Üdv Mindenkinek.

Amikor a blog indult, akkor a kisfiam másfél éves volt. Most már lassan betölti a 3 évet (2008.07.02-én született.)
Lackó eleven, aktív és érdeklődő. Első gyerek. Én 30-on túl. Minden nap más és más, s külön intenzitással élem meg. Nem vagyok minta anya. Tele vagyok lelkesedéssel, de sűrűn követek el hibákat. Igyekszem kijavítani őket, de úgy is majd akkor válik el mennyire voltam "ügyes", amikor a fiam felnő és a fejemre olvassa a hibáimat:)

Erről szeretnék itt írni...amennyiben marad időm rá a napok végén. Azért igyekezni fogok.:p


Ez az első blogom az életemben. Több ezer kering már ilyen a neten, de hátha vkit pont az enyém köt le pár percre ebben a rohanó világban.

Szeretné
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Holnap megyünk látogatóba a bölcsődébe. ez lesz az első ismerkedési nap a bölcsivel és az ott dolgozókkal. Gyomoridegem van, pedig tudom, hogy igazán a holnapi napon még semmi sem történik igazán. Meg én is ott leszek...
    Nem tudom más ezzel hogy volt, de amikor a kisfiamra nézek a sírás környékez, hogy már egyre fogy az az idő, amit napközben eltölthetek vele.
    Úgy gondolom, hogy jót fog tenni neki a közösség és szükség lesz rá, hogy megszokja a napirendet az óvoda arénája előtt, mégis a szívem szakad meg, hogy egy hét és vége az itthon kettesben eltöltött időnek. Többet nem tudom napközben megölelni őt, amikor akarom, vagy nem tudok hozzábújni és megsimogatni amikor szeretném.
    Remélem, hogy holnap már elmúlik ez a félelmetes szívfacsaró érzés, mert Lackónak nem szabad tudnia, hogy ez nekem mennyire fáj, mert akkor ő is szomorú lesz, mert megérzi rajtam...
    Nem tudom ki hogy van ezzel. Nem tudom jó e a bölcsőde vagy sem. Jó dolog e beadni vagy sem az óvoda előtt...
    Nekem mivel vissza kell mennem dolgozni, nincs más választásom. S még így is szerencsésnek érzem magamat, hogy eddig itthon lehettem és van hova visszamennem dolgozni...
  2. Lackót hamarosan be kell adnom bölcsődébe, s utána óvodába. Választanom kell, hogy egy vegyes csoportos vagy egy korcsoportos óvodába írassam-e be. Mivel Ő az első gyerek és a barátaimnak is hasonló korúak a gyerekek vagy éppen singlik, így nincsen semmi értékes információm erről... Tudna valaki segíteni tapasztalatokkal, ötletekkel, hogy melyik lenne jobb! Tényleg sokat jelentene! Köszönöm előre is a segítséget!
  3. Szeretném ezt a könyvet ajánlani azoknak, akik szeretik az őszinte és humoros naplóírásokat. Ebben az esetben egy kisgyerekes anyukáról, kisgyerekekről, apukáról és a mindennapjaikról van szó.
    Élvezet olvasni, amikor az embernek tele a hócipője mindennel, vagy csak éppen valami könnyű olvasmányra vágyik.

    Sajnos a címe elég félrevezető, mert nem utal arra, hogy milyen aranyos kis könyv rejlik mögötte. Azonban ha valaki beleolvas, akkor rájön, milyen kedves könyvet tart a kezében.

    "Lukács Eszter Válogatott élete" című könyve egy humoros kis napló. Ahol Lukács Eszter őszintén leírja, milyen kalandokat él át családanyaként a munkahelyén, az utazásokon, a babzsúrokon, baráti társaságában ...stb. A gondolatait őszintén megosztja az olvasóval. Amikor én olvastam a könyvet, sokszor csak bólogattam és mosolyogtam, hogy mennyire hasonló gondolat fordult meg az én fejemben is az adott szituációban...:)
  4. Az elmúlt hetekben Fehér Anna szülésének hírére egyre felkapottabb téma lett a 30/40/50-en túli szülés. Az Index, a Divány egyaránt közölt cikket ezzel kapcsolatosan. Ezért gondoltam, hogy nyitok neki egy külön blogbejegyzést is.
    A cikkek felvetik, hogy lehet-e jó anya 52 évesen valaki vagy , hogy mennyire felelős magatartás 50-en túl vállalni gyermeket úgy, hogy az ember már tudja, hogy idős ember lesz, mire a gyermeke átveszi az első diplomáját...stb.
    Szerettem volna mellékelni a cikkeket wordben, de sajnos nem lehetséges.

