Nem vagyok költő, de szeretek írni.
Mások - vagy inkább legtöbben - verseknek nevezik ezeket a gyakran szomorkás hangulatú írásokat. Én inkább belülről fakadó hópihéknek, amik esendőek még társaik között is. De amíg élnek igyekeznek csillogni, tisztán és fehéren. Nem önmaga, inkább mások örömére..

A zenei linkek és a verseim
A zenei linkek és a verseim között - aki az eredeti dalszöveget hallgatja, érti - igen nagy ellentmondásokat fedezhet fel néha. Aki nem érti az eredeti szöveget azt ilyen veszély nem fenyegeti..:)
Mégis váll
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. [​IMG]
    ...veszek okkert, s kék festéket,
    Napot festek, s színt az égnek.
    Némi arany elfér rajta,
    ragyogjon, ha nem akarna.
    Kellhet még pár nem épp komor
    - ecsetről csurranó - color.
    De, ha megint nincsen pénzem,
    felülmúlom magam észben.
    Zöldet kérek fűszálaktól,
    pirosat pipacs-százaktól.
    Katicák hátáról pettyet
    orrom hegyére cseppentek.
    Jön majd villám, - csak úgy cikk-cakk -,
    felskicceli - csupa krikszkraksz -
    az aznapi hangulatom:
    csupa fény lesz az ablakom.
    Eső mosta rongyos lelkem
    kiterítem, s lesz majd felleg.
    Havat rejt majd téli képhez,
    de szivárványtól mindig szép lesz.

    2013.03.09.
    ZsefyZs.
    cortes kedveli ezt.
  2. A dal, ami már-már dalszöveggé ihlette a versem..
    http://youtu.be/trBvD7ftzUQ

    [​IMG]
    Kibont a hajnal minden fát,
    s napfény repked a bokrokon,
    az álmos Hold cikkcakkba jár
    a megrészegült házfalon.

    Te reggel jössz csak el hozzám,
    nem kérdezem, hogy mi hozott,
    míg fűben csillan egy bogár,
    már járdára hal lábnyomod.

    A cigid füstje körbeleng,
    választhatna, de itt marad,
    zsötem szól, bennem feldereng,
    a villamoson rám tapadt.

    *
    A kocsmapultnál a magány
    még hideg fröccsről álmodik,
    kint csíp a szél s egy lány haján
    a Nap flegmán 'tárulkozik.

    Város vállán az utcazaj
    nehezül, mégsem lázadok,
    ha ajtót nyitnak arcomba,
    azt hazudom, ébren vagyok.

    Ha kibomlanak mind a fák,
    s betakarják a felleget,
    holnapra is - akár sok ág -
    megtartalak, azt képzelem.

    *
    Te reggel jössz csak el hozzám,
    de végre Isten elhozott,
    míg fűben csillan egy bogár,
    megsimítom a lábnyomod.

    A cigid füstje körbeleng,
    azt választotta, itt marad,
    a zsötem szól, és feldereng,
    ha elengedlek, megszakad.

    Ha kibomlanak mind a fák,
    s betakarják a felleget,
    holnapra is - akár sok ág -
    megtartalak, azt képzelem.


    2013.04.11.
    ZsefyZs.
    cortes kedveli ezt.
  3. Richard Huet - "California Blue" (Officielle)
    http://youtu.be/rrrXUBkX3_0
    [​IMG]
    Mióta várlak e templomi csendben,
    csak a tó tükrén csacsognak csillagok,
    ma Zeusz sem dől itt nádkerevetre
    a fehéren cikázó fényszálakon.

    Imákat mormol a parti magányba
    az ébredő Hold, s langyos szél a dalász,
    hámlott fakérgen
    szívek várnak párban,
    csak az enyémet rejti még gyantamáz.

    Mézgás cseppekbe emlékeink zárva,
    utat magamból hozzád hadd rajzolok,
    tükörég vásznon holdezüstbe mártva
    - keret a világ -, ecseted én vagyok.



