Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Szeretem a féldrágaköveket, jobban szeretném a drágaköveket!:D
    Fiatal koromban vonzott a rózsakvarc, az obszidián, a hematit, hegyikristály, karneol. Mostanában újabbakat fedeztem fel. Amikor legutóbb egy elég szép pénzösszeget hagytam az ásványbutikban, akkor arra gondoltam, hogy a gyerekemnek is kellene venni valamit, nem csak önző módon magamra költeni. Vettem neki egy türkiz karkötőt, mert az a szerencseköve, a türkiz. Gondoltam nem lesz túl feltűnő a karján, ahol voltak már fonott karláncok, műanyag pántok, de még olyan befőttes gumik is, amit el szerettem volna kérni praktikus okokból, de kiderült, hogy állatformájú gumi karkötők.
    A türkiz nagyon jó kő, szerettem volna én is magamnak, de drága volt. Az ötvenedik szülinapomra megleptek az én drága kolléganőim, kaptam karláncot és nyakláncot. Akkor elolvastam a fellelhető irodalomban, hogy mire jó ez a kő. Nagyon sok mindenre, amire nekem is szükségem van. Először azt gondoltam ugyanúgy kell tisztítani, mint a többi követ, folyó víz alatt, de ezt nem. Amikor közölni szerettem volna a gyerekemmel, hogy nem fürödjön a karkötővel, mert nem kellene lúggal és hővel érintkeznie a kőnek, akkor észrevettem, hogy nincs is rajta a karkötő. Kérdőre vontam, hová lett, de nem kaptam érdemben választ. Az a gyanúm, hogy elajándékozta valakinek, akinek megtetszett, mert olyan jószívű. Kérdeztem kinek, de nem akarja megmondani. Nem tudom lánynak, fiúnak, barátnak? Megpróbálom sorra venni, ha lánynak, akkor örülök, mert férfi a fiam, ha fiúnak, akkor nem örülök annyira, de legalább felkészülök lelkileg, ha barátnak, akkor vagyok a legboldogabb, mert akkor hasonlít hozzám és a keresztapjához, akik odaadnák mindenüket egy jó barátnak. Ezért nem bánom, hogy elajándékozta a szerencsekarkötőjét, majd veszek neki másikat.:D
  2. Az jutott eszembe, hogy nem. Vagy velem van baj, nem jók a módszereim.
    Elég idős voltam már, amikor megismertem, 26 éves, egy-két szerelmen már túlestem. Egykedvűen ballagtam hazafelé rövid, piros kordbársony szoknyámban munka után este 11 körül, fáradtan. Ezen a nyári éjszakán a téren is már csak kevés ember sétálgatott.
    Amikor megszólított, azonnal belészerettem. Mindig is kedveltem a barna szeműeket. Göndör fekete haja volt, barna bőre, kedves, behízelgő hangja. De rohantam, hogy elérjem az utolsó buszt. Másnap újra találkoztunk ugyanott, most már megengedtem, hogy elkísérjen a buszmegállóig, lassan megismertük egymást, összejöttünk.
    Sohasem ismertem meg igazán, pedig négy évig együtt voltunk szinte minden szabadidőmben. Minden nap várt munka után a kapuban, s jártuk a várost, moziba mentünk, élveztem minden pillanatot, amikor együtt voltunk. Amikor megismertem egy-két olyan tulajdonságát, amit nem tudtam volna elfogadni hosszú távon, akkor szakítani akartam, de nem engedte. Erőszakos kos volt. Nekem tetszett ez a viselkedése is, mert kiegészített engem, aki mindig is félénk kislány voltam. Lassan hozzászoktam ahhoz is, hogy lépten-nyomon szerelmet vall, nem törődve azzal, hogy ki hallja, ki nem. Csodás napokat éltünk meg, sokat tanultam tőle, mert széles érdeklődési körű volt. Aztán kevés olyan férfit ismertem, aki erdőben, erdő szélén, de még a Párizsi udvar tetején is szerelmeskedni akart velem. Különös képességem volt, hogy messziről felismerjem a téren, az utcán, ezer ember között is, aminek később jobban örültem, amikor már nem akartam találkozni vele.
    Mert egyszer eljött az a pillanat, hogy nem várt többé a munkahelyem kapujában. Eltűnt egy szó nélkül. Utána mehettem volna, tudtam hol lakik, de valahogy örültem is, hogy így alakult, nem olyan fájdalmas, mint egy hirtelen szakítás, gondoltam. Kolléganőim vigasztaltak, hogy látták más nőkkel is. Ez engem egyáltalán nem vígasztalt.
    Lassan elfelejtettem. Jó pár év telt el, amikor összefutottunk a belvárosban. Pici gyerekemmel mentünk haza a játszótérről. Láttam rajta, hogy nagyon érdeklődve nézi a szőke kisfiút, talán felötlött benne, hogy az övé is lehetne? De túl kicsi volt a gyerek. Nem beszélgettünk sokat, mondtam van valakim. Még érdeklődött egy antik távcső felől, ami nálam maradt, de azt mondtam, eladtam.
    Néhány évvel később újra összefutottunk a téren, ahol megismertem. Arca megtört volt, sápadt, sokat öregedett. Akkor is siettem a munkába. Annyit közölt velem, hogy meghalt az apja. Alig tudtam kinyögni pár szót, hogy részvétemet nyilvánítsam. Nem volt jó viszonyban az apjával, szerinte ő volt boldogtalansága oka, az egész elfuserált életéért az apját okolta. Mondta, hogy jó lenne leülni egy kicsit beszélgetni. Majd kerítünk rá alkalmat, válaszoltam, de nem gondoltam igazán. Nem akartam soha többé közel kerülni hozzá, még annyira sem, hogy egy kávét megigyunk együtt. Féltem, hogy felszakadnak a sebek.
    Láttam még néhányszor, csinos szőke nőkkel sétálgatott, én messzire elkerültem, mert időben megéreztem a jelenlétét. Ilyenkor nem is tudtam, hogy kit sajnáljak jobban, a nőket, vagy őt, aki nem tud soha senki mellett megnyugodni.
    Fogalmam sincs, milyen lett volna az életünk, ha jobban hiszek benne, ha elfogadom olyannak, amilyen. Együtt éltünk volna? Ha csak egy rövid ideig is? Jobban megismertem volna? Nem vagyok biztos benne.
  3. "Mindannyiunkban van egy gyönyörű virágoskert – a lélek kertje. Itt magunkba szívhatjuk minden egyes virág illatát, és felfedezhetjük saját belső énünk szépségét és határtalan szabadságát. Minden leckével, amit az élet tanít, lélek-kertünk növekszik, és egyre ragyogóbbá válik. A lélek-kertek békéje, fénye és boldogság-illata végül pedig szétterjed majd a világ széltében-hosszában.
    A könyv tanításai egyszerűek, mégis az örök igazságot hirdetik: szeresd Istent, és szolgáld Őt az emberiségben; keresd a belső békét; élj egyszerűen, őszintén, tisztán és alázatosan; csendesítsd le a nyughatatlan értelmet; terjeszd ki a szívedet. A történetek közül sok India ősi múltjából ered, a többi az emberiség néhány neves alakjának életéből mond el epizódokat. Úgy érzem, ezek a keleti történetek valójában időtlenek és egyetemesek. Nagy szeretettel osztom meg őket a nyugati világ olvasóival.
    Amikor kiterjesztjük magunkat, úgy érezzük, teljes létezésünk olyan lett, mint egy madár, amely a határtalan Túlvilágba száll. Miközben a gyönyör ezen birodalmában szárnyalunk, nem kötnek semmilyen korlátok. Megszabadulunk a tudatlanság hálójától, és szárnyainkat szélesre tárja a béke, az öröm és a szeretet. Minden történet elején visszatérek a madarakhoz, és különleges üzenetükhöz. Hadd repüljenek ezek a napfelkelte-madarak a szívetekben."

