Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Nem magamat ajánlom, most nincs bennem semmi exhibicionizmus, kényszer a megmutatásra. Most egy költőt- írót ajánlok, aki 70 éves, több verseskötete jelent meg, de soha nem volt felkarolva igazán. Hát most felkarolom, átkarolom én. Ismerni vélem a környezetet, ami hat rá, a társadalmat, a kisebb közösségeket, az írói közösséget, a politikai/társadalmi szerveződéseket, a családot, a falut, a szomszédot.
    Leginkább ismerem a pipitéres kertjét és a magányt, a vers születésének kínját. Fogadjátok szeretettel az ő versét, az én közvetítésemmel.

    Benke László : Üzenet

    A gép nem magányos,
    géped csak rögzíti magányosságomat,
    segíteni próbál,
    befogadja és megőrzi üzenetemet.
    De hogy is mondhatnám el fogoly-létemet
    közvetítőnek, habár meghallgat szépen.
    Hogy lehetne kimondani a szégyent,
    tökéletes tökéletlenségem,
    Isten szelid és vad utánzatát e Van Gogh-i napsütésben
    Hogy mért nem bírja ki önmagát az ember, látom
    e szilárd és ingoványos lápon
    miért nem lehet teljes lényem
    vadságom és szelidségem
    kertem pipitér-tengerének partján
    születésem és halálom fényében
    és mezsgyéjén állva
    oda tükröztetni neked,
    ahol te is vársz még egy üzenetet.
    E nyílt bujdosó
    miért is vágyakozna,
    mélyen miért is rejtőzködne bennem,
    most éppen érted és utánad, tegnap más után,
    nem tudom. A magány? Semmi több?
    És az se tudhatom,
    miért süt rám Isten napja
    egyre fényesebben,
    ahogy a te arcodra, szemedre, homlokodra,
    s szétáradva körülöttem
    sötétségem és homályom e fényben
    miért adja tovább
    éppen születésem napján - mit is?
    A vágyaimat?
    Újabb életet látok és vágyok
    holott régen halálra érlelt engem az életem,
    már kicsi koromban,
    mikor benézett rám a tüzesember az ajtórésen,
    a pokolban, hanyatt feküdtem ágyamon,
    csak intett, kétszer is intett,
    szikrázó ujjait most is látom,
    két szeme fekete parázsban izzott,
    kövessem, azt akarta, mentem volna
    nyomban, ahogy engedelmes gyerekhez illik,
    de ő csak áll ott és nézett és nézett és én is nézem
    még most is, majd az ajtórésből rám omolva
    érzem: ő is én vagyok, a halál
    és az élet az Isten,
    hogyan is tudnám hogyan tértem
    magamhoz, 42 fokos lázban égtem,
    ott edzödött meg szívem az ő oldalán
    e halálos magányra, amikor tisztán
    átéltem kicsiségem,
    s azt is áteltem talán, akkor vagy később,
    hogy mit akar velem az Isten,
    hiszen el se kezdtem, azt, amit ő bízott rám,
    éppen ő, a legnagyobb magányos,
    a mindenekbe elrejtőzött nyilvánvaló.
    Még nálam is jobban elrejtőzött magába
    s milliárd éve küldözgeti üzenetét.
    Lehet hogy őt rögzítette a gép,
    lehet, hogy ő találta ki a gépet is,
    lehet, hogy így bontogatja magát
    szemünk előtt, vállunk fölött
    derengő mosolyában.
    Egyedül ő tudná elmondani neked
    helyettem is
    a jó reggelt délután csillanó értelmét,
    az újabb és újabb ébredést,
    hogy mit is akarhatok még kertem
    pipitéres-tengerÉNEK partján
    szépséggel, jósággal, énekekkel,
    mit kellene még kötnöm és oldanom,
    micsoda szerződést kell még átírni
    újra és újra, meghosszabbítani az életem,
    s miért költöztette egyedül az én kertembe
    e valószinütlen sárga és e zöld Van Gogh-i képet;
    nincs hozzá fogható pazarlása a természetnek,
    ahogy nincs hozzád fogható
    szépség e földön, és mégse tudhatom,
    miért nem lehet zavartalanul gyönyörködnöm
    miért kell újra még meglátszanom és kibomlanon ott,
    ahol a szépség, ha csak enyém,
    nekem az börtön,
    hát ezért nem szabadulhatok.
    Te sem szabadulhatsz,
    Isten, te sem, ahogy mondom.
    Túl nyíltan rejtőzködsz, Bújdosó!
    Ahogy fehérségében a virágzó almafa,
    a nyiltan virágszemű körte,
    a tisztaságában tobzódó meggy,
    kertem tízezer nyiló pipacsa,
    életünknek vérpiros egyszeregye,
    bogarak násza, méhek csapodársága,
    hegyek alkonyodó kontúrjai
    elsötétedő gerincet húznak,
    keretéül létezésünknek,
    hamunak és pornak.
    Tűnékeny álmok tünnek hatalmas Hold alatt,
    szerelmek, barátságok
    egy tőröl fakadnak és tünnek.
    Ugyanarról az ágról
    ahonnan üzenetek fakadnak és álmok.
    Mégsem adom fel
    se napkeltében, se napnyugtában,
    se délután küldött jó reggeltben,
    mert üzennem kell,
    és választ is várok.
  2. Mikor?
    Mikor érezhetem majd kicsit tovább, mint a pillanat, hogy örökké szeretsz?
    Fogod a kezem, ölellek szorosan, miénk a pillanat, szeretlek, szeretsz.
    Szeretsz majd öt év múlva is?- kérdezed.
    Öt év neked, ki életed vége felé ballagsz, gyorsan fogyó idő,
    öt év nálunk, kik ily zaklatottan szeretünk, szintén nagy idő.
    Öt év semmi, hiszen veled röpülnek a napok.
    Életem vége felé, ajándék minden szerelmes nap, mit kapok.
    Életünk vége felé a szerelmet Istennek meghálálni nem is igen lehet.

    Khalil Gibran a házasságról:
    „Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
    De együttlétetekben legyenek távolságok.
    És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.
    Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
    Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
    Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
    Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
    Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak
    egyedüllétet.
    Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra
    rezdülnek.
    Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
    Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
    És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
    Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
    És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.”