    2012.10.02.
    ZsZs
  4. [​IMG]
    A zene linkje, ami inspirált:
    http://youtu.be/y7mdXs2Gu4w

    beléd takarózom ha jön a tél
    tavasszal szirmot bontok
    leszek csupa kék


    ablakot nyitok nyárnak
    őszi csillaghullásnak

    sóhajodban rezdül a világ
    paplanom vagy tüzes vágy
    leheleted míg rám simul

    papucsban lopakodik a napsugár is

    már fájón szürkül a szembogár
    csak máz a fény a szempillán

    összeérnek felettem a didergő hársak

    futok kereslek sebzetten
    nyomodban

    esetlen lettem
    közönybe botlott
    a ködbe burkolt bánat


    asztalon gyűrött fecni várt
    szemétben hányszor landolt
    'ne várj
    elmentem
    a kulcsot hagyhatod a zárban'

    most templomi csendben öltözöm
    meghalljam hogyha beköszönsz
    ülj ide hozzám ne is szólj
    maradj hangtalan
    imámban

    torkom már nem fojtja harag
    kabátod magadon ne hagyd
    ülj kicsit mellém ölelj át
    vagy ölj meg ha már nem kívánsz

    nélküled vége a világnak



    2011.10. 14.
    Zsefy Zsanett


  5. Versemet elmondja: Várkonyi Judit
    Zene: Bryan Adams - Have You Ever Really Loved A Woman?
    http://youtu.be/CabT-ZK2Vus
    [​IMG]

    Leültem, hogy írjak valami szépet,
    vastag filctollal kikanyarítva, ami a lényeg,
    lágy rózsaszínbe fűzve mesterit,
    valami újat, ami téged is felvidít.
    Enciánkékkel írtam múltamat,
    narancsvörössel ábrándokat.
    Aranyból szőttem fölé' jövőt,
    párizsi zölddel szegtem körbe őt.
    Túl színesnek láttam művemet,
    fáradt kékkel festettem át neked.
    Nem láthat rajta senki mást,
    mint ködbe olvadt diszharmóniát.

    Most nem adhatok semmit sem,
    amit akartam lehet elviszem.
    Egy érzés, hogyha átjár és elandalít,
    az voltam én,
    s nem ez a pár sor itt.


    2011.01.20.-2012.06.30.
    Zsefy Zsanett
  6. Itt olvashatod szép zene és képek kíséretében:


    Valami hiányzik belőlem...

    Kerestem gömbölyű éjben,
    széteső estékben,
    fűszál hegyén, ringó harmaton.
    Beleköltöztem de
    értetlen hajoltak rám
    didergő hajnalok.

    Karnyújtásnyira voltak
    fényt-csorgató füzekbe
    öltöző nappalok,
    de valami mindig
    visszatartott, hogy
    szívekbe nőjek időtlenül.
    Bimbó helyett rólam csak
    tüskéket törtek.

    Valami hiányzik belőlem.

    Derű, fájdalom, hegek,
    sóhajok vibrálnak bennem,
    s én érzésekre mégis szomjasan
    már gyökértelen töltöm be a teret.

    A világ hogy lehet,
    hogy nélkülem is kerek?

    Zsefyzsa



  7. Megjegyzés: Beethovenről - Inspiráció: Holdfény szonáta

    Versemet elmondja, és ezt a videóváltozatot készítette: Kováts Péter




    Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
    nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.

    Mintha benne ringna csillagos ölében,
    úgy issza a holdfényt pihenős időben.
    Így születik mennyből világnak a dallam,
    később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
    Reményt lop az éjtől minden pitymallathoz,
    keserű gyermekkor akkordokba sajdul.
    A hang csendesül, majd befelé fájul,
    hasítása siklik billentyűk soráról,
    és átível rögtön, hogy simítsa az égre
    a csodát, hogy a mát is végleg megigézze.
    Azt, amit később soha meg nem hallhat,
    de siketen is él még benne minden dallam,
    s 'hogy szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
    oda-vissza téved sejtekből az ének.
    Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
    holta után sem bántja semmi kétség.
    Még álmodik pár évet fülének zenéről,
    emlékek idézte újabb szerzeményt költ,
    kioldva szívének legsötétebb titkát:
    csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.

    A Hold ezüstös fátylán csillagok feszülnek.
    Hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek.



    2011.08.09.
    ZsZs
  8. Versemet elmondja Kováts Péter - Skorpió
    http://youtu.be/yxyNZCcJzsw



    [​IMG]

    Mondd, hányad ég jut ez aszott kis testnek?
    Míg élt sem volt csontvázán izom.
    Vizet ha látott, inni nem mert,
    e 'részen a sár is ritka s finom.
    Ne hagyd éhezni - így a reklám -
    legyen fehér, vagy barna a bőr,
    az éhhalál könnyű egyiknek sem lesz -,
    de akihez szólna, annál a tőr.
    Mondd, hányad ég jut éhhalottnak,
    vagy lapjával nálad több is elfér?
    Nem szállhat égben, csak váz a szárnya,
    számára fent sincs semmi remény.
    Mondd, hányad ég jut a zsarnokoknak,
    és mi kell hozzá, hogy szemet ne csukj,
    és miért nekünk kell, halandóknak,
    megváltani, hogy Te meg ne bukj?