    Ez a bevezetője Sri Chinmoy könyvének. Már ez a néhány mondat is elindít valami kellemes érzést bennem. Derű, békesség, szeretetteljes várakozás van a szívemben. Olyan vagyok , mint a kisgyerek, aki várja, hogy a Jézuska meghozza a karácsonyfát az ajándékokkal.

    Nemsokára Karácsony, addig is nagyon sok szép lélekemelő írás olvasását kívánom mindenkinek sok szeretettel:)!
  4. Holnap 10 milliószoros nap lesz. „ A tibetiek szerint csak 4 ilyen nap van az évben. Ezeken a napokon minden, amit teszünk, gondolunk, mondunk, 10 milliószorosan száll vissza ránk. Ezeken a napokon érdemes megtennünk mindent, amiről szeretnénk, ha elementáris erővel hatna.”
    „Azt mondják, hogy ezeken a napokon a pozitív illetve negatív cselekedetek hatása tízmilliószorosára hatványozódik, ebből kifolyólag a spirituális gyakorlatok végzése erősen javallott.”
    Amikor először hallottam az ilyen napokról, s ez nem is volt rég, akkor nem az jutott eszembe, hogy így van-e vagy sem, hanem az, hogy mi van akkor, ha így van? Ezért kiválasztottam egy kis zenés videót a youtoubon szép képekkel, s elküldtem azoknak, akikkel itt összehozott a sors, akikkel beszélgettem a cseten esténként, néhány barátomnak. Ez jó ötlet volt, mert szerintem sokan közülük örültek annak, hogy gondoltam rájuk.:)
    Így vagyok most is. Mivel linket küldeni nem szabad, csak gondolataimban lesztek majd és igyekszem pozitív lenni.
    Ki tudja, lehet, hogy a mai nap is valahányszoros, ezért mindenkinek aki olvassa ezt a bejegyzést, annak is aki nem, békét, boldogságot, jóllétet , egészséget kívánok sok szeretettel!
    Zsazsa
  5. Megpróbáltam álomnaplót írni, de ez csak egy rövid ideig sikerült, mert vagy elfelejtettem az álmot reggelre, vagy nem volt időm leírni.
    Volt egy gyerekkori intenzív álmom: azt álmodtam, hogy repülök, a repülés zaját is hallottam, mintha egy dongó vagy helikopter repült volna, de én voltam. Egy szép sárga, napraforgós terület felett repültem, majd egy napraforgó tányérján landoltam. Erre felébredtem, de az a dejavu érzésem volt, mintha ezt már álmodtam vagy átéltem volna.
    Felnőttként sokszor álmodtam vonatokkal, amire találtam is magyarázatot, mert távol volt a szülőhelyemtől az iskolám, s gyakran utaztam, sokszor kellett a vonatok után rohannom. Voltak rémálmaim is, pl. arról, hogy milyen lesz az a nap, amikor elsötétül a világ. Ezt biztosan azért álmodtam, mert olvastam egy próféciát. De az álom nagyon valóságos volt és nagyon rémisztő, amit most nem akarok közzétenni.
    Voltak gyönyörű álmaim is, amikor olyan szerelmi érzést éltem át, amilyet a valóságban még nem.
    Nagyon vonzódtam egy időszakban a régi bútorok iránt, régiségboltokba jártam rendszeresen, csodáltam a régi szép bútorokat, álmodoztam, hogy mit vennék meg, ha lenne pénzem és helyem, de azt is figyeltem, hogy mit dobnak ki az emberek a lomtalanítások során. Egyik álmomban egy ilyen utcán jártam. Voltak ott kacatok, amik felkeltették a figyelmemet, de az utca egy részén csodás dolgokra leltem. Eddig nem látott különleges formájú értékes bútorok, ruhák és ékszerek voltak kitéve. Csak csodáltam őket és haza szerettem volna vinni mindet. Nem lehet leírni milyenek voltak, mert ilyenek nincsenek a mi világunkban, legalább is én még nem láttam, éreztem ehhez hasonló formákat vagy olyan összhatást, amit akkor éreztem ezeket nézve.
    Volt egy olyan álmom is, amikor a zajló Duna vizét a hídról figyelve úszó könyveket láttam. Régi könyvek voltak, s mivel ezekhez is vonzódom, közelebb mentem. Akkor már a a folyó csak egy kis tiszta vizű pataknak látszott, el tudtam olvasni a mederben fekvő könyvek címeit. Az egyiken az én nevem szerepelt. Kiemeltem a vízből, mert érdekelt, hogy miért az én nevem van rajta. Biztosan valami tévedés, gondoltam, az ükanyám naplója lehet talán, aki leányaként szülte a dédapámat. De sok dologban magamra ismertem, amikor a naplóba beleolvastam.
    Meg szerettem volna ismerni az álmok jelentését, kutattam az álmoskönyveket, de azokban általában egy bizonyos tárgyra vonatkozott a megfejtés, de én soha sem egy tárgyról álmodtam. De ha egy tárgyra vonatkozóan néztem a megfejtést, akkor az álom vagy jót jövendölt vagy sem. A jó általában nem következett be, a rosszról meg nem akartam tudomást venni, így az sem.
    Mostanában felkeltették a figyelmemet ilyen könyvek, hogy: Teremtő álom, Álomjóga, stb. Hogy mi lehet álmaink szerepe, azt nem tudom. Biztosan vannak olyanok, amelyekben feldolgozzuk a jelen jó vagy rossz élményeit, vannak olyanok, amelyek a múltba visznek, s olyanok, amelyek a jövőbe. Mindegyiknek lehet valami szerepe, oka, célja.
    Sokszor álmodtam gyerekekkel. Nem tudom megfejteni, hogy mit jelenthetnek ezek az álmok. Ezek a gyerekek általában kicsik, kiszolgáltatottak voltak, akiket én próbáltam védelmezni. Volt olyan is, hogy csak egy lábakon járó fej volt a gyermek, amúgy elég ijesztő.