    Ezt nem tudom elképzelni: hogy a szeretet ne mi legyünk, csak hullámzó tenger
    lelkünk partjai között. Hullámzik a szerelmünk, hol fent, hol lent, ez a szerelem.
    Ne igyunk ugyanazon serlegből, ne együnk ugyanazon cipóból?
    Hiszen közösen eszünk a szerelem kenyeréből, iszunk a serlegből,
    csókom csókod, testem tested , lelkem lelked, egyek vagyunk.
    Minden kis molekulánk arra törekszik, hogy egyesüljön.
    Csak daloljunk és táncoljunk együtt?
    Ugyanarra a dallamra rezdüljünk, de külön? Szinte magányosan?
    Valami magasztos eszmének őrizzük magunkat?
    Nem! Inkább élek szimbiózisban, legyünk moszat és gomba!
    Lehetsz akármelyik, egymás nélkül élni nem tudunk.
    Nem akarok sem tölgyfa, sem ciprus lenni,
    egy ág akarok lenni, mint bármelyik ágad,
    egy akarok lenni veled, úgy akarok érezni, ahogy te.
    Ha öreg tölgyként már merevek az izmaid, én nyújtózom majd tovább helyetted
    fiatal ág új világok, éltető napfény felé, én leszek, ki kellő tápanyagokkal ellát.
    Engedd, hogy beléd kapaszkodhassak öreg, bölcs, okos, jó tölgy, életfa, életem megújítója, Szerelmem!
  3. Csatlakozz bolygónk szívcsakrájához!
    Ha érdekel az ezotéria, akkor ez a mondat felkelti a figyelmedet. Van a Földnek szívcsakrája? Azt már elhiszed, hogy az embernek vannak csakrái. Azt még nem nagyon tudod, hogy hogyan lehetne ezekre a csakrákra hatni, hogy rendesen működjenek, hogy EG-ÉSZ-S-ÉGES legyél. De erre vannak a csakrákkal foglalkozó tudományok, orvosok. Ha rákeresel a neten a Föld csakráira, azt látod, nincs is ott Dobogókő, egyesek szerint, ennek az oldalnak a tulajdonosai szerint.

    http://www.earthchakras.org/Locations.php

    Nézegetsz tovább, wikipédia, mintha abban meg lehetne bízni, mindenki írhat hozzá akármit.

    „Egy ezoterikus nézet szerint Dobogókőn és környékén, a Pilisben található „a Föld szívcsakrája”, azaz „bolygónk dobogó szíve”, ami az ott tartózkodók szervezetét feltölti energiával.[3] Az Ősmagyar Táltos Egyház szerint a szívcsakra a Rám-hegyen, a Ferenczy-sziklánál található; vezetőjük laoszi és kambodzsai lámákat és buddhista szerzeteseket is elvitt oda.[4]Az elmélet alátámasztására többek között egy hibásan a dalai lámának tulajdonított idézet szolgál: „A tibeti szemlélet és magatartás a Szent Tudás többi hajtásához hasonlóan a Mindenséget egységben, Egynek látja és éli. Ennek megfelelően az úgynevezett erőközpontokat, csakrákat nemcsak az emberi testben, de például a Földgolyón is számon tartja. A hagyomány szerint a Föld szív-csakrája Magyarország területén van.”[3][5] Hendrey Tibor, a Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ vezetője szerint – aki a láma hét magyarországi látogatása közül ötnek szervezője volt – a láma ilyet nem mondott; már csak azért sem, mert ilyen fogalom a buddhista filozófiában nem is létezik.[6] A dalai láma legutóbbi magyarországi látogatásán egy erre vonatkozó kérdésre elmondta, hogy még a kérdést is „az ostoba kérdések halmazához” sorolná, és ez is „egyfajta Magyarország-központúságú gondolkodást sugall”, „nem mondhatjuk el azt, hogy egy különleges csakra Magyarországon lenne”. [7]”

    Hát bizony, miért is gondolhatnánk mi olyat, hogy egy kis országban lenne a Föld szívcsakrája? Miért gondolunk mi magunkról olyan sokat? Miért mondjuk néhányan, hogy a magyar nyelv ősnyelv? Miért nem tudunk szépen beolvadni a nagy Birodalomba?

    „Magyarország területén több helyütt is sumér mintákra, tárgyakra bukkantak a kutatók. Ennek egy nem elvetendő példája a Tatárlakai amulett. Ezt a tudósok a Sumér kultúránál régebbi időre datálta, vagyis több mint 5000 évesre. Ezen az érmén található egy sumér rovásra emlékeztető szöveg! A magyarok ugyanis a Kárpát medencéből vitték az ősi írást Mezopotámiába! A Tatárlakai amulett szövege:
    Tordos oltalmazója.
    Minden Titok Dicső Nagyasszonyának
    Vigyázó két szeme óvjon…
    Ámen”

    Miért gondoljuk magunkról, hogy Magyarország Európa bástyája?
    http://www.hazankert.com/junius.html

    Büszkék vagyunk a magyar tudósokra, Nobel-díjasokra, mindenkire, akár külföldön kapott csak teret, de mondhatjuk, magyar (volt). Akármilyen nagy találmányt hozott létre, akár építőt, akár rombolót, nézzük csak Szent-Györgyi Albertet, akiről a C-vitamin jut eszünkbe, a C-vitamin bejuttatása a szervezetünkbe sokkal fontosabb, mint ahogy gondoljuk.
    „Paprika
    Miként a C-vitamint is magyar ember, Szent-Györgyi Albert fedezte föl és állította elő legelőször a világon. A C-vitamin, azaz aszkorbinsav, miből legalább 50-60 milligrammra az egészséges szervezetnek naponta szüksége van, olyan anyag, amelyből a legtöbb éppen Porlódon volt található az 1930-as évek elején, ahová Szent-Györgyit egyetemi tanárnak nevezték ki. Az emberi szervezet nem gondoskodik ennek előállításáról, nekünk magunknak kell ezt a szervezetünkbe juttatnunk.
    Szent-Györgyinek, aki hajlamos volt arra, hogy a kémcsőkben lejátszódó folyamatokat a legmerészebb filozófiai feltevésekkel párosítsa, már hollandiai, angliai, amerikai kutatásai során sikerült egy általa először "ignose" (nemtudom-mi-cukor) majd "Godnose"-nak (Isten-tudja) elkeresztelt vegyületet tiszta állapotban előállítani. Mivel a tudomány ezt nem vette komolyan, kénytelen volt a hangzatos "hexuronsavra" keresztelni az anyagot.”