    ***

    Ma csak Afrika felett alszik az Isten,
    holnap a mennybolt lehet az ágy,
    hol oldalát váltva fordul, mint kisded,
    ki anyjától várja az összes csodát.


    2011.09.11.
    Zsefy Zsanett
  9. Édesanyám emlékére...
    [​IMG]
    http://youtu.be/zNbXuFBjncw

    Már nem érek hozzád, úgy hagylak pihenni,
    s amíg fent homlokát ráncolja az ég,
    én kiengesztelni igyekszem Istent,
    pedig sosem volt közöttünk szakadék.

    Pár bevillanó érzés nem elégít ki,
    bennem még oly sok a sajgó fájdalom,
    nem hoz közelebb, mint csontjainkat sem,
    hiába eredtek közös érfalon.

    Körénk az idő burkot régen nem húzhat,
    árokká mélyült, mint pengevágta seb
    élesen fáj, s hiába varrják össze,
    gyógyult nyoma is örökké rajtam lesz.

    Már nem érek hozzád, de hagyj még tévedni:
    az ajtóban vársz, ragyogó csillagom,
    élővé festem szemöldököd ívét,
    s karod melegében magam ringatom.

    Már nem érek hozzád, hogy nyugalmat leljél,
    késői sétán, ha erre visz utam,
    elrendezgetem a pár szál virágot,
    hogy alattuk békésen tovább szunnyadj.

    Már nem érek hozzád, csak hagylak pihenni.
    Oly rég volt az a nap, mégsem vérzik el.
    Mesélnék Anyám pedig oly sok szépet,
    ahogy meséltél, s elhittem: élni kell.


    2013.01.11-15.
    ZsZs

  10. Evokáció Nagy László: Ki viszi át a szerelmet c. versére
    Zeneajánlásom: L. Cohentől:


    [​IMG]
    Ha szememen már dermedt fény,
    kiben rejtőzik még remény?
    Tüzet ki lop a Naptól várva,
    beolvadok a szivárványba?
    Az Alföld virágzó rétjein
    ki lesz ki utánam féltve int?
    Ki rebeg értem csendesen
    imát, hogy Isten szeressen?
    S ha torkokat zár a sírás,
    ki nyit utat, míg más sírt ás?
    Ha szememen már dermedt fény,
    kiben éled fel szenvedély?
    Ki lesz, ha kell tüzet fogva
    velem lángol a pokolba'?



    2013.01.19.
    ZsZs

  11. [​IMG]


    Ne szólj Kicsim, hagyd a csendet nőni,
    majd meglátod, hogy benne van a menny!
    Képzeletben segítsd tovább szőni
    a gondolatot, ami abban leng!

    Szárnyra kel, hogy óvjunk meg a bajtól,
    - ne pironkodj, hogy mennyire hiszel -,
    csak szívedben hagyd nyitva az ajtót!
    Mi halkan jövünk. A csend lesz a jel.

  12. [​IMG]

    Azon a napon
    épp hétfőt írtak a naptárban.
    Azon a napon
    hó takart mindent a határban.
    Azon a napon
    még lelkesített is a munka.
    Azon a napon
    még tervben volt a "vele újra".
    Azon a napon
    még vártam, hogy szemébe nézzek.
    Azon a napon
    nem kellett volna annyit késsek.
    Azon a napon
    már nem szaladt
    tovább az idő.
    Azon a napon
    egy angyalnak a szárnya kinőtt.

    Azon az éjjel
    egy madár vergődött bennem.
    Azon az éjjel
    a Hold állt kaszával lesben.
    Azon az éjjel
    a zajok neszekké tompultak.
    Azon az éjjel
    az árnyak is félre fordultak.
    Azon az éjjel
    végleg elhagyott minden álom.
    Azon az éjjel
    kopogtattak az ablakszárnyon.
    Azon az éjjel
    már tudtam: a szívem maradt kint.
    Azon az éjjel
    Apámmal belőlem szakadt ki.