    Ébren álmodni szeretek leginkább. Ott tudom, hogy mit szeretnék. Ha megvalósul, akkor tudom pontosan, hogy azért, mert tudatosan álmodtam ébren és segítettek az álmok angyalai is. :)
  6. Menjünk moziba! - mondom a gyerekemnek.
    Olyan régen voltam moziban, van talán két éve is, akkor valami őt érdeklő filmet néztünk meg, talán Harry Pottert. Azt mondja, nem vagyok már kislány, menjek egyedül, vagy keressek magamnak valakit, aki elvisz moziba.
    Hoppá! Két éve még csak 14 éves volt, akkor moziba jött velem, most már nem akar. Biztosan ciki lenne egy ilyen öreglánnyal mutatkozni neki bármelyik moziban. A nyáron még esténként együtt sétálgattunk a városban, amikor nem volt internetünk, lehet, most már ezt sem igényelné.
    - A barátnőddel akarsz elmenni a moziba?- kérdezem.
    - Nincs barátnőm. Le lehet tölteni minden filmet, amit meg akarsz nézni . - mondja.
    - Miért nincs barátnőd ? - kérdem, mert láttam a Facebookon a baráti társaságában csajokkal.
    - Nem akarok. – ez a válasza.
    Nem érdeklődöm tovább, semmi értelme. Én még ennyi információt sem adtam a szüleimnek. Azt hiszem, most már nincs rám szüksége úgy, ahogy eddig. Mert amikor kicsi volt és említettem neki, hogy apukája helyett esetleg lehetne valaki más, akkor nagyon tiltakozott. Annyira, hogy akkor eltemettem magamban minden ilyenféle kívánságot hosszú időre.
    Fiatal koromban voltam egyedül moziban, amikor nem volt senki, aki elkísérjen. Még éjszakai előadáson is voltam. Volt, aki zaklatott mozinézés közben. Ma talán már nem tenne ilyet senki, de ki tudja? Talán mégis elmegyek egyedül.
    Magányos farkasnak születtem, úgy érzem. Most már felnőtt a gyerekem, élhetek úgy, ahogy kedvem van.
    A múltkor hívott a kolléganőm moziba. Ők mennek rendszeresen a volt kolléganőkkel, akik már nyugdíjban vannak, szerdánként mikor akciós itt a jegy és a munkaidő miatt is oda lehet érni. Amikor hívott, hogy menjek velük, akkor volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy nem a fiammal mennék. Nem is mentem.
    Most azt kívánom, hívjon valaki moziba! Minden érdekel.:D
  7. Azt olvastam, hogy november 11 különleges nap lesz az Univerzumban. Az érdeklődők biztosan izgatottan készülnek erre a napra, s akik jó szándékkal megnyitják a szívüket, csodás élményekben részesülhetnek.
    Sokan érezzük a változásokat, amikről régebben hallottunk, hogy meg fognak történni.
    Elgondolkodtatok-e azon, hogy az utóbbi néhány évben miért tűntek el régi barátok, munkatársak az életetekből? Munkahelyet váltottatok, esetleg más városba költöztetek, talán megváltozott az érdeklődési körötök is, megváltoztatok. Új emberek jelentek meg életetekben, az enyémben is. Új szeretettel teljes munkatársi, baráti, szerelmi kapcsolatok születtek, születnek. Ebben a felfokozott érzelmi állapotban az ember másképp látja a világot, mint előtte, s valami sejtése támad, hogy mindez nem jöhetett létre a káoszból, mint azt némelyek állítják.
    Vannak, akik jóval előbb jutottak ebbe az állapotba, erre a felismerésre, másoknak az utóbbi hónapokban gyorsultak fel az események. Fel kell ismernünk történéseink okát és célját.
    Sokan elgondolkodnak ezekben az időkben, hogy mi rövid földi életünk célja, értelme. Életünk minden aspektusának kiélvezése, aztán a teljes elmúlás? Van valami életfeladatunk itt a Földön?
    Lassan egy éve vagyok itt a Forumon, s a Vonzás törvénye vezetett ide. Konkrétan ez a téma, de hogy pont idetaláltam, az sem lehetett véletlen. Itt találtam új barátokat is. A Forum segítségével bővíthettem ismereteimet azokban a témákban, amelyek érdekelnek, s amelyeknek a befogadására valószínűleg most vagyok csak felkészülve. Minden mintha valami terv szerint alakulna az életemben, de nem az én terveim szerint, hanem az én Teremtőm tervei szerint. Egymás után kerülnek látókörömbe olyan információk, ismeretek, amelyeknek az lehet a célja, hogy bizonyos felismerésekre jussak és szabad akarattal helyesen döntsek.
    Már legalább egy hónapja találkoztam Bertha Dudde nevével és írásával, el is kezdtem olvasni, de csak most érzek erős késztetést, hogy megismerjem. Róla azt tartják, hogy ő volt a végidők prófétanője. 1937-ben jegyezte le közléseit. Amit eddig elolvastam, az gondolatokat ébreszt bennem és erős érzelmeket. Olyan világosan, érthetően le van írva már az elején, hogy mi az emberélet célja, mit kell tennünk, hogy az elérjük. Ez pedig nem más, mint közelebb kerülni a fényhez, az egyetlen örök Istenhez, a Szeretethez. Szeretni Őt, szeretetben élni, vágyni rá, hogy vele egyek legyünk, engedni, hogy boldoggá tegyen.
    Szeretettel kívánok mindenkinek mielőbbi helyes felismeréseket, döntéseket és cselekedeteket.:)
  8. Hétvégén elutaztunk anyámhoz, hogy megemlékezzünk elhunyt szeretteinkről, és együtt legyünk élő családtagjainkkal. Nagyobb ünnepeken együtt vagyunk, anyám, öcsém, a fiam és én. Jobb így négyen együtt lenni, mintha csak ketten ünnepelnénk a fiammal.

