul, kidob magából és elpusztít bennünket, mint az immunrendszer a parazitákat.

    A döntés a miénk, szabadon választhatunk.

    Kellemes szó-rakózást!
  2. Honnan ered az emberiség alapvetően borúlátó világszemlélete?
    Miért engedi és fogadja be életébe a legtöbb ember a rosszat, és miért utasítja el a jót?
    Miért adja át másoknak a döntés jogát a saját életét érintő legfontosabb pillanatokban?
    Miért hiszi el sok ember, hogy lehetetlen változtatni a helyzetén?
    Több oka is van mindennek, de a legfontosabb mind közül, hogy a legtöbb ember - még a magát vallásosnak, vagy hívő embernek mondók között is, sőt még a vallások vezetői között is - HITETLEN és ISTENTAGADÓ.
    Elfelejtik ugyanis azt, hogy az ember nem egy baleset eredményeként, nem véletlenül létezik, hanem ahogyan a Biblia fogalmaz: „...az Isten képére és hasonlatosságára...” lett megalkotva.

    Más szavakkal: ahogyan Isten képes alakítani a világegyetem történéseit, úgy az ember is.
    Minden egyes ember.
    Mondhatjuk, hogy minden ember egy-egy isten.

    Csakhogy a mai kötelező oktatási rendszer áldozatai ezt a tényt nem tudják elhinni, sőt egyenesen tagadni kénytelenek. Vagyis hitetlenek és istentagadók, még a vallási felekezetek által működtetett iskolák áldozatai is.

    Hogy is fogalmazott a világ Teremtője, amikor elkészült a teremtéssel?
    Azt mondta, hogy „...minden nagyon jó.”
    És mit mond az ember ugyanerre? Azt hallani mindenhonnan, hogy „rossz”.

    Emberke!
    Ébredj már!
    Mégis ki vagy te, hogy azt mondd arra, amit a Teremtőd jónak mond,hogy az rossz?
    Tisztában vagy vele, hogy mit teszel?
    Te, mint isten, minden szavaddal képes vagy teremteni, akár elfogadod ezt a tényt, akár nem.
    Mert a teremtő nem befejezte a teremtési munkát, hanem átadta az embernek, hogy folytassa azt.
    Úgy olvashatjuk, hogy „megnyugodott minden munkájától”, de nincs szó róla, hogy teljesen be is fejezte volna a művet.
    Ugyanis azt mondta, hogy minden nagyon jó, nem pedig azt, hogy minden tökéletesen kész.
    Érted a különbséget?

    Vagyis a Teremtő nem egy olyan világot alkotott az embernek, amelyben nincs semmi tennivalója, hanem olyat, amit az ember a saját akarata és ízlése szerint tovább alkothat, hogy megértse a teremtés célját.
    Viszont ez csakis akkor lehetséges, ha az ember közvetlen kapcsolatban van a teremtett világ azon részével, melyet birtokol.
    A mai kötelező oktatási rendszerben viszont az ember csak kiállítási tárgyként tekint a környezetére, esetleg legyőzendő versenytársat, vagy leigázni és kizsákmányolni való ellenséget lát benne, de semmiképpen nem tekint úgy a világra, mint a Teremtő keze munkájára, amit ajándékba adott nekünk, éppen ezért nem is becsüli azt meg.

    Felfoghatatlan és érthetetlen számomra a mai ember magát mindenek fölé helyező dölyfös gondolkodásmódja. Minél magasabb iskolai végzettséggel bír valaki, annál inkább azt gondolja – tisztelet a ritka kivételeknek! -, hogy több joga van bármihez, mint másoknak.

