Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Kisfiamnak sok játékot megvettem, amikor még a játékok érdekelhették.
    Voltak játékkockái, autói, duplo, lego, kisvasút. Rövid időre mindegyik felkeltette a figyelmét, de egyedül nem szeretett játszani egyikkel sem.
    Ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy nekem alig volt játékom kicsi koromban, de a többi gyereknek sem a faluban, ahol felnőttem. Mégis nagyon jókat játszottunk, de azért kellett hozzá egy kis fantázia.
    Az egyik kedvencünk volt a szerepjáték. Azt játszottuk, hogy felnőttek vagyunk, apukák, anyukák, tanítók, boltosok. A kert végén lévő bokrok között kunyhót építettünk magunknak, összegyúrt sárból sütöttünk-főztünk.
    Még egészen kicsi voltam, amikor azt játszottuk, hogy anyuka vagyok. Szép aranyhajú babámmal elmentem az unokahúgomhoz, s megbeszéltük, hogy a gyerekemnek le kell vágni a haját, mert nagyon hosszú. Az én hajamat is mindig az anyukám vágta. Egy lavórban bevizeztük a baba haját, majd egy óriási ollóval levagdostuk hosszú fürtjeit. A babát a nagymama hozta nekem Amerikából, amikor a nővérét volt meglátogatni. Nálunk talán nem is lehetett kapni olyan kezét-lábát mozgatható alvósbabát, de ha lehetett volna is vásárolni ilyet, akkor sem lett volna rá pénzünk.
    Néhány elfenekelésre emlékszem csak gyerekkoromból, az első az volt, amit azután kaptam anyámtól, amikor hazamentem.
    Szerencsére továbbra sem zártak el többi gyerek elől, így aztán, ha nem is a szülők tudtával, de vidáman hajkurásztuk a nyulakat a búzatáblában, vagy csúzdáztunk a falu határában levő szalmakazal tetejéröl, fürödtünk a tóban, halásztunk a patakban.
    Ma már a falubeli gyerekek sem játszanak együtt úgy, ahogy mi az én gyerekkoromban. A szülők is jobban féltik őket, nem csatangolhatnak egyedül a falu határában, a tó, a patak szennyezett lett.
    Azért biztosan lesznek a mi gyerekeinknek is szép emlékeik, amikre felnőttként szívesen gondolnak vissza.
    Legalábbis, remélem.
  2. Még csak február elején vagyunk, de a kertészek ilyenkor már készülődnek a tavaszi munkákra.
    Rövid ideig dolgoztam az egyik ismerősöm kertészetében, amikor munka nélkül voltam. Szívességből alkalmazott, s nekem jól jött egy kis pénz a segély mellett.
    Amikor először kimentem a kertjébe, olyan kicsinek tűnt ott minden. Arra számítottam, hogy zárt térben dolgoznak, amikor átültetnek, esetleg vannak üvegházak. A munka nehéz volt, a munkatársak sem abból a társadalmi rétegből kerültek ki, amire számítottam, de én élveztem minden pillanatot, amit ott tölthettem, mert előtte hosszú évekig egy ablaktalan, légkondicionált szobában dolgoztam adminisztrátorként.