    Az öcsém kölcsönadja az ágyát nekünk, másik szobában alszik, jobb is így, nem zavarjuk egymást. Két viharvert sezlon összetolva, ezen alszunk a fiammal. A rugóit tönkretették a gyerekek, kiskorukban ugráltak rajta, anyám nem szólt rájuk, mi szülők sem. Azt mondja a gyerekem, olyan. mint a vízágy. A vízágyat jobbnak képzeltem.:D
    A házban nem tudunk nyugodtan aludni sehol sem. Már azt is feltételezem, hogy szellemjárta öreg ház ez. A meggyújtott mécses olyan lánggal lobog éjszaka, mintha huzatban állna, pedig nem. Jó lenne ha az esti vacsora alatt és után beszélgetnénk régi eseményekről, elhunyt szeretteinkről. Nem könnyű téma, nem nyílunk meg még mi családtagok sem egymásnak.Anyámnak mindig eszébe jut valami vicces történet, ha együtt vagyunk. Ezeket már sokszor hallottuk, volt úgy is, hogy úgy tettünk, mintha még nem hallottuk volna, de most egyöntetűen leállítjuk. Már hallottuk, mondjuk. Én sokkal jobban szeretném, ha arról mesélne, hogyan ismerte meg apámat. Ezt egyszer kérdeztem egy ilyen családi vacsora alkalmával, de nem akart mesélni, hát nem firtatom tovább.