    Mivel a témába vág, csak úgy bemásolom azt, amiért én vállaltam 30.on túl gyereket, mivel kb. 2 héttel ezelőtt a "csak természetesen" blogbejegyzésnél RixavanDerMaat (Rixi) pont rá is kérdezett erre a dologra nálam.

    Úgy gondoltam talán megér egy külön bejegyzést ez a téma, mert ma eléggé kitolódnak a szülések és hátha valakit érdekkel ez a dolog és szívesen hozzászól.

    Elnézést, hogy csak bemásolom ilyen "kontár" módon a hozzászólásokat, de sajnos nincs időm, hogy szépen és frappánsan átírjam. Csak érdekességeként emeltem ki ezt a témát...

    /
  5. Lackót szeretném megtanítani arra, hogy tanulja meg élvezni a könyveket és inkább ezt tekintse kedvesebb időtöltésének, semmint pl. a gépezést.

    Ezért elég sok képeskönyvet veszek neki.
    A játékok mellett naponta magától is előveszi és nézegeti a könyveit. Ha nem érek rá olvasni belőle, akkor maga meséli el hangosan a saját szavacskáival a történeteket. Ezek vagy megegyeznek a leírtakkal, vagy elkanyarodnak az ő kis fantáziavilágába. Imádom hallgatni, ahogyan magyaráz és nagyon örülök, hogy ennyire feltalálja magát a meséskönyvekkel.

    A kedvencei a Bartos Erika könyvek és a Thomas gőzmozdonyos könyvek. /Sajnos egyik sem a legolcsóbb kategória, de időnként ki lehet fogni akcióban, s akkor érdemes pár példányt ünnepi alkalmakra bevenni belőle. Mi is így vettünk elég jó áron belőlük Mikulásra, karácsonyra, névnapra és szülinapra.../ Számomra azért is jók ezek a könyvek,mert úgy érzem, hogy az áráért kapok is egy vaskosabb és tartalmasabb könyvet.

    A Thomasos könyveket csak azért említem meg, mert ezek Lackó kedvenceihez tartoznak. A Thomasos könyvekből 3 van meg (2, 6 és 7.). Többet nem veszünk egyenlőre, mert úgy vettem észre, hogy még nem Lackónak valóak. A képek aranyosak, de a szöveget csak a saját szavainkkal -erősen szelektálva- meséljük el. Főleg a 7. sz.Thomasban, mert olyan kifejezések és helyenként olyan nyakatekert történetek vannak benne, hogy nem igazán köti le Lackót (a mese vége felé már csak fészkelődik, mivel nem érti mi van), s én sem szeretem olvasni, mert nehéz az Ő kis nyelvére átfogalmazni. Lehet, hogy később jobban megérti, de szövegileg ez most még nem neki való.

    A Bartos Erika -Anna, Peti, Gergő- sorozatát viszont jó szívvel ajánlom minden kisgyermekes anyukának. Érdemes egy próbát tenni.
    Nekünk sokat segítenek a mindennapokban. Az írónő rendkívül kreatív és sok jó ötletet ad helyzetek kezelésére. Vagy a könyv segít pl. olyan olvasott pillanatok felidézésére, amelyekre hivatkozhatunk a gyereknél, hogy -Emlékszel? Gergő is ezt csinálta!- vagy pl. -Emlékszel? Petit is így vizsgálta meg Elemér doktor-...stb.
    Szeretem, ahogyan ötleteket ad a szürke hétköznapok feldobására (pl. diavetítés árnyjátékkal, függöny festés, ...stb.) vagy a kicsiknek játékokhoz (pl. Gergőnek alagút készítés, Peti olyat játszott, hogy sima textilszalag volt a vonatsín, könyvekből lejtő az autónak, A szülők saját kezűleg készítettek Maciházat Annának ...stb.)
    Vannak mesék, amelyek minket szülőket szórakoztatnak, s erőt adnak nehezebb pillanatokban, s az ember magában azt mondja, hogy ha neki 3 gyerkőccel elmegy egy nap, akkor nekem ez kánaáni helyzet és "fel a fejjel!. :)
    Lackó nagyon szereti nézegetni a színes és kedves rajzokat is. Kívülről tudja, hogy melyik könyvben milyen történet van és azoknak a címeit is tudja a tartalomjegyzék alapján. (Félelmetes kis szivacs agyuk van a gyerekeknek!) Most a "Peti könyv" a kedvence. De mikor melyik. Nincs meg a sorozat mindegyik darabja, mert mi is tetszés alapján vesszük, de ahogyan nő Lackó, úgy válik egyik másik aktuálissá számára...