    Hát ne becsüljük le magunkat, igenis ott vagyunk a palettán, meghatározó színként!
  4. Hogyan viseled a munkanélküliséget? Ezt kérdezi a barátnőm, aki nemrég talált állást egy élelmiszerüzletben angoltanárként. Angoltanárként feladta, marad a magántanítás. A fiúja is véglegesítés alatt van egy magáncégnél, retteg, hogy mégsem lesz munkája, mert néha elkövetett hibákat. Nincs köztük szex sem, az ember stresszesen a szexet sem kívánja harmincvalahány évesen. Az ember stresszesen ki akarja aludni magát rendesen, hogy nehogy hibát vétsen. Hát hogy értessem meg ezzel az emberrel – kérdezi a barátnőm –, hogy a mai világban semmi sem végleges?Próbálj beszélni vele. – mondom. Nem lehet arra számítani, hogy mi volt néhány éve, hogy a vidéki patikában nyugdíjig kihúzhatta az ember nyugodtan. S nem lehet arra gondolni sem, hogy elvonulunk a világ végére, majd megélünk abból, amit termelünk. Hát ne legyenek illúzióink. Drága a vetőmag, drága a tyúk is, amelyik a tojást tojja, amiből lehetne kiscsirke. Megszabják, hogy milyen ólban, hogyan tartsd a tyúkokat, mivel etesd a malacodat, vannak állatvédő szabályok, állatvédő emberek. Van Unió. Vannak embervédő szabályok is? Hogy te is szeretnél ember módjára élni, legalább annyi lehetőséged lenne, mint Csányi istállójában a tehénnek? Fűtött istálló, étel, amennyit akarsz, zene?

    „Kelet-Közép-Európa legnagyobb tehenészeti telepét adják át a baranyai Beremendhez közeli Csípőteleken.
    A Bonafarm csoport tagjaként működő Bóly Zrt. 3,5 milliárd forintból kialakított létesítményében 2500 tehén és 130 üsző tartására nyílik mód. Az istállókban korszerű amerikai technológiát alkalmaznak: az állatok kényelmét, a jobb higiéniát, a helyiségek könnyebb tisztíthatóságát kvarchomokos padozat, hűtését ventillátorok és vízbefújó rendszer biztosítja.A kétéves fejlesztés célja a tejtermelő ágazat versenyképességének erősítése. A Bóly Zrt. a tehenek jó tartási körülményei nyomán nemzetközi szinten is kedvező önköltséggel, évi 10 ezer liter kiváló minőségű tej termelését és értékesítését tűzte ki célul a csoport másik vállalata, a Sole-Mizo Zrt. felé. Mindez 58 ember tartós foglalkoztatását teszi lehetővé a telepen.A Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb, vertikálisan integrált élelmiszergazdasági cégcsoportja, a hozzá tartozó társaságok az ország 11 megyéjében 50 telephelyen 6 ezer embert foglalkoztatnak. A vállalatok nettó árbevétele 2010-ben összesen 125 milliárd forint, tavaly 130 milliárd forint volt, és az idén is hasonló összbevételt várnak.A Napi Gazdaság szerint Csányi Sándor - noha tavaly óta 20 milliárd forinttal apadt vagyona - 135 milliárd forintjával a leggazdagabb magyar.”