    Gyerekem sem tud nyugodtam aludni ebben a házban, meleg is van, nem vagyunk ehhez szokva. Éjszaka hozzám bújik, s arra kér, hogy öleljem át. Ezt meg is teszem szívesen, mert feltételezem, már csak kevés ideig fogja ezt kérni tőlem. Eszembe jut nagymamám, aki abban az évben hunyt el, amikor a fiam született. Nagyon szerettem, kicsi koromban vele aludtam, közte és a nagypapa között. Amikor felnőttem, akkor is szívesen bújtam hozzá a délutáni szunyókálása közben, átöleltem széles fekete ruhába bújtatott vállát.

    Ezen a hétvégén jó idő volt. Korán bekukkantott a napocska a szobánkba. Kezdett kicsi lelkiismeret furdalásom lenni, mert úgy éreztem többet gondolok az élőkre, mint a holtakra. Korán reggel eszembe jutott Ő és a szerelem. Eszembe jutott az, hogy azt mondják, a szerelem hamar elmúlik, átalakul. Aztán az jutott eszembe, hogy a szerelem nem definiálható. Nem lehet pénzzel megvenni, nem lehet előidézni. A szerelem ajándék az Istentől, olyan tűz, amit nekünk kell minden nap táplálni, hogy tovább égjen, vigyázni rá. Ilyenkor csak szerelmes gondolatokat, érzéseket, dalokat, képeket szabad a közelünkbe engedni. A negatív gondolatokat azonnal el kell űzni, a zöld szemű szörnnyel fel kell venni a harcot. Minden nap kell megerősítéseket mondani, üzenni a kedvesünknek, hogyha távol van, hogy mennyire szeretjük. Ez nekünk fontos, mert ha bennünk kialszik a tűz, akkor hiába ég máshol. És mindig csak rá szabad gondolni, senki másra, éjjel és nappal. Valahogy így lehet a szerelmet életben tartani, így gondolom.
  9. Ebben az időszakban eszembe jutnak a halottaim, még inkább, mint egyébként.

    Az apai nagymamámat nagyon szerettem. Ő védett meg az anyai szigorral szemben, később közös kreatív dolgaink voltak, együtt varrogattunk, gyógynövényekkel foglalkoztunk. Csak le kellett neki rajzolnom az elképzeléseimet egy ruháról, sokszor még azt sem, csak elmondani mit szeretnék, s kiszabta, megvarrtuk közösen. Már elmúlt 80 éves, amikor én állapotos lettem, s lerajzoltam neki, hogy milyen kismama ruhát szeretnék. Megvettem hozzá a piros pamut anyagot is. Ez is rám volt jellemző: megesett nagylány piros kismamaruhát akar. Ki is szabta, de nem készült el a ruha. Ritkán utaztam akkor haza. Nagymamám meghalt egy hónapra rá, hogy megszületett a fiam, elaludt álmában. Még a temetésére sem tudtam elmenni, mert vidékre nem tudtam elutazni a picivel. Sokáig arra gondoltam, hogy nem törődtem vele eléggé az utolsó karácsonyi találkozáskor, el voltam foglalva a születendő gyermekemmel. Mert mindig vittem a nagymamámnak sok-sok vitamint, hogy bírja a tavaszt, de lehet akkor nem. Nagyon rossz állapotba kerültem azon a tavaszon, egy nőgyógyászati problémával kórházban is voltam, de utána sem volt jobb a közérzetem. Barátom tanácsára egy természetgyógyászattal foglalkozó magánklinikára is bejelentkeztem. Itt volt íriszdiagnosztika, kineziológia és egy tisztánlátó Ludmilla nevű hölgy, aki azt mondta, hogy problémáimat az elvesztett nagymamám miatti bánat okozza. Adott is néhány szem homeopátiás gyógyszert bánat ellen. Rövid időre talán meg is nyugodtam.

