Csodákról...
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. "ne a lassú haladástól félj, hanem a megállástól"
    (kínai szólás)

    Aki megpróbálja, de elbukott, na annak még nincs vége

    Annak van vége aki feladta...aki megállt valahol és ott ragadt
    Mert nem hajlandó fejlődni, dolgozni
    Él, de nem halad sehová
    Mégis rossz szemmel nézi azt aki minden energiáját összeszedve
    Halad tovább, még ha lassan is, még ha néha elbukik is
    De sosem áll meg
    Talán mert neki nincs élete
    Csak létezik,
    Csak irígykedik arra, akiről azt gondolja nincs élete
    Csak mert semmit sem tud róla
    Mert már elvesztette a bizalmát

    Ne törődj senkivel és semmivel
    Csak menj tovább az utadon
    Még ha el is véted a célt néha,
    Legalább megpróbáltad
    Tanultál valamit és mehetsz tovább]

    [​IMG][/CENTER]
    contact kedveli ezt.
  2. Ahelyett hogy kívül akarsz csillogni,
    Így magadra vonni a figyelmet
    Ragyogj belül
    A lelkeddel világíts
    Ne a fizikai javakat gyűjtsd magad köré
    Hanem az Embereket

    A belső Fény hiánya depresszióhoz vezet.
    Minél magányosabb az ember, annál több
    Aranyat visel

    A lelkedet aranyozd be
    Szórd szét a meleget

    És köréd gyűlnek majd az emberek​
    [​IMG]
    imrucika és contact kedveli ezt.
  3. Mindenkit, aki uralkodni akar másokon, el kéne törölni a föld színéről.
    Jules Verne


    Ne ezen az egy napon szeress,
    de ha az év egyetlen napján sem tudsz szeretni
    akkor se vájkálj mások életében

    Nézz szét inkább önmagadban...

    Ki vagy te, hogy bíráld az életet amit élek? Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, nem is azért élek, hogy azzá váljak. De mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg arról, hogy a Te kezeid teljesen tiszták..​
  4. Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
    Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
    Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
    Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.
    Mert már nem mondhatom ki
    Féltelek, óvlak és védelek
    Annyira hogy inkább hallgatok
    Mert gondot, bajt Neked mégsem okozhatok
    Talán ismeretlen ismerősként jöttél velem szemben
    egy tavaszi reggelen
    Talán most is figyelsz titokban ahogy régen
    Hisz mindig visszatalálsz hozzám
    Örök rejtély maradsz Nekem
    Rejtvény amit csak Veled
    fejthetnék meg
    Mégsem szólunk, nem kérdezünk - félünk
    Nem beszélünk - a csend őrzi a köteléket
    A csend többet mond minden szónál
    Inkább ne mondj semmit, hallgass
    Majd egyszer ha a szemek beszélnek
    Megszakad a csend
    Életre kelnek a mondatok
    Mozdulnak a kezek
    Ölelnek majd a karok
    Ajándék pillanatok
  5. A negyedik gyertya, az aranyvasárnap jelszava a szeretet.

    Szeretsz? Szeretnek ?
    Mondtad már valakinek őszintén hogy szeretlek ?
    Valóban úgy érezted ?
    Szerettél már valakit jobban mint saját agadat ?

    Szerettél már úgy hogy szinte fájt ?
    Szerettél már fenntartások, vagy feltételek nélkül, szabadon, amikor nem nézted sem a múltat sem a jövőt, egyszerűen csak elfogadtad ami jött ?
    Ha szeretsz az birtoklást jelent ? Vagy elengedést ?
    Történt már veled hogy elengedtél valakit, de visszajött hozzád ?
    Hogy annyira szeretted a másikat, hogy bár nem volt már veled, az is boldoggá tett, ha tudtad hogy ő boldog valahol, valakivel ?
    Szerettél már valakit annak ellenére is hogy milyen ?
    Sétáltál már esőben kézen fogva azzal akit szeretsz ?

    Őrizd a szeretet pillanatait !

    Az év minden napján figyelj azokra akiket szeretsz​
  6. Esik a hó...mint egy álom. A szürkületben mégis minden világosabb minden. Csendes és fehéren tiszta, hófehéren békés. A hópihék néma csendben ölelkeznek odakinn, a város zaját pihe-puha párna nyelte el, mintha már csak a fehér lepel létezne, átláthatatlanul mint egy csipkefüggöny.
    Talán Béke érkezik a hópihékkel...
  7. Advent első vasárnapján gyertyagyújtás közben gondolj a hitre.

    Te miben hiszel ? Hiszel egyáltalán valamiben vagy valakiben?
    Hiszel a csodában ? Hiszed hogy neked kell tenned érte ?

    Hiszel a szeretetben?

    Vagy inkább

    A vásárlásban hiszel ?
    Az ajándékozásban ?


    Vagy abban hogy egy békességben együtt eltöltött este, egy ölelés többet ér bármilyen megvásárolt ajándéknál ?
  8. Szádeczky-Kardos György: Nincs időd !


    Szoktál-e néha meg-megállni,

    És néhány percre megcsodálni

    A zöld mezőt, a sok virágot,

    Az ezer színű , szép világot,

    A dús erdőt, a zúgó fákat,

    A csillagfényes éjszakákat,


    A völgy ölét, a hegytetőt?

    Nem , neked erre nincs időd!

    Szoktál-e néha simogatni,

    Sajgó sebekre enyhet adni,

    A hulló könnyeket letörülni,

    Más boldogságán is örülni,

    Meghallgatni ,akinek ajka

    Bánatra nyílik és panaszra,

    Vigasztalni a szenvedőt?