    A természet a szemem előtt ébredt fel téli álmából.
    Sok száz, másfél literes műanyag konténert töltöttünk meg földdel, majd az előkészített vesszőket, duványokat beledugdostuk. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy azokból növények fejlődnek majd. Mikor a kertésznek ezt megemlítettem, akkor ő tréfásan megjegyezte, hogy ez olyan, mint a vustliban, nem mindegyik lövés talál. Ami később következett, az nem azért volt, mert én nem tudtam megkülönböztetni, hogy a dugványnak melyik az eleje és melyik a vége. Néhány vessző levelet hozott, de sok nem. A kertész is értetlenül nézte az eseményeket. Több oka is lehetett annak, hogy a növények elszáradtak. Talán egy kicsit későn kezdtük el munkát a kertben, hirtelen lett nagy meleg. Esetleg nem jól volt beállítva az öntözőberendezés, és nem kaptak elég vizet a dugványok. De szerintem, egyszerűen az emberi kapzsiság miatt történt minden. A föld lehetett alkalmatlan arra, hogy új növényeket tápláljon. Az ültetőföldet mit kevertük össze humuszból, termőföldből és homokból. Az egyik alkalommal a kertész hozott egy teherautónyi földet. Azt mondta, kapta valakitől ajándékba. Nem tudom, hogy honnan származott, de nem olyan volt, mint a termőföld, inkább olyan, mint a homok, apró szemű, ha rásütött a nap, még fénylett is. Amikor bekevertük, akkor is úgy éreztem, mintha szúrná a kezemet a kesztyűn keresztül is.
    Szerencsére nem minden növény került ilyen földbe. A kertész vidékről hozott előnevelt növénykéket, amiket mi nagyobb konténerekbe ültettünk. Ezekből aztán a nyár elejére már nagyon szép kis cserjék
    fejlődtek. Voltak ott piros és rózsaszín virágú futórózsák, tarka levelű kecskerágók, illatos rozmaringok.
    Leginkább a loncok és a tűztövisek fejlődése lepett meg, rövid idő alatt háromszorosára nőttek.
    Kora tavasszal a sárga virágú aranyvessző, majd a labdarózsa bűvölt el, később a csodás rózsaloncok.
    Nyár elejére az orgonák is virágzásba borultak, bordó és levendulakék színük volt. Amikor a földbe raktuk őket, akkor csak száraz fadaraboknak tűntek. Ugyanilyen volt a hortenzia is, nagyon óvatosan kellett ültetnem, hogy a gyökerei ne sérüljenek meg, de a végeredmény csodás lett, mindegyik kivirágzott.
    Élmény volt látni a gyöngyvirágokat, az őszre tarka színekben pompázó vadszőlőket is, amelyeket egyedül én szaporítottam.
    Az ősz közeledtével aztán kezdett a kert kiürülni. A növényeket elvitték a kertépítő vállalkozók, vagy magánszemélyek. Én egy kicsit sajnáltam őket, de a munkatársaim azt mondták, az a jó, ha elviszik, mert legalább télen nem kell vigyázni rájuk, nehogy megfagyjanak, s lesz munka jövőre is.
    A kertésznek voltak más veszteségei is a tavaszi dugványokon kívül. Ha a vidékről hozott szabad gyökerű cserjék nem kerültek időben a földbe, akkor a gyökerek kiszáradtak, a növények elpusztultak. A tujákat, babérmeggyeket az ország másik végéből hozta, s ezek is csak akkor menekültek meg a kiszáradástól, ha megvették őket időben.
    Összességében a kertész nyereséggel zárta az évet, lehet kevesebb volt a haszna, mint annak előtte, mert már jelentkeztek a válság tünetei. Az emberek a nehéz időkben nem a környezetük szépítésére költenek elsősorban.

    Azért remélem, ebben az évben is megkezdődik nála a kerti munka hamarosan, ugyanúgy, mint előtte sok-sok évig.
    A kertész teszi a dolgát, a többit a Természetre / Teremtőre bízza...
  3. Mostanában sok szó esik 2012-ről, jóslatokról, változásokról, amelyeknek meg kell történniük. Ha csak anyagi szinten vizsgáljuk meg a dolgokat, akkor azt találjuk, hogy sok minden bekövetkezett abból, amit megjósoltak. Ezek tények, a gazdasági válság, az elszegényedés, katasztrófák mindenfele.
    Mit tehet az ember a túlélése érdekében? Felkészül testben-lélekben. Ez nagyon embert próbáló feladat, hit kell hozzá.
    Mivel alapvetően pozitív a hozzállásom, el is kezdtem a felkészülést.
    Itt a Fórumon is lehet olvasni arról, hogy legyünk önellátóak, hogy próbáljunk megtermelni néhány élelmiszert mi magunk, növényeket, akár a városi lakásunk teraszán is. Nálunk még nincs itt az ideje a vetésnek, ültetésnek, ezért csak gondolatban számbavettem mit termeszthetnék a telkemen, hogy önellátó legyek, s ettől a hangulatom is sokkal jobb lett. Előre is elnézést kérek! :D

    Mindenképpen lesz LÓbab, komLÓ, zsurLÓ, ÖKÖRfarkkóró, KECSKErágó, LIBAtop, TYÚKhúr, SZAMÁRkóró, MÁJbab, TÜDŐfű, varjúHÁJ, csiCSÓKA, MACSKAgyökér, KUTYAbenge. Kell még KIFLIburgonya, bábaKALÁCS, jánosKENYÉR, SÓska, CUKORborsó, OLAJfa, békaLENCSE.
    Lesz sok gyógynövény, TEJoltó galaj, csomBOR, BORóka, BORostyán, BORsikafű, BORSmenta, MUSTár, hogy egész évben jókedvünk legyen.
    Lehet még CSIPKEbogyó, faGYÖNGY, PIPAcs, KANNAvirág, SPÁRGA, SISAKvirág, KARDvirág, LÁNDZSÁS utifű, GRÁNÁTalma, KARÓrépa, SZEGfű, SZAPPANfű.
    S mivel egyedül nehezen bírnám a munkát, gondoltam legyen még egri LEÁNYKA, majorANNA, JULISKA bab, PISTIKE.

