Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Össszebújunk

    Összebújunk, bár annyi minden zavar,
    telefon búg, a számítógép jelzi, hogy valaki üzent,
    pintyeg minden.
    -Hagyjatok!- mondod, Szerelmem.
    -Hát hagyjátok!- gondolom én.
    Nem akartátok igazán, míg veletek volt, mit akartok még?
    Enyésszetek el a feledés ködében,
    enyésszetek el néhány versében!
    De őt, a hús-vér, érző-vérző embert hagyjátok meg nekem egészben!
  2. Angyali üzenetek

    Minden úgy van jól, ahogy van, cseng a fülembe,
    mindha ez egy meditációs zenéből jönne,
    egy angyal üzenete, akikre mostanában annyira odafigyelek,
    figyelem az üzenő madártollakat az úton, a jeleket.
    Azon mégis elmerengek: a színük eltér. Némelyik fehér,
    másik miért szürke és fekete?
    Nincs semmi úgy jól, ahogy! - gondolom , a szürke és fekete a
    halál angyalának megtévesztő üzenete.
  3. Tudás, ismertség, a költő önfeláldozása

    Ma megkérdeztem a szomszédom, ismeri-e azt a magyar költőt, írót,akit eddig én sem ismertem, de azt gondoltam, csak bennem van az érdektelenség, nem az irodalomra voltam kíváncsi eddig, hanem az életre. Most mégis megismerkedtem vele, s felismertem, mi mindent hagytam ki, mit nélkülöztem, mikor a mai magyar irodalomra kíváncsi nem voltam, nem olvastam verseket, írásokat. Szomszédom újságíró, talán elvártam, hogy az író neve mond neki valamit, nem a sztárszakácsé jut eszébe, de talán az sem jutott. A sztárokkal, akik érdeklit a köznépet, bezzeg foglalkozik, állandóan azon töri az agyát, hogy tehetné emészthetővé, amire éhes vagy, a gyors kaját, amit bekaphatsz akár a metrón is munkába menet, lényeg, nagyon az agyad ne terhelje meg. Legyenek bőven a történetben dús keblű nők, liptaik, megszűnt szerelmek, akik a Rómeó és Júliát még nemrég játszották, akiknek az előadásán még tegnap sírtál, most csámcsogsz, hogy na nekik sem sikerült az Amor eterno. (Örök szerelem)
    Milyen szomorú ez az egész.

    Legyen itt egy szép dal Rocio Durcaltól, ami talán kiállja a próbát,, kedvelem, köszönet érte egy volt barátomnak, aki megismertetett vele, most nektek is megmutatom.
    http://www.youtube.com/watch?v=7QuXKirNX3I
  4. Őrület

    Mozart legyőzi a bűnözést?

    Épp a mai HarmoNetben olvasható, eredetileg egy másikra kerestem volna rá a neten, egy régebbi történetre Amerikából, de ha az általam olvasottat idézném, akkor megvádolhatnának összeesküvés elmélet terjesztőjének.
    „ Új-Zéland egyik nagyvárosában, Christchurchben drámai mértékben csökkent bűnözés, amióta a helyi pláza hangszóróiból klasszikus zene szól.
    A The Press című helyi lap szerint a városközpontot felügyelő biztonsági őrök tavaly még heti 77 "antiszociális viselkedést" jelentettek, ez a szám heti kettőre csökkent, amióta a City Mall nevű bevásárló központban Mozart és társai szólnak a hangszórókból. Ezen belül a kifejezetten alkohol- és drogfogyasztással összefüggő incidensek száma 35-ről nullára esett. A bevásárló központ üzemeltetői eredetileg a szokásos, az angol nyelvterületen "liftzenének" csúfolt könnyű pop zenét akarták játszani, de végül úgy döntöttek, hogy a klasszikus zene megnyugtatóbb lesz. A helyi rendőrőrs vezetője is úgy véli, a helyzet javulása a zenének köszönhető. "Olyan környezetet teremt, amely a jó magaviseletre ösztönöz."