    Nem akartam sokat ömlengeni a Bartos könyvekről, de bevallom szerettem volna egy kicsit rábeszélni azokat az anyukákat, akik hezitálnak, hogy megvegyenek e egyet belőle. :)

    Természetesen számos kiváló meséskönyv van, amiről írhatnék, de jelenleg nekünk ezek vannak meg és ezek a kedvencek, ezért is említettem meg ezeket a blogomban.

    Minden könyvre nyitott vagyok, amit ajánlani tudnak mások, s csak örülök, ha vki hozzászól, hogy Ő mit gondol erről, vagy melyiket ajánlaná a gyerek(ek)nek most vagy később, ha felnő.
  6. Sokszor fejtörést okozott, hogy hogyan fejleszthetném Lackót mindennap. Egy nap kaptam egy fülest, hogy Deákné B. Katalin könyve "Anyu taníts engem!" lehet számomra a tökéletes megoldás. Ugyanis a könyvben korcsoportok szerint vannak leírva a fejlődést elősegítő feladatok magyarázatokkal. A legjobb, hogy napról napra lebontva számos ötlet és feladat van felsorolva. Így aztán só-liszt-gyurmáztunk, kirakót csináltunk, építettünk, öltöztünk, szerepjátékoztunk...stb. amikor volt rá idő.

    Azóta pár saját ötlet is megszületett. Például egy nagy barna csomagolópapírra felrajzoltunk az autóknak utat, benzinkutat, autómosót, boltot...stb. (részben a Traff.hu alapján) és ezeken játszottunk.
    Volt olyan, hogy legóból építettünk egy kis házat, ahova vendégségbe mentek a bábuk és köszöntek, ettek illedelmesen. Itt Lackó megtanulta a "foglalj helyet" kifejezést pl.
    A kedvenc könyvéből kimásoltunk oldalakat és kivágtuk belőle a szereplőket és elbáboztam neki a kedvenc meséjét.
    A párom anyukájától kaptunk kézbábokat és azokkal eljátszottam, hogy megeszik a só-liszt-gyurma süteményt és megfájdul a foguk, mert kemény és Lackót pedig megkértem, hogy segítsen nekik elmagyarázni, hogy az nem ehető.
    Szoktunk orvososat játszani. Erre Apa tanította meg. Vettem a piacon egy szép játék sztetoszkópot és azzal hallgatták meg egymást Apával. (Ez azért volt nagyon jó és hasznos ötlet, mert most már ha megvizsgálja a doktornő, akkor tud úgy sóhajtani mint a felnőttek...ilyenkor olyan büszke vagyok rá...)
    Azóta a műanyag állatkákat is mindig meggyógyítja. Meghallgatja őket. Felír gyógyszert, s persze mindegyik kap szurit a műanyag fecskendővel...hol a nyakba, hol a hátba...

    Több most nem jut eszembe. Igazán, ezekkel a sorokkal azoknak szerettem volna segíteni, akik kimerülnek és már semmi ötletük nincsen, hogy mit játszanak a gyerekekkel.
  7. Nálunk most a családon végig seper a torokgyulladás. Először a férjem, aztán kis Lackó, s párhuzamosan vele én is lebetegedtem.
    Hiába "zártuk" be a férjemet a szobába "karanténba", hogy Lackó ne kapja el. A gyermeki kíváncsiság és az apai ölelés keresése keresztül húzta a számításainkat. Nem egyszer beszökött Apához és próbálta kihívni és megölelni. Így a betegség nem váratott sokáig magára és már meg is kaptuk...Pont csütörtök éjszakára, amikor már szinte jön a hétvége...