    A nyugati orvosok például azt gondolják, hogy élet és halál urai, de egy sor betegséggel szemben tehetetlenül állnak. Furcsa módon – legalábbis amennyire tudom - még nem sikerült nekik élettelen anyagokból életet alkotni. Eddigi tapasztalatom szerint ezek a magukat gyógyítónak mondó emberek ahhoz értenek, hogy eladják a vegyipar ártalmas mérgeit, közben elhitetve a hozzájuk bizalommal forduló emberek tömegeivel, hogy tényleg meg akarják őket gyógyítani. Valójában nekik semmi érdekük nem fűződik hozzá, hogy a pácienseik egészségesek legyenek.
    Miért?
    Pénzt kapnak minden alkalommal az államtól, ha valaki hozzájuk fordul. Minél többször keresed fel az orvosodat, ő annál több pénzt kap. Érdeke vajon az, hogy egészséges legyél és ritkábban menj el hozzá? Ugye, ha te lennél orvos, akkor egy ilyen rendszert te is arra használnád, hogy minél többször térjenek vissza hozzád a „betegeid”?
    Másfelől, az orvosok sok pénzt kapnak a gyógyszergyáraknak nevezett méregkeverő üzemektől, hogy minél több általuk előállított mérget adjanak el a lakosságnak. Ezt úgy tudják megtenni, ha sorozatosan „kikúrálnak” valamelyik épp aktuális „betegségedből”.

    A másik ilyen ártalmas csoport a szellemi vezetők és oktatók csoportja.
    A papokról, lelkipásztorokról és a tanárokról-tanítókról van szó.
    Ezek az emberek – az orvosokkal karöltve – azt hangsúlyozzák, azt sulykolják nap mint nap a bennük bízó emberekbe, hogy „csonka és hiányos vagy, sosem érheted el a teljességet, sosem lehetsz tökéletes valamiféle külső, vagy méginkább felső segítség nélkül”.
    Persze ezt a segítséget érdekes módon pont tőlük lehet megkapni – természetesen jó sok pénzért -, hisz ők a saját állításuk szerint épp fölötted állnak.
    Ezek az emberek mind-mind hazudnak.
    Hazudnak, csak azért, hogy maguktól függővé tegyenek mindenki mást. Hazudnak, hogy elszivattyúzhassák a bennük bízók figyelmét, energiáját, pénzét.
    E csoportba tartoznak a politikusok is, akiket én csak lopitikusoknak nevezek. Ők is egytől-egyig ugyanezt teszik.
    Hazugságaik által látszatmegoldások közötti választásra akarnak mindenkit rávenni, de valódi megoldásokat soha nem kínálnak fel, mert ha valóban megoldanának valamilyen problémát, akkor nem lenne tovább lehetőségük, hogy az adott problémára hivatkozva tovább szivattyúzzák az emberek zsebéből a pénzt.

    Az ember természetes állapota az ő állításuk szerint tehát a hiányos, csonka állapot. Ez lehet az egészség hiánya, a tudás, avagy az ismeret hiánya, vagy bármi másnak a hiánya, egy a lényeg: érezd azt, hogy ha neked nincs, akkor kevesebb, gyengébb, védtelenebb vagy másoknál, de mindenképpen kevesebb, mint ők.

    Ezzel szemben az ember természetes állapota az egészség.
    Már csak ezért is: az épeszű ember akkor érzi jól magát, ha egészséges.
  3. Találtam egy érdekes cikket:

    http://nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=99960


    Ézsaiás 2:1 "Ezt látta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: 2 És úgy lesz a napok befejező részében, hogy szilárdan áll majd Jehova házának hegye a hegyek teteje fölött, és magasabbra emeltetik a domboknál, és oda fognak özönleni mind a nemzetek. 3 Sok nép jön el, és ezt mondják: „Jöjjetek, menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, és ő oktatni fog bennünket útjaira, mi pedig az ő ösvényein járunk.” Mert Sionból jön a törvény, és Jehova szava Jeruzsálemből. 4 Ítélkezni fog a nemzetek között, és elrendezi sok nép ügyeit. Kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat metszőkésekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak."
    Milyen érdekes, hogy pont erre az eseményre utaló fenti Bibliai prófécia utolsó két mondata van az ENSZ székház előtti szobor talapzatán...

    Kiemelném E próféciából a következőket: " Mert Sionból jön a törvény, és Jehova szava Jeruzsálemből. 4 Ítélkezni fog a nemzetek között, és elrendezi sok nép ügyeit."
    Kik ítélkeznek?
    A zsidók...
    Kik fölött?
    A nemzetek fölött.
    Ők rendezik el a többi nemzet ügyeit, mint bírók...

    Majd a folytatás a talapzatról: "Kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat metszőkésekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak."

    Mármint kizárólag a nemzetek kovácsolják kardjaikat és lándzsáikat!
    Nem ám Izrael...
    Valamint a nemzetek nem tanulnak többé hadakozást.
    És Izrael?
    Ma az izraeli hadseregbe a nők is kötelesek bevonulni, és nem csak alaki kiképzést kapnak, hanem emberölést tanulnak. Távolról, közelről, fegyverrel, és puszta kézzel.

