szildike blogbejegyzései

  1. Vasárnap utaztam hazafelé a buszon és valami különleges hangulat kerített a hatalmába. Mindenki ült, csak én álltam a busz végében. Csend volt. Még úgy is, hogy a motor valójában igen hangosan működött. Ahogy végig néztem az utazó embereken, az a gondolat kúszott a lelkembe, hogy az élet...
  2. Egy ember, aki roppant büszke volt a pázsitjára, bosszankodva látta, hogy a gyepe tele lett gyermekláncfűvel. Kipróbált minden ismert módszert, hogy megszabaduljon tőlük. Mindhiába. Kétségbeesésében végül a Mezőgazdasági Minisztériumhoz fordult levélben. Felsorolta mindazt, amit addig...
  3. Hogy is van ez? -Mármint micsoda? -A csalódás. -Hát igen. Ez nagyon rossz érzés. Mit akarsz tudni? -Például miért csalódunk? -Ó ez nagyon egyszerű! Mást kapunk, mint amit várunk. Más történik, mint amit hiszünk vagy szeretnénk. Ennyi. -Ennyi?? Ez nem lehet ilyen egyszerű! Mikor sok...
  4. Lehet, hogy már telítődtem, de tele van a hócipőm a pozitív gondolkodással. Nem mintha bizonyos esetekben nem segítene, de lassan olyanná válik, mintha egy csodaszer volna. Pedig nem az. Mintha teljesen ki kéne űznünk a bánatot, a szomorúságot, a félelmet az életünkből. Pedig honnan...
  5. "Ha azt hiszed, szegény vagy, próbálj meg elköltözni." (kínai mondás)
  6. Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele: - Milyenek itt az emberek? – tudakolta. - Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs. - Athéni vagyok. - És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg. -...
  7. Először is, mert figyelnek az emberre. Olyasmit is megtesznek, ami különben eszükbe sem jut. Ettől fontosnak érezhetjük magunkat, és érezhetjük a szeretetet. Kiléphetünk - még ha időlegesen is - abból a környezetből, amelyik fárasztó, megterhelő. Távol tarthatunk magunktól nem kívánatos...
  8. Évekkel ezelőtt történt velem, hogy harmadik hete voltam otthon arcüreggyulladással. Kezeltem mindenfélével, sóval, meleg párnával, infra - lámpával, orrcseppel, antibiotikummal, de szinte semmi javulást nem tapasztaltam. Egy alkalommal telefonon az egyik barátomnak panaszkodtam a gondomról,...
  9. Élete során mindenki átél olyan történéseket, amelyek kellemetlenséget, bánatot, szomorúságot okoznak. Az a közös mindegyikben, hogy ilyenkor energiát veszítünk, sem kedvünk, sem erőnk nincs a felemelni a fejünket, és a pozitív dolgokat észrevenni. Ne erőlködjünk. Nyugodtan, lefele nézve...
  10. Két filozófus beszélget. Az egyik meg van győződve arról, hogy létezik szabad akarat, a másik viszont a determinizmus híve. Azon vitatkoznak, hogy vajon melyiküknek van igaza. Több órás vita után a determinista egyre inkább felülkerekedik az igazában, majd végül megdönti a szabad akarat érveinek...
  11. Nagyon elgondolkodtató kérdést tett fel "Agi444" a "csalódás bejegyzéshez.. Idézem:"Most nem jut eszembe egy ismerősöm, barátom sem aki azt csinálja amit szeret és meg is él belőle... Vajon ez miért van így ?" Szeretem az ilyen kérdéseket, mert továbbgondolkodásra kényszerít. Most is így...
  12. - „Nálam a gyerek az első, az anyja pedig a második helyen van.” – közölte az egyik ismerősöm. Elgondolkoztam, hogy menyire gyakori ez a felállás. Nőnél, és férfinél egyaránt. Jó szülő szeretne lenni, ez nagyon fontos számára. Csak arról feledkezik meg, hogy a másik fél nélkül, a gyerek sem...
  13. Az előző bejegyzésnek ez volt az utolsó mondata, és eszembe jutott a következő eset. Olvasgattam a neten, amikor - bár már nálam nem aktuális - egy olyan oldalra kerültem, ahol kismamák beszélgettek a szülésről. A hozzászólások olvasásakor csodálkozva tapasztaltam, hogy a legtöbben...
  14. Arról beszélgettünk az egyik barátommal, hogy még mindig milyen "ciki" bizonyos emberek körében az, ha az ember a lelki életével is foglalkozik. Ha testileg beteg valaki, bátran az orvos kezébe adja életét, saját élete problémájának megoldását. Ha bántja valami, vagy nem tud valami gondot...
  15. Szomszédom meséli: "- Ott hagytam a munkahelyemet, vállalkozásba fogtam, olyanba, amit szeretek, és élvezettel csinálom. Boldogságot és megkönnyebbültséget éreztem, hogy végre ott tudom hagyni a nem szeretem munkát. Biztos voltam a sikerben. Nem is történhetett volna másképp, szívvel-lélekkel...