    Ennek örülök, s arra gondolok, mit hallgat szívesen a gyerekem, valami szar dallamtalan zenét, ami még nekem sem jön be, aki nem nevelkedtem Mozarton, Kodályon sem. A 60-as években születtem, a rockzenét is szerettem, gépzenét én is hallgattam, a Deep Purple koncertjére egyedül elmentem, a Guns n’Roses soha nem volt a kedvencem, de ez talán már a korom miatt van.
    Mikor bennem megfogant a gyermek, vettem egy kazettát, hogy hallgathassa a természet hangjait. Remélem ez zenei ízlését meghatározta, s nem rombolta a korán bekapcsolt televízió, a sok idegen mese, Pokemon, szinte minden nap az ingyenes tévében. Sajnos nem láthatta a magyar meséket, sem a népmeséket, csak ritkán. Nem láthatott Mekk Elek és más szép magyar meséket, bár Süsüt megvettük, szerettük.

    Mégis reménykedem, hogy ragadt a gyermekemre valami, talán csak annyi, hogy megpróbáljuk mindketten az ocsúból a búzát kikaparni.
  5. Apám emlékére

    Jó tíz éve már, mikor távozott apánk,
    nekem szürke kerítésemlék, fájó, búcsú nélküli távozás, öcsémnek mandarinszagú illóolaj emléke, amivel megpróbáltuk a júliusi hőségben a ravatalozóban bomló testszagát elviselhetőbbé tenni, s ki tudja még, milyen fájdalom.

    2 hétre kaptam szabadságot, s tudtam, most haldokló apámnak meg kell halnia, most engedett el a CÉG. Szájrákja volt már egy éve. Alig evett, tagbaszakadt teste szörnyen lesoványodott, de egyedül ment ki a vécére. Anyám már egy éve hallgatta éjszakai jajgatását, nagyon megviselte. Kedvesem, mikor hazavitt, mondtunk valami banálisat neki, egyáltalán nem emberit, apám valamit válaszolt, ahogy tudott, a szó már nehezen hagyta el ajkát.

    Hosszú vaskerítésünk van, a rozsda ette, kapartam elszántan, apám megváltó halálát kívánva. A festéssel kész lettem, apám elhagyott minket csendesen egy éjszaka, tőlem búcsút nem véve, égő fájdalom.

    De tudom, lelke fent van az égben, segít minket, kik még lent vagyunk...
  6. Veszteség

    Hortenziám végleg kiszáradt.
    Tíz évig vegetált nálam, csak zöldellt, virágot nem hozott,
    de tavaly tavasszal kivirágzott,
    mint bennem a plátói szerelem.
    Dédelgettem egy éven át mindkettőt,
    ennyit bírt, nem többet, egyet csak, nem kettőt.
    Van már szeretőm, emberszagú, életszagú,
    őt mégsem feledem, a plátóit,
    magányos óráimban
    velem van gondolatban.

    Ó, Uram, irgalmazz!
  7. ​Szökésben

    Sötét barlangban kuporog,
    meztelen lelkem.
    Didereg, jéggé dermeszti
    a kínzó félelem.
    Soká voltál karjaimban,
    édes Egyetlenem?

    Magány udvarából szöktem,
    elhagyva bús Csendet,
    Nyugalmat érted, Szerelem.
    Kopognak ajtómon.
    Börtönöm ura kerestet,
    szolgáival üzen.

    Kétely, Szorongás, Félelem
    sürgetnek: Jöjj velünk!
    Az úr nem tűri, hogy elhagyd,
    rád talál, bárhol vagy.
    Szereted őt, nem akarsz mást.
    Siess, még megbocsát!

    Az idő áll, bénult vagyok,
    kicsi, láthatatlan.
    Várok rád, repíts messzire!
    Rejts el, tiéd vagyok,
    oh, édes gyötrelem!
    Tiéd örökké, Szerelem.
  8. Először is, örülök, hogy ma van a Föld napja, s ezt valaki itt közzé is tette.
    Ha nem ma, akkor holnap tegyünk valamit a Földért! Mi is lehetne? Kevesebb vegyszer használata a mindennapokban? Valami környezetet védő spórolás a csomagolásban? Mindenki tehet valamit a környezetében.

