Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CVIRSIK%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Wingdings; panose-1:5 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:2; mso-generic-font-family:auto; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Az elmúlt pár napban az volt a legrémisztőbb, hogy észrevettem, talán már nem is olyan fontos nekem a Bezzeg. Eltávolodtam tőle. Eltávolodtak a gondolataim. Eltávolodtak a vágyaim. Elmúlt a varázslat. Még nagyot dobban a szívem, ha meglátom, ez igaz..
    Mégis csak a távolságot érzem. Csak a semmi maradt utána. Nem tudom, mi van vele, mit gondol, hogy éli a mindennapjait, minden kiesett, ami hozzá kapcsolódik.
    Persze, ha kimegyek az erkélyre, biztos, hogy meglátok egy-egy futót.
    No meg mit kellett kitalálni a rádióban, minek a hangját adták le? Azonnal tudtam, hogy a fallabda az.. És az volt. Hát már megint a Bezzeg. Dolgozni is az ő városa mellé kell mennem… Hová máshová? Tehát sok-sok minden feltűnik körülöttem, ami Rá emlékeztet. Azonban mégis halványul.
    Némi magyarázattal szolgálok most Bezzeg=Vasálarcos.
    Úgy érzem, hogy kellett, hogy megismerjem őt, kellett minden, amit adott. Más ember lettem tőle. Egy nagyon rövid találkozás volt a miénk, de annál fontosabb a számomra.
    Az első pillanatban megrázott engem az a kamikaze jellegű élmény, aminek a találkozásunkat titulálnám. Olyan volt, mint egy hurrikán a szobában. Felforgatott mindent. Bennem. :) Az intenzitása, és a belőlem kiváltott érzések teljesen a padlóra küldtek. Rémülten néztem magam, hogy mire vagyok képes??? Akkor menekülni akartam, később pedig folytatni.. Azonban nem én döntöttem ebben a kérdésben.
    A beszélgetéseink is hiányoznak. Úgy hiszem, képes lettem volna segíteni neki. De azt is elfogadom, hogy nem kér belőle. Majd megoldja egyedül. Elvégre felülről semmit sem lehet megváltoztatni, csakis mélyen, ha odabent eldöntjük, hogy megtesszük, csakis akkor.
    <o:p> </o:p>
    Visszakanyarodom az elejére. Szóval furcsa, és szomorú érzés tudomásul venni ezt, amit a Quimby olyan szépen megfogalmazott: most múlik pontosan.
    Persze, végső soron nem baj, hogy már nem fáj annyira. Sőt, megmarad a tisztelet, és nagyrabecsülés. Csak valahogy..hát igen..messziről..vágyálmok nélkül..csendesen…lázmentesen…lehajtott fejjel elfogadva…most így jó…így most remélem tényleg jó neked….néma mosollyal nyugtázva, hogy ha így akartad, akarjuk akkor így…
    ( a mocskok a rádióban egy gyönyörű dalt nyomnak alatta míg ezt írom: Ten Sharp: You )
    Drágáim, a Vadcica felnőtt!
    Csókolom!
  2. Kedves Naplóm!

    Tegnap kifestettem az étkezőt. Még csak tanulom a "szakmát", de nagyon élvezem. A nagyim annak idején - tudjátok, az Angyal- ezt is tökéletesen meg tudta csinálni. Hát nekem is meg kell tanulnom!
    Több benne az élvezet, mint a tudás, ez biztos.. Ám hiszem, hogy gyakorlat teszi a mestert..
    Munkaruhám: póló, rózsaszín bugyi, meg egy sportcipő.. Azt már nem is ecsetelem, hogy glettelnem is kellett, mert leesett a fél fal.. Egyre jobban bánok a spaklival. Volt egy kis mélypont, ezért Tolle interjút hallgattam Domján Laci hangján..Majd huszáros vagy katonás ( :) ) vágással áttértem a talpalávalókra. Még arra is rájöttem közben, hogy soha többé nem veszek ekkora bútort. Alig tudtam eltaszigálni reggel a helyéről. Lőjetek főbe, ha legközelebb nem kicsi, külön álló darabokból álló bútort kívánok beszerezni. Feltétlen dörgöljétek az orrom alá, hogy aztán majd nem bírom elmozdítani, kell-e ez nekem..