    Csányi luxustehenészetét államilag az adófizetők pénzéből támogatják.
    Csak azt látod, hallod, hogy mindenhol leépítenek. Jó lenne már azt látni, hogy felépítenek valamit ezek az okos nagyurak.
    Nézd csak meg az álláshirdetéseket!Szakmádba vágó semmi .Megnézed a bankszakmát. Ott behajtót keresnek. Oda nem alkalmas a te kedves női hangod. Még talán lehetnél telefonos pénzt ajánlgató, hogy vegyenek föl hitelt a buta emberek, ha még akad valaki, akit nem húztak csőbe. Ott majd kibeszélheted a tüdőd, hogy megéri felvenni 30%-os kamatra hitelt, nem kell se kezes, se fedezet. De azért megnézik majd kedves leendő ügyfelem, elég lesz-e amid van életed végéig nyögni az adósságokat. Minimálbérért dolgozok majd egy banknak, százszoros hasznot hozva, egy olyan cégnek, ahol a semmiből hoznak létre hitelkártyát, hitelkártyádon millió nullát. De neked le kell tenned az asztalra mindent, napi 14 óra munkát, igazit, keményet, hogy mindent visszafizess. S örülhetsz, ha a gyerekedre hagyhatsz valamit, nemcsak adósságokat. Végső kétségbeesésemben elvállalnék ilyen munkát is. „Kedves Éva! Kezd új életet!” - jön naponta az üzenet- rendezd adósságaid, vegyél fel hitelt!
    Mi van még? Ingatlanszakma. Ott van kínálat. De légy vállalkozó! Jutalék lesz a béred. Ha nem vesznek ingatlant tőled, akkor nem lesz meg a minimálbéred sem! Ki tud ma ingatant eladni, venni?
    Adminisztráció? Oda sokan jelentkezhetnek, hát a hirdetők, elég nagy feltételeket szabnak. Egy telefonos kapcsolattartónak minimum legyen kínai nyelvtudása, meg még egy-kettő európai, mit biztosan nem tudhatsz, spanyol, lengyel, román. Nem lehet elolvasni több százezer jelentkezési lapot egy munkaügyisnek! 460 ezer körül vannak ma munka nélkül. Ha van elég vastag bőr a képeden, mindezt magadnak vallhatod, sőt azt is, hogy olyan képességed is van, hogy megtanulsz szanszkrittül is egy nap alatt.
    Legyen tapasztalatod a meghirdetett munkakörben legalább ötven év, de ne nézz ki rosszabbul, mint egy huszonéves modell. Ha magadat ajánlod, ne legyen családod, mert a hétvégi szabadidődben is számítanak rád. Részt kell venni hetente a munkahelyedtől, családodtól elég távoli wellness hotelben egy tréningen, ahol stormingolhatod a braint, (brainstorming- szabad ötletfeltárás, ötletroham), ahol kiszívják az agyvelődet, rád kényszerítik akaratukat. Majd ha magadból mindent kipréseltél, minden ötletet, majd lesz a cégnél, aki ezt felhasználja, jó pénzért létrehoz egy új koncepciót, taktikát, stratégiát. A tréningen pedig kapsz olyan okítást (drága a cégnek, de mégis megéri), hogy jól megjegyezd, mi a feladat. A feladat konkrétan az, hogy készíts egy papírrepülőt, amelyik a legtovább repül. S te gondolkodsz hagyományosan, hajtogatod, melyik az a méret, melyik az a forma, amelyik célba ér, legtovább repül. De senki sem tudja a megoldást. A tréning vezetője elárulja, a legtovább érő repülő az lesz, ha a papírlapot galacsinná gyűröd, majd elhajítod. Akkor azt érzed, hogy kedved lenne egy követ is a galacsinba gyűrni, s fejéhez vágni annak a külföldről jött idegen igazgatónak, aki most össze akarja hozni a kollégákat, mondhatnád, pályát tévesztett a repülő. De ezt nem teheted meg, mert most fogják majd rostálni az embereket. Hát mi van még?
    Mindenhol a protekció számít.
  5. Milyen jól nézek ki ebben a fekete pullcsiban!- gondolta, mikor estefelé a kollégiumi szobában a tükörbe nézett, készülődött a szerelméhez. Akkor még nem tudta, hogy bármit vesz fel, jól áll neki, szép, csinos, vonzó a zöld szeme, göndör haja, egész vibrálása, annak ellenére, hogy csorba a foga. Kisiskolás korában nekiszaladt fejjel egy falnak, mert első akart lenni a futásversenyben. Első akart lenni mindig, azért tanult az iskolában, ott akart lenni az elsők között, törte magát, hagyta az esti szórakozást. Ha véget ért a szilencium nem ment tévét nézni, nem olvasgatott, nem keresett fiúbarátokat, nem beszélgetett az osztálytársaival, még ült a könyvek felett, mert tudta, a tanulóidő nagy részét elálmodozta. Be is jutott a főiskolára. De sokszor olyan butának érezte magát, nem volt olyan tájékozott azokban a témákban, amiről az évfolyamtársai beszélgettek. Csendes volt, visszahúzódó, megközelíthetetlen. Nem ment el a kollégiumi bulikba sem, ahol a diákok az akkori szabados felfogás szerint találtak egymásra. Ezt a férfit, aki csak pár évvel volt idősebb nála, a szobatársa mutatta be. Neki volt a rokona. Valahol el kell kezdeni, gondolta, elkezdtek együtt járni. Ő akart lenni a Végzet asszonya annak a férfinak, így készülődött minden este. Fekete pullóverében annak is látta magát. A férfi a közelben lakott albérletben. Este ment mindig hozzá, szinte becsempészték a kis szobába, a főbérlőt soha sem látta. De jó volt minden nap! Pedig nem is történt köztük semmi komoly. Finom Earl Grey teát ittak, lemezeket hallgattak, a Pink Flloyd, az LGT, Cseh Tamás zenéje szólt. Hagyta, hogy simogassák, csókolgassák, semmi több. Mennyire szégyenlős volt! A férfi fotós volt egy újságnál, de ő sem készíthetett róla fényképet meztelenül. Szégyenlős volt a szerelmük, beteljesületlen, mert a fiatal nő tapasztalatlan volt, tele korlátokkal, félelmekkel. Az iskolában felkészítették a munkára. Magabiztosan gondolt arra, hogy ha megszerzi a diplomát, hamarosan főnök lesz egy munkahelyen, hiszen nem azért tanul az ember vezetéselméletet, pszichológiát, jogot, na meg 81-ben Marxot, politikai gazdaságtant, hogy ne az legyen. De nem készítette fel senki a magánéletre. Arra, hogy feleség is legyen, nő is legyen. Megijedt az élettől. Talán akkor, mikor a szerelme egy bibliát mutatott neki, aminek az első lapján szépen be volt jegyezve a férfi családfája. Oda fogják beírni az én nevemet is. - gondolta a nő. Megtorpant. Nem hitte el, hogy az első férfi lehet az egyetlen, abban a világban, ahol úgy váltogatják az emberek a szerelmüket, mint a zoknit.
    - Nem tudok értelmes indokot - mondta másnap magában szomorúan a tükörbe nézve, - de szakítanunk kell. Félek attól, ami jöhet.
    S elindult, hogy alig egy hónap után szakítsanak.
  6. Nappal nem ért rá álmodozni, pedig munkanélküliként rengeteg ideje volt. Nappal aludni akart, felejteni szerette volna a valóságot és önmagát, de nehezedő lélekkel álmodozni egyre nehezebb lett. Éjjel viszont nem tudott aludni. – Kialvatlan, összetört az arcom, mondta magában, amint elhaladt a kirakat előtt. – Az utcai vitrinben most nem volt semmi, csak egy tükör. Lelassította lépteit, mert úgy érezte, nem látja senki, vetett egy pillantást magára, közelebb lépett a tükörhöz, egy mozdulattal megigazította a haját. Ez a tükör más képet mutatott a napfényben, mint otthoni tükre a félhomályban vagy lámpafényben. Vennem kell hajfestéket, határozta el. Gyorsan lenőtt a haja, korán, már fiatalon őszülni kezdett. Valamilyen világosabb szín kellene, ez a padlizsán nem lágyítja a vonásaimat, inkább ráirányítja a tekinteteket a ráncaimra, vonásaim egyre keményednek. Múlik az idő! Nem jó ez a fekete bunda sem, valóban. Magában igazat adott a Kedvesének. Tényleg úgy nézek ki benne, mint egy fekete mackó a bundájában. Az ember ötven felett már mit engedhet meg magának? Végre valóban rendbe kellene hozni az életemet, mert egyszer csak azt veszem észre, hogy nincs mit rendbe tenni. Hosszú lista lenne leírni, hogy mit kellene tennem! De nincs is szükség listára, folyton kéznél van a lelkiismeretem.Nem halogathatom tovább a teendőket, nem várhatok másra, helyettem senki sem hiszi el, hogy még jó portéka vagyok a munkaerőpiacon. Arra sem várhatok, hogy a lakásomat kifesse valaki, hogy más hívjon szerelőt a gázkonvektorhoz, hogy kifizessék a színházjegyemet, amikor jobb szórakozásra támad kedvem. Nem várhatok a Jóistenre sem. Nem küld jelet, hogy merre induljak, hova legyek ebben az életben. Csak a postás jön folyton a sárga csekkekkel. Mi lesz, ha nem tudom kifizetni a gázszámlát? Ha kikapcsolják a fűtést, akkor mivel fűtök? Sárga csekkekkel? Azzal a rossz, régen kihűlt kályhával? Kellene egy jó fénykép is az önéletrajzhoz! Jól fedő púderrel majd vastagon bekenem az arcom, elkendőzöm, ahogy lehet. Milyen szép voltam fiatalon! Észre se vettem, mi történt velem. Hol kapok olyan kencét, amivel sugárzó arckifejezést varázsolhatok magamra, magabiztos fellépést, bizalomkeltő, csábító arckifejezést? Mindennek tetejébe én tudom, hogy jó vagyok, nem ezt érdemlem.
    A nő aztán az áruházban egykedvűen, hitetlenkedve dobta kosarába a vörös hajfestéket.
  7. Az embernek csak a Hivatalba ne kelljen mennie, mert ott olyan kicsinek láthatja magát, mint a Vidámpark zsugorító, torzító tükrében.
    A Vidámparkba önként megy, a tükörképét nézegetve elnevetgél, de a Hivatalba menni muszáj. Kicsinységét látva ott inkább sírásra mozdulna a szája, sírásra, ordításra. Ha már rászánta magát a szegénylegény (leány), hogy szerencsét próbáljon pénteken, akkor legyen elég elszánt.
    A Hivatalban két nagy ember van, két hatalmasság, akivel harcolnia kell. Az egyik a portás, ki sorszámot osztogat, először őt kell legyőznöd, meggyőznöd, hogy ott neked a Hivatalban dolgod van aznap. Az ő dolga csökkenteni az ügyfelek számát, ha lehet, pénteken meg főleg, záróra előtt 2 órával. A másik hatalmasság a főnök, neki is az a feladata, ha beljebb jutottál az irodában, meggyőzni téged, hogy az időpont pont nem alkalmas. Hiánypótlási folyamatba helyeztek.
    Talán ki kellene várnom, míg az aktát szépen arrébb tologatják, jöjjön a postás, hozza az értesítőt, hogy most kerültem sorra. De nem hagyom magam, itt van nálam, mi hiányzott, mondom a főnöknek, vegyenek sorra.
    S míg várakozom a Munkaügyi Központban, nézem az embereket. Ez nem az az elegáns Ráday utcai iroda, ahová jól (vagy rosszul) öltözött diplomások mennek az ügyeiket intézni. Itt itt van a hétker meg a nyolcker.
    Valaki segítséget kérne, nem tudja az űrlapot sem kitölteni.
    Nem tudunk segíteni, mondja a portás, nekünk nem az a feladatunk, kérje meg a rokonát, kérje meg a szomszédját.