    De igazából azért írok most, mert örülök, hogy végre megújult a CanadaHun. Kevés helyen vagyok regisztrálva, de ehhez ragaszkodom. Több mint egy éve vagyok itt. Sok nagyszerű dolgot találtam ezen a fórumon, letöltési lehetőségeket elsősorban. Folyamatosan találok valamit, ami szórakoztat, oktat.
    A megújulásról:
    Minden rosszban van valami jó. A régi munkahelyemen sokszor volt részem ilyen újításokban. Mindig azt mondtuk, hogy valahol rosszabb lett a dolog. Felhasználó szempontból én is úgy éreztem, hogy lehet több a lehetőség, gyorsabb a rendszer, de amikor áttértünk egy nagyobb betűkkel dolgozó Opera rendszerről egy Windoows alapúra, akkor egy év után éreztem, hogy romlott a szemem.
    Most is azt gondolom, gyorsabb lett a rendszer, de van sok újdonság. Hozzá kell szoknom, menni fog, mert jól tudok alkalmazkodni. A chat nagyon más lett. Az egyik barátom azt írta, így biztosan nem ismerkedett volna meg egy barátjával. Sokat változott a chat egy év alatt, míg itt voltam. Sokan elmentek más közösségi oldalakra csevegni. A mostani verzió nagyon nyitott, a csevegéshez nekem bensőségesebb forma kell.
    De van ebben a változásban jó is, legalább nem fogok minden este itt ülni, csetelni, várni egy barátra. Ha valakinek hiányzom, az tud privát üzenetet küldeni, megváltozhatnak a kapcsolatok, sokkal mélyebbek lehetnek.
    Ebben reménykedem. Akinek hiányzom, megtalál.
    Sok sikert kívánok a honlap üzemeltetőinek!

    Szeretettel:

    Zsazsa
  9. Nem akarok ítélkezni, a bíró nem én vagyok. Csak felzaklatnak néha a környezetemben előforduló események.

    Helyszín X üzlet, belváros.
    - Lehet jönni! – mondja a kasszás.
    Aki sorban áll, rendszeres vásárló, tudja, hogy a következő sorban állónak szól a felszólítás.
    Aki nem tudja, az negyedikként kivág a sorból, s előremegy. Vannak, akik figyelmeztetik, hogy mi a rend.
    Itt következne az, hogy kinek volt gyerekszobája, kinek tanították meg otthon, hogy mi illik, mit nem, ki mit hozott „von Haus”. Nekem sem tanították meg a szüleim, hogyan kell egy bevásárló helyen viselkedni, de valahogy rájöttem. Igen, azt megtanították, hogy figyeljek a többi emberre, megtanították azt, hogy ha hibáztam, akkor lehet mondani azt, hogy bocsánat, bocsánat, nem tudtam.
    Aki nem tanulta ezt meg valahol, az ellenségesen viselkedik, mondja a magáét, fenyegetőzik.

    Gyerekemet két éve vettem ki egy egyházi iskolából. A hittan helyett etika óra volt az államiban. Megkérdeztem tőle, mit tanultatok ti etika órán? Mert úgy gondolom, ha otthon nem is tanítják meg az alapvető viselkedési normákat, akkor az iskolában meg kellene tanítani az alapokat. Filmeket néztek, azokat elemezték. Most tanulnak kis illemtant, már a középiskolában.
    De ez a gyerek is tudja, hogy bizonyos 200 éves lemaradásban lévő népcsoport esetében nem a gyermekvállalást segítő pénzügyi támogatás a megoldás. Ott nem fogják otthon megtanítani az illemszabályokat, nem is tudják, nincs, aki tanítaná. De nem is érdekük, a tér majd tanít, de ott nem sokat lehet tanulni a fiatalnak. A tanárok az iskolában nem foglalkoznak igazán velük. Szeretnék túl élni a napokat konfliktusok nélkül.

    Ki fogja magára vállalni ezt a feladatot? Mert a szőnyeg alá söprés nem sokáig tartható.
  10. Életem


    Életem soha nem volt vidám.
    Te bohémnak találnád talán.
    De nincs benne sok kacagás,
    Gyönyör és mámor hajszolás.
    Néha van kis vigasz, szerelem,
    De a többi nap csak gyötrelem.
    Mélybe húz régi mintám, a múlt.
    Létezik számomra más kiút?
    Örökös szenvedés vagy van más?
    Ugye, nekem is lesz megváltás?
  11. Szerelmem virága érzékeny fényre, hidegre, mégis kiteszem, mert tudom, hogy túlél mindent.