    Kis Lackó amúgy egy éjszaka volt lázas. Aztán csúnyán kezdett köhögni és kicsit rekedtes is lett a hangja.
    A közérzete szerencsére nem rossz, de csúnyán köhög időnként és ezt nem szeretem. /Nagyon rossz, hogy nem tudok gyógynövényeket használni nála (kivétel a kamilla-csipke-macskamenta tea és a kakukkfüves ülőfürdő)./ Az első nap adtam homeopátiás szereket neki, aztán másnap már kaptunk antibiotikumot. Azóta is adom neki...

    Amúgy nagyon nehéz, amikor az egész család beteg. Az anya aggódik a kisfiáért, a párjáért, s persze valahol önmagáéért is. Ápolgat mindenkit, s csak álmodik róla, hogy milyen jó lenne egy napot vagy csak pár órácskát pihenéssel tölteni, de ez a lehetőség -az igazi kipihenésre- már csak álom marad. :)

    Mi azért tettünk egy kísérletet a pihenésre...

    Miután már zombi üzemmódban csak hajlongtam a szoba közepén egy bögrével, a párom felajánlotta, hogy menjek be aludni. Hitetlenkedve hallgattam a szavait és visszakérdeztem -Komolyan?- mire Ő határozottan mondta -Igen!. Bementem a szobába. Lepihentem és végre el tudtam engedni kicsit magamat. Végre pihentem. Próbáltam aludni, de nem tudtam. Bekapcsoltam a tv-t, s néztem az Anna a Zöld oromból c. filmet nosztalgiázva, közben a szobába kis Lackó nevetése és Apa hangja szűrődött be.
    Fél óra után Apa kiment valamiért a konyhába és már csak annyit hallottam, hogy kattan a kilincs, s Lackó viharzik be, majd felugrik az ágyra és odabújik hozzám. Apa próbálta kiterelni, de nem lehetett. Ezután körülöttem fogócskáztak. Azt hittem a szívem kiugrik, néhány veszélyes mozdulatnál. Lackó időnként hozott be egy marék ropit, s közösen majszolgattuk el. Utána hozott be kártyát, autókat játszani, de szerintem nem voltam túl nyerő játszótárs, mert egyre elégedetlenebb volt mindennel. A végén kimentem egy kicsit játszani vele majd jött a fürdetés és az egész éjszakai procedúra az altatással... Hát, így sikerült a "kísérleti pihenés" :-D

    A torokgyulladás azóta is meg van még. Lackó és én valahol a közepén tarthatunk, mert alig javultunk valamit. Fene egy makacs betegség ez...
    Annak az egynek örülök csak, hogy a párom már egész jól van.
  8. Az egyik barátnőmmel a vegetáriánus étkezésről beszélgettünk, s fogadtunk, hogy két hétig meg tudom állni, hogy nem eszek húst.

    Nos letelt a két hét és valóban nem ettem húst, de az első napokban nagyon meggondolatlan dolognak tűnt ez a fogadásos dolog.

    Főként azért, mert előtte kolbászt, felvágottat és főzni való húsokat vásároltunk be...
    Arról nem is beszélve, hogy az első hét, első napján tudtam meg, hogy az imádott angol tanárnőm meghalt 54 évesen szívinfarktusban és ez teljesen kikészített. :cry: Innentől fogva még nehezebb lett betartani az egészet, mivel a szomorúságtól falási rohamok jöttek rám... S egész nap nem kívántam mást, csak húst hússal enni...
    Így aztán az első napokban egész nap nem ettem semmit, s este kb. 3-4 karéj kenyérrel pótoltam a napi étkezéseket. Egy hét alatt fel is szedtem -a büszkén leadott- 1,5kg-t.
    A második héten már sikerült átállnom agyban és kezdtem feltalálni magamat. De nagyon nehéz volt, hogy a család két húsimádó tagjának húsos ételeket főzzek, magamnak meg "menteset".
    Most már túl vagyok rajta.
    Érdekes tapasztalat volt. :)
  9. A "bio" mindig is érdekelt. Jó dolognak tartom, ha valaki igyekszik "természetesebben" élni, s óvni a környezetét vagy tudatosabban táplálkozni.
    "Tudatosabb életet" Lackó születése óta élek igazán. Az anyagi és kényelmi korlátok miatt azonban én erősen szelektálok.