    A falon egy szép nagy plakát. Gyorsan átfutom, bla-bla-bla, hogy így kéne, meg úgy kéne, az ügyeinket szépen intézni kéne.
    Igen, az alkalmazottakat egy tanfolyamra küldeném először is, hogy a fejükbe legyen verve rendesen ( ahogy nekem vendéglátást tanulónak a fejébe verték, hogy a vendég a legfontosabb, hiszen belőle élsz) , a fejükbe verném, hogy tiszteljék a munkanélkülit, mert munkanélküli híján nem lenne Munkaügyi Központ, nem lenne ott munkájuk sem.
    A plakát nagyon avétos, az egyik, aki aláírta, már nincs is a küzdőtéren, már megfosztották diplomájától is.

    S tovább gyűlik bennem a düh, mert azt hallom, hogy nem akarják fogadni azt sem, aki munkát talált, az ügyben intézkedne. Ő is csak egy akta, akivel már nem akarnak foglalkozni. Már ott van a rendszerben, maradjon csak ott szépen, várjon hétfőig.

    Visszafogom magam, zsebemben szorongatom a követ, most a semmi peremén vagyok. Még nincs határozat, ha agyvérzést kapok, nincs ellátás, fizethetném magam az orvost. Az orra sem törne be másnak ebben a küzdelemben, csak nekem.
    Hát maradok csendben.
  8. [TABLE="class: cf gJ"]
    <tbody>[TR="class: acZ"]
    [/TR]
    [TR="class: acZ xD"]
    [TD="colspan: 3"][/TD]
    [/TR]
    </tbody>[/TABLE]
    Beharangoztak

    Beharangoztak a Bazilikában, becsöngettek az iskolában.
    A tanítóbácsi, ő az Isten.
    Milyen örömmel vittem a kis mappát a korláti úton, ott a híres református templom mellett, ott volt minden betű A-tól Z-ig szépen kivágva, rendszerezve. Sokat vártam ezektől a betűktől, sokat vártam az élettől.
    Aztán, mint villámcsapás az égből, dörrent rám a tanítóbácsi: Te cserfes kislány, szádat befogd! Nem tudod, hogy az iskolában csendben kell figyelni?
    Talán nem tudtam, lehet figyelmeztettek, de nem figyeltem. Mit társamnak mondani akartam rég feledtem, de nem felejtem a körmöst, jófajta régi vonalzóval csak egyet csapott rám a tanítóbácsi, elég volt egy életre, hogy belém rekessze a szót.

    Drága Istenem! Én már nem akarok cserfeskedni. Csak neked akarok kedveskedni. Azt hiszed nem tanultam? Azt hiszed hiába sújtasz le rám nap mint nap? Azt hiszed nem vagy elég szigorú?

    Meg vagyok rettenve, nem hallom meg azt sem, hogy kicsöngettek.
  9. [FONT=&amp]Benke László Hétvégeken - létvégeken című verséről
    (írta Zsarnóczki Éva)

    Hétvégeken boldogság volt vele, bizony. Hétvégeken belefőztem a lelkem is az ételbe. Sürögtem-forogtam a konyhában, kreatív voltam, azt gondoltam, ott meg tudom mutatni mennyire szeretem. Sokszor szememre vetette, hogy a főzéssel sok időt töltök, én is sokszor soknak éreztem. Vétek, hogy ez az ember a kezem alá dolgozzon, mint egy kis kukta, mikor helyette verseket írhatna, gondoltam, de hagytam, mert együtt voltunk, egy ima volt a krumplipucolás is. Hétvégeken fényes volt a lélek. Hétvégeken minden pillanatban köszönetet mondtam a Jóistennek, hogy még kedvem van valakinek főzni, sütni. Hétvégeken éltünk. Hétvége után az ember számolgat, bizony sokba került ez a hétvége is, nemcsak neked Kedvesem. Létvégeken már kuporgat az ember, már nincs mit eltékozolnia.