    [​IMG]


    Kék nefelejcs

    Szerényen húzódik meg a kirívó színű primulák között,
    kékje, bája mégis vonzza szemem.
    - Ne felejts! - súgja halkan, csak nekem.
    Míg hazasétálok a gyönyörű napfényben
    rengeteg kép pereg le a fejemben,
    régi, nagy szerelmek emlékképei,
    de szívemet már egyik sem érinti.
    Ez a gondolat is a múlté lesz hamar,
    érzem, mikor kaput nyitok,
    a jövő nagy talány, még titok.
    Minden ami fontos, ami boldoggá tesz, a jelen,
    hogy szerethetlek, s viszont szeretsz Kedvesem.


    http://www.youtube.com/watch?v=2tySmweEpWM
  12. A bejárati ajtóm üvegablakos, hála az égnek, a földszinten lakom, így nem csak a szomszédokat látom, amikor hazajönnek vagy vendégeket fogadnak, hanem látok feketerigót, szomszédasszony morzsáira idelátogató galambokat is. Ma egy szép szürke cicát láttam elsétálni az ajtóm előtt.
    - Szia Cica! – köszönök illedelmesen az ajtó mögül, s félrehúzom a függönyt.
    Meghallotta, megállt, fejét felém fordította. Vékonyak ezek az ajtók, beengedik a hideget is, nem olyan üveg nélküli duplaajtósak, mint a többszobás lakásoké. De most örülök, hogy kiláthatok rajta.
    - Nagyon szép vagy. - mondom a cicának, s mosolygok rá.
    Nem szeretem egyébként a szürke színt, amikor egyszer szürke volt az egyenruhám, nagyon rosszul éreztem magam benne. De ez a cica sötét hamuszürke, vastag a bundája, még nem cserélte le a télit.
    - Gyere már, nézd milyen szép cica! – szólok a gyerekemnek többször is, mire kelletlenül otthagyja a computert s mellém dugja a fejét. Szereti ő is a cicákat.
    - Ez itt a fiacskám. – mutatom be őket egymásnak.
    Gyerekem nem szól semmit. Cica megrezegteti bal fülét, nem tudom, ez náluk mit jelenthet.
    - Jó, menj utadra. – integetek felé, s el is indul, de szerintem tűnődik kicsit, mert nagyon lassan halad el előttünk.

    Én is azon gondolkodom, hogy kié lehet. Kevés állat van a társasházban. A második emeleten lakó Zsókáéknál mindig volt kutya, macska. Mikor beköltöztem a házba, akkor egy szép sötétbarna színű afgán agaruk volt. Aztán később lett két zsemleszínű kis utód, az egyiket megtartották, minden nap látom többször is. Jó nagy lakás, van helye a kutyának, nincs is egyedül, mert már nyugdíjas a Zsóka, de minden nap elviszik sétálni a kutyát reggel, délben , este. Itt nem sír a kutya. Volt egyszer valakinél egy kis kutya. Bele lehetett őrülni, ahogy egész nap sírt, mert egyedül volt. A cicák mások, szabadon lehet engedni őket. Zsókának is volt egy fekete kandúrja és egy fehér perzsa lánycicája. Minden nap láttam őket, mert szerettek a pincében sétálgatni. Egeret biztosan nem találtak ott, mert a szomszédos üres telken annyi macska élt, hogy a macskaszagtól szerintem az egerek, patkányok messzire elkerülték a házunkat. A Zsóka cicái nagyon maguknak valók voltak. A kandúr rám se nézett, ha szóltam hozzá. A perzsa megállt, ha szóltam hozzá, de elszaladt, ha közelítettem felé. Már nincs meg egyik sem. A kandúrt állítólag megmérgezték. Zsóka a fiatal albérlőkre gyanakodott, akikkel volt egyszer egy csúnya veszekedése. Szóvá tette, hogy az ő kandúrját gyanúsítják azzal, hogy minden lábtörlőn ott hagyja a nyomait. Mondta a fiataloknak, inkább vigyázzanak a kiskutyájukra, mert nem az ő macskája a bűnös. Nem tudom, kinek volt igaza, kandúr ellen védtem a virágaimat úgy, hogy köveket tettem a virágcserepeimre vagy üveglapot, mert szeretett belepiszkolni. A kiskutya pedig szerette a lábtörlőmet, a gazdái viszont nem vették észre, ha rosszalkodott.
    Egy augusztusi 20-i napon eltűnt a kiskutya. A lányok Zsókára gyanakodtak. De lehet a kutyus egyszerűen világgá szaladt a nagy durrogásban vagy beugrott a pinceablakon a pincébe. Nagyon sok állattartó nem tudja, hogy nem szeretik az állatok a puskadurrogást, a tűzijátékot, a mennydörgést.
    Nem tudta ezt az öcsém sem, vagy úgy gondolta úrrá tud lenni a helyzeten, amikor falunapon elvitte a kutyánkat sétálni. Gyönyörű fekete, nagy testű kutya volt, a gyerekek a Dínó nevet adták neki. Amikor egy kicsi tűzijáték kezdődött a faluban, akkor a kutya kitépte a pórázt az öcsém kezéből, s elrohant a sötét éjszakában úgy, hogy soha többé nem került elő.
    Másnap az egész család a keresésére indult. Bejártuk a falu határát, szólítgattuk a kutyát, de nem találtuk sehol. Később azt mondta az öcsém, hogy lehet befogadta az a gazda, aki a falu szélén lakik, van sok kutyája, kell, hogy őrizzék a birtokot, vannak kóbor kutyái is. Csak ebben reménykedtünk.