    Délután 5kor felcsengettek. Azonnal mérges lettem, hogy ki az, aki ilyenkor idetolja a képét, hiszen festek! Ezt mindenkinek tudnia kell!!!!!
    Kupleráj, kosz, én meg tiszta festék.. Aszongya az embör: hogy ő futár, a xy cég-től és ajándékot hozott. Visszaordítok lágyan és nőiesen, hogy maguk ilyenkor még dolgoznak? Na, jó, felengedtem. Megnéztem magam a tükörben. Még az orrom is festékes volt. A combomon nofiguratív mintát rajzolt ki a barackszín festék. ( erről most a hennás.. )
    Arra már nem volt idő, hogy bármit is kezdjek magammal.. ráadásul folytatni kell a melót, ha elmegy az ember... Bevállalom.

    Elég lassan ért fel a futár. Ezen csodálkoztam is egy másodperc erejéig, de aztán annak tudtam be, hogy talán másnak is hozott valamit... Végre becsengetett. Kellett hozzá lelkierő, hogy gyakorlatilag bugyiban kinyissam az ajtót egy idegennek. De megtettem.
    Ott áll az ember, kezében a csomagokkal, én meg ugye fent említett módon, elegánsnak cseppet sem nevezhető formában.
    Erre rávágja panaszos hangon: elestem a lépcsőn, s közben mutogatja a levert térdét a szomorú arcával. Nem tudtam abban a pillanatban együttérezni vele. Ennyire voltam képes:
    Végignéztem magamon, és annyit mondtam neki, nézze, engem most maga nem tud überelni...

    Fél estét ezen röhögtem. Aztán az éjjelt, pihenés helyett a Pikiben töltöttük Cilvával. Nagyon jó volt..előbb-utóbb, lehet kidobnak onnan.. de ez egy másik mese.
  3. <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CVIRSIK%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Wingdings; panose-1:5 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:2; mso-generic-font-family:auto; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.ecmsonormal, li.ecmsonormal, div.ecmsonormal {mso-style-name:ec_msonormal; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Kedves Naplóm!
    Felmerült egy kérdés bennem. Sok embertől, akik elvileg ismernek és szeretnek, azt kapom, hogy túl sok bennem az érzés és túl sok érzelmet viszek bele Mindenbe! Úgy szoktuk mondani, hogy annyit érzek egyszerre, mint 300 ember. A Fakabát, akit nagyon is szerettem és szeretek is, tavaly szilveszterkor azt mondta: a következő kapcsolatomba csak az érzéseim harmadát kellene..elég lesz az is..
    És itt született meg a kérdés. De vajon, meg kell-e változnom? Kell-e azért másnak lennem, hogy elfogadhatóbb legyek? Hogy beilleszkedjek jobban? Hogy jobban szeressenek? Vagy azért, hogy kevesebbet szenvedjek ezentúl?
    És ha kellene is, hogyan tegyem meg? Holnaptól edzek annyit, amennyit bírok, hátha akkor a fáradtság kiöl belőlem minden mást? Vagy dolgozzak többet? Vagy van egy ilyen gomb, amit megnyomok és minden kikapcsolódik?
    ( Ezért érdemes leírni, amit gondolunk. Közben számunkra is könnyebben előtűnik a lényeg. ) A szívem azt súgja, hogy NEM. Nem kell megváltoznom. Tulajdonképpen nem számít, hogy ki fogad el, ki értékel, és ki akar részesülni "belőlem". Aki akar, az úgyis megtalál. Aki pedig nem, hát annak jó utat kívánunk! Nem igaz? Nekem ugyan fájhat ez, de biztosan csak az a lényeg, hogy nem látom át a „nagy tervet”. Miért is megy el az, akinek szerintem maradnia kellene!
    Cilva, a barátom, ( és néha úgy tűnik, az ikertesóm is ) egyébként pont ezért Cilva.. Mert nem tudna banán lenni, legalábbis jó banán nem.. Ő egy igazi szilva.. pontosabban annyira speciális, hogy ezért is nem hívom Szilvának, mert még attól is különbözik, így lett Cilva.. J
    Egyébként pedig harcias énem kezd előre törni. Készülök egy kiosztós emailt írni egy író bácsinak. Annyira leírta a tuttit, csak elfelejtette, hogy a hegyek csúcsára fel kell jutni! Pedig a Titanic óta mindenki tudja, hogy a lényeg, az alul van.. De ezt majd legközelebb.. Ha leosztottam neki a lapokat.
    <o:p> </o:p>
  4. Kedves Naplóm!