    Nem ! Neked erre nincs időd!
    És ha est botul a késő mára

    Készülni kell a számadásra,

    Mérlegre tenni egész élted,

    Tettél-e jót, láttál-e szépet,

    És nincs más vágyad csupán ennyi:

    Nem rohanni , csak embernek lenni,

    hiszen már látod a temetőt!

    De most már késő!....Nincs időd!



    Találj időt ! Állj meg és érezd az élet illatát mielőtt elillan.​
  9. Vajon az emlékeink hány százalékát adja a képzelet?
    Vajon mennyi a valóság mellé szőtt mese ? ​

    Vajon valóban úgy történt ahogy emlékszünk? Vagy csak szépítjük a rég volt időket ?

    Vannak emlékek amik örökre belénk vésődnek. Jók vagy rosszak, de legalább senki sem veheti el őket tőlünk.

    Egy arc, egy hang, egy szó - egy napfényes délután amikor boldogok és szabadok voltunk.

    Talán évek múlva egy ködös reggelen mint ismeretlen ismerős jön szembe velünk valaki az utcán és mi azon kapjuk magunkat hogy azt találgatjuk - Ő volt ? Vagy mégsem ?
    Vagy csak a képzelet játszik velünk ? És ha mégis....akkor miért nem ...?
    Hirtelen kérdések tengerében fuldoklunk bizonytalanul, félve - bár valójában mindig is erre a találkozásra vártunk.

    Telnek a hetek, a hónapok, és mint a fuldokló, aki fel-felbukkan a hullámokból, néha mi is felbukkanunk a mélyből és küzdünk a túlélésért. Keressük az utat felfelé a mélyből az emlékeink között, lassan kapaszkodunk felfelé a foszlányokon át a fény felé.

    A képzeletünk visz jövendő valóságunk felé, és ahogy a múltat, a jövőt is képesek vagyunk kiszínezni a képzeletünkkel.

    Ha elég erősen akarjuk, talán a képzeletünk ereje dolgozni kezd és a fantázia egyszer majd életre kel...



    "A lehetetlent is szabad lesz remélni;
    meglátod,
    hogy milyen érdekes lesz élni."
    (Szép Ernő) ​
  10. “Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el. ”
    (Elisabeth Lobber)

    Egy hang, egy mosoly, egy csepp figyelem, egy halk szó, vagy egy pillantás

    Morzsák az élethez
  11. Milyen buták tudunk mi lenni emberek...
    Félünk elmondani amit érzünk, félünk megszólalni
    Inkább hallgatunk, várunk a másikra
    De ha már nincs vesztenivalónk

    Miért hallgatunk mégis ?
  12. Épp egy éve hogy utoljára jött egy jel
    Most megint
    Mindig ugyanakkor
    Mindig ugyanúgy
    Csak hogy tudjam még létezem Neked

    Élünk valahol távol egymástól
    Beszélhetnénk végre
    Tizenhat év után talán
    Mégis hallgatunk valamiért
    Ki tudja mi volt miért
    Ma már más a lét

    Félek félreértenél
    Félnél vagy féltenél
    Pedig már felnőttem én
    Volt egy lány akit
    Megérintettél
    Akit mégsem felejtettél

    Egy év - egyetlen levél
    Talán így mégis többet ér
  13. Vallomásféle

    Neked...

    Tudod, én már nem változom.

    Ilyennek maradtam, mint akit megismertél
    lassan öt éve abban a fagyos forgatagban - ami
    nekünk tavasszá változott. Lásd, mit sem számít, hozhatok
    én tanúként elébed bárkit, mindegyik igazolhat,
    mind mellettem áll majd, ha megkérdezed:
    - Ez az érzés ennyire áthat... ?! - Nem. Nem
    ennyire. Ennél sokkal jobban, - azt hiszem
    semmit sem tudok ennél biztosabban, és azt
    mondom magamnak: maradjon így minden,
    így szeresselek, így maradj nekem titkon örök
    szövetségem, - az, aki nekem az egyetlen vagy
    ebben a nagy, édes, titkos és titokzatos vétségben,
    ami csak nekünk fáj,mert nem tudja más, csak Te meg Én,
    mit ér a szomjazónak a sivatagban egy cseppnyi remény​
  14. [
    CENTER]​
    "Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik,
    mint húsz év házasság történetében."

    (Müller Péter)
    [/CENTER]
  15. "Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket." (Zilahy Lajos)

    Ezek a pillanatok élik magányos életüket a szívekben, ilyen pillanatok nagyon sokáig képesek összetartani két szívet, akkor is ha távol élnek egymástól.

    Egyetlen pillanat volt talán, békét lelni egy hajnalon, úgy ébredni ahogy sem előtte, sem azóta...és bármikor bárhol eszedbe jut, melegebb lesz a szoba és végre biztonságban érzed magad, mert bátor voltál, a jutalmad béke volt, mindentől távol,

    és újjászülettél abban a meztelen pillanatban

    Egyetlen apró jel, és Te úgy érzed, mintha ismét ott lennél abban a meztelen pillanatban, amikor nem volt más csak Ő és TE.

    Már az is boldoggá tesz ha kapsz egy pici jelet tőle, két szó, vagy két sor - nem számít, mert tudod hogy nem felejtett el,

    ]mert tudod hogy őrzi még azt a meztelen csodás pillanatot a szívében, amit Te is
    [​
    Ritkák az ilyen pillanatok ezért őrizd meg őket jól, ha a sivatagba tévednél, valamiből élned kell, ezek a pillanatok legyenek a morzsáid, amik segítenek túlélni a szomjúságot