    Kár, hogy nem cicát vettem a fiamnak, amikor alsóba járt, s nagyon szeretett volna egy kis állatot. Egy kiskutya volt az álma, s Józsi bácsi, az iskola portása partner is volt ebben az álomszövögetésben. Már meg is beszélték, hogy tavaszra lesz kiskutyájuk, egyet megkap a gyerekem. Kiskutya kislakásba?
    Rémüldöztem. Kiskutya nagy lesz hamar, kis lakásból nem lesz nagyobb. Közelgett a gyerek születésnapja, megegyeztünk, hogy kutya helyett jó lesz egy vadászgörény is. Jobban örültem neki gondolatban, hiszen nem ugat, ha nem vagyunk itthon, ketrecbe zárhatom, el lehet vinni sétálni, nyakamba rakhatom, mint egy cicát, játékos. Meg is vettük. De ez már egy másik történet.
  13. Ma sétáltam a Kiskörút felé,
    már majdnem lement a nap,
    de még kicsit felém ragyogott.
    Beragyogta a Dohány utcát,
    engem sem hagyott
    bús magányomban, integetett.
    Ránéztem, gyönyörű pillangó tárult elém.
    Feje arany volt, kerek,
    potroha hosszúkás, leért az aszfaltig, lilás,
    pislogott könnyes szemem, de mégis láttam
    szivárványszínű repdeső szárnyait,
    üzent nekem:
    Olyan vagy, mint én Gyermekem,
    repülj tovább,
    még van virágom, ki rád vár.​
  14. Olyan vagyok ma, mint a télen éhező vad,
    amelyik most szagot fogott,
    orromban izgató illatok,
    közeleg a Kikelet, menthetetlen vagyok.
  15. Hogy miért járom körbe ennyire Teréz anya és Sri Chinmoy kapcsolatát, annak egy nagyon profán gondolat volt az oka.

    Egyszer arról olvastam, hogy Sri Chinmoy és Teréz anya telefonbeszélgetése így és így zajlott….
    Akkor több minden eszembe ötlött. Ki akar egy telefonbeszélgetést az utókorra hagyni?
    A telefon volt akkor, amin elérhették egymást könnyen,
    manapság az emberi kapcsolatokban az email, a chat.
    Petőfi és Arany baráti beszélgetését, levelezését ismerhetjük.
    Valószínű, hogy úgy fogalmazták meg, hogy azt a nagyközönség is olvashassa. Így van ez a legtöbb irodalmi levéllel.
    De mi lesz a telefonbeszélgetésekkel, az e-mailekkel, ahol az ember nem készül fel, nem gondolja át kétszer, amit mond vagy ír.
    Vagy az ilyen szent emberek úgy élnek, hogy bármikor benézhetünk a magánéletükbe is?

    Igen, azt hiszem, ők ilyenek voltak. Bármelyik találkozásuk, levelezésük vagy akár telefonbeszélgetésük is a nyilvánosság elé tárható, s csak épülésünkre szolgálhat.