    Tegnap, megbántott egy barátom. Ráadásul tudom, hogy szándékosan tette. Intelligens ember, megfontolt, és gerinces is. Pontosan tudja, hova kell "ütnie", ahol a legjobban fáj.
    Elsőre nagyon fájt. Aztán mégsem tört le nagyon. Mert büszke vagyok rá, hogy vállalom, amit érzek és gondolok. Sosem fogok elbújni. Igenis ki mertem és ki merem jelenteni, hogy nagyon sajnálom, hogy így döntött. Már nemcsak Rómeó vérzik, de én is..
    Nem fogom eljátszani az érzéketlen és megközelíthetetlen embert. Ilyen vagyok. Nagyon nagy a szívem. Akkor is így folytatom tovább!!!! Lehet, hogy naív vagyok, és nincs bennem dörzsöltség. De Barátaim, ünnepélyesen közlöm, hogy nem is lesz! Nálam minden a régi marad!
    Értékesnek és építő jellegűnek ítéltem meg ezt az egészet.
    Természetesen nem feszegethetem a kagylóhéját, ha egyszer velem szemben magára rántotta.
    Sajnálnom azért lehet!
    Továbbra is tisztelem Őt.
    Barátaim haragszanak rá.. De engem nem érdekel. Tudom én jól, hogy kiben mi rejtőzik. Sosem tévedek.

    Dúcse
  5. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg az elmúlt napokban. Aranyosak, meg minden.. de hiányzik belőlük az erő, a lendület, vagy éppen az intelligenciájuk képvisel más értéket, mint amire vágynék. Tudtam, hogy nem lóg minden bokorban egy izgalmas ember, de ez túlmutat minden eddigi analizálásomon.
    Végső soron nem is lehet más a következtetésem, mint az alábbi:
    Vagy nagyon szűk réteget szűrtem át.
    Vagy velem van a baj.
    <o></o>
    Idelenn idegen.
    <o></o> Mindig tudtam.
    <o></o> Készítsétek a katapultot, indulok a kozmoszba.
  6. KEdves Naplóm!


    Ismét felálltam és mosolygok.
    Elégedett vagyok, és nyitott.
    Tudom, kellenek a sötét pillanatok. Akkoris fejlődünk, haladunk. MEgedzenek, megerősítenek. Mikor újra és újra szembe kell nézni vele.
    Cilva sokat mesélt tegnap éjjel saját életéből, tapasztalataiból. Ismét megvolt a párhuzam..Jaja de nagyon hasonlítunk egymásra.

    Tényleg akkor van a legsötétebb, mikor már közel a hajnal..
    Mint tegnap, Nekem.

    Gyerekek, túl vagyok rajta..
    Hihetetlen.

    És nagyon jó..

    Most pedig elmegyek dolgozni.
    Bevállaltam egy új munkát, egy új feladatot. Szakmai kihívás, komoly fejlődés. Izgatottá tesz.

    Tudom, hová fogok eljutni.

    Köszönöm..Cilva!


    "Deep in your eyes are a thousand places, the stories they could tell
    When everything’s gone to the dogs, can’t face it, you bring me back from
    hell
    Well you drag me back from hell"