    Mert a zsidók akarnak egyedül a világon nemzeti hadsereggel rendelkezni, és ők akarják uralmi a Föld nevű bolygót.
  4. Mire jó az irodalom
    Ha nem szórakoztat?
    Hogy szeret majd az olvasni
    Ki nem szórakozhat?

    Akinek a művelődés
    Csupa kín és bánat
    Hogyan értse az meg a
    Világmegváltás-vágyat?

    Akkor lehet jó csak egy mű,
    Ha olvasni öröm.
    S mondandója értésébe
    Nem törik fog-köröm!

    Amikor az egyszerű szó
    Magvas mondandót rejt,
    Az egyszeri olvasó is
    Bölcs gondolkodót sejt…

    Művész vagy? Hát gyönyörködtess!
    Ez legyen a fő cél
    És ne az, hogy egy szép nyelvet
    Így kerékbe törjél!


    2003.02.12.
    Boyzika kedveli ezt.
  5. Figyelj rám és arra, amit mondok,
    Talán így megszűnhetnek a gondok.
    Figyelj rám úgy, mint egy kisgyermekre
    Csak egy percig! Nem kérem örökre.

    Nem tudom, miért nem vonzódsz hozzám,
    Bár biztosan nem vagyok egy nagy szám…
    Sohase voltam híres és gazdag.
    Se égetnivaló gatyamadzag!

    Nem találom helyem a világon.
    Vándormadár egy kiszáradt ágon.
    Pedig azt mondtuk, hogy holtodiglan,
    Nem csak jóban, hanem minden rosszban.

    Most itt a rossz: nincsen közös téma
    Mind a kettőnk ajka olyan néma…
    Ha próbálok hozzád közeledni,
    Hogy tud a szó rólad leperegni?

    Hideget és meg nem értést kapok,
    Így múlnak el percek és hónapok.
    Hónapokból lesznek hosszú évek
    És azt érzem, hogy semmit sem érek.

    Nem vagyok már eléggé jó neked?
    Máshová fut már a tekinteted?
    Sose tudlak már boldoggá tenni?
    S kegyelemből adsz csak nekem enni?

    Emlékszel, milyen volt nem is régen?
    Egyenesen beszéltünk, nem srégen…
    Egymás előtt semmi titkunk nem volt,
    Kapcsolatunkon még nem volt szennyfolt.

    Szeretném, ha úgy lenne, mint régen,
    Kék madarunk szárnyalna az égen.
    Tudnánk együtt sírni és vígadni
    És egymásnak boldogságot adni.

    Ha nap mint nap beszélgetni tudnánk
    Talán sose volna bennünk fullánk,
    Főleg nem a kétség kínzó nyila,
    Talán semmi nem fájna annyira.

    Ha megértő társam lennél egyszer,
    Olyan lenne az, akár egy vegyszer,
    Akár egy csodagyógyszer, amitől
    Depresszióm fala egyszer ledől.

    Nem kell sok pénz, nem kívánok babért,
    Csak annyit, hogy szeress önmagamért.
    Csak boldog ember szeretnék lenni,
    S egyszer majd az új világba menni…

    2003. február
  6. Egyedül én nem szeretek lenni.
    Egyedül sosem sikerül semmi.
    Egyedül ezért semmit nem érek.
    Egyedül már csak teher az élet.
    Egyedül oly magányos az ember,
    Egyedül csak csepp és sosem tenger.
    Egyedül nem tudsz mást: folyton félni.
    Egyedül már értelmetlen élni.
    Egyedül olyan magányos lettem,
    Egyedül az idő fut mellettem.
    Egyedül vagyok sok gondolattal,
    Egyedül – és körülöttem nagy fal.
    Egyedül az ember mindig fázik,
    Egyedül egy értő társ hiányzik.
    Egyedül nincs, ki felmelegítse,
    Egyedül kihűlt hús nincsen kincse.
    Egyedül, akár az ujjam, éppen.
    Egyedül. Egyedül… vagy tán mégsem?
    Van talán, ki megérti a gondom,
    S elmúlhat az máris, itt, e ponton?
    Vagy egyedül muszáj nekem élni?
    S tiltott dolog volna tán remélni?
    Akkor minek jöttem a világra?
    Jobb lett volna szél lenni, vagy pára…
    Egyedül rám nem kíváncsi senki.
    Jobb lenne tán a halálba menni.
    Egyedül lenni a koporsóban…
    Egyedül… de nem merem, csak szóban…

    2003. február 21.
  7. Élsz?
    Élc!
    Délc érc bérc.