    Mindenkinek jó felkészülést kívánok!
  4. Ha korlátokról esik szó, nekem először mindig egy kis falu jut eszembe arról a vidékről, ahonnan sok jó dolog származott, többek között gyermekkorom Szerencsi csokoládéja. A Korlát melletti Vizsolyban nyomtatták ki Károlyi Gáspár magyar nyelvű bibliafordítását, a regéci vár pedig II. Rákóczi Ferenc gyermekkori otthona volt.
    Pár napja néhányan arról beszélgettünk, hogy el tudjuk-e képzelni életünket korlátok nélkül. Van aki úgy gondolja, hogy ha ez bekövetkezik, akkor boldogok leszünk, a Föld pedig maga a Paradicsom. Nehéz ezt elképzelni. Korlátok közé születünk.
    Az én egyik korlátom a hitem. Katolikusnak kereszteltek, ragaszkodom hozzá. Abban nem akadályoz, hogy kitekintgessek mögüle, hogy nyitott legyek Buddha beszédeinek bölcsességére, hogy érdeklődve olvassam a Zóhárt, hogy meghallgassam Badiny Jós Ferenc előadását a magyarok ősi hitéről, hogy érdekeljen minden, ami az ezotériával kapcsolatos. De egyvalamit nem szabad elfelejtenem soha, mégpedig azt, hogy a korlátom engem véd, nehogy a semmibe zuhanjak...
  5. A Karácsony előtti sürgés-forgás közepette kicsit megpihenve eszembe jut régi munkahelyem, luxusszálloda a belvárosban. Az ünnepek előtt minden évben meghívták a legfontosabb partnercégek képviselőit egy vacsorára, ahol a legjobb szakácsok és cukrászok remekei várták a vendégeket. Koktél, forralt bor, pezsgő volt minden mennyiségben. De mindez nem volt elég, az értékesítők sorra látogatták a cégeket, cukrászaink finom bejglijeit és édességeit ajándékozva. Néha mi is kaptunk ajándékot Karácsony előtt az ügyfelektől, édességeket, italokat. Legkedvesebb emlékem egy vidéki nagyvállalathoz kötődik. Gyakran intéztem a szobafoglalásaikat. Az ügyvezető igazgató olasz volt, úgy járt a szállodába, mintha hazamenne. Szerették a személyes ügyintézést, de meg is kapták a törzsvendégeknek kijáró legnagyobb odafigyelést, a legjobb szobákat, V.I.P. ajándékokat. Karácsony előtt minden évben megköszönték az egész éves törődést egy nagy doboz panettoneval és egy üveg pezsgővel. A panettone az olaszoknál olyan, mint nálunk a bejgli, nem hiányozhat az ünnepi asztalról. Javaslom, próbálják ki! Egy nagy szelet foszlós, illatos kalács elfogyasztása után kifejezetten jólesik egy pohár gyöngyöző, száraz Törley.
    Ezt a kalácsot az olaszok is készen veszik általában, de otthon is meg lehet sütni.

    Panettone receptje:

    Hozzávalók egy 18 cm átmérőjű magas fazékhoz:
    65 dkg liszt, 5 dkg élesztő
    15 dkg cukor
    2.5 dl langyos tej
    20 dkg vaj
    5 tojássárgája
    1 púpos kk só
    1 csipet reszelt szerecsendió
    1 citrom lereszelt héja
    10 dkg kandírozott citromhéj felaprítva
    5 dkg kandírozott narancshéj felaprítva
    15 dkg mazsola
    A formához: sütőpapír és vaj

    A fazekat béleljük ki sütőpapírral. A lisztet szitáljuk egy tálba, és nyomjunk a közepébe egy mélyedést. Morzsoljuk bele az élesztőt, és keverjük össze egy kevés cukorral, a tejjel meg egy kis liszttel. 15 percig kelesszük a kovászt. Az olvasztott vajat, a tojássárgáját, a fűszereket, meg a citromhéjat addig dagasszuk a kovásszal és a teljes lisztmennyiséggel, míg a tészta hólyagos nem lesz. Kelesszük a tésztát 30 percig, majd dolgozzuk bele a kandírozott citrom- és narancshéjat meg a mazsolát, és formáljuk a tésztából egy golyót. Rakjuk a fazékba, hagyjuk kelni újabb 30 percig. Melegítsük elő a sütőt 200 Celsius fokra. A sütemény tetejét vágjuk be kereszt alakban, és a legalsó sínen 1,5 órát süssük. Az edényben hagyjuk kicsit hűlni, majd borítsuk tortarácsra. Hagyjuk teljesen kihűlni, és csak ezután húzzuk e róla a sütőpapírt.

    Jó étvágyat hozzá!

    [​IMG]