    Például én a természetbarát mosószert és mosogatószert szoktam használni. Így pl. a mosódiót és a mosószódát. A mosódiót csak színes ruháknál teszem a gépbe. A mosószódát keverem a fehér mosóporral vagy kizárólag fehér textileknél önmagában használom. (A mosószóda állítólag vízkőoldásra is jó. Bár én erre 3 havonta 2 üveg ecetet használok.)
    Öblítésnél időnként kiváltom az öblítőt illóolajos, ecetes vízzel, amibe icipici tejet is teszek az oldódás miatt. Fogalmam sincs, hogy jó e ez így, de nekem bevált. Főleg nyáron használom, amikor a szél jól átjárva az erkélyen jobban megtartva a friss illatot.
    Kettő természetbarát mosogatószert használok. Pl. a zöld békás Froscht. Ez ecetalapú azt hiszem. (A Corában lehet kapni. Ugyanebből van egy szuper vízkőoldó is. Na, azt is szeretem.) Meg szeretem még a LOC-ot. Meg ugyanennek a cégnek a mosogatószerét.
    Biztos vannak még ilyen kiváló termékek a piacon, de nekem ezek kerültek az utamba és ezeket kezdtem el használni.

    Próbálkoztam illóolajos porzsák illatosítással. Mivel mosható a porzsák, ezért amikor kimostam, akkor száradás után tettem rá pár csepp illóolajt (kb.2-3). Az első szívásnál még elment. Simogattam a fejem, hogy milyen okos ötletet találtam ki, de a második porszívózásnáll, már a hányinger kerülgetett, ahogyan a por szaga és az állott illóolaj szag keveredett. Úgyhogy ezt egyáltalán nem vagy csak 1 cseppel megoldva ajánlom. Bár lehet, hogy nem jó illóolajat választottam ... mindenesetre én ezt nem próbálom ki újra.

    Próbálkoztam bio pelenkával (1db, mert olyan hihetetlenül drága) és bio betéttel. A bio pelenka nagyon szép. Az anyuka mosolyogva adja a gyerekére, annyira kedves rajta ez a dolog. Jó, mert a következő gyerek is megörökli. Idővel megtérül, bár az első beinvesztálásnál az ember hátrahőköl, hogy mennyibe kerül egy komolyabb mennyiség. A környezetet sem szennyezi az eldobhatóval. S egy papírbéléssel még a kaka is könnyebben eltávolítható a mosásnál.
    A hátránya - az én pelenkámnak legalábbis -, hogy a nedvszívóképessége rosszabb volt, mint az eldobhatóé. Ezért oda kellett figyelni, hogy mikor mennyi pisi van benne ,mert különben átütött mindenen. Még annyi hátránya volt, hogy eléggé nehezen száradt. Ezért aki ezzel szeretne pelenkázni, annak több cseredarab ajánlok. Egyébként ha nem lett volna ennyire drága, akkor lehet, hogy itthonra inkább ezeket használtam volna, de most már úgy is tárgytalan...talán a következő gyereknél átgondolom. A betétnél ugyanez a helyzet.

    A kifejezetten "bio" ételek nem az én asztalom. Nem ragaszkodom hozzá, mivel szerintem értelmetlenül drágák a magyar jogszabályok és a "sznob kategóriává" emelésük miatt. Másrészt nehéz hozzájuk jutni. Továbbá számomra nem is elég meggyőző egy ételről a "bio" felirat, ugyanis találkoztam már olyan bio paradicsommal, ami bizony 3 héten át ugyanolyan feszesen figyelt a tálkájában, mint mikor megvettem. Igaz, ez spanyol "bio" volt és nem magyar. Ott meg lehet, hogy már a "bio" nem az a "bio"mint itthon... Pedig nagyon sokan inkább vennének megbízható háztáji , vegyszermentes zöldséget, mint a külföldi primőrt. Ez sajnos azonban vágyálom marad mindaddig, amíg az ember nem talál egy jó, megbízható eladót, akitől jó szívvel és jó áron vásárol ezt azt.