    Jamie Winchester-Hrutka Róbert: Best friend
  7. Délelőtt szülinapi zsúron voltunk. Cilvával reménykedtem…Délután pedig Syl lelkét ápoltam, meg a haját. Estére viszont kifogyott az erő.
    Mondják rólam, kemény vagyok.. Most megcáfolom. Ma este megengedtem magamnak, hogy gyenge legyek és sebezhető, összetörhető.
    Hallgattam egy kis brain sync-et. Attract love. Fejhallgatóval a kádban.
    Mégis.
    Éjjel van. A kocsmából hangos röhögés. Hihetetlen. Most nagyon zavarnak..
    Valami éles fájdalmat érzek a mellkasomban. Nem tudom az okát. Csak ott van. Egész nap követelte a figyelmemet, de nem adtam oda. Dolgom volt. Gyerekek, barátok, munka.
    Most az övé leszek. Feladom. Rá figyelek. Megélem. Nagyon fáj. Erről most József Attila jut eszembe.. de vissza a közepébe.
    Valami hiányzik. Keresem, mi lehet az. Miért fáj?
    Népes családom van. Sok barátom. Számíthatok rájuk. Mégis olyan üres ma minden. Cilvának ma azt mondtam, ez a vihar kivisz minden rosszat, és csak a jót hagyja meg nekünk..
    Keresem, minek a hiánya fáj.
    A várakozásé. A lelkesítő várakozásé. Azt hiszem, a másik felem hiányzik. Valahol, valamikor elhagytam, elvesztettem. Hiányzik, hogy bejöjjön az ajtón. Fáradt mosollyal levegye a cipőjét. Melegítem a vacsoráját, amíg kezet most. Látom, a szeme alatt a kis ráncokat..hosszú napja volt. Halkan beszélek, csak amennyit szükséges. Addig, amíg lenyugszik, átérzi, hogy megpihenhet. Itthon van. Végre, itthon.
    Hallom ahogy zubog a víz…Végre leül a kanapéra..
    Kezében egy pohár. Csak Rá figyelek. Semmi nem számít. Csend van a városban. Olyan csend, mintha más nem is létezne, csak Ő és Én.
    Úgy csüngök a szavain, mint egy gyerek. Türelmetlen vagyok általában, de most nem. Ha egy szót sem szólna, az sem bántana engem..
    Egyszerűen élvezem, hogy van. Hogy itt van. Hogy láthatom. Hallom a lélegzetét. Szétárad a nyugalom.
    Sosem voltam ennyire nyugodt és békés.
    Áll az idő.

    Folyik a könnyem..
    Engem is meglep az érzés. Olyan régen menekülök már előle.. S mivel magam előtt is titkolom, hát leírom, hogy bárki megtudhassa…
    Lehet, hogy ezt az érzést ki kellene tépni belőlem, mint egy füzet lapját és összegyúrva belevágni a papírkosárba. De megélem. Mert hiszem, hogy az új kor nem jöhet el máshogyan, csak ha őszinték leszünk. Elsősorban magunkkal. Bevállaljuk a gyengeségeinket is. Azt is, amikor vannak hiányosságok.
    Azt hiszem, ez a nap az ördögé…
    <o></o>
    "....hangomban ezer év csöndje
    hadd legyek varázslód
    hadd legyek csillagod

    tüzet raktak bennem

    az ismerős szavak
    a hangok újra szólnak fejemben
    velem vagy a dalban
    a sorban
    a szóban
    nem is tudsz róla
    hogy megmentettél engem"

    Kovács Ákos: Hangok újra, részlet
  8. Olyan hirtelen és iszonyú erővel tört ma rám a szabadság, hogy hirtelen nem is tudtam, mihez kezdjek vele..
    Ma nem dolgozom, olyan világ NINCS! Ma nem megyek játszótérre, nem készítek vacsorát, nem fürdetek, nem olvasok este mesét.. Már most idegen az érzés..
    De azért jó lesz..
    Kozmetika, és lazítás.
    Már megírtam a CD-t, amit majd bömböltetek az autóban.
    Elmegyek most.
    Mennem kell.
    Olyan jó lesz..
    Imádok vezetni..
    Igazi csajos napot tervezek..vásárolok..nézelődöm..holnap strandolok..nagyon-nagyon laza leszek ma...

    "Egy percre józan leszek és földi. Hátam az utca kövén, arcom az Isten egén: ugyanúgy fekszem, ahogy mindig szoktam.
    Tulajdonképpen boldog vagyok."

    Kovács Ákos: Jenkinapló-utolsó bejegyzés, részlet
  9. KEdves Naplóm!

    Beszélgetés kislányommal, Cirmivel. Cirmi négy éves. Komoly kérdései voltak ma reggel, pedig még csak 8 óra van..
    Abba is hagytam a munkát, mert ehhez le kell ülni. Leültünk egymással szemben a kanapéra. Háttérben megállítottam a "Malacka a hős" c filmet.
    Cirmi azt mondja, hogy azt hallotta a Papától, hogy majd Kokasnak ( Cirmi ikertestvére ) lesz majd felesége,és akkor nem lesz már többé az Ő testvére..
    És pityereg.
    Na, elő a komoly arcot, szemkontaktus.
    Felkészítem Cirmit, hogy ez komoly téma, és ne féljen, mert még sokszor fogunk erről beszélgetni, nem baj, ha nem ért meg még mindent.
    Biztosítom róla, attól, hogy majd mindketten párt választanak, attól még egymás testvérei maradnak örökre. A párválasztásnak nem szabad(na) elválasztania őket egymástól.
    Megnyugszik.
    De tovább kérdez: neki is lesz majd kisbabája? És mikor lesz, majd ha cicis néni lesz belőle?