    A múltkor volt egy műsor az egyik tévécsatornán. Egy tévéjós arra biztatott, hogy telefonáljak, mert különleges pénzes nap lévén szerencsés lehetek. Anyagilag annyira a padlón voltam, hogy még erre a költséges dologra is vállalkoztam. A telefonásra biztató úrhoz nem jutottam be, mert el volt foglalva azzal, hogy telefonálásra biztassa a jónépet. Kis várakozás után megkérdezték, nem akarok-e máshoz kerülni. Mivel felfogtam, hogy az addig eltelt percek kidobott pénz lenne, kértem, hogy kapcsoljanak máshoz. Így kerültem egy tisztánlátóhoz. Ő is azt mondta, hogy egy szeretett személy, aki elhunyt, most is velem van.
    Sajnos nem kérdeztem ki, hogy ez jó-e nekem vagy tehetek-e valamit az elhunyt szerettem érdekében.

    Annak örülnék, ha az elhunyt szeretteim segítenének onnan föntről valamiképpen. Ha én is tudok imával segíteni rajtuk, akkor megteszem minden nap.
  10. Csöpögött a konyhai csapom egy ideje, a végén már egyenesen folyt a víz. Az öcsém víz- és gázszerelő, a hétvégén megjavította.
    Kaptam szidást eleget, hogy miért zárom el olyan erősen a csapokat, mert azért csöpögnek. Igen, biztosan az én hibám, erős a kezem. Nem tanultam meg negyven évig, hogy kell elzárni a csapokat. Jó, majd most megtanulom. A csapoknak is van lelkük, figyelek rá ezután.
    Mutatja a mester, hogy milyen alkatrészt kellett volna csak kivennem, elvinni egy szerelvényboltba és venni egy újat, kicserélni. Csak fél füllel figyelek és fél szemmel nézek, lehet, hogy még annyira sem, mert a vacsorát készítem. Úgy gondolom, ez nem tipikus női munka, mármint a szerelés. Tudok kaszálni, mert anyám is tud, tőle megtanultam, ez sem női munka, sok férfi azt sem tudná, hogy kell a kaszát kézbe venni. A nyáron szükséges is volt ez a tudás, mert a motoros kaszánk elromlott, a gaz pedig nőtt a telken, gyerekem gyenge ehhez a munkához.
    De szerelni nem fogok egyelőre. Mondom a fiamnak, hogy figyeljen mit csinál a keresztapja, mert ezt neki kell megtanulni.
    Hosszú ideig tekergetnek valamit, tisztogatják a csap belsejét, végül helyére kerül minden. A csap nem csöpög, a kar nem lötyög. Közben elkészül a vacsora is, míg én csendben azon morfondírozok, hogy egy háztartásban, ahol van egy férfi és egy nő, férj-feleség vagy anya-fia, kell lenni munkamegosztásnak is. Én bevásárolok, főzök, mosogatok, vasalok, takarítok, de a csöpögő csapokat ne nekem kelljen megjavítani!
  11. Évike már nem bírta tovább az albérletet, pedig egy szép budai ház szuterénjében volt saját szobája külön WC-vel. A konyhája majdnem nagyobb volt, mint az idős hölgyé, akinél lakott. Ott főzőcskézhetett, kimoshatta a ruháit és meg is tudott mosakodni, ha nem akart felmenni az emeleti fürdőszobába. Két műszakban dolgozott, ha este ment haza, csendben besurrant szobájába. Nyáron kiült a kertbe napozni, olvasgatni. A szomszéd szobában a húga lakott, nem is volt egyedül, érezhette volna jobban is magát. A legnagyobb baja az volt, hogy már harminc éves elmúlt, kisiskolás kora óta kollégiumban lakott, most már tíz éve ugyanabban az albérletben, mindig alkalmazkodni kellett valakihez. Az öreg hölgy is egyre házsártosabb lett és egyre több pénzt akart. Szeretett volna önálló lakást, ahová elhívhatta volna a barátait vagy a szerelmét.

    Volt egy kis megtakarított pénze, elég kevés ahhoz, hogy saját tulajdonú lakása legyen, a szülei pedig nem tudták támogatni. Maradt az a lehetőség, hogy egy pici önkormányzati lakást szerezzen, ahonnan a bérlő lelépéssel távozik. Már megnézett egyet-kettőt, amire esetleg lett volna pénze. A világ végén voltak, olyan lepukkant külvárosi környéken, hogy biztosan nem mert volna este tizenegy után hazamenni a munkából, mások erősen felújításra szorultak.