    *
    Zsefy Zsanett
    *

    (Evokáció Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel c. versére)


  13. Rét rejtette a nagy titkot,
    fűszál hegyén magam ringok,
    harmatcseppben észrevettél,
    szomjas széllel ölre mentél.

    Nem oltottad rögvest szomjad,
    egy csepp kincsed meg ne fojtsad,
    elszáradnál, minthogy éltem
    miattad rút véget érjen.

    Ölelésed telve tűzzel,
    tincseimre bíbort tűzdelt,
    szempillámon kicsiny lepke
    fényt csókolt az íriszemre.

    Megláttam, hogy mennyit szenvedsz,
    harmatcseppben esőt sejtesz,
    enyhítettem lázad s vágyad,
    hogy szíveddel eggyé váljak.


    2012.07.13.
    Zsefy Zsanett
  14. [​IMG]

    http://zsefyzsanett.site50.net/egyszeru_dal_anyacskamhoz.html



    Még ölbe vennék minden boldog percet,
    mit Anyám keze rajtam itt felejtett,
    két karjának minden ringatását,
    babusgató szeme pillantását.

    Elrejteném, senkinek se jusson,
    nem osztoznék mással ezen jusson,
    enyém legyen akkor is ha mégse,
    megkövezném a halált is érte.

    Még ölbe vennék minden boldog percet,
    ne az idő nyerje meg a versenyt,
    ne hantodra hulljanak a szirmok,
    elmondhassam, örömömben sírok.

    Idekint a természet 'hogy éled,
    nevetésed visszhangzik a szélben,
    ablakomat kitártam előtte,
    egy kis foszlányt menteni belőle.

    A virágcsokrot, amit neked hoztam,
    nefelejcsből, gyöngyvirágból fontam.
    Anyácskám, tudom, minden hiába.
    Az ölelés már mindkettőnkben árva.
  15. Szerelmem, Nyár - Suttogás - hozzád halkulok - Átutazó szerelem

    <center><iframe src="http://www.youtube.com/embed/ugeIfEPEQYk" allowfullscreen="" frameborder="0" height="480" width="640"></iframe>

    Szerelmem, Nyár

    Csak a nyár tudja őrizni a titkot:
    a moccanatlan fákon ülő dalt,
    ha susogja vagy intim pillanatban
    rád érinti, már az felkavar.

    Mert a nyár idézi a Szerelem ízét,
    vezet kapcson bíbelő' kezet,
    hamis mosollyal vetkezi le ingét,
    hogy észrevétlen mezítlen legyen.

    A nyár tudja csak megmutatni arcod,
    szemedben a földi színvarázst,
    a Mindenséget, mit hordozol s míg alszom
    elhiszem, hogy lesz még pirkadás.

    Csak a nyár tudja őrizni a titkot:
    az esték hűsét takargató fény
    míg átölel a színek között itt-ott
    lassan fáradt kékkel földet ér az ég.

    Suttogás

    lábujjhegyen jár a szó..
    így léptem be mindig hozzád
    mikor lecsendesült mind mi rohanó
    és párnádon marasztalt a nyugvás

    be szépek voltak akkor a csillagok
    égen ezer hópihe-mocorgás
    megfogta röptüket bájolón
    pár lehozom-sóhajtás

    most is itt vibrálnak válunk fölött
    visszakacsintásra várnak

    a pillánk mögött rekedt közönyt
    reggel halkan kimossa
    a bánat

    hozzád halkulok


    az óra fárad
    hangja halkul
    pergő faleveleket sodor a szél
    fölém szökik báli rongyban
    a csillagokkal terhes ég

    a tegnap hangos
    virágtól gazdag
    rétjének köpenye szaggatott
    száz sebből vérzik
    a hajdanszép volt

    pipacs szára pőrén hajol

    sír a mennybolt
    koldus a fénye
    takargatja mit rám hagyott
    nem oszlik vágya hogy
    szakadjon tájra

    lelkem mélyéig
    átfagyok

    Átutazó szerelem

    Rezdülő, halk cirpelés

    bújt meg a fűben,
    alig hallhatón

    lombok közé furakodott a szél.
    Lábikrán átfutó

    finom bizsergés
    simult sötétbe,
    szempillán ringatta magát

    álomba az éj.
    Az Esthajnalcsillag

    tavakat csókolt.
    Mennybolt alá alélt


    a fény.

    Pirkadatra

    üstökös uszályán
    átzakatolt


    szívemen a
    szerelemszerelvény.




    <center></center></center>