    Egyből eszembe jutott a Vasálarcos által ajánlott könyv, a Suutari-levelek.
    Na, most elkezdem a megfelelő oktatást..hogy ő ne rontsa el..
    És már mondom is az igét, sok fiút fogsz megismerni. Majd sétálsz, és találkozol velük. De csak ahhoz mész feleségül akihez vonzódsz és akivel összeillessz. Gyermeket is annak szülsz majd..
    Belenéztem a szemébe...gyönyörű zöldes színű..szőke haját kisimítottam az arcából..
    És azt mondta: Anya, én olyan fiút szeretnék aki SZERET engem! ( azt még korainak éreztem, hogy arról is beszéljünk, hogy oké, hogy szeret, de HOGYAN szeret.. jól kell szeretnie..)
    És sírni kezdett: anya, segítesz nekem megtalálni azt a fiút? Anya, válaszd ki nekem őt, jó?

    MEgnyugtattam, még nagyon az elején vagyunk az útnak..
    Még sokat beszélünk majd erről.
    Akár minden nap.
    És ha szeretné, akkor anya majd segít kiválasztani a fiúkát..

    Pont tegnap nézegetett egy újságot, amiben volt egy fénykép. Egy autóban csókolózott egy férfi és egy nő. Azt kérdezte: Ti nem lesztek ilyenek Apával?
    Feleltem: nem.
    Persze nem elég a rövid válasz..
    Miért nem?
    Mert ők szerelmesek, mi meg nem.
    Miért nem lesztek azok?
    Mert a szerelmet ápolni kell. Mi pedig nem tartottuk be a szerelem és az együttélés szabályait.
    De Téged és a Testvéredet mindketten szeretünk!

    Vers nélkül nem tudom befejezni:

    " a csodát nem felejtem el

    némely porcikám
    már a halálról énekel
    némely sejtem azt lesi
    engem hogyan falna fel
    de a Mindenségnek megfelel
    hogy ezer titokkal ünnepel
    téged és engem a pillanat
    születtél
    vártál
    s most újra vagy
    nekem s a világnak
    ennyi kell

    a csodát nem felejtem el"

    Kovács Ákos: A csoda
  10. Kedves Naplóm!

    MEg kell említenem a félrebeszéléseket, az elbeszéléseket.
    Azt hiszem, sok fájdalomtól kímélnénk meg magunkat és másokat, ha tudnánk kommunikálni egymással..
    Ülünk egymás mellett, egymás arcába nézünk, és mégsem értjük egymást..
    NÉzzük a saját mozinkat. Minden mondat mögött a saját igazságunkat keressük. Még be sem fejezte egyikünk, már toljuk rá a mondandónkat.
    Jó lenne egy kis figyelem..
    Egy kis igazi, csendes figyelem..
    Elnémítani a fejemben azt a hangot, amelyik folyton kiabál, suttog, belemagyaráz..mert jobban tudja.. Mert nagyon tudja, mit is akar a másik. Tenni, mondani, vagy éppen nemes egyszerűséggel hazudni készül, mert mit is tehetne mást..

    Anyával nekünk ez nem megy. Nézi a saját moziját. Alkoholgőzös, füstös összevisszaságot. Azt mondja, fél tőlem.. Szerintem meg attól fél, amit mondok. És főként attól, hogy igazat beszélek.
    Ha nem tévedek egy rossz helyzetben 3 megoldás kínálkozik: megváltoztatom, elfogadom vagy kilépek belőle. Az első nem jött össze. Ha nem akarom elhagyni végérvényesen, marad a kettes verzió.
    Elfogadom.

    Mostantól vidáman fogok írni.kiss
    Ez biztos.

    "...mert képes vagyok ölni és halni
    a világba végül belemarni
    dühöm és bosszúm
    szörnyű jelét

    hogy szerettelek
    és
    nem volt elég"

    Kovács Ákos: Szörnyű jel, részlet
  11. Kedves Naplóm!