    Benke László: Hétvégeken[/FONT] létvégeken

    [FONT=&amp]Jó volt, hogy főztél nekem[/FONT]
    [FONT=&amp]hetenként egyszer, kétszer[/FONT]
    [FONT=&amp]azokon a drága hétvégeken[/FONT]
    [FONT=&amp]kezed alá a konyhában[/FONT]
    [FONT=&amp]hagymát, krumplit pucolhattam,[/FONT]
    [FONT=&amp]jó volt, hogy veled főzhettem [/FONT]
    [FONT=&amp]konyhagőzben, fűszerillatban [/FONT]
    [FONT=&amp]ragyogott bennem az élet,[/FONT]
    [FONT=&amp]hétvégeken boldogság volt veled [/FONT]
    [FONT=&amp]együtt főzni, gyertyát gyújtani,[/FONT]
    [FONT=&amp]szépen terített asztalunknál[/FONT]
    [FONT=&amp]ünnepi volt a fény, a lélek,[/FONT]
    [FONT=&amp]jó volt keresztet vetni, imádkozni [/FONT]

    [FONT=&amp]ebéd előtt is jó volt a csókod,[/FONT]
    [FONT=&amp]jó volt egymásra mosolyogni,[/FONT]
    [FONT=&amp]jó ízűen enni veled az ételt,[/FONT]
    [FONT=&amp]jó volt megköszönni szépen, [/FONT]
    [FONT=&amp]hogy annak neve legyen áldott,[/FONT]
    [FONT=&amp]jó volt veled hétvégeken,[/FONT]
    [FONT=&amp]az élet végén, egyszer.[/FONT]
  10. SZÜLETÉSNAPOMRA

    Fiatal árnyékodban már csak hulló
    fehér hajammal állok
    s fényes
    sugaraidban megfürösztöm
    arcom s nehéz szomoruságom
    szobrod előtt
    a zuhogó esőben.
    A te híres
    szép napodon születtem én is,
    s száz év után: ezerkilencszáz
    huszonhárom január elsején.
    Külvárosok füstjében éltem némán
    s a fegyvergyári próbalövések
    jóslásainak ütemére készült
    ratatata
    bennem a magyar vers.
    Ha nagynéha az Alföldre vetődtem
    kocsin, vagy vonaton csak, forgolódva
    kerestem szépségeit, s órákhosszat
    törődve az egyhangúságban
    vigasztalásul elmondtam magamban
    hogy
    "Mit nekem te zordon Kárpátoknak..."
    S ámulva vettem észre, hogy behúnyt
    szemmel már mindent látok, a kavargó
    szelek fényét és ménesek futását
    meg a smaragd-zöld színeket és hallom
    valami káprázatból a harangszót
    s egyszerre föltündöklik Magyarország.

    Hiszek neked.

    De jobban kell magamnak
    hinnem, ha körülnézek; itt korom dűl
    fejem fölött sötéten s úgy futok, mint
    aki csatából menekül s már
    elérte a kukoricást,
    s csak
    nem szűnnek a dobajok mögötte.
  11. Mennyire gyorsul az idő. Tegnapelőtt emlegettük Szilvesztert s Petőfit. Akinek a születésnapján ajánlottuk a Dagály mindent elfedő gőzében, az biztosan el is felejtette, talán megmarad benne egy ismeretlen arc, egy ismeretlen , kinek hangját hallja:

    "Sötét a bánya,
    De égnek benne mécsek.
    Sötét az éj,
    De égnek benne csillagok.
    Sötét az ember kebele,
    S nincs benne mécs, nincs benne csillag,
    Csak egy kis hamvadó sugár sincs.
    Nyomoru ész,
    Ki fénynek hirdeted magad,
    Vezess, ha fény vagy,
    Vezess csak egy lépésnyire!"

    Ennyire mélyre nem mentünk a gőzben.Szilvesztert emlegettük, de tőle is elfogyott türelmünk. Tamásinak ÉGJEN EGY MÉCSES!

    Majd megmutatom születésnapjára írt versét is 8 napon belül.

    Boldog Új évet kívánok mindenkinek!

  12. Benke László költő, az én kedves barátom hívta fel Orbán Viktor beszédére a figyelmem, amely a "Remény és keresztyéni válasz a válságra" című katolikus konferencián Madridban 2012. november 17-én hangzott el.
    „Hívd fel barátaid figyelmét erre a valóban bátor és nagyon fontos beszédre, a keresztény Európért, Magyarországért, ugyanakkor Spanyolországért és Görögországért és minden európai nemzet szabadságáért küzdő fohászra.” Megoszthatnám a CanadaHun olvasóival, gondoltam, de elvetettem ezt az ötletet az írás terjedelme miatt, aztán más miatt is. Olyan könnyen megvádolják az embert, hogy politizál, hogy a nézeteit rá akarja kényszeríteni másokra, politikait, vallásit, ilyet-olyat. Nekem pedig ez nem szándékom. Cenzúrázom magam, mert én már a jól megnevelt nemzedékhez tartozom vagy az érdektelenekhez, a XXI. század pillanat embereihez, a bizalmatlanokhoz, az önmagukban sem bízókhoz, azokhoz, akik a családi örökségből a hitet és reményt már-már elherdálták, csak a nyomort szaporították. Kinek van ideje olvasgatni, gondoltam, mikor nincs idejük a családoknak leülni egy közös vacsorára, ünnepi ebédre sem. De néha azért én is szívesen meghallgatok, elolvasok minden arra érdemes gondolatot, ami a világot előbbre vihetné, a válságból kivezethetné. Legyen itt néhány mondat, gondolat a beszédből, talán nem sérti senki önérzetét.

    Ha valakit esetleg érdekel az egész beszéd, akkor szívesen elküldöm emailben, de fent van a Facebookon is.