    Élsz.
    Érsz?
    Félsz…
    Vélsz…
    Mérsz…

    Élsz!
    Érsz!
    Tért kérsz…

    S célt érsz?

    „Kért?!… Vért sért!!!”

    …tél…
    …jég…
    …kétség…
    S két hét férc-lét tép szét.

    Rémség!

    Vétség?

    S szépség?
    Rég még…

    Rég még éltél,
    S véltél
    Tért,
    Bért…

    Hév!

    S rév?

    …szép kép

    2003. február 22.
  8. A János 1. levele 4:8 szerint "...az Isten szeretet."

    Vagyis ez alapján a 'szeretet' és az 'Isten' szavak helyettesíthetők egymással.

    Tehát a Korintusiaknak írt első levél 13. rész szavai így is hangozhatnak:

    "Ha emberek és angyalok nyelvein szólok, de ISTEN nincs bennem, kongó ércdarabbá vagy csattogó cintányérrá lettem. És ha megvan nálam a prófétálás ajándéka, és járatos vagyok az összes szent titokban és minden ismeretben, és ha minden hitem megvan ahhoz, hogy hegyeket helyezzek át, de ISTEN nincs bennem, semmi vagyok. És ha mindenemet odaadom mások táplálására, és ha testemet átadom, hogy dicsekedhessek, de ISTEN nincs bennem, semmi, de semmi hasznom nincs nekem. Az ISTEN hosszútűrő és kedves. Az ISTEN nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik illetlenül, nem keresi a maga érdekeit, nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet. Nem örvendezik az igazságtalanságnak, hanem együtt örvendezik az igazsággal. Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent kitartással tűr.
    Az ISTEN soha nem vall kudarcot. ... Most azonban megmarad a hit, a reménység, az ISTEN, ez a három; de ezek közül a legnagyobb az ISTEN."

    Mennyire más ez az Isten, mint az a bosszúálló, vérengző valaki, akit a zsidó tanok által megfertőzött és Római államvallássá lett kereszténység tanai bemutatnak!

    Tehát az az isten, amelyiket Izrael népe és a judeokereszténység vallásai imádnak, NEM LEHET JÉZUS URUNK ATYJA, AZ IGAZ ISTEN!!!
  9. Miért tartalmaz a Biblia két különböző teremtéstörténetet?
    Ha egyazon személy szerepel teremtőként e két történetben, miért nem azonos a teremtési szakaszok sorrendje a két történetben?
    Isten elfelejtette volna, hogy milyen sorrendben végezte a teremtőmunkát?
    Isten először megteremtette az embert férfinak és asszonynak egyszerre, majd mégse, hanem először a férfit, majd a növények és állatok teremtése után csak a férfi szükségleteinek kielégítése céljából, mintegy „kiegészítőül” a nőt?
    Isten először az emberre bízta az egész bolygót, majd mégse, hanem egy kertbe helyezte az embert?
    Isten először minden döntésre alkalmasnak alkotta az embert, majd mégse, hanem a jó és rossz tudása nélkülinek?
    Isten először minden gyümölcsöt eledelül adott az embernek, majd mégse, hanem az egyik fa gyümölcsétől eltiltotta?
    Ha nem akarta Isten, hogy az ember egyen a fa gyümölcséből, miért volt az a gyümölcs a szemnek kívánatos és eledelre jó?
    Ha a tiltott fa gyümölcse eledelre jó volt, akkor miért vezetett az elfogyasztása mégis az ember halálához?
    Ha már halált okozott a gyümölcs, miért kellett majd ezer esztendeig elhúzni az ember haldoklását?
    Ha az ember nem tudta, hogy engedetlenségével rosszat cselekszik – márpedig amíg nem evett a gyümölcsből, addig ugye nem tudhatta – miért kellett megátkozni?
    Honnan vette a kígyó, hogy nem hal meg az ember azonnal, ha eszik a tiltott gyümölcsből?
    Honnan tudta a kígyó, hogy megnyílik az emberek szeme és olyanná lesznek, mint Isten?
    Esetleg a kígyó evett először a tiltott gyümölcsből és a saját tapasztalatait mondta el?
    Ha igen, akkor hogyan történhetett ez?
    Vagy talán a kígyónak nem tiltotta meg Isten hogy egyen a fa gyümölcséből?
    Ha a kígyónak nem tiltotta meg, mi okból nem tiltotta?
    Ha nem tiltotta meg a kígyónak, és az esetleg evett a gyümölcsből, tehát a kígyó ezek szerint semmi tiltott dolgot nem tett, akkor Isten miért átkozta meg a kígyót az emberrel együtt?
    Ha az ember volt engedetlen, a kígyó pedig tudva, hogy mit tesz, rosszat cselekedett, akkor részükre mondhatni jogos a büntetés, de miért kellett velük együtt a földet is megátkozni?
    Egyáltalán, miért baj az, ha az ember tudja, hogy mi a jó és mi a rossz?