    Nos egyenlőre ennyit tudtam írni. Sokkal több mindenről írhatnék, de ennyire futja az időmből. Ezeket a sorokat csak úgy leírtam, mert érdekel a téma és kíváncsi vagyok mások hogyan gondolkodnak erről a dologról. S egyben keresem is azokat az alternatív lehetőségeket, amelyek másoknak bejöttek.
  10. Az elmúlt hétvégén -egy hetes szervezkedés után- a család meglepte a párom anyukáját születésnapja alkalmából.

    A párom, a nővére és barátja megszervezték, hogy szombat reggelre titokban megérkezzünk Debrecenbe a nagyihoz unokástól, családostól.
    Ezért szombat reggel kis Lackó, a párom és én felültünk a vonatra és elutaztunk Debrecenbe. Ott már várt a párom testvére és barátja. Megvettük a tortát és felmentünk a lakáshoz. Először a testvéréék mentek be, mert őket már várták. Ezután mi guggolva osontunk be az ablak alatt. Amikor az ajtóhoz értünk, beküldtük Lackót, hogy keresse meg a nagyiékat és mondja, hogy -"Meglepetés!".
    A nagyi csak annyit tudott sírva mondani, hogy -"Úristen! Lacika!". Lackót rábíztuk a nagyira és még elszaladtunk egy hidegtálért a közeli étterembe, hogy ne kelljen miattunk főzőcskézni. A hétvégét ott töltöttük. Nagyon boldogok voltak a nagyszülők, mert semmit sem sejtettetek. Mama azóta is erről mesél mindenkinek.

    Lackóra nagyon büszkék voltunk, hogy milyen szépen jött velünk végig. A vonaton nagyon aranyosan kibírta ülve, pedig majd 2 órát kellett késés miatt utaznia. A "meglepetést" is olyan aranyosan végig csinálta...

    Megfogadtuk, hogy igyekszünk ezután vonattal gyakrabban leutazni Debrecenbe.
  11. Nem volt időm utána olvasni, ezért írok ide a közösségnek. Nagyon érdekelne, hogy ki hogyan kezeli, vagy ki mit olvasott arról, hogy egy 2-3 éves gyerek ha agresszivitást visz a játékába, akkor ezt hogyan kell kezelni.
    Értem úgy, hogy pl. ma Lackó azt játszotta, hogy összeverekedtek az állatok és jól megverték egymást, mert összevesztek vmin. Ilyenkor érdemes elmagyarázni neki, hogy nem jó a verekedés, vagy inkább hagyjam, mert ez csak fantázia és a valóságra nincsen hatása? Érdekelne, hogy ki mit tapasztalt. Érdemes ezekbe beleavatkozni? Mert pl. amikor velem játszik, akkor sokszor ütközőset szeret játszani az autókkal. S amikor más gyerekekkel akar ilyet játszani, akkor ők értetlenül néznek rá. Szóval ebben érdemes valamit beavatkozni? Ha igen, akkor ki mit mond ilyenkor a gyerekének? Vagy a gyerekek úgy is lerendezik egymás között?
  12. Sokan tiltják, sokan engedékenyebben állnak a számítógép használatához gyermekkorban. Én a kettő között vagyok, mint szülő. Nem tiltom Lackótól a gépet, de csak korlátozott ideig és módon használhatja. Ez azt jelenti, hogy hetente 2 alkalommal játszhat fél órát a géppel. Csak gyermek oldalakon engedem játszani, mert ezeken sokat tanul a mesékből zenés mondókákból, a koordinációs játékokból. Már tud scrollozni és kiválasztani, bezárni és újraindítani programot. Így önállóan kezeli a felületeket. Ilyenkor többségében mellette ülök és fordítom a mondókákat vagy segítek az elején a játékokban.



    Érdekelne az is, hogy ki mit gondol erről a témáról.

    Szeretnék egy párat megosztani ezekből az oldalakból. Sajnos címet nem lehet itt megadni, ezért csak kulcsszavakat adok meg, amit a keresőbe beírva biztosan meg lehet találni. Ha vkinek nem sikerül, de érdekli, akkor írjon privátot, megírom a címet.

    Ha pedig ismerne még hasonlóan jó oldalakat, megköszönném, ha megosztaná velem privátban, vagy akár itt kulcsszavasan, ahogyan én.