    Egy nyári napon éppen szerelmével sétált egy belvárosi aluljáróban, kezében egy újság, a lakáshirdetéseket böngészte. Annyira hiszékeny kinézete volt, hogy az eladó rögtön lecsapott rá. Középkorú, megnyerő modorú hölgy volt, aki megszólította őket. El akarja adni a lakását mondta, a közelben van, nézzék meg. Sürgősen szüksége van készpénzre, már aznap beköltözhetnek, ha foglalót adnak. Vállalkozó volt, zászlókat készített, azt mondta, van máshol is lakása, s a pápai látogatásra készített zászlókért hamarosan nagyobb pénzösszeghez fog jutni. A házban mutatott egy másik lakást is, hogy az is az övé. Évikének megfelelt a kisebb lakás, rögtön csináltak egy szerződést. A foglalót megkapta a hölgy, s Évike már aznap beköltözött a húgával a kis lakásba. Néhány lakó is megjelent, szimpatikusak voltak. Egy-két berendezési tárgyra igényt tartott Évike, úgyhogy komfortos volt azonnal a lakás. Kicsit bonyolult ügyvédi procedúra volt egy ilyen csere, mert kellett a vevőnek egy a lakás értékében egyező ingatlant hozni, amibe vagy beköltözött a régi lakásbérlő vagy nem íratták a nevére, hanem megkapta a pénzt. Most is az utóbbiról lett volna szó, papíron használati jogot szerzett volna az Évike szüleinek vidéki házában, ez volt a csereszerződésben. Természetesen csak papíron, mert neki pénz kellett. Hamarosan kiderült, hogy az eladó „hölgy” egy szélhámos, a házban is sok embernek tartozik kisebb-nagyobb összegekkel. Azt mondták, az akkor divatos bingón veszített sok pénzt, milliókról beszéltek. Esténként Évikéékhez a szomszéd házból is bekopogtattak, hogy mondja meg, merre található az előző lakó, mert nagyobb pénzösszeggel tartozik nekik. Egyszer állítólagos rokonokat is beengedett a lakásba, akik elég agresszíven viselkedtek, ők is a nő hollétéről érdeklődtek. A nő a szomszéd házban lakott egy ismerősénél, de Évike jobbnak látta ezt nem közölni az érdeklődőkkel, amíg a lakáscsere procedúra le nem zajlik. Attól kezdve senkinek nem nyitott ajtót, még a rendőröknek sem, de évekig összerezzent, ha bekopogtattak az ajtaján. Annyit talán tanult az esetből, hogy körültekintően kell eljárni az ilyen ügyekben és nem lehet megbízni senkiben.
  12. Szeretem az őszt is. Ezt csak most érzem, mikor itt van a nyakamon. Egy pulóverrel több, térdnadrág helyett hosszú, papucs helyett cipő, esetleg vékonyabb kabát, vastagabbat télen sem viselek el magamon. A hűvösebb levegő az orromat simogatja, jól esik a nagy nyári hőség után. A házunk közelében van egy pizzázó, esténként érzem a finom faszénfüst illatot, ami keveredik a sült szalonna, bacon, hagyma illatával, nekem ez is az őszhöz tartozik. Kolléganőim nevettek rajtam, amikor azt mondtam, hogy az iroda előtt felbődülő motor zaja nekem a fát vágó motorosfűrész hangját juttatta eszembe, s azzal az őszt is. Szeretem a Gellérthegyet ilyenkor, ami elérhető öt perc alatt, ha a hangulatát, őszi csendjét akarom élvezni, a sokszínű fák látványát, ha melankolikus hangulatomat teljesen át akarom élni. Amikor hidegebb az idő odakint, jól esik a melegebb szobába lépni, jól esik hazajönni. Meleg takaróba burkolózva, mézes teát szürcsölve jól esik a barátaimmal beszélgetni a cseten, de még jobb a szerelmemmel. Szeretem a vadgesztenyét, a színét, a formáját, szeretem a zsebemben érezni, de még nem szedtem az idén, csak láttam a zebrán elhullajtva. Szeretem az őszt.

    http://www.youtube.com/watch?v=mbG3PNtSA6U
  13. Tegnap véget ért a Vénasszonyok nyara is. Reggel még fittyet hányva az időjósoknak vékony nyári szoknyában, rövid ujjú blúzban, harisnya nélkül mentem a munkahelyemre. Nem fáztam, mert siettem, a munkahely 10 perc gyalog. Fázós kolléganőmön őszi nadrág, pullover, ballonkabát. Csodálkoznak rajtam, hogyhogy nem fázom. Egy idő múlva én is előveszem a pullovert, szerencsére, erre gondoltam előre, van egy a szekrényben. Kora délután hazamegyünk a munkából. Pullover le, idegesít a magas nyaka. El kell mennem a közértbe, felkapom a táskám, sietek, pulcsi otthon marad. Most nem is cipő van rajtam, hanem a nyári papucsom. Lóg az eső lába, rohanok, nehogy megázzak. Valószínű kitűnök a tömegből fehér blúzomban, rózsaszínű virágos szoknyámban.
    - Nyáriasra vettük, igaz? - kérdezi egy szembejövő férfi mosolyogva. - Igen. - válaszolom vidáman elrohanva mellette.
    10 perc múlva már hazafelé sietek, az eső szemerkél, blúzom, szoknyám elázva rám tapad mire a kapunkhoz érek.
    Kicsit szomorú vagyok, a Vénasszonyok nyarát sem lehet marasztalni, nem lehet becsapni. Alkalmazkodnom kell a hűvösebb időhöz, s meglátni, élvezni ennek az évszaknak is a szépségeit.

    http://http://www.youtube.com/watch?v=H1Gx9TlmRFQ&feature=related
  14. Lehetne-e jó pap a fiam?