    Ha érdekelnek a válaszok, amiket találtam, katt ide: http://gondol-a-tok.blogspot.com/2012/01/titkok-szemed-elott.html
  10. A barátság nekem egy távoli, szinte elérhetetlen dolog. Kevés is az olyan ember, akit a barátomnak nevezek.

    Nekem az a barátom, akinek el tudom mondani a gondjaimat töviről hegyire, és aki nekem az ő gondjait ugyanígy elmondja. Akinek nincs fontosabb dolga nálam, mikor segítségre vagy támaszra szorulok, és aki nekem is a legfontosabb fordított helyzetben. Akinek nem kell hozzám bejelentkeznie, és akihez nekem se kell bejelentkeznem, ha pár szót szeretnék vele váltani bármiről, mert mindig nyitva áll a kapunk egymás előtt. Akivel össze lehet futni minden különösebb indok nélkül egy jóízű csevegésre. Aki olyannak fogad el, amilyen vagyok, és nem akar egyik napról a másikra minden áron megváltoztatni, de amikor megkérem, vagy szükségesnek látja, tanácsokat ad, vagy elmondja a véleményét őszintén, minden hátsó szándék nélkül. Akit én is olyannak fogadhatok el, amilyen, és őszinte tudok hozzá lenni. Aki meglátja, ha segítségre van szükségem, és ha tud, segít megoldani a gondjaimat. Akinek én is bármikor szívesen segítek, ha tudok. Aki előtt nem kell megjátszanom magamat, mert ismer, ezért nincs arra szüksége, hogy bármiben próbára tegyen, mivel előre tudja az eredményt, és nekem sem kell hasonló dolgot tennem. Aki előtt nem kell, hogy titkaim legyenek, és akinek nem kell előlem semmit eltitkolnia. Aki bármikor bárhol szívesen mutatkozik velem együtt, senki előtt nem szégyelli, hogy a barátja vagyok. Aki segítő szándékkal, őszintén elmondja nekem a másokban rólam kialakult véleményt vagy képet, legyen az jó vagy rossz, hogy ne érjen váratlanul, mert jobb és könnyebb tőle hallani, mint mástól. Akinek a hozzám való viszonya a körülményeimtől független. Aki barát marad a bajban is, de nem csak akkor látom, mikor baj van. Aki nem csak figyel engem, hanem rám is figyel. Aki megért engem, és akit én is megértek. Akivel közös hullámhosszon vagyunk, akivel megegyezik az érdeklődési körünk. Akivel vannak közös emlékeink, melyeket felidézhetünk hideg téli estéken. Aki elfogadja, hogy mások is lehetnek a barátaim, esetleg olyanok is, akiket az őket felületesen ismerők nem tartanak méltónak erre. Aki megjelenik, bekopog, vagy csak felhív, mert régen látott. Akinek hiányoznék, ha holnaptól nem volnék.
  11. Emlékeim szerint KRESZ a segédmotoros kerékpár fogalmát a következőképpen határozza meg: olyan kerékpár, amelyre fel van szerelve egy maximum 50 köbcentiméteres űrtartalmú belsőégésű, vagy legfeljebb x KW teljesítményű elektromos vagy más rendszerű segédmotor a jármű meghajtása céljából, mely járművek saját erejükből 40km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képesek.
    A segédmotoros kerékpárok (robogók) vezetését eddig KRESZ-vizsgához kötötték, a járművekre pedig kötelező biztosítást kellett kötni. Műszaki vizsgára ezek a szerkezetek mostanában már sajnos nem voltak kötelezve.
    Hál'Istennek pár éve már elérhető áron be lehet szerezni mindenféle elektromos segédmotorral felszerelt bicikliket (tehát segédmotoros kerékpárokat!!!), melyek nem szennyezik a környezetet kipufogógázzal.
    Erre a jogszabályalkotó kigondolta, hogy mivel ezek a szerkezetek környezetbarát járgányok, adjunk valami kedvezményt azoknak, akik ilyeneket használnak. Ez idáig rendben is lenne, ha nem mások kárára kapnának kedvezményt a tisztelt zölderős közlekedők.
    A baj az, hogy sok olyan ember is használhatja "kedvezményesen" ezeket a robogókat, akinek még arról sincs fogalma, hogy a KRESZ az mégis mi a fene. Nem hiszem, hogy az a 10-12 éves gyerek, aki még az általános iskolát se végezte el, vagy a 70 esztendős mama, aki nem bírja tekerni a hagyományos biciklijét, biztonságosan tudna az ilyen erőforrással felszerelt masinákkal közlekedni KRESZ vizsga nélkül.
    A másik bibi a dologban, hogy ezekre a robogókra nem kell kötelező felelősségbiztosítást kötni, míg a "hagyományos" robbanómotoros robogók biztosítási díja drasztikusan emelkedett.
    Nem is szólva arról, hogy a villanyrobogókon nem kötelező a bukósisak viselése sem, pedig nem egy-kettő simán elhagyja a Babettámat.