    „Az Európában zajló válság egy olyan hanyatlás következménye, ami már hosszú ideje jelen van a kontinensen. Úgy érzem, kell mondanunk, hogy ma Európában az emberi együttélés olyan formái, alakzatai váltak megkérdőjelezhetővé, mint a nemzet és a család. A gazdasági életben hasonló módon bizonytalanná vált a munka és a hitel eredeti értelme. Mindez annak köszönhető, hogy ezek a fontos dolgok - munka, hitel, család, nemzet - eloldódtak attól az erkölcsi alaptól, amelyet a kereszténység biztosított a számukra, és ezért az elmúlt évtizedekben elvesztették a súlyukat és értéküket. Nem tudom, mikor kezdődött ez a
    folyamat, a történészek talán tudják, de én azt látom, hogy mára kialakult az a helyzet Európában, hogy Európa – a politikában mindenképpen - szégyellni kezdte gyökereit. Ezért van az, hogy az európai új alapdokumentumban nem szerepel a keresztény gyökerekre való hivatkozás. Nem kifelejtették, hanem egy nagy európai vitában azok kerültek többségbe, akik azt mondták, hogy ez nem szerepelhet. Schuman, az európai gondolat egyik atyja még azt mondta, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ma pedig oda jutottunk, hogy az európai politikusok többsége azon dolgozik, mindent megtesz azért, hogy a kereszténységet az emberek privát életébe, a templomokba és a történelemkönyvekbe száműzze.”

    "Ha végigtekintünk most Európa eladósodott országain, akkor azt látjuk, hogy azoknak a hiteleknek, amiktől a mi országaink szenvednek, már semmi közük sincs semmifajta morális elvekhez. Olyan feltételek mellett lehet ma hitelhez jutni, amely veszélyezteti az egyes nemzetek szuverenitását, és a hitelezők arra kényszerítik a kormányokat, hogy azoktól vegyék el a pénzt, akiknek sokkal inkább adni kellene. Nekem az a meggyőződésem, hogy egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán nem engedte volna meg, hogy az emberek felelőtlen hitelek felvételével feléljék családjaik jövőjét. Magyarországon nálunk ez egymillió emberrel történt meg. Ennyien vannak ma személyes családi csődben. Egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán figyelmeztetett volna mindenkit arra, hogy minden egyes euróért előbb vagy utóbb meg kell dolgozni, beleértve azt is, amit hitelként veszünk föl. Egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán inkább azoknak adna hitelt, akiken látja, hogy megdolgoznak érte, és meg akarnak dolgozni érte. Egy keresztény értékrendet képviselő, közös Európa talán sohasem engedte volna meg, hogy egész országok süllyedjenek hitelrabszolgaságba. Ez egy komoly kérdés a spanyol nemzet számára. Nem az én dolgom, én Magyarországért viselek felelősséget, de szeretném figyelmeztetni Önöket, hogy Spanyolország nagyon közel van ahhoz a pillanathoz, mikor hitelrabszolgaságba süllyed. És egy országot két fajta módon lehet leigázni: karddal vagy adóssággal, és ezt sosem szabad elfelejtenünk. És végül egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán a mai helyett egy olyan politikát szorgalmazna, amely méltányosan osztja el a mai gazdasági válság terheit."

    "Ahhoz, hogy Európát a keresztény értékek jegyében meg tudjuk újítani, ahhoz olyan politikai kultúrára, személyes mentalitásra, viselkedésre, olyan
    kormányzásra és olyan személyes példaadásra van szükség, amelyet definiál, meghatároz a keresztény tanítás. Idézni fogok természetesen, és azt gondolom, hogy ezt komolyan kell nekünk, európai közéleti embereknek. Amit most mondunk, azt komolyan kell venni, vagyis olyan politikára és olyan vezetőkre van szükség, akiknek a kultúrája arra épül, hogy nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Ha ezt nem tudjuk a magunkévá tenni, sosem lesz többségünk az európai politikában."

  13. Hogy lehet az, hogy rezignáltan hallgatom a híreket? Lába elé lőttek, mégis meghalt egy földműves.
    Már nem is lepődöm meg, hogy bombáznak itt és ott. Ölik egymást az emberek. Nem mondja senki, ezt ne tedd! Elvonják figyelmem a csekkek. Még bízom a jó öreg Istenben, hogy megsegít, ahogy tette sokszor az elmúlt években, de mi lesz, ha kicsit feledékeny lesz, elfeledkezik rólam, akkor mi lesz? Nem görbülhet meg egy hajszál sem a fejemen a tudta nélkül, de ha meggörbül, akkor mi lesz?

    József Attila: Nem én kiáltok

    Nem én kiáltok, a föld dübörög,
    Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
    Lapulj a források tiszta fenekére,
    Símulj az üveglapba,
    Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
    Kövek alatt a bogarak közé,
    Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
    Te szegény, szegény.
    Friss záporokkal szivárogj a földbe -
    Hiába fürösztöd önmagadban,
    Csak másban moshatod meg arcodat.
    Légy egy fűszálon a pici él
    S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
    Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
    Meddő anyánk gyerekért könyörög.
    Barátom, drága, szerelmes barátom,
    Akár borzalmas, akár nagyszerű,
    Nem én kiáltok, a föld dübörög.
  14. Magyarnak maradni

    Drága CanadaHun blogokat olvasók. Bocsássátok meg nekem, hogy mindig valamilyen érzelmi felindulás késztet a blogírásra.