    Megpróbáltam tisztázni Anyával az életünket. Egyetlen paraszt hajszállal sem kerültünk közelebb egymáshoz. Az álláspontjaink merevek, jó mélyen lettek beásva. Elmondtam, hogy nem tudom elfogadni, hogy elhagyott. Szerinte meg ez nem így volt..
    Évekig azt sem tudta, hol lakom..
    Vagy gimiben, hogy mit fogok enni...
    De Ő szeretett!
    És sosem hagyott el..

    Olyan ez, mint a moziban két külön terem, két külön film.
    Nem tudom megígérni, hogy úgy teszek, mintha minden rendben volna..
    De fel akarom dolgozni. Mert nagyon itt az ideje!
    Nekem egészen más gondolataim vannak arról, hogy hogyan is kell szeretni egy gyereket.
    Hosszú még az utam, és sok erőre lesz még szükségem.

    "vagyunk a seb
    amely többé nem heged

    görcseid lazítja majd a kéz
    amely áld is, old is
    és újra megigéz
    hogy gyötrelmed hogyan törpül el
    a szeretetben
    ahogy átölel
    a sosem-lesz jövőd
    ha most elhagyod
    az esélyeket
    és a sosem volt otthonod"

    Kovács Ákos: Görcsoldó, részlet
  12. Kedves Naplóm!

    Fülemben cseng Balogh Béla, Domján Laci hangja..meg a többi ezer olvasott sor "bocsáss meg". Mert magamat mérgezem tovább. Minden nappal, amikor a fájdalom bennem él, termelődnek új sejteim, ezzel a kóddal. A sértettség, sebzettség kódjával..
    Aludtam egy mélyet az éjjel.
    És most ismét csak annyit érzek tisztán, hogy embereket bántani bűn. Szavakkal még inkább. És persze hogy rásegítek a hangsúllyal.. Olyan, mint a szike. Pontos, határozott, metsző.

    Azt mondja Szakáll-Vokál, hogy olyan vagyok, mint egy kóbor kiskutya. Ha megsimogatnak, már csóválom is farkam, és kiderül az égbolt..
    Vissza is vezette a gyerekkoromra.
    De közben felnőttem!!! Legalábbis biológiai értelemben.
    Most fel kell nőnöm minden szempontból.

    Ma megbocsátok Anyának. Meg Apának. Hogy nem kellettem nekik.
    Minden erőmre szükség lesz.
    Atyám, segíts ma meg engem.

    Ismét a drága Kovács Ákostól egy idézet:

    Nincsenek angyalok

    ....lángolnak a szárnyak
    a könny forró viasz
    nem tarthatsz meg engem
    mert nem hozok vigaszt
    nem vagyok jó hír
    csak tettenért remény
    szélsodorta verssor
    fennhéjázó erény

    s ha nem felejtesz el
    tán meg se halok
    Isten hozzád, világ
    nincsenek angyalok"
  13. Kedves Naplóm!
    :)
    Máshogyan nem is lehetne kezdeni. Nem lettem volna jó hadvezér, mert szeretek hidakat felégetni. Olykor meggondolatlanul is. Csak úgy. Mint mondjuk ma is.. Mondhatnám, ez a hobbim. Bár azt hiszem, hídépítésben is kiváló vagyok.. De erről talán máskor. Olvasom, mindig és újra, hogy "bocsáss meg". Ezer könyvben, ezer előadáson át ezt hallgatom. És mégsem tudok.. Őszintén nem. Ma nem. Vagy inkább Anyának nem.. Valami baj van velem, bennem..
    Holnap majd megoldom ezt is, ugye? Ha ma már nem maradt idő..

    Egy kis lopott idézet a nagy Kovács Ákostól:
    Gladiátor

    ha utolsó csatád jön
    bukott hadvezér
    adj hálát majd akkor
    minden napodért....

    ....szeretni
    küzdeni
    nem volt elég?
    nem pusztít el
    száz vereség?

    röhögnek a gyávák
    ha nem leszel bátor
    te arénába tévedt
    kóbor gladiátor

    tudd: csak a harc
    csak az éri meg
    jelzi a válladban rángó ideg
    a világ mocskát
    hogy eltöröld
    míg el nem nyel
    az anyaföld