    Hülyegyerek lévén kérdeznem kell: villanyrobival olyan nagyon hihetetlen mértékben extra környezetbarát vagyok, hogy ha elesek, akkor az anyatermészet cserébe meg fog óvni egy agyrázkódástól?

    Garanciát jelent-e egy ampercanga vásárlása arra, hogy a használója soha nem fog balesetet okozni?

    Ha egy ilyen elektrobringát veszek, akkor kapok mellé ajándék KRESZ-tablettát, amit csak be kell vennem és csiribú-csiribá tudom a közlekedési szabályokat? (No, akkor tessen ebből adni ötévenként a hülye hivatásos sofőröknek, ők úgyis elfelejtik a szabályokat, nekik vizsgázni kell újra meg újra!)
  12. Érdekes dolgot vettem észre.
    A mai országok közül néhánynak(?) az elnevezésében megtalálható az Isten.
    KazakhSTAN
    ÜzbekISTAN
    KyrgyzÍSTAN
    TajikISTAN
    TütkmenISTAN
    PakISTAN
    AfganISTAN
    AzerbaIJAN – (IDZSAN – IDSAN – ITSAN – ISTAN)

    Más országok nevében a JÓISTEN JÓ nevének JA módosulata IA írott formában.

    Román-IA
    Szerb-IA
    Albán-IA
    Ausztr-IA
    Germán-IA
    Holland-IA
    Dán-IA
    Poland-IA
    Russ-IA
    Eston-IA
    Latv-IA
    Litvan-IA
    Filand-IA
    Mongol-IA
    Franc-IA-ország
    Ital-IA
    Sloven-IA
    Croat-IA
    Span-IA
    Tunis-IA
    Alger-IA
    Georg-IA
    stb...
    Sőt!
    Bulg-ar-IA
    Hung-ár-IA – itt még az ÁRIA-ÁRJA is ott van!

    De: EGYpt Itt az EGY utal az Istenre.
    Mi lehet itt a „pt”? Csak nem „pót” - az EGY PóTlására, helyettesítésére alkotott sokistenhit megjelenésének helye???

    Magyarul is Egy-i-ptom – EGY-Isten-PoTOM – lekicsinylő elnevezés.
    Vagyis az a hely, ahonnan elindult az Isten országának a lerombolása, ahol először jelent meg a Sátáni gondolkodás ama formája, melyben az egyistenhitre húzták a sokistenhit palástját.

    Na, akkor hol is lehet az Isten országa?