    Most éppen az, hogy az egyik szomszédommal, egy fiatal nővel találkoztam, akinek megígértem, hogyha a lakásfestés után visszakerülő könyvek között megtalálom a szállodai nyelvkönyvet, akkor odaadom neki fénymásolni, mert Ausztriába készült, ott biztatták munkával.
    Kérdezem, hogy hogy megy a német nyelv tanulása, megtaláltam a könyvet, kell-e, de csak legyint, nem érdekes, öt hónap múlva kiköltözik Írországba, Ausztriából csak hitegették. Írországban már volt, a nyelvvel is jobban áll, az óvodás korú gyermekét, akit egyedül nevel, majd később kiviszi magához pár hónap múlva. - Te nem akarsz kimenni?- , kérdezi. Bennem is felmerültek ilyen gondolatok, de van egy még iskoláját járó kamasz gyerekem, egy itt élő szerelmem. Nem tehetem meg, nem mehetek el. Aztán az is eszembe jut, hogy nem mehet el mindenki. Ez az időszak a gazdasági menekültek távozásáé. 1956-ban sokan hagyták el az országot értelmiségiek is, akikbe pénzt, időt fektetett az ország, a családjuk, olyanok mentek el, akik felemelhették volna nemzetünket. Most a szegények mennek. Értelmiségiek és nem értelmiségiek.
    Tudok néhány öregről, akik visszajöttek, 56-os menekültek. Vannak írók papok, akik kutattak, akik egy eszme mellett kitartottak. Vannak olyanok, akiket íróvá tett az élet, akik úgy érzik meg kell írniuk a szenvedéseiket, az örömüket is, amiket a hazától távol tölteni kényszerültek. Mennyi drága ember, s hányan vannak, akik nem tudják megfelelő formába önteni a megélt tapasztalatokat, a drámát, az érzelmeket, amiket a család, haza elvesztése, a haza romlása okozott.
    Elmennek a fiatalok, akikben lenne elég erő az építéshez. Ki az, aki most valamit lendít az ország sorsán? Először is a termelőket említem, akik most éppen káposztát takarítanak be, például. Akik talán legyintenek a vezető politikusokra, -Ti is csak szövegeltek, nem történik semmi. Élnünk kell.- Rajtuk élősködik mindenki, akik nem termelnek, de még csak nem is lelkesítik az embereket, nem tanítanak, nem gyógyítanak. Régen volt minden falunak annyi tartaléka, hogy el tudott tartani egy jegyzőt, egy tanítót, egy orvost, egy papot. Ma egyiket sem. Ezekből az emberekből kikerültek jó írók, költők is, akik a nemzetért fáradoztak szabad idejükben. Ma elmennek a szegény értelmiségiek, erre kényszerülnek, a kiemelkedő tudásúakat pedig elszipkázzák különféle külföldi alapítványok. Kikre lehet számítani még? Akik nem adták be a derekukat, akiket mellőztek/mellőznek minden rendszerben, akik senkinek sem a talpnyalói, akik maradnak.

    Vezetéknevem alapján lengyel származásúnak véltek sokan, szép sémi arcod van, mondták páran, akik arra indíttattak, hogy utánanézzek zsidó származásomnak. Nem segített a családi krónika súlyos rejtélyeket sejtető megismerése, de egyben biztos maradhattam: nagyszüleim hitében, aki k nemcsak azért vallották maguknak az ország vezető hitét, mert az előnyökkel járhatott, vagy azt hozták a családból, hanem tettek is valamit a kis falusi közösségükért. Tettek valamit a hazáért, annyit, hogy nem mentek a TSZ-be, nem voltak beszervezhetőek, nem voltak hajlíthatóak, szerették Petőfi szabadságát, nekem kicsi gyereknek is meg kellett tanulnom a Nemzeti dalt, alig tudtam beszélni.
    Most hétvégén volt egy műsor Wallenbergről az egyik tévécsatornán. Jó őt elővenni, innen is, onnan is. A magyar politikus az ünnepi beszédében arról beszélt, hogy Szent István arra biztatta fiát, hogy fogadja be az idegeneket, velük erősödik az ország, magyar kisebbségről beszélt, számomra pozitív volt a megnyilatkozása. A magyar kisebbség képviselője magyarországi közösségről beszélt, nem magyarokról, hanem egy közösségről, akiknek máshol van a hazájuk, az irányító közösségük. Gondolkozzunk el ezen kicsit.
    Mikor volt igazi nemzeti összefogás legutóbb? 56-ban, amikor Nagy Imre, Mindszenty, csak a nagy neveket említsem, mindenki , aki nemzetben gondolkozott, tett valamit, tettek a névtelenek, tettek a költők, akiket elfeledünk, az egyiknek éppen most a hétvégén látogattam meg sírját barátom, Benke László jóvoltából, aki ismerte, akinek a barátja volt. Tamási sírja is feledve, még a rokonok által is, élete, a közért, a hazáért végzett munkája, költői munkássága méltatlanul mellőzve.

    Legyen itt egy vers, amit sokan ismernek Tamási Lajostól.

    Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán
    Megyünk, valami láthatatlan
    áramlás szívünket befutja
    akadozva száll még az ének,
    de már mienk a pesti utca.

    Nincs más teendő: ez maradt,
    csak ez maradt már menedékül,
    valami szálló ragyogás kél,
    valami szent lobogás készül.

    Zászlóink föl, újjongva csapnak,
    kiborulnak a széles útra,
    selyem-színei kidagadnak:
    ismét mienk a pesti utca!

    Ismét mienk a bátor ének,
    parancsolatlan tiszta szívvel,
    s a fegyverek szemünkbe néznek:
    kire lövetsz, belügyminiszter?

    Piros a vér a pesti utcán,
    munkások, ifjak vére ez,
    piros a vér a pesti utcán,
    belügyminiszter, kit lövetsz?

    Kire lövettek összebújva ti,
    megbukott miniszterek?
    Sem az ÁVH, sem a tankok
    titeket meg nem mentenek.

    S a nép nevében, aki fegyvert
    vertél szívünkre, merre futsz,
    véres volt a kezed már régen,
    Gerő Ernő, csak ölni tudsz?

    ... Piros a vér a pesti utcán.
    Eső esik és elveri,
    mossa a vért, de megmaradnak
    a pesti utca kövein.

    Piros a vér a pesti utcán,
    munkások - ifjak vére folyt
    -, a háromszín-lobogók mellé
    tegyetek ki gyászlobogót.

    A háromszín-lobogó mellé
    tegyetek három esküvést:
    sírásból egynek tiszta könnyet,
    s a zsarnokság gyűlöletét,

    s fogadalmat: te kicsi ország,
    el ne felejtse, aki él,
    hogy úgy született a szabadság,
    hogy pesti utcán hullt a vér.
  15. Ma van a barátnőm születése napja. Ő tudja, hogy október 6 az aradi vértanúk napja is.
    Gyerekemnek is eszébe jut, mert az iskola még erre jó, hogy emlékezésre felhívja az ifjúság figyelmét.
    Megkérdez gyerekem ma, tudom-e, hogy ma van az aradi vértanúk ünnepe. A munkahelyemen nem emlékeztetnek erre. Tévét nem nézek, csak ritkán. A rádióban, ó drága Petőfire emlékeztető, de szellemiségétől oly távol lévő rádióban csak néha villan fel valami érték, ki kell kaparni, mint ocsúból a búzát, nem hívnak fel semmire, hogy gyere most nemzeti gyásznap van, gyászolj, vagy örülj , mert szabad magyar lelkednek egy igaz mű született, amin elkaladozhatsz. Amire felhívnak szenny, ocsú, elferdült emberek által ajánlott ferdeség. Mikor ébred fel már e nép?

    http://www.youtube.com/watch?v=ovmDX4KJlo4