    Oldalak:
    angolgyerekmesek
    egyszervolt
    traff
    bartoserika oldalán a mesemondó
    a bbc oldalán a big&small, teletubbies
  13. Remélem, hogy mindenkinek kellemesen telt az új év első napja! :) Sokan azt mondják ugyanis, hogy az év első napja meghatározó, mivel azt fogja a legtöbbet csinálni egész évben, amit ezen a napon.

    Na, ha ez így van, akkor én tényleg egész évben takarítani, meg főzni és itthon kubikolni fogok...:confused:
    Hihetetlen mennyire el lehet veszni az itthoni teendőkben úgy, hogy szegény gyerekkel az ember csak beszélgetni tud vagy esetleg beszaladgálni megnézni mit épített, mit rajzolt, mit rakott ki legóból..stb....Márpedig Lackó rengeteg figyelmet igényel. Igaz, mostanában egyre ügyesebben eljátszik egyedül. Bármennyire is idegesít, hogy nem tudok vele annyit foglalkozni vele, mint kellene, az az egy vigasztal valahol, hogy neki is meg kell tanulnia egyedül játszania. Remélem ha nem lesz szmog, meg ennyire hideg, akkor többet tudok vele kint lenni a levegőn.

    Ez a szmog nem semmi. Karácsonykor majd egy héten át tiszta köd volt az egész város. Amikor egy napom volt rá, hogy bevásároljam az ajándékok 70%-át, akkor aznap estére már éreztem a torkomban, hogy kapar valami. Nem is mertem kivinni Lackót a levegőre, ahogyan szoktam.

    Remélem, hogy holnapra már határérték alatt lesz a szmog és ki tudom vinni egy kicsit sétálni, szánkózni a kisfiamat.
  14. 2010.december 31.-e igazán aranyos nap volt. Délelőtt a szokásos menet szerint zajlott a nap (reggeli, ebédfőzés, takarítás, egy kis játék, altatás...stb.). A délután azonban már egy 3 gyerekes (4 éves kislány, 1,5 éves kisfiú és egy 4 hónapos kisfiú) baráti családnál telt.
    A fiúk beszélgettek, vagy éppen párnacsatáztak a kicsikkel. Mi nők, szervíroztuk az ételt és terelgettük a gyerkőcöket ide-oda. Vagy éppen magunkban sikítva néztük aggódva, ahogyan a 3 gyerek végigmotorozik a szűk folyosón oda-vissza teljes erővel.
    Láttunk tűzijátékot is. A kicsik -néha összerezzenve a durranásoktól-, teljes odaadással nézték a háziak szép tűzijátékát, amit kb. már 9 órakor ellőttek a gyerekek kedvéért :). Annyira belelkesültek, hogy később sokszor odarohantak az ablakhoz is, amikor hallották a durranást és együtt nézték, -hárman egy székre állva- ahogyan más házaknál is fellőnek néhány pórba tűzijátékot.
    Volt sok játék és nassolás. 23 órára azonban Lackó teljesen elfáradt. S mondta, hogy: "-Elfáradtam, menjünk haza kérem szépen!". ( Az is csoda, hogy eddig ilyen jól bírták a gyerkőcök!) Mivel tényleg már csak csendben ült Apa ölében, így éjfél előtt fél órával kocsiba pattantunk és hazamentünk. Végül éjfél előtt öt perccel el is aludt. Neki így is öröm volt a szilveszter. Mi pedig örültünk is, hogy milyen kellemesen és jól alakult ez a nap. Éjfélkor elővettünk -egy előző szilveszterről megmaradt- pezsgőt. Csendesen felbontottuk. Kerestem két poharat és koccintottunk. Ittunk mindenre, családra, egészségre, munkára az egy pohárkából. Még beszélgettünk és nosztalgiáztunk egy kicsit Lackóról. Próbáltunk tévét nézni, de jó műsor híján nem volt értelme kapcsolgatni a tévét tovább. Fáradtak is voltunk, úgyhogy 1.30-kor el is aludtunk. Jól sikerült az év utolsó napja.
  15. Szeretnék ezúton Mindenkinek

    Nagyon Boldog, Egészségben és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánni!:4:

    sanaya (és kis Lackó)