    Miért teszem fel magamnak ezt a kérdés?
    Mert még meg sem született, az Istennek ajánlottam. Nem pontosan papnak képzeltem el, mert lehet szolgálni más hivatásban is. Nagyon nehéz élete lenne, ha a papságot választaná, katolikusok vagyunk. Amikor néhányszor megemlítettem neki a régen tett fogadalmamat, akkor azt mondta, majd meglátja, ha kap hívást az Istentől, akkor lehet pap lesz. Ez így helyes, nem erőltetünk rá semmit. A papokat nagyra becsülöm, segítenek felmászni a létrán, amin Istenhez közelebb kerülünk.

    "Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben."
    (Weöres Sándor)


    Volt néhány gyónásom, átlagosak, lehetett volna több is.
    Egy van, ami nagyon megmaradt bennem. A gyónási titok megtartása a papnak kötelező, nekem nem. Ő már nem is tudná tovább adni senki földi embernek, elhunyt. De nem is a titkok elmesélése a célom most. Mikor elsoroltam neki a bűneimet, őszinte megbánással, azt mondta, szép a lelkem. Különleges vagyok, törekjek arra, hogy olyan legyek, mint egy átlátszó zseb, üvegzseb. Legyek egy nyugodtan lapozható nyitott könyv bárki számára. Ezt lehet, nem is Ö mondta, hanem egy másik pap, de az ő szavai hatottak rám. Ha nem ilyen körülmények között dicséri a lelkem, biztosan beleszerettem volna. De így is megszerettem. Gondolom, mindenkinek a neki megfelelő biztató szavakat mondta, úgy ahogy nekem.
    Katartikus élmény lehet egy jó gyónás. De kell hozzá egy jó pap is.
    Minden ember csodálatos, Isten gyönyörű gyermeke, akkor is, ha nem hisz Istenben. Ha hiszünk valakiben, a jót akarjuk, akkor teremtők leszünk, a jóságát hozzuk elő belőle, mert egyébként benne van a rossz is ugyanolyan mértékben.

    A pap is ember. Ha bíráljuk, mert valami olyan dolgok követett el, amit mi is elkövethettünk volna, mi köznapi emberek, ilyenkor azt hisszük sokszor, a pap angyal kellene legyen.
    Nem angyal ő, hanem ember, ha angyal lenne, akkor nem lenne itt a földön közöttünk.

    Az lenne a legnagyobb boldogság
    számomra, ha a gyermekem olyan hívatást választana, amiben teljes ember lehetne, s a többi ember javát is szolgálná.
  15. „Jól csak szívével lát az ember. Ami igazán lányeges, az a szemnek láthatatlan.”
    Antoine de Saint-Exupéry


    Nem vagyok fotogén. Ezt mondom magamról, ezt szokták mondani azok, akik nem elég szépek vagy nincsenek megelégedve magukkal. Tény, hogy kevés kép készült rólam, amivel elégedett lettem volna.
    Első szerelmem egy fotóriporter volt, ő is csak egy fekete-fehér képet készített az arcomról. Most talán már elfogadnám, ha ma ilyen kép készülne rólam.:)

    Volt még egy fotózást kedvelő barátom, aki sok képet készített rólam is, amikor kirándultunk erre-arra. Kevés van, amin tetszenék magamnak. Azzal vigasztalódom, hogy egy objektív szeme nem tudja visszaadni azt a képet, aki voltam, vagyok. Kimerevít egy pillanatot érzelmek nélkül, hiába áll a gép mögött valaki, aki szeret.

    Volt egy román kolléganőm, keveset tudott magyarul, mindig azzal viccelődött, hogy megkérdezte: Én szép vagyok?
    Én is szoktam viccelődni, néha megkérdezem a gyerekemet: Mondd csak, én szép vagyok? Mindig azt mondja, hogy szép vagy, Anya. Olyan természetesen mondja ezt, hogy el is hiszem neki. Visszakérdez. Én is megnyugtatom: Olyan szép vagy Életem, mint Jim Morrison volt, mondom ezt igazi rajongással. Mert ha nem vasalja a haját, akkor tényleg olyan, én olyannak látom. Nem nagy az orrom? - kérdezi. Kicsit nagyobb az átlagosnál, de legalább nem vagy átlagos.-felelem. Aki pedig ért az arcolvasáshoz, az láthatja rejtett titkodat.- teszem hozzá.

    Akit szeretünk, annak a képe egy montázs lesz a fejünkben. Benne lesznek jó és rossz pillanatai, a legszebb mosolya, nevetése, frizurája hol ilyen, hol olyan, néha haragos tekintete, de leginkább a szeméből tükröződő szeretet. Sokszor nem tudjuk pontosan, milyen is a szeretett személy szeme színe. Nem tudjuk, mert a szemébe nézve nem a színét látjuk